Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-02 / 51. szám, csütörtök

[ 6 ] ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1995. március 2. SOK ITT A BAJ. HOL KEZDJEM EL.... ÚJ SZÓ. 1995. 2. 13. Nem szeretnék érzékenységet sérteni Eredetileg nem volt szándékomban a sajtó hasábjain reagálni a rozsnyói magyar gimnáziumról megjelent cikkre, de látva és hallva környezetem reakcióit, úgy érzem, szólnom kell. Sokat töprengek, kik azok a helybéliek, akik ilyen lekezelő, fölényes magabiztossággal ítélkeznek a gimnázium színvonaláról, s olyan jól értesülteknek hiszik magukat az ott folyó munkáról. Sohasem tagadtuk: voltak, vannak és valószínűleg lesznek is gondjaink. De azokat ilyen módon, névtelen panaszokkal, vélt vagy valós sérelmek múltbeli felhánytorgatásával s téves következtetések levonásával aligha orvosolhatjuk. Ami leginkább fájt: méltánytalannak érzem azt a kijelentést, hogy „tavaly szinte lasszóval kellett összefogdosni a diákokat". Hát majdnem. Tudniillik a közvéleményt, a szülőket félre is lehet tájékoztatni. Beléjük íehet sulykolni kedvezőtlen előítéleteket, felröppenteni rémhíreket, pl. hogy nem nyílik magyar tanítási nyelvű osztály a gimnáziumban. Igen. Elmentünk az alapiskolákba, megbeszéltük a 'szülőkkel, kollégákkal, gyerekekkel, hogy tőlük függ, lesz-e magyar osztály az 1994/95-ös tanévben. Tudjuk: életbevágóan fontos a folytonosság megőrzése, annál is inkább, mert a 95/96-os tanévre több mint 30 diák készül a gimnáziumba. Nem kevésbé volt megdöbbentő tudomásul vennem, hogy „még a magyar nyelv és irodalomra sincs szakképzett, állandó tanerő". Ketten vagyunk: Čerevka Terézia kolléganőm magyar-szlovák szakon szerzett tanári diplomát a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészkarán, jómagam magyar-matematika szakon végeztem ugyanott, illetve matematikát a természettudományi karon. Az elmúlt 5-6 évben szakképzett állandó tanerőként a magyar-orosz szakon végzett Mézes Zsuzsa volt a harmadik, aki közben szülési szabadságon volt, szeptembertől pedig a férje szülővárosába, Zselizre költöztek. Emiatt maradt függőben az I. évfolyamban 3 óra, ahol Ambrus Ferenc alapiskolai pedagógus oktatja a magyar nyelv és irodalmat ebben a tanévben. Hasonlóan hiányos és elhallgatott információk illetik iskolánk kulturális életét, a természettudományi tantárgyak oktatását stb. Sértő és igazságtalan a volt igazgatóra, Ján Barillára való hivatkozás is. „Elnyomott minden önálló megnyilvánulást és kezdeményezést" - ellenkezőleg: azt értékelte, aki használni tudott, aki sikerre vitte a gyerekeket a tanulmányi versenyeken, olimpiászokon, sportban, aki tett valamit az iskoláért, a gyerekekért. Továbbgondolásra érdemes egyik diákunk megjegyzése: „Az igazgatónőt és a helyettest ábrázoló képen a két személy fordítva volt megnevezve. Szándékosan talán? És ha igen, miért? Továbbgyűrűznek a miértek keressük rájuk a válaszokat, de főleg a megoldásokat előítéletek, szándékos bele- és félremagyarázások nélkül, ki-ki saját felelősségének vállalásával, tanulóink, gyermekeink, valamennyiünk érdekében! TAMÁS ÉVA, az iskola Igazgatóhelyettese ...A riportból kiderül, hogy csak két magyar oktatási nyelvű középiskola van Rozsnyón. Senki előtt sem titok, hogy a gimnáziumban évek óta problémák vannak. Viszont miért kellett rossz fényben feltüntetni a másik iskolát? „... a helybeli magyar tannyelvű egészségügyi szakközépiskolában is hiányzik a képesített magyar szakos" olvashatjuk. Ez így nem igaz! Nem hiányzik, csak anyasági szabadságon van második éve. Egy évig képesített kolléga helyettesítette, viszont ebben az évben ezt nem sikerült minden osztályban megoldani, ezért , a helyi alapiskola magyar szakosai is vállaltak órákat. Miért kell olyan megállapítást közölni, amely nem fedi a valóságot, félrevezeti az olvasót, esetleg a szülőket is, akik ebbe az iskolába kívánják beíratni gyermeküket? Szerintem a riporternek is utána kellett volna járnia, igaz-e az állítás. VODÁNÉ CSÁJI ETELKA, a szakközépiskola magyar szakos tanára ...Ha valaki azt állítja, hogy a rozsnyói gimnázium alternatív iskola, mert ott a 15 tantárgy közül kettőt, a földrajzot, és a biológiát, valamint egy választható tantárgyat szlovákul oktatnak a magyar osztályokban, tévesen informálja a közvéleményt vagy nem érti, mit is jelent az alternatív oktatás. Ráadásul, az a három szlovák kolléga, akik a magyar osztályokban tanítanak, szaktudásukkal bizonyára nem csökkentik a magyar gimnázium színvonalát. Ez egyúttal szlovák konverzációnak is tekinthető. Mivel az alapiskolából olyan tanulók jönnek hozzánk, akik nagyon rosszul beszélnek szlovákul, segítség ez a magyar tanulóknak a főiskolai felvételikre való felkészülésben. Azt gondolom, nem ártana a magyar tanulóknak, ha több szaktantárgyat is szlovákul oktatnának. Jobban elsajátítanák a hivatalos nyelvet, jobban érvényesülnének a gyakorlatban, többen jelentkeznének a főiskolákra és meggyőződésem, hogy ez nem veszélyeztetné nemzeti öntudatukat. A cikk lényege a kulturális és pedagógusi munka bírálata, az hogy sok szülő nincs megelégedve a magyar gimnázium színvonalával. Csakhogy csaknem az összes magyar nemzetiségű pedagógus, akik a magyar osztályokban tanítanak, a szlovák oszályokban is oktatnak. Úgy ahogyan a cikk is közli, minden évfolyamban egy magyar és két szlovák osztályunk van. Ennek ellenére, többségben vannak a magyar nemzetiségű pedagógusok. ...Nehéz reagálni az újságíró azon megállapítására, hogy a magyar osztályokban többnyire rosszabb szociális helyzetben élő, egyszerűbb családok gyerekei járnak. Azt írja, hogy még a magyar nemzetiségű pedagógusok is szlovák osztályokba járatják gyerekeiket. Ha az újságíró ezt hallotta, akkor ez bizonyára így is van. Felvetődik azonban a kérdés: Kevésbé szeretik ezek a szülők a gyerekeiket, rosszat akarnak nekik? Kétlem, hogy ez összefügg „a magyar gimnázium alacsony színvonalával." Sokéves pedagógusi tapasztalatom van. Időnként a magyar osztályokban is tanítottam - a biológiát szlovákul, mert más nyelven nem tudok. Nem volt az könnyű sem nekem, sem a tanulóknak. Eddig azonban éppen a magyar osztályokban mindig nagy hálával és tisztelettel találkoztam. ALENA BEHÚŇOVÁ, a rozsnyói Šafárik Gimnázium pedagógusa MERÉNYLET KÉSZÜL. ÚJ SZÓ. 1995. 2. 24. Távolodunk Európától? Keserű szájízzel olvastam Szilvássy József vigasztalan sorait az írott-sajtóval kapcsolatban. Nagyon úgy néz ki, hogy a demokrácia amúgy sem felhőtlen egén nap mint nap újabb felhők tornyosulnak. Meglehetősen sovány vigasz számunkra, hogy a tervezett adóterhek a szlovák független lapokat is érintik, de nekünk csak egyetlen napilapunk van, és számíthatunk arra, hogy kivételezett figyelemmel fogják ellenőrizni és mielőbb csődbe juttatni. Egy bizonyos, hogy minden magyar a nehéz anyagi körülmények ellenére megveszi a lapot hat koronáért is, legalábbis addig, amíg az Új Szó tárgyilagos és független marad. Ha a kormány ezt a gyalázatosnak mondható tervét végrehajtja - beleértve a vének tanácsának etikai bizottságát is - Szlovákia besározza a demokráciát, és hatalmas lépéssel távolodik az Európai Unióbajutástól. SONKOLY TIBOR Szőgyén VESZELYBEN A DEMOKRACIA. ÚJ SZÓ. 1995. 1. 5. Még a szele sem... 1990 júliusáig Csatát és Oroszkát erőszakosan összevonták. Azóta azonban saját utunkon haladunk, de érdeklődünk egymás iránt. Összehasonlítva a helyzetünket úgy látom, Csatán sokkal rosszabb, oda még a demokrácia szele sem érkezett meg. A volt nagy elvtársak elosztódtak az egyes pártok és mozgalmak között, így a többpártrendszerből nem lett itt semmi. Bizonyítékul néhány példa. Csatán máig megőrizték a Szovjet hadsereg, a Marx utcát, és nagy hűséggel vigyáznak a főtéren elhelyezett szoborra a nagy sarlóval és kalapáccsal. Öt éve egy nyilvános önkormányzati gyűlés sem volt, bármennyire is hiányolják ezt a lakosok. így semmiről sincsenek tájékozódva, nincs lehetőségük, hogy hozzászóljanak a falu problémáihoz. Az egyes pártokról vagy mozgalmakról az emberek nagyon keveset vagy semmit sem tudnak. Amit fölsoroltam, csak egy kis ízelítő arról, hogy falunkat még csak meg sem közelítette a demokrácia, így Csatán meg sem történhet az, ami Oroszkán, mármint, hogy veszélybe kerül a demokrácia. SZ. E. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) MAGYARÓRA SZLOVÁK ISKOLÁBAN, ÚJ SZÓ. 1995. 2. 24. Alternatív puccs? Gyanúval fogadtam a sókszelőcei igazgató - mondjam úgy: agilis cselekedetét. Minduntalan felötlik bennem a gondolat: vajon létezhet-e, hogy a tanügyi hivatal igazgatójának tudta nélkül ilyen merész beavatkozást valósított meg az iskola tanrendjében? Amire gondolni is hátborzongató: netán a hivatallal való szoros együttműködés gyümölcseként érett be e „nemes" gondolat? De hiszen ez merénylet a honi magyar iskolarendszer ellen! - kiálthat fel bárki. Rögtön hozzáteszem, nem jár messze az igazságtól, főleg ha figyelembe vesszük a névtelenséget ígérő kérdőíves módszer titkos fegyverként való bevetését is. Távol álljon tőlem a vádaskodás. Ám a rengeteg gyanús jel szinte tálcán kínálja magát. Ha a véletlen egybeesések sora csupán az élet kifürkészhetetlen játéka volna, és az igazgató a hivataltól függetlenül dolgozott, akkor viszont tiszta szívemből sajnálom őt. Fogadja soraimat egyfajta rekviem gyanánt a jövőbeni munkásságát illetően. Nem akarom elkeseríteni, de az effajta ügybuzgóságot nemzeti berkekben nem igen díjazzák. Ugyanis egy nemzeti iskola tanrendjébe nem más idegen nyelvet ültetett be, hanem a magyart! CSEPREGIZOLTÁN Párkány Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve Jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Egy emlék sem maradt 1944. június 19-én csaknem négyszáz rozsnyói zsidó polgárt ártatlanul elhurcoltak. Közülük csak kevesen tértek vissza 1945 tavaszán. Ezek között voltunk mi is, 20 és 16 évesen. Mivel úgy láttuk, hogy Rozsnyón nincs jövőnk, kivándoroltunk Amerikába, ahol azóta is élünk. A közelmúltban hazalátogattunk. Utunk célja Kassa volt, de egy napot Rozsnyón töltöttünk, kíváncsiak voltunk, hogy szülővárosunk hogyan néz ki. Az egykori hétezer lakosú városnak ma 18-19 ezer lakosa van. A mesterségesen felduzzasztott járási székhely valóban kiépült, megszépült. De minket Rozsnyó zsidó emlékei is érdekeltek. Az 1945 előtti emlékekből úgyszólván semmi sem maradt. A rozsnyói köztemető hátsó részében csupán néhány zsidó polgár sírját találtuk. A zsidó hitközség 1858ban épült épületét lebontották, az 1888-ban megnyílt, Csetnek utcai zsidó temető nyomtalanul eltűnt. Az 1892-ben épült zsidó imaházat a háború után bútorraktárnak használták, majd 1958-ban lebontották. A Berzéte utcai imaház helyén ma egy új épület áll, amelyben bank és biztosító van. Az előtte lévő területen elfért volna egy emléktábla a zsidó mártírok emlékére. De ez senkinek sem jutott eddig eszébe! KOHN ÁRMIN, Ifj. KONHAUSER JENŐ A cinkos Kenyeret vásárol egy tíz év körüli kislány. Kezében gyűrött húszkoronást szorongat. Megáll az édességpult előtt. Körülnéz majd egy 3,60 koronás nápolyit csúsztat kabátja zsebébe. A kenyér 18 korona, édességre már nem futja a húszasból. Feltekint, észreveszi, hogy figyelem, elpirul, idegesen toporogni kezd. Visszatenni már nem meri a szeletet. Lassan megindul a pénztár felé. Mögötte állok. Mit tegyek? Látszik rajta, nem bolti szarka. Döntök: nem szólok semmit. Kifizetni sem merem helyette, a szülei is biztosan itt vásárolnak... Az üzlet előtt megvár, szemében könnyek csillognak. Nem szól semmit, elindul a tömbházak felé. Összeszorul a torkom. Hát így lettem egy édességet megkívánó kislány cinkostársa 1995. február 12-én, vasárnap reggel, Vágsellyén... SZABÓ SÁNDOR Királyrév Ahogyan te, én is úgy Az Egészségügyi Biztosító szüntelenül azon siránkozik, hogy pénzszűkében szenved, ezért egyre gyakrabban kényszeríti a nadrágszíj összehúzására a betegeket. Eleinte volt bennük annyi emberség, hogy a szüntelenül emelkedő árakról a tömegtájékoztató eszközökön keresztül tájékoztatták a lakosságot. Elképedve tapasztalom, hogy szinte hetente emelik egyes gyógyszerek árát, pl. a fájdalomcsillapítókét. Csak úgy, csendesen. A másik részről viszont elvárják, hogy a honpolgárok önzetlenül, időt és pénzt nem sajnálva adjanak vért. Habár, hogy őszinte legyek, itt sem egységes a kép. Nemegyszer előfordul, hogy a helyi agilis szervezők összeverbuválják a véradókat, és akkor kiderül, hogy az illetékes hematológiai intézet „elfelejtett" értük autóbuszt küldeni. Már sokszor megfordult a fejemben: mi lenne, ha a honpolgár megelégelné a dolgot? Szerintem senkinek sem szabadna megütköznie azon, ha egyszer a polgár csakis készpénzért lenne hajlandó a vérét adni. Tehetné ezt már azért is, mert ha az egészségügy vagy az egészségügyi biztosító egyre szemtelenebbül s egyre mélyebbre nyúl az ő zsebükbe, akkor nekik is joguk lenne arra, hogy legalább egy szimbolikus összeget kérjenek az életmentő folyadékért. Nincs ebben semmi fura, hiszen azon országokban, ahol már régen demokráciában élnek és az egészségügyi biztosító gépezete is olajozottan működik, ott is megfizetik a vért, és nem is akárhogyan! NAGY ANDRÁS Szimő KI Tisztelt Szerkesztőség! ...Kérem, közöljék, hogy én az ipolysági egyházi gimnázium létesítését tartom téves lépésnek. Léván, sajnos, nincs is magyar gimnázium. A Nem sok egy kicsit? című írás is az ipolysági helyzettel foglalkozott. K. B. Batyubált rendezett az Együttélés és a Csemadok helyi szervezete a nagymácsédi művelődési házban. A zenét a közkedvelt Renova zenekar szolgáltatta, a tomboladíjakat a helyi vállalkozók adták. A bál, amelyen három generáció tagjai vettek részt, olyan sikeres volt, hogy a rendezők ugy döntöttek, a jövőben is megrendezik a mulatságot. BREZINA LAJOS Nagymácséd Vágfüzes képviselő-testülete úgy döntött, hogy egyelőre egy fél évre a szülők helyett a falu kasszájából fizetik ki a megemelt óvodai díjat. Az új rendelettel megemelt díjat sok szülő nem tudná kifizetni. Félő, hogy emiatt megszűnne az óvoda, és ,.- ezzel még jobban leépülne kis falunk. RUHÁS TERÉZ Vágfüzes ...Falunk egyik lakosa fokozatpsan élelmiszer- és zöldségüzletet, majd presszót és kocsmát nyitott. Mindenki nagyon hálás neki, hiszen üzleteiben minden kapható. Ő pedig napi tizennyolc órát lót-fut, hogy minél jobb minőségű és olcsóbb áruval lássa el vevőit. Alkalmazottai, akik helyiek, tudják hogy ilyen megértő és udvarias főnököt aligha találnak másutt. Hát igen, vannak emberséges, becsületes vállalkozók. Mert Gyula bácsi ilyen ember. Egyébként helyi képviselő és az iskola bőkezű támogatója is. MOLNÁR ANNA Gömörújfalu Nána községben az óvodások és iskolások kezdték meg a farsangolást. Kedves jelmezekbe bújva jókedvűen szórakoztak a művelődési házban. Ugyanitt február 19-én Drubits László polgármester meghívására a falu nyugdíjasai vettek részt egy farsangi találkozón. Volt műsor, értékes tomboladíjak, amelyeket a helyi vállalkozók szponzoráltak, kedvcsináló, kellemes zene, nem beszélve a kitűnően elkészített farsangi ételekről. Igazi farsangi hangulat volt. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Do borgazon megtartották a már hagyományos MKDM-bált, melynek teljes bevételét a vajkai templom tatarozására ajánlottuk fel. A nagysikerű, jó hangulatú rendezvény színvonalának emeléséhez nagyban hozzájárultak Doborgaz, Vajka, Kisbodak község lakosai, valamint a somorjai ALMATEX adományai. CZAFIK ROZÁLIA Doborgaz ...Csokit követelve toporzékolt egy kislány a kirakat előtt. Anyja kész tények elé állította: rendben van, megveszem, de holnap nem kapsz tízórait, talán holnapután sem... A kislány lemondott az édességről, mert nagy szégyen lenne tízórai nélkül menni az iskolába, hiszen mindenkinek van... Ide jutottunk. Ma ők, holnap talán mi... BÍRÓ KATALIN Tornaija Remek hangulat volt az őrsújfalui szociális intézet farsangi bálján. Mindenki nagyon jól szórakozott a jobbnál jobb jelmezeken. A hagyományos mesefigurákon kívül nagyon sok ötletes, egyedi jelmezzel találkozhattunk. A hajdani öregotthon épületének új lakói számára nagy esemény volt a bál, amelyet bizonyára sokáig emlegetni fognak. KOVÁCS KATALIN Komárom