Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-23 / 69. szám, csütörtök

1995. március 17. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 680 ) Állásfoglalás az MDKM megalakulásának 5. évfordulója alkalmából Immár öt éve annak, hogy az 1989-es politikai és társadalmi, változások nyomán elkezdődött folyamatok részeként létrejött a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Az elmúlt fél évtized alatt számos tekintetben gyökeresen megváltozott körülöttünk a világ. Az egykori szocialista világrendszer önmagába hullott, helyén máig kaotikus álla potok uralkodnak. Államok szakadtak szét és újak jöttek létre, köztük a Szlovák Köztársaság. Új folyamatok kezdődtek a közép-kelet-európai társadalmakban is, a politikai és gazdasági átalakulás folyamatai, amelyekben hazai viszonylatban mozgalmunk, politi kai súlyához mérten, aktív szerepet vállalt. Parlamenti képviselőink ott voltak a történéseknél, és szavazataikkal - már amikor arra volt lehetőség - befolyásolták a döntéseket egyrészt a volt Szövetségi Gyűlésben, másrészt pedig a pozsonyi parlamentben. Voltak olyan politikai igyekezetek és döntések, amelyekkel természetesen nem tudtunk egyetérteni. Ilyen volt például az egykori Csehszlovákia felosztásának módja, amelyet csak egy pozitív eredményű népszavazást követően - vagyis a legilletékesebbek, a lakosság véleményének ismeretében tudtunk volna esetleg támogatni. Mi már 1992-ben figyelmeztettünk ennek a lépésnek politikai és gazdasági veszélyeire; rámutattunk arra, hogy csökkeni fog az életszínvonal, s ez jelentős szociális feszültségeket okoz. A társadalomban jelenleg tapasztalható nehézségeknek pontosan meghatározható okai és okozói vannak. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ennek ellenére a társadalom nagy része nem tanult a saját hibájából, s az 1994-es parlamenti választások után is olyan politikai erőket juttatott kormányra, amelyek elsősorban önös érdekeiket tekintik megvalósítandónak, nem pedig az egész társadalom érdekeit. Sajnálatos tény az is, hogy az elmúlt öt esztendőben nem sikerült megteremteni az olyannyira szükséges politikai és gazdasági stabilitást; sőt ellenkezőleg: Szlovákia tovább sodródik bizonytalan jövője felé. Elszomorító és fájó, hogy a kollektív bűnösség elvének alkalmazása miatt még csak erkölcsi elégtételben sem részesült a szlovákiai magyarság. A kulturálatlan politizálás részeként több hullám ban megjelentek a nacionalista, magyarellenes megnyilvánulások is, amelyek torz államfilozófia-felfogás szerint csak egy nem zet államává szeretnék formálni a Szlovák Köztársaságot. Az MKDM ezekkel a nézetekkel mindig is szembeszállt, és megpróbálta a szlovákiai magyarságot valódi közösséggé formálni, érdekeit teljes mértékben képviselni. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatainkkal csakúgy, mint a parlamenti vagy helyi önkormányzati politizálásunkkal az ország demokratizálódását, gazdasági stabilizálódását, az észlelt politikai kilengések negatív hatásainak csökkentését próbáltuk elősegíteni. Továbbra is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az ország valódi stabilizálódásának és demokratizálódásának része kell, hogy legyen a szlovákiai magyar nemzeti közösség jogállásának számunkra elfogadható, megnyugtató rendezése. E tekintetben szintén sajnálattal állapítjuk meg, hogy a szlovák politikai térfélen a kulturált dialógushoz kevés partnert találunk. Jogállásunk rendezésének alapelveit alkotmányos szinten kellene rögzíteni, amely hez kapcsolódnának a vonatkozó kisebbségvédelmi törvények. A megoldást továbbra is azon alapelvek törvénnyé formálásában és megvalósításában látjuk, amelyeket az 1993-ban kidolgozott alkotmánytörvénytervezetünkben rögzítettünk: nevezetesen az oktatásügy és a kultúra autonómiájában; a valós kétnyelvűség megteremtésében az általunk is lakott területeken; illetve az önkormányzatok jogköreinek növelésében s olyan régiók kialakításában, ahol a szlovákiai magyarságnak biztosított lesz az a joga, hogy a saját életét illető döntéseket befolyásolhassa. Elengedhetetlennek tartjuk a szlovákiai magyarság önszerveződésének növelését. Ennek a folyamatnak részét kell, hogy képezze a helyi önkormányzatok, a regionális önkormányzatok, a kisebbségi autonóm szervezetek, valamint a szakmai gazdasági és egyéb polgári szervezetek eddiginél hatékonyabb együttműködése. Tefjes mértékben támogatjuk, hogy a szlovákiai magyar pedagógustársadalom, kulturális szövetségünk, intézményeink és szervezeteink foglaljanak egyértelműen állást a nemzeti közösségünket, jövőnket veszélyeztető kormányintézkedésekkel kapcsolatban; s fogalmazzák meg a problémák megoldását felvázoló közös elképzeléseiket. Az MKDM a szlovákiai magyarság érdekeinek legteljesebb képviselete mellett mindent meg kíván tenni a demokrácia védelme és továbbfejlesztése érdekében. E célok megvalósításához további szövetségeseket kívánunk szerezni a szlovákiai, valamint a nemzetközi politikai életben. A nemzetközi kapcsolatrendszerben kiemelt fontosságot tulajdonítunk a magyarországi politikai pártokkal és a mindenkori magyar kormánnyal való együttműködésnek csakúgy, mint kapcsolataink bővítésének az Európai Demokrata Unió, valamint az Európai Kereszténydemokrata Unió keretében. Továbbra is változatlanul fontosnak tartjuk együttműködésünket az Európa Tanács, illetve az Európai Unió szerveivel. A magyar-szlovák alapszerződéssel kapcsolatban teljes mértékben osztjuk a Magyar Koalíció által megfogalmazott véleményt, amely ismerteti aggályainkat. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egy olyan Európa megteremtését fogja a jövőben is politikai erejéhez és lehetőségeihez mérten támogatni, amelyben minden nép, nyelv és kultúra otthonra lel, s amely a régiók szabad együttműködésén alapulva politikai, gazdasági, valamint szociális stabilitást biztosít lakóinak. Pozsony, 1995. március 18. Az MKDM II. kongresszusának küldöttei (x) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Megállapodás D. L.: Március 20-án adtam be a munkáltatómnak egy kérvényt, hogy szüntessük meg a köztünk létező munkaviszonyt kölcsönös megállapodással, mivel találtam magamnak egy olyan állást, ahol az eddigi munkabérem kétszeresét kereshetem meg. A személyzeti osztályon azzal „biztattak", hogy erre a kérvényre nem is adnak nekem választ. A kollégáim szerint viszont, ha 15 napon belül nem kapok választ, akkor a munkaviszonyom automatikusan megszűnik. Mihez tartsam magam? Elsősorban azt kell elmondanunk, valamikor valóban létezett egy olyan szabály, törvényes rendelkezés, hogy ha a dolgozó, az alkalmazott írásban kérelmezi a munkaviszony megszüntetését, akkor a munkaviszonya a kérelmében feltüntetett napon megszűnik, ha a kérelem kézbesítésétől számított 15 napon belül a munkáltatója nem utasítja el ezt a kérelmet. Igy rendelkezett az 1989 előtti Munka Törvénykönyve 43. §-ának negyedik bekezdése. Az említett rendelkezést viszont időközben a törvényhozók törölték. Következésképpen az alkalmazott kérelmezheti, hogy kölcsönös megállapodással szüntessék meg a munkaviszonyát, de az ilyen kérelemhez való hozzájárulásnak immár nem tekinthető, ha a munkáltató erre az írásbeli beadványra 15 napon belül nem ad írásbeli választ, azaz nem lehet feltételezni, hogy a munkaviszony megszüntetéséről szóló megállapodáshoz hozzájárult. Ugyanakkor persze azt is el kell mondanunk, hogy ha valóban sürgős lenne belépnie az új állásába, akkor ne habozzon. Adjon be egy írásbeli felmondást, kösse meg az új munkaszerződését, hiszen a jelenlegi munkáltatója csak azzal szankcionálhatja önt, hogy a jogsértés következtében, azaz mondjuk a kéthavi igazolatlan távolmaradás által keletkezett tényleges kárának megtérítését követelje. Gyakorlati tapasztalat viszont, hogy a munkáltatóknak ezzel nem keletkezik bizonyíthatóan kimutatható káruk. dr. P D. AGRARAGAZAT Kollektív szerződés Tegnap Pozsonyban a Mezőgazdaságban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének el nöke, Emil Kučera és a Mezőgazdasági Munkáltatók Szövetségének elnöke, Stanislav Šiko aláírták azt az ágazati kollektív szerződést, amelynek alapján 1995-ben átlag 15 százalékkal emelik az állami mezőgazdasági szektorban dolgozók bértarifáit. Rögzítették a tizenharmadik fizetésre való jogigényt, egyúttal megegyeztek a túlórákért és az ünnepnapokon végzett munkáért járó pótlékok módosításában is. Az ágazatban foglalkoztatott, gyermeküket egyedül nevelő nők és a balesetveszélyes munkahelyeken dolgozók a kollektív szerződés szerint egy hét pótszabadságra is jogosultak. tszl Tenni a magatehetetlenekért (Folytatás az 1. oldalról) illetve bővíteni szolgáltatásaikat. Csakhamar nyilvánvalóvá vált az is, hogy az államnak nincs pénze. Mert mire volt elég az 1993-ban elosztott 21 millió, illetve 1994-ben a 23 millió korona állami támogatás? A szociális minisztérium a dotáció megítélésénél nem szabott sem szakmai, sem fontossági kritériumokat, hanem a politikai szempontok érvényesítését tar totta fontosnak - figyelmeztettek azoknak az intézményeknek a vezetői, amelyek nem részesültek az anyagi javakból. Az volt a lényeg, hogy az intézeti vezetők tagjai vagy szimpatizánsai-e egy egy pártnak, mozgalomnak. Az esélyegyenlőtlenség és a pénzhiány miatt - március végéig az idei pótköltségvetés 6 millió koronával kívánja támogatni a 110 nem állami intézményt - többen kénytelenek lesznek beszüntetni szolgáltatásaikat. És bár a kormányprogramban külön hangsúlyt kap a nem állami szféra hatékony anyagi támogatása, az állami költségvetés ezzel nem számol. A minisztérium illetékesei szerint Szlovákia déli járásaiban jobb a helyzet, mint keleten, és talán ez az oka annak is, hogy néhány kivételtől eltekintve - a magyarlakta vidéken többnyíre csak állami intézetek működnek. A Dunaszerda helyi és a Galántai járásban hat-hat nyugdíjasotthon és panzió, a Komáromiban öt, az Érsekújváríban két, a Losonciban ugyancsak két, a Rimaszombatiban három, a Terebesiben négy, a Kassa-vidékiben két otthonba, panzióba, illetve szociális intézetbe helyezhetők el az idősek, Nagykürtösön és Rozsnyón viszont csak egyegy, 138, illetve 150 férőhelyes nyugdíjasotthon működik. A pénzhiány mellett további súlyos gond a megfelelő személyzet biztosítása. Az alkalmazottak bére nincs arányban a lelki-testi megterhelést igénylő munkával, s ezért a szakmailag rátermettek nem a szociális intézetekben helyezkednek el. Mindezek ellenére Ondrej Poracký és néhány lelkes munkatársa bizakodó. A szociális minisztériumban befejezték a szociális ellátás új koncepciójának kidolgozását, melynek lényege: a magát ellátni képtelen lakosok gondozását nem az államnak, hanem a községeknek kell megoldaniuk. Bár jelenleg, a helyi önkormányzatok pénztelensége miatt mindez utópiának tűnhet, a fejlett országokban az öregeket nem ragadják ki megszokott környezetükből, nem zárják őket egy szobába több idegennel, hanem helyben oldják meg gondozásukat. - Beszélni kell arról is, hogy a nyugdíjasok, az idősek gyakran azért kerülnek intézetbe, mert mihelyt elosztották vagyonukat, nem kellenek senkinek. Rövid ideig hol az egyik, hol a másik gyermeküknél, esetleg rokonnál húzódnak meg, de végül is az intézetben kötnek ki. Gyakran, persze, nem is a szeretet hiánya, hanem többnyire a rossz lakáskörülmények miatt, esetleg azért, mert mindenki dolgozik. Pedig van megoldás. A magát ellátni képtelen polgár vagyonának egy részét elosztja szerettei között, a másik részét pedig - gondozása fejében - a községnek ajándékozza. Ezzel mindenki jól jár: a magára maradottnak nem kell elhagynia megszokott környezetét, a község vagyonhoz jut, miközben munkát biztosít a falubeliek nek. A kérdés jogi rendezése nélkül nem léphetünk előbbre. Természetesen az állam sem kíván kibújni anyagi kötelessége alól, viszont a terhek vállalása megoszlik. És ezen van a hangsúly. A rászorulók intézményes gondozása csak így oldható meg, hiszen köztudott, hogy új nyugdíjasotthonok, panziók, szociális intézetek építésére nincs pénz. És bármennyire kellemetlen, azt is tudatosítani kell, hogy a lakosság korosodik, és előbb-utóbb mindenki gondozásra szorul. PÉTERFI SZONYA KÖZLEMÉNYEK A Magyar Polgári Párt értesíti az érdeklődőket, hogy ma Csicsón a kultúrházban 16.00 órától, majd Nagykeszin a kultúrházban 18 órától adószakértője, Molnár Rozália mérnök tanácsokat ad adóügyekben. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. K-58 A zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében 1995. március 27-én, hétfőn 18.00 órai kezdettel a pozsonyi református egyház gyülekezeti termében (Széplak utca 12), dr. Bárdi László a pekingi egyetem vendégtanára tart előadást. A hun emlékek kutatása Mongóliában és Kínában címmel. AHOGY ÉH LÁTOM Slota Bukaresttel konzultált A cím: egyszerű kijelentő mondat. Ugyanakkor sok mindent elárul a szlovákiai politikai helyzet, pontosabban a szlovák kormány helyzetének bonyo lultságáról. A Szlovák Nemzeti Párt elnöke már 1995 március 19-én, az alapszerződés aláírásának napján, miután elmondta, hogy a dokumentum szövegéről nem tárgyalt a miniszterelnökkel, s hogy senki még csak véletlenül se értse félre, elárulta viszont: „tárgyaltam a román féllel, beszéltem Románia külügyminiszterével és nagykövetével". Semmit se tudtunk meg arról, bátorította-e a külügyminiszter és a nagykövet, vagy visszafogottságra próbálta rávenni. Ján Slotának a Pravdában megjelent nyilatkozata alapján számos cím alatt lehetne kom mentárt írni a szélsőséges szlovákiai nemzeti erők pillanatnyi magatartásáról. Például: A Kisantant utolsó Tátra alatti mo hikánja. Vagy: Suba a subához, guba a gubához. De hadd ne szellemeskedjek. Ehelyett inkább óvatosan szögezzem le azt a feltevést, hogy nincs kizárva: az alapszerződés aláírásának hatására belátható időn belül módosul Szlovákiában a politikai paletta. A Szlovák Nemzeti Párt elnökét a legnagyobb jóakarattal sem lehet politikai zseninek minősíteni. Környezete tagjait se. Annyi ész azonban még belé je is szorult, hogy felismerte: pártja számára semmi sem jelent akkora veszélyt, mint a szlovák-magyar kiegyezés. Végveszélyt jelent. Ugyanis azóta, hogy a csehek már csak turistaként jönnek Szlovákiába, egyetlen ellensége maradt: a magyar. Ha őt is elveszíti, a létjogosultságát veszíti el. így meg kell őt értenünk, hiszen számára a szó szoros értelmében kenyérkérdésről van szó. Az itt a kérdés, felkészültek-e a várhatóan megváltozó körülményekre az ellenzék pártjai. És persze, az a nagy kérdés, hogy Vladimír Mečiar a belpolitikában is méltóvá akar-e válni azokhoz a sikerekhez, amelyeket a diplomáciában elért. Ha mindkét fenti kérdésre „igen"nel mernék válaszolni, akkor ahhoz is lenne merszem, hogy megállapítsam: az alapszerződés megkötésével Szlovákia elindult a politikai szélsőségek ellehetetlenítésé^ hez vezető úton. Túlságosan sok itt a feltételes mód. Az mindenesetre sokatmondó, hogy Slota Bukaresttel konzultált. Arra a világtörténelmi mozzanatra emlékeztet, amikor a Gorbacsov fellépése utáni időszakban Fidel Castro Pekinggel létesített „forró drótot", majd Tiranával próbálta magát kisegíttetni, meg a szintén elárvult Észak Koreával. Ján Slota - mint mondotta Ján Ľuptákkal, a Szlovákiai Munkásszövetség elnökével is konzultált. Ez sem elhanyagolható hír. Luptáknak, tudjuk, nem a magyarokkal van a legnagyobb baja, hanem a nyugati orientációval. Összefognak? A miniszterelnök csendestársai maradnak? Csak a fogukat esi korgatják, de bennemaradnak a kormányban? Mečiar miniszterelnökről sok minden rossz elmondható, azt azonban a legnagyobb ellendrukkere sem feltételezheti róla, hogy nem gondolta végig, milyen következményei lesznek annak, hogy Párizsban néhány nappal ezelőtt ő volt a sztár, meg Horn Gyula. Amit a francia fővárosban mondott, azt nagyon komolyan vették a nyugati államférfiak, mert a világnak ezen a táján még az a szokás, hogy amit egy miniszterelnök mond, azt komolyan kell venni. Ebből is következik, hogy Szlovákia miniszterelnöke számára a szerződés aláírásával bizonyos vonatkozásokban nem bővült, hanem szűkebbé vált a lavírozás tere. Ján Carnogurský hónapokkal ezelőtt azt mondotta, hogy sem a Mečiar-kormány megbuktatására, sem a kormányba való belépésre nem kell a parlamenti ciklus végéig törekedni. Népiesen szólva ez azt jelenti, hogy hagyni kell a kormányt „saját levében" főni. Tehát arra utalt a kereszténydemokraták elnöke, hogy nincs más megoldás, mint megvárni, amíg a választók kiábrándulnak. Lehet, hogy az alapszerződés megkötésével módosítani kell ezen a taktikán. Előfordulhat, hogy a megváltozott helyzetben majd még Mečiarnak is derogál, hogy koalíciós partnere Funarékkal konzultál. TÓTH MIHÁLY