Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-22 / 68. szám, szerda

1995. március 17. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 17 ) Pontozással gyoz:Sobona? VÁLASZ OLVASÓINKNAK Elkeseredni vagy lemondani B. B.: A legutóbbi helyhatósági választások óta képviselő vagyok az egyik községben. Nemrég a képviselő testület ülésén vitába keveredtem a polgármesterrel. Dühömben és elkeseredésemben azt mondtam, hogy én ide többet nem jövök. A polgármester most ezzel a megnyilvánulásommal kapcsolatban azt mondja, hogy lemondtam a képviselői mandátumomról, és már nem vagyok képviselő. Hogy van ez, mikor szűnik meg a képviselői mandátum, illetve ki szüntetheti meg a képviselői mandátumot? A becsületes egészségügyis társadalom igazából még ringbe sem szállt és már újra veszíteni látszik. Nem szállt, nem szállhat ringbe, neki dolgoznia kell, harcolni életekért, küzdeni a sokféle kórral, esküjéhez híven, akár erőn felül is. Gyakran még így is tehetetlen az orvos, a nővér, az ápoló. Az elkerülhetetlen, a megmásíthatatlan ellen harcolva állandó kétségek, feszültségek között élnek, hisz jól tudják, az axióma, mely szerint semmi sem tökéletes, az emberi életre a leginkább igaz. Az egészségügy katasztrofális helyzetéről mindenki tud. Látszólag: Vannak azonban akik a vészhelyzet ellenére sem igyekeznek azonnali lépéseket tenni, inkább a már megbukott programok újraélesztésével kívánnak maguknak elégtételt venni, babérokat learatni. Ilyen formán gondolkodhatnak azok akik bevezetik újra a Soboňa-féle pontozásos rendszert. A fent említett úrról csak annyit: Jobb demokráciákban ha egy miniszterről kiderül, hogy hétéves korában megette kisiskolás barátja tízóraiját, a miniszter még aznap lemond. A mi emberünkről több millió tízórai-érték elherdálása derült ki, s bár már mindenki azt hitte volna, hogy padlóra került, szelleme tovább él, s Ő sem szégyenkezik. Csak csodálkozni tudok a becsületes egészségügyis társadalom tűrőképességén. Mikor veszik már észre, hogy a „ kollégát" ideje lenne végérvényesen kipontozni. Én azt hiszem vannak annyian, hogy ha egyszerre kezdenek el számolni, akkor nem győzhet újra pontozással Soboňa. Csak kezdjék már el, mindnyájunk érdekében... Kertész Gábor Úgy gondoljuk, fölösleges itt felsorolni minden olyan lehetőséget, amely a képviselői mandátum megszűnéséhez vezethet (hiszen a képviselői mandátum megszűnik többek között akkor is, ha valakit polgámesterré vagy bíróvá választanak meg, esetleg más olyan tisztségbe neveznek ki, amely összeegyeztethetetlen a képviselői tisztséggel, avagy akkor is, ha az adott polgármestert vagy képviselőt „idétlenkedései" és egyéb körülmények miatt úgymond „kiskorúsítja" az illetékes bíróság). A községi rendszerről szóló 369/1990. Tt. számú törvény 25. paragrafusa második bekezdésének rendelkezése is tartalmaz a képviselői mandátum megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket. Ezek szerint a képviselői mandátum megszűnik akkor is, ha a helyhatósági képviselő komoly indok és távolléte igazolása nélkül a községi képviselő-testület három egymást követő ülésén nem vett részt vagy ha egy éven át képtelen a községi képviselő-testület ülésein részt venni (például a hosszantartó betegsége vagy más akadályoztatása miatt). Csak a már elmondottak után mondja ki a már említett törvény azt is, hogy a községi képviselőtestület képviselőjének, esetleg a polgármesternek mandátuma „lemondással csak akkor szűnik meg, ha ez a lemondás írásban történt meg és kézbesítve volt a községi képviselő-testületnek, vagy ha a községi képviselő-testület tanácskozásán ez a lemondás szóbelileg jegyzőkönyvbe mondatott". Nézze, nem igazán tudjuk azt, hogy azon a bizonyos „ide többet nem jövök" kijelentés milyen körülmények között és milyen szándékkal hangzott el. A magyar pártok képviselői az egykori szövetségi, de a pozsonyi szlovák parlamentből is kivonultak egynéhányszor, hogy a tiltakozásukat kifejezzék. Nem érthető, ha az ilyen tiltakozást a képviselői tisztségről való lemondásként értelmezi valaki, hiszen ez még soha és sehol sem fordult elő. Az ilyen tiltakozásokat mindeddig és mindenki tiltakozásként értelmezte, és nem lemondásként. Igazán nem értjük, hogy miért éppen önöknek kellene alkotmányjogi vitát rendezniük arról, hogy mi a különbség a tiltakozás és a lemondás között. Ugyanakkor, mondjuk talán csak formális kérdésnek tekinthető, de jogi szempontból mégiscsak alapvető az a kérdés, hogy ön jegyzőkönyveztetni kívánta-e és aláírta-e azt az esetleg elhangzott kijelentését, hogy ön a képviselői mandátumáról lemond. Mivel erről a levelében említést nem tesz, alaposabban utána kell nézni, hogy ön valóban lemondott-e képviselői mandátumáról; követelte-e ennek a jognyilatkozatnak jegyzőkönyvezését; aláírta-e az erről szóló jegyzőkönyvet ... stb. Ezek olyan alaki, de ugyanakkor az alapvető jogbiztonságot szolgáló feltételek, amelyek ismerete nélkül a levelében felvetett kérdést nem lehet eldönteni. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy itt (ha a feltételek teljesítve lennének) mindenképpen szükséges lenne egy államhatalmi döntés, amely kimondaná, hogy önt nem lehet képviselőnek tekinteni. Ennek a döntésnek tartalmaznia kellene az ilyen döntések vonatkozásában előirt valamennyi kelléket. Ezeket itt és most fölösleges felsorolni, mert ha nincs ilyen határozat, akkor a polgármester állításai annyira megalapozatlanok, hogy talán inkább még az ő visszahívása jöhetne számba. (fekete) A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ÉS A FIDESZ Közös nyilatkozat az Alapszerződés ügyében Magyarország huszadik századi történelmének két békeszerződése keserű tanulságokat hordoz. A valóra nem váltott ígéretek és a garanciák nélkül aláírt egyezmények tanulságait. Többek között e gondolatok jegyében találkozott első alkalommal az Orbán Viktor által vezetett FIDESZ küldöttsége a Magyarok Világszövetségének tisztségviselőivel. A Szövetség képviselőinek élén Csoóri Sándor elnök állt. A találkozónak különös aktualitást adott az Európai Stabilitási Egyezmény Párizsi zárókonferenciája. Az MVSZ és a FIDESZ értékelte a magyar-szlovák alapszerződést és a körülötte kialakult politikai helyzetet. Azzal, hogy Horn Gyula miniszterelnök szélesebb körű egyeztetés nélkül aláírta az alapszerződést Párizsban, fenyegető veszéllyé vált, hogy a magyar kormány pillanatnyi külpolitikai érdekeknek rendeli alá az alapvető nemzeti érdekeket. Aggasztónak tartjuk, hogy eddig a mindenkori magyar kormány a határon túli magyarság legitim szervezeteinek meghallgatásával, de egyetértése nélkül döntött az őket érintő alapvető külpolitikai kérdésekben. Elfogadhatatlan az is, hogy a szomszédos kormányok az országaikban élő magyar népcsoportok képviselőivel nem egyeztetnek álláspontjuk kialakításakor. Elhibázottnak tartjuk, ha Magyarország úgy köt alapszerződést szomszédaival, hogy azok nem mutatnak őszinte politikai szándékot a megegyezésre, sőt a szerződés megszületésének pillanatában már értelmezési vitát kezdeményeznek. A tárgyaló felek a szlovák-magyar alapszerződés parlamenti jóváhagyása feltételének tekintik, hogy: a szerződés rögzítse, miszerint a szlovákiai magyarság nyelvében, történelmében, műveltségében - a magyar nemzet részét is képezi; a szlovákiai magyarság képviselőinek bevonásával mindkét kormány fogadjon el közös csomagtervet a szerződés megvalósításáról; Horn Gyula miniszterelnök úr levélben kérje fel az alapszerződések ügyében korábban hozzáforduló nemzetközi tényezőket arra, hogy képviselőik vegyenek részt az alapszerződés nemzetközi ellenőrzését végző bizottságban; a szlovák-magyar alapszerződés végleges változatának egyértelműen tartalmaznia kell a szlovákiai magyarság kollektív bűnösségét kimondó beneši dekrétumok elítélését, az ezzel kapcsolatos vagyoni kárpótlási igények rendezését, továbbá a magyar népcsoport belső autonómián alapuló jogát az önkormányzathoz, összhangban az ET 1201-es ajánlásával. A szlovákiai magyarságnak garanciát kell kapnia arra, hogy Szlovákia új közigazgatási beosztása nem sérti az ott élő magyar közösség érdekeit. A fenti elveknek még a szerződés ratifikálása előtt összhangba kell kerülniük a szlovák jogrendszerrel. Félő, hogy az alapszerződés a jelenlegi formájában nem segíti a térség stabilitását, Magyarország euroatlanti integrációját. Éppen ellenkezőleg, a magyar-szlovák kapcsolatok viszonylagos egyensúlyának megbomlását okozhatja. Amennyiben a fenti tételek nem érvényesülnek a szlovák-magyar szerződés ratifikálásra előkészített tervezetében, úgy nem javasoljuk annak parlamenti jóváhagyását. J KOMMENTÁRUNK Űj hullám régi módszerek Edouard Balladur francia miniszterelnök 1993-ban meglepte a világot. Meghatározó európai politikusként rádöbbent, hogy a klasszikus diplomácia, valamint a létező nemzetközi szervezetek nem rendelkeznek sem megfelelő tudással, sem tapasztalattal, sem mechanizmusokkal ahhoz, hogy európai lokális etnikai konfliktusokat megoldjanak. A nyugati diplomácia leglátványosabb veresége volt a boszniai konfliktus kezelhetetlensége, hiszen a Trianonban és Párizsban kötött békeszerződések következményeit az akkori nagyhatalmak felmérni máig képtelenek. A konfliktusmegoldás helyett Balladur legfontosabb tételként a konfliktus-megelőzést fogalmazta meg. Az azóta Balladurtervkénf számontartott program elérte első látványos eredményeit. Sajnos, ezek az eredmények mindenhol látványosak, csak a megcélzott régióban, Kelet-Közép-Európában folyik minden a maga megszokott rendje-rendetlensége szerint. Balladur új hullámot ígért, de tervének megvalósításakor az. új gondolatokat régi eszközökkel akarja megvalósítani. Az Európai Stabilitási Konferencia résztvevői a kormányok. A kormányok, mint tud juk, választási törvénytől függően, 25-35 százalékos társadalmi támogatottsággal jönnek létre, tevékenységük viszont a társadalom egészére hal ki. A nemzetközi szervezetek - legalábbis azok, amelyek megfelelő hatalmi és politikai eszközökkel rendelkeznek - ugyancsak kormányszervezetek. Az ENSZ államokat, képviseletében tehát kormányokat tömörít. Ugyanígy az EU, az ET vagy az EBESZ. Sehol sem hallatszik a kormányon kívüli szervezetek hangja, pedig száz és százmilliós támogatottságú nemzetközi szervezetük is van (NGO). Továbbra is kormányok szerződnek, hogy államérdekre vagy akármi másra hivatkozva szegjenek meg szerződéseket és megállapodásokat. Ugyan mi újat hozott a stabilitási konferencia, amikor pontosan ugyanolyan dokumentumot hagyott jóvá, mint az ENSZ alapokmánya óla szervezetek tucatjai? Áz új elgondolások például rendhagyó megoldásokat követelnek. Balladur gondos atyaként nézte végig a magyar-szlovák alapszerződés aláírását, nem véve észre, hogy lemaradt egy elegáns megoldási lehetőségről: a nemzetközi jogi szokásokra hivatkozva mondta el, hogy az alapszerződést két kormány köti, harmadik jogalanyként a kisebbségek képviselőit nem fogadhatják el. Pedig éppen ez. lett volna az újszerű, elegáns megoldás! Először köthetett volna két kormány olyan szerződést, amelynek szövegezésénél az érintettek is olt lehettek volna! Arról nem is beszélve, hogy ez a dokumentum nem alapszerződés a szó legtágabb nemzetközi jogi értelmében. Ez. ugyanis nem rendezi komplex módon a két ország viszonyait, beleértve a további lépéseket, szerződésrendszerek kialakítását, például gazdasági téren. Ez a szerződés jóformán csak a kisebbségekről szól. A nemzetközi jog igenis elfogadhatónak tart rendhagyó megoldásokat a stabilitás, a béke vagy egyéb kívánatos tendencia érdekében (lásd a nürbergi pert, amely nemzetközi jogi szempontból megalapozatlan volt; viszont háborús bűnösöket, gyilkosokat marasztalt el). Kelet-Európában ezután sem indult el a kiegyezések korszaka, hiszen az nem alapszerződésekkel, hanem mítuszrombolásokkal, frusztrációk felszámolásával és főleg: a nemzetállam kétszáz, éve alatt károsnak bizonyult, avítt formájának háttérbe szorításával érhető csak el. Adenauer és De Gaulle nevét a mai politikai elit hiába ne vegye! Ök máshogy kezdték. Pédául tankönyvek sértő részeinek húzásával, hogy a gyermek mégse az anyatejjel szívja be a gyűlöletet, az intoleranciát. S hogy addig nem teljes történelmet tanul? Majd fog, ha mérlegelésre képes felnőtté válik. Nos, a Balladur-terv első látványos sikere talán elnöki székhez juttatja a szerzőt. A kelet-európai népek viszont továbbra sem oldhatják meg gondjaikat, hiszen azokhoz nagyvonalúság, tolerancia és főleg gátlások nélküli gondolkodásmód szükségeltetik. Ezen a ponton a kisebbségi kérdés továbbra is biztonságpolitikai probléma maradt, boszniai háborús bűnösök továbbra is jó konyakok mellett tárgyalnak majd Genfben, és Funar továbbra is letilthatja egy haladó hagyomány ünnepét. Sőt: alternatív iskolák bevezetésével is megcsúfolhatják az. 1201-es ajánlás asszimilációról szóló fejezeteit. A pompa és az euforisztikus öröm indokolatlan. LOV ASZ ATTILA Tanácsos-e fideszesedni AHOGY ÉN LATOM Idestova már öt éve nem titok, hogy mind a három szlovákiai magyar párt politikai ízlésére, stílusára, érvelésére, rokon- és ellenszenvére nem kis mértékben hatással van egy-egy (vagy két) magyarországi „rokonpárt". Most hadd ne szaporítsam a szót arról, hogy mire gondolok. Hiszen nézzük a tévét, hallgatjuk a pártvezetők szónoklatait, sőt, igaz, borsos áron, de néha-néha még valamelyik magyarországi napilap is az asztalunkra kerül. Nincs abban semmi rossz, hogy mi, határon túlra szakadtak, nemcsak a hivatalos pártnyilatkozatokat böngészve értesülünk róla, hogy melyik szlovákiai magyar politikus melyik magyarországival tartozik egy vércsoportba. Sőt, nagyon kívánatos ez, mert jobban tudunk tájékozódni a közéleti piacon kínált portéka között. Tájékozódni a szóhasználat, a gondolatterjesztési modor, netán az adott politikus lába alá tett hordó mérete alapján. Vegyük például szemügyre a Magyar Polgári Pártot, illetve az MPP magyarországi vérrokonait, a liberális FIDESZ-t és a szintén liberális Szabad Demokraták Szövetségét. Az 1989-es nagy fordulat után néhány évig eszébe nem jutott volna egyetlen MPP-s szlovákiai magyarnak sem, hogy egyszer eljő az a nap, amikor egyáltalán felvetődik a kérdés: a FIDESZ-t szeressük-e jobban, vagy inkább a Szabad Demokraták Szövetségét tekintsük követendőnek. Mindkét párt vezető személyiségei emberileg, a stílust illetően, felkészültségüket tekintve egyaránt nagyon közel álltak a dél-szlovákiai szabadgondolkodókhoz, akiknek többsége gyakorlatias gondolkodású ember. Tehát hasznossági szempontból vizsgáltuk a két párthoz fűződő viszonyban a pro és kontrákat. A Magyar Polgári Párt FIDESZ-hez és az SZDSZ-hez fűződő egyenlő rokonszenvének alapja az volt, hogy kezdetben az általános liberális értékrenden kívül mindhárom párt sajátjának vallotta a nacionalizmus-ellenességet, az egymás mellett élő nemzetek megbékélésének gondolatát. Olyan emberek alkották az MPP szavazóbázisát, akik azonosultak e törekvéssel, és viszolyogtak a féltéglás nemzeti melldöngetéstől. A két magyarországi liberális párt értékrendje abban a percben kezdett egymástól távolodni, amikor Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke egy nyilatkozatában először kijelentette: „Mi nemzeti liberális párt vagyunk!" így, felkiáltójellel jelentette ki. Igen sok szlovákiai magyar liberálisban e nyilatkozatot hallva fogalmazódott meg először a felismerés: távolodik egymástól a két magyarországi liberális párt. Ma már egyértelmű, hogy Orbán Viktorék nem Boross Péter, netán Lezsák Sándor két szép szeméért közeledtek a Magyar Demokrata Fórumhoz, hanem mert a nemzeti vonal akkor már nagyon is érezhető válságából szerettek volna profitálni. Azokat próbálták megnyerni, akik 1990-ben pajzsukra emelték Antall Józseféket, de két év alatt teljesen kiábrándultak belőlük, ugyanakkor megmaradtak nemzeti érzelműnek. Csakhogy az MDF-ből való kiábrándulás oly nagy méretű volt, hogy a választők nemzeti alternatívaként már a FIDESZ-t sem fogadták el. Úgy vélték, szóhasználatában, magatartásában túlságosan hasonlít az MDF-hez. Orbán Viktorék éppenhogy csak bejutottak a parlamentbe. Nem az itt a kérdés, hogy a Magyar Polgári Párt tagjai most kiábránduljanak-e, vagy sem a FIDESZ-ből. Hanem az a kérdés, tanuljanak-e a tapasztalataiból. A FIDESZ továbbra is liberális párt. Azért került a politikai struktúrának majdnem a peremvidékére, mert a nemzeti politizálás oltárán lemondott szociális szempontok érvényesítéséről. Magatartásában a nemzeti, sőt, nacionalista orientáltságú pártokhoz kezdett hasonlítani, és ezt ma Magyarországon szerencsére nem lehet büntetlenül megtenni. Van annyira bölcs a magyarországi választópolgár, hogy észreveszi: ez a nemzeti orientáltság a nacionalizmushoz közelít. A szlovákiai magyar választópolgár sem kevésbé bölcs. A szlovákiai magyar választópolgár is van ennyire bölcs. A szlovákiai magyarságot nagyjából ugyanazok a gondok foglalkoztatják, mint a magyarországit. így teljesen indokolt, hogy a Magyar Polgári Párt levonja a tanulságot a FIDESZ, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége legutóbbi két esztendő alatti kudarcai, illetve eredményei alapján. És ezzel azt a kérdést is megválaszoltam, tanácsose a Magyar Polgári Pártnak fideszesedni. TÓTH MIHÁLY