Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-09 / 57. szám, csütörtök

1995. március 564. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 3 ) KOCSIS ISTVÁN MAGELLANJA A KOMAROMI JÓKAI SZINHAZBAN KOMAROMI BEMUTATÓ: Szem elöl tévesztett átjáró Nem félünk a farkastól Nincs még egy kortárs magyar drámaíró, akinek bő egy évtized alatt öt drámáját mutatták volna be a szlovákiai magyar színházak. Először 1981-ben a Matesz kassai Thália Színpadán Gágyor Péter rendezésében az Árva Bethlen Kata és a Bolyai János estéje monodrámákat (Gombos Ilona, illetve Csendes László megformálásában), majd a rendszerváltás után a komáromi Bástyaszínházban Beke Sándor rendezésében az Árpádházi Szent Margit tragédiát, illetve Boldoghy Katalin rendezésében a Jókai Színházban a Jászai Mari monodrámát (Cs.Tóth Erzsébettel a címszerepben). Kocsis István drámáiban következetesen kitart az egyén lelkében a külső történések nyomán születő legnagyobb konfliktus - a szabadság állapotának - ábrázolásánál. Ez követhető nyomon a tájainkon még nem látott Tárlat az utcán című darab, Van Gogh és Gauguin szájába adott, a művészetről és a művész szabadságáról megfogalmazott gondolataiban is. Nem kevésbé a Komáromban látható Jászai Mariban, s a már említett három darabjában is. Az írói gondolat, gondolkodásmód, az újra és újra meghatározó erőként mindent mozgató téma - a szabadság - kifejtésének variációi kényszerítik Kocsis Istvánt a drámai szövegek monologizáló szerkesztésére. Ettől tetszhetnek olvasva színpadellenesnek monodrámáinak konfliktusszerkezetei, ettől szinte egy emberből kiszakadóak dialógusai. Sohasem állított szembe egymással egy szabadsághőst egy zsarnokkal, mindig az egyén önmaga által a környezetre, a hatalomra, a társadalomra, a világra kivetített létének autonómiáját, identitását és morálját szedi elemeire. Még akkor is ezt teszi, amikor a Komáromi Jókai Színházban (1995. február 23.) látott Magellán című drámájában a portugál hajós énjét Pigafetta, á krónikás szerepével nemcsak megkettőzte, de a többi hajós személyében variálta is a nagy hajós énjének ilyetén való kivetüléseit. Aki rendezőként Kocsis István drámáiból választ, tudatosítania kell, hogy gondolataiban kimunkált, de a színpad világához a majdani színrevitelt érintően igencsak laza szálakkal kötődő szöveget vesz a kezébe. Ugyanakkor az írói gondolatisággal máris azonos rangú és súlyú színpadi vízióval kell rendelkeznie a darabról. A Magellán komáromi előadását látva egyértelmű, hogy Adorján Viktor m. v. rendező nem törekedett erre, csupán a Kocsis-szöveg primer gondolati síkját jelenítette meg az előadásban. A Pap (Ropog József), Cartagena (Pőthe István), Quesada (Turner Zsigmond) és Mesquita (D. Németh István) esetében nyomai sincsenek, hogy akár csak kezdeményeiben megkísérelte volna a figurák érzelmi és kapcsolatokbeli feldúsítását. A Magellán parancsnoksága alatt álló öt hajó legénységének elrejtett, szinte szellemszerű létezése, a hajózás, valamint a veszteglés természetes és mesterséges zajainak hiánya, a tárgyi világ sivársága is gyengítette a szinte csak a szöveg színészek általi interpretálására szorítkozó előadást. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan, miért ennyire tiszták és vasaltak a Fábik Erzsébet tervezte jelmezek a kilenc-tíz hónapos hajóút után. A gondolati telítettségtől és az indulatoktól szétfeszülő szöveggel ellentétes volt a tágas, lecsupaszított, szinte üres hajótestbelső. Platzner Tibor m. v. díszlettervező a színpad hatalmas méreteibe volt kénytelen illeszteni a jelképesen kettétört hajótestet, amibe így végül a néző is beleképzelhette magát. Ha tudta és akarta, mert nemcsak az előadás érzékel hetően időben rövid terjedelme, hanem a nagyszínházi tér is sújtotta a játék egészét. Kocsis István drámáit látva, hallva és olvasva meggyőződésemmé lett, hogy kizárólag feszes drámai szerkezetbe tömörített gondolati és erkölcsi konstrukciót, vázat adnak egy-egy eleddig ritkán megszületett előadáshoz, nem pedig rendezői utasításokat. Ezért is feledhetetlen a Gágyor Péter rendezte kassai Bolyai János estéje, amelyben Csendes László színészi kreativitása ötvöződött az író kiváltotta, intellektuálisan látványcentrikus rendezői vízióval. Nem kertelek, rendszerint akkor példálózom régen látott előadásokkal, ha a kritikám témáját adó színpadi kreációról jót alig vagy csupán rosszat tudok mondani. Nem hiszem ugyanis azt, hogy egy színész, egy rendező, egy színigazgató, vagy hát ebben az esetben két színigazgató ne látták, tudták volna a bemutató előtt néhány nappal, hogy az előadásban csak Kocsis István gondolatai és Platzner Tibor díszlete hordoznak értéket. Talán hasznosabb lett volna néh,ány hetet várni a bemutatóval. Addigra talán a Magellánt játszó Dráfi Mátyás is uralta volna a veretes szöveget, s talán Pigafetta szerepében Czajlik József sem játszott volna akkora vehemenciával, mintha két szerepet osztottak volna rá: az elsőt és az utolsót. Tudom, kemény szavakat vetek papírra. Mentségemre szolgáljon az a tény, hogy utoljára valamikor 1989 őszén láttam ilyen gyenge előadást, még a Magyar Területi Színházban. Hölgyeim és uraim! Meg vagyok ijesztve, vagyis megijedtem. Bizonyosan kevés a pénze a Jókai Színháznak ahhoz, hogy tartani tudja az önálló saját épületben már megszokott gazdag repertoárt. Mindenáron azonban mégsem kellene. Nem kell kötelező hálából - ami számomra érthetetlen gesztus - szövetkezni a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal, hogy ez és ilyen legyen az eredménye. Nem kellene olyan vendégrendezőt hívni, akinél jobb amatőrjeink vannak. Nem azt mondom ezzel, hogy holnapután azokat hívja meg a színház vendégrendezőnek. Másokat! Legalább olyan szellemi kapacitást képviselőket, mint a színházpedagógusnak is kiváló Iglódi István. Aki nyomot hagy a társulat szellemiségén, és nem nyomottá teszi azt. DUSZA ISTVÁN Ropog József, Dráfi Mátyás, Pőthe István és Turner Zsigmond a Magellán egyik jelenetében. (Szűcs Jenő felvétele) Edward Albee drámájának bemutatójára készülnek a Komáromi Jókai Színházban. A darabot Ľubomír Paulovič, a pozsonyi Hviezdoslav Színház művésze rendezi. Edward Albee 1962-ben írta ezt a máig legsikeresebb darabját, amely világhírűvé tette, s a modern drámairodalom élvonalába emelte. 1966-ban készült el a dráma filmváltozata. A történet egy éjszaka néhány órája alatt világítja át négy ember igazi énjét és az életüket kitöltő hazugságokat. Albee drámájának - a függöny legördülése után kínzó kérdése, hogy az ördögűzés éjszakája megtisztulást hoz-e a két főhősnek, vagy az utolsó illúziójuktól fosztja meg őket. Hiszen kíméletlen harcuk egyre démonibb tivornyába kergeti őket, az önmaguk • belső poklától való félelem, irtóztató magányuk arra készteti őket, hogy a másikon bosszulják mega maguk kudarcát. - Valóban ilyenek lennénk? tettem fel a kérdést a rendezőnek. - Igen. Időről időre konstatálhatjuk ezt, mert mindannyiunknak van ilyen keserű élménye. Elgondolkozva ezen az állapoton, az ember rádöbben, néha ő maga is ilyen az embertársaival szemben. Ilyenkor aztán kicsit magába fordul, és elgondolkodik, mit is kellene csinálni. Nem kell Szűcs Jenő felvétele sok energia ahhoz, hogy az ember jó, kellemes, szeretetteljes és toleráns legyen. Kevesebb, mint ahhoz, hogy rossz legyen. - A szerző áltat elénk tárt kegyetlen tükör segíthet-e az embereknek? Akadhat-e olyan néző, aki esetleg nem jól reagál a kihívásra? - Semmi esetre sem szabad alábecsülnünk a másikat. Én sem teszem ezt a nézővel... Nem hiszem, hogy a néző csak passzív megfigyelő. Már az is aktivitást jelent, hogy eljön a színházba, hogy megnézi és átéli a darabot. Mi azon vagyunk, hogy egész idő alatt ezt tegye, és így vagy úgy reagáljon. Remélem, hogy meggondoltan és okosan teszi majd ezt. Ha ez történik, akkor a bensőjében már vissza is utasította, amit látott, azt a negatívumot, ahogyan a darab hősei egymáshoz viszonyulnak. S talán megpróbálja megkeresni saját énjében is a pozitívumokat, és előtérbe helyezni azokat. * * * Az izgalmas dráma bemutatóját péntek este 19 órától láthat juk a Jókai Színházban. A szerepeket Holocsy István, Boráros Imre, Petrécs Anna, Vörös Lajos és Vincze Emőke alakítják. Díszlet- és kosztúmtervező Judita Lisová m, v., koreográfia Elena Lindtnerová m. v. BOLDOGHY KATALIN Í HÍRVIRÁGOK A Biblia már CD-lemezen is. A világon immár 2092 nyelvre fordították le a Bibliát vagy egyes részeit - hozta nyilvánosságra Párizsban az Egyetemes Bibliaszövetség nemzetközi szervezete. A közlés szerint a teljes Biblia 341 nyelven hozzáférhető, a többi fordítás pedig a mű egyes fejezeteire, részeire vonatkozik. így például 1994 vége óta jelent meg a könyvek könyve az Ecuadorban használatos kecsua-imbabura nyelven, illetve baszkul; az Újtestamentumot pedig 18 új fordításban, például afar nyelven (Etiópia) lehet olvasni. Szintén újdonság, hogy a Bibliát nemrégiben-Franciaországban megjelentették az új számítógépes adathordozón, CD-ROM-lemezen. A kiadvány a francia fordítás mellett héberül és görögül is szerepelteti az egyes részeket: ez a kutatóknak jelenthet majd nagy segítséget. Elkeltek „Mao lámpásai". Egy pekingi árverésen 13,8 millió jüanért (1,64 millió dollárért) kelt el két nagyméretű lámpás - közölte a kínai sajtó. A magas ár oka: az árverésre bocsátott világítótesteket történelmi ereklyéknek tekintik Kínában. Nevezetességük abban áll, hogy a Peking központjában levő Tienanmen kapubástyát díszítették, Mao Ce-tung kommunista vezető alattuk állva hirdette ki a Kínai Népköztársaság megalakulását 1949 október elsején. Csak belföldiek licitálhattak, ők viszont szabadon, akár intézmény képviselőiként, akár magánosokként. Egy állami tulajdonban levő pihenőpark igazgatósága ajánlotta a legmagasabb árat. A 2,23 méter magas, egyenként 80 kilogramm súlyú díszes lámpások a pihenőparkban rövidesen megnyíló vidámparkot díszítik majd. A befolyt összegből új lámpásokat csináltatnak a Tienanmen kapubástyára, a megmaradó pénzt pedig a Peking környéki falvak vízellátásának javítására fordítják. A falfirkának ára van. Egy művész joggal várhatja el, hogy alkotásaiért pénzt kapjon - még akkor is, ha azt a Berlini Fal egyik darabjára festette. A polgári ügyekben illetékes német legfelsőbb bíróság úgy ítélkezett, hogy Kiddi Citnyt és Thierry Noirt megilleti egy rész abból a 740 ezer dolláros összegből, amelyért a - történetesen az ő rajzaikkal díszített - faldarab elkelt egy Monte Carlo-i aukción. A Fal hivatalosan a keletnémet állam tulajdona volt, ez azonban nem akadályozta meg a nyugati oldal művészeit abban, hogy színes rajzokkal és falfeliratokkal díszítsék azt. A Fal 1989-es leomlását követően a keletnémet állam jó pénzért áruba bocsátotta a cementdarabokat, de a kereskedőcég, amely megvette azokat, sokkal inkább a rajtuk levő képekben látott üzletet. Ausztrál mozioffenzíva. Kétezer új filmszínházat lé tesít a következő négy évben szerte a világon, egyebek között Európában Ausztrália három legnagyobb mozitársasága. Az utóbbi hét év során mindhárom ausztrál cég hatalmas bevételekre tett szert, szinte évről évre rekordprofitot könyvelhetett el. Ázsiai, amerikai és európai terjeszkedésükhöz ugyanakkor további partnereket keresnek. A három cég elnöke nem titkolja, hogy a „triumvirátus" célja egyfajta világuralmi szerep a filmszínházak világában, nevezetesen, hogy a legtöbb országban nekik legyen mozijuk. Gyógyító bohócok. Az egyesült államokbeli és a nyugat-európai gyermekkórházak után rövidesen a magyarországi gyermekklinikákon is megjelenhetnek a „gyógyító bohócok". A Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi nagykövete, Alexander Mensdorff-Pouilly a budapesti I. számú gyermekklinikán bejelentette: alapítványt hoz létre az úgynevezett clini clown (kórházi bohócok) szisztéma bevezetésére. Szerepúk, feladatuk kettős, mert miközben kellemes perceket szereznek a sokszor súlyosan beteg kicsiknek, segíteniük kell abban is, hogy gyógyulásuk érdekében a gyerekek együttműködjenek orvosaikkal. Ezért fontos, hogy az orvosok és ápolók is elfogadják a bohócok tevékenységét, s Információt adjanak nekik például arról: melyik kis beteg nem akar enni, vagy éppen melyik fél az injekciótól. Sagan írónő az önpusztítás jogát védelmezi. Egyévi felfüggesztett börtönre ítélte egy párizsi bíróság a világhírű írónőt. Sagan egy kábítószerügyben, kokain birtoklása és élvezete miatt került a vádlottak padjára, minthogy Franciaországban még a személyes használat is büntetendő cselekménynek számít. Az írónőnek a felfüggesztett börtön mellett 40 ezer frank pénzbüntetést is ki kell fizetnie. A bírósági határozat szerint a büntetés letöltése alóli mentességre csak akkor van esély, ha az érintett bebizonyítja, hogy lakással és jövedelemmel rendelkezik - ez nem lesz nehéz -, valamint aláveti magát egy elvonókúrának. Ennek sikere viszont több mint kétes: Sagan már évtizedek óta használ kábítószert, s mint néhány éve a Le Monde című napilapnak adott nyilatkozatában kifejtette: mindenkinek joga van hozzá, hogy úgy rombolja magát, ahogy akarja...