Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-09 / 57. szám, csütörtök

JÜ ÚJ szó MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. március 9. A „munkaközvetítő" Ján K. harmincesztendős trencséni lakatos an­nak a reményében költözött a fővárosba, hogy ott jobban érvényesítheti szárnyaló fantáziáját. Már a múltban is sok ötlete volt, ám egyik sem jött be. Re­mélte, ezúttal több szerencséje lesz. Még maga sem tudta, milyen lóra tesz majd Pozsonyban, de biztos volt benne, előbb vagy utóbb bejön valami nagy üzlet. Addig is - mert valamiből élni kellett ­munkát vállalt a Slovnaftban. Műszakokra dolgo­zott és nem is keresett rosszul, de ő többre vágyott. Az „isteni szikra" akkor pattant ki agyából, ami­kor az egyik délután ligetfalui albérletében az Avizo című hirdetési hetilapot böngészte. Az ragadta meg figyelmét, milyen sokan szeretnének külföldön dol­gozni. Ez az - csapott a homlokára. Munkaközvetítési ügynökséget nyitok. Ján K. tudta mennyire fontos az első benyomás. Megtakarított pénzén vásárolt egy sportos öltönyt, modern zakót és néhány divatos nyakkendőt. Aztán csináltatott néhány tucat ezüstszínű névjegykár­tyát, majd olyan szerződési íveket nyomatott ame­lyek fejlécében egy külföldi munkaközvetítő iroda szerepelt. Hogy a nap minden órájában ügyfelei rendelke­zésére állhasson majd, és persze, hogy ne látszód­jon kezein a fizikai munka nyoma, otthagyta állását, és kezdett készülni a sok kis átverésre. Úgy speku­lált, ha egy-egy érdeklődőtől csak két, maximum há­romezer koronát vasal be, az nem olyan jelentős összeg, amiért valakinek megérné pereskedni. Neki viszont szépen hoz majd a konyhára. Szerkesztett, majd lesokszorosított egy előszerződést, amelynek alapján leendő ügyfelei­nek garantálta, hogy három hónapon belül elintézi nekik a külföldön nélkülözhetetlen munkavállalási engedélyt. Annak beszerzése után pedig mar a né­met munkáltató megbízásából aláírják a munka-, szerződést. Az exlakatos ügyelt arra, hogy a feltételek igen­csak vonzóak legyenek. A munkabeosztáson és a munkaidőn kívül - azok nagyjából megegyeztek a honiakkal - szállást, ingyenebédet, betegbiztosítást és négyhavonta egy hét szabadságot garantált. A havi tiszta kereset mindig minimum kétezer márka volt. A nyomtatványon még olyan bizalomgerjesztő kitétel is szerepelt, hogy amennyiben az ügyfél kiu­tazása objektív okokból nem valósulna meg, úgy visszakapja a befizetett összeg nyolcvan százalé­kát. Ilyen szuper ajánlatnak nem lehet ellenállni- dör­zsölte kezeit Ján K., és kitárcsázta első, gondosan kiválasztott áldozatát. - Az irodámat tapétázzák, találkozzunk a Tulipán presszóban - javasolta az ismeretlen ügyfélnek, egy 24 esztendős tűzoltónak. A márkákra áhítozó fiatalember egy óra múlva úgy érezte, megfogta az Isten lábát. A szimpatikus munkaközvetítő eredeti, autóbádogos szakmájá­ban kínált neki munkát egy bajorországi sze­relőcsarnokban, havi háromezer márkáért. Ha be­válik, és tökéletesíti német nyelvtudását, fél éven belül fizetésemelésre is számíthat. Egy óra múlva, amikor a fellegekben járó tűzoltó már a harmadik kör konyakot fizette, bátortalanul megpedzette, nem akadna-e valami munkale­hetőségfelesége számára is? Pár évvel idősebb ná­lam, és pincérnő. Természetesen németül is tud ­jellemezte nejét. . - Micsoda szerencséje van! Az autószerviz büféjé­ben megüresedett egy hely. Ha megfelel kedves fe­leségének már holnap faxolok. Persze tudni kell, ott nincs borravaló csak fix. Az említett állással kapcso­latban pont holnap van találkám egy nagyszombati elárusítónővel, ha viszont komoly az érdeklődése, lemondom a randevút - dobta be a csalit a „munka­közvetítő". -Természetes, hogy komoly, halálosan komoly ­örvendezett a már kótyagos tűzoltó, és a biztonság kedvéért felesége jelentkezőlapját is aláírta, és kifi­zette az ő részét is. Egy hét múlva ismét találkoztak, és Ján K. átvette ügyfelétől a kért fényképeket, az erkölcsi bizonyítvá­nyokat, valamint a pár soros, németül írt életrajzo­kat. Azzal búcsúzott, hogy most már csak a német hatóságok rugalmasságán múlik, mikor utazhatnak Berkheimbe. Az üzlet nagyszerűen beindult. A hajdani lakatos alig győzte a rendeléseket. Gondosan ügyelt arra, hogy mindig más-más helyen tárgyaljon az ügyfe­lekkel, nehogy valamelyik presszóban emlékezze­nek rá a pincérek. A napi két-három szerződéskötés arra ösztökélte, hogy bővítse a kínálatot. Németor­szág után előbb Franciaországban majd Olaszor­szágban is kínált jól fizető állásoka, diplomásoknak és alapfokú végzettségűeknek egyformán tudott munkát kínálni. Egy szakács házaspárnak például bácsikája stuttgarti éttermében biztosított helyet. Két munkanélküli lánynak egy aggotthonban ígért Azt hittem, ez valami esti gyakorlat, most mondják hogy minket kergetnek? kissé megerőltető, de annál jobban fizetett munkát. Egy zsolnai agrármérnöknek főlovászi állást ígért egy francia uradalomban. Ahogy később kiderült, az áldozatok között volt cukrászlány, múzeumi dolgo­zó, munkanélküli, gépkocsivezető, darukezelő, ápo­lónő, portás, favágó, elektromérnök. Akik gyanút fogtak, netán garanciát akartak, azokkal Ján K. már többet nem találkozott. A becsa­pottak tábora egyre nőtt. Volt, aki egy rezignált kéz­legyintéssel vette tudomásul, hogy csúnyán átver­ték, de akadtak akik a rendőrséghez fordultak. Per­sze a felmutatott szerződésen és a munkaközvetítő kártyáján szereplő név, iroda és cím nem létezett. Maradt a személyleírás. Annak alapján Ján K. néhány hónap után rendőrkézre került. Kiderült, nemcsak a munkaköz­vetítő irodájával szélhámoskodott. Egy vállalkozótól 12 ezer schillinget csalt ki, egyik ismerősétől több száz márkát kért kölcsön, aztán „elfelejtette" megad­ni. Ráadásul, amikor már érezte, hogy talpa alatt ég a talaj, albérletét is feladta, ám az elköltözés előtt, szállásadója két aranygyűrűjét, fényképezőgépét és teveszőr pelerinjét is magával vitte. A bírósági aktákban 57 megkárosított neve sze­repelt, akiktől a szélhámos lakatos csaknem 150 ezer koronát csalt ki. A pénz nagy részét - saját be­vallása szerint - a különböző játéktermekben köl­tötte el. Többrendbeli csalásért és lopásért három évre, és a kár megtérítésére kötelezték. Kriminálpszichológia angol módra Az oldalt írta ós szerkesztette: Ordódy Vilmos A súlyos bűncselekmények felderítésében a korszerű tech­nika mellett egyre fontosabb szerepet játszanak azok a szak­emberek, akik képesek a bűnözők pszichológiai portréjá­nak megrajzolására. Egy ilyen portré megalkotása - a detek­tívregényekben megszokott in­tuíciós találgatástól eltérően ­meglehetősen munkaigényes tevékenység. A '80-as évek közepén Lon­don egyik negyedében három nőt megöltek és közel harmin­cat megerőszakoltak. A támadá­sok/ninden alkalommal a vasút közelében történtek, de a rendőrség a gyilkosságok körül­ményeiben még olyan jeleket is felfedezett, amelyek egy bizo­nyos személyre utaltak. A nyo­mozók megkeresték hát Davis Cantert, a dél-angliai Surrey grófság egyetemének pszicholó­gia-professzorát, aki a helyszí­nen és az ügyiratok alapos átta­nulmányozása után a feltétele­zett elkövetőről a következő jel­lemzést adta: 25 év körüli, fehér férfiról lehet szó, aki nagy való­színűséggel Észak-London Cre­eklwood kerületében lakik, vala­mikor vasutas volt, nős, de lehet elvált is, és már volt büntetve. 1988-ban elfogták a vasúti gyilkost, bizonyos John Duffy személyében, akire a professzor által megjelölt 17 jellemzőből 13 pontosan ráillet. Egy ilyen si­keres akció után bátran ki lehet jelenteni, hogy tehetséges szak­emberek deduktív módszereivel szinte bármilyen bűncselek­mény felderíthető. Canter professzor és John Stevens, Northumbria rendőr­főnöke, aki maga is kriminál­pszichológus, egybehangzóan állítják, hogy a pszichológiai portrék megalkotása nem bo­szorkányság. A módszer azon alapszik, hogy a bűnelkövető el­árulja magát tettének apró moz­zanataival,. viselkedésjegyeivel. A kriminálpszichológia legfőbb forrásai és segítői: a helyszíni szemle, a nyomozati adatok, az igazságügyi orvosszakértői véle­mény. A bűnöző pszichológiai portréja óriási segítséget nyújt a nyomozóknak a gyanúsítottak listájának összeállításához, a feltételezett elkövetők kiválasz­tásához és besorolásához, A módszer segítségével megis­merhetjük a bűnelkövető lelki vi­lágát és gondolkodásmódját. A lestershire-i grófság rendőrsége egy okkultista szeánsz alkalmá­val történt kettős gyilkosság kapcsán ugyancsak kriminál­pszichológus segítségét kérte. Ez alkalommal viszont már meg­volt a gyanúsított személy. Paul Britten szákértő olyan kihallga­tási struktúrát ajánlott a nyomo­zóknak, ami eltért a szokásos­tól, ám segített a gyanúsított gyenge pontjait, szexuális fantá­ziáit és jellemét felszínre hozni. A kihallgatási módszer ezúttal is meghozta a várt eredményt, a gyilkos beismerő vallomást tett. Az utóbbi hét év során Angliá­ban több mint száz súlyos bűncselekmény tettesének fel­derítésében alkalmazták siker­rel a kriminálpszicholőgiai mód­szereket. Óriási erőfeszítéssel munkálkodnak jelenleg egy adatbank létrehozásán, amely­ben a bűnözők pszichológiai portréi lesznek fellelhetők. Előre­láthatólag az angol rendőrség már 1995 nyarán igénybe veheti ezt a szolgáltatást. Derbyshire grófság rendőrsé­ge olyan számítógépes rendszert dolgozott ki, amely kifejezetten a gyermekgyilkossági ügyekre spe­cializálódik. A rendszer 30 évre visszamenőleg tárol adatokat a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekről és az elkö­vetőkről. Az angol kollégáikhoz hasonlóan a holland rendőrök is adatbank létrehozásán fáradoz­nak, amely a nemi erőszakkal kapcsolatos bűncselekmények adatait dolgozná fel. A rendszer létrehozása 2,7 millió fontba ke­rül, és nagy nemzetközi összefo­gást igényel. - A nemi erőszak és a gyilkos­ság nemzetközi probléma, amely nem ismer határokat ­nyilatkozta John Stevens. - Erre reagálni szintén csak nemzetkö­zi összefogással lehet. Az elmúlt évben az ismert kri­minál pszi c h ológu s Oroszország­ba is ellátogatott, és előadáso­kat tartott módszereiről. Az orosz rendőrség igencsak érin­tett a kérdésben, hiszen Orosz­országban évente több mint húsz­ezer élet ellenes bűncselek­mény történik. A kriminálpszi­chológia módszereit alkalmazva az orosz rendőrség nemrég si­kerrel elfogta az utóbbi évek egyik legelvetemültebb gyilko­sát, Andrej Csikatyilót, aki tíz év alatt 53 embert, közöttük nőket és gyerekeket gyilkolt meg. A világon először Surrey gróf­ság egyetemén indítottak felsőfokú kriminálpszicholőgiai oktatást. Az első 12 végzett as­piráns közül öten rendőrtisztek voltak, egyikük Kanadából, egy másikuk pedig Barbados szige­téről érkezett. A pszichológiai portrék segít­ségével a rendőrök tanulmá­nyozhatják a bűnözők gondolat­világát, viselkedésük motívuma­it, kiszámíthatóságát, vagyis azt: mit mikor és miért tesznek. A technika legkorszerűbb eszkö­zeivel pedig lehetőség nyílik a bűnelkövetők szigorú ellenőrzés alatt tartására. A technikai esz­köztárba tartoznak például a komputeres „arctérképek", a géndaktiloszkópia, a röntgensu­garak alkalmazása (pl. csoma­gok átvilágítására). Az „arctérképek" a bűnöző ar­cának fizikai, anatómiai struktú­ráját ábrázolják - hasonlókép­pen, mint a pszichológiai portré, amely a bűnelkövető elmeálla­potáról, ítélőképességéről nyújt adatokat. A szakértők lemérik az arc (orr, fül és száj) anatómiai pontjai közötti távolságokat, ezek egymáshoz viszonyított hely­zetét, és úgy sorolják be a mére­teket, mint egy matematikai képletet. Ha az arc jellemzői meglehetősen egyéniek, és nagy a hasonlóság a bűnelkö­vető robotképe és a gyanúsított személy között, az már komoly bizonyítéknak számít. A géndaktiloszkópia olyan új tudományág, melynek segítsé­gével a szakértők megállapítják az átöröklődő DNS-lánc struktú­ráját vér, haj vagy más biológiai anyag vizsgálatával. Ezenkívül a kutatók olyan új technológiákat is kidolgoztak, melyek lehetővé teszik a bűncselekmények negatív kö­vetkezményeinek minimumra csökkentését. A világhírű British Aerospace olyan teherszállító konténerekkel akarja felszerelni repülőgépeit, amelyek konstruk­ciójuknál fogva hatástalanítják az esetleges robbanást. (Az England alapján) PARATLAN POSTARABLASOK Jött volna negyedszer is? Postarablások sorozata tartotta ret­tegésben az elmúlt év derekától az Ózdon és környékén élőket. Nyáron, majd kora ősszel gyors egymásután­ban három alkalommal látogatott meg ismeretlen elkövető Ózd környé­ki vagy a városban levő postahivatalo­kat. Két ízben sikerrel járt, egy alka­lommal zsákmány nélkül kellett elme­nekülnie. A napokban aztán az elkö­vető lett a „zsákmány", rendőrkézre került az ózdi postarabló. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon Tergalecz Fe­renc alezredestől, a bűnügyi osztály vezetőjétől megtudtuk, hogy 1994. jú­nius 2-án az Ózd melletti Csermelyben történt a postahivatal sérelmére rablá­si kísérlet. Egy álarcos férfi tért be a postára, s az alkalmazottakat fegyver­nek látszó tárggyal a napi bevétel át­adására igyekezett rábírni. A postahi­vatal dolgozói azonban nem ijedtek meg a rablótól, beindították a riasztót, így az ismeretlen elkövető menekülőre fogta a dolgot. Ebben segítségére volt egy, a Posta mellett parkoló, sárga színű Lada személygépkocsi. Alig egy hónappal később, július 4­én Ózdon, a Mekcsei úti postahivatal­ban - amit az ózdiak csak sajtóvárko­nyi postának neveznek - délután két órakor megjelent egy szkafander­szerű bukósisakot viselő férfi, aki a le­húzható plexibetéttel felismerhetet­lenné tette az arcát. Szó nélkül betör­te az ügyfélváró és a kezelő között levő pult ablakát, mire a két postai al­kalmazott a hátsó helyiségbe mene­kült. Az ismeretlen rabló benyúlt a ke­zelő asztalába, s 330 ezer forintot magához véve távozott. Ekkor motor­kerékpár volt segítségére a gyors eltűnésben. Nem telt el másfél hónap, s augusz­tus 18-án ugyanezen postahivatalba tért be ugyancsak szkafanderszerű bukósisakban egy ismeretlen. Az előző esethez hasonlóan betörte az ablakot, s 148 ezer forintot zsákmá­nyolt. Ezúttal is motorral menekült eí a helyszínről. Mindkét esetben fegy­vernek látszó tárgy is volt az elkö­vetőnél. Az Ózdi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának munkatársai éjt nappallá téve nyomoztak az ügyben, s mert gyorsan kiderült, hogy mindhárom esetben nagyon hasonló a személyle­írás - magas, 190 cm körüli, testes férfiről adtak hírt a szemtanúk -, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztá­lyának nyomozóival együtt igyekeztek végére járni a dolognak. Titkosszolgá­lati eszközöket is igénybe véve decem­ber elején annyi bizonyíték gyűlt össze a zsaruk számára, hogy a főkapitány­ság „Hámor" beavatkozó alosztályá­nak munkatársaival - miután fegyver is lehetett az elkövetőnél - december 7-én a kora reggeli órákban ózdi, épülőfélben levő lakásán elfogták Sza­bó Sándor 35 éves hódoscsépányi la­kost, aki alaposan gyanúsítható az említett postarablások elkövetésével. Elfogása, előállítása után Szabót az Ózdi Rendőrkapitányságon hallgatták ki a nyomozók. Az említett három pos­tarablással gyanúsították meg. Szabó nem élt panasszal őrizetbe vétele s a gyanúsítás ellen sem, ám a bűncse­lekmények elkövetését nem ismerte el. „Nincs mondanivalóm" - hajtogat­ta. A házkutatás során azonban a rendőrségnek sikerült tárgyi bizonyí­tékokat fellelni. Megtalálták a két íz­ben használt motorkerékpárt - tank­ján egy jellegzetes, fóliából kivágott csíkkal a szkafanderes bukósisa­kot, a motoros kesztyűt - ezeket egy barátja .Ózd melletti hétvégi házában „tárolta", s olyan ruhaneműket, ame­lyeket az említett rablásoknál viselt. Bebizonyosodott, hogy az első posta­rablási kísérleténél a meneküléshez használt sárga Lada abban az időszakban több hónapon át haszná­latában volt. A nyomozók kiderítették azt is, hogy az ott használt gumiálarc az ózdi Bolondságok boltjából szár­mazott, amelyhez Szabót kapcsolatok fűzték, naponta bejárt az üzletbe. A nyomozás eddigi adatai szerint a kocsmáros fiatalember több vállalko­zásba szállt be, házat kezdett építeni, s zűrös anyagi helyzetében vélhetően gyorsan pénzre volt szüksége. Felte­hetően ez vezetett oda, hogy posta­rablással igyekezett „kiegészíteni" a kocsmában szerzett jövedelmét. Biz­tosat azonban csak akkor lehet majd minderről tudni, ha Szabó őszinte, be­ismerő vallomást tesz. (Zsaru)

Next

/
Thumbnails
Contents