Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-09 / 57. szám, csütörtök

1995. március 504. BELFÖLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ Ó 3 I VÁLASZ OLVASÓINKNAK A vér szava S. M.: A napokban felkértek arra, hogy gondoskodjak egy idősebb házaspárról, mivel a gyermekeik ezt nem hajlandó­ak megtenni. A házaspár azt ígéri, hogy ha gondoskodok ró­luk, minden ingó és ingatlan vagyonukat rám hagynák, min­dent én örökölnék. Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy ha valamelyikük meghalna, a polgármester által elkészített végrendeletet érvényesnek tekintenék-e vagy csak a köz­jegyző által írt okmány az érvényes? Én ugyanis nem szeret­nék pereskedni. A végrendeletnek három alap­vető formáját ismeri a jelenlegi öröklési jog. Az örökhagyó által saját kezűleg írt végrendeletet a tanúk jelenlétében létesített írás­beli végrendeletet, és a köz­jegyzői jegyzőkönyvbe foglalt vég­rendeletet. A polgármester által megfogalmazott végrendeletnek a másodikként említett végrende­letre vonatkozó rendelkezések­nek kellene megfelelnie ahhoz, hogy érvényesnek lehessen tekin­teni. Itt többek között arról van szó, hogy az ilyen végrendeletet az örökhagyónak saját kezűleg kellene aláírni és a két egy­idejűlegjelenlevő tanú előtt kelle­ne kijelentenie, hogy az általa alá­írt végrendelet valóban az ő vég­akaratát tartalmazza. A további feltételek inkább a tanúkra vonat­koznak, s így a végrendelkezés­nél tanúként csak az szerepelhet, aki teljes jogi cselekvőképesség­gel rendelkezik, nem vak, nem halláskárosult és nem néma, to­vábbá érti a végrendelkezés és a nyilatkozat nyelvét (az önök ese­tében ennek a személynek nyil­ván szlovákul és magyarul is tud­nia kellene), de feltétel példüul az is, hogy a végrendelet kedvez­ményezettje nem lehet tanú. Éppen az ilyen feltételeknek nem is teljes felsorolása miatt ajánlanánk azt, hogy inkább köz­jegyzővel fogalmaztassák meg a végrendeleteket, de őszintén szólva ezt sem tudjuk ajánlani. A végrendeletet ugyanis megszün­teti egy olyan későbbi végrende­let, amely a korábbinak ellent­mond, illetve nem állhat meg mellette, és a végrendeletet vissza is lehet vonni. A kelleténél is több olyan, esetet ismerünk, amikor a tulajdonosok hasonló esetekben végrendelkeztek gon­dozóik javára, majd megszólalt bennük a „vér szava" és írtak egy újabb végrendeletet, amely­ben általános örökösükként már valamelyik gyermeküket, vagy a gyermekeiket, rokonaikat nevez­ték meg. Ezt a gondozójukkal persze nem tartották szükséges­nek közölni. így történhetett meg aztán, hogy a „gondozó", aki már-már családtagnak számí­tott, és abban reménykedve, hogy mondjuk, lakáshoz jut éve­kig mosott, főzött, takarított a szerencsétlen „öregekre", a ha­gyatéki tárgyaláson rájött arra, hogy semmi sem jár neki, mert van egy másik, későbbi végren­delet, és ezért az a végrendelet, amelynek ő az egyedüli kedvez­ményezettje, már évek óta nem érvényes, de erről őt ugye senki sem értesítette (s mivel a vég­rendelet alapvetően titkos, nem is értesíthette). Más kérdés megint az, hogy az örökhagyó gyermekének, unoká­jának,dédunokájának meg kell kapnia a törvény által szavazatolt kötelesrészt akár a végrendelet ellenére is. Ezt a körülményt is fi­gyelembe véve ön (vagy önök egyáltalán nem számolhatnak azzal, hogy a levelükben említett házaspár az ígéretét teljesíteni tudnál). Amit viszont ilyen esetben ajánlani tudunk, az talán az len­ne, hogy forduljanak ügyvédhez, aki megtalálja a módját annak, hogy mindkét fél érdekei kellő módon biztosítva legyenek egy eltartási vagy ajándékozási szerződéssel, amelybe bele lehet foglalni azokat a feltételeket, ga­ranciákat, amelyekre a szerződő feleknek feltétlenül szükségük van. (fekete) Jubilál az Apró Bodrogközi „Szentnek kell tartanunk a gyermek érintetlen lelkét, amit abba ültetünk, minden próbát kiálljon. Ha rosszat ültetünk be­le, megmételyezzük egész életé­re". Ennek a Kodály Zoltántól idézett gondolatnak a jegyében ünnepli március 10-én fennállá­sának 15. évfordulóját a király­helmeci Petőfi Sándor Művelődési Központ a helyi ma­gyar tanítási nyelvű alapiskola Apró Bodgorközi Néptáncegyüt­tese és a Bodrogközi Aprószín­pad. Az ünnepi műsorra pénte­ken 17 órai kezdettel kerül sor a művelődési központ színházter­mében. Az együttes néhányszor elnyerte a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál díjainak valamelyikét, hazai magyar gyer­mektánc-mozgalmunkban az élen járók közé tartozik megala­kulása óta. (g-f) Leleplezés, avagy kicsoda Michal K.? Jó előre beharangozott „le­leplező írást" közölt a Slo­venská Republika „egy szlo­vák prominens személyiség fiának" németországi viselt dolgairól. Eszerint elfogató parancsot adtak ki München­ben egy bizonyos Michal K. ellen, aki több társával együtt megsértette a német törvényeket. Pontosabban 1990 és 1992 között egy névlegesen alapított cég ré­vén a Technopol cég megká­rosításával 2,1 millió dollár­hozjutottak. A bonyolult, tör­vénysértő ügylet eredménye­ként - amelynek lebonyolítá­sába több külföldi, így svájci, holland, luxemburgi stb. cé­get is bevontak - a nem lé­tező Intercommerce több mint kétmillió dollárt vágott zsebre, míg a Technopol nem kapta meg az ebben az összegben megrendelt textí­liákat. A hasznot a tettesek elosztották, Peter K.-t, aki 400 000 dollárt kapott, a Müncheni bíróság már jog­erősen el is ítélte, bünteté­se öt év és nyolc hónap sza­badságvesztés. További há­rom vádlott, köztük Michal K., összesen 1 millió dollárt kapott a vád szerint, de ők még nem kerültek bíróság elé. A kormányhoz közel álló napilap mindjárt beve­zetőben közli, hogy az elfoga­tó parancs „természetesen nem tünteti fel, hogy Michal K. egy jelentős szlovák politi­kus fia. Amikor a parancsot megírták, talán még nem is tudtak róla." Ennek ellenére végig ifj. Michal K.-t emleget, még a nyolcoldalas elfogató parancs fordításában is, pe­dig a német szöveg mellékelt fénymásolata nem tartal­mazza az ifj. megjelölést. Ha valakinek még kétsé­gei lennének a hosszadal­mas, rendkívül bonyolult esetleírás elolvasása után, hogy kiről is lehet szó, a terje­delmes írás utolsó bekezdé­seiből megtudhatja: A német hatóságoknak a nyomozás során állítólag sikerült meg­állapítaniuk, hogy a vádlott a Szlovák Köztársaság magas­rangú állami képviselőjének fia. Apja 1989-től különböző tisztségeket töltött be. Nap­jainkban a szlovák társada­lom erkölcsi bírójának szere­pében tetszeleg. Ifj. Michal K. egy fedél alatt lakik apjá­val. Élképzelhető, hogy apja nem tud fia vállalkozásairól? Különösen ha olyan nagy összegről van szó - egymil­lió dollárról?... Prominensek voltak, vannak és való­színűleg lesznek is. És gyer­mekeik? Vajon nekik min­dent szabad? Azzal számol­nak, hogy szüleik mindent el­simítanak? A vádlott ifj. Mi­chal K.-t a német bírósági szervek akarják felelősségre vonni. Meglátjuk, hogyan végződik az ügy. A szlovák prominens személyiség csa­ládja minden bizonnyal ár­tott fiatal államunk hírnevé­nek. Ezek után a lap megoldást is javasolt. Szerinte a demok­ratikus országokban ilyen esetekben a politikusok tá­voznak a színtérről, mivel a szülők erkölcsileg felelősek gyermekeik neveléséért. Vé­gezetül pedig felszólítja az apát, hogy foglaljon állást az ügyben. Nyomatékul pedig tegnap a lap már véleményeket is közölt az esetről. Martin Ora­vec DSZM-es honatya szerint a vezető politikusnak azon­nal le kellene mondania, mert a fejlett demokráciák­ban ez így normális. Ján Ľup­ták, a Munkásszövetség el­nöke is hasonlóan véleke­dett, hozzátéve: akkor is, ha a fiáról van szó, hiszen ő ne­velte. -cs­Új elnökre vár a CSMMSZ Uj Szó-hír A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségében január 28-áig Kluka József töltötte be az elnöki és a szervezőtitkári tisztséget. Az említett napon e két tisztségéről lemondott, amit a szövetség vezetőségének jelenlévő tagjai tudomásul vettek. A következő, azaz 4. rendes tisztújító közgyűlésig megbízott elnökként Csémy Tamás látja el majd a tisztséggel járó teendőket. A magyarországi partnerekkel való kapcsolattartást Gál Jenő, a prágai Károly Egyetem magyar szakos tanára vállalta, a cseh kormány nemzetiségi tanácsában pedig Szabó Béla képviseli majd a szervezetet. KOMMENTÁRUNK Erőfitogtató költségvetés Tartós növekedési pályára állítani Szlovákiát - ez a nemes cél vezér­li az 1995-re szóló állami költségvetés megalkotóit, amelyet keddert kétnapos vita után 83 „igennel" fogadott el a parlament. Lehet, hogy vé­letlen az egybeesés: a kormánykoalíciónak is éppen nyolcvanhárom képviselője van. A növekedési pályára állításból egyelőre csupán a tar­tósjelzőérvényesült, ugyanis a kabinet tagjai és az. őket támogató hona­tyák tartósan és tudatosan mellőzték az. ellenzéki képviselők észrevéte­leit, hozzászólásait, és gyakorlatilag valamennyi javaslatukat lesöpörték az. asztalról. Nemcsak nézőpont kérdése, hogy az ellenzékiek az oktatás, a kisebbségi kultúra és egyáltalán a kultúra, az egészségügy és a tudo­mány erőteljesebb támogatása érdekében emelkedtek szólásra és kértek több pénzt az említett szférák támogatására, míg a hatalmon lévők em­berei érzéketlenek maradtak e területek iránt, és a honvédelemre fordí­tott összegek jogosságával, valamint az elnöki iroda költségvetésének megkurtításával foglalkoztak. Vagyis a hosszú távon garantált talpra ál­lás és fejlődés nézeteit vallók érvei csaptak össze a nemzeti büszkeséget képviselő és a miniszterelnöki pozíciót szilárdító honatyák érveivel. Az, utóbbiak győztek. Szlovákia érdekében is reméljük, csak rövid távon. Hiszen miféle növekedést kínál az a költségvetés, amelyből csupán 8,6 milliárd koronát, vagyis a kiadások 6,7 százalékát fordítják közvetlen beruházásokra, ahol a tudományra és műszaki fejlesztésre mindössze 2,3 milliárd korona jut (0,4 százalék), ahol a lakásállomány gyarapításá­ra - leszámítva az önkormányzatoknak juttatott csöppnyi összeget ­gyakorlatilag egyetlen fillért sem találtak? Ami talán a legveszélyesebb: a költségvetés 5 százalékos bruttó ha­zai össztermék-növekedéssel számol, mivel abból indul ki, ha 1994­ben sikerült több mint 4 százalékos gyarapodást elérni, akkor most ­ilyen remek kormány irányításával - még egy lapáttal rátehetnek. Ta­valy az erőteljes exportnövekedés révén nőtt a gazdaság összteljesít­ménye, mára azonban a védővámok és az egyéb adminisztratív korlá­tok már korántsem fogják úgy támogatni a kivitelre termelőket, mint korábban. Nem véletlen, hogy a realitás talaján álló Szlovák Nemzeti Bank az idén csupán 3 százalékos növekedéssel számol, ráadásul a kül­kereskedelmi mérleg terén is deficitet jósol. Márpedig a nemzeti össz­termék minden'egyes százaléka több milliárd korona bevételt jelent, te­hát korántsem mindegy, hogy három- vagy ötszázalékos lesz a növeke­dés. Az állami költségvetés megalkotói is érezték, önerőből nem bizto­sítható a tartós gazdasági fellendülés, ezért a dokumentum általános jellemzésében leszögezték: „A fejlődést támogató aktivitásokat elsődlegesen nem az állami költségvetés garantálja, hanem a költség­vetésen kívüli források". Ezen sok minden érthető, elsősorban a külföl­di beruházók befektetései. Csupán az a kérdés, ha már a mérvadó New York Times keddi szerkesztőségi cikke is az ország belpolitikai torzu­lásait, a visegrádi négyekről való leszakadási törekvéseit veszi górcső alá, akkor miért reménykedik a Mečiar-kormány az ide áramló külföl­di tőke hathatós támogatásában? SIDÓ H. ZOLTÁN TESTORSEG NELKUL AZ ALKOTMANYBIROSAG? Jár, de nem jut? Új Szó-tudósítás Amint arról tegnap hírt ad­tunk, a Vladimír Mečiar vezette kormány a minap úgy döntött, hogy az alkotmánybíróság elnö­kétől megvonja az állami költ­ségvetésből fedezett testőrsé­get és BMW márkájú szolgálati személykocsit. Milan Čičcsel mindezt a kormányhívatali testőrség egyik munkatársa kö­zölte. Marianna Mochnáčovától, a Kassán székelő alkotmánybí­róság elnökének irodave­zetőjétől megtudtuk, a kormány­döntésről még nem kaptak hiva­talos értesítést. - Teljes áttekintésünk nincs arról, hogy az alkotmánybíróság és annak elnöke hol, milyen álla­mi gondoskodást élvez. Egyelőre csak azokról a testvérintézmé­nyeinkről • van áttekintésem, amelyekkel már felvettük a kap­csolatot. Úgy tudom, Németor­szágban az alkotmánybíróság el­nökének még helikopter is a ren­delkezésére áll, nemcsak a testőrség. Ausztriában, Magyar­országon és Horvátországban szintén megadnak mindent ah­hoz, hogy az alkotmánybíróság a küldetésének megfelelően vé­gezhesse munkáját, más alkot­mányos tisztségviselőkhöz ha­sonlóan - nyilatkozta az irodave­zető. (gazdag) AHOGY ÉN LÁTOM A toké szaga Ma már nehéz lenne felderí­teni, hogy hova jártak iskolába a kormányhoz közel álló (tehát politizáló) közgazdászaink. Annyi azonban így, a tények részletes felderítése nélkül is gyanítható, hogy olyan iskolába jártak, amelynek falai között ta­náraik nem helyeztek túl nagy súlyt az antik Róma történel­mének megismertetésére. De az is lehet, hogy derék ökonó­musaink éppen hiányoztak azokról az órákról, amelyeken Vespasianus császár viselt dol­gait ismertette a régvolt iskola­mester. Mert volt egy nagy mondása ennek a cézárnak, amelyet még a legfafejűbb gim­nazista is örökre megjegyzett: „A pénznek nincs szaga". Be­vallom, Vespasianus hadjára­tairól, házaséletének kulissza­titkairól, eredetéről, cirkusz­szervező tevékenységéről stb. 100 egykori diák körül 99 már semmit sem tudna elmondani, az azonban feledhetetlen szto­rija az uralkodónak, hogy ami­kor kiürült az államkassza, és a szenátus tiszteletreméltó tag­jai hiába törték a fejüket az anyagi gondok megoldásán, Vespasianus imigyen szólt: „Megadóztatjuk a nyilvános vá­rosi illemhelyeket". Egy, csak egy politikus volt az államtanácsban, aki nem egészen értett egyet a közgaz­dasági probléma ily módon tör­ténő megoldásával. Kételyeit a fenti, immár szállóigévé neme­sedett mondattal oszlatta el a császár. A pénznek valóban nincs szaga. Kétségtelen, hogy erősen kapitalista ízű e mon­dat, de kétségbevonhatatlan, hogy a valóságot tükrözi. Egyébként is, a reális szocia­lizmus bukása után a kapitaliz­mus építését tűztük ki, vagy mi a szösz. És akkor, mit ad isten, né­mely szlovák politikusok szag­lászni kezdik a tőkét. A külföl­dit. Noná, próbálnák megszag­lászni a hazait! Amit a butiko­sok, maszek kőművesmeste­rek, a varrógépjavító vállalko­zók halmoznak fel. Mi tagadás, ezt a tőkét nem tartják Kozlík miniszterelnök-helyettes úr or­ra alá. Pedig Slota úr és Mečiar úr váltig állítja, hogy ennek a tőkének ibolyaillata van. A nagyprivatizátorok, csak sejt­jük, miért, szintén nem szag­lásztatják a tőkéjüket a politi­kusainkkal. Inkább villát épít­tetnek belőle, meg autót vásá­rolnak „biztos, ami biztos" ala­pon és Ján Luptákra gondolva. Szaglászásra tehát marad a német, a francia, az olasz és az amerikai tőke. Ha a vállalkozó szellemű nyugati tőkés mond­juk ágyúgyárba, nehézvegyipar­ba, netán vaskohászatba kí­vánja dollárjait, márkáját, lírá­játfektetni, biztos lehet abban, hogy ovációval fogadják, és mi­nimum rezedaillatúnak minősí­tik a valutáját Szlovákiában. Egyetlen esetben mondják rá, pénzére, hogy szarszagú: ha új­ságba kívánja fektetni. Úgy magunk között szólva van némi logika ebben a pénz­szaglálási mániában. Kétségte­len, hogy az lenne az ideális helyzet Szlovákia számára, ha az okozna gondot a gazdasága kapitányainak, hova helyezzék ki a nemzeti tőkét. Japánba-e vagy Svédországba, netán az ázsiai kistigrisek valamelyiké­be. Pillanatnyilag nem ez a helyzet. Tarhálásra kényszerü­lünk. Eszményi lenne, ha a ha­zai tőke hazai és külföldi hoza­dékát itthon használhatnánk fel. Egyelőre az van, hogy - ha tetszik, ha nem - azzal kell szá­molnunk, hogy a behozott ke­ményvaluta felhasználásával keletkezett nyereség egy ré­szét a tőkések kiviszik az or­szágból. Esetleg ha biztosak abban, hogy Ján Ľupták nem államosítja a vállalataikat ­profitjukat be is fektetik Szlová­kia határain belül. Nagyon penetráns szaga van a szlovákiai orr számára az új­ságokba fektetett nyugati tőké­nek. Ez Tátra-alji felfedezés, hazai specialitás, és ettől ­könnyen előfordulhat - a né­met, a francia és az amerikai kapitalisták is szaglászni kezd­hetnek. Nem bűzlik-e valami Szlovákiában. A szlovák minisztereknek ta­lán több antik-római szerzőt kellene olvasniuk. Vagy mon­danák ki őszintén, nem Moszk­va érintésével akarnak-e eljutni Brüsszelbe. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents