Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-29 / 74. szám, szerda

1995. március 30 . BELF OLD - KÜLFÖLD ÚJ SZÓ [ 730 | VSŽ-RÉSZVÉNYEK Mennyit érnek? Amint arról lapunk is beszámolt, tavaly nyáron a Kelet-szlovákiai Vasmű Rt. szakszervezeti tisztségviselői, illetve szakszervezeti tanácsa hangos tiltako­zásba kezdtek, amikor egyes hírfoszlá­nyokból arra következtettek, hogy a gyáróriásnak az Állami Vagyonalap gon­dozásában lévő részvényei egy jelentős hányadát külföldi, illetve külföldi érde­keltségű hazai társaságok szeretnék megvenni. A helyi szakszervezetisek ak­kor létrehozták a Hutník Részvénytársa­ságot, és szintén bejelentették rész­vényvásárlási szándékukat. Ők azzal ér­veltek, hogy a vasmű részvényeinek el­adásra szánt újabb 10 százalékát a Hut­ník Rt. azzal a céllal akarja megvenni, hogy azokat kimondottan csakis a vasmű alkalmazottainak adják el. Nos, azóta sok változás történt, s tör­tént néhány személycsere a Nemzeti Va­gyonalap vezetőségében, valamint a vasmű vezérgárdájában is. Ugyanakkor az említett részvények eladása, illetve megvétele körüli huzavona folytatódott. Egészen mostanáig. Az adásvételi szerződés február végén kész ténynek számított. A részvénycso­magot a Hutník Rt. kapta, az dönt az 1,64 millió darab részvény további sorsá­ról. Jaroslav Grúber, a vasmű szakszerve­zeti tanácsának elnöke elmondta, sike­rüknek könyvelik el, hogy a vasmű rész­vényeinek tíz százaléka a Nemzeti Va­gyonalaptól visszakerül a vasműbe. Kétségtelen, a vasműben általános tetszést, elégedettséget váltott ki ez a „győzelem". Meg azok az adatok is, ame­lyek arról számolnak be, hogy a henge­relt acéltermékeinek mintegy hetven szá­zalékát külföldön értékesítő gyár a tavaly­előtti 193 millió koronás nyereség után tavaly 650 millió koronás nyereségre tett szert. Ennek eredményeként a vasmű részvényei utáni részesedés a tavaly­előtti 9 koronáról most darabonként 18 koronára növekedhet. Ha pedig a vasmű az idén eléri az egymilliárd koronás nye­reséget, akkor a jelenlegi év eredményei alapján járó részvényrészesedés elérheti a darabonkénti 40 koronát is. A minapi részvénycsomag-vásárlás óta a Nemzeti Vagyonalap a vasmű részvé­nyeinek már csak a 14,9 százalékával rendelkezik. A többin néhány privatizáci­ós alap, illetve részvénytársaság (Casso­viainvest, Harvard, Metal Trade, Tatra­banka, Általános Hitelbank), valamint az egyéni részvényesek, továbbá közel 9 százalékban a vasmű vezérgárdája által létesített Manager Kft. és 10 százalék­ban a szakszervezeti Hutník Rt. osztoz­nak. Az utóbbi részvényvásárlást a vasmű sok dolgozója megelégedéssel fogadta. Ugyanakkor akadnak olyanok is, akik azt mondják, nem biztos, hogy ennek a „jó üzletnek" később nem lesz meg a böjtje. A másként gondolkozók azon is morfon­díroznak, hogy most ők, mármint a vasmű dolgozói jutányos áron, tehát ezer korona névértékű részvényeket 200 ko­ronáért vehetnek meg - pontosabban a Hutník Rt. ennyiért megvesz a kassai gyár 18 ezer dolgozójának egy-egy rész­vényt, és feltehetően a többit is így érté­kesíti -, ám ezzel lényegében az állam­kasszát gyengítik, hiszen lehet, hogy má­sok lényegesen többet fizettek volna ér­te. Elgondolkodtató fejtegetés jelent meg a vasmű említett részvénycsomag-vásár­lása kapcsán a Domino kassai hetilap nemrégi számában. A lap kommentátora szerint a szakszervezeti működtetésű Hutník Rt. csak úgy tudja majd megfizet­ni a Nemzeti Vagyonalapnak az 1,64 mil­lió darab részvényért a 320 millió koro­nát, ha közel 200 millió koronás bankhi­telt vesz fel, s ha a részvények után a vasmű az eddiginél nagyobb részesedést fizet ki a részvénytulajdonosoknak. Ez utóbbi megvalósításával gyengülne vi­szont a vasmű korszerűsítésére szüksé­ges helyi pénzforrás. És ha a korszerűsí­tés elhanyagolása, lefékezése következ­tében a vártnál kisebb lenne a gyár nye­resége, akkor a Hutník Rt-nek gondjai ke­letkeznek, képtelen lesz a részvénycso­mag megvásárlásához felvett bankhitel folyamatos, előírt törlesztésére. Ebben az esetben a részvények egy hányadát a bankok lefoglalnák önmaguknak. - Egyáltalán nem meglepő tehát az, amit Grúber úr mondott, vagyis hogy a bankok szinte versenyeznek egymással a hitelnyújtási ajánlatokban - fogalmaz a Domino kommentátora. (gazdag) Halál a fóliasátorban (Folytatás az 1. oldalról) Az orvosok nagyon hosszú ideig vol­tak a házban, majd a gyerekkel együtt a kórházba száguldottak. A férjem au­tóval követte űket. Az orvosok hiába igyekeztek, Tibikét megmenteni nem tudták. Tizenkét nappal a 16. születés­napja után meghalt. A szót ismét az édesapa vette át. El­mondta, hogy ő fél kettő körül ért M. H. házába, s tanúja volt az orvosok erőfe­szítésének. Látta fia élettelen testét, de azt is, hogy vagy 15 injekcióval, 6 palack infúziós oldattal, szív­masszázzsal és oxigénnel próbálták megmenteni. Emlékszik arra, hogy va­lamelyik mentős feltette a kérdést: mennyi ideig volt oxigén nélkül? Másnap a szülők Érsekújváron a boncolóorvosnál érdeklődtek a halál oka felől. Az orvos - állította az apa ­azt sem tudta, milyen körülmények kö­zött halt meg a 16 éves fiatalember. Többször jártak Újvárban, de a patoló­gián hol kitérő válaszokat kaptak, hol azt közölték velük, hogy Tibinek a vesé­je volt beteg. Sok utánajárásba került, míg a komáromi rendőrségen megtud­ták a boncolás végeredményét, s a di­agnózist: kardiomiopátia. Megtudták azt is, hogy a 70 méteres fóliában nem jártak gázszakértők, akik lemérték vol­na az oxigénégés idejét, s esetleg el­lenőrizték volna a gázkazánt. Ezért ké­telkedni kezdte^vajon a rendőrök ab­ból a fóliából vettek-e földmintát, amelyben Tibi dolgozott... A család ar­ra a következtetésre jutott, hogy a 4-5 napig fűtött és nem szellőztetett fóliá­ban dolgozó gyerek megfulladt! Furcsá­nak találják, hogy miután M. H. megta­lálta gyermekük élettelen testét, nem húzta ki a levegőre, hanem magára hagyva ment segítségért. - Az esetnek volt tanúja - figyelmez­tettem a szülőket. - M. H. a fóliából nem egyedül húzta ki Tibit. - Ez igaz, de Karcsi azóta gyakran sírva mondja, ő azonnal látta, hogy a fi­amnak vége, és sejti az okot is, miért halt meg. Beszélni viszont nem akar. Bánt, ami történt Amikor felkerestem M. H. magánvál­lalkozót, ideges lett. Feleslegesnek tar­totta, hogy a nála történtekről írjak, de amikor látta, nem tágítok, nem zárkózott el a beszélgetés elől, viszont kikötötte: nem egyezik bele nevének közlésébe. Feleségével együtt emlékezett no­vember 24-re. - Tibit nagyon szerettük, kedves, szorgalmas és dolgos gyerek volt. Lát­szott rajta, hogy élvezettel segít, hogy jól érzi magát nálunk. Aznap reggel hó­lapátolással kezdte a munkát, miköz­ben hógolyóztunk egy kicsit. Majd ki­csattant az egészségtől, pirospozsgás arcát ma is magam előtt látom. A fóliá­ban együtt dolgoztunk. Délben ebédel­ni invitáltam, de nem jött. Talán három­negyed óra múlva tértem vissza, s Tibi az ágyáson feküdt, háttal a bejáratnak. Azt hittem, elaludt, megráztam a kar­ját. Nem mozdult. Mivel rokkant va­gyok, 1987-ben balesetem volt, egye­dül nem bírtam felemelni. Az üzletbe rohantam segítségért - mondta M. H. - Én a mentőkért telefonáltam. Ami­kor Tibit kihúzták a fóliából, szóltam a férjemnek, ne a hideg földre fektessék, hanem hozzák be a házba. M. H. egész idő alatt lélegeztette, masszírozta a szí­vét. Nekem úgy tűnt, hogy sokáig kel­lett várni a mentőkre, talán fél órát is. Az orvosok emberfeletti erőfeszítéssel küzdöttek érte - mondta a feleség. - Nem a permet és a fűtés következ­tében keletkezett oxigénhiány okozta Tibi rosszullétét? - kérdeztem. - A rendőrök délutántól késő éjsza­káig kihallgattak bennünket, s mindent rendben találtak. Persze rettenetesen bánt, hogy a tragédia megtörtént. Agyonhajszolták Kovács Lajos valaha gyakran megfor­dult M. H. kertjében. Tibor halála előtt néhány nappal megfogadta: soha többé. - M. H. keményen hajtotta a nála dol­gozókat. Mi, S. L. barátommal meg­egyeztünk, hogy 20 koronás órabérért elszegődünk hozzá. Tibi is velünk dolgo­zott, villanyfűrésszel vágta a deszkákat. Mi bent dolgoztunk a fóliában, s gázsza­got éreztünk. Azt, sajnos, nem tudom, hogy az öreg gázkazán meleg volt-e, vagy sem. Csak feltételezem, hogy fűtöt­tek, mert ültetés előtt a földnek meleg­nek kell lennie. Délben egyórás ebéd­szünetet kaptunk, de Tibi akkor sem pi­hent. A barátommal öt percet késtünk, s M. H. kijelentette, be kell hoznunk a mu­lasztást. Fél öt után M. H. meghívott egy sörre, a gyerek akkor már hosszú ideje a trágyát hordta... A kocsmában rendelt nekünk egy italt is, de az elszámolásnál kiderült, hogy a pálinka árát levonta a bérünkből. Csak 75 koronát adott az egész napi robotolásért. Tibit jobban hajtotta, mint bennünket, de biztos, hogy neki még kevesebbet fizetett. Magyarokkal nem állok szóba - közölte velem a telefonba dr. Igor Zálesák, az érsekújvári kórház boncoló­orvosa. Amikor kikértem magamnak az arrogáns hangnemet, s közöltem vele, közzéteszem elutasító viselkedését, ke­gyet gyakorolt és fogadott. Amikor meg­látta fotós kollégámat, epésen s telje­sen logikátlanul megjegyezte: - Mi az, elhozta magával a „Söröst" is? - Noha értettem gonoszkodását, sikerült úrrá lennem indulataimon. A gyűrött, ráncos arcú, gondosan bodorított hajú, eléggé szánalmas benyomást keltő öregúrról sugárzott a gyűlölet. Amikor rátértem jövetelem okára, ki­kereste a boncolási jegyzőkönyvet, amelyben aláírásával igazolta, hogy az 1993. XII. 27-én lezárult hisztológiai vizsgálatok bizonyították: Pataky Tibor kardiomiopátia következtében halt meg. Tételesen felsorolta, hogy a szív­ben található elváltozások miatt állt le a vérkeringés, a szívműködés és a lég­zés, majd felolvasta a szívizmon talált elváltozásokat. - Ilyen állapotban fenn­áll a hirtelen halál veszélye. Kismértékű fizikai megterhelés is elég ahhoz, hogy leálljon a szívműködés és vérkeringés. A boncolás szerint a CO-vizsgálatok nem tértek el a normától, a többi rész­vizsgálat is igazolja a diagnózisomat ­mondta. - Tudomása volt arról, milyen körül­mények között lett rosszul, majd halt meg a fiatalember? - szakítottam fél­be az orvos monológját. - A fóliatulajdonos elmondta... - Miért és hol beszélt M. H.-val? - A rendőröktől tudom, mi történt ­helyesbített Zálesák doktor, s ezzel a témát lezártnak tartotta. A kardiomiopátiát másfél évvel a tör­téntek után sem bizonyítani, sem kizár­ni nem lehet, mint ahogy azt sem, való­jában mi okozta Tibi halálát. Kérdőre vonható a boncolóorvos, aki nem em­lékszik arra, hogy az elhunyt rokonai négyszer felkeresték, hogy összeté­veszti a fóiiatulajdonost a rendőrök­kel? Nem az újságíró feladata értékelni az elhangzottakat. Még akkor sem, amikor tudomása van arról, hogy több tisztázatlan haláleset után - a szülés­be belehalt Balogh Máriát és újszülött kisfiát vagy a gútai Tóth Sándort - ép­pen Zálesák doktor volt a boncolóor­vos, s nem talált semmi olyasmit, ami ösztönözte volna a rendőröket. Elmenőben rákérdeztem ma­gyargyűlöletének okaira. - Veszélyeztetettnek érzem magam a magyaroktól - nyilatkozta. - Kettőnktől? Ezért nevezte a fotóst „Sörösnek"? - Amikor Turócszentmártonból Új­várba kerültem, békesség volt. A ma­gyar politikusok szítják az ellentéteket. Ezért mondtam, hogy a magyarokkal nem állok szóba. - A halottak között is különbséget tesz? A magyar nemzetiségűeket nem boncolja, vagy csak rosszul? Nem le­het, hogy nacionalizmusa kihat a bon­colási eredményekre is? A doktor úr hallgatott. Akkor is néma maradt, amikor megkérdeztem: ha ké­pes hibátlanul kiejteni Shakespeare nevét, olyan nehéz megjegyezni Soros úrét? A doktor úr csak hebegett, majd ami­kor kibökte: mit akarnak, maguk csak magyarul beszélő szlovákok, elköszön­tünk. Menthetetlen volt Dr. Polák Zsuzsanna a komáromi gyorsmentőszolgálat vezető orvosa né­mi gondolkodás után vissza tudott em­lékezni a tragédiára, de biztonság ked­véért megnézte az eseménynaplót is. - Tíz perccel 13.00 óra előtt eszmé­letlenséghez hívtak bennünket, a hely­színre 13.05-kor érkeztünk. A sápadt fiatalember az előszobában a földön feküdt, s megtudtuk, hogy élesztget­ték. Életjelt nem mutatott, pupillái tá­gak voltak. Nyomban nekifogtunk a tennivalóknak: intubáltuk, elektrosok­kot, oxigént, injekciókat és infúziókat kapott. Az EKG-készüléken némi szívműködést láttunk, ezért a több mint másfél órás élesztgetés után el­határoztuk, hogy a kórházba szállítjuk. Menet közben a kezelést folytattuk, a rendelőbe érve szintén, de tíz perc múl­va, 14.55-kor az EKG izoelektrikus gör­bét - egyenes vonalat - mutatott. Be­állt a halál. Nem tagadta, hogy a helyszínre ér­kező orvosoknak nincs idejük arra, hogy a beleset körülményei iránt ér­deklődjenek, s csak akkor döntenek a betegszállításról, amikor állapota sta­bilizálódik. Tibor esetében kivételt tet­tek, remélték, hogy a kórházban na­gyobb esélyük lesz. Az orvosnő és fiatalabb kolléganője, dr. Kiss Szilvia, aki ugyancsak részt vett a mentésben, mintha meglepődött volna, amikor tudattam vele a kardio­miopátia diagnózist. Nem tudtak vála­szolni arra a kérdésemre sem, vajon ki írhatta Pataky Tibor kórlapjára az exi­tus po otrave CO megjegyzést. A tanú Pulay Károly az üzletben tartózko­dott, amikor M. H. megkérte, segítsen neki. - Annyit mondott csak, baj van, s a fóliába mentünk - emlékezett a fiatal­ember. - Tibi a földön feküdt, az arca vérvörös, a szája tátva volt, s nem mu­tatott életjelt. Élettelen testét a karom­ban vittem a házba, szörnyű volt. Meg­értem a szülőket, hogy nem tudnak be­lenyugodni gyermekük elvesztésébe. - Nem tudja véletlenül, M.H. fűtött a fóliában? - Nem tudom. Azt viszont a rendőröknek is megmondtam, hogy a fóliában meleg volt. Este 21 órakor hallgattak ki, s beszámoltam min­denről. A tragédia óta, noha azelőtt so­kat dolgoztam M. H.-nál én is, már nem segítek neki. - Miért? - Erről nem szeretnék beszélni. Pataky Tibor meghalt. A főügyészség, a szakértők véleményére hivat­kozva a vizsgálat menetét megfelelőnek találja. Elfogadja, hogy a föld­mintában nem voltak mérgező anyagok és nehézfémek, melyek negatí­van befolyásolták volna a fiatalember egészségét. Sajnos, a felelős szer­vek nem hiányolják, hogy a rendőrség miért tekintett el a gázszakértő véleményezésétől. Nem furcsa? PÉTERFI SZ0NYA (Prikler László illusztrációs felvétele) - Milyen permet? Milyen fűtés? ­kérdezte vissza a házaspár. - Tibor beszámolt szüleinek arról, hogy szombaton permeteztek, de arról is, hogy a fóliában meleg van. Ebből ar­ra következtettek, hogy a fóliát fűtöt­ték. Sőt Patakyné szerint ön panaszol­ta - fordultam M. H. feleségéhez -, hogy permetezés közben Tibi nem akart védőmaszkot használni. A fiatalasszony eleinte nem emléke­zett arra, hogy erről beszélt volna vala­kivel, de később eszébe jutott, hogy nem permeteztek, hanem mésszel csí­rátlanították a földet. Hangsúlyozta vi­szont, hogy a fóliában nem fűtöttek. Ahol minden kiderülhetett volna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents