Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-08 / 32. szám, szerda

| 8 l ÚJ SZÓ HIRDETES 1995. február 13. ERSEKUJVAR: Lakások a város tulajdonában Sokakat érintő kérdés, hogy eladók lesznek-e a városi bérlakások vagy nem. Van, ahol már konkrét árakról beszélnek - de ez nagyon változó. Csanda Endrének, Érsekújvár polgármesterének Is feltettük a kérdést: belekapaszkodni a szociális hálóba, vagyis szociális juttatást nem kaphatna, mivel tulajdonnal rendelkezik. Nem a munkanélküli-segélyről beszélek! Törvényeink, sajnos, elég lazák a nem fizetőkkel szemben és azokkal szemben is, akik a lakásukat nem használják, hanem kiadják. A tulajdonos a város, tehát a bérlő a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül nem adhatja bérbe a lakását. Általában fekete bérletekről van szó. Azok pedig, akik tisztességesen várnak, nem jutnak lakáshoz. • Hozzájuthat még valaki lakáshoz kiutalással? - Hogyne, ennek megvannak a szabályozói. Ami a 4500 városi lakásból felszabadul, kiutaljuk. Főleg a fiatalokat részesítjük előnyben. Feltétel, hogy az illető legalább öt évig éljen Érsekújvárott, ne legyen sem szövetkezeti lakása, sem családi háza. Évente 70-90 lakást utalunk ki. • Ezek új lakások? - Régiek. Ezért akarjuk felülvizsgálni, hogyan vannak kihasználva a bérlakások. Tavaly befejeztünk egy 64 lakásos építkezést. A város kezdte, és megvolt rá a lehetőség, hogy eladjuk a lakásokat, de nem voltak készen. Úgy döntöttünk, hogy eladjuk az ingatlant. Kétszobás lakáshoz 190 ezer koronáért lehetett hozzájutni. Tizenegymillió koronát szedtünk össze, és ez elég volt hozzá, hogy a lakóépületet befejezhessük. A szövetkezet is építkezik, de ezek már magántulajdonban lévő lakások lesznek. Ha sikerülne hosszabb lejáratú hitelt felvenni, és hosszabb távon történhetne a törlesztés, talán a fiatalok is színvonalasabb lakáshoz juthatnának. De állami szinten is el kell mozdítani a lakásépítést a holtpontról - ha nem akarunk a kilencvenes állapot alá süllyedni. Kétezerig 105 ezer lakást kellene felépíteni Szlovákiában, és jelenleg évente néhány száz épül. A kilencvenegyés népszámlálás szerint Szlovákiában 1000 lakosra 307 lakás jutott. Az európai átlag 340 lakás, tehát jóval az átlag alatt vagyunk. Ha nem történik ezen a téren valami, még lejjebb süllyedünk. Kopasz-Kledrowska Csilla • Eladók lesznek a városi bérlakások? - Ez egy populisztikus intézkedés volt az akkori kormány részéről. Merem állítani, hogy alkotmányellenes. Az állam mivel csak törvénnyel avatkozhat be az önkormányzatok hatáskörébe - megszabta a lakások maximális- árát. Egy lakás „előállítása" mai árak mellett tömbházban 600-800 ezer korona - Érsekújvár területén. A 20-30 éves lakásokat, bent a központban körülbelül harmincezer koronáért lehetne megvenni, tízévi kamatmentes törlesztéssel. Ha a város területén levő mind a 4500 lakást eladnánk, az árából körülbelül ötven lakást tudnánk felépíteni. Az önkormányzat ezért úgy határozott, hogy mivel városunkban kis arányú a városi lakások száma, nem érdekünk, hogy eladjuk. A törvény ugyanis nem mondja ki, hogy kötelező az eladásuk. Az állami lakások esetében más a helyzet; ha a lakó kérvényezi, az állam köteles eladni. De a városokra, 'illetve a községekre ez nem vonatkozik, a város és a község nem köteles megválni a tulajdonától. • Sokan akarták megvenni a lakásukat? - Készítettünk egy felmérést. Természetesen a város közepén levő legattraktívabb lakások elkeltek volna, de egy tizenkét emeletes bérház 64 lakása közül csak egyet akartak megvenni. • Országos viszonylatban milyen az arány? - A legutolsó felmérés szerint alig harminc százalék venné meg. De a lakosság nincs tudatában, mit jelent a tulajdonossá válás. A fűtéshez és a meleg víz előállításához az állam a termelési költségek mintegy hatvan százalékával járul hozzá. Ha a bérlő tulajdonossá válna, kiadásai a háromszorosára emelkednének. Neki kellene igényelnie a támogatást az adóhivatalon keresztül, és kétlem, hogy magánszemély megbirkózna a sok kérvényezéssel, ügyintézéssel... Továbbmegyek: ha a család össze is kaparná a 25-30 ezer koronát, a következő napon előfordulhatna, hogy a családtagok közül egynek sem lenne állása, de már nem lenne joga FOLYTATÓDNAK AZ ARVERESEK Irodaházból - börtön Az SZK Földművelésügyi Minisztériuma a 2028/90-es rendeletében 1993. december 31-1 időponttal megszüntette a tetemes veszteséget felhalmozó Rimaszombati Magtermesztő Állami Gazdaságot. A vállalat felszámolásával megbízott felszámolóbiztos feladatul kapta, hogy negyed éven belül hajtsa be a gazdaságok kinnlévőségeit, adja el a vállalat vagyonát, és a befutott összegből rendezze a magtermesztők többmilliós tartozását. A rendeletben megadott vagyoneladás

i határidő kevés volt a bonyolult feladatokra, az öt gazdasági udvarból álló vállalat felszámolása még napjainkban is tart. m Előreláthatólag mikor fejezik be a Rimaszombati Magtermesztő Állami Gazdaság felszámolását? - kérdeztük Vitárius Lajostól, a megbízott felszámolóbiztostól. - Előrebocsátom, hogy eredetileg nem engem bíztak meg a feladattal, én csupán a nyár derekán vettem át elődömtől a munkát. Ami a legújabb fejleményeket illeti, az ősz folyamán négy árverést hirdettünk meg, amelyeken az ingóságokat bocsátottuk kalapács alá. Mind a négy árverést egyszer-egyszer megismételtük. A vagyon zöme a nyilvános árveréseken elkelt, többnyire csak az erkölcsileg elértéktelenedett gépek maradtak meg. Ami a felszámolás végét illeti, szerintem még eltart egy ideig, amíg pontot tehetünk munkánk végére. Az ingatlanok iránt ugyanis kicsi az érdeklődés. Mellesleg ebben az esetben a felszámolóbiztos szó sem felel meg a valóságnak, mert célunk, hogy olyan emberek kezébe adják a vállalat vagyonát, akik okosan tudnak vele bánni. • Mi lett a földnek a sorsa? - Szeptember végével minden földtulajdonossal felbontottuk a bérleti szerződésünket, tehát csaknem minden parcella visszakerült az eredeti tulajdonosához. Elenyésző nagyságú területért nem jelentkezett a tulajdonosa. Az elmúlt időszakban teljes egészében törlesztettük az állammal szembeni tartozásokat, a további eladásokból a gazdaságoknak a tulajdonosokkal szembeni adósságait szeretnénk visszafizetni. • Gazdasági tevékenységet nem folytatnak, ez azt jelenti netán, hogy üresen állnak az istállók? - A gazdasági épületekre, átmeneti időre, bérleti szerződést kötöttünk a vállalkozókkal. A klasszikus sertéspestis miatt még nem tudtuk az egész sertésállományt eladni, tehát egy istállóban sertéshizlalást folytatunk. De nem sokáig, már csak azért sem, mert az elődöm - nagyon okosan - a gabonát lábon eladta. A legnagyobb irodaépületre, a szabópusztai irodaházra pedig a Szlovákiai Börtönök Vezérigazgatósága tart igényt. A vezérigazgató, arról tájékoztatott, hogy hamarosan ideutaznak, és itt, a helyszínen beszéljük meg az eladással kapcsolatos részleteket. Úgy tudom, hogy december végén egyszer már járt Rimaszombatban a vezérigazgató, amikor is a város önkormányzati képviselőit tájékoztatta az épülettel kapcsolatos elképzeléseiről. A Szlovákiai Börtönök Vezérigazgatósága előreláthatólag 100-150 új munkahelyet kíván ebben a régióban teremteni. FARKAS OTTÓ A magtermesztők szabópusztai irodaházából hamarosan börtön lesz... (A szerző felvétele) NEHEZSEGEK AZ ARBA RT.-NEL Annak dolgoznak, aki fizet... Herczeg Pál, az igazgató: Szlovákiában is épülnek majd autópályák (A szerző felvétele) A nyitrai ARBA betonelemeket gyártó részvénytársaság a ZIPP állami vállalat hálózatában működött egészen 1992. júniusáig. Ekkor vált ketté az „ősvállalat". Az ipolysági fióküzem is az ARBA Rt.hez tartozik, de önállóan gazdálkodik. Betonból több mint huszonötféle terméket gyártanak, azaz csak gyártanának, hiszen jelenleg meglehetősen híján vannak a megrendeléseknek. 1992 tavaszán még százhúszan dolgoztak a cégnél, de mára már jóval kevesebb alkalmazottainak száma. Herczeg Pál igazgató, aki már több mint egynegyed százada dolgozik az időközben átalakult vállalatnál, elmondta, hogy a tervezett éves hárommillió koronás nyereség elérése szavatolná számukra a fennmaradást. Nemrégiben felépült a vállalat új betonkeverője, amely nélkül nem lenne életképes a termelésük. Az előző keverőt még 1983-ban indították be - ideiglenes időtartamra. Az ideiglenességből tizenegy esztendő lett. Az új gép az európai szabványoknak megfelelő betont tud keverni, de sajnos, pillanatnyilag kihasználatlanul áll. Nincsenek megrendelőik, így munkájuk sincs. Az igazgató kénytelen volt megtanulni az üzletkötés csínját-bínját. Bár jelenleg még nem ismeri az üzleti élet fortélyait, egyet azonban nagyon keményen megtanult: „Nem szabad bedőlni mindenkinek!"* és csak készpénzfizetés ellenében fognak neki a megrendelés teljesítésének. - Jelenleg tizenhárom alkalmazottunk van - mondja Herczeg Pál, majd folytatja: Tavaly három és fél millió korona forgalmat sikerült produkálnunk, ami háromszázezer korona hasznot jelentett. Az ezt megelőző években - némi túlzással mondva - havonta volt ilyen teljesítményünk. A múlt évben sikerült megnyerniük egy magyarországi pályázatot. Kezdtek bizakodók lenni, hiszen egy autóút megépítéséhez gyártottak volna betonelemeket. De a megrendelésből semmi sem lett, mert a magyarországi fél lemondott építési szándékáról. Persze nem vetik meg a kisebb megrendeléseket sem, figyelemmel kísérik a falvak, városok közművesítési munkákra kiírt pályázatait. így sikerült elérniük, hogy jelenleg Nagykürtös és Michalovce számára gyártanak szennyvízelvezető csöveket. Sajnos, gondjaikat súlyosbítja, hogy a bank is szorongatja a céget, hiszen jelentős összegű hitelt kell visszafizetniük. Még nemrégiben voltak olyan terveik, hogy bővítik kereskedelmi tevékenységüket. Szerettek volna faanyagot, tetőcserepeket, épületanyagokat árusítani, de ez nem bizonyult életképes üzletnek, hiszen nincs kereslet. Az igazgató minden nehézségük ellenére bizakodó. Februárban kezdték meg a termelést azzal, hogy mintegy másfél hónapra van munkájuk. És mivel biztosak abban, hogy Szlovákiában is épülnek majd autópályák, abban is bíznak, hogy a jövőben sem lesznek munka nélkül. Az igazgató abban is biztos, hogy nehézségeik ellenére nem számolják fel kis cégüket. TURCZI ÁRPÁD Pénznyelő évkezdet a világgazdaságban Milyen kedvező képet vázoltak fel a gazdaságkutató intézetek 1994 második felében! Prognózisaik szerint a legfejlettebb országok 1995-ben az utóbbi évek legnagyobb fellendülését produkálják, ami kedvező lökést ad majd az egész világgazdaságnak. Alig telt el egy hónap az új évből, máris mérsékelni kell a lelkesedést, melynek oka: a köbei földrengés és a mexikói fizetőeszköz, a peso összeomlása. Mexikó a fejlődő országok éltanulójának számított 1994. december 20-ig, amikor is a peso mélyrepülésbe kezdett, és néhány nap alatt mintegy 40 százalékkal leértékelődött az amerikai dollárhoz képest. Ezzel egy időben több milliárd dollárnyi tőke menekült ki az országból. Hogy a helyzet még súlyosabb legyen, az állam valutatartalékai is vészesen leapadtak; míg 1994 márciusában 24 milliárd dollárra rúgott a tartalék, addig december végén már csak 6,15 milliárdra, január utolsó napján pedig 3,5 milliárdra. Nem lehet egyetlen okra visszavezetni a pénzügyi katasztrófa okát; az viszont tény, hogy nem reagáltak időben a folyó fizetési mérleg egyre növekvő hiányára, az import radikális megugrására. Az ígéretes fejlődés, melynek eredményeképpen tavaly Mexikó beléphetett a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD-be, most megtorpant, az idén várt 4 százalékos gazdasági növekedése helyett csupán 1,5-2 százalék várható. Mexikó 1982-ben egyszer már kirobbantott egy világméretű pénzügyi válságot, most azonban ilyen veszély nem várható. Hogy miért? Mert azóta sokkal jobban betagozódott a nemzetközi piacok kereteibe, és szorosabbra fűzte kapcsolatait az Egyesült Államokkal. A NAFTA, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Övezet révén, amely az USA-t, Kanadát és Mexikót foglalja magában, az Egyesült Államok közvetlenül érdekelt déli szomszédja talpraállításában. Már csak azért is, mert a peso összeom lását követően máris intenzívebbé vált a gazdasági menekültek illegális emigrációja a fejlettebb északi szomszéd irányába; csak Arizona állam legnagyobb határátkelőhelyén januárban 19 ezer mexikóit vettek őrizetbe, ami kétszerese a korábbi átlagnak. Az országban 700 ezer munkahely függ attól, hogy Mexikó képes-e az Egyesült Államokban gyártott termékeket vásárolni - nyilatkozta Warren Christopher amerikai külügyminiszter, ami újabb érv a megsegítés mellett. Az USA tehát gyorsan cselekedett; Bili Clinton elnök kezdetben 40 milliárd dolláros hitelgaranciát akart nyújtani, ám a kongresszus ellenállása miatt ezt 20 milliárdra mérsékelte. A 20 milliárd mellett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 17,5 milliárd dolláros hitelcsomagot ajánlott fel, a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja 10 milliárdot, emellett további néhány milliárd csurran-cseppen egyéb forrásokból. Összegezve: Mexikó mintegy 50 milliárd dollárt von el a nemzetközi pénzpiacok - csak látszólag feneketlen - kasszájából. Január 17-én elemi erejű földrengés rázta meg Japánt, aminek következtében súlyos károk keletkeztek Kobéban és Oszakában. A két óriásvárost magában foglaló Kanszai régió a szigetország második legfontosabb gazdasági központja a Tokió-Jokohama agglomeráció mögött. A földrengés okozta anyagi károkat kezdetben mintegy 60 milliárd dollárra becsülték, ám az egyre pontosabb felmérések már 130 milliárdra teszik a károk összegét. Tojoda Soicsiro, a japán gazdasági szervezetek szövetségének elnöke szerint a kormánynak minden lehetséges monetáris és költségvetési eszközt fel kell használnia a katasztrófa sújtotta övezetek újjáépítésére. A pusztítás növekedés-visszafogó hatása máris megmutatkozott a becslésekben; a földrengés előtt 1995-re 2,6 százalékos gazdasági növekedést prognosztizáltak a szigetországban, e mutatót január végén már 2,3 százalékra módosították. Japánnak persze vannak pénzügyi tartalékai, hiszen az évek során óriási kereskedelmi többletbevételre tett szert, amit jórészt külföldi befektetésekbe forgatott vissza. Most viszont alaposan megcsappan a japán pénzkiáramlás, ami a külföldi befektetőkre, a külföldi tőkére szomjas kelet-közép-európai országokat is negatívan érintheti. A mexikói és a japán fejlemények együttesen közel 200 milliárd dollár nagyságrendű pénzelnyelést idéztek elő, amit bár nem kell egyszerre kifizetni, mégis szűkíti a hitelpiacok lehetőségeit. Mexikó esete egész Latin-Amerika gazdasági fellendülésére negatívan hat (Brazíliából a külföldi befektetők a peso zuhanásának hatására januárban máris 2 milliárd dollárt szipkáztak ki), Japán amúgy is gyenge gazdasági növekedésének további mérséklődése pedig az egész világra kihat. Minden kezdet nehéz. De hogy az 1995-ös év világgazdasági szempontból ilyen nehezen kezdődjön, arra tényleg nem sokan számítottak. (sidó)