Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-09 / 33. szám, csütörtök

1995. február 9. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ

Ó í 9 \ Egy könyv, két könyv A SZELLEMI NYITOTTSÁG JEGYEBEN A Kalligram Kiadó Bécsben is bemutatkozik Irodalom- és könyvcentrikus kultúránk körül bajok vannak. Bajok, annak ellenére, hogy a rendszerváltozást követő vészharangok kongása után és azok dacára, napjainkra szépen felvirágzott a könyvkiadás Pozsonytól Nagykaposig. Míg a pártállami daliás időkben egyetlen kiadónk számára a kiadói főigazgatóságnak nevezett Vízfej minden évben „megtervezte" a kiadható irodalom mennyiségét, jellegét (hogy az egyéb, unalomig ismert ideológiai szorongatásokról ne beszéljünk), ma már kevésbé számít szerencsétlenségnek első kötetes költőnek, novellistának lenni. A kiadók elszaporodásával megszűnt 'a kínos sorban állás, amelyben tehetséges tollforgatók álltak a sor végén, míg a könyvesboltok polcain kilószámra hevertek eladhatatlanul a jól szituált, unalmas opuszok. Az alapítványoknak, az innen-onnan csordogáló támogatásoknak köszönhetően végre igazi piaci viszonyok kezdenek kialakulni a könyvkultúrában is. Megjegyzendő, hogy a kultúrát támogatni hivatott intézmények közül a szlovák kulturális minisztérium az idén egy huszárvágással kivonta magát, mondván, csak egy kultúra létezik az országban, s a kisebbség szellemi istápolására fordítható eddigi összeget belehajította egy feneketlen zsákba, amit Pro Slovakia alapítványnak neveznek, s ahonnan legfeljebb morzsák kerülnek majd elő. Ez az arcpirító és az európai szokásoknak hátraarcot fordító precedens annál elszomorítóbb, minél görcsösebb a szlovák társadalom és politikai elit rettegése kulturális autonómiánktóí. Amely, ugye, semmi mást nem jelentene, mint hogy a társadalmi összterméknek megfelelően elvont adóink arányos részét fordíthassuk kultúránkra. A szlovákiai magyar adófizető adóiból csak a lojalitásnak nevezett agyrém arányában részesülhet ezentúl szellemi gyönyörökben. Azon túl, hogy a módszer kísértetiesen hasonlít a szocializmus ideológiai gyakorlatához, Szlovákia valószínűleg világelsőségre számíthat a „kulturális lojalitás" fogalmának kitalálása révén. De ez egy másik írás tárgya, az alábbiakban csak a Lilium Aurum kiadó Egyfalú - egy könyv nevű kezdeményezése kapcsán támadt gondolataimat szeretném leírni. -k-k* A gondok pedig, jól tudjuk, ott kezdődnek, ahol a könyv útja véget ér: az olvasónál. Egyre keservesebb bűvészmutatvány eladni a könyvet. Mert hiába a támogatás, melyből úgyahogy legfeljebb a kiadók élnek meg (a szerzők aligha), hiába a kiadók egyéb, a kultúrába visszaforgatható jövedelemszerzési piruettjei, ha a potenciális.olvasó a kenyér mellé nem tudja (mert nem jut rá) megvásárolni a könyvet. Ezért lelkesültek fel sokan a Lilium Aurum kiadó ötletétől, melyet lapunk is örömmel felkarolt, s amely kézenfekvően egyszerű: minden könyvtárral rendelkező magyar község vásárolja meg a hazai szerzők egy-egy kötetét. Mert ahol könyvtár van, ott azért - ha a múlthoz mérten szerényebben is - csak gyarapítják a könyvállományt. Ergo: valahány könyv mégiscsak eljut az olvasóhoz. A lokálpatriotizmus nemes és dicséretes szándéka azért fölvet egy-két kérdőjelet is. Vegyük például alapul a tavaly megjelent hazai magyar könyvek mennyiségét. Ha jól tudom (nincs pontos adatom), legalább nyolcvan-száz kötet jelent meg kiadóink gondozásában. Álomnak is szép, hogy egy község (a legalacsonyabb árakat számítva) 5-6 ezer koronát tudjon áldozni csak a szlovákiai magyar szépirodalmi, publicisztikai, néprajzi, helytörténeti, művészeti és egyéb műfajú kiadványokra. Ha egy falu könyvtára minden pénzét erre költi, klasszikusokra, világirodalomra aligha tud áldozni. Abba az álomvilágba pedig ne ringassuk magunkat, hogy „ami a miénk", az mind remekmű. Lehetséges, persze, hogy kiadóink megegyeztek egymással, mely köteteket szeretnék „preferálni", kik azok a szerzők és melyek azok a kötetek (kiadóktól függetlenül), akik értékrendjük alapján a legfontosabbak, vagy legalábbis fontosabbak. Vannak aztán szerzők (s ezt mutatja a Szlovákiai Magyar Könyvnapok tapasztalata is), akik egy-egy régióban kedveltebbek, nagyobb igény mutatkozik a műveik iránt. Ugyanez érvényes a műfajok viszonylatában is, hogy a szociológiai szempontokról már ne is szóljunk. A jó ötlet talán még jobb lenne, ha a könyvtárak megkapnák a megjelent kötetek listáját, hogy igény, értékrend és anyagi lehetőség szerencsésen találkozhassanak. Nem utolsósorban viszont - tartok tőle, hogy ebből van a több - akadnak falvaink, ahol nemhogy könyvtár, de még kocsma is hiányzik. Vagy kocsma van, de a könyvtár évek óta zárva. Pedig ezekben a kisközségekben is vannak olvasni szerető emberek, akikről nem lehet lemondani. Akinek tíz-húsz kilométert kell utaznia, hogy elérje a legközelebbi könyvesboltot, még nem biztos, hogy a járási székhelyen vagy a legközelebbi kisvárosban megkapja, amit keres, pláne, ha aZ illető bplt inkább rendel „attraktív" és kommersz, jól eladható, csekély szellemi értékű könyvet. Vegyesbolt viszont minden községben van. Lehet, bizarrnak tűnik, de kiadóink fölvethetnék az „Egy bolt - egy könyv" ötletét. Efféle képtelenséggel egy miskolci kiskocsmában találkoztam évekkel ezelőtt, ahol a csapos pultján könyvek sorakoztak. Igaz, a fickó maga is szerette a betűt. ií-k-k Végül is, piaci viszonyainkat tekintve valahol a húszas-harmincas évek Amerikája jut az ember eszébe, a doctorowi Világkiállítás miliője a házalókkal és vigécekkel, akik porszívón kívül könyvet és egyéb hiábavalóságokat is árultak. Houdinijeink már nekünk is vannak, a konjunktúra besodort pár év alatt minden kultúrszennyet és töf-töf-imádatot ide is. A házalást most tanulgatjuk. Az Egy falu - egy könyv ötlete és néhány polgármester készsége mindenesetre biztató. KÖVESDI KÁROLY A pozsonyi Kalligram Kiadó kiadványai a határon túl is visszhangot keltenek. Szinte rendszeresnek tekinthetők a budapesti Szlovák Kulturális-Központban tartott Kalligram könyvbemutatók. Ezúttal, úgy hírlik, Bécsbe is meghívást kaptak. Erről kérdezzük Fazekas Józsefet, a kiadó főszerkesztőjét. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségétől érkezett nemrég felkérés, aminek örömmel teszünk eleget. Három év terméséből összesen 90 kötetet mutatunk be, illetve állítunk ki, remélve, hogy a bécsi magyarok és érdeklődők így mégismerkedhetnek a Kalligram kiadványokban testet öltő programjával, és megtalálják az ízlésüknek megfelelő könyveket. Kassa a 14. sz. elején t Szl. Milialy-kápolna 3 Domonkos kolo&lor A Foronces Kolostor 5 Ispotály A budapesti Akadémia Kiadó gondozásában 1994-ben látott napvilágot A Korai magyar történelmi lexikon (9-14. század) - az ertedetileg kiadásra szánt „A magyar föld és nép korai történetének enciklopédiája" címet vi• Mikor esedékes ez a kiállítás? Elmondhatom, hogy minden nagyon gyorsan ment, így már holnap, február 10-én lesz az ünnepi megnyitó, amely képzőművészeti bemutatkozással is gazdagodik. A Szövetség elnöke, dr. Deák Ernő ugyanis a Kalligram bécsi szereplését nagyon ötletesen összekötötte a Duna és a Csallóköz ihletett festőjének, a Dunaszerdahelyen élő Csörgő Zsuzsának a képeiből rendezett kiállítással. Ezt a megnyitón Bordás Ilona ajánlja majd a bécsi közönség figyelmébe. • Ezek szerint a nyelvi korlátokon túlmenő fogadtatásban is reménykednek? A március 10-ig a Szövetség székházában, az Invalidenstrasse 11/2 A alatt megtekinthető kiállítás záróaktuselő munka szerényebb változata, amely kb. 800-tól (az avar birodalom összeomlásától kezdve) a 14. század végéig tárgyalja a magyar történelem eseményeit, fogalmait, jelentős személyiségeit, kultúrtörténeti nevezetességeit. Nagy pozitívum, hogy alapos kitekintést nyújt a történeti Magyarország határain kívülre, ezzel is betekintést nyújtva a magyarság etnikai sokszínűségébe, így a magyar történelemhez kapcsolódó különféle népek és országok történetébe, vezető személyiségeinek életpályájába. A mintegy kétezer szócikk egy része - ezeket tudományáguk legkiválóbb kutatói írták - foglalkozik a Kárpát-medence 9. századával - tehát a magyar honfoglalást megelőző igen izgalmas évszázad népeivel és eseményeivel (többek között: „avarok, Avaria, bizánci birodalom, frank uralkodók, morvák, Szvatopluk") - s természetesen részletesen tárgyalja a magyar őshaza, a Kárpát-medencei honfoglalás, az államalapítás és a középkor eseményeit, egészen 1378-ig, Zsigmond trónra lépéséig (csak ízelítőül: „magyar őstörténet, saként a Bécsben, élő neves osztrák irodalomtörténész, az Osztrák Irodalmi Társaság elnöke, Wolfgang Kraus és a pozsonyi magyar író, Grendel Lajos tart német, illetve magyar nyelvű felolvasóestet. Megjegyzem, Kraus Jövőnk Európa című könyvét a közelmúltban magyar és szlovák nyelven is megjelentette a Kalligram. • A neves osztrák szerző ebben az esszékötetében hangsúlyozza, hogy Nyugaton a kelet-európai redszerváltást követően az új kulturális találkozásban nemcsak adni szeretnének, hanem értékgyarapodást is óhajtanak. Erre azt tudom mondani, hogy kiadónk a regionális értékeket, az etnikai, kulturális és nyelvi sajátosságokat képviselve vállalja és szolgálja a közép-európai együvé tartozást és a tágabb európai szellemiséget. Bécstől mint szellemi központtól mi e széles eszmei és gondolatkör iránti érzékenységet várjuk, számolva a bécsi magyarságtöbbirányú kötődésével és természetes közvetítő szerepével. (kiss) kazárok, kazár-magyar kapcsolatok, honfoglalás, kalandozások, hadszervezet, Botond, Magyarország története, Halotti Beszéd és Könyörgés, Anonymus, Anjou-kor"). A legtöbb szócikk végén ott találjuk a legfontosabb irodalmi utalásokat, melyek jó lehetőséget nyújtanak az érdeklődőknek a további tájékozódásban. A kötet mondanivalóját mintegy félszáz kitűnő térkép teszi még szemléletesebbé. E hiánypótló 753 oldalas munka rövid ismertetésének végén - úgy vélem - nyugodt szívvel csatlakozhatunk a könyv főszerkesztőjének, Kristó Gyula történésznek gondolataihoz: „Reméljük, a magyar honfoglalás küszöbönálló 1100. és a magyar államalapítás közelgő 1000. évfordulója kapcsán, no meg ünnepi alkalomhoz nem köthetően is Magyarország, a Kárpát-medence és a világ szanaszét szóródott magyarsága - valamint a magyarul olvasó nem magyarok széles tábora - haszonnal forgatja majd e kötetet, hiszen sajátos tárgyalási mód alapján önnön vagy szomszédai történelmét találhatja meg benne." TRUGLYSÁNDOR az országos Őze Lajos Vers-,és Prózamondó Versenyre Kiállítás Fodor Katalin munkáiból nyílt kedden délután kiállítás a pozsonyi S Stúdióban (Május 1. tér) „Private Blues" címmel, melyet Bohumír Bachratý nyitott meg. A kiállított festmények és rajzok a fiatal képzőművész legújabb alkotásait prezentálják. A tárlat naponta 9.00 órától tekinthető meg, szombaton és vasárnap a filmvetítések idején. -bbFELHÍVÁS ... m A részvétel feltételei: - 14-20 év közötti életkor, - legfeljebb 8 perc hosszúságú, szabadon választott műsorral lehet részt venni, amelyben lehetőleg magyar szerző művét kérjük előadni, - jelentkezési határidő: 1995. febr. 15-ig (levélben) az alábbi címen: Józsefvárosi Művelődési Ház, 1088 Bp. VIII., József krt. 70. A borítékra írják rá: Őze Lajos verseny Korai magyar történelmi lexikon HI'RVIRÁGOK „Halirat". Világszenzációs fogása volt a minap a 46 éves Georges Webbének. A szenegáli horgásznak olyan hal akadt a horgára, amelynek testét egy vers „díszítette", méghozzá a mohamedán szent könyvből, a Koránból származó. A rendkívüli zsákmányra egyébként a Ramadán, a mohamedán nagyböjt előestéjén tett szert. A Reuter jelentése szerint a horgász keresztény, felesége azonban mohamedán, s így miután kifogta és hazavitte a halat, az asszony sütés előtt felfedezte rajta az írást. Ezután viszont a hal a Libanoni Iszlám Intézetbe került, ahová a házaspár közös megegyezéssel szolgáltatta be. Az intézet igazgatója szerint az eset „tökéletesen igazolja a Korán tanítását arról, hogy a Teremtő és annak ereje mindenütt megmutatkozik". A hitetlenkedés hamis pózában. Az egyik nagy ja pán kiadóvállalat vezetője bocsánatot kért amiatt, hogy a cége tulajdonában levő - időközben megszüntetett - Marco Polo című folyóirat a közelmúltban a holocaustot „propagandának" minősítő és a náci gázkamrák létezését tagadó írást közölt. A cikkíró egyebek mellett azt állította, hogy az Auschwitzban és másutt jelenleg látható gázkamrákat a háború után, a lengyel vagy a szovjet kommunista vezetők utasítására építették. Az írás megjelenése nyomán támadt nemzetközi felzúdulás közepette a szerző változatlanul kitart nézetei mellett, amelyeket szerinte sok európai és amerikai szakértő is oszt. Nisioka Maszanori, aki foglalkozására nézve orvos, elítélte a kiadót a 250 ezer példányban megjelenő havilap megszüntetéséért, hangoztatva, hogy ellenez minden olyan intézkedést, amely az érvek szabad kifejtésének elfojtására irányul. Koncert a magasban. A világhírű brit popsztár, Eiton John a tiroli Alpokban 2307 méter magasban ad szabadtéri koncertet április 10-én. Az AFP értesülése szerint a rendszerint Bécsben tartott Elton John-hangverseny színhelye ezúttal a nyugat-ausztriai Ischl lesz. A koncert egyébként a síszezon végét és „a tavaszi havat" jelző ünnepség záróaktusának számít, amelyre minden évben számos látogató érkezik a tiroli síparadicsomba. A bebalzsamozott Lenin ukrán elődje, újabb feje zettel gazdagodik az ukrán-orosz versengés: Ukrajnának is van bebalzsamozott híressége, aki régebben viseli a burkot, mint az oroszok Vlagyimir Uljanovja. Ráadásul a szakértők szerint sokkal jobb állapotban van, mint vetélytársa, arról nem is beszélve, hogy őt egyelőre nem fenyegeti az áthelyezés veszélye. A Kijevszkije Vedomosztyi című fővárosi lap exkluzív beszámolójából kiderült, hogy Nyikolaj Pirogovot, az oroszországi Vöröskereszt 1881-ben elhunyt megalapítóját szeretett felesége bebalzsamoztatta, s az ukrajnai Vinyicában, egy kriptában helyeztette el. A munkát egy bizonyos Vivodcev nevű pétervári professzor végezte - kitűnően. Leninnel összehasonlítva például erőteljesebben megmaradtak arcvonásai, arckifejezése sem változott oly mértékben, mint a nála ismertebb, még Moszkvában fekvő társáé. Kínai selyemregény Húsz hímző négy éven át dolgozott, hogy A vörös szoba álma című klasszikus kínai regényt selyemre „vesse". Több mint egymillió kínai, nagyjából szójababnyi írásjelet kellett vörös selyemfonállal megörökíteni. A hímzők 185 képpel is illusztrálták a regényt, természetesen pompázatos színekben. A 12 kötetre sikeredett, több millió dollárt érő kolosszális mű „selyemkiadása" annak ünneplésére született, hogy Hongkong 1997 július elsejétől ismét Kínához tartozik. Remélhetőleg kevés benne a sajtó-, illetve hímzőhiba, s várhatóan egyetlen kritikus sem mondja majd a selyemregényre, hogy ponyva vagy olcsó fércmű. Aranyat érő Rushdie-gúnyírások. Iránban aranypén zekkel jutalmazzák azokat az elfogadott pályaműveket, amelyek rövid leírásban ismertetik, milyen rémületet élhetett át Salman Rushdie, amikor a Khomeini ajatollah által ellene meghozott halálos ítéletről értesült. Az időközben elhunyt Khomeini 1989-ben utasította az iszlám világot az indiai származású brit író, Salman Rushdie meggyilkolására, amiért „megsértette az iszlám vallást". A Reuter jelentése szerint az iszlám terjesztésével foglalkozó, a teheráni kormányhoz közel álló szervezet írta ki a pályázatot, amelynek résztvevői közül az első helyezett tíz, a második öt, a harmadik pedig három aranypénzjutalomban részesül. Ahány ház, annyi szokás. Az egykori Kelet- és NyugatNémetország tartományaiban az emberek mindennapi szokásai lassan kezdenek egymásra hasonlítani, de ami a temetkezés módját illeti, a különbségek még igencsak nagyok. Míg ugyanis Németország keleti tartományaiban, az egykori NDK területén a halottak túlnyomó többségét elhamvasztják, addig a nyugati tartományokban, a.volt NSZK területén a hagyományos temetés dívik - derül ki egy Kölnben közzétett felmérésből.