Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-04 / 53. szám, szombat

[B] ÚJ SZÓ TANACSADAS 1995. március 4. ROVATVEZETŐ: DR. PÁLHÁZY BÉLA „Elkeseredett gyöngyvirág" jeligére: Szégyellem a problémámat. Azt, hogy hónapok óta hiába próbálom leküzdeni a depressziómat. Egy idő óta nem lelek semmiben sem örömet, csak úgy vagyogatok. Hidegen hagy a férjem, a két lányom, a dolgomat még el-elvégzem, de többnyire már azt is a férjem teszi. Munkába Is még csak elmegyek, de csak azt várom, hogy hazajöjjek, semmi hasznosat nem csinálok. Csalódtam az emberekben, a munkában, mindenkiben. Mindenki csak kihasznált. Erre úgy reagáltunk, hogy új helyre költöztünk, s új munkahelyet is választottam magamnak. Rájöttem azóta, hogy itt sem jobb, sőt, rosszabb! Megutáltam a tanítást, az egész iskolát. Sokszor erős fejfájásom van, félek, hogy összeroppanok! Nagyon megváltoztam, s zégyellek az emberek közé menni, a múltkor még a postáról is visszajöttem, pedig ezt a levelet akartam feladni. Nem látok semmi kiutat! Kérem, segítsen, ha tud! Mit tegyek? - Azért idéztem kicsit hoszszabban a levélből, mert szinte iskolapéldája a depressziós tüneteknek. A beteg nagyon szépen, érthetően, mondhatnám szabatosan és egyértelműen fejezi ki érzelmeit. Reagálnék mindjárt az első mondatára, és arra kérem őt, nyugodjon meg, semmi szégyellnivalója nincs! A depresszió bizonyíthatóan olyan betegség, melynek kialakulásában biokémiai folyamatok játszanak szerepet, konkrétan a noradrenalin és a szerotonin, hogy csak a két legfontosabbat említsem, és ezek anyagcserééjért, termelődéésért az egyén nem tehet semmit, akarattal nem tudja sem pozitívan, sem negatívan befolyásolni. A depressziók egy elég nagy hányada bizonyos idő után nyomtalanul elmúlik, bizonyos százaléka idültté s emellett gyógyszerrezisztenssé válik, ami annyit tesz, hogy gyógyszerrel nem lehet befolyásolni a tüneteit, sem a lefolyását. A beteg ilyen esetben akár több évig is szenvedhet, valljuk be: teljesen feleslegesen, mert a depressziók gyógyításában tette meg az orvostudomány a pszichiátria birodalmában a legnagyobb haladást. Ehhez viszont az kell, hogy elmenjen a beteg a szakemberhez. Csak ezt tudom ajánlani levélírónknak is. Jelentkezzen mielőbb egy jó elmegyógyász szakembernél! „Egy tanácstalan asszony" jeligére: Tavaly nyár óta rosszullétek jönnek rám. Először a lábamon érzem, nagyon elnehezedik, aztán elsötétül előttem minden, és elszédül a fejem. Rosszul még nem voltam, de munka közben meg szórakozás közben de otthon is, rám jön ez a kellemetlenség. Voltam orvosnál is, de nem találtak semmit! Az orvosom aztán írt nyugtatókat, de egy csöppet sem segítenek. Mi lehet ex a kellemetlen állapot? Van gyógyszer erre? - Egész biztosan van, csak előbb ki kell vizsgálni az állapotát. Meg kell állapítani depressziójának mélységét, időtartamát, mert ezektől függ, milyen és mennyi gyógyszert kell majd szednie. Olvassa el, kérem, az előbbi levél válaszát is, megállapításaim Önre is vonatkoznak. A fejfájásról már sokszor írtam e rovatban. El kell dönteni, lélektani okok miatt szenved-e gyakori tünetben, vagy azért van depressziója, mert az idegrendszerében kóros elváltozások keletkeztek. Tehát ha eddig nem ajánlották Önnek fejének teljes kivizsgálását, nem csináltak EEG-vizsgálatot, fejröntgent, esetleg egy fej-CT vizsgálatot, akkor mindenképpen kérjen neurológiai ellenőrző vizsgálatot, hogy a szervi elváltozások lehetőségét a lehető legalaposabban kizárhassák. E vizsgálatok érrendszerének az állapotát is felmérhetik, ugyanis tüneteinek egy része ezzel is összefüggésbe hozható. Ha minden vizsgálat negatív eredménnyel zárul, nem marad már, mint a lélek titkait kicsit kifürkészni, és fellebbentem a fátylat a mélyebben működő mechanizmusokról. Szakember nélkül viszont ez sem megy, a körzeti (vagy más) pszichiátert be kell vonni állapota rendezésébe. Látogassa őt meg, kérem, minél hamarabb! „Hegyaljai falu" jeligére: Kérem szépen, 5-6 éve már, hogy a hónom alatt, a mellem szélén kinőtt egy különös „anyajegy"-szerü sömörféle valami. A széle sötétbarnás-feketés, kis tüskeszerű csúcsok állnak ki belőle. Olyan, mint egy lapos gomba, pici szárral. Nem nagyobb a tízfilléresnél, vagy annál is egy kicsit kisebb. Mutattam az orvosunknak, de csak legyintett, hogy ez csak azt jelenti, hogy mögöttem vannak az évek, évtizedek (63 éves vagyok). Csakhogy engem zavar az, hogy ez a valami a melltartómat dörzsöli, s félek, nem rákosodhat-e el, hiszen erről már annyit hallottam! Mit ajánl? Vetessem ki, vagy tényleg ne törődjek vele? Megpróbáltam, de nem megy! - A leírás alapján én is inkább pszichológiai problémát látok, ami viszont nem jelenti azt, hogy nem kell vele foglalkozni. Levélírónk orvosa biztosan tapasztalt szakember, mert ránézésre látta, hogy az ilyen külalakú szemölcsök nem szoktak a rosszindulatú alakulatok közé tartozni, csak valószínűleg kevésbé jártas a beteglélektanban, mert legyintéssel elintézte, gondolván, ha nem tulajdonít jelentőséget a dolognak, és ezt ki is mutatja, gondolván: a beteg nem fog belőle „ügyet" csinálni. Csakhogy a szemölcs olyan helyen van, hogy minden nap észreveteti magát, és szorongást okoz. A megoldást abban látom, hogy el kell menni a járási szakemberhez. Minden bőrosztály ugyanis együttdolgozik egy, mondjuk úgy, „pigmentológussal", akinek megvan arra a képesítése, hogy az ilyen alakulatokat elbírálja, figyelje, és konkrét javaslatokat tegyen a helyzet megoldására, az életvitelre a ruházkodás módosítására, amennyiben ez elengedhetetlen. Ez a tanácsadás ingyenes, és arra hivatott, hogy inkább korán, mint elkésve, vegyék igénybe az emberek, mert abban igaza van a levélírónknak, sok idő előtti haláleset történt már, mert nem vették észre a szemölcsszerű alakulatok alakés főleg színelváltozását! Ez szokott a döntő pillanat lenni. Ezt valóban nem lehet kézlegyintéssel elintézni, le kell ülni a beteggel, és megmagyarázni neki a tünetek lényegét, a különbségeket és a tennivalókat. Az ajánlott tanácsadóban ezt egészen biztosan meg fogják tenni. „Cukorbeteg" jeligére: Cukorbeteg vagyok, és eddig azzal találkoztam, hogy az orvosok tiltják a cukor és a méz fogyasztását. Viszont most olvastam dr. Szalay Méhdoktor című könyvében, hogy a méz nemcsak a májra, hanem a vesére, a húgyhólyagra és a hasnyálmirigyre is kedvező hatást gyakorol. Ez lehetővé teszi, hogy a cukorbetegek az engedélyezett szénhidrátbevitel határain belül mézet fogyasszanak, és ezáltal olyan anyagokhoz Jussanak, amit máshol nem kapnak meg. Most nem tudom, mit gondoljak, és kérem az Ön állásfoglalását. - Levélírónk utólagos engedelmével annyit változtattam a leveléből merített idézeten, hogy egy szót aláhúztam benne. Azt, amelyiket a legfontosabbanak tartok. A cukorbeteg elengedhetetlen kötelessége konzultálni egy szakemberrel, aki ismeri a cukorbetegség gyógyításának minden fortélyát, és ismeri a beteg konkrét állapotát és kórelőzményeit is. Ehhez járul, hogy a modern táplálkozástudomány mindenképpen igyekszik a répa- és a nádcukrot visszaszorítani mindennapjaink táplálkozásából, és mármár egyfajta civilizációs méregnek kiáltotta ki. Vitathatatlan, hogy a méz és a benne található gyümölcscukrok keveréke jobban emészthető, egészségesebb, tehát előnyben kell részesíteni a többi cukrok fogyasztásával szemben. Cukorbetegnél ennek mértékét és határait pontosan a fentebb említett szakembernek kell megállapítani. Tehát ezen engedélyezett határokon belül ajánlatos a méz fogyasztása. A könyv is pontosan ezt írja, semmi mást! „Csallóközi asszony" Jeligére: Decemberben amputálták a jobb mellemet, jelenleg kemoterápiás kezelés alatt állok. Mivel van Bérescseppem, svéd cseppem és GOLDEN YACCÁ-m is, azt szeretném megkérdezni, szedhetem-e mind a hármat együtt, vagy csak külön-külön, és akkor melyiket? - Nyugodtan szedheti mind a hármat, készítsen olyan időbeosztást, hogy a Béres-csepp és a svéd csepp a gyomrában ne keveredjék. A napot a GOLDEN YACCÁ-val kezdje, éhgyomorra, mindjárt ébredés után, ebben az esetben a kapszulák tartalmát közvetlenül a szájba szórva, aztán fokozatosan a többit, napi beosztásának megfelelően. „Sziget" jeligére: Sokat hallottam az autogén tréningről, és úgy érzem, segítene nekem. Szeretnék erről valamit megtudni bővebben, és ha lehet, megtanulni. Szívesen meglátogatnám, nem messze dolgozom az Ön munkahelyétől, csak nem tudom, mikor jutna rám ideje. Megoldható ez a kérésem? Vállalná a konzultációkat? - Az autogén tréning kitűnő módszer a lazítás állapotának rendszeres használatára és elsősorban elsajátítására. Több módszert is kidolgoztak erre, a legrégibb és legismertebb a Schultze-féle autogén tréning, amely azon alapszik, hogy a vegetatív idegrendszer legkönnyebben átléphető kapuja a légzés, és kis odafigyeléssel gyakorlatilag mindenki képes megtanulni e kapu használatát. Vannak betegeim, helyesbítek, voltak betegeim, akik úgy meg tudták tanulni használatát, hogy nincs szükségük nyugtatók szedésére, mert akár a munkahelyen, vagy a villamoson képesek hatékonyan lazítani. Az egész tanulás több foglalkozást igényel, a beteg lépcsőről lépcsőre, az addig tanultak kihasználásával halad a hatékony és gyógyító vagy pihentető relaxáció (lazítás) felé. Nagyon örülök, hogy levélírónk ezt a módszert választja lelki egyensúlyának a megvédése és megerősítése érdekében. Nagyon szívesen segítek neki. Ha nem tud eljönni a rendelőmbe, hívjon fel valamelyik este, megegyezünk a teendőkben. A telefonszámom benne van a telefonkönyvben. „Gyöngyvirág" jeligére: 21 éves lány vagyok, két éve élek rendszeres nemi életet. Ezzel kapcsolatosak a kérdéseim is, mert szeretném, ha megnyugtatna, vagy tanácsot adna. A védekezést a fiúm vállalta magára, óvszer nélkül csak a menstruációm alatt szoktunk együtt lenni, mert úgy tudjuk, akkor nem lehet teherbe esni. Viszont azt vettem észre, hogy ilyenkor a harmadik nap után megszűnik a menzesz, ami különben nálam 6-7 napig tart. Ez azt jelenti, hogy nem tisztulok ki eléggé? A rákövetkező aztán mindig egykét nap különbséggel jön. Még az is érdekel, hogy naponta hányszor lehet csinálni egészségkárosodás nélkül. Én kétszertől többször nem engedem - bár nagyon kívánom -, mert attól félek, hogy az ennél több már káros. - Olvasóink biztosan többen is irigylik, én csak gratulálni tudok levélírónk szerencséjéhez, hogy olyan partnert sikerült találnia, akivel ennyire megegyező a vérmérséklete. Félelme hát ne korlátozza szerelmük lángja lobogását, amennyiben e láng szításához nem használnak veszélyes segédeszközöket, és nem alkalmaznak veszélyes praktikákat (például kábítószerek), egészségkárosodástól nem kell tartaniuk. Bármelyik bölcs könyvet tanulmányozzák is át (Biblia, Talmud, Korán), e kérdésre azt a választ kapják, szerethetik egymást annyiszor és olyan gyakran, ahányszor a vérmérsékletüknek megfelel, és kedvük tartja. Az orvostudomány mai álláspontja hasonló. Lobogjanak hát kedvük szerint. Más kérdés a védekezés. A terméketlen napok módszerét csak olyan párnak lenne szabad használni, akik bár még nem feltétlenül szeretnének gyereket, de nem lenne belőle tragédia, ha véletlenül megfogamzik. S csak akkor megbízható bizonyos határokon belül, ha a nő periódusa kiszámíthatóan pontos. Az egy-két napos különbségek nagyon lecsökkentik e módszer megbízhatóságát. Olyan párnak viszont, akik nem akarnak még gyereket, ennek a módszernek a használata nem ajánlott! Külön fejezet a tisztu lás alatti kapcsolat problémája. A szexológusok szerint a tisztálkodás szabályainak szigorú megtartása mellett nem kifogásolható, a nőgyógyászok inkább a fertőzés nagyobb lehetőségére mutatnak rá. Ha pedig az aktus a menzesz mennyiségi és minőségi megváltozásához vezet, akkor inkább nem ajánlják! * * * Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal sem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Állattartás C. J.: Kedveljük az állatokat, s így olykor előfordult, hogy hazahoztunk egy-egy az utcára kirakott kutyát. A kutyák meg vannak kötve, a szomszédoknak kárt nem okozhatnak, meg aztán félreeső helyen lakunk, nincs is közvetlen szomszédunk, pontosabban kertekkel vagyunk körülvéve. A kutyákat ismét kitenni sajnálnánk, lelövetni pedig nem akarjuk őket. Ugyanakkor nem szeretnénk törvényt szegni. Ezért kérdezném meg, ml a kötelességünk. Beavatkozhatnak a szomszédok a kutyatartásba, ha egyébként törvényesen járunk el? Kell valamilyen engedély, ha nem fajtiszta kutyákról van szó? Hány kutya után kell adót fizetni és mennyit? IJUJ Az úgynevezett ebadóról a helyi illetékekről szóló törvény (lásd a 72/1992. Tt. számú törvénnyel és a 44/1993. Tt. számú törvénnyel módosított 544/1990. Tt. számú törvényt) 7. paragrafusa rendelkezik. Az említett rendelkezés értelmében „ebadót" (a törvény illetékről szól) csak a hat hónaposnál idősebb kutya után kell fizetni, mégpedig annak a jogi személynek vagy magánszemélynek, aki a kutya tulajdonosa. Ebadót viszont nem kell fizetnie annak a nyugdíjasnak, akinek a jövedelme(i) a létminimum határán van(nak), továbbá a magatehetetlen személynek (ezt a körülményt rendszerint magatehetetlenségi pótlék folyósításáról vagy megítéléséről szóló igazolással Jehet bizonyítani), a ZTP/S és a ZŤP igazolványok birtokosainak (ezeket az igazolványokat a nagyon súlyos egészségkárosodásban szenvedőknek adják ki), valamint a látáskárosult személynek. Feltétel viszont egyben az is, hogy a kutyát az említett személy a saját védelmére vagy • kísérésére használja (lásd vakvezető kutyák). Az illeték évente legfeljebb ezer korona egy kutyáért. A község a második és minden további kutyáért az illetéket legfeljebb 50 százalékkal emelheti (vagyis az elérheti az 1500 koronát kutyánként). Itt jegyeznénk meg, hogy az említett rendelkezés inkább csak egy keretszabály, amelyet a helyi körülmények alapján a képviselő-testület vagy a magisztrátus pontosíthat, s egyúttal részletesebb szabályokat is megállapíthat az állattartásra (kutyatartásra) vonatkozóan. Tudomásunk van olyan szabályzatokról, amelyek szerint a fajtiszta kutyákért csak évi 300 korona ebadót kell fizetni, egyes községi szabályzatok pedig akkor nyújtanak illetékkedvezményt, ha az eb tulajdonosa tagja valamilyen kutyabarát-egyesületnek stb. Azaz ha önök az esetleges helyi szabályzattal összhangban járnak el, nem tartjuk valószínűnek, hogy a szomszédjaik beavatkoznának állatbarát tevékenységükbe. Olyan jogszabályról pedig nem tudunk, amely mondjuk engedélyhez kötné akár a nem fajtiszta, nem pedigrés kutyák tartását. Van itt azonban egy érdekesebb kérdés is. Az illetéket a kutya tulajdonosának kell fizetnie. Önök a levelében leírtak szerint kóbor állatokat fogadtak be. Igazán nem akarunk okvetlenül akadékoskodni, de ebben az esetben ugyancsak vitatható az, hogy ki a kutyák tulajdonosa. A Polgári Törvénykönyv 135. §a szerint az, aki elveszett dolgot talál, köteles azt a tulajdonosának visszaszolgáltatni, s ha a tulajdonos ismeretlen, köteles azt az illetékes állami szervnek átadni. Ha .a tulajdonos az átadástól számított egy éven belül nem jelentkezik, akkor ez a dolog az állam tulajdonába kerül (ezt a szabályt még a telhetetlenül harácsoló pártállamból örököltük, hiszen a hasonló témájú külföldi törvények szerint a talált dolog a becsületes megtaláló tulajdonába kerül, ha a tulajdonos egy meghatározott időn belül nem jelentkezik a talált tárgyért). A becsületes megtalálónak bíróságon is perelhető jogigénye keletkezik a szükséges kiadások megtérítésére, valamint az úgynevezett találódíjra, amely a talált dolog értékének tíz százaléka. Ugyanez vonatkozik azokra az elrejtett és elhagyott dolgokra is, amelyek tulajdonosa ismeretlen. A levelében említett kutyák esetében nyilván szándékosan elhagyott dologról van szó (az elhagyás jogi fogalma egyoldalú jogcselekményt jelent, amellyel a tulajdonos lemond a tulajdonjogáról, eldobja magától a dolgot, veszni hagyja azt, illetve „szélnek ereszti). Ilyen esetekben a Polgári Törvénykönyv fent idézett rendelkezéseit azzal a „kiigazítással" kell alkalmazni, hogy az elhagyott dolgot (a kivert vagy kitett kutyát) nem kell a tulajdonosnak visszaadni, és ilyen esetekben a tulajdonjog alighanem az elhagyás pillanatában átszáll az államra. Vagyis az ön által befogadott elhagyott ebek tulajdonosának jelen pillanatban az államot kellene tekinteni, az államnak lenne kötelessége az elhagyott ebek utáni illetéket befizetni és valamiféle módon gondoskodni ezekről az állatokról. A Polgári Törvénykönyv idézett paragrafusából következően önnek viszont az lett volna, illetve az lenne a kötelessége (ha a törvényt valóban nem akarja megszegni!), hogy az utcán talált elhagyott ebeket átadja az illetékes állami szervnek, amely ebben az esetben alighanem a körzeti vagy a járási hivatal pénzügyi osztálya lenne. Ha ön ezt a megoldást abszurdnak véli, ne minket hibáztasson. így szól a törvény! Védett munkaviszony N. N.: Több mint harminc évvel ezelőtt kezdtem dolgozni a helyi földműves-szövetkezetben. 1992-ben részleges rokkantsági nyugdíjas lettem. A szövetkezetünk később több részre oszlott fel, és annak ellenére, hogy én még ma is ugyanott dolgozok, és ugyanazt a munkát végzem, mint harminc évvel ezelőtt, egy korlátolt felelősségű társaság alkalmazottja vagyok. Arra lennék kíváncsi, hogy a kft. megszüntetheti-e, felmondhatja-e a munkaviszonyomat. Ön részleges rokkantsági nyugdíjasként a törvény különleges védelmét élvezi, ha szabályos munkaviszonya, a Munka Törvénykönyve 28-35. paragrafusai alapján megkötött munkaszerződése van. Ilyen esetben a munkáltató (teljesen függetlenül attól, hogy állami vállalatról, magánvállalkozásról, részvénytársaságról, kft.-ről stb. van szó) csak a munkaügyi hivatal előzetes hozzájárulásával mondhatja fel a munkaviszonyt, s ennek az előzetes hozzájárulásnak hiánya a felmondás érvénytelenségét eredményezi. Vannak persze kivé-* telek is, s így az említett hozzájárulás nem szükséges például akkor, ha ön már betöltötte a 65. életévét. Konkrétabb válasszal akkor szolgálhatunk, ha esetleg felmondást kapna, és ennek a felmondásnak fénymásolatát megküldené nekünk. dr. P. D.