Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-23 / 69. szám, csütörtök

1995. március 23 . RIPOR T ÚJ SZÓ 7 I SZLAVÓNIAI MAGYAROK KÖZÖTT A szerző felvételei A Jelek szerint a Horvátországban állomásozó ENSZ-csapatok távozásra való felszólításával, majd a maradásuk feltételeként kikötött új mandá­tumukkal csatát nyert a zágrábi diplomácia. A krajinai szerbek tiltakoz­nak, hogy megkérdezésük nélkül akarják a békefenntartókat a frontvo­nalról Horvátország nemzetközi határaira áttelepíteni. A mandátum mó­dosítása az ö számukra gyakorlatilag ugyanazt jelenti, mintha távozna az UNPROFOR. A szerb csapatok jórészt a békefenntartók csencselő, nem NATO-tagállamokból való katonáinak közvetítésével Jutottak üzem­anyaghoz. Azaz, ha nem is lesz háború, gazdasági elszigeteltségük csak teljesebb lesz. Katonailag a horvát hadsereg döntő fölénybe került Babicék erőivel szem­ben. Alaposan kihasználták a háromé­ves fegyverszünetet. Míg 1991-ben a horvát rendőrségre épülő Horvát Gárda rögtönzött szervezettel, olykor vadász­puskákkal védekezett, mára egy zász­lóaljuknak van akkora tűzereje, mint 1992 tavaszán egy dandáruknak volt. A nehézfegyverzetben mutatkozó hiá­nyosságaikat a nemzetközi fekete-fegy­verkereskedelemben könnyen besze­rezhető kézi páncéltörő rakéták - mint például az orosz gyártmányú RPG-21­es - nagy tömegű rendszeresítésével ellensúlyozták. Mint tudjuk, Groznijnál a csecsenek tucatszámra lőtték ki az orosz harcko­csikat. A technikai fölény tehát mit sem ér, ha a gyengébben felszerelteknek jobb az erkölcsi tartásuk. Ebből a szem­pontból a horvátok Vukovár pusztulá­sát sem vereségként tartják számon, szívós védekezésükkel sikerült megtör­niük a Jugoszláv Néphadsereg gerin­cét. A város védői időt adtak újabb ala­kulatok felszerelésére, amelyek meg­védték Eszéket és Vinkovcit. További önbizalmat adott nekik a későbbi korlá­tozott hadművelet délen, amikor kis erőkkel is elzavarták a szerbeket a maslenicai pontonhíd környékéről ­helyreállítva a szárazföldi összekötte­tést Dubrovnikkal. Szabadság, szegénységgel Kísérőm, Kéri János zászlós, a Vin­kovciba menekült vukovári rádió mun­katársa szerint a szerbeknél ezzel el­lentétes folyamat játszódik le. Hiába bővelkednek nehézfegyverzetben, lőszerben, egyre kevesebb a katoná­juk. - Bobota a háború előtt is tiszta szerb falu volt. 12 portán saját úszóme­dence reprezentálta a gazdagságot. A lakosok ma azt kérdezik: minek nekünk a krajinai szabadság, amikor nem lehet élni? - mondta szerb barátait idézve. ­Más a helyzet a vegyes lakosságú fal­vakban, ahol elfogyott a horvát és ma­gyar lakosság elüldözésével újraoszt­ható vagyon. A betelepülőknek egy­mással kell osztozkodniuk, ami feszült­ségeket kelt a szerbiai önkéntesek és a helyiek között. Aki megszedte magát, az a pokolba kívánja a horvát fennható­ság visszaállítását. És hem érdekli, hogy nincs mit enni. A katonai-földrajzi helyzet általában a horvátoknak kedvez. A W-vel jelölt, pakraci szektorban 50 km megtétele esetén teljessé válna a szerb erők be­kerítése. Knin, a krajinai „főváros" a Troglan magaslat két hete történt elfog­lalásával ágyúlövésnyi távolságra ke­rült. A horvát-muzulmán katonai szö­vetség kellő politikai ráhatás esetén működőképes. Ezt bizonyította a tavalyi kupresi hadművelet sikere. A krajinák elleni horvát támadás esetén nyilván­valóan a boszniai hadsereg felújítja a szerbek amúgy is vékony, a Szávát kö­vető utánpótlási útvonalának szűkíté­sét. A boszniai repülési tilalom miatt a Kis-Jugoszlávia légiereje csak korláto­zottan tudná a krajinaiakat támogatni. Kulcsfontosságú híd Sokkal bonyolultabb a helyzet a Drá­va, a Duna és a magyar határ közrezár­ta baranyai háromszögben, valamint Kelet-Szlavóniában. Az újvidéki hadtest egyes zombori harckocsizó alegységei már most elfoglalták állásaikat Bez­dánnál, a baranyai háromszögbe átve­zető egyetlen Duna-híd előterében. Ők ís tudják, a hídnak kulcsszerepe lesz a háborúban. Ha légicsapással vagy desszantos akcióval a horvátoknak a jugoszláv hadsereg beavatkozása előtt sikerül felrobbantaniuk, a háromszöget két nap alatt visszafoglalják. Ebben számíthatnak a szerb csapa­tokba erővel besorozott, és biztonság okából csak egy tár lőszerrel ellátott nem szerb nemzetiségű katonák passzivitására, a térségből elmenekült horvát és magyar katonák helyismere­tére - és a magyar légierőre. Magyarország olyan egyezményt kö­tött a szerbekkel, hogy a két ország ka­tonai gépei nem repülnek be a határ tíz kilométeres sávjába. Ha mégis észlel­nek ilyen manővert a radarok, a kecs­keméti repülőtérről felemelkednek a MIG 29-es, Kaposvárról a MIG 23-as va­dászgépek. Mindeddig eltévedtnek minősítették a magyar légteret koráb­ban megsértő szerb gépeket, de ha azok a magyar terület felett támadó manőverbe kezdenek, amelynek ma­gyar település is a célpontja lehet; a be­hatolót le kell lőni. így a határ cikkcak-' kos vonalvezetése miatt 10-15 km-es mélységben vagy nem hajtanak végre földi célok elleni támadást a pilóták, vagy megkockáztatják az átsodródást, - a magyar gépekkel való találkát. A katonáskodás ­életforma? Horvátországban nincs háborús han­gulat. Az élvonalbeli dandárjaik rendes kiképzésüket folytatják. A semleges övezet horvát oldalán a hat körzetre, hadtestre osztott reguláris hadsereg tartalékának számító területvédelmi alakulatok látják el a megfigyelő-bizto­sít;ó szolgálatot. Tagjaik szerény megél­hetést nyújtó fizetésért négy napig őrködnek, majd hazatérnek otthonaik­ba. Ezért látni oly sok idősebb terep­színű egyenruhást az utcán. A tömegközlekedés normális, az üz­letekben minden kapható. Igaz, olyan áron, hogy még kerítésfonatért is érde­mes átrándulni „magyarba". Eszéken és a többi frontvárosban ki­javították a háborús épületkárok zö­mét. A tulajdonosok hatezer német márka segélyt kaptak erre. A teljesen szétlőtt házak újjáépítésére 35 ezer márkás, alacsoný kamatú kölcsönt le­het felvenni, törlesztési haladékkal. Az üzemek termelnek, de sok a sza­bad kapacitásuk. A tőke óvatos. Csak a legszükségesebb fejlesztésekre vállal­kozik. A frontvonal természetes gazdasági egységeket vágott ketté. Eszék és a dé­lebbre fekvő szlavóniai központ, Vin­kovcit között 42 km a távolság - ha bé­ke lenne. Most, Dakovo felé kerülve 76 km az út. Kórógy, a jelkép A Vinkovcitól 3 kilométerre lévő Nus­tar falu egyike azon keveseknek, aho­vá betörtek a szerbek, de a horvátok egy ellentámadás során kilőtték a falu központjáig jutó T 84-est és visszafog­lalták a házakat. Ma a frontvonal kes­keny „zsákjában" lévő település védel­mére kapott feladatot a kórógyi magya­rokból szervezett területvédelmi sza­kasz. Az éppen pihenőben 'lévők közül Györki Dániel sorsa igencsak tipikus. Amikor leszerelt a Jugoszláv Néphadse­regből, népszavazáson a horvát függet­lenségre voksolt. Mint ahogy Szerbiára szavazott volna, ha Kórógy története­sen szerb tartomány része lett volna. Attól fogva megpróbált nem politizálni. Számára és a vele szolgáló kórógyiak­nak az volt a közösségi elismerés mér­földköve, hogy a kövér föld egy hektár­ján sikerült-e egy vagonra való kukori­cát termelni. 1991 júniusától azonban minden-éj­félkor négy aknavető gránát menet­rendszerű érkezése tudatta vele: ebből nem lehet kimaradni. Magyarországi tartózkodás után tért haza harcolni. Jancsi tizedes tárat tölt Nustar főutcája Szülei ma is Siklóson, élnek, menekült­ként. A tizedes, Jancsi, kivisz az első vonalba. - Ne írd meg a nevem. Tudod, több rokonom ott maradt - kint a szerbek fe­lén. * A dűlőút mentén harckocsi-akadá­lyok. 800 méternyi autózás után földhá­nyás állja utunkat. Mögötte szögesdró­tokkal körülkerített fehér torony: az UNPROFOR őrhelye. Halk diszkózene szivárog felőle a horvát állás felé. Négy magyar katona melegszik a fafűtéses kályha körül. A lövészárok előtt-mögött vetetlen szántók. - Csak az örsvényen sétálj! - figyel­meztetnek. - A háborúban minden csa­pat térkép nélkül, találomra, rakta az aknákat... A fedezék tetejéről tiszta időben a kó­rógyi templom tornyát látják. Csak hét kilométerre van... A kórógyi polgármester, Ke! József a Tordinci járás - amelyhez Kórógy is tar­tozik - kormánybiztosa lett. - Félő, mire megtehetjük ezt a pár ki­lométert, nem magyarként fogunk visszatérni - mondta vinkovei irodájá­ban. - Nálunk működött az egyetlen ön­álló, 1-8 osztályos horvátországi ma­gyar iskola. A háború úgy szétszórta Ma­gyarországra és Horvátországba 800 éves községünk lakosait, hogy eddig képtelenek voltunk magyar osztályt szervezni. Ha két éven belül nem tudjuk megszervezni Eszéken az iskolát, a Hor­vátországban maradt gyerekek elvesz­tik anyanyelvüket. Kórógyi magyarok a fronton, Nustarná! V. PAIZS GÁBOR Lövészárok-csendélet

Next

/
Thumbnails
Contents