Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-28 / 49. szám, kedd

1995. február 23. VÉLEMÉNY

E

K Ú

J

SEÔ GL] Marad a diszkriminálás Könyvenként hatezerrel kevesebb VÁLASZ OLVASÓINKNAK Fegyelmik és szankciók B. J.: Pénztárosnő vagyok egy kft. élelmiszerüzletében. Január 20-án, pénteken orvoshoz vittem a kiskorú gyermekemet, és ezért nem mentem munkába. A munkáltatóm ezt abszenciának vette, és ötszáz koronára büntetett engem. A férjem szerint a fegyelmi büntetéseket már eltörölték, és az ötszáz koronás bírság törvénytelen. Hová fordulhatok a panaszommal? PARLAMENTI LEVÉL A gazdasági miniszterek és a Nemzeti Vagyonalap képviselői Vladimír Mečiar kormányfő jelenlétében tartott múlt hét végi tanácskozásán szó volt az állami vagyon privatizálásáról is. A lap munkatársa az ott elhangzottakkal kapcsolatban kérte ki Mikuláš Dzurindának, a Kereszténydemokrata Mozgalom alelnökének a véleményét. • Peter Bisák privatizációs miniszter szerint a gazdasági miniszterek megegyeztek abban, hogy a vagyonjegyes privatizáció második hullámában körülbelül 50 milliárd korona értékű vagyont magánosítanak. Milyen következtetések vonhatók le ebből a hivatalos bejelentésből? - Mindenekelőtt az, hogy az eredeti elképzelésekhez képest csökkent a vagyonjegyes privatizációba felkínált vagyon. Míg Jozef Moravčík kormánya úgy határozott, hogy a privatizálandó vagyon összértéke nem lehet kevesebb 70 milliárd koronánál, amely esetben egy vagyonjegykönyv-tulajdonosra 20 ezer korona érték jutott volna, a jelenlegi gazdasági miniszterek döntése szerint 50 milliárdos vagyon elosztása jöhet számításba, tehát az egy könyvre eső tulajdonhányad legfeljebb 14 ezer korona lehet. Az állampolgár számára az első következtetés tehát - 6 ezer koronával kisebb vagyont kap, mint Moravčík kormánya idején kapott volna. A második levonható következtetés pedig az, hogy a kormány még ma, három hónappal hivatalba lépését követően sem képes meghatározni a vagyonjegyes privatizáció második hullámának kezdetét. Továbbra is megrövidíti így azokat, akiknek a privatizációból származó pénze esetleg már a bankban kamatozhatna. • Mit jelent a Nemzeti Vagyonalap által a vagyonjegyes privatizációba szánt részvénykínálat 2 milliárd koronával való csökkentése? - A vagyonjegyes privatizációba szánt vagyon az egyes tárcákhoz tartozó vállalatok, illetve a vagyonalap kínálatából áll össze. Ez utóbbi esetében azokról a részvényekről van szó, amelyeket nem adtak el az első hullámban. A szóban forgó döntés tehát azt jelenti, hogy 2 milliárddal kevesebb koronát kapnak a vagyonjegyes privatizációban résztvevők, és ebben az esetben maga az alap igyekszik majd pénzzé tenni a részvényeket, hogy az így szerzett pénzből oldja meg saját problémáit - például azoknak a fizetési kötelezettségeknek a teljesítését, amelyeket néhány fizetésképtelen vállalat helyett vállalt magára. Sme, JURAJ HRABKO Elsősorban azt kell mondanunk, hogy eleve hibásnak tartjuk a probléma megközelítését. Ha ugyanis valóban azért nem ment azon a bizonyos pénteki napon munkába, mert a fiával orvosnál volt, akkor az adott esetre a Munka Törvénykönyve 127. §-a, és a Munka Törvénykönyvét végrehajtó 223/1988. Tt. számú kormányrendelet függelékének harmadik pontja vonatkozik. Az említett rendelkezések szerint a munkáltató nem tekintheti igazolatlan mulasztásnak azt a munkaidőt, amelyben valaki a saját családtagját (főként kiskorú gyermekét) hirtelen megbetegedés, baleset, előre meghatározott kivizsgálás, kezelés vagy gyógyítás céljából elkísérte az orvoshoz. Sőt mi több, ilyen esetekben a munkáltatónak munkabérmegtérítéses szabadidőt kell nyújtania a feltétlenül szükséges időre. Feltétel viszont az is, hogy ezt a munkaidőn kívül megoldani nem lehetett, és hogy a családtag orvoshoz kísérése feltétlenül szükséges volt. Az alkalmazott a kezelőorvos által kiállított igazolással tudja bizonyítani a fent említett feltételeket. Ha ön eddig ilyen igazolást nem terjesztett elő, utólag is bemutathatja, illetve ha ilyen igazolást nem kért, utólag is kérhet, hiszen a gyer meke kezelőorvosa nyilván bejegyezte a kórlapba, hogy a gyermek mikor járt ott. A pénzbüntetéssel kapcsolatban tudni kell, hogy néhány évvel ezelőtt a munkáltató fegyelmi jogköre valóban megszűnt, a munkáltatók ma már nem alkalmazhatnak hatósági jogokat a munkavállalókkal szemben, így például nem bírságolhatják őket (a pártállami szabályozás lehetővé tette az alapbér tíz százalékkal történő csökkentését több hónapra terjedő időszakra is). A munkáltatóknak manapság tehát nincs joguk arra, hogy az alkalmazottaikat bírságolják, büntessék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a valóban igazolatlan távolmaradásért ne tudnák valamilyen módon elmarasztalni az alkalmazottat. Szankcionálási lehetőségeik közé tartozik például az üdülési szabadság rövidítése, a prémium rövidítése vagy teljes megvonása (ha léteznek a vállalatnál prémiumok), ugyanakkor viszont kártérítést is követelhetnek, ha az alkalmazott a munkaviszonyából származó kötelességek, illetve a munkaszerződés megszegésével kárt okozott. Következésképpen, ha ön nem tudja bizonyítani, hogy azon a bizonyos napon a kiskorú gyermekével valóban orvosnál járt, akkor elképzelhető, hogy ötszáz korona értékű szankcióval sújtották önt egészen törvényes módon. Ha viszont jogtalanul rövidítették a fizetését ötszáz koronával, akkor a bírósághoz fordulhat, és követelheti ennek az összegnek utólagos kifizetését. (fekete) Viszonylag rövid időn belül immár a harmadik meghatározó jelentőségű kormánytervezet megtárgyalása, majd végső formájának elfogadása előtt áll Szlovákia 150 tagú parlamentje. A már ismert és jóváhagyott költségvetési provizórium és a kormányprogram tartalmát, egyértelmű és homályos, ill. rejtett szándékait feltáró sok-sok elemzés és vélemény látott napvilágot. A szlovákiai magyar politikai erők parlamenti képviselete is világosan értésre adta az említett dokumentumokkal szembeni jogos fenntartásait, ellenvetéseit és megalapozott aggályait. Most az 1995-ös év költségvetés-tervezete került a képviselők asztalára, melynek megvitatása és a lehetőségekhez mérten számunkra megfelelő kiigazítása az előttünk álló nem egyszerű feladat! Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul a megfogalmazás „nem egyszerű feladat" -, hiszen mindnyájan látjuk, halljuk, saját bőrünkön tapasztaljuk, a hatalom nemhogy tekintetbe se veszi a más nézetűek javaslatait (legyenek azok a legszakszerűbb érvekkel alátámasztottak), hanem jószerivel a szót is beléjük fojtja. Ennek eklatáns, Európa és talán világszerte egyedülálló módját tapasztalhattuk kétszer is, amikor az egyik ismert SZNP-s honatya ja váslatára (aki úgymond unja már a sok fölös szót) a 83-as többség nemes egyszerűséggel berekeszti a további vitát. Az elmúlt héten a beterjesztett javaslat egyes fejezeteivel foglalkoztak a parlament bizottságai. Mint a földművelésük bizottság tagja, a mezőgazdaságot érintő elképzelésekről és problé mákról ejtenék néhány szót. Az ágazat költségvetési tervezete első és felületes olvasásra a kormány által meghirdetett prioritásának valós voltát keltheti. Kidolgozói a kormány programnyi latkozatára, valamint az SZK Nemzeti Tanácsának 1993-ban elfogadott mezőgazdaság politikai koncepciójára támaszkodnak. Szerintük a mintegy 12 milliárdos összköltség hivatott arra, hogy az ágazatot ne csak víz felett tartsa, de biztosítsa valamelyes fejlődését is. S itt van mindjárt az első bökkenő - objektív szakvélemények szerint ugyanis az ágazat évi optimális szükséglete 28 milliárd(!) korona, a reális 15-16 milliárd, s az előirányzott 11,75 pedig a minimális, a nulla variáns! És ebből bizony nehéz, sőt lehetetlen bármilyen fejlesztés, amit a kormányprogram és a költségvetés oly vehemensen proklamál. Ebben az összefüggésben teljességgel félrevezető az az érvelés, hogy 1992 óta az ágazat 10 milliárdos vesztesége 1994-re 1,2 milliárd koronára „szelídült", mert szemérmesen elhallgatja a közben hatalmasra duzzadt hitelterheket. Irreálisnak, művileg felfújtnak tartom a tervezet bevételi részét, mely az agrárvállalkozók esetében 2,5 milliárdos növekménnyel számol az elmúlt évvel szemben. A kiadások legfontosabb részét a nem beruházásokra szánt dotációk képezik 7,26 milliárdnyi összeggel. Meghökkentő, hogy az ágazati tervezet bizottsági megvi tatására nem kaptuk kézhez a dotációk elosztására kidolgozott normarendszert! Elfogadhatatlan az ez irányú kérdésemre adott válasz, hogy a pénzügyminisztérium 2 hete tanulmányozza. Helyénvaló a kérdés, hogy akkor pedig mire várjon és mit tanulmányozzon a gyakorta igen borult égen kívül a mezőgazdasági vállalkozó, aki nek nyakán a tavasz?! Az elosztásra szánt összeg konkrét tételei, sajnos, továbbra is egyet tükröznek: erősíteni a központtól való függőséget, tovább éltetni az intenzív termelőket (a déli, jó termőképességű talajjal rendelkező régiókat) diszkrimináló újraelosztást. Az a véleményem, hogy ez a dotációs rendszer elavult, drága és fékező hatású, ugyanis nem a termelőt, a gazdát, a farmert, a szövetkezetet támogatja közvetlenül (ahogy az termesze tes és hatékony lenne), hanem az agrokomplexumot, mint egészet, így a hatékonyság mellett az igazi tulajdonosi hozzáállást is diszkriminálja. Alapvető hibának tartom azt is, hogy a támogatási rend szer nem évekre, hosszú távra szóló, s nem olyan kritériumokra épül, melyek biztosítanák jogi igé nyelhetőségét is! Hogy ne legyek teljesen egyoldalú: pozitívumként értékelhető, hogy az elmúlt 2 év veszedelmes járványaiból okulva jóval komo lyabb összeget szánnak a megelőzésre, mert mit ád isten, a sertéspestis szörnyű kaszája is meg lelte a legszegényebbet, a rimaszombati, a gömöri régiót. A másik haladás talán a tulajdonjog tisztázásával járó kálváriánkat fogja könnyíteni, ugyanis a kormány figyelembe véve bizottságunk javaslatát, lehetővé teszi a geodézia, kartográfia és kataszteri híva tal számára alkalmazottaink mintegy 460 fővel való növelését. így aztán joggal várjuk el és kérjük majd számon a kataszteri hivataltól a lényegesen rugalmasabb ügyintézést Összegzésképpen: az ágazat és a költségvetéstervezet egészének alapján nem látom a fejlődés útját sem a nemzetgazdaság pilléreként előszeretettel emlegetett mezőgazdaság, s ezzel összefüggésben a magyarlakta régiók gazdasági és általános helyzetének javulását sem. BOROS ZOLTÁN, az Együttélés parlamenti képviselője Élelmiszer-ipari szakvásár Uj Szó-tudósítás Március 28-a és április l-e között a nyitrai Agrokomplex ki állítási vállalat fedett csarnokaiban GASTRA '95 néven vendéglátóípari, közétkeztetési és kereskedelmi szolgáltatások, valamint ALIMENTAL EMBAL '95 címmel élelmiszer-ipari és csomagolóipari termékek seregszemléje zajlik. Amint arról az Agrokomplex vezérkarának képviselői tegnapi sajtóértekezletükön beszámoltak, a nagyszabású kiállításra 14 országból 180 cég küldte el előzetes jelentkezését, rajtuk kívül több mint 100 cégképviselet is részt vesz majd a szakvásáron, amely kiváló alkalmat nyújt az üzleti kapcsolatteremtésre, a termékek bemutatására és a közvetlen kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére. A kiállítást kísérő rendezvények közül említést érdemel a tejipari társulás által szervezett verseny a legjobb tejtermék díjáért, az amatőr sörkóstoló, a fiatal szakácsok versenye, valamint a kiállítás témakörével kapcsolatos szakmai szemináriumok sora. tszl Magyar alternatív kultúra Pozsonyban Százéves a mozi. Ezt ünnepli az Európai Kulturális Társaság és az Európai Filmművészeti Alapítvány is, hiszen e jeles évforduló alkalmából március 3-a és 9-e között a pozsonyi Mladosť moziban először rendezik meg A magyar alternatív kultúra napjait. Hét nap alatt tizennégy magyar filmet láthatnak az érdeklődők, köztük a Balázs Béla és a Magyar Filmstúdió, valamint a Közgáz Vizuális Brigád játék-, dokumentum- és videofilmjeit. A válogatás tavalyi és tavalyelőtti alkotásokat ölel át. Bemutatásra kerül többek között Szabó Ildikó világfesztiválokat nyert alkotása, a Gyerekgyilkosságok, Szederkényi Júlia első játékfilmje, a Paramicha, vagy Glonci, az emlékező, Szász János Félix-díjas Woyzeckje.Tóth Tamás magyar-orosz koprodukcióban forgatott remeke, a Vasisten gyermekei. Deák Krisztina filmje, a Köd, valamint Dér András Árnyékszázada, Tarr Béla négyszázötven perces Sátántangója, Enyedi Ildikó Bűvös vadásza. Csemegére számíthatnak a freejazz rajongói is; a képzőművészeti főiskola klubjában esti koncer tekre várják az érdeklődőket A színművészeti főiskola bejárati kápolnájában pedig a Balázs Béla Stúdió filmjeiből „állóképek" kerülnek a falakra. (sz-ó) AHOGY ÉN LÁTOM A „leértékelt korona" 50 hónapja A visegrádi négyek keretében már évek óta folyik a „Ki a legjobb?" néven közismertté vált vetélkedés, amelynek során a „csapatkapitányok" - Csehország kivételével - mi tagadás már több ször mezt cseréltek. A leglátványosabban talán a szlovákiaiak. Az önállóvá válás lelkes hangulatában szinte észre sem vettük, hogy a polgári öltönyt egyik napiról a másikra darócnadrággal és posztólajbival váltotta fel Mečiar. Lengyelországban is hasonló volt a fejlődés. Budapesten 1994 tavaszán-nyarán kerítettek sort a paraszti pitykés dolmány és a párducos díszmagyar fura keverékéből álló viselet lecserélésére. Igaz, Békési László váltig ragaszkodott a zsaketthez, utóda fejére azonban legszívesebben micisapkát csapna Horn Gyula. És történt mindez a gazdasági transzformáció elviselhetősége érdekében. Közben Szlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon egyre elviselhetetlenebbé válik a szocialista tervgazdaság piacgazdasággá történő átalakítása. És miközben mi itt, Szlovákiában kesergünk, Václav Klaus cseh miniszterelnök a reá nem éppen jellemző szerénységgel beszámolt róla, hazájában mi lett az eredménye pályafutása legkockázatosabb vállalkozásának, a csehszlovák korona 1990 végén, éppen ötven hónappal ezelőtt végrehajtott leértékelésének. Más szóval az általa megál modott és végrehajtott sokkterápiának. Még mindannyian jól emlékszünk azokra a napokra. A korona dollárhoz viszonyított árfolyamát 7:1 helyett 30:1 arányban állapították meg. Ez valóban sokkoló volt, és egyik napról a másikra megéreztük. A tejet másnap már 2 korona helyett 6-ért mérték, és a hús, a ruha, a cipő, a műszaki cikkek ára is háromszorosára-négyszeresére emelkedett. Emlékszem, az intézkedést követő héten mondta egy nem éppen baloldaliságáról ismert szlovákiai magyar entellektüel: a kommunisták alatt jobb volt. A csehországi hétpróbás antikommunisták ugyan kevésbé „meredeken" fogalmaztak, de azért volt közöttük, aki nem átallotta Klaust az amerikaiak ügynöké nek nevezni. Ma, ötven hónappal az intézkedés után Csehországban úgyszólván senki sem teszi fel a kérdést, hogy „Ki a legjobb?". A kérdés feltevését ráhagyják azokra, akik - gazdasági helyzetükből adódóan, így indokoltan - kisebbrendűségi érzésben szenvednek. Mindazonáltal Csehország számára sem volt „úrnapi körmenet" mindaz, ami 1990 decembere óta történt a gazdaságban. Ott is sor került az új viszonyokhoz való alkalmazkodásra legkevésbé felkészült rétegek elszegényedésére. Újbóli felemelkedésük azonban nem reménytelen vállalkozás, mint ahogy nálunk Szlovákiában,Magyarországon vagy Lengyelországban egészen annak tűnik. Csehországban az első „nekifutásnak" köszönhetően a szó szoros értelmében csoda történt a gazdaságban, és ez a „nekilódulás" Szlovákiában is bekövetkezhetett volna, ha már 1991 közepén nem válik nyilvánvalóvá, hogy Szlovákia az önállósulás szakadéka felé halad. A nemzet - és közgazdászai - mindent e feladat végrehajtására összpontosítottak. Václav Klaus a szocialista rendszerben lett közgazdász, és a rezsim „közgazdaságtudományi" gyakorlatából egy valamit felismert: az újból és újból megkezdett, de soha be nem fejezett „kiigazító" reformkísérletek csak a rendszer agóniájának meghosszabbítására voltak alkalmasak. Ezzel szemben nálunk, Magyarországon és Lengyelországban a valóságban még mindig a szocializmus megjavítására tett kísérletekre emlékeztet az, ami a gazdaságátalakításban történik. Klaust - közgazdász kollégái is, politikai ellenfelei is - ezerszer elátkozták sokkterápiás koncepciója miatt. A valóságban ennek, a nekifutás első évei alatt elért eredményeknek köszönheti Csehország, hogy a kormány ma elviselhetőbbé tudja tenni a sokkterápia következtében leszakadt rétegek életkörülményeit. Ma már megengedheti magának Csehország, hogy az erdeti elkép zelésekkel ellentétben (a csődre érett, de még megmenthető vállalatok „életben tartásával") mér sékelje a munkanélküliséget A Klaus-kormány megengedheti magának, hogy például a nyugdíjak összege lépést tartson az átlagbérek növekedésével. És a példákat még hosszan sorolhat nánk. A gazdaságátalakításban tanúsított következetességének köszönheti Csehország, hogy a visegrádi négyek keretében nem kell bekapcsolódnia a „Ki a legjobb?" nevű társasjátékba. TÓTH MIHÁLY