Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-09 / 57. szám, csütörtök

1995. március 504. BELFÖLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 3 I VÁLASZ OLVASÓINKNAK A vér szava S. M.: A napokban felkértek arra, hogy gondoskodjak egy idősebb házaspárról, mivel a gyermekeik ezt nem hajlandóak megtenni. A házaspár azt ígéri, hogy ha gondoskodok róluk, minden ingó és ingatlan vagyonukat rám hagynák, mindent én örökölnék. Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy ha valamelyikük meghalna, a polgármester által elkészített végrendeletet érvényesnek tekintenék-e vagy csak a közjegyző által írt okmány az érvényes? Én ugyanis nem szeretnék pereskedni. A végrendeletnek három alapvető formáját ismeri a jelenlegi öröklési jog. Az örökhagyó által saját kezűleg írt végrendeletet a tanúk jelenlétében létesített írásbeli végrendeletet, és a közjegyzői jegyzőkönyvbe foglalt végrendeletet. A polgármester által megfogalmazott végrendeletnek a másodikként említett végrendeletre vonatkozó rendelkezéseknek kellene megfelelnie ahhoz, hogy érvényesnek lehessen tekinteni. Itt többek között arról van szó, hogy az ilyen végrendeletet az örökhagyónak saját kezűleg kellene aláírni és a két egyidejűlegjelenlevő tanú előtt kellene kijelentenie, hogy az általa aláírt végrendelet valóban az ő végakaratát tartalmazza. A további feltételek inkább a tanúkra vonatkoznak, s így a végrendelkezésnél tanúként csak az szerepelhet, aki teljes jogi cselekvőképességgel rendelkezik, nem vak, nem halláskárosult és nem néma, továbbá érti a végrendelkezés és a nyilatkozat nyelvét (az önök esetében ennek a személynek nyilván szlovákul és magyarul is tudnia kellene), de feltétel példüul az is, hogy a végrendelet kedvezményezettje nem lehet tanú. Éppen az ilyen feltételeknek nem is teljes felsorolása miatt ajánlanánk azt, hogy inkább közjegyzővel fogalmaztassák meg a végrendeleteket, de őszintén szólva ezt sem tudjuk ajánlani. A végrendeletet ugyanis megszünteti egy olyan későbbi végrendelet, amely a korábbinak ellentmond, illetve nem állhat meg mellette, és a végrendeletet vissza is lehet vonni. A kelleténél is több olyan, esetet ismerünk, amikor a tulajdonosok hasonló esetekben végrendelkeztek gondozóik javára, majd megszólalt bennük a „vér szava" és írtak egy újabb végrendeletet, amelyben általános örökösükként már valamelyik gyermeküket, vagy a gyermekeiket, rokonaikat nevezték meg. Ezt a gondozójukkal persze nem tartották szükségesnek közölni. így történhetett meg aztán, hogy a „gondozó", aki már-már családtagnak számított, és abban reménykedve, hogy mondjuk, lakáshoz jut évekig mosott, főzött, takarított a szerencsétlen „öregekre", a hagyatéki tárgyaláson rájött arra, hogy semmi sem jár neki, mert van egy másik, későbbi végrendelet, és ezért az a végrendelet, amelynek ő az egyedüli kedvezményezettje, már évek óta nem érvényes, de erről őt ugye senki sem értesítette (s mivel a végrendelet alapvetően titkos, nem is értesíthette). Más kérdés megint az, hogy az örökhagyó gyermekének, unokájának,dédunokájának meg kell kapnia a törvény által szavazatolt kötelesrészt akár a végrendelet ellenére is. Ezt a körülményt is figyelembe véve ön (vagy önök egyáltalán nem számolhatnak azzal, hogy a levelükben említett házaspár az ígéretét teljesíteni tudnál). Amit viszont ilyen esetben ajánlani tudunk, az talán az lenne, hogy forduljanak ügyvédhez, aki megtalálja a módját annak, hogy mindkét fél érdekei kellő módon biztosítva legyenek egy eltartási vagy ajándékozási szerződéssel, amelybe bele lehet foglalni azokat a feltételeket, garanciákat, amelyekre a szerződő feleknek feltétlenül szükségük van. (fekete) Jubilál az Apró Bodrogközi „Szentnek kell tartanunk a gyermek érintetlen lelkét, amit abba ültetünk, minden próbát kiálljon. Ha rosszat ültetünk bele, megmételyezzük egész életére". Ennek a Kodály Zoltántól idézett gondolatnak a jegyében ünnepli március 10-én fennállásának 15. évfordulóját a királyhelmeci Petőfi Sándor Művelődési Központ a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola Apró Bodgorközi Néptáncegyüttese és a Bodrogközi Aprószínpad. Az ünnepi műsorra pénteken 17 órai kezdettel kerül sor a művelődési központ színháztermében. Az együttes néhányszor elnyerte a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál díjainak valamelyikét, hazai magyar gyermektánc-mozgalmunkban az élen járók közé tartozik megalakulása óta. (g-f) Leleplezés, avagy kicsoda Michal K.? Jó előre beharangozott „leleplező írást" közölt a Slovenská Republika „egy szlovák prominens személyiség fiának" németországi viselt dolgairól. Eszerint elfogató parancsot adtak ki Münchenben egy bizonyos Michal K. ellen, aki több társával együtt megsértette a német törvényeket. Pontosabban 1990 és 1992 között egy névlegesen alapított cég révén a Technopol cég megkárosításával 2,1 millió dollárhozjutottak. A bonyolult, törvénysértő ügylet eredményeként - amelynek lebonyolításába több külföldi, így svájci, holland, luxemburgi stb. céget is bevontak - a nem létező Intercommerce több mint kétmillió dollárt vágott zsebre, míg a Technopol nem kapta meg az ebben az összegben megrendelt textíliákat. A hasznot a tettesek elosztották, Peter K.-t, aki 400 000 dollárt kapott, a Müncheni bíróság már jogerősen el is ítélte, büntetése öt év és nyolc hónap szabadságvesztés. További három vádlott, köztük Michal K., összesen 1 millió dollárt kapott a vád szerint, de ők még nem kerültek bíróság elé. A kormányhoz közel álló napilap mindjárt bevezetőben közli, hogy az elfogató parancs „természetesen nem tünteti fel, hogy Michal K. egy jelentős szlovák politikus fia. Amikor a parancsot megírták, talán még nem is tudtak róla." Ennek ellenére végig ifj. Michal K.-t emleget, még a nyolcoldalas elfogató parancs fordításában is, pedig a német szöveg mellékelt fénymásolata nem tartalmazza az ifj. megjelölést. Ha valakinek még kétségei lennének a hosszadalmas, rendkívül bonyolult esetleírás elolvasása után, hogy kiről is lehet szó, a terjedelmes írás utolsó bekezdéseiből megtudhatja: A német hatóságoknak a nyomozás során állítólag sikerült megállapítaniuk, hogy a vádlott a Szlovák Köztársaság magasrangú állami képviselőjének fia. Apja 1989-től különböző tisztségeket töltött be. Napjainkban a szlovák társadalom erkölcsi bírójának szerepében tetszeleg. Ifj. Michal K. egy fedél alatt lakik apjával. Élképzelhető, hogy apja nem tud fia vállalkozásairól? Különösen ha olyan nagy összegről van szó - egymillió dollárról?... Prominensek voltak, vannak és valószínűleg lesznek is. És gyermekeik? Vajon nekik mindent szabad? Azzal számolnak, hogy szüleik mindent elsimítanak? A vádlott ifj. Michal K.-t a német bírósági szervek akarják felelősségre vonni. Meglátjuk, hogyan végződik az ügy. A szlovák prominens személyiség családja minden bizonnyal ártott fiatal államunk hírnevének. Ezek után a lap megoldást is javasolt. Szerinte a demokratikus országokban ilyen esetekben a politikusok távoznak a színtérről, mivel a szülők erkölcsileg felelősek gyermekeik neveléséért. Végezetül pedig felszólítja az apát, hogy foglaljon állást az ügyben. Nyomatékul pedig tegnap a lap már véleményeket is közölt az esetről. Martin Oravec DSZM-es honatya szerint a vezető politikusnak azonnal le kellene mondania, mert a fejlett demokráciákban ez így normális. Ján Ľupták, a Munkásszövetség elnöke is hasonlóan vélekedett, hozzátéve: akkor is, ha a fiáról van szó, hiszen ő nevelte. -csÚj elnökre vár a CSMMSZ Uj Szó-hír A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségében január 28-áig Kluka József töltötte be az elnöki és a szervezőtitkári tisztséget. Az említett napon e két tisztségéről lemondott, amit a szövetség vezetőségének jelenlévő tagjai tudomásul vettek. A következő, azaz 4. rendes tisztújító közgyűlésig megbízott elnökként Csémy Tamás látja el majd a tisztséggel járó teendőket. A magyarországi partnerekkel való kapcsolattartást Gál Jenő, a prágai Károly Egyetem magyar szakos tanára vállalta, a cseh kormány nemzetiségi tanácsában pedig Szabó Béla képviseli majd a szervezetet. KOMMENTÁRUNK Erőfitogtató költségvetés Tartós növekedési pályára állítani Szlovákiát - ez a nemes cél vezérli az 1995-re szóló állami költségvetés megalkotóit, amelyet keddert kétnapos vita után 83 „igennel" fogadott el a parlament. Lehet, hogy véletlen az egybeesés: a kormánykoalíciónak is éppen nyolcvanhárom képviselője van. A növekedési pályára állításból egyelőre csupán a tartósjelzőérvényesült, ugyanis a kabinet tagjai és az. őket támogató honatyák tartósan és tudatosan mellőzték az. ellenzéki képviselők észrevételeit, hozzászólásait, és gyakorlatilag valamennyi javaslatukat lesöpörték az. asztalról. Nemcsak nézőpont kérdése, hogy az ellenzékiek az oktatás, a kisebbségi kultúra és egyáltalán a kultúra, az egészségügy és a tudomány erőteljesebb támogatása érdekében emelkedtek szólásra és kértek több pénzt az említett szférák támogatására, míg a hatalmon lévők emberei érzéketlenek maradtak e területek iránt, és a honvédelemre fordított összegek jogosságával, valamint az elnöki iroda költségvetésének megkurtításával foglalkoztak. Vagyis a hosszú távon garantált talpra állás és fejlődés nézeteit vallók érvei csaptak össze a nemzeti büszkeséget képviselő és a miniszterelnöki pozíciót szilárdító honatyák érveivel. Az, utóbbiak győztek. Szlovákia érdekében is reméljük, csak rövid távon. Hiszen miféle növekedést kínál az a költségvetés, amelyből csupán 8,6 milliárd koronát, vagyis a kiadások 6,7 százalékát fordítják közvetlen beruházásokra, ahol a tudományra és műszaki fejlesztésre mindössze 2,3 milliárd korona jut (0,4 százalék), ahol a lakásállomány gyarapítására - leszámítva az önkormányzatoknak juttatott csöppnyi összeget gyakorlatilag egyetlen fillért sem találtak? Ami talán a legveszélyesebb: a költségvetés 5 százalékos bruttó hazai össztermék-növekedéssel számol, mivel abból indul ki, ha 1994ben sikerült több mint 4 százalékos gyarapodást elérni, akkor most ilyen remek kormány irányításával - még egy lapáttal rátehetnek. Tavaly az erőteljes exportnövekedés révén nőtt a gazdaság összteljesítménye, mára azonban a védővámok és az egyéb adminisztratív korlátok már korántsem fogják úgy támogatni a kivitelre termelőket, mint korábban. Nem véletlen, hogy a realitás talaján álló Szlovák Nemzeti Bank az idén csupán 3 százalékos növekedéssel számol, ráadásul a külkereskedelmi mérleg terén is deficitet jósol. Márpedig a nemzeti össztermék minden'egyes százaléka több milliárd korona bevételt jelent, tehát korántsem mindegy, hogy három- vagy ötszázalékos lesz a növekedés. Az állami költségvetés megalkotói is érezték, önerőből nem biztosítható a tartós gazdasági fellendülés, ezért a dokumentum általános jellemzésében leszögezték: „A fejlődést támogató aktivitásokat elsődlegesen nem az állami költségvetés garantálja, hanem a költségvetésen kívüli források". Ezen sok minden érthető, elsősorban a külföldi beruházók befektetései. Csupán az a kérdés, ha már a mérvadó New York Times keddi szerkesztőségi cikke is az ország belpolitikai torzulásait, a visegrádi négyekről való leszakadási törekvéseit veszi górcső alá, akkor miért reménykedik a Mečiar-kormány az ide áramló külföldi tőke hathatós támogatásában? SIDÓ H. ZOLTÁN TESTORSEG NELKUL AZ ALKOTMANYBIROSAG? Jár, de nem jut? Új Szó-tudósítás Amint arról tegnap hírt adtunk, a Vladimír Mečiar vezette kormány a minap úgy döntött, hogy az alkotmánybíróság elnökétől megvonja az állami költségvetésből fedezett testőrséget és BMW márkájú szolgálati személykocsit. Milan Čičcsel mindezt a kormányhívatali testőrség egyik munkatársa közölte. Marianna Mochnáčovától, a Kassán székelő alkotmánybíróság elnökének irodavezetőjétől megtudtuk, a kormánydöntésről még nem kaptak hivatalos értesítést. - Teljes áttekintésünk nincs arról, hogy az alkotmánybíróság és annak elnöke hol, milyen állami gondoskodást élvez. Egyelőre csak azokról a testvérintézményeinkről • van áttekintésem, amelyekkel már felvettük a kapcsolatot. Úgy tudom, Németországban az alkotmánybíróság elnökének még helikopter is a rendelkezésére áll, nemcsak a testőrség. Ausztriában, Magyarországon és Horvátországban szintén megadnak mindent ahhoz, hogy az alkotmánybíróság a küldetésének megfelelően végezhesse munkáját, más alkotmányos tisztségviselőkhöz hasonlóan - nyilatkozta az irodavezető. (gazdag) AHOGY ÉN LÁTOM A toké szaga Ma már nehéz lenne felderíteni, hogy hova jártak iskolába a kormányhoz közel álló (tehát politizáló) közgazdászaink. Annyi azonban így, a tények részletes felderítése nélkül is gyanítható, hogy olyan iskolába jártak, amelynek falai között tanáraik nem helyeztek túl nagy súlyt az antik Róma történelmének megismertetésére. De az is lehet, hogy derék ökonómusaink éppen hiányoztak azokról az órákról, amelyeken Vespasianus császár viselt dolgait ismertette a régvolt iskolamester. Mert volt egy nagy mondása ennek a cézárnak, amelyet még a legfafejűbb gimnazista is örökre megjegyzett: „A pénznek nincs szaga". Bevallom, Vespasianus hadjáratairól, házaséletének kulisszatitkairól, eredetéről, cirkuszszervező tevékenységéről stb. 100 egykori diák körül 99 már semmit sem tudna elmondani, az azonban feledhetetlen sztorija az uralkodónak, hogy amikor kiürült az államkassza, és a szenátus tiszteletreméltó tagjai hiába törték a fejüket az anyagi gondok megoldásán, Vespasianus imigyen szólt: „Megadóztatjuk a nyilvános városi illemhelyeket". Egy, csak egy politikus volt az államtanácsban, aki nem egészen értett egyet a közgazdasági probléma ily módon történő megoldásával. Kételyeit a fenti, immár szállóigévé nemesedett mondattal oszlatta el a császár. A pénznek valóban nincs szaga. Kétségtelen, hogy erősen kapitalista ízű e mondat, de kétségbevonhatatlan, hogy a valóságot tükrözi. Egyébként is, a reális szocializmus bukása után a kapitalizmus építését tűztük ki, vagy mi a szösz. És akkor, mit ad isten, némely szlovák politikusok szaglászni kezdik a tőkét. A külföldit. Noná, próbálnák megszaglászni a hazait! Amit a butikosok, maszek kőművesmesterek, a varrógépjavító vállalkozók halmoznak fel. Mi tagadás, ezt a tőkét nem tartják Kozlík miniszterelnök-helyettes úr orra alá. Pedig Slota úr és Mečiar úr váltig állítja, hogy ennek a tőkének ibolyaillata van. A nagyprivatizátorok, csak sejtjük, miért, szintén nem szaglásztatják a tőkéjüket a politikusainkkal. Inkább villát építtetnek belőle, meg autót vásárolnak „biztos, ami biztos" alapon és Ján Luptákra gondolva. Szaglászásra tehát marad a német, a francia, az olasz és az amerikai tőke. Ha a vállalkozó szellemű nyugati tőkés mondjuk ágyúgyárba, nehézvegyiparba, netán vaskohászatba kívánja dollárjait, márkáját, lírájátfektetni, biztos lehet abban, hogy ovációval fogadják, és minimum rezedaillatúnak minősítik a valutáját Szlovákiában. Egyetlen esetben mondják rá, pénzére, hogy szarszagú: ha újságba kívánja fektetni. Úgy magunk között szólva van némi logika ebben a pénzszaglálási mániában. Kétségtelen, hogy az lenne az ideális helyzet Szlovákia számára, ha az okozna gondot a gazdasága kapitányainak, hova helyezzék ki a nemzeti tőkét. Japánba-e vagy Svédországba, netán az ázsiai kistigrisek valamelyikébe. Pillanatnyilag nem ez a helyzet. Tarhálásra kényszerülünk. Eszményi lenne, ha a hazai tőke hazai és külföldi hozadékát itthon használhatnánk fel. Egyelőre az van, hogy - ha tetszik, ha nem - azzal kell számolnunk, hogy a behozott keményvaluta felhasználásával keletkezett nyereség egy részét a tőkések kiviszik az országból. Esetleg ha biztosak abban, hogy Ján Ľupták nem államosítja a vállalataikat profitjukat be is fektetik Szlovákia határain belül. Nagyon penetráns szaga van a szlovákiai orr számára az újságokba fektetett nyugati tőkének. Ez Tátra-alji felfedezés, hazai specialitás, és ettől könnyen előfordulhat - a német, a francia és az amerikai kapitalisták is szaglászni kezdhetnek. Nem bűzlik-e valami Szlovákiában. A szlovák minisztereknek talán több antik-római szerzőt kellene olvasniuk. Vagy mondanák ki őszintén, nem Moszkva érintésével akarnak-e eljutni Brüsszelbe. TÓTH MIHÁLY