Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-21 / 43. szám, kedd

427 ] ÚJ SZÓ BELFOLD- KÜLFÖLD 1995. február 16. EGY ÉV TERMESE A BUDAPESTI SZEMLEN Részleges filmfogyatkozás Ilyen sem volt még! Közönsé­gért könyörög egy filmhős. Könnyeket ígér és nevetést, gro­teszk humort, történelmi leckét, s némi nosztalgiát, csak üljünk be a moziba. „Talán emlékeznek még rám..., a gátőrre. Én voltam a Tanú - írja sebtében fogalmaz­va. - Tanú egy perben és egy kor­ban. Sok mindent átéltem a feke­tevágástól a siralomházig. Most már nyugdíjas gátőr vagyok, és próbálom tanulni az új világot. Nem könnyű. Egy biztos, az élet ma sem habostona. De ha már él tumfilmekbol viszont annál gaz­dagabb volt a termés. Százhat­van benevezett alkotásból végül is harminckilenc került be a ver­senybe, ám ezek is jórészt videa felvételek, nem pedig filmszalag­ra készült alkotások voltak. És most vissza a Tanúhoz. Illet­ve a Megint tanúhoz. Bacsó Péter 1969-ben forgatott, de hivatalo­san csak jóval később bemuta­tott, immár klasszikus alkotása, amely a koncepciós perek agyré­meiről és áldozatairól szólt erősen ollózva, a magyar hogy magyar, szép a színe és gömbölyű. Akinek csak ennyi kell, annak nyugodt szívvel ajánlom a filmet, Kállai Ferencben, Lázár Kati ban, Cserhalmi Györgyben és Fehér Annában nem fog csalódni, aki viszont többre vágyik, az vi­gyen a zsebében valamit. Akár a Tanút, hogy újra láthassa. A ma­gyar valóságról ugyanis, bármi­lyen különösen hangzik, ott kap tiszta, hiteles képet. Nem magyar helyszíneken ké­szült, de Magyarországon, sőt egész Közép-Kelet-Európában ér­A részleg főszerepébe Nagy Mari remekelt az ember, nehéz leszokni róla..." Aláírás: Pelikán József, született. Kállai Ferenc. S hogy mit mond a mozinéző, pár perccel a vetítés után? „Sok mindent átéltem a sö­tétben. Próbálom tanulni az új mesét. Nem könnyű. Egy biztos, a magyar film ma sem habostona. De ha már él az ember, nehéz le­szokni róla." Pedig hovatovább, egyre szo­morúbb, egyre lehangolóbb a kép. Ahogy Kézdi-Kovács Zsolt, a 26. magyar filmszemle igazgatója nyilatkozta: 1994-re harminc szá­zalékkal kaptak kevesebb támo­gatást a stúdiók, mint az előző év­ben, s a televízió már teljesen ki­szállt a drámai produkciók gyártá­sából. E kedvezőtlen tendencia­természetesen a rendezőket sújt­ja, s általuk a nézőket is. Ha nincs pénz, nincs komédia, és a kínálat is szerényebb-szegényesebb. Az idei szemlén tizenhat játékfilmet mutattak be, pontosan tízzel ke­vesebbet, mint tavaly. Dokumen­filmművészet kiemelkedő darab­ja. Huszonöt évvel később folytat­ni egy ilyen történetet valóban merész vállalkozás. A Tanú tizen­valahány évvel a Rajk-per után ironizált, a Megint tanú a gyerek­cipőben csámpázó demokráciát bírál(gat)ja, ellentmondásokkal teli, vajúdó világunkat. Pelikán, a nyugdíjas gátőr vén fejjel is naiv, jóhiszemű, könnyen befolyásol­ható kisember, aki makulátlan múltjával mosolyogva sétál bele különböző hatalmi és üzleti cso­portok, ravasz vadkapitalisták csapdájába. Hagyja, hogy „beda­rálják". Nyugodt, kiegyensúlyo­zott életéből durván kiragadva polgármesterré avatják. Győztes­ként ünneplik, miközben ő a leg­nagyobb vesztes. Eszközzé válik egy érdekközösség karmaiban. A magyar narancs pedig, amelyet verandáján nevelt, beérett. Csak hát - keserű és tele van maggal. Bacsó Péter erre bizonyára azt mondja: nem baj, az a fontos, (Kovács Zita felvétele) vényes Gothár Péter új filmje, A részleg, amely Bodor Ádám novel­lája alapján született valahol Ro­mániában. Méltán nyerte el a fődíjat és a külföldi kritikusok elis­merését. Gothár alkotása mara­dandó érték. „Tanulmányútra" küldenek egy fiatal, tehetséges, vezetésre termett értelmiségi nőt. Moszkvában végzett, a Lomono­szovon, okos, széles látókörű, rá­termett ember. Érdemei „elisme­réséül" száműzik munkahelyéről, felejtse el mindazt, amit tud, fe­lejtse el azt is, hogy élt és dolgo­zott. A gerincét akarják kettérop­pantani. A szabadságától akarják megfosztani. „Kiemelik, maga­sabb posztra helyezik." Fel a he­gyekbe. Vad szirtek közé, egy le­pusztult menyétfészekbe. Széné­gető a kalauza, a leninizmus a be­tevő falatja, egy másik száműzött a lakótársa. Amíg nem jönnek ér­tük, nem mehetnek haza. Túlélni vagy belepusztulni? Összerop­panni vagy talpon maradni? Weisz Gizinek ereje, tartása és ki­tartása van. Munkájától, életének megszokott folyásától megtudják fosztani, belső szabadságától aligha. Felküldhetik a legmaga­sabb hegyre is, a bőre alatt önma­ga marad. Sivár, lehangoló, sá­ros-füstös környezet, komor, bo­rús, elvtársi légkör, magyar-ro­mán keverék nyelven beszélő marcona férfiak. Egyedül Weisz Gizi magyar, és a másik hegylakó, fent a kalyibában. Nagy Mari, a kaposvári színház tagja és Szar­vas József, a vígszínházi társ az érzelmi csodát, a legjobb ope­ratőr díjával kitüntetett V/V/' Drá­gán Vasile a vizuális csodát te­remti meg. Dermesztő film A rész­leg. Dermesztően jő és der­mesztően emberi. A remény, a bi­zakodás fénye pislákol benne. El­keserítő és mégis felemelő alko­tás. Elek Judit, aki legutóbb 1988­ban rendezett filmet Tutajosok címmel, az idei szemlén az Ébre­déssel voltjelen. Főhőse egy cop­fos, érzékeny gyereklány, aki ti­zenhárom évesen veszti el édes­anyját. Apja a rendszer áldozata, családjának további tagjai inkább csak távolról figyelik, segítőkész­séget színlelő tanárai a döntő pil­lanatban mindig magára hagyják. Kati (Eszes Fruzsina érzékeny megformálásában) anyja védőszárnyai alá menekül. „Élet­re" hívja őt, hogy megoszthassa vele mindennapi örömét és ke­serveit. Elek Judit, a tőle megszo­kott precizitással, nemcsak egy bakfis lelkéről, az őt körülvevő ir­reális világról is igyekszik pontos képet adni. Magyar-francia-len­gyel összefogásban készült filmje nem egy helyen ollóért kiált; szi­gorúbb vágással, élesebb drama­turgiával még jobb eredményt mondhatna magáénak a ren­dező. Igazi mozival két alkotó szol­gált. Böszörményi Zsuzsa, aki 1991-ben diák-Oscart kapott Egy­szer volt, hol nem volt című mun­kájáért,. Vörös kolibri címmel for­gatta első játékfilmjét. S bár a szemle zsűrije még csak különdíj­jal sem jutalmazta a fiatal ren­dezőt, olasz-magyar koprodukció­ban készült alkotása megérde­melten lesz hangos siker a nagy­közönség körében. A Vörös kolibri ugyanis kalandokkal és feszült­séggel teli, izgalmas történet a ke­letről nyugatra tartó újkori nép­vándorlásról, a Magyarországon terjeszkedő orosz maffiáról s egy harmincas taxisofőrnőről, akit se­gítőkészsége sodor rázós helyze­tekbe. Másfajta világról, másfajta emberekről mesél A brooklyni testvér rendezője. Gegekkel teli, szikrázóan sziporkázó, keserédes komédiája egyetlen kérdésre ke­resi a választ: ki volt okosabb? Az, aki maradt, vagy az, aki elment ötvenhatban? Budapesten a Dob utca 37-ben most mindketten ta­lálkoznak. Az idősebbik Gordon, aki hazalátogat és öccse, aki an­nak idején mumpszosan itthon maradt. Két jellem, két habitus, két vérmérséklet. De a gének kö­zösek. És épp ezt szeretné tovább­örökíteni a potenciáját vesztett, fehér Cadillac-kel érkező ameri­kai. Pár csepp „életet" kunyerál félvér felesége méhébe - 300 ezer dollár fejében - korántsem kedves öccsétől. Hauman Péter, Bán János, Hernádi Judit és Ga­ras Dezső színészi revelációja A brooklyni testvér, másfél óra sza­kadatlan nevetés, amelynek „kar­mestere" napjaink egyik legsike­resebb magyar komédiagyárosa: Gárdos Péter. Szelídebb humort tálal Pacs­kovszky József alkotása, az Esti Kornél csodálatos utazása. Két vonat indul el a filmben. Az egyi­tolányit, Erdélyi Mátyás a pálya­kezdő tollforgatót. Gózon Francis­co kamerája előtt hamisítatlan század eleji képek peregnek, igazi „békebeli" történetek. Huszárik Zoltán varázslatos Szindbádja óta most lát először a néző a sző szoros értelmében költői filmet. Rendezési különdíjjal, Bűvös vadász című alkotásáért Enyedi Ildikót, jutalmazta a zsűri. Filmje többé-kevésbé követi az ismert Weber-operát, de akárcsak Az én XX. századomban, az idősíkok itt is egymást keresztezik. A mese­szerű elemekkel teli történet így aztán nem kínál könnyű, felhőtlen szórakozást, líra és iró­nia, humor és feszültség szokat­lan formában keveredik a vász­non. Azokat a filmeket, amelyek hol­tan születtek, szándékosan ha­gyom említés nélkül. Volt belőlük sajnos, éppen elég. Mint ahogy át­lagos, gyorsan felejthető, csend­ben elmúló alkotásból is. A ma­gyarfilm ezzel együtt mégsem hal­A brooklyni testvér, Hauman Péter és Garas Dezső (Helyey Zsuzsa felvétele) ken utolsó felolvasóútjára, Né­metországba indul Esti Kornél, a másikon, ugyanarról az állomás­ról az olasz tenger felé zöty­kölődik egészen fiatalon. A két in­dulás között kerek harminc év a különbség, de az élet, a szerelem, a természet, a vágyakozás mind­két útszakaszon egyformán szép. Máté Gábor alakítja az érett Kosz­doklik. Él és élni akar. S bár a szemle rendezői nemegyszer hangsúlyozták: fapados fesztivál­nak tekintendő ez a mostani, Got­hár, Gárdos, Pacskovszky és Bö­szörményi filmje láttán egyetlen percig sem éreztem, hogy puha, bársonyos zsöllye helyett kemény, kényelmetlen széken recsegek-ro­pogok. SZABÓ G. LÁSZLÓ HÍRVIRÁGOK Történelmi tévedés. Ez történt most a német postá­val, amikor emlékbélyeget bocsátott ki a wormsi birodalmi gyűlés 500. évfordulója alkalmából. A bélyegen látható császár ugyanis nem I. Miksa - amint arra a bélyeg felirata utal - ha­nem annak apja, III. Frigyes, aki 1495-ben nem volt az élők so­rában, emlékeztet a DPA hírügynökség. A posta szóvivője elis­merte a tévedést, de rámutatott, hogy III. Frigyesnek azért még­is köze volt a wormsi birodalmi gyűléshez, amennyiben ő készí­tette elő az ott hozott döntéseket. Az emlékbélyeget a posta nem vonja vissza, az továbbra is forgalomban lesz, csupán a fel­iratot igazítják a bélyegen levő képhez. Újságírók osztályozása. Veszélyes gyakorlatnak tartja a svájci újságíró-szövetség (FSJ), hogy az egyik világhírű alpesi üdülőhely, a nyugat-svájci Zermatt részletes, az-egyéni ízlést és szokásokat számon tartó nyilvántartást vezet a világ­sajtó munkatársairól. Reynhard Eyer alelnök úgy tudja, hogy a ?ermatti idegenforgalmi hivatal a világ 4500 újságírójáról vezet kartotékot azzal a bevallott céllal, hogy jobban a kedvükben járhasson ott-tartózkodásuk alatt. A Zermattban megforduló új­ságírók 1-től 5-ig terjedő osztályzatot kapnak a hivataltól asze­rint, hogy mennyire pozitív hangvételű cikket írnak a magashe­gyi üdülőparadicsomról. Eyer szerint igaz ugyan, hogy az újság­írók haszonlesők, ez azonban mégsem igazolhatja a zermatti idegenforgalmi hatóságok eljárását. A díj nem vész el. Tíz év után megkerült az ellopott Oscar-díj, amelyet Margaret O'Brien fél évszázaddal ezelőtt nyert el. O'Brien négyéves korában lépett először színpadra, s 1945. március 14-én kapott Oscar-díjat, mint kiváló gyermekszí­nész. A most 57 éves színészrtő elmondta a Reuter tudósítójá­nak, hogy az ötvenes évek közepén egy házvezetőnő lopta el a szobrocskát. Két barát, akik baseball jelvényeket akartak vásá­rolni, nemrég 500 dollárért vette meg az Oscart egy egýetemi vásáron, ahol vándorárusok szokták felütni sátrukat. Az ameri­kai művészeti akadémia ügyvezető igazgatója, Bruce Davis fel­ismerte az árverés katalógusában, hogy kinek a díjáról is van szó. A két férfi beleegyezett, hogy visszaadja azt tulajdonosá­nak. Disneyland épül Kínában, A talajmunkák már megkezdődtek a hainani turistaparadicsom parkjában, hogy létrehozzanak az amerikai Disneylandhez hasonló szórakozta­tó komplexumot. A közel 67 hektáros park 1996-ban már a lá­togatók rendelkezésére álló állapotban lesz - írja az UPI. A nagyszabású tervekben szerepel többek között egy 30 ezer férőhelyes nemzetközi üdülőközpont megépítése, a területet tudniillik a „keleti Hawainak" is nevezik gyönyörű fekvése mi­att. A parkban a kulturális kalandokra vágyók és a testi frisses­ség szerelmesei egyaránt találnak majd az érdeklődésüknek megfelelő programot: a kulturális kiállítási részleg a világ konti nensei és országai számára nyújt majd bemutatkozási le­hetőséget, az egészségüket féltők pedig a keleti egészség­megőrzés módszereivel ismerkedhetnek. Az oroszok hite - mennyben és pokolban, A vallás még mindig fontos szerepet játszik az orosz emberek életé­ben, de jelentősége a Szovjetunió felbomlása óta csökkent - ez derül ki abból a közvélemény-kutatásból, amelyet a „Mnyenyije" nevű kutatócsoport végzett több mint másfél ezer moszkvai lakos telefonos megkérdezésével. A válaszadók 53 százaléka a vallást „nagyon" vagy „meglehetősen" fontosnak nevezte. Erhat száza­lékkal alacsonyabb annál, mint amit a „Mnyenyije" 1991-ben re­gisztrált. A vallás iránt kevéssé vagy egyáltalán nem érdeklődők aránya ugyanakkor 34 százalékról 40 százalékra nőtt - írja az AP. A megkérdezett moszkvaiak több mint nyolcvan százaléka or­todox vallásúnak mondta magát, három százaléka az iszlámban hisz, két százalék pedig zsidónak vallotta magát. Bár a vallási ér­zület csökkenő tendenciát mutat, a túlvilági életben közel annyi­an hisznek ma is, mint 1991-ben. Ugyanakkor a válaszadók 27 százaléka hitt "egyértelműen a mennyben és a pokolban. A tévéfüggőség - betegség. A nyugati társadalmak legújabb betegségei között emlegetik a drog nélküli függőséget, amelyek között a legveszélyesebbnek a tévénézési kényszert tart­ják. A Spanyol Királyi Orvosakadémia nemrégi ülésén Francisco Alonso Fernández pszichológus kijelentette, hogy az ilyen függőségben szenvedőket betegeknek kell tekinteni, és kezelni kell őket. A tévéfüggőség növeli az agresszivitást, súlyos lelki- és elmeállapotbeli zavarokat okozhat. A spanyol családok legna­gyobb részében az a szokás, hogy a délutáni hazatéréstől kezdve lefekvésig üvölt a tévé.

Next

/
Thumbnails
Contents