Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-13 / 87. szám, csütörtök

1995. április 13. VÉLEMÉNY ÚJSZ Ó 5) FRICSKA Az a jó édes...! A pótköltségvetés bizonyos tétele­inek felülvizsgálatával kezdődött az a kétoldalú megbeszélés, melynek eredményeképp - takarékossági in­tézkedések szigorú betartása mel­lett - lehetőség nyílt egy régóta ha­lasztgatott családi beruházás költsé­geinek előteremtésére. A takarékos­sági intézkedések között egyebek mellett olyan tételek is szerepelnek, mint pl.: A felek nem cserélik ki a fürdőszobában a villanyégőt - a férj legfeljebb nem fog borotválkozni (ami már magában is megtakarítás), zuhanyozni meg sötétben is lehet, moziba havonta felváltva csak az egyik fél megy el és otthon beszámol élményeiről, a színházra - lévén tőszomszédságában laknak - akár „huszonnégyórás rálátásuk" van stb. Az így felszabadult tőkével aztán elindultak, hogy megvalósítsák az el­tervezett beruházást: ruhát vegye­nek a feleségnek. Lehetőleg átme­netit: tavaszi-nyári-őszi-télit... A ren­geteg érthetetlen nyelvezetű cégtáb­lával magát kínáló ruhás-intézmény kínálatát átböngészve, férj közölte feleségével, hogy ha ez így megy to­vább, a szlovák korona elveszti érté­két, ő pedig a türelmét, majd javas­latot terjesztett elő. „Vagy megve­szed, vagy megveszed" címmel. El­lenkező esetben nyolc napon túl gyógyuló intézkedéseket helyezett kilátásba: „Különben megruházlak" alcímmel. Feleség óva intette férjet az elhamarkodott döntések követ­kezményeitől és hozzáfűzte, ő nem válogat, csak szeretné a lehető leg­ésszerűbben felhasználni a takaré­kossági intézkedések következté­ben felszabadult 1200,-koronát. Az így létrejött egyezmény értelmében léptek be a következő ruhás-intéz­mény (lásd, mint fent) ajtaján, ahol szívélyes, baráti fogadtatásban volt részük. A csinos tulajdonosnő se­gítőkészségben egészen a kirakatig ment el, sőt be is kúszott a kirakat­ba, hogy teljesítse a beruházó felek kérését: leszerelje a dekoráció ré­szét képező, árban, méretben meg­felelő ruházmányt, melyet aztán gombostűtlenítve átadtak a feleség­nek, akire most már a férj nyomást gyakorolt: Benyomta őt a próbafül­kébe... Míg feleség próbált, férj is megpróbált nyugodt maradniezért az ár és bérviszonyok közti feszültsé­gek bővebb elméleti (elmegyógyá­szati) taglalása helyett egy ó-isztam­buli eredetű szakácskönyv zulu vál­tozatának édességekről szóló re­ceptjeit próbálta a plafonra elképzel­ni felső-egyiptomi hieroglifákban, visszafelé. Szabad fordításban, ma­gyarul valahogy így: „Az a jó édes né­nikétek, ott fent nektek egy beruhá­zás, mondjuk egy Bős, Mohi, vagy néhány autópálya felépítése csak annyi..." (És a családi költségvetés sem borul fel egy egyszerű ruhavá­sárlásnál ott, ahol még megvan az újra divatos pufajka...) KERTÉSZ GÁBOR TEGNAP OLVASTUK Nélkülözhetetlen normalizációs testület? A Szlovák Szocialista Köztár­saság Kulturális Minisztériuma a hetvenes években, a legkemé­nyebb kommunista normalizá­ció idején különleges rendszert vezetett be a szlovák színházak műsortervének jóváhagyására. A minisztérium az SZLKP KB-val együttműködve (az együttműkö­dés egyértelműen Válek minisz­ter SZLKP KB-beli tagságából adódott, SZLKP KB - Szlovákia Kommunista Pártjának Közpon­ti Bizottsága, a szerk. megj.) lét­rehozta a káderszempontból megbízható lektorok testületét. Minden színháznak írásban kel­lett véleményeztetnie a testület két - számos eredeti darab ese­tében három - tagjával a műsor­ra tűzendő darabot. Ha minden vélemény pozitív volt, a színház a véleményezések csatolásával előterjesztette a darabot. A mi­nisztérium utána döntött, hogy melyik darab tűzhető műsorra. Gondolom, nem kell hangsúlyoz­nom, hogy a lektorok főleg ideo­lógiai szempontból véleményez­tek, aszerint, hogy a darabok be­leillettek-e az állam szocialista kultúrpolitikájának irányvonalá­ba. A szakmai lektorok valójá­ban cenzorok voltak. Azokban az időkben cenzúra hivatalosan nem létezett, de a nomenklatúr lektorok rendszere ezt tökélete­sen helyettesítette. A dolog leg­nagyobb pikantériáját azonban az adta, hogy a honoráriumot a „szakmai" véleményért a lekto­rok nem a minisztériumtól kap­ták, hanem a színházaknak kel­lett kifizetni. Tehát a színházak saját cenzoraiknak fizettek. Az elutasító véleményt - ami a da­rab betiltását jelentette - a szín­ház a saját zsebéből fizette. Most, amikor a Szlovák Köz­társaság parlamenti ülésének jegyzőkönyvében azt olvasom, hogy a Szlovák Rádió és a Szlo­vák Televízió Tanácsának tag­jai (akiket mindkét tanácsba kizárólag a kormánykoalíció nevezett ki) a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió költségve­téséből lesznek fizetve, nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy ez emlékeztet valamire. Csak nem a hetvenes évek normalizációs vörös aranykor­szakára? Martin Porubjak,dramaturg, Sme VÁLASZ OLVASÓINKNAK Adóbevallás utólag N. N.: Utólag jöttem rá, hogy adóbevallást kellett volna ten­nem, mivel a munkabérem mellett az 1994-es évben volt még valamilyen alkalmi jövedelmem. Mit csinálhat ilyen esetben az adóhivatal? Esetleg utólag tehetek még adóbe­vallást, hogy elkerüljem a fölösleges hercehurcát? Elsősorban azt kellene tud­nunk, hogy milyen jövede­lemről volt szó, kitől és milyen összegben, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az „alkalmi jövedelmet" valóban be kellett volna vallania. Van néhány olyan, úgymond „alkalmi jöve­delem", amelyet mára kifizeté­sekor megadóztatnak, úgy­hogy ezeket általában már nem szükséges az esetleges adóbevallásban megemlíteni. Egyéb alkalmi jövedelmek kifi­zetésénél a fizető jogi személyt a jogi rendelkezések arra köte­lezik, hogy értesítse az adóhi­vatalt, ha megadózatlan össze­get fizet ki valakinek. Ha ilyen jövedelem bevallását mulasz­totta el, akkor előbb vagy utóbb várhatja azt, hogy beidé­zik az adóhivatalba (ezt tíz évig tehetik meg). Vagyis, ha olyan jövedelemről van szó, amelyet valóban fel kellett volna tüntet­ni az adóbevallásban, akkor ajánlatosnak tartanánk, ha ön­ként és mielőbb leadna az adóhivatalnak egy utólagos adóbevallást, hiszen ilyen ese­tekben még a pönálék (pénz­bírságok) és késedelmi kama­tok is lényegesen alacsonyab­bak. (fekete) ÜNNEPI MŰSOROK A RÁDIÓBAN Nagypénteken ünnepi műsorrend szerint sugározzuk műsorainkat. 9.30 órakor hí­rekkel és műsorajánlattal je­lentkezünk. 9.45-kor a Világos­ság egyházi műsorban Nagy Pál lekéri római katolikus plébános nagypénteki elmélkedését hall­hatják hallgatóink. 10.25 óra­kor Hazai tájakon - nagypénte­ki szokások a Verebély melletti Kálaz községből. 10.55-kor Hel­tai Jenő A Néma Péter című rá­diójátéka hangzik el. Délben hí­reket mondunk, majd a Sláger­múzeum jelentkezik. 12.50-kor Karinthy Frigyes: Barrabás című elbeszélését hallhatják a 10 perc irodalom című műsorban. 13.30 órakor Nótacsokor, majd hírek, műsorismertetés. 14.10­kor a Nemzetek zenéje című műsor az afrikai kontinens leg­jellegzetesebb hangszereit mu­tatja be. A pénteki Pavilonban Molnár Judit várja a hallgatókat 3-tól 6-ig, többek között a követ­kező témákkal: Szakái László zselizi esperestől megtudjuk, hogy miért hallgatnak a haran­gok Nagypénteken. Elhangzik egy beszélgetés a garamszent­benedeki Szent Vér ereklye tör ténetéről, szólunk a nagypénte­ki népi szokásokról és hagyó mányokról és várjuk hallgatóink húsvéti receptjeit. Nagyszombaton 9 órakor in­dítjuk műsorunkat a Hétről hétre című publicisztikai magazinnal, amelynek műsorvezetője H. Ru­das Dóra lesz. A műsor első órá­jában összefoglaljuk a hét politi­kai történéseit, részletesen be­számolunk a keddi kassai tünte­tésről, valamint bemutatjuk az új, alakulófélben lévő szlovákiai magyar pártot. Tíz óra után arról faggatunk művészeket, gyereke­ket, vállalkozókat, hogy mit je­lent számukra az ünnep - és megszólal egy horvátországi fia­talember, aki már évek óta nem tud önfeledten ünnepelni és örülni. A műsor utolsó órájában egy 85 éves bodrogközi bácsi meséli el élettörténetét. Délben híreket mondunk. Ezután egyhá­zi zenét sugárzunk. Többek kö­zött elhangzik Bach 31. Húsvéti kantátája, részletek Liszt Krisz­tus c. oratóriumából és Schütz az ünneppel kapcsolatos motet­tája. 12.50 Családi fészek. Ben­ne: Gondolatok a húsvétról; „Az ételed legyen az orvosságod!" ­egy kicsit másképp a sclerosis multiplexről; Látogatóban a fenn­állásának 25. évfordulóját ün­neplő gútai gyermekotthonban; Húsvéthétfő és az alkohol - a pszichiáter jóindulatú tanácsai. 13.40 Tallózó. 14.10-től részle­tek Webber: Jézus Krisztus szu­persztár c. musicaljéből. 15 óra­kor a Zenei szerkesztő ajánlata c. műsor a Ghýmes együttes Bennünk van a kutyavér c. gyer­meklemezét mutatja be. 15.30­kor Szántó-vető, agrárfélóra: Áp­rilis az erdők, fák hava. A műsor ban megszólal az erdész és az egzotikus fákat ültető nyugdíjas asztalosmester. Négy órakor hí­rek, köszöntő. 17.45-kor Hír­összefoglaló, sport. -zj­Szombati és vasárnapi műso­raink részletes tartalma az Új Szó szombati számában jelenik meg. KOMMENTÁRUNK Kisemmizett privatizáció Márciusban a cseheknek átírták a második hullámban megszerzett részvényeiket és ezzel lezárult számukra a vagyonjegyes privatizáció. Sajnos egyre inkább biztosabbak lehetünk abban, hogy a vagyonjegyes privatizáció számunkra is véget ért, egyszerűen azért, meri elvesztette értelmét. Tavaly tavasszal a Moravčík-kormány kezdeteként még százmillió koronás vagyont igért erre a célra. Azután az akkori kormányon belül is sokaknak érdekei lettek, ami persze a kuponos vagyon fogyatkozásával járt. így is maradt viszont hetven milliárd, vagyis könyvenként úgy húsz­ezer koronás névérték, amellyel még mindig elégedettek lehettünk vol­na. Ennek vetett véget a Mečiar-kormány, amely két hónappal az előforduló leállítása után először ötven milliárdot igért, ami mára negy­ven milliárdra módosult. Illetve csak harmincra, hiszen a víz- és csator­naművek 9,7 milliárdnyi részének besorolása a kínálatba legfeljebb a vagyonjcgykönyv-tulajdonosok pimasz, arculcsapásának tekinthető. Történt azonban egy másik lényeges változás is. A mi kis szlovák va­gyonjegyes privatizációnkba öt ritka kivételtől eltekintve csak olyan vállalatokat soroltak be, amelyekben a többségi részvénycsomagot egy általuk kiválasztandó tulajdonosnak juttatják. Márpedig a tőkepiac jel­legzetessége, hogy amennyiben egy vállalaton belül egy kézbe kerül a részvények több mint a fele, az árfolyamuk lényegesen lecsökken. Különösen igaz ez a hazai viszonyok között, ahol szinte természetes, hogy a vállalati jövedelmeket egyéb csatornákon kiszivárogtatva soha nem mutatnak ki nyereséget, vagyis osztalékként sem lehet szétosztani semmit. Mindebből az következik, hogy a várhatóan júliusban beinduló va­gyonjegyes privatizációnak gyakorlatilag csak névleges jelentősége lesz. Mivel azonban a vagyonjegykönyv megvásárlásakor nem erről volt szó, felmerül a kérdés, ha már úgy sincs értelme az egésznek, mi­ért ne kérhetnénk vissza az ezerötven koronánkat. Sőt, tulajdonképpen Mečiar szempontjából még érthető is lenne, ha egyszer csak bejelente­né, mindenkinek visszaadja a pénzét és lezártnak tekinti az ügyet. Egy ilyen húzással ugyanis a tönk szélére sodorná az őszi kampányba óriási összegeket fektető nagy alapokat, így embereinek a DSZM birodalom­tól független gazdasági központok tönkrelclelére nem kellene olyan primitív eszközöket bevetniük, mint amilyeneket legutóbb az Első Szlovák Befektetési Társasággal szemben alkalmaztak. Igaz, erre ráme­helnének a hozzá hű alapok is, de mivel úgy is maguk közt osztják cl az önállósított Szlovákia vagyonát, ezeket már valahogy kárpótolná. A népnek pedig szintén megmagyarázná, hogy jobb ez így, különben is, Ő már előre megmondta: ha engem választotok, fújhatjátok az egészet. Bárhogyan is lesz, a befektetési alapok után most már a kisemberek számára is értelmét vesztette a vagyonjegyes privatizáció második hul­láma. Ezután legfeljebb a korábban szerzett részvényeinket nézegetve merenghetünk azon, hogy volt itt olyan világ is, amikor nem csak egy szűk rétegen belül osztogatták az. ország vagyonát. TUBA LAJOS Mi legyen előbb, víz vagy fenékgát? A dunai vízpótlásról tartott so­kadik eredménytelen tárgyalás után már-már úgy tűnt, mindkét kormány visszariadt az alap­szerződés fogadtatásától, és az újabb vitákat elkerülendő, inkább újra feláldozzák a Szigetközt. Leg­alábbis erre mutattak olyan, a külső szemlélő számára nehezen felfogható viták, mint például, hogy mi legyen előbb, a vízhozam­növelés vagy a fenékgát. Az is nyilvánvaló volt, hogy a jobboldali mellékágak helyzetén kívül mind­két fél a saját hágai pozícióit is fi­gyelembe vette. Végül is szomba­ton a küldöttségek sikeresen megegyeztek. A vízhozamnöve­lésről például abban, hogy gesz­tusként először a szlovák fél nö­veli a vízhozamot, majd pedig a fenékgát építésének idejére ide­iglenesen lecsökkenti. Ennél sok­kal lényegesebb kérdés volt az át­lagvízhozam kérdésének értelme­zése, amelyben a hírek szerint va­lóban korrekt megállapodás szü­letett, vagyis a másodpercenkénti 400 köbméter árvizek nélkül és éves átlagban érvényes. Most tehát arra várunk, mikor is írják alá a szerződést. A ko­rábbi helyzettel ellentétben a magyar fél már belső viták nél­kül aláírhatja a szerződést. Ná­lunk viszont ezt még a kormány­nak is jóvá kell hagynia, amely­nek keddi ülésén, sajnos, a kér dés nem került napirendre. Jövő héten kiderül, hogy valóban a rendelkezésre álló egy nap volt­e kevés az anyag előkészítésé­re, vagy pedig komolyabb okai voltak ennek. (ts) AHOGY ÉN LÁTOM Hétszázezer kisrészvényes A vagyonjegyes privatizáció­val több millió állampolgár vált az egykori állami vagyon egy parányi, konkrétan ki nem mu­tatható részének tulajdonosá­vá. Az új tulajdonosok döntő többsége enyhén szólva nem egészen érti, hogyan fíadzhat az 1000 koronáért a nevére írt ezer pont, majd a pontok neve­sítésével a bizonyos számú részvény néhány év alatt akár több tízezer koronát ís, illetve mi abban a „seft", hogy a be­fektetési alapok 10-15 ezer korona kifizetésére kötelezték magukat egy év türelmi idő le­járta után. Klaus úr ajánlata csábító volt, így az emberek többsége megreszkírozta az ezrest. A tá jékozottabbak konkrét vállala­tokba fektették pontjaikat, a közgazdasági ügyekben kevés­bé járatosak pedig befektetési alapokba helyezték el vagyon kájukat. Abban bíztak, hogy az alapok irányítói jó közgazdá­szok, akik majd gondoskodnak róla, hogy a határidő leteltével átutalják a megígért 10-15 ezer koronát, vagy évenként rendszeresen meghozza a pos­tás az osztalékot, amelyet kö­zönségesen „dividenda" néven emleget a dolgozó nép. Nagyobb botrányok eddig nem robbantak ki a befekteté­si alapok körül. Viszont a pénzügyminisztéri­um a minap nagyot robbantott. Jozef Magula, a tárca államtit­kára úgy döntött, hogy zárolja annak az Első Szlovák Befekte­tési Alapnak a vagyonát, amelyben nem kevesebb mint 700 000 vagyonjegyes privati­záló kisembernek az ezer pont­ja, illetve pénze fekszik. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a PSIS (ez az alap nevének szlovák rövidítése) nem rendel­kezhet a vagyonnal, hanem azt is, hogy a kisrészvényesek sem rendelkezhetnek tulajdonuk­kal. Nem adhatják el, nem bíz­hatják más alapokra stb., és ez előreláthatóan legalább fél évig tart. Történik pedig mindez a tör­vényesség látszatával, Jozef Magula államtitkár szerint a kisbefektetők érdekeinek vé­delmezése okán. Olymódon történik ez, hogy a pénzügymi­nisztérium - a titoktartási kö­telezettségre és a nyomozás szempontjaira hivatkozva ­semmit sem hajlandó elárulni az akció igazi okairól. A harmadik Mečiar-kormány hivatalba lépése óta lépten­nyomon tapasztalható volt, hogy ez a végrehajtó hatalom nem kedveli a befektetési ala­pokat. Ahol csak lehetett, el lendrukkerként viselkedett. Ma már nem kétséges, hogy az ala­pok azért váltak kegyvesztetté, mert valóban tulajdonosként kezdtek viselkedni. Természe­tesen saját érdekükben, de a „saját érdek" ebben az esetben azt jelenti, hogy a résztulajdo­nosok érdekében is. Ha egy vál­lalat jól működik, abból a rész­vényeseknek is haszna van. A konkrét vállalatok részvé­nyeit tulajdonló vagyonjegye­sek nem képesek a vállalat működését befolyásolni. A tu­lajdon ebben az esetben telje­sen atomizált, és a néhány részvényt birtokló DIK-es akkor sem érvényesítheti akaratát, ha minden részvénytársasági közgyűlésen megjelenik, és ne­tán még közgazdasági ismere­tekkel is rendelkezik. A kor­mány támogatását élvező, rá­adásul bizonyos részvénycso­maggal is rendelkező me­nedzsment azt tesz a vállalat­tal, amit akar. Viszont nem te­heti meg ezt abban az esetben, ha valamelyik befektetési alap­nak is van olyan részvénycso­magja, amelynek birtokában már érvényesíthető valamilyen taktika, vagy stratégiai elkép­zelés is. Ahol jól működik a be­fektetési alap, ott a vállalati ve­zetők nem korlátlan urai az üzemnek. Megalapozott a gya­nú, hogy a pénzügyminisztéri um az alapok megfélemlítése érdekében döntött a PSIS va­gyonának zárolása mellett. A nyomozás hónapokig eltarthat, és amíg kiderül az igazság, ad­digra már komoly dolgok tör­ténhetnek a szlovákiai privati­zálásban, és - természetesen - érvényesülhet a Mečiar-moz­galom akarata, amelynek lé­nyeges mozzanata a vállalati vezetők favorizálása a vagyon hoz juttatás során. Az sem el­hanyagolható szempont, hogy a vagyon befagyasztásával el­veszik a vagyonjegytulajdono­sok kedvét attól, hogy a privati­zálás második hullámában pontjaikat befektetési alapok­ban helyezzék el. Hétszáz ezer személyt érint a PSIS ellen hozott intézkedés. Lehet, hogy a kormány azt is tudni szeretné, vajon hogyan reagálnak az emberek, ha az állam hozzányúl a tulajdonuk hoz. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents