Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-20 / 66. szám, hétfő

1995. március 20. VELEM EN Y ÚJ SZ Ó 5 I Szorongás - némi bizakodással Indulatos hétvége. Szorongó hétvége. Bizakodó hétvége. Péntek délutántól va­sárnap hajnalig csaknem egyfolytában szlovákiai magyar, magyarországi és szlovák politikusok, véleményét hallhat­tam, beszélgethettem velük a ma­gyar-szlovák alapszerződésről, amelyet jómagam is áttanulmányozhattam. Indulatos napok tanúi voltunk, mert magyarországi ellenzéki politikusok jó­részt így reagáltak a történtekre. Csur­ka István olyan ákombákomoknak ne­vezte a tegnap aláírt dokumentumot, amelyet letöröl a történelem spongyája. Torgyán József pedig éppen Pozsonyban azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a szerződést éppen Párizsban írják alá, ezzel a morbid hasonlattal rukkolt ki: olyan ez, mintha valaki édesanyja gyil­kosával szeretkezne abban az ágyban, ahol még ott hever a tetem. Nem ennyi­re szélsőséges, de egyértelműen eluta­sító álláspontra helyezkedett kivétel nélkül minden magyarországi ellenzéki. Szombaton tüntetés volt a Bazilika előtt, s Torgyán nem is titkolja: az elkö­vetkező napokban szeretné fölrázni, föl­hergelni a közvéleményt. Aki Járt e na­pokban Budapesten, személyesen is ta­pasztalhatta azt a feszültséget és felzú­dulást, amit jórészt a kormány szigorú gazdasági Intézkedéscsomagja váltott ki. Ilyen helyzetben nem nehéz az embe­reket az utcára vinni. Jogos aggodal­mukkal, nekikeseredésükkel manipulál­ni sem. Nagy a felelőssége annak, aki ilyesmiben spekulál. Egyébként Csurká­hoz, Torgyánhoz hasonló Indulattal és nemzetféltő tirádákkal reagált Ján Slota is, miközben politológusok, más szak­emberek újra elcsemegézhettek azon, hogy mindhárman szinte ugyanazokat a szólamokat harsogták, csak Csurka és Torgyán sokkal szellemesebb. Szorongással telítettek napjaink, hi­szen ahogy Mécs Imre megejtően őszinte kitárulkozásában elmondta, az ember leg­inkább akkor kerül ilyen lelkiállapotba, amikor merőben más, teljesen új helyzet­ben találja magát. Márpedig Magyaror­szág és Szlovákia, a két ország lakossága mától mindenképpen más politikai pozíci­óba kerül, akkor Is, ha ennek hatásai nem okvetlenül érződnek azonnal. Érthetően sok a szorongás bennünk, hiszen az alapszerződésnek nem tett Jót a rohammunka, amely Jórészt nyugati nyomásgyakorlásból és a Januári buda­pesti kormányfői találkozót követő vára­kozásokból fakadt. Nem tartom szeren­csésnek, hogy nem a szerződés angol vagy francia szövege érvényes, hanem egyenértékűen a magyar és a szlovák nyelvű, ami sok félreértésre, kibúvóra ad lehetőséget. Manapság természetes, hogy szinte minden megállapodás türelmes kompro­misszumkeresés eredménye. Itt és most azonban nem minden esetben született egyértelmű szöveg. Egyetlen példa: „(...) A Szlovák Köztársaságban élő ma­gyar kisebbséghez tartozó személyek­nek (...) Joguk van (...) az állami nevelé­si-oktatási rendszer keretén belül adek­vát lehetőségre anyanyelvük oktatására és anyanyelvükön történő oktatásra (...)". Gondoljunk csak bele: hányféle­képpen lehet értelmezni az adekvát jelzőt! Igaza van Duray Miklósnak, aki teljes joggal figyelmeztet arra, hogy Idestova nyolc évtized tapasztalatai sze­rint, Csehszlovákiában, most pedig Szlo­vákiában eddig minden olyan jogi nor­mát, amelyet pozitívan vagy negatívan lehetett értelmezni, azt a kisebbségek irányában kivétel nélkül a mi kárunkra próbálták érvényesíteni. Elérkeztünk a lényeghez: Jelenleg egyáltalán nem vilá­gos, hogy milyen ellenőrzési mechaniz­mus és garanciarendszer szavatolja a szép elvek és az európai normák meg­tartását, nem utolsósorban a hatékony jogorvoslást. Elődeink keserű tapasztalata ugyanis, hogy Trianon után Csehszlovákia távol­ról sem tartotta meg vállalt kisebbség­védelmi kötelezettségeit, a nemzetközi ellenőrzés és jogorvoslás alig vagy egy­általán nem érvényesült. Mindezek ellenére azért hozott némi bizakodást az elmúlt hétvége, ugyanis a megbékélésnek, jószomszédságnak még a magyarországi ellenzékiek sze­rint sincs alternatívája, az alap­szerződés pedig az első lépés lehet e nemzeti és európai célok elérése felé. Olyan keret, amelyen Jövőt építeni, ám rombolni is lehet. A két kormánytól, po­litikusoktól függ elsősorban, miként alakulnak közös dolgaink. Nem mellé­kes szempont a kedvező nemzetközi légkör sem. Horn Gyula tegnap nem vesztes ország kormányfőjeként érke­zett Párizsba, hanem tekintélynek ör­vendő ország képviselőjeként. Vladimír Mečiarnak pedig alkalma lesz igazolni, hogy őszintén óhajtja a szlovák-magyar kiegyezést. A mai Nyugat-Európa telje­sen más, mint a harmincas években volt, következésképpen érdekel, el­lenőrzési módjai is segíthetik a nem könnyű, és nem is mindenkinek tetsző közép-európai folymatokat. Mai magyarok és szlovákok előtt ritka történelmi lehetőség nyílt bizalmatlan­ságunk, görcseink fokozatos feloldásá­ra. Valós megbékélésre, jogsértések he­lyett Jogvédelemre - kisebbséghez tar­tozó állampolgárok esetében is, akik egyénileg vagy csoportjuk tagjaival kö­zösen kívánnak élni jogaikkal. Ebben az évszázadban először kínál­kozik ilyen kedvező alkalom. Magyarok és szlovákok sok nemzedé­kének, egész Európának is tragédiát je­lentene, ha ostoba feneségek miatt megbuknánk ezen az érettségi vizsgán. SZILVÁSSYJÓZSEF FERGETEGES SIKERT ARATOTT A VÍGSZÍNHÁZ POZSONYBAN A történelem mélytudata Szombaton este a buda­pesti Vígszínház társula­tának Össztánc című szín­padi játékát több mint húsz percig tartó tapssal, elismerő bekiabálások­kal, állva ünnepelték a Hviezdoslav Színházban. Ez a vendégszereplés is része volt a napokban születésének 75. évfordu­lóját ünneplő Szlovák Nemzeti Színházat kö­szöntő rendezvényeknek. Rendkívüli este volt... A buda­pesti Kossuth adó tizennyolc­órai híradásában számolt be a Szent István-bazilika előtt tün­tető három-négyezres tömeg­ről. Ők nem akarják a szlo­vák-magyar alapszerződést. Abban a néhány pillanatban magam is azt gondoltam, hogy talán igazuk van. Csakhogy az ő érveik különböznek az enyé­imtől. Nemzetárulást, az ország eladását, a szlovákiai magyar kisebbség kijátszását emlege­tik. Az én érveim nem ennyire szélsőségesek és drámaiak. Hétköznapiságukat a szombat esti hangulat szelíd izgalma, a Vígszínház sikerét kívánó néző alig érezhető gyomorremegése nyomatékosította. Egy magyar színház köszönt egy szlovák színházat. Pontosabban meg­határozható órákat keresve sem találhattak volna a ven­dégjáték szervezői. Az ilyen szellemi találkozásokhoz nem kellenek államközi alap­szerződések. (Indulás előtt még benézünk Máté fiamhoz, akinek szobájába éppen az esti előadás miatt beköltözött Jur ko, a fiam szlovák barátja. Alapszerződés nélkül...) A Marton László rendezte Össztánc alámerített a történe­lem mélytudatába. Ennek nyo­mán minden jelenetsor színpa­f 1 m Hr •k • •• JMÍM ' ll '<1 l&j • \ ^ff'l §\ f f | N f Š M m > ( Az előadás végén az Össztánc igazi össztánc lett: a színészek és a nézők együtt ropták a színpadon. Prikler László felvétele di megkomponáltságát látva fel-felsejlett valami a saját, a szüleim és a nagyszüleim múlt­jából. Imre Zoltán koreográfiá­jában nemcsak a tánc, a moz­gás összetettsége, de a gondo­latok pontossága is lenyűgö­zött. Békés Pál író huszadik századában a történelmi cso­mópontok és fordulópontok színpadi megfogalmazásai a nézőtéren ülő szlovákok szá­mára is érthetőek voltak. A ren­dező megalkotta kötést minde­nekelőtt a színészek játéka ad­ta. Eszenyi Enikő virtuozitásá­ban megjelent a mindennapok szerencsétlen bohóca is. Ha­lász Judit érzelmi telítettséggel életrekeltett figurái nagyapá­ink, apáink és a mi életünk sze­relmeit idézték. Kútvölgyi Er­zsébet groteszk közép-európai asszonyai szegénységének egyetemessége elkeserítő volt. Természetes, hogy egy férfinak a nők állítottak tükröt, olykor kissé érzelgőset, máskor gro­teszket, kapcsolatok erdejében bolyongva is teljeset. Az Össz­tánc című színpadi játéknak legnagyobb erénye a szavak, a beszéd hiánya ellenére is a kommunikativitás és a nagy­számú színészcsapat pontos já­téka. Intellektuális összetettsé­ge ellenére is az alkotók ­táncművész, író, színészek, rendező - megteremtette gon­dolati rétegezettségen keresz­tül a nézők széles rétegeihez tudtak a mindennapokban konkretizálódott történelemről szólni. Ha nem is minden jele­netben azonos erejű gondolati és érzelmi töltéssel, de mindig revelációval. Ettől volt ez az előadás telis-tele keserédes pil­lanatokkal, s önmagunk esen­dőségét viszontlátva váltott ki bennünk megdöbbenést és fel­szabadult nevetést. Rólunk, nekünk játszott a Vígszínház társulata. Azoknak elsősorban, akiken nem múl­nak történelmi sorsfordulók, akiknek barátságához fölösle­gesek az alapszerződések, mert ezek a szellemi szövetsé­gek függetlenek a politikától. Viszont ahhoz, hogy ne esse­nek áldozatául ordas indulatok­nak, ne legyenek kiszolgálta­tottjai ostoba hatalmasoknak, a formális dolgok is kellenek. DUSZA ISTVÁN J ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATTT AZ ALAPSZERZŐDÉS ELSŐ PRÓBÁJA. A dokumentum elfogadását követő első fél esztendő alatt eldől, erőteljesen - tehát érezhetően ­hozzájárul-e ez a nemzetközi szerződés a magyar-szlovák, hazai vi­szonylatban pedig a szlovák-szlovákiai magyar viszony civilizáltabbá tételéhez. E téren - előre meg lehet jósolni - a legnagyobb veszélyt azt jelenti, hogy értelmezési problémák léphetnek fel, hiszen a cikke­lyek többsége nemzetközi szerződésekre utalva igyekszik szabályoz­ni a felek kapcsolatait. Számunkra kétségkívül az lenne a szerződés­kötés leglátványosabb haszna, ha lekerülne a napirendről az alterna­tív oktatás bevezetésének kérdése. A végrehajtásban érdekeltek, il­letve ellenérdekeltek ma is ugyanazok, akik egy héttel ezelőtt voltak. Szomorú dolog lenne, ha a Szlovák Nemzeti Párt színeiben miniszter­kedő Slavkovská és munkatársai továbbra is az alternatív oktatást tekintenék az összes lehetséges megoldás közül a legtökéletesebb­nek, és e szemléletnek érvényt is igyekeznének szerezni. Mi, magya­rok, azzal követnénk el legnagyobb hibát, ha vakon bíznánk az intéz­mények, illetve a nemzetközi szerződések mindenhatóságának automatizmusában, és arra az álláspontra helyezkednénk, hogy Horn Gyula és Vladimír Mečiar mindent eldöntött, a részleteket is, és ráadásul még Balladour is rányomta pecsétjét az okmányra. Most kell csak igazán helytállnunk, most kinyilvánítanunk, hogy milyen állás­pontra helyezkedünk az alternatív oktatás kérdésében. Abból indul­junk ki, hogy még akkor sem hárult volna el a veszély a magyar tan­nyelvű oktatás felől, ha tételesen az állna az alapszerződésben, hogy teszem azt, „az alternatív oktatás bevezetése pedig tilos". Ezt - eny­hén szólva - nem tartalmazza a szerződés. így ne várjuk, högy netán majd valamelyik oktatásügyi minisztériumi dolgozó kezd bennünket agitálni, hogy a magyar gyermekeket magyar tannyelvű iskolába íras­suk. Az alapszerződés bennünket közvetlenül érintő részeinek helyes értelmezése tehát ránk is vár. Helytállásunkat mi is befolyásolni tud­juk, hogy Slavkovská csapata hátrébb kényszerül-e az agarakkal. MOSZKVAI EMBER POZSONYBAN. A második világháború utáni ta­pasztalataink birtokában akarva-akaratlanul gyanakodni kezdünk, valahányszor szlovák, mégpedig Kelet felé is kacsingató szlovák poli­tikus utazik Oroszországba. Ilyenkor mindig szeretnénk elhinni, hogy kizárólag gazdasági, humanitárius vagy kulturális kérdésekről folytat tárgyalásokat. Azt a hírt is vegyes érzésekkel fogadjuk, ha orosz poli­tikus látogat hozzánk. A szlovákiai demokraták kimondottan gyanak­vással fogadták az Oleg Lobov pozsonyi vizitjéről közzétett tudósítá­sokat. A politikus ugyanis az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának a titkára, hatáskörébe tehát katonai kérdések tartoznak, így feltéte­lezhető, hogy nem a moszkvai Nagyszínház jövőbeni vendégszerepel­tetéséről tárgyalt szlovákiai partnereivel. Az SZK Sajtóirodája által ki­adott közleményekből is megtudtunk annyit, hogy Lobov számos ha­ditechnikai nagyválalatba látogatott. Ez minimum annyit jelent, ágyú­és tankgyártásban aligha azt szorgalmazta a vendég, hogy Szlovákia, ha lehet, minél gyorsabban csatlakozzék a nyugati struktúrákhoz. Az is nehezen képzelhető el, hogy haditechnika-megrendeléseket hozott Moszkvából, hogy ezzel enyhíteni tudjunk a munkanélküliségen. Hi­szen tudjuk, hogy magának Oroszországnak is gondot okoz a hadia­nyag-túltermelés. Egy szó mint száz: az Oroszország 10 legfontosabb politikusa egyikének tekinthető Lobov többnapos látogatása kevéssé járult hozzá ahhoz, hogy az eddiginél erősebben reménykedhessünk hazánk Nyugat felé orientálódásában. TÓTH MIHÁLY Pénzről - egymás közt Idén már minden országban az ott élő magyar nemzeti kisebbség legitim társadalmi szervezeteinek képviselőiből alakult alkuratóriumok döntenek arról az összegről, amellyel az Illyés Alapítvány támogatja a határon túli ma­gyarság oktatásügyét, művelődését, tudományos életét és lapkiadását Tegnap a szlovákiai alkuratórium tagjai -Ádám Zita (Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége), Bauer Qyőző (Csemadok), Bárdos Qyuia (MKDM), Kvarda József (Együttélés), Molnár János (Magyar Néppárt), Tóth Károly (MPP), Varga Sándor (Szlovákiai Magyar Tudomá­nyos Társaság) - hívták meg a Csemadok székházába a fel­hívás alapján jelentkező szakmai tanácsadókat. 135 hazai magyar Intézmény és alapítvány küldte el kép­viselőit. Ők négy szakmai bizottságban dolgoznak majd, és segftlk az alkuratórium munkáját. -y-f Sertéspestis pusztított Az Ung-vidéken először a vajá­ni és a kaposkelecsényi me­zőgazdasági szövetkezetben kez­dett pusztítani a sertéspestis, majd rövid időn belül a csicseri szövetkezetben is felütötte fejét a gyorsan terjedő kór, amelynek forrását eddig egyetlen esetben sem sikerült megállapítani. Hogy pontos információval szolgálhas­sunk, Lengyel Barnánál, a csicse­ri mezőgazdasági szövetkezet főállattenyésztőjénél érdeklőd­tünk. - Kedden észleltük az első, be­tegségre utaló jelet az egyik állat­nál. Nyomban kihívtuk az állator­vost, és levágtuk az egyik mala­cot. Ebből Zólyomba küldtük a mintát, ahonnan hamar vissza­igazolták a sertéspestis tényét. Nem maradt más hátra, mint­hogy az érintett, 492 darabos ál­lományt teljes egészében felszá­moljuk. Mondanom se kell, mi­lyen kárt jelent ez a szövetkezet­nek. Ezenkívül további 470 da­rabnál elvégeztük a védőoltást. Pénteken este fejeztük be a mun­kát. Közben az állatorvos a kö­zségben levő háztáji sertéseknek is beadta a szérumot, (d. varga) J KÖZLEMÉNYEK G A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetsége Pedagógiai In­tézete Pedagógiai progressziók címmel szakmai továbbképzési sorozatot indít az érdeklődő ped­agógusok részére. A szervezet nyitó előadására Érsekújvárott kerül sor, a Czuczor Gergely Napok keretén belül, 1995. március 21-én 14.00 órai kezdettel a Csemadok székházá­ban (Petőfi u. 6.) Differenciális ta­nításelmélet címmel. Az előadó a magyarországi Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyet­tes államtitkára, dr. Báthory Zol­tán. Minden érdeklődőt szeretet­tel várnak a rendezők. xxx A Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség értesíti tagjait és pártolóit, hogy központi irodá­jának címe és telefonszáma a következőképpen változott: Cím: MIÉSZ-iroda, ul. 29. augusta 10. P. 0. BOX 139,934 01 Levice. Tel­efon/Fax: 0813/312-011.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents