Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)
1995-03-28 / 73. szám, kedd
ÚJ SZ Ó 7 J A XXVI. KAZINCZY NAPOK MARGÓJÁRA Jót s jól! 1995. március 28. KULTURA HÚSZEVES A PELSŐCI NOI KÓRUS Örömök és kételyek „A lelki gazdagodás hatalmas forrásai erednek a zenéből. Azon kell lennünk, hogy minél többek számára megnyíljanak." (Kodály Zoltán) Ahol van ember, akinek erős a hite és akarata, hogy zenei örökségünk nagy kutatója és a magyar szellemiség jeles gondolkodója nyomán, az ő tanítása szerint tegyen s az általa jelöit forrásokból lelkeket gazdagítson, ott a szép, a jó teljesebbé és boldogabbá tud tenni fiatalt és idősét egyaránt. Ezt tudta tenni, erre volt képes két évtizedes tevékenysége során Samu Katalin és női kórusa is. A Pelsőci Női Kórus az idén március 18-án rendezett ünnepi hangversenyen ünnepelte alapításának huszadik évfordulóját. Azt a sikerekben gazdag, lelket emelő időszakot, amely alatt ténykedésük mármár fogalommá vált, s nem csak szűkebb hazájukban, Gömörben, hanem annak határain túl is, A húsz év számtalan sikeres, díjakkal jutalmazott bemutatkozás időszaka volt. Szerették és szívesen hívták sok helyre szerepelni a pelsőci lányokat, asszonyokat. Ám ugyanekkor nem kevésszer mostohán is bántak a helybéliek velük... Pedig meggyőződésem, vannak Pelsőcön olyanok, akik titokban fejet hajtanak a megszállott Kodály-örökös, Samu Katalin konok kitartása előtt. A kórus emlékkönyvét lapozgatva melyben sok más mellett Szíjjártó Jenő, Vass Lajos, Oliver Dohnányi, Gulyás György elismerő sorai is olvashatók - kérdezem a kezdetekről, az indulásról Samu Katalint. - A Csemadok rozsnyói vezetői kértek 1975-ben, hogy az akkor zajló Tavaszi szél című népdalversenyre szervezzek egy csoportot. így akkor népdalénekléssel kezdtünk. Majd mintegy két év után, amikor több mint húsz főre bővült a csoport létszáma, áttértünk a többszólamú kórusművek gyakorlására is. 1978-ban először jelentkeztünk országos szintű megméretésre, s ott, a IV. Kodály Napokon ezüstkoszorúval jutalmazták teljesítményünket. Még ugyanebben az évben eljutottunk Pozsonyba, a Tavaszi szél népdalverseny döntőjébe is. - Szép kezdete és komoly előjele volt ez a következő évek itthoni és külföldi sikereinek... - Működésünk ötödik évfordulójához közeledve kezdtünk el dolgozni egy önálló hangverseny megszetvezésén, melyre 1980-ban került sor. Majd 1981-ben ismét eljutottunk a Kodály Napokra, s ott szép helyezést értünk el, ami bizonyította, hogy jó úton haladunk. 1982-ben szerepeltünk először Magyarországon. A következő évben B kategóriás minősítést szereztünk, majd 1984-ben elértük eddigi legnagyobb sikerünket: arany koszorút kaptunk a zsűri dicséretével a VI. Kodály Napokon. A magyarországi Mátészalkai Pedagógiai Kórussal kötött barátságunk eredményeként ekkorvettünk részt több hangversenyen Mátészalkán és környékén. 1987-ben ismét a Kodály Napok Galántán - ez mindig nagy élményt jelentett számunkra. Még ugyanebben az évben következett egy csodálatos, nagy hagyományokkal bíró helyszín és rendezvény: a Békés-Tarhosi Zenei Napok. Máig nagyon szívesen és büszkén emlékezem az ott töltött napokra, szakmai beszélgetésekre, fellépésekre. S arra, milyen tisztelettel és szeretettel vettek körül bennünket a találkozó résztvevői és a magyar kórusmozgalom legjelesebb személyiségei. - Az évtized fordulójától mintha megtön volna a kezdeti évekre oly jellemző lendület. Mi az oka, hogy a kilencvenes évek elejétől kevesebbet hallatott magáról a Pelsőci Női Kórus? - Belefáradtam egy kicsit abba a harcba, amit a kórus fenntartásáért és működéséért kellett folytatnom. Az évek során a mi vidékünkön kevés őszinte, segítőkész ember támogatott. 1993-ban a vígtelkei templomszentelőre is csak több régi tagunk vendégszereplésével sikerült felkészülnünk. Az anyagi gondokon túl - ezeken 1984-től igyekezett enyhíteni a helyi földműves-szövetkezet - még nagyobb, sokszor értelmetlen akadályt éreztem az itt jelentkező emberi-szakmai féltékenységben. Akadtak a múltban olyan helyi kulturális és köztisztviselők, akik nyíltan kijelentették, sem erkölcsileg sem anyagilag nem fogják támogatni a csoportot. - Nyilván az idei jubileumi hangversenyre sem volt könnyű a felkészülés, de az emelkedett hangulatban érezhető volt a meghatódottság és a tisztelet a sokéves munkája iránt. S énekelt ott a pelsőci kórusban több fiatal, akikre talán építeni lehetne a jövőben... - Nem tudom. Öt-hat emberre számíthatok, aki biztosan eljön énekelni, ha hívom. De ez nagyon kevés, mert legalább 15 állandótagra lenne szükség. S kellene egyjó szervező is, mert fizikailag sem birom már úgy, mint régebben. Sajnos ma már nem akarnak úgy együtt lenni, énekelni az emberek, mint korábban. Komoly erőfeszítésünkbe került ez a mostani ünnepi hangverseny, de úgy érzem most is: megérte.' Láttam az arcokon, hogy szép élményt jelentett ez az este azoknak, akik ott voltak a hangversenyünkön. A Pelsőci Női Kórusnak az alapító énekkarvezető karnagyon kívül két olyan tagja van, akik a kezdetektől kitartottak. Tehol Istvánné az alt szólam énekeseként lépett fel az ünnepi hangversenyen: - Jó érzéssel tölt el a visszaemlékezés, és büszke vagyok arra is, hogy bírtam türelemmel és erővel. Nagyon kevés próbát hagytam ki, mert jól éreztem magam az énekkarban, egy kicsit mindig feledtette a gondokat, napi feszültségeket. Szinte szavakba sem tudom foglalni élményeimet, emlékeimet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy részem lehetett ebben a húsz évben. Brezina Árpádné is alapító tagja a kórusnak, szopránt énekel: - Samu Katalin karvezetőt már a kórus szervezése előtt ismertem, és meg is haragudtam volna, ha kihagy a társaságból. Nagy öröm számomra, hogy részese lehettem ennek az emberöltőnyi kórus-történetnek, és még nagyobb örömöm, hogy előbb az idősebbik, most pedig a fiatalabbik lányommal énekelhetünk egymás mellett. Nagy kár, hogy kevés a követőnk, pedig de jó ilyen szép és nemes dologgal foglalkozni! Fábián Edit, a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának titkára sokat segített a pelsőcieknek a márciusi jubileumi hangverseny szervezésében. - Ön milyennek látja a kórus jövőjét? - Samu Katalin egy kiváló felkészültségű, nagyon jó karvezető. Nagy kár, hogy az elmúlt években sokszor nem értették őt meg, kevés türelemmel voltak iránta, és bizony több segítséget érdemelt volna. Egy nagy lélekkel megáldott ember ő, aki mindig színvonalas munkát végzett. Nagyon szeretnénk, ha tovább foglalkozna a kórussal, bevonva abba - úgy mint eddig - sok fiatalt, megszerettetve velük csodálatos nemzeti dalkincsünk értékeit. AMBRUS FERENC JÓKAI SZÍNHÁZ: Platzner Tibor festményei Növekszik az érdeklődés a képzőművészeti kiállítások iránt. Erre gondoltam, amikor a Platzner Tibor legújabb olajfestményeiből nyílt kiállítást láttam a Jókai Színház társalgójában, ahol olyan eredeti műveket tekinthettünk meg, melyek meghatározó helyet foglalnak el képzőművészeti életünk arculatában. A Duna Menti Múzeum állandó kiállításai mellett hasznossá vált az a gyakorlat, amely nemcsak az elmúlt korok történelmi értékeit, érdekességeit, hanem jelenünk művészeti irányzatait is bemutatja. A Jókai Színházban felújított kamarakiállítások is erre utalnak. Platzner Tibor expresszionista, formabontó zsánerképei nagy hatással voltak a szemlélőkre. Jókai Mór városának főkapuja, tűzfalai, veretes ablakai, valamint a történelmi bástyák lőrései és homlokzatai, a világos színek varázsával vonzották magukra figyelmünket. Remélem, hogy a múzeum és a komáromi „T" Galéria közkedvelt verniszázsait követve nemcsak a színházi bemutatók alkalmával rendezett kisebb tárlatok, hanem a Madách Könyvesboltban rendezett kiállítások is aktivizálódhatnak, olyképpen, hogy főleg a fiatalabb generációk számára nyissanak gyümölcsöző fórumot eredményes bemutatkozásaikhoz. SZUCHY M. EMIL HÍRVIRÁGOK Franciaország legnagyobb könyvesboltja, ez zel a jelzővel hirdetik azt a könyvkiállítást, amely a múlt hét végén nyitotta meg kapuit a francia fővárosban. Az évről évre megrendezett és sorrendben immár a 15. könyvszalon persze aligha nevezhető boltnak, ám a „legnagyobb" jelző kétségkívül megilleti, hiszen 22 ezer négyzetméteren 1556 kiadó 350 ezer könyvét csodálhatják meg az érdeklődők. A művek legnagyobb része francia nyelven íródott (Franciaország mellett Belgium, Svájc és a kanadai Quebec tartomány is számos kiadóval képviselteti magát), de rengeteg spanyol kiadó is eljött a rendezvényre, hiszen a mostani kiállítás díszvendége Spanyolország. Egyébként a szervezők külön is megemlékeznek La Fontaine halálának 300. évfordulójáról. Tavaly 192 ezren nézték meg a kiállítást, idén 230 ezer embert várnak a szervezők. Visszaadni a név „méltóságát". Sztálin nevét viselő mozgalom alakult Moszkvában. A mozgalom vezetőjévé választott Omar Begov, a Duma kommunista parlamenti képviselőcsoportjánaktagja kijelentette: mozgalma vissza akarja adni a „nagy Sztálin" nevének méltóságát, védelmezni kívánja a marxizmus-leninizmus eszméit és a Szovjetunió helyreállítását is zászlajukra tűzték. Begov ugyanakkor leszögezte, nincsenek szélsőséges céljaik, így nem támadják az elnököt és a kormányt. Közölte egyben, hogy a napokban hivatalosan is be akarják jegyeztetni a „népek vezérének" nevét viselő szervezetet. Az elszórt sztálinista csoportosulások után a mostani az első eset, hogy országos szinten tömörülnének a szovjet diktátor hívei, aki 1953-ban bekövetkezett haláláig állt az ország élén. A muszlim ember szégyene, A balettről és az operáról nyilatkozott imigyen a tizenegy milliós óriásváros, Isztambul fundamentalista vezetője, egyébként a város főpolgármestere. A legutóbbi törökországi községtanácsi választásokon ugyanis előretört az iszlámistákat és mind több szegény muszlimot is tömörítő Jólét Pártja: az pvé lett Isztambul és Ankara is. így az ankarai főpolgármester sem maradt el fővárosi elvtestvére mögött, kijelentette, hogy ő iszlám szimbólummal kívánja felcseréltetni a hettita napot, a város jelképét. Ez utóbbi buzgóság csak szelíd virgonckodás ahhoz képest, amivel a párt főtitkára elképesztette a török értelmiséget: bontsák le Konstantinápoly még megmaradt falait, mert nincs szükség Bizánc bélyegére. A vallási elvakultságot elsősorban a mind nagyobb munkanélküliség és infláció, a gazdagok gazdagodása, a szegények még nagyobb szegénységbe zuhanása táplálja. Necmettin Erbakan, a Jólét Pártjának vezére szónoklataiban a Nyugat ellen mennydörög. Politológusok szerint a török terrorizmus valójában a muszlim fundamentalizmus, vagy szakszerűbben mondva, az iszlámizmus terjedésének talaján tenyészik. A magyarok borúlátóak, A magyarországi öngyilkossági helyzetről közölt nemrégiben riportot a The Wall Street Journal. A címoldalon kezdődő írásban egyebek között az áll, hogy előbb vagy utóbb szinte minden magyart érinteni fognak az öngyilkosságok, és még a külföldi látogató is nehezen tudja kivonni magát a mélabús, nyomott társadalmi légkör hatása alól. A cikk szerzője szerint többféle elmélet létezik, miért oly lehangoltak és borúlátóak a magyarok. Vannak, akik a nyelvi elszigeteltséget okolják, esetleg azt a tényt, hogy pontosan nem tudják, hol van a magyarok őshazája. Mások a történelmi vérzivatarokra hivatkoznak, Mielőtt a szervezők bejelentették, hogy a hagyományosnál rövidebb időtartamú rendezvény a tervezettnél korábban ér véget, az anyanyelvi verseny döntőjének bírálóbizottsága értékelt, elmondta a vetélkedő során szerzett tapasztalatait, észrevételeit, majd kihirdette az eredményt. Megtudtuk, ki győzött, ki végzett a második és ki a harmadik helyen... Utána a házigazdák még marasztalták volna a résztvevőket néhány percre azzal a céllal, hogy „beszéljük meg a legközelebbi nyelvművelő napok műsortervét", ám szombat délután lévén, az ország különböző vidékeiről érkezett diákok, pedagógusok, népművelők, újságírók, nyelvészek szedték a sátorfájukat. Viszontlátásra, jövőre! - köszöntek el egymástól, és hazaindultak. Lehet, távozóban, utazás közben mégis értékeltek. Értékelték a nyelvhasználatunk, nyelvművelésünk időszerű kérdéseivel foglalkozott rendezvényt is. Elképzelhető, hogy a rendszeres résztvevők utólagosan egyfajta nem hivatalos rangsorolást is végeztek. Hogy a Kazinczy Napok legutóbbiját, a tartalom és „külalak" tekintetében - és a kettő összesítésében - ki hányadik helyre sorolta az eddigi huszonhat, vagy mondjuk az utóbbi öt, esetleg három év mezőnyében, azt nem tudom. Lapunk nem készített gyors véleménykutatást, és ha igaz, a rendezvény szervezői sem. Pedig nem ártott volna! Hasznát vehetnénk. Szervezők és résztvevők egyaránt. És tulajdonképpen mindenki, akinek szívügye anyanyelvünk sorsa, illetve aki kisebb-nagyobb mértékben felelős az itt élő magyarok anyanyelvének őrzéséért, ápolásáért. Nem hiszem, hogy a tartalom ellen különösebb kifogások lettek volna. Tolcsvay Nagy Gábor, Szabómihály Gizella és Sándor Anna a megszólítás és viszonyulás időszerű kérdéseit kellő szakértelemmel elemezték. Bár e téma nem annyira „látványos", mint például a sajtó, rádió vagy a tankönyvek nyelvezetének boncolgatása, a hallottak alapján egyértelmű: nyelvünk tisztasága érdekében az eddiginél többet kell a témával foglalkoznunk. Többet, mert néhány beszédhelyzetben még a gyakorlott egyénnek is gondot okoz a számára ismeretlen hivatalnok, köztisztviselő, orvos, egészségügyi nővér, pedagógus, villamosvezető vagy más beosztású, más mesterségű férfi, illetve nő megszólítása. Különösképpen a nemzetiségileg vegyes lakosságú vidékeken, községekben. A leggyakrabban előforduló hibáinkat az előadók felsorolták, s amint ígérték, újságjainkban is közzéteszik észrevételeiket és szakmai tanácsaikat. A tartalmat nézve elégedettek lehetünk A szép magyar beszéd országos versenyével is. Jakab István tanár úr ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: a középiskolások teljesítménye, tudásszintje megfelelő volt, és az alapiskolások között is akadt néhány ügyes versenyző. Elismerést érdemelnek tehát a diákokat felkészítő pedagógusok is. Nem tudom, ki milyennek minősítette, hogyan értékelte teljes egészében az idei Kazinczy Napokat, de mint egyik résztvevő, a „külalakra", a kivitelezésre nem adnék hármasnál jobb jegyet. Sőt, a díjkiosztásra még annál is rosszabbat. Tudniillik a nyelvünk ünnepének számító rendezvényen a részletek formaiságára is ügyelnünk kellene. Legyen a díjkiosztás is felemelő - díjazottnak és nézőnek egyaránt. Egyébként nemcsak ebből a műsorszámból tűnt úgy, hogy a szervezésben nincs teljes összhang a rendező intézmények között. Hogy a meghívóban feltüntetett időpontok és helyszínek menet közben módosultak, az részben elfogadható. Az viszont kevésbé, hogy az Anyanyelvi Konferencia céljairól és feladatairól szombat délutánra tervezett kerekasztal-beszélgetés csak a meghívóban szerepelt, de a valóságban nem... A Csemadok Országos Választmánya titkárának, Máté Lászlónak a nyilatkozata szerint a kerekasztal-beszélgetés megszervezését a magyarországi székhelyű Anyanyelvi Konferencia vállalta... Hogy a meghívott külföldi nyelvészek miért maradtak távol, az a Kazinczy Napokon nem derült ki. Lehet, hogy az egyes formai hibákat a rendező intézmények megnyirbált költségvetéséből adódó anyagi gondok „szülték". Lehetséges. A XXVII. és a további Kazinczy Napokra készülve, anyanyelvünk sorsára gondolva viszont érdemes lenne megszívlelni hagyományos rendezvényünk névadójának egyik bölcs mondását: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok..." Ugyanígy kívánatos lenne, ha a Kazinczy Napok idején más, magyar vonatkozású országos rendezvény nem zajlana. Politikai sem. Előzetes egyeztetéssel ez, gondolom, elérhető. GAZDAG JÓZSEF arra, hogy Magyarország évszázadokon át csak veszített a nagyobb háborúkban. Gyerekcirkusz Kijevben. Soha sem lehet korán elkez deni, legalábbis a cirkuszt nem - ismerte el közhelyszerűen a kijevi bohóc- és zsonglőrpalántákkal foglalkozó Vjacseszlav Szoboljev egy nemrégi interjújában. Szoboljev a maga ötven évéből harminchetet töltött a porondon és környékén, a legfiatalabbakat pedig két éve neveli. A tanítványok 7-8 éves lurkók, többségük artistáskodik, s tavaly egyszerre két bohóctehetség is feltűnt. A mester és tanítványainak álma, hogy nyártól - hetente kétszer - beköltözhessenek az igazi manézsba. Kijevben mindig is nagy hagyományai voltak a cirkuszművészetnek. A történelem sötét fejezetének tanúi. Branden burgi régészek most első ízben mutattak be olyan tárgyakat, amelyek Hermann Göring magánbunkeréből származnak. Főként több évezredes görög vázák darabjairól van szó. A 20 négyzetméteres bunker része volt a Carinhallnak, Göring észak-brandenburgi hírhedt kastélyának. A vázadarabokat lehetetlen visszajuttatni korábbi tulajdonosaiknak, akiktől Göring azokat elrabolta. A náci vezető ugyanis nem dokumentálta zsákmányát. A szakértők szerint a nácik a Göring által összerabolt műtárgyakat a háború vége felé két vagonban ismeretlen helyre szállították. Ezután a kastélyt felrobbantották. Az NDK megszűnte után az addig hermetikusan lezárt terület, amelyen a kastély feküdt, a rablók eldorádója lett. Most a megmaradt vázadarabokat, amelyeket a fosztogatók semmire sem becsültek, rendezni akarják, és később kiállítják, mint a történelem egy sötét fejezetének tanúit. (MTI-hírek alapján)
