Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-21 / 67. szám, kedd

[ 8 I ÚJ SZÓ KULTÚRA 1995. március 21. A SZKABELA-UGY REJTELYEI Illegalitásba kényszerült szlovákoktatás Mottóként legszívesebben a harmincas évekből származó zsidóviccet idézném, azt, amelyben Kohn elutazása előtt olyan hosszasan készülődik, csomagol, hogy végül késve érkezik az állomásra. Amikor a peronra rohanva megpillantja a távolodó vonatot, keserűen felsóhajt „No tessék! Itt is antiszemitizmus!" Lehet, hogy csak a kisebbségekre jellemző túlérzékenység tünteti fel olyan színben a következő ügyet, mintha nemcsak a véletlenek különös összejátszásáról volna szó. Oknyomozó riport aligha írható róla, mivel nehéz visszapergetni az eseményeket ott, ahol mindenki túl óvatos, és kétszer is meggondolja, mit mond, ha kérdezek. Az oktatási minisztérium egyik illetékese, amikor telefonon először érdeklődtem nála az ügyben, pillanatokig nem válaszolt. A vonal túlsó végén hirtelen beállt csönd miatt azt hittem, szétkapcsoltak. „Kérem, hall engem?" - kérdeztem. Nehéz sóhaj után jött a válasz: „Igen, hallom." Banális ügy Ami - ki tudja, miért - sóhajra késztette a minisztérium munkatársát, egy egészen egyszerű ügy. Az Ipolybalogi Magyar Oktatási Nyelvű Alapiskola pedagógusa, Szkabela Rozália a Tolnaimódszerből kiindulva olyan új szlovák- nyelv-oktatási módszert dolgozott ki a magyar alapiskolák alsó tagozatának első két osztálya számára, amely dr. Anton Hupka, a Nagykürtösi Oktatásügyi Hivatal igazgatója szerint „új korszakot nyit a szlovák nyelv oktatásában". Az eddig használatos módszerrel szemben, amely, alábecsülve a tanulók képességét, kizárólag a verbális kifejezésre összpontosított, és figyelmen kívül hagyta az írást és olvasást, Szkabeláné módszere a gyerekek önállóságvágyát, kreativitását és kezdeményezőkészségét célozza meg, s ezeket fejlesztve sajátíttatja el velük szinte játszva a beszédet, az írást és olvasást. A módszert - az oktatási minisztérium hivatalos jóváhagyása nélkül - már két éve sikerrel alkalmazzák a Nagykürtösi, a Rimaszombati, a Lévai, az Érsekújvári, a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás több iskolájában. Az oktatási minisztérium hallgat A tavalyi tanév vége felé dr. Hupka, aki akkor még a módszertani osztályon dolgozott, az oktatási minisztérium írásos utasítására jelentésben ismertette a járás iskoláiban használatos alternatív módszereket, köztük Szkabelánéét is. Az illetékesek tehát tudomást szereztek a módszer létezéséről és sikeres alkalmazásáról, de nem tanúsítottak iránta érdeklődést, semmiféle formában nem reagáltak rá. Az ügynek mégis lett folytatása. Amikor 1994. november 23án az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségi főbiztosának szakemberei Nagykürtösön jártak, dr. Hupka említést tett nekik Szkabeláné nyelvoktatási módszeréről. A külügyminisztérium egyik munkatársnője felfigyelt a dologra, és meghívta őt magukhoz, a minisztériumba, hogy ismertesse részletesen a módszert. Hupka úr Szkabelánéval együtt eleget tett a meghívásnak, és dr. Peter Procházka, a külügyminisztérium kisebbségi és emberjogi osztálya munkatársának személyében olyan emberre talált, aki fantáziát látott az egészben. „Ahogy hallgattam dr. Hupkát - emlékezett vissza dr. Procházka -, eszembe jutott, hogy az Európai Stabilitási Egyezmény keretében a hat társult ország tervezeteket nyújthat be, s amenyiben azok elősegítik a kapcsolatokjavítását, az Európai Bizottság hajlandó finanszírozni megvalósításukat. A szóban forgó nyelvoktatási módszer megfelelt ennek a kritériumnak, de figyelmeztettem, hogy addig nem nyújtható be, amíg nem bírálja felül az oktatási minisztérium. Az utóbbi illetékesei türelmet kértek, hogy alaposan áttanulmányozhassák a módszert, mert, mint közölték, nincsenek információik annak hatékonyságáról. Ellátogattak az ipolybalogi iskolába, hogy szemé-lyesen nézzék végig Szkabeláné szlovákóráját. Közben telt az idő, s a tervezetet akkor kaptuk meg, amikor már tudtuk, az utolsó kerekasztal-beszélgetésen, február 21-én nem nyújthatunk be több tervezetet, mivel az egyéves program, amely erre lehetőséget adott, márciusban befejeződik. Ez annyit jelent, hogy Szkabeláné tervezetét nem fogják finanszírozni. Azonban semmi sincs veszve, mert az oktatási minisztérium pályázatot szándékszik kiírni, s amennyiben Szkabeláné módszere nyeri meg, az oktatási minisztérium a saját pénzéből kell, hogy finanszírozza. A költségeket előzetesen 1 300 000 koronára becsülték." Ha nyerne is a pályázaton, ez még nem jelenti a módszer bevezetésének engedélyezését. Az oktatási minisztérium szerint ehhez arra lenne szükség, hogy az alapiskola egész alsó tagozatára ki legyen dolgozva, tehát ne csak az első és második, hanem a harmadik és negyedik osztály számára is. Ha nyáron, amikor dr. Hupkáék jelezték a módszer létezését és sikeres alkalmazását, idejében reagáltak volna az illetékesek, akkor a módszert tovább lehetett volna fejleszteni, illetve bővíteni. Szándékosan történt? Amikor fenti gondolataimat elmondtam dr. Procházkának, megkérdezte: „Gondolja, hogy szándékosság történt?" Ezt nem állíthatom, de nem tartom kizártnak mondtam. Dr. Procházkának más volt a véleménye: „Nem hiszem, hogy az oktatási minisztériumnak oka volna elzárkózni egy ilyen tervezet elől, elvégre az ún. alternatív oktatás és a szlováknyelv-oktatás javítása nem zárja ki egymást, hanem kiegészíti. Megértem a minisztérium álláspontját is, hogy mivel olyasmivel találta magát szemben, ami még nem volta gyakorlatban kipróbálva, és teljesen ismeretlen számára, alaposan át kellett tanulmányoznia, és a helyszínen is meg kellett vizsgálnia." Az ún. alternatív oktatás sincs nálunk kipróbálva, az is teljesen új és ismeretlen, a minisztérium mégis be szándékozik vezetni. Vajon annál is ilyen körültekintő, lelkiismeretes és alapos lesz, mint Szkabeláné módszere esetében? Erre az ellenvetésemre dr. Procházka figyelemreméltó dolgot mondott: „Meglehet, hogy az alternatív iskolák kérdésében az élet spontaneitása dönt. Amennyiben nem lesz irántuk megfelelő érdeklődés, nem lesznek képesek működni." Érdekes, hogy míg a külügymiKét évig csak képeskönyvből „olvasnak" a szlovákórán a gyerekek. Fotó: archív nisztérium munkatársa maga ajánlotta fel, hogy látogassam meg munkahelyén, az oktatási minisztériumban négy emberrel kellett beszélnem, amíg megkaptam az engedélyt az interjúra. Eredetileg csak rövid telefoninterjút szerettem volna készíteni Zita Véghovával, az alapiskolák osztályának vezetőjével és Katarína Ondrášovával, a nemzetiségi iskolák osztályának referensével, akik végignézték Szkabeláné óráját. „Mindössze a személyes benyomásaikra vagyok kíváncsi" erősködtem a telefonba. Udvarias, de kitérő választ kaptam: amennyiben Viera Zacharová főosztályvezető beleegyezik, találkozhatunk a minisztériumban. Papírról olvasva... A külügyminisztériumi beszélgetés kötetlen atmoszférája után kissé meghökkentett az a hivatalos merevség, amelyet az oktatási minisztériumban tapasztaltam. Véghová asszony nem saját szavaival mondta el, hanem papírról olvasta fel ipolybalogi tapasztalatainak összegzését. Feltételezhetően a szöveget felettesei közül már valaki előzetesen jóváhagyta. „Mód szertani és nyelvi szempontból egyaránt nagyon pozitívan értékelem Szkabeláné szlovákóráját. A tanulók a szlovák nyelvet játékos formában sajátítják el, anélkül, hogy tudatosítanák, tanítás, feleltetés folyik. A tanítónő és a tanulók közti kommunikáció nagyon spontán volt, elégedett voltam a kiejtésükkel is. Kiemelten fontosnak tartok egy momentumot: hogy a gyerekek akarjanak szlovákul tanulni. És ez a tanulási kedv érezhető volt Szkabeláné óráján." A szöveg felolvasása után sajnálatát fejezte ki, hogy a karácsony előtt érkezett külügyminisztériumi ajánlatra nem reagálhattak azonnal. „Az történt - magyarázta Ondrášová asszony -, hogy egyik napról a másikra válaszolnunk kellett, miközben mi egyáltalán nem tudtunk a tervezetről. így aztán nem sikerült idejében angolra lefordíttatnunk, és már nem kerülhetett a benyújtott tervezetek közé. Mindenesetre otthagytuk a külügyminisztériumban, a kísérőlevelünkkel együtt, ha akadna rá külföldi finanszírozó. De van egy másik lehetőség is. Márciusban pályázatot írunk ki, amelyen Szkabeláné is részt vehet, amennyiben programját az alapfok másik két osztályára is kibővíti. Ha megnyerné a pályázatot, a költségeket a minisztérium állná." Kérdésemre, mikor vezetik be az iskolákban Szkabeláné módszerét, ezt a választ kaptam Zita Véghovától: „A pályázat kiírása után 60 nap áll a pályázók rendelkezésére. Ha sikerül addig kidolgozni az egész programot, akkor szeptemberben." Látszólag minden rendben Látszólag tehát minden a legnagyobb rendben van. A módszert senki sem gáncsolja, sőt dicséri, noha az oktatási minisztérium, amelynek kutyakötelessége volna a finanszírozása, a legszívesebben valamilyen nemzetközi külföldi szervezetre hárítaná azt. Még a bevezetésétől sem zárkózik el, csupán olyan feltételt szab, amely józan ésszel mérlegelve teljesíthetetlen. Nem egész hatvan nap alatt (a pályázat március 9-én jelent meg az Učiteľské novinyban, és a benyújtási határidő április 30.) aligha bővíthető ki a program, és ezt minden bizonnyal az illetékesek is nagyon jól tudják. S ha valami égi csoda folytán mégis elkészülne, még mindig akadhat kift> gás. Az például, hogy mivel a har madik és negyedik osztályban még nem került kipróbálásra, nem tudható, valóban hatékony-e. És így tovább, körbekörbe, karikába. Ki dramatizál? Egy oktatásügyi illetékes, kinek jó szándékában nincs okom kételkedni, azt tanácsolta, hagyjam nyugton a Szkabela-ügyet, nem szül jó vért, ha a sajtó hasábjain fölöslegesen dramatizálják, többet árthat ez, mint használhat. Nos, nem tudom, ki dramatizálja itt a dolgokat. Azt hiszem, azok, akik évek óta masszív kampányt folytatnak magyar iskoláink ellen, amelyek, úgymond, nem tanítják meg rendesen a magyar gyerekeket szlovákul, de amikor végre lenne erre lehetőség, mindent megtesznek, hogy gyerekeink ne élhessenek vele. Ezt az állításomat, azf hiszem, nem kell külön bizonyítani, de hogy fogalmunk legyen arról, hogyan viszonyul a magyar kisebbség szlovák nyelvoktatásához az oktatási minisztérium, amely fennállása óta nem volt képes egy hatékonynyelv-oktatási módszer kidolgozására, íme, egy adalék. A szóban forgó pályázatnak eredetileg három újságban, az Učiteľské novinyban, a Národná obrodában és az Új Szóban kellett volna megjelennie. Lýdia Benčová, a nemzetiségileg vegyes területek iskoláiért felelős osztály vezetője, a magyar iskolák alternativizálásának buzgó szószólója kihúzta a listáról az Uj Szót, és helyette a Slovenská Republikában jelentette mega pályázatot március lOén és 11-én. Ehhez már, azt hiszem, nem kell kommentár. VOJTEK KATALIN í HÍRVIRÁGOK Sohasem késő. Békéscsabán megnyílt a 84 éves Szlancsik István naiv festő első tárlata. A békési megyeszékhely tanyavilágában élő, szobafestőből lett idős bolgárkertész 56 éves korában - egy szanatóriumi kényszerpihenő alkalmával - kezdett el festeni, és az azóta alkotott több száz csendéletből, tájképből és bibliai jelenetből látható most válogatás. Mint a csabai naiv festő egy interjúban elmondta: a színekkel és a színkeverés tudományával az ipari tanonciskolában ismerkedett meg, legelső festményeit szobafestőinas korában készítette. Mitterrand ajándékainak múzeuma, A fran cia államfő szölővárosában felavatta a hivatali működése alatt kapott ajándékok múzeumát. A hatalmas termekben mintegy száz emléktárgy (régi metszetek, japán kerámiák, ezüsttárgyak) kaptak helyet. Mindez csak a franciaországi vagy külföldi útjain adott ajándékok egy részét jelenti, hiszen például a türkmenisztáni látogatás során kapott lovat- amelyet jelenleg a francia Köztársasági Gárda egyik istállójában őriznek - mégsem lehetett kiállítani. A múzeumavatás is jelzi, hogy Mitterrand immár elnöksége utolsó hónapjait éli. Megnősült egy 102 éves veterán, AZ agg ha dastyán, George Brumwell Jameson a Reuter beszámolója szerint háborús történeteivel hódította meg 53 éves menyasszonya szívét. Az első világháborús veterán, akit a hadszíntéren tanúsított bátorságáért érdemrenddel tüntettek ki, egy tévéműsor meghívottjaként mesélt háborús kalandjairól. Az 53 éves Julie Robinson nyugdíjas tanárnő látta Brumwellt a televízióban, s levette őt lábáról az idős harcfi magával ragadó előadása. - Nagyon szeretjük egymást a korkülönbség ellenére. Nem érdekel, mit gondolnak az emberek - jelentette ki Brumwell. Robinson pedig hozzátette: - Ő a legszórakoztatóbb, a legkedvesebb és legérdekesebb ember, akit valaha ismertem. - Az újdonsült házasok jelenleg a délnyugat-angliai Sidmouth-ban élnek. Babonás brazilok. Brazíliavárosban gyorsan terjed a New Age szekta, egyre többen lelkesednek az ufókért, és növekszik a hallucinációt előidéző teák rendszeres fogyasztóinak száma. Az ország földrajzi fekvése, létrejötte és a jövőjét felvázoló jóslatok táplálta miszticizmus - a Reuter jelentése szerint - elérte már a földkerekség ötödik legnagyobb országának minisztériumait és katonai parancsnokságait is. LatinAmerikában példa nélküli légkört kölcsönöz Brazília fővárosának, hogy a szó szoros értelmében házról házra járnak a kristálygömböt áruló emberek, és a taxisofőrök nagy szakértelemmel vitatják meg utasaikkal a csillagászat különböző problémáit. Jósé Jorge de Carvalho professzor, Brazíliaváros egyetemének antropológusa szerint több százra tehető a különböző szekták száma az országban. A korrupt társadalom kópéja. Pikareszk regény történéseihez hasonlította a spanyolországi El Pais című lap cikkírója a spanyol rendőrség volt igazgatójának, Luis Roldánnak viselt dolgait. A pikareszk regény, vagyis kópéregény a spanyol irodalom fénykorának, az „aranyszázad"-nak nevezett 17. század egyik tipikusan spanyol műfaja. A főhős, a „kópé" kalandjain keresztül a szerző éles szatírával mutatja be a korabeli korrupt társadalmat. A „picaro" szó mint melléknév annyit jelent, hogy álnok, aljas, becstelen, csalárd. Főnévként jelentése csavargó, kópé, illetve a kópéregény hőse. Roldán hihetetlenül meggazdagodott a posztján. Majd tíz hónapon át menekült több ország rendőrsége és az Interpol elől. Nemrég végre előkerült, de a kormány adatokat titkolt el ennek körülményeire vonatkozóan. A hazudozás - mi több, a siker megnagyobbítása érdekében - ugyancsak párhuzamokra csábította az újságírókat. Vége az angol Uborka-szezonnak, A magyar Uborka című, szatirikus célzatú sorozat brit elődje - és feltehetően ihletforrása - a Spitting Image, azaz a „Kiköpött Képmások" hajdanán, népszerűsége csúcsán 15 millió fős nézőközönségnek örvendett, mostanra azonban feleannyian sem kíváncsiak e műsorra. A Reuter jelentése szerint a Central Television, a sorozat készítője továbbra sem mond le a bábműsorról, de más formában képzeli el azt. A kritika is elégedetlen volt az utóbbi időben az angol Uborkával, a bírálók szerint elvesztette fullánkját, „uborkásabban" fogalmazva: megposhadt. Amúgy a műsor elsősorban a benne szereplő bábok „életmásainak" jelentett a legtöbbet, ugyanis státusszimbólumnak számított a Spitting Image-ben szerepelni. Meglehet, a búcsúepizódban ismét felbukkan majd II. Erzsébet, ám - ahogy korábban is - királynői ru ha helyett háziasszonyi otthonkában, és még az is előfordulhat, hogy éppen uborkát tesz el - örökre.