Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-02 / 51. szám, csütörtök

8 j ÚJ SZÓ KULTÚRA 1995. március 2. A NEMZETI ÚJSAGBAN TALLÓZVA Miért nem lett „Petöffi" világhírű? Ha „nyugalmi energiámból" kellő tartalékokkal rendelkezem, kézbe szoktam venni a Matica Slovenská hetilapját (Slovenské národné noviny). Egyszerre több számot szoktam átlapozni, elsősorban azért, hogy kellő idő álljon a rendelkezésemre, hogy a megszerzett új „a demokrácia szellemében" felfrissített irodalmi, történelmi, politikai ismereteket kellő alapossággal el tudjam raktározni magamban. A közzétett írások hitelességét többszörösen garantálja az idei első szám címoldalán a kormányelnök, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa, illetve a Matica Slovenská elnökének a lapnak is címzett, „az együvé tartozás szellemiségét", a kölcsönös egyetértést és toleranciát sugalló jókívánsága. Televíziós szereplésével (de talán mással is) nem akármilyen érdemeket vívott ki magának Bugár Béla. Nevét nem fordították le! (Rosszabbul járt MUDr. Juraj Dímeši, akinek esetét az Új Szóban megjelent írás alapján elemzi a 4. szám. Megjegyezném, hogy az Új Szó és néhány szerzője a szerkesztők „kedvencei" közé tartozik). Az idei 5. számban a „Hogyan magýarosította el Bugár Béla Hviezdoslavot" c. írásban (szerzője Martin Kaniok) csupán irodalmi-irodalomtörténeti ismereteit vonják kétségbe. „Az elmúlt évben kétszer hallottam Bugár Bélát, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselőjét a televízióban (a szerző közben feltehetőleg irodalomtörténeti könyveket olvasott, ezért nem látta a műsort - P. J.), ahogy számomra ismeretlen okokból Országh Pálra magyarosította Hviezdoslavot. Talán azt szerette volna bizonyítani, hogy az egyik legnagyobb szlovák költő magyar volt. Nem tudom, hogy Hviezdoslav apja magyar volt-e, vagy magyarosította a szlovák nevét, de azt tudom, hogy az anyja szlovák volt, aki magyarul egyáltalán nem tudott." A szerző ezután azt az általunk jól ismert történetet írja le: hogyan reagált a költő édesanyja arra, hogy fia első verseit magyarul írta meg. Az írás „csemegéje" ezután következik, melyből a Barguzint megjárt Petőfi-kutatók is sokat tanulhatnak. „Tudja-e Bugár Béla, hogy csak az egykori magyarországi őrült magyarosítás akadályozta meg azt, hogy a legnagyobb magyar költő, »Sándor Petöffi (sic!)» (Alexander Petrovič) Kiškerešből a világ legnagyobb költője legyen? Tudja-e Bugár úr, hogy amikor Világosnál Petöffit az orosz katonaság elfogta, csak az orosz hadifogságban ébredt fel benne a szlovák nemzeti öntudata, látva azt, hogy a szlovák nyelvvel meg tudja értetni magát az oroszokkal, míg a magyarral nem? A fogság ban tért vissza szülői, szlovák nevéhez, elfordult attól a rendszertől, mely arra kényszerítette őt, hogy elárulja szlovák származását, házasságot kötött egy orosz lánnyal, s Magyarországra már nem tért vissza. Soha többet nem akart magyarul írni. Sajnos, nem uralta a szlovák irodalmi nyelvet és betűt, s ezért, mint a világ egyik legtehetségesebbnek ítélt költője, örökre elnémult - a világirodalom kárára. Érti-e Bugár Béla az erőszakos magyarosítás bűntettét a PetöffiPetrovič példán? Azon gondolkodom, hogy nem kellene-e a szlovák történészeknek egy rövid segédkönyvet kidolgozniuk a parlament magyar képviselői számára Szlovákiáról és a szlovák nemzet történelméről, hogy ne fulladozzanak tovább az eltorzított magyar történe lem szlovákellenes esztelenségeiben. Nem volna haszontalan dolog ilyen segédkönyvet Magyarországra is küldeni, nem csak az ott élő szlovákoknak, de a magyar kormány tagjainak és a többi politikai és kulturális dolgozónak, akik úgyszintén nem ismerik a szlovák történelmet és annak gondolatiságát..." Az írás természetesen azzal zárul, hogy meddig akarnak még Bugár Béla és magyar országi társai „nagymagyarországi horthysta, soviniszta" szemmel nézni Szlovákiára. Bevallom, rendkívül megfogott a szerzőnek a történelmi „segédkönyvre" tett javaslata. Valóban szükség lenne arra, hogy a közelebbről meg nem nevezett történészek összeállítsanak egy ilyen, a leírt szellemiségben megújított könyvet. Azzal a kiegészítéssel, hogy azt nem csak magyarul, hanem a világnyelveken is adják ki, küldjék el a történészeknek, politikusoknak, levéltáraknak a világ minden tájára, hogy a tényleges irodalmi, történelmi tények alapján mindenkinek és mindenhol legyen módja és lehetősége a hitelesség megítélésére. PUNTIGÁN JÓZSEF AZ IPOLYSÁGI ALAPISKOLA PROGRAMJA: Szülőföldünk megismeréséért Az Ipolysági Magyar Tannyelvű Alapiskolában a közelmúltban nyitották meg a Pongrácz Lajos életét és munkásságát bemutató kiállítást, s ugyanazon a napon rendezték meg a neves honti személyiség tevékenységét közelebbről Is megvilágító konferenciát A felsőtúri származású Pongrácz Lajos születésének 180. évfordulóján az Iskola diákjai ünnepi műsorral köszöntötték az alma mater későbbi névadóját Azért csak későbbit, mert az Iskolaügy1 minisztérium Illetékeseinek Idestova már egy éve megküldött névadási kérvényre az Ipolyságlak ez Idáig választ nem kaptak. Amikor Lendvay Tibortól, az iskola igazgatójától arra a kérdésre kerestem a választ, hogyan értékeli a minisztériumi dolgozók le kezelő hozzáállását, az elmarasztaló szavak helyett Pongrácz Lajosnak a köztudatba való bekerülését tartotta fontosnak hangsúlyozni. - Nem az a fontos, hogy a minisztériumi engedély után az iskolás falára kitehessük névadónk nevét, hanem az, hogy tanulóinkkal megismertessük annak az embernek az életét, akire mindnyájan büszkék lehetünk. Sokkal fontosabb, hogy a diákok zárják szívükbe Pongráczot, és közösségszervező példáját kövessék. - A történelemkönyvekből is ismert személyiségek mellett az ipolyságiak miért éppen Pongrácz Lajost választották példaképüknek? - Úgy érzem, hogy az üstökösként világító eszményképek mellett fontosak számunkra azok az egyének is, akik a tájainkon születtek, és itt is dolgoztak, s éppen a mi környezetünket formálták szebbé. Pongrácz Lajos, aki az Ipolyságtól mintegy 7-8 kilométerre található Felsőtúron látta meg a napvilágot, nagy szerepet vállalt Ipolyság polgárosodásának az elindításában, kiváló közösségszervező volt, Hont szolgabírája, majd Kossuth pénzügyminisztériumának titkára. Aki megismerkedik Pongrácz sokrétű tevékenységével, az bizonyára igazat ad abban, hogy jó példaképet választottunk. - Ha jól tudom, az iskola diákjai nemcsak a születésnapi ünnepi műsor keretében ismerkedtek Pongráczcal, hanem a különféle honismereti vetélkedők és egyéb rendezvények alkalmával is. - Amikor négy évvel ezelőtt az iskola élére kerültem, meghirdettünk egy honismereti és hagyó mányőrző programot. Ennek keretében, nagyon is tudatosan, honismereti vetélkedőket szervezünk, amelyekbe a közeli ma gyarországi általános iskolák diákjait is bevonjuk. Emellett nagy népszerűségnek örvend a mesemondó és a népdalverseny, s nem kevésbé a tíznapos nyári honismereti kerékpártúra. Magyarországi kollégáinkkal állandó kapcsolatban állunk. Tőlük a tankönyveken kívül módszertani segítséget is kapunk. KOSÁR DEZSŐ Pacho visszatért költségesen TA SH-lnformácló A közelmúltban a nyitrai Andrej Bagar Színházban bemutatott szlovák musical, a Pacho visszatér a műfaj hazai történetének eddigi legköltségesebb és legtöbb embert mozgató darabja. Színrevitelén a tízfős szerzőgárdával mintegy 40 személyes művészeti és műszaki stáb, a Ponitran és a Zobor folklórcsoportok, a 10 tagú Polemic együttes, 68 színész (15 vendég), 18 tagú zenekar, 6 karénekes, 9 világosító, a füst- és tűzeffektusokat előállító 3 spe cialísta dolgozott együtt. A szereplőknek több mint 100 kosztümöt varrtak : 12 gróf, 4 udvarhölgy, 21 népviseletbe öltözött szereplő, 1 cigány, 3 kőműves, 8 katona, 8 rabló, 8 pandúr, valamint a két főszereplő - Pacho és Hanka - két-két kosztümjét, ezenkívül 4 angyali „szerelést", Mária Terézia, Grgôň kapitány és az egész társulat jelmezeit. A műszaki költségekről nem is beszélve. És még mondja valaki, hogy Szlovákiában nincs pénz kultúrára... FÜLEKI GONDOK „Vállunkra vettük a koldustarisznyát" Az önkormányzatok által a kultúrára fordított támogatás ezekben a szűkös Időkben nem számíthat holmi lovagias gesztusnak, hanem szükségletnek. A kultúrának, mint köztudott, hatalmas közösségformáló ereje van. A közösségi erkölcs, az érzelmi kultúra a humánum legfőbb értékel közé tartozik. Talán soha nem volt olyan szükség az embert nemesítő kultúra támogatására, mint éppen napjainkban, amikor az egyre mostohább körülmények között működő művelődési központok még működnek ugyan, de meddig. Főleg erről beszélgettünk Mázik Istvánnal, a füleki művelődési központ Igazgatójával. - A város által életre hívott művelődési központunk gyakorlatilag három intézményből áll: magából a művelődési házból, a tavaly megnyitott múzeumból és a könyvtárból. A művelődési ház, ismertebb nevén Vigadó, jelentős kulturális tevékenységet fejt ki az iskolán kívüli nevelésben, illetve az amatőr művészetek terén. Ezenkívül köröket működtetünk, tanfolyamokat szervezünk. Talán mondanom sem kell, milyen óriási anyagi nehézségekkel küzdünk. Előre tudom, hogy képtelenek leszünk az üzemeltetéshez szükséges ősszeg előteremtésére. Vegyük a múzeumot, ahol csupán a belépőjegyekből számíthatunk bevételre. Számításaink szerint ez sem lesz több évi 20 ezer koronánál. A könyvtár szintén nem önellátó, hiszen jó, ha negyedévenként 8 ezer koronát összegyűjt, holott ez az összeg a munkabérekre sem elegendő. Értesüléseim szerint a várostól valamennyi intézmény kap támogatást. Az idei első munkaértekezleten, amelyen részt vett a polgármester is, abban állapodtak meg, hogy amennyire csak tudnak, takarékoskodnak mindennel. Többek között a villanyárammal is. A viszonyok állapotára jellemző, hogy például az akkumulátoros villanykályhákat ahol csak lehetett, kikapcsolták, másutt minden második nap kapcsolják be. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy a rendezvényeket látogatók „dideregnek" egy kicsit, amit a művelődési központ vezetőjének rónak fel. - Bennünket a legkevésbé sem vigasztal, hogy a városban ugyanúgy a csőd szélén állnak az iskolák, az óvodák, no meg a sportszervezet is. Sajnos, egyszerűen semmilyen megoldást nem látok arra, hogy megmentsük a kultúrát a már emlegetett csődtől. Átmenetileg talán segíthetnek a szponzorok. Képletesen szólva: vállunkra vettük a koldusta risznyát, és benyitunk minden vállalkozóhoz, hogy adakozzon a kultúra javára. De ez nem lehet egyedüli és végleges megoldás, sőt annyit nem is tudunk összekoldulni, amennyi elegendő lenne az év végéig a három intézmény fenntartásához. A vállalkozók sajnálnak bennünket, és lehetőségeik szerint átutalnak néhány százast a számlánkra. Őszinte köszönet érte mindenkinek, mert minden kul túrára fordított koronának nagy értéke van. Az igazgató a továbbiak ban elmondta, ha nem változik a helyzet, korlátozni kell a működő körök számát, és az sem kizárt, hogy előbb vagy utóbb csökkentik a kultúrmunkások létszámát. Ez persze kihatással lesz a rendezvények színvonalára, hiszen eddig sem voltak túl sokan a városban, akik szervezték és rendezték a kulturális rendezvényeket. Továbbá megmutatkozik majd a könyvtár anyagában, mivel az új kiadványok megvásárlásáról, sajnos, nem lehet szó az idén. Ami egyedül megnyugtató, hogy a Zsákszínház munkájára a nyomasztó pénzhiány ebben az évben még nem lesz hatással. Az 1993-ban létesített Zsákszínház Alapítvány bankszámláján egyelőre van olyan összeg, hogy a társulat a mostohább anyagi körülmények között is bővítheti repertoárját, és a betanult darabokkal kiutazhat vidékre is. FARKAS OTTÓ „Üzemképes" ősbumeráng. Már több mint 20 ezer évvel ezelőtt, az őskorszak végén is volt tökéletesen működőképes bumerángjuk az embereknek. Ezt állapították meg a kutatók, miután kísérletet végeztek egy nyolc évvel ezelőtt Lengyelországban talált, mammutcsontból készült bumeráng műanyag másával. Az eredeti példány túl értékes volt ahhoz, hogy hajítási kísérletet végezzenek vele. A Nature című brit folyóirat beszámolója szerint kipróbálásakor a bumeráng 66 méter távolságra is elszállt, és 21,4 méter/másodperc sebességet ért el. Hemingway Kínában. Egy sanghaji kiadóvállalat megvásárolta Ernest Hemingway Nobel-díjas amerikai író összes művei kínai nyelvű kiadásának a jogát. A kínai Memingway-összes 33 kötetes lesz. Éppen befejeződtek a tárgyalások az Egyesült Államok és Kína között a szerzői jog érvényesítéséről és a kalózkiadások megfékezéséről. Kínában ugyanis tengernyi irodalmi és képes-hangos anyag kerül forgalomba a szerzők jogutódainak engedélye - tehát a jogdíj megfizetése - nélkül. A Hemingwayre pályázó sanghaji cég példásan korrekt: több mint száz idegen mű kínai kiadására van a törvénynek megfelelő szerződése. < A mongol tevék és a kapitalizmus. Rosszul jártak a tevék a mongol kapitalizmusban, egyharmadukat lemészárolták azóta, hogy összeomlott a kommunista rendHÍRVIRÁGOK szer. A kollektívák feloszlatása után az állatokat válogatás nélkül osztották szét a szakképzett pásztorok és azok között, akik nem is konyítottak az állattenyésztéshez - jelentette az Ardiin Erkh mongol lap. A privatizáció során állathoz jutó emberek egy része csak húst látott a tevékben - mondta egy minisztériumi illetékes. A húst és zsírt bőségesen kínáló teve levágása a pénzhez jutás leggyorsabb módszere Mongóliában. A kétpúpú tevék egyébként hagyományos szállítóeszköznek számítanak a Kína és Oroszország közé ékelődött országban, a gyapjú és tevetej is közszükségleti cikk a nagy Góbi sivatagban. Épületes büntetés. Sajátos ítélettel sújtotta egy londoni bíróság azt a fiatalembert, akit a hatóságok nemrégiben nyílt náci propaganda, valamint a zsidóságot és a brit földön fellelhető összes többi kisebbséget pocskondiázó írások terjesztésén értek. A derék fasiszta most közelről tanulmányozhatja az annyira utált kisebbségek valamelyikének életét; a verdikt értelmében ugyanis 180 órányi közhasznú munkát köteles végezni az egyik kisebbség javára. David Draper maga döntheti el, hogy a zsidókat, a pakisztániakat, az indiaiakat, a feketéket, az íreket, netán a jamaicaiakat részesíti előnyben. Az elítélt lakásán a letartóztatásra kivonult megdöbbent rendőrök úgy érezhették, hogy a náci Németország szívébe csöppentek: a falakat a Führer avítt fotói és egyéb náci relikviák borították a padlótól a mennyezetig, a szobákban pedig mozdulni sem lehetett a felgyűlt antiszemita és négerellenes irományoktól. A káromkodás meghosszabbítja az életet. Erre a meglepő következtetésre jutottak egy moszkvai pszichiátriai kutatóintézet munkatársai hosszas vizsgálódás eredményeként. A tanulmány megállapításai szerint a feszült élethelyzetekben a nyomdafestéket nehezen tűrő káromkodások csökkentik a vérnyomást, illetve a vér adrenalinszintjét, normalizálják az izomtónust. A további kedvező élettani hatások között említik a belső elválasztású mirigyek működésének javulását, illetve az erek tágulását. Kiderült azonban, hogy vannak ellenjavallatok is. így például hívők esetében egy illetlen kifejezés éppen az ellenkező hatást válthatja ki. A kezdeti megkönnyebbülés után lelkiismeret-furdalás kínozhatja a káromkodót. Annak, aki esetleg hirtelen nem találja a megfelelő alkalomhoz illő fordulatot, némi segítséget nyújt egy tavaly megjelent kézikönyvecske. Az orosz „káromkodástan" ugyan a filológusoknak íródott, de haszonnal forgathatják mások is - írja az MTI moszkvai tudósítója. A gyűjteményes kötet címszavakban és kellő lábjegyzetekkel ellátva okítja az olvasót az egyes kifejezésekre és mögöttes jelentéstartalmukra, illetve hogy mikor mi helyénvaló. Akit esetleg felháborítana az egyhavi minimálbért megközelítő ár, a könyvet forgatva máris megtalálhatja az alkalomhoz illő és az életet meghosszabbító szaftos kifejezést.