Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-15 / 62. szám, szerda

^ r i/ & ma s .r.< AZ OLOMOUCI SOMALOMBOL MiNOSEG ÉS MEGBÍZHATÓSÁG - PRAGANDA NITRITKEVERÉK - ÉTKEZÉSI SÓ csomagolás: 1 kg-os és 50 kg-os ízesített só - fokhagymás - köménymagos pékségek számára (III) - PIKANTA TARTÓSÍTÓKEVERÉK - IPARI SÓ SZABADON ÉS ZSÁKOLVA ÁTVEHETŐ A PODBREZOVÁI RAKTARUNKBAN RÁZUSOVA 51, BREZNO, TEL/FAX: 0867/631 949 VK-267 A gondolat a legfontosabb Most a- dunaszerdahelyiek ítélkezhetnek, ma ugyanis a város a negyvennyolcas szabadságharcnak emléket állító, új szoborral gazdagodik. A fekete gránitoszlopon álló sas alkotója Lipcsey György... (8. oldal) SZLOVÁKIÁI MAGYAR NAPILAP Szerda, 1995. március 15. Ara 4 korona XLVIII. évfolyam, 62. szám Március, Közép-Európa „A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés" - írta József Attila az azóta (újra)vitatott, s immár legalább háromféle értelmezésben magyarázott versében, A Ounánál-ban. A békévé oldás évtizedeken keresztül lejáratott, kiforgatott és talmi tartalmakkal televillázott fogalma pedig elég egyértelműen a közép-európai népek sorsközösségi óhajára, áhítására utal: a harc, az egymás elleni feszülés helyett a történelmi megbékélésre, amely helyett mi, kései utódok - ücsörögve a rakodópart alsó és legalsóbb kövein - sajnos, továbbra is a sanda tekintetek kereszttüzét kell, hogy tapasztaljuk és éljük meg; a levált, határokkal szabdalt nemzetrész tagjaiként ugyanúgy, mint többségi magyarként, vagy a szomszédos népek tagjaiként. Az Ady által emlegetett kompország-kísértet nem bír kikötni, s tovább imbolyog azóta is, a történelem nyújtotta lehetőség dacára. Sőt egyre több komp, kompocska, ladik és tutaj hányódik az Ingoványos partok között, döcögve, egymáshoz súrlódva, kocödva, miközben a hajósok át-átkiabálnak egymásnak. Előzködní próbálunk, egymást lekörözve tülekedni, hogy elérjünk a megálmodott Európába. Valami elképzelt part felé csápol szlovák, cseh, magyar, román, lengyel, szlovén és szerb, mintha nem lennénk földrajzi, fizikai értelemben is a földrész közepén, s szellemi kulturális múltunkat tekintve is annak szívében. A fogalom, amilyen szívesen ragyogtatta minden kis nép, s képzelte magát kitöltőjének, letéteményesének, oly zavaros és félreérthető. Hány szíve lehet egy testnek? Gyomor, tüdő, vese, ízület, gerinccsigolya valahogy senki sem akaródzik lenni. Csak szív, testközép, képzelt főszereplő egy mások írta darabban. Miközben vagyunk epizódszerepek percnemzetkéi. Emlékszem a döbbenetre, amikor a pártállami bukfencet követően Pozsonyban az első utcanév-változtatások áldozata éppen Kossuth Lajos lett. A szlovák fővárosban azóta is virul a Jelasics nevét viselő utcatábla, keserű történelmi párhuzamokra emlékeztetve. Pedig - hányszor és hányan hangsúlyozták már! - a reakció ellen együtt harcoltak nemzeteink legjobbjai. A szlovák nép történelmét taglaló alapiskolás tankönyvben Kossuth és Stúr politikai ellenfelekként vannak kiexponálva, míg az 1848-49-es forradalmi évek tényszerű taglalása helyett a szlovákiai éhínség szerepel domináns tananyagként... Kap-e még valaha is esélyt a közös történelemtudat szándéka? Mennyire lesz-lehet érvényes a Jövőben az osztrák Wolfgang Kraus által leírt gondolat, miszerint „az a kulturális egység, melyet soha nem sikerült teljes mértékben szétrombolni és elfelejteni, s amely az évszázados elfojtás, sőt, a vasfüggöny létrehozása után is élt az egykori közös források sejtéseként, talán ez az egység válhatna kulturális és gazdasági kiúttá...". Hiszen a román származású lonesco sem állított mást, mint hogy Közép-Európa a földrész legújabb történelmének kulturális bölcsője... Volt, amíg szét nem verték. S bár Kraus a nyugat-keleti viszonyt taglalva írta le a fentieket, az emberben egyre növekszik a baljós sejtés: Közép-Európa nemzetei - miközben valamennyien a nyugat felé navigálás napiparancsát tűzték lobogójukra - mintha éppen mostanában szakadnának végérvényesen keleti és nyugati klikkekre-táborokra. Többen éppen a megkésettség, a behozhatatlannak tűnő különbségek fölött érzett sértődékenységtől vezetve. Ilyen távoli lenne az a bizonyos kulturális egység, vagy csak álmodtuk? Ennyire kiszikkadtak volna a közös gyökerek? Hogy Nyugat és Kelet nem földrajzi fogalmak, tapasztalhattuk az elmúlt ötven év során. De hogy ily rövldlátóan folytassuk a szétforgácsolódást, amikor a szabadság végre megadta a lehetőséget, hogy újraértékeljük az egymáshoz fűződő viszonyt? Hogy alig öt év elteltével mondjuk a cseh miniszterelnököt a hideg lelje a visegrádi szó hallatán? Hogy kilakoltatásl, vagyonelkobzást, rabszolgasorba taszító rendeletek országok jogrendjének megingathatatlan alapjait képezhessék eztán is? A szerencsétlen, elkapkodott alapszerződések példáin látni a legvilágosabban: a magyarság (kormányoktól függetlenül) mindenben meg tud egyezni szomszédaival. Mindenben, kivéve a legfontosabbat, ami nélkül fabatkát sem ér az egész. Március tizenötödike kapcsán már-már anakronizmusnak tűnik azon mélázni, vajon tudunk-e valaha is úgy tekinteni 1848-ra, mint egy közös közép-európai szimbólumra? Vagy megmarad a magyarság magánünnepének, melyre sandán tekintgetnek a szomszédok, s szerveznek ellen-ünnepeket? Az eltorzult emlékezet, sajnos, nem tudja békévé oldani az ősök harcát. Pedighát harc sem volt az, csak kijátszottság és ránk oktrojált hatalmi érdekek, amelyek különbejáratú márciusokat fabrikáltak, hogy céljához érjen velünk a múlt... 1848-at - s Jó erre olykor visszagondolni nem szatócsok csinálták. Nem Európa véleményét kérték, hanem példát mutattak Európának. KÖVESDI KÁROLY a 40-bói játékokban összesen 18200 000 korona §) ŠPORTKA >-< •%y\ y -y-t. y •y n 4&-.V- s # r /ŤIP6ŠL / íJaifwh ipolojnorf NAGY }NYEREMÉNY! KOVACS-SCHENK TARGYALASOK BUDAPESTEN Felpörgetett diplomáciai egyeztetések UJ Szó-összeállítás Budapesten tegnap este folytatódtak az egyeztetések a két ország közti alapszerződés szövegéről, ezúttal külügyminiszteri szinten. Juraj Schenk, a szlovák diplomácia vezetője a délutáni órákban utazott a magyar fővárosba, ahol nyomban megkezdte tárgyalásait partnerével, Kovács Lászlóval. pesten állapodott meg. Arra a kérdésre válaszolva, hogy szóba jöhet-e az Európa Tanács 1201. számú ajánlásának belefoglalása az alapszerződésbe, Schenk hangsúlyozta: Szlovákia számára az ajánlás több elve is elfogadhatatlan, mindenekelőtt a kollektív jogok és a területi autoJuraj Schenk elutazása előtt nyilatkozott a Rádiožurnál déli adásának. Mint mondotta, Szlovákiának az az .érdeke, hogy az alapszerződést azon elvek alapján írják alá, amelyekben Vladimír Mečiar és Horn Gyula Budanómia elve. Vannak azonban más nyitott kérdések is, amelyek nem képezhetik az alapszerződés részét azért sem, mert ellentétesek a jelenlegi európai standarddal. A magyar-szlovák alapszerződés ügye is terítékre került a tegnapi budapesti külügyi sajtókonferencián - tájékoztatott az MTI. Szentiványi Gábor szóvivő elmondta: a hétvégi szakértői konzultációkon a két fél gyakorlatilag végleges formába (Folytatás a 2. oldalon) NYEREMÉNY VÁR ÖNÖKRE A 12. JÁTÉKHÉTEN