Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-16 / 63. szám, csütörtök

1995. március 17. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 622 ) BESZÉLGETÉS JAN REPASKÝVAL, A VÉDELMI MINISZTÉRIUM HIVATALVEZETŐJÉVEL Nemzetcírség - behívóparancsra Sok szó esik-manapság a Nemzetőrség, az úgynevezett Domobrana létrehozásáról, arról azonban kevés hivatalos információ Jelent meg, hogyan is szerveződne, és mi lenne a feladata. Ezekre a kérdésekre a legilietékesebbtől, Ján Repaský nyugalmazott ezredestől, az SZK Védelmi Minisztériuma hivatalának vezetőjétől kértünk választ. • Repaský úr, ön a minisztériumi tisztsége mellett a Szlovák Katonák Szövetségének elnökségi tagja. Ha jól tudom, először ezen a szervezeten belül fogalmazódott meg a nemzetőrség létrehozásának a gondolata. Mi indokolja ma a nemzetőrség szükségességét? - A nemzetőrség gondolata nagyon régi, szinte egyidős a háborúkkal. Már a törökök elleni háborúkban is nemzetőrség védelmezte városainkat, az osztrák-magyar kiegyezést követően pedig már törvény szentesítette a létét. Csehszlovákiában 1920 után megszűnt a nemzetőrség, majd a Szlovák Állam idején újra létrejött, de tévednek, akik ezt a Hlinka-gárdával azonosítják. A Hlinka-gárda egyértelműen a Hlinka-féle Néppárt fegyveres testülete volt, a nemzetőrség azonban a Szlovák Nemzeti Felkelés után kezdett szerveződni mint katonai szervezet. Az 1989-es bársonyos forradalom után először a Szlovák Nemzeti Tanácsban vetődött fel a nemzetőrség létrehozásának gondolata, méghozzá a Kereszténydemokrata Mozgalom akkori képviselője, Ján Klepáč javaslataként. Felállításának elsősorban gazdasági előnyei lennének. Egy kis hadsereg ugyanis csak béke idején tudja teljesíteni a feladatát, a katonai kiképzést. Konfliktus esetén viszont csak a legsürgősebb teendőket tudná elvégezni, és általános mozgósítás idején csakis tartalékosokkal kiegészített hadsereg teljesíthetné a védelmi feladatokat. Éppen a nemzetőrség lenne ez a kiegészítő tényező, mégpedig a szárazföldi erők részeként. Tehát nem párthadsereg vagy félkatonai alakulat, hanem a reguláris hadsereg része lenne, amelyet csak harckészültség esetén mozgósítanának. A megtakarítást éppen az jelentené, hogy ezek az alakulatok békeidőben nem működnének. • Gondolja, hogy egy olyan kicsi állam, mint Szlovákia, külső támadás ellen képes lenne magát egyedül megvédeni? - Ez természetesen így nem oldható meg. A jelenlegi kormány is törekszik az európai rendszerekhez való csatlakozásra, és a NATO-ba történő esetleges felvételt követően nemcsak arra lesz szükség, hogy bizonyos kontingenst bocsássunk a szervezet rendelkezésére, hanem a nyugati országokhoz hasonlóan a saját területünk védelmét is biztosítanunk kell. Ezzel is szavatolnunk kell a NATO-val való kompatibilitást. Vagy Ön azt gondolja, hogy ha nem leszünk kompatibilisek, felvesznek bennünket a NATOba? • És a jelenlegi szlovák hadseregen belül ez nem oldható meg? - Megoldható, de csak részben, a területvédelem nélkül. Mi pedig tulajdonképpen területvédelmi alakulatokról beszélünk, csak éppen ennek a történelmi megnevezését használjuk. Hiszen ha a nemzetőrség a szárazföldi erők tartalékos területvédelmi részét képezné, akkor ez nem lenne más, mint területvédelmi hadsereg, ami nélkül pedig lehetetlen lenne a NATO-hoz való csatlakozás. Csak a történelmi megnevezés bántja egyesek fülét, pedig a nemzetőrség egyértelműen a hadsereg része lenne, a hadsereg parancsnoksága alá tartozna, és a fegyvereit a hadsereg raktározná. • Tehát olyan megoldás szóba sem jöhet, mint például Svájcban, ahol az állampolgárok a fegyverüket otthon, egy erre a célra szolgáló szekrényben tartják? - Ez nálunk több szempontból sem jöhetne számításba. Jól tudjuk, milyen a társadalmi helyzet, de ha más viszonyok is uralkodnának, mi még nem vagyunk felkészülve egy ilyen megoldásra. El sem tudom képzelni, hogy ez milyen következményekkel járhatna. • Kikből alakulna meg a nemzetőrség? - Harckészültség kihirdetése esetében a nemzetőrségbe is reguláris paranccsal hívnánk be a tartalékos katonákat. De nem minden tartalékos kerülne ide; a fiatalabbakkal a hadsereget egészítenénk ki, és csak az idősebbeket osztanánk be a nemzetőrségbe. Ők a lakhelyükhöz legközelebb eső katonai helyőrség alakulataihoz vonulnának be. A nemzetőrség katonái tulajdonképpen fontos objektumokat, például a bohunicei atomerőművet, alagutakat, gyárakat, továbbá vasúti gócpontokat és a reguláris hadsereg által éppen nem ellenőrzött határszakaszokat őriznének. A nemzetőrök feladata lenne a felforgatók elleni harc és a rendfenntartás is. • Kik lehetnének nemzetőrpaJán Repaský rancsnokok, és milyen kiképzés lenne a nemzetőrségben? - Már békeidőben kialakulnának nagyon kis létszámú szervezési egységek, amelyek harckészültség esetében megszerveznék a nemzetőrcsapatok felállítását. Ennek a szervező csapatnak a tagjai hivatásos katonák lennének, a nemzetőrség más vezetői tartalékos tisztek közül kerülnének ki. Ami a kiképzést illeti, nézzük például Svájcot: ott békeidőben a reguláris hadsereg mindössze háromezer katonából áll, a többiek pedig a Landwehrbe, vagyis a nemzetőrségbe tartoznak. A tényleges katonai szolgálatuk mindössze 17 hétig tart. Éppen azért engedhetnek meg maguknak ilyen rövid ideig tartó szolgálatot, mert nincs szükségük teljes katonai kiképzésre, hanem csak bizonyos objektum vagy terület védelmére kell felkészülniük. A másik tényező, amely miatt a nemzetőrség katonáinak kiképzése rövidebb ideig tart, az az, hogy az ő fegyverzetük csupán kézifegyverekből, hordozható tankelhárító és légvédelmi fegyverekből áll, ezeknek a kezelése pedig sokkal rövidebb idő alatt elsajátítható, mint például egy tank vagy ágyú kezelése. A nemzetőrök kiképzése a hadseregen belüli kiképzőközpontokban folyna, és a tervek szerint valószínűleg hat hónapig tartana. • Az előbb említette a nemzetőrség fegyverzetét. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni: nemrég nagy port vert fel az az eset, amikor a Trencséni járásban két magas rangú katonatisztnél géppuskákat találtak, amelyek a hadsereg raktáraiból származnak. Voltak, akik az esetet összefüggésbe hozták a leendő nem(A szerző felvétele) zetőrség felfegyverzésével. Mit szól ön ehhez? - Mindezek csak spekulációk. Az ügy kivizsgálása még tart, de azt már elmondhatom, hogy a fegyvereket külföldi eladásra szánták. Meg aztán mihez is kezdene a nemzetőrség ilyen fegyverekkel, ha azok úgyis csak harckocsikba beszerelve használhatók? • Miből fegyvereznék és ruháznák fel a nemzetőrség tagjait? Szükség lenne új fegyverekre? - Mivel a nemzetőr-katonaság a hadsereg része lenne, a hadsereg raktáraiból látnák el fegyverekkel. Új fegyverekre pedig nem lenne szükség, hiszen a hadseregnek elegendő tartalékai vannak. A nemzetőrök a hadsereg egyenruháit viselnék, zubbonyuk ujján megkülönböztető jelzést viselnének, hasonlóan, ahogyan az ejtőernyősöket különböztetik meg a fegyveres erők többi tagjától. • Mekkora lenne a nemzetőrség létszáma? - Erről egyelőre nehéz beszélni, ez a hadseregnek az ezredfordulóig történő kiépítési terveitől is függ. Feltételezéseink szerint tizennyolc-húszezer emberről lenne szó. • Ön a beszélgetésünk elején azzal érvelt, hogy a nemzetőrség létrehozása gazdasági előnyökkel is járna. Ez talán azt jelenti, hogy a létrehozásával egyidejűleg csökkenthető lenne a reguláris hadsereg állománya, esetleg lerövidíthető lenne a tényleges katonai szolgálat ideje, és ez jelentené a megtakarítást? - A gazdaságosságot elsősorban a fegyverzet jelentené, hiszen a gépfegyver, a tankelhárító fegyver vagy az akna sokkal olcsóbb, mint a tank vagy a páncélozott gépkocsi, jó kiképzéssel és helyesen megválasztott terepen azonban ugyanolyan hatékonysággal használható. A reguláris hadsereg létszámát nem csökkentenénk, hiszen a bécsi leszerelési egyezmény alapján a Szlovákia számára meghatározott létszám negyvenhatezer-hatszázhatvanhét fő, és jelenleg a Szlovák Köztársaság Hadserege mintegy háromezerrel elmarad ettől. • Szerintem ha a hadsereg megmaradna a jelenlegi formájában, és emellett még a nemzetőrség kiképzését is elkezdenék, húszezer fő kiképzése mindenképpen pluszköltséget jelentene... - Ez tévedés, hiszen a hadseregnek amúgy is be kellene hívnia gyakorlatra a tartalékosait, és mivel a nemzetőrök fokozatos kiképzése is a hadsereg kiképzőtáboraiban, annak a költségvetéséből folyna, teljesen mindegy, hogy a reguláris hadseregbe vagy a nemzetőrségbe hívnák be őket. • Ez azt jelenti, ha legközelebb behívják a tartalékosokat, akkor esetleg már a nemzetőrséghez hívják őket? - Kezdetben csak a tisztek felkészítését tervezzük, hiszen az egységek kiképzéséhez csak akkor kezdhetünk hozzá, ha lesz megfelelő tisztikarunk. Idén október elsejéig kell elkészíteni a terveket. Ennek nincs törvényes akadálya, hiszen jogszabályba van foglalva, hogy a légvédelemből és a szárazföldi haderőből álló hadseregben a szárazföldi erők részét képezi a területvédelmi katonaság - ez pedig nem más, mint a nemzetőrség. Ami az időpontot illeti: a hadsereg kiépítésének második szakaszát 1996-97-re tervezik, és szerintem 1996-ban sor kerülhetne a tisztikar előkészítésére, 1997-ben pedig megtarthatnánk az első nemzetőrkiképzéseket. Még így is két-három év késésben lennénk Magyarországgal és Csehországgal szemben, ahol a nyugati országokhoz hasonlóan már létezik nemzetőrség, csak éppen területvédelmi vagy regionális hadseregnek nevezik. • Minek alapján hívják majd be a tartalékosokat? - Elsősorban abból a térségből kell lenniük, ahol a nemzetöregység működni fog, a második szempont a képesítés. Azokban a városokban, ahol katonai laktanya működik, a nemzetőröket ebbe hívnák be, ahol pedig ilyen nincs, ott a járási katonai parancsnokság valamilyen objektumot jelölne ki a városban a nemzetőr-katonaság részére. Tehát olyasmiről szó sem lehet, hogy a nemzetőrök hazavigyék a fegyverüket. • Olyasmi tehát nem fordulhat elő, hogy, mondjuk, Dunaszerdahelyen, vagy Királyhelmecen helyi parancsnokság alatt tiszta magyar nemzetőr-alakulatok jönnének létre? - Mint már mondtam, a járási katonai parancsnokság szervezésében létrehozott alakulatok szigorúan a hadsereg parancsnoksága alá tartoznának. Mi is tudatában vagyunk a problémáknak, és természetesen nem hozunk létre olyan alakulatokat, amelyek valamilyen kellemetlenség csíráit hordoznák magukban. • Hogyan büntethető, aki esetleg megtagadja a nemzetőrségbe szólító behívóparancsot? - A nemzetőrség a Szlovák Köztársaság hadserege szárazföldi alakulatainak részét fogja képezni, ezért tagjaira is ugyanazok a törvények vonatkoznak majd, mint a hadsereg katonáira. • Behívhatják a nemzetőrségbe azokat is, akik úgynevezett alternatív katonai szolgálatot teljesítettek? - Mint az előző kérdésből is kitűnik, a nemzetőrségnek csak az lehet a tagja, aki tényleges vagy tartalékos katonai szolgálatot teljesített, esetleg hivatásos katona volt. • Amikor néhány éve fel- •• vetődött a Nemzetőrség létrehozásának gondolata, olyan vélemények is elhangzottak, hogy azt az úgynevezett magyar veszély elleni védekezésül akarják létrehozni. - Tudja, a politikusok úgy állíthatják be a dolgokat, ahogyan az nekik megfelel, és a nemzetőrségről folytatott vitában jelenleg is felvetődnek ilyen nézetek. A nemzetőrség egyetlen feladata, hogy az alkotmány és a törvények értelmében szavatolja a Szlovák Köztársaság szuverenitását és területi egységét, ez pedig ugyanolyan feladat, mint amilyet a fegyveres erők Magyarországon, Lengyelországban és minden európai államban ellátnak. • Nem állhat fenn annak a veszélye, hogy a nemzetőrség vezénylése kicsúszik a katonai vezetés kezéből, a nemzetőrök esetleg önnállósítják magukat, és bekövetkezhet, aminek Jugoszláviában lehettünk tanúi? - Ez kizárt dolog. Jugoszláviában a nemzetőrséget önálló alakulatokként szervezték, és a fegyvereiket a falvakban és a városokban tartották. Mi nagyon alaposan áttanulmányoztuk a jugoszláviai helyzetet, és éppen ennek elkerülése céljából tartozna a nemzetőrség a katonai paracsnokság alá, és lennének a fegyverei a hadsereg raktáraiban. GAÁL LÁSZLÓ UJ GYOGYKEZELESI RENDTARTAS Miért kell ezentúl fizetni? Ahogy arról a tisztelt olvasó már értesült, az új Gyógykezelési rendtartást a múlt hét csütörtökén fogadta el a parlament. A törvényről szóló vitában a legtöbb hozzászólást a 33. § váltotta ki. Pontosabban az a kérdés, hogy fizetni kell-e a megtermékenyítést gátló intézkedésekért, valamint a mesterséges megtermékenyítésért abban az esetben is, ha ezeket nem az orvos írjá elő, tehát nem feltétlenül szükségesek az egészségmegőrzéshez. A képviselők hosszas vita után úgy döntöttek, hogy áprilistól, tehát a törvény hatályba lépésétől fizetni kéli majd a következő orvosi beavatkozásokért: akupunktúra, sterilizálás, (megtermékenyítést gátló beavatkozás), mesterséges megtermékenyítés, terhességmegszakítás, kozmetikai műtétek, pszichoanalízis. A terhességmegszakítás - az intézmények szerint hozzávetőleg 2000-2500 koronába kerül. Amennyiben viszont az említett orvosi beavatkozások az egészség megőrzésére irányulnak, és az orvos rendeli azt el, ugy a beavatkozás térítésmentes. A vitában mintegy 80 módosító javaslat hangzott el. Közülük a legnagyobb szócsatát a Magyar Koalíció javaslata váltotta ki. Konkrétan azt indítványoztam, hogy az orvosi ügyeletek indokolatlan igénybevételéért (21. § első bekezdés) a páciensnek a rendelőben 20, orvosi kiszállás esetén pedig 50 koronát kelljen fizetni. Hangsúlyozom, hogy csak indokolatlan esetekben kellett volna ezt az összeget kifizetni, s a heveny megbetegedések, a nyugdíjasok, a rokkantak, a munkanélküliek esetében, és a kezelőorvos által ajánlott esetekben nem. Az első szavazáskor a javaslatot a törvényhozás elfogadta. Majd szót kért Ľubomír Fogaš és Irena Belohorská képviselő, akik alkotmányellenesnek minősítették az ilyen lépést. Hozzászólásuk után másodszori szavazásra került sor. A javaslatot a képviselők második nekifutásra elvetették. FERKÓ BARNABÁS parlamenti képviselő, MKDM A „feltámadt" cimbora A piaci borkimérés előtt naponta megjelennek a törzsvendégek. Komótosan szürcsölgetik borocskájukat, közben megvitatják a világ és a maguk dolgait. Az alkalmi vendég épp abban tér el tőlük, hogy sebtében felhajtja italát, majd sietve odébbáll. Vegyesen vannak asszonyok és férfiak, mert tán az igazi egyenjogúság itt valósult meg először. A törzstagok közül soha nem hiányozhatott a meghatározhatatlan korú, tömzsi férfí, aki lehetett ötven, de akár hatvanöt éves is. Jelenlétét többnyire hangos kurjongatásokkal adta környezete tudtára. Amíg megtartotta a lába, mindig pohárral a markában hadonászott, soha üres kézzel. Amikor azután alsó végtagjai úgy déltájban elgyengültek, a piac legforgalmasabb részén lehemperedett, s jobb híján ujjasát a feje alá gyűrve álomba szenderedett. Fene edzett legény lehetett, hogy ágy helyett eső áztatta aszfalttal és fagyos hóval is beérte. Úgy durmolt a szabad ég alatt csípős fagyban, füllesztő kánikulában egyaránt, mint más pehelypaplanba bugyoláltan, fittyet hányva a piac zsibongására. Soha nem köhögött, nem kínozta influenza. Egyetlen napot ki nem hagyott volna, egyszerűen a piachoz tartozott. Történt azonban egy napon, hogy a kimérés környéke szokatlanul csendes volt. Valami hiányzott a hangulatból. Hát persze, a kurjantgató! Nem jött aznap, de másnap, harmadnap se. Az állandó vendégek mármár a csapostól kezdték számon kérni elmaradását, amikor a negyedik napon a söntés falán megpillantották a gyászjelentést. Hát ezért maradt távol, fényeskedjék neki az örök világosság! A gyászjelentést el se olvasták, mert ki másnak a halálát adnák hírül egy söntésben, ha nem a megboldogult törzsvendégét? Meg hát hiába is olvasták volna, mert igazi nevét tán nem is tudták. A különben beszédes törzsvendégek aznap szótlanul iszogattak. Egyikük távozásával mintha valamennyiüket megcsapta volna a halál szele. Ki tudja, holnap melyikükön a sor. Az ivótárs iránti kegyeletből, gyászuk jeléül, rá-rádupláztak egy pohárkával, a csapos nem kis örömére, aki már azt kezdte fontolgatni, biz' akár minden napra kirakhatna egy gyászjelentést... Két nap múlva a gyászhír lekerült a falról. Míg a megboldogult (nyugodjon békében!) valahol már az örök vadászmezőkön kurjantgatott, a földön az élet nélküle is ment tovább. Ám mit nem ád Isten! Csodák csodájára másnapra előkerült az oly nagy kegyelettel elparentált ivótárs! Caesar nem vonulhatott be oly diadallal Rómába, ahogy ő a törzshelyére. Örömében olyat kurjantott, hogy a piaci kofák ijedten rejtegették áruikat, ha netán díszlövések helyett így jeleznék valami cudar árellenőr érkezését. Pedig riadalomra nem volt okuk. Csak a megboldogultnak hitt üdvözölte nagy lármával a cimborákat. Begipszelt jobb kezét dajkálva, a szokástól eltérően, bal kézzel nyúlt a pohár után, amit a csapos kérés nélkül is messziről nyújtott feléje. A titokról lehullott a lepel. Az ivótársat tört kézzel kórházban ápolták. A cimborák arca felvidult. Lám, mégis van feltámadás! Főképp ha az ember fia meg sem halt. És nem elegendő ok ez az ünneplésre? Ha mára tort megülték, ittak a feltámadásra is. Mint az becsületes ivótársakhoz illik. (zsllka)