Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-18 / 65. szám, szombat

1335. március IS. ÉRDEKESSÉG ÚJ SZ Ó i 5] Szobornámia Nem ajánljuk senkinek, hogy könnyelműen vállalkozzon Sza­parmurat Nyijazov türkmén el­nök szobrainak összeszámolásá­ra. Van szobra a fővárosban és minden megyeszékhelyen, de nem maradhatnak le a szoborál­lításban a járási központok, sőt a falvak sem. Egyes szobrászok előszeretettel ábrázolják őt álló helyzetben, egy paripa kötőfék­jét tartva, mások viszont ked­venc karosszékében ülve, mondván, az elnök fájós lábú. Ashabadban a főpályaudvar előtti téren sem sokáig árválko­dik már üresen az egykori Lenin­szobor talapzata: készül már az ide szánt Nyijazov-emlékmű. Vá­rosszerte egy vicc járja az elnök szobormániája kapcsán: Ven­dégségbe érkezik Türkmenisz­tánba a kazah, s amikor körül­néz, ámulva kérdi az egyik járó­kelőtől: „Hát a türkmének még azt sem tudják, hogy Lenin ko­pasz volt?!" (AM) Maszada vádolt? Befejeződött a zsidó háború, ele­sett Jeruzsálem, győztek a római megszállók, de egy csoport ellenálló­nak sikerült bevennie magát a Heró­des király által a Holt-tenger közelé­ben épített Maszada hegyi erődbe (maga a név héberül helyőrséget je­lent). Az alig ezer főt - köztük nőket, gyermekeket - számláló védők két teljes éven át (i. sz. 72-73.) állták 15 ezer római katona ostromát. Végül ­tudjuk Josephus Flavius történetírá­sából - kilátástalan helyzetükben tö­meges öngyilkosságot követtek el, nehogy meg kelljen adniuk magukat a kegyetlen hódítóknak. Ennyi az alig vitatott történelmi tény. De sokáig rejtélyesnek tűnt A zsidó háború néhány bekezdése: Jo­sephus Flavius arról ír ugyanis, hogy azért nem sikerült kiéheztetni a védőket, mert a hegy lapos tetejét mezőgazdaságilag megművelték, és az ott termelt élelmiszer elegendő volt számukra két esztendőre. Josephus kritikusainak kétségeit az a tény táplálja, hogy a legutóbbi évtizedekben a Maszadát körülvevő sivatagos térségben soha nem mér­tek évenként 50 mm-nél több csapa­dékot, ami kevés a mezőgazdaság­nak. A mai adatok azonban nem érvé­nyesek a kétezer évvel ezelőtti hely­zetre. Az izraeli Weizmann Intézet ku­tatói, Dan Jakir biológus és munka­társai radioizotópos módszerrel vizs­gálták a rómaiak fából készült ost­romlétráinak maradványait, s azok karbon- és oxigéntartalmából kimu­tatták, hogy két évezreddel ezelőtt sokkal enyhébb és csapadékosabb volt a térség klímája. A történetíró te­hát nem tódított: az ostromlottakat a fennsík ellátta kincseivel. (M. H.) Elena: 1963. december 20­án született, Madridban. Szo­ciálpedagógiai tanulmányait Londonban végezte. Szívesen vitorlázik és lovagol, szereti a flamencót és Jaime barna sze­mét. Amit ki nem állhat, az az erőszak és az intrika. Jalme: 1963. április 7-én született, közgazdasági egye­temet végzett, Párizsban ér­tékpapírokkal kereskedett. Imádja Indiát, 1989-ben állító­lag ott ismerte meg Elenát. Nevetéssel gyógyítani Ki ne mondta volna már, hogy „evés közben jön meg az étvágy"? Ez és még tu­catnyi ilyen közhellyé vált bölcsesség és álbölcses­ség egy régi francia orvos vidám regényeiben olvas­ható. Francois Rabelais-nek hívták (olv. rabié), 1493-tól 1553-ig széles körben nép­szerű gyógyítómester volt. Mindenféle betegséggel foglalkozott, de legfőbb fel­adatának a szomorúság, a búskomorság gyógyítását tartotta. Ez az igen jó orvos a ma­gánéletben tréfálkozó, szó­rakoztató, társaságbeli em­ber, kitűnő elbeszélő, szójá­tékokat kedvelő barát volt, s rájött a nagy titokra, hogy beszélgetéssel, szórakozta­tással, sőt nevettetéssel is lehet gyógyítani. Ehhez ha­tásos módszert is talált: mulatságos történeteket írt és olvastatott a komorság­ban szenvedőkkel. írt egy szerfölött mulatságos re­gényt a nagyétkű óriásról, aki egy ültében két ökröt is megevett, és ehhez több­hordónyi bort megivott. El­nevezte Gargantuának. A könyvnyomtatást alig fél századdal korábban ta­lálta fel a német Gutenberg, ismerték már a franciák is. Rabeláis regénye tömegsi­ker lett. Betegeknek ké­szült, de az egészségesek is elkapkodták. Alighanem ez volt a szépirodalom legelső bestsellere. A siker követ­keztében az író orvos megír­ta az óriás még óriásabb ap­jának, Pantagruelnek a ka­landjait is, majd még két hu­moros regényt a való­színűtlen regényhősökről. Ezek világszerte örök sikerű olvasmányok. Sokan mondták, írták, tanították, hogy az újkori regény Don Quijotéval, Ro­binsonnal, Gulliverrel kezdődik. Ezek a re­mekművek sok évtizeddel Gargantua után keletkez­tek. Valójában az ókori kezdeményezések után a regény műfaja azzal kezdődik, hogy a jókedvű orvos kitalálta: szavakkal és nevetéssel is lehet gyó­gyítani. HEGEDŰS GÉZA (TV-magazln) Az oldalt szerkesztette GÖRfÖLZSUZSA BIZTOSÍTOTTA JOVOJET IS AZ EXKORMANYFO Bőkezű Berlusconi papi 1984-ben, szilveszterkor ta­lálkozott először az akkor 15 éves, de már csodaszép Emanu­ela Mussida és az ugyanilyen idős Piersilvio Berlusconi, a hí­res - vagy inkább hírhedt - Sil­vio Berlusconi elsőszülött fia. A két fiatal egymásba szeretett, s a kapcsolat csaknem öt évig tar­tott. A szerelem koronájaként megszületett Lucrecia Vittoria Berlusconi, aki ma már elmúlt 4 éves. A szülők azóta már nincsenek együtt, mert a kislány születése után szinte azonnal véget ért a fergeteges szerelem. Válásra nem is került sor, hiszen a szülők össze sem házasodtak. A szőke, 1,75 cm magas Emanue­la szerint olyan nagy különbség volt közöttük szokásaikat és mentalitásukat tekintve, hogy hosszú távon nem vezetett vol­na semmi jóhoz. Megmaradt vi­szont közöttük a barátság, főleg a kislány érdekében. Silvio nagypapa a közelmúlt­ban bőkezűen megajándékozta unokája anyját. Összesen 750 millió líra értékben vásárolt szá­mára olasz állami kincstárje­gyet, megalapozva ezzel a pici jövőjét. Milánóban ez egy vi­szonylag jobb lakásra elegendő. A dolog akkor derült ki, amikor a vizsgálóbírók átnézték Berlusco­ninak mint a Fininvest elnöké­nek nagyobb értékű ajándéko­zásait. De Sanctis A madár „navigációs készüléke" A költöző madarak szinte so­ha nem tévednek el hosszú ván­dorútjukon. Valószínű, hogy a Föld fölött alacsonyan repülő madár agya érzékeli bolygónk mágneses, gravitációs, elektro­mos mezőit és irányukat. A ma­dár ezeket valamiféle vezérfo­nalként alkalmazza, s ilyen vagy olyan változásuk tájékozódási eszközként szolgál neki, akár­csak a látás. Ezt az elméletet erősítették meg az ukrán tudósok galam­bokkal végzett kísérletei. A ma­dárcsapatot technikai felszere­léssel látták el. Mindegyikük há­tára elhelyeztek egy miniatűr rá­dióadót, amelyhez vezetékkel hozzákapcsolták a fejre erősített elektródokat. Ily módon közvet­lenül mérhették a madár agyá­ban képződött bioáramot a re­pülés során, s a galambokat kí­sérő helikopter fedélzetén fel­fogták a jeleket. A kísérleteket olyan terepen végezték, ahol a szakemberek a földkéreg mélyén rejtett törést határoztak meg. Az ilyen helye­ken a Földet borító elektromág­neses erőtérben zavar keletke­zik, amit csak speciális, különö­sen finom érzékenységű műsze­rek képesek kimutatni. A galambokat először messziről hozták a „kísérleti pá­lyára". A törés közelében kien­gedték őket, s mi történt? A tö­rés körzetében repülve, hirtelen egy csapásra elveszítették a tá­jékozódásukat. A helikopteren a műszerek jelezték, hogy vala­mennyi madár azonnal érzékel­te a stresszt - agyuk elektromos tevékenysége jelentősen fel­gyorsult -, s az a galamb, amely tehetetlenségénél fogva még száz métert repült, vergődni kez­dett a levegőben. (Az ornitológu­sok már nemegyszer figyeltek fel a költöző madarak hasonló viselkedésére, de csupán a ma­darak játékának fogták fel azt.) Mintegy 30 perc elteltével, amikor a galambok véletlenül átrepülték a törés határát, azon­nal megtalálták a galambdúc fe­lé vezető helyes irányt. (N+ZS) Hullámzó föld Francia kutatók, akik műhold segítségével figyelik a Föld felszíné­nek mozgását, felfedezték, hogy a talaj fel-le mozog, akárcsak a tenger. Toulouse-ban például naponta 40 centiméterrel emelkedik és süllyed a talaj - jelentették ki az ottani tudományos intézet kuta­tói. A Topex-Poseidon műhold, amelyet a francia tudósok a NASA­val, az amerikai űrkutatási hivatallal együttműködve bocsátottak fel, azt is megállapította, hogy a globális felmelegedés következté­ben az óceánok szintje évente 3 milliméterrel emelkedik. Megmérték azt is, hogyan változtatják helyüket a kontinensek Eu­rópához viszonyítva. Megállapították, hogy Észak-Amerika két, Afri­ka pedig egy centiméterrel távolodik évente. (MTI-Panoráma) Sevillában ma esküvő lesz Harangjáték és harsona hangjától, tapsvihartól és éljen- hozzá lehet adni egy spanyol zéstől lesz hangos ma Sevilla, Andalúzia fővárosa s vele hercegnőt. Jaime leghíresebb együtt egész Spanyolország ünnepel. Nem Is akármit - cso- elődje, egy bizonyos Esteban dás, pompás királyi esküvőt. Joaquin de Ripalda y Mari­Ha akarjuk, mi, egyszerű halandók is részt vehetünk rajta: a spanyol tévé jóvoltá­ból a 200 prominens vendég­gel együtt nézhetjük végig, amint I. János Károly király a sevillai katedrális oltára elé kíséri idősebbik lányát, Ele­nát, hogy 6 évig tartó titkolt jegyesség után férjhez adja Jaime de Marichalar Saenz de Tejadához. A „meny­asszonyvezetés" mindenképp érdekes lesz: a király ugyanis törött, gipszbe kötött kézzel jelenik meg az esküvőn - im­már másodízben. 1962-ben Zsófia királynőnek nyújtotta gipszes jobb karját, amelyet ­akkor is - síelés közben „si­került" eltörnie. „Ez csak jó jel lehet" - nyilatkozta bizakod­va a király. Remélhetőleg neki lesz igaza és nem a sajtónak, amely vész­madárként többször jelezte: egy másik, 90 évvel ezelőtti tra­gikus esemény is megis­métlődhet. Akkor, Elena déd­szüleinek az esküvőjén anar­chisták kíséreltek meg robban­tásos merényletet a királyi pár ellen, most a szeparatista ETA terroristái fenyegetőztek... Más Az ifjú ara A boldog pár források szerint „bizonyos re­publikánus csoportok" akarnak a királyi család életére törni. (A Die Zwei alapján: urbán) A dédszülők, akikre anarchisták támadtak A királyi atya - törött kézzel Nem csoda hát, hogy a mai nagy esemény miatt 10 ezer rendőrt és testőrök tömegét mozgósították. De nézzük, ki is a szimpati­kus vőlegény, akihez csak úgy, hipp­ii o p p chalara 12. században királyi miniszter volt. Anyai részről a családfa egészen a 9. száza­dig vezethető vissza. Sőt, a krónikások azt is számon tart­ják, hogy az évszázad elején Jaime egyik elődje Madrid polgármestere volt. A vőle­gény apja 15 évvel ezelőtt szívinfarktus következtében meghalt, anyja ezután egye­dül nevelte fiát és annak öt testvérét. Bár a vőlegény az egyik legrégibb spanyol arisz­tokrata családból származik, nincs nemesi titulusa. A her­cegi, s vele együtt Spanyol Grande rangot csak az es­küvő után kapja meg királyi apósától. A mai nap, természetesen, elsősorban Elena és Jaime nagy napja, ám jó alkalmat ad arra is, hogy a Sevillába sereg­lett, eladósórba került 180 európai hercegnő és gróf­kisasszony is „körülnéz­zen". Trónörökösök előtt tetszeleghetnek abban a reményben, hogy egy szép na­pon, hasonló mese­beli esküvő után holland, norvég, dán vagy belga kirá­lyi trónra ülhetnek. Legrosszabb eset­ben, egye fene, mo­nacói hercegnéként vonulnak be a történe­lembe.

Next

/
Thumbnails
Contents