Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-21 / 43. szám, kedd

1995. február 17. BELFÖLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ

Ó 1 3 | FRICSKA Jönnek a Nagy csillagosok! A történet: Utazom. Kalauznő belibben - Kéktündér -, lyukaszt. A mellettem ülő két úriembernek is lyukaszt, aztán szállna is tovább, de egyikük megszólítja - információt kér, szépen, intelligensen, magyarul. Hogy van-e csatlakozás, ha most oda és ott gyorssal amoda és vissza - szóval mondja cirka három percig. Kéktündér hallgatja, majd derült égből megszólal: Nerozumiem po maďarsky. És már se hamva! Az én emberem állva marad, mint a privatizáció, nekem agyamba szökken némi akácméz, majd „jóból is megárt, ha vasutas" felmordulással utánaeredek, és informálódom tőle szlovákul: Mondja már galambom, mit művelt itt az imént. Kéktündér őszinte: Tényleg nem ért magyarul. No jó, ez még nem testi hiba, de három perc kellett hozzá, hogy ez szöszi buksijában felötöljék? Mit óhajtok? - kérdi Kéktündér. Jönne tán vissza - mondom -, próbáljuk meg megérteni egymást, hisz össze vagyunk zárva ebben a zötyögő masinában, ami valahol csak Európába visz. Jó! Kéktündér velem jön, úriember szlovákul kérdez, szívem kékje okosan válaszol, mindenki boldog, elégedett - harag egy szál se. Do videnia. Kézit csókolom. Részemről az ügy le van zárva. Függöny. Ki lehet gombolni a nadrágot, meg lehet engedni a nadrágszíjat Frászt! (Folyt, köv., ahol kiderül, hogy a nadrágszíj nem a mi kezünkben van, kiengedésről szó sincs, inkább csak szorosabbra húzásról, s főleg nem a derekunk, de a nyakunk környékén.) Tehát: Pár nappal később összefutok úriemberemmel - nevezzük most már Andrisnak, aki így szólít meg: Emlékszik még, a vonatban... Emlékszem. Nos, az semmi se volt ahhoz képest. Érdekli? Érdekel. Elmeséli: Van egy vasutas barátja - nevezzük Pálnak -, a felesége kalauznő a Komárom-Pozsony útvonalon. Tőle is magyarul kértek információt, ő pedig mert érti és beszéli is a nyelvet, és mert azt hitte, az is a dolga, hogy segítsen, magyarul válaszolt. És elő, mint egy mélykék zugfelhő a Nagycsillagos. Dörgött, villámokat szórt, majd közölte barátunk feleségével, hogy kirúgatja állásából, ha még egyszer előfordul, hog nem a hivatalos nyelvet használja, ha rajta van az egyenruha, a kék. És a szabályzatra hivatkozott. Mindezt már Pál mondja, aki megkér, hogy gyorsan felejtsem el a nevét, mert mindkettőjük állását félti. Ezek a kék tények, ám legyen. De: Megkérdezem Nagycsillagos Őkékségét: Mit tett volna, ha barátunk feleségétől az információt lappul, lettül esetleg berberül, netán angolul, franciául, németül kérik, és ő ugyanígy válaszol. Gyanítom, még tán oda is böhömködött volna dagadó kék kebellel, mint annak idején, mikor a foximaxis diplomát osztogatták, hogy lám, a mi önálló Szlovákiánk önálló vasutasai mily műveltek? Csak az a fránya magyar nyelv bántja a Vasutas Biblia Szent Szabályzatát, Nagycsillagoskám? Retúrtisztelettel: KERTÉSZ GÁBOR Rajtunk műlik Ahányszor csak beszédtéma a szlovákiai magyarság fennmaradása, szóba kerül az alternatív oktatás is. Ellenzői többnyire a Magyar Koalíció képviselőire apellálnak: ne engedjék, hogy a parlament jóváhagyjon egy ilyen alattomos jogszabályt. A minap a Csemadok egyik mátyusföldi alapszervezetének évzáró taggyűlésén vettem részt. A falu polgármestere beszélt az alternatív oktatás veszélyeiről, és végre nevén nevezte a gyereket, világosan kimondta, mi a tervezet ellenszere. Nem a honatyákat bíztatta cselekvésre, hiszen, mint mondta, túl kevesen vannak a törvény leszavazásához. Ehelyett kifejtette véleményét: Ha mi is úgy akarjuk, az alternatív iskolák maguktól megszűnnének, hiába hoznák létre. Mert ha minden magyar szülő magyar iskolába íratja a gyerekét, akkor az alternatív iskolában nem lesz kit tanítani. Teljesen igaza van a polgármesternek, nem a törvényen, hanem rajtunk múlik, lesz-e alternatív oktatás. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy gyermekeinknek igenis szükségük van a szlovák nyelvtudásra. És éppen emiatt akad majd magyar szülő, aki az alternatív okatatás mellett dönt. Ám ennek is van ellenszere, ha a magyar iskolákban kellőképpen emelni tudjuk a szlovák nyelv oktatásának színvonalát. Ha ez sikerül, a szlovák nyelv elsajátításának szorgalmazása már nem lesz megfelelő érv a magyar iskolák ellen, és az alternatív iskoláikat „összecsomagolhatják" létrehozóik. (gaál) TEGNAP OLVASTUK i „Válasz" az özvegyeknek Érzelmekre hatóan nyilatkozott január végén Rozsnyón Ľudovít Hudek belügyminiszter a két kassai rendőr meggyilkolásáról. A keleti határon túlról érkező brutális gyilkosok áldozatai lettek, és a miniszter elérzékenyülve azt mondta, többször már nem akar a gyászolók szemébe nézni, amelyből a miért? kérdést olvasta ki. Az esetről beszélve Hudek elmondta, hogy a külföldiek mozgása nem áll ellenőrzés alatt, és tájékoztatott, hogy a helyzetet a külföldiek tartózkodásáról szóló törvénnyel kell megoldani. Csakhogy az ilyen irányú jogi szabályozás helyett a szlovák és az orosz kormány a múlt héten megállapodást kötött a vízummentességről. Ez a megállapodás a legnagyobb aggodalmat KeletSzlovákiában váltotta ki. A kassai rendőrök tragédiája nem az egyedüli bűncselekmény, amelybe a keleti határokon túli bűnözők belekeveredtek. További gyilkosságokkal vádolják őket. A belügyminiszter nyilván regisztrálta a lakosság nyugtalan reakcióját, és a múlt héten kijelentette, hogy tárcája látja a vízummentesség negatív következményeit. Intézkedett, hogy a lehető legkisebb mértékre csökkentsék a bűnözők beszivárgását kelet felől. Tájékoztatott a megállapodás kiegészítéséről, amely lehetővé teszi, hogy az orosz állampolgárok által elkövetett súlyos bűncselekmények növekedése esetében hatálytalanítsák a szerződést. A hírügynökségi jelentésből nem derül ki, mi a bűncselekmények súlyosságának mércéje. Ha azonban ennek a hírnek kellene megnyugtatnia a polgárokat, a választól az idei enyhe tél ellenére a hidegfutkos az ember hátán. EVA BOMBOVÁ, SME VÁLASZ OLVASÓINKNAK Munkahelyi konfliktusok M. L: A vállalatom vezetőségével decemberben konfliktusba keveredtem, mivel felróttam nekik, hogy az egész évben nem fizettek ki nekünk egyetlen egy államilag elismert ünnepnapot sem. Akkoriban megmondták nekem, hogy felmondást nem adnak, de csak azért, hogy ne kelljen végkielégítést fizetniük, meg hogy elmegyek én majd magam is. Hogy az utóbbi kijelentésükkel mire céloztak, azt csak később értettem meg. Január 16-tól egyszerűen nem hajlandóak nekem munkát adni, s azzal küldenek haza, hogy ha ez nekem nem tetszik, adjak felmondást. Ha viszont én adok felmondást, akkor szerintük nem leszek jogosult végkielégítésre és munkanélküli vagy szociális segélyre sem. Hiába kértem már őket arra is, hogy adjanak felmondást (hiszen ha nem dolgozhatok, nem lesz munkabérem, nem tudom miből eltartani a családomat), azt válaszolták, hogy ez nem Jöhet számításba. Nem tudjuk mit csinál ilyen helyzetben a munkahelyi szakszervezetük (ha létezik), de a helyzete talán mégsem olyan reménytelen, mint ahogy azt ön látja (vagy önnel láttatják). Elsősorban a történtekről értesítheti a munkaügyi hivatalt. Továbbá, nyilván érvényes munkaviszonya van, és ez a munkáltatót arra kötelezi, hogy a munkaszerződés szerinti munkával foglalkoztassa önt (lásd a Munka Törvénykönyve 35. §-a első bekezdésének a/ pontját). A jogi kötelezettségek vétkes megszegéséért kártérítést követelhetne akkor is, ha nem lenne a Munka Törvénykönyvének egy további olyan rendelkezése, amely ebben az esetben is alkalmazható. Gondolunk itt a 130. § első bekezdésére, amely szerint, tja a dolgozó azért nem dolgozhatott, mert a munkáltató részéről úgynevezett egyéb munkaakadályok merültek fel (márpediga bírósági gyakorlata levelében leírt körülményeket ilyen „egyéb munkaakadálynak" tekintheti), akkor a munkáltató az átlagos havi kereset összegében köteles a dolgozónak munkabér-megtérítést fizetni. Ezt a munkabérmegtérítést ön a bíróságon is perelheti! Az sem igaz, hogy ha ön mondja fel a munkaviszonyát, akkor nem lesz jogosult munkanélküli vagy szociális segélyre. A vonatkozó jogszabályok szerint csak az nem jogosult munkanélküli és a későbbiekben szociális segélyre, aki komoly ok nélkül szünteti meg munkaviszonyát, márpedig a foglalkoztatási törvény komoly okként ismeri el, ha valaki azért szünteti meg a munkaviszonyt, mert munkáltatója vele szemben megsértette a törvényben, a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben megállapított kötelességeit. Azt önnek kell eldöntenie, hogy megszünteti-e a munkaviszonyát, vagy vállalja-e munkáltatójával a hosszadalmasnak ígérkező huzavonát. dr. P.D. I KOMMENTÁRUNK A nagy húzás Nem igazolódott be azok feltevése, akik személycserékre és taktikai lépésváltásra számítottak a Demokratikus Baloldal Pártjának III. kongresszusán. A sajtóban napvilágot látott hírek szerint Peter Weissszel szemben az volt az elsődleges vád, hogy figyelmen kívül hagyta a helyi szinteken megfogalmazódott igényeket és nem képviselte kellő határozottsággal a baloldali értékeket. A közvélemény formálói közül egyre többen jutottak arra az álláspontra, hogy a DBP helyi csoportjai elítélik a kereszténydemokratákkal való kormányzás időszakát, és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal való koalíció mellett törnek lándzsát. Az ítélet megszületett: Weissnek mennie kell - jósolták a kongresszus előestéjén. Weiss azonban megmutatta: korábban kell felkelnie annak, aki akár kívülről, akár belülről le akaija győzni. Az a tény, hogy már az első választási fordulóban 131:82 arányú győzelmet aratott Ludomír Fogaš, a DSZM-hez való közeledés protagonistája felett, arról tanúskodik, hogy a pártelnök biztosra ment. Ilyen arányú győzelem hasonló körülmények között csak akkor lehetséges, ha a „lapokat előre leosztották". Magyarán: a vitás kérdések járási szinteken már a közgyűlés előtt tisztázódtak, ami elejét vette annak a veszélyes helyzetnek, hogy a közgyűlés vitájának hevében formálódjon ki a küldöttek álláspontja. Azt azonban csak találgathatjuk, hogy a belső ellenzék legyőzésére „odalenn" milyen eszközök kerültek bevetésre. Weiss kongresszusi felszólalásai alapján csupán abban lehetünk biztosak, hogy a párviadal során az ellenfél önös érdekeinek leleplezése központi szerepet játszott. A küldöttek túlnyomó többségét meggyőzte arról, hogy azok, akik Ľubomír Fogaš jelölését támogatják, egyéni ambíciókat követnek. Magvaši, Koncoš, Hanzel, Hraško, valamennyi exminiszter vagy Stank, a Szövetségi Gyűlés volt alelnöke joggal érezhette kellemetlenül magát, amikor Weiss kerek perec kimondta: a hatalomból való részesedés elvesztése egyes párttagok karrierista törekvéseinek a végét jelentette, akadályt gördített privatizációs ambícióik elé, és sokakat közülük egzisztenciális veszélybe sodort. S hogy még egyértelműbb legyen, miről beszél, figyelmeztetett: vannak a párton belül olyanok, akik a húsosfazékért cserébe eladnák a párt becsületét és a demokrácia, valamint az alkotmányosság terén tett engedményekért biztosítanának maguknak politikai karriert. Weiss meggyőzőképességéről tanúskodik, hogy érveivel nem csupán saját, pártelnöki székét védte meg, hanem a személyéhez kötődő irányvonal pozícióját is megerősítette. Ezt bizonyítja a jobboldalisággal megvádolt Brigita Schmögnerová alelnökké való megválasztása. A DBP kongresszusa után elmondható, Peter Weiss Mečiar számára túlságosan nagy falatnak bizonyult. A DSZM elnökének nem sikerült elérnie, hogy a baloldal élére olyan emberek kerüljenek, akiknek néhány parlamenti vizsgálóbizottság felállítása, az államigazgatásban zajló tisztogatás, vagy az alkotmány időnkénti megsértése nem jelentene akadályt a kabinet támogatásában. A régi-új pártelnök vezetése alatt a DBP ellenzékben marad. így Mečiarnak más megoldáshoz kell folyamodnia, ha alkotmányos többségre, tehát kilencven szavazatra óhajt szert tenni a parlamentben. HORVÁTH GABRIELLA MAGYAR ERTELMISEG KÉPZÉS A GALÁNTAI NYOLCÉVES MAGÁNGIMNÁZIUMBAN Szeretettel és színvonalasan OKTATUNK ÉS NEVELÜNK. Jól képzett tanárok várják az alapiskolák negyedikes tanulóinak jelentkezését. Tel.: 0707/5780 K-29 © © © KERESKEDELMI MAGÁNAKADÉMIA NYÍLIK GALÁNTÁN négyéves érettségivel végződő képzés a kimaradó nyolcadikos tanulók számára, - kétéves felépítményi képzés az érettségizett diákok számára. - Tájékoztatás a Galántai Magángimnáziumban. Tel: 0707/57-80. K-30 © © © Ján Babej polgármester és a helybeli vállalkozók találkozójára kerül sor Somorján, szerdán, február 22-én este hat órakor a VMK Bábtermében, a Somorjai Vállalkozók Klubja szervezésében. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. K-37 AHOGY ÉN LÁTOM Ahogy úgy elnézem a szlovákiai helyzetet, már most meg merem jósolni, hogy - ha csak csoda nem történik - választásokon még jó ideig nagyokat tudnak majd tarolni a részben nemzeti, de még nagyobbrészt szociális demagógiával érvelő pártok. Nagy a szegénység, most már százezrek nem látják a nincstelenség alagútjának végén pislákoló fényt. Némi vigaszt jelent ebben a helyzetben, hogy a Demokratikus Baloldal Pártjának kongresszusán nem a nemzeti és osztálydemagógiára hajlamosabb politikusok valamelyike került a párt élére. Ugyanakkor most sem lehet teljes sem a szociáldemokrata értékeket valló szlovákiai magyarok, sem a magyar konzervatívok, illetve liberálisok öröme. Ugyanis megtörtént a poprádi DBP-kongresszuson, amit a szeptember végi-október elejei parlamenti választások kampányának heteiben sejteni lehetett. Teljesen kisemmizte Peter Weiss pártja a magyar nemzetiségűeket. A korábbi négy baloldali demokrata honatya tájékára Weiss elárvult magyarjai sem került a parlamentnek. Ugy állították össze a jelöltlistákat, hogy minden csak úgy történhetett, ahogy történt. Most pedig a DBP legfelsőbb testületében sincs szószólója a magyar kisebbségnek. Furcsa iróniája a sorsnak, hogy mindez akkor következett be, amikor Peter Weissék már-már a végére értek annak a hatalmas vargabetűnek, amelyet az elődök még a 20-as években, a csehszlovák szociáldemokrácia bolsevizálásával kezdtek írni, majd amelynek „rajzolását" a háború után a szociáldemokrata párt beolvasztásával folytatták, és amelynek „innenső" végén a pártállam összeomlását, illetve átkeresztelkedését magunk is közelről láthattuk. Akkor vett ilyen fordulatot a már-már emberszabásúvá vált párt fejlődése, amikor például az a szó, hogy ^szolidaritás", kezdte visszanyerni eredeti értelmét. Akkor ritkult meg a magyar nemzetiségű szlovákiai baloldaliak körül e pártban az oxigén, amikor (a gazdasági és szociális feszültségek miatt is) már egyre több keresni- (és találni-) valója lett volna egy szociáldemokrata pártnak. Hol itt a logika? így teszem fel a kérdést én is, de sokan mások is a szlovákiai magyarok közül. Érdekes egybeesése a dolgoknak, hogy azon a héten, amikor úgyszólván már biztos volt, hogy magyar nemzetiségű pártbelijeiket nemcsak a parlamentből semmizték ki a baloldali demokraták, hanem a felső pártvezetésből is, egymástól függetlenül négy szlovákiai magyar is kinyilatkoztatta, hogy „nyitnikék". Mármint hogy magyar baloldali pártot kellene alapítani. Ezek egyikét- Thürmer Gyula ihlette politizálásra. Ez annyit jelent, mintha azt írnám, hogy Ján lluptáktól kapott ihletet. Aztán volt még a múlt hét folyamán két pártalapító-atyajelölt. Mindkettő az Együttélés háza táján vált sértődötté, mindkettő képviselőviselt férfiú, és mindkettő kereszténynemzeti múlttal a háta mögött vette hirtelen észre, hogy baloldalon van a szíve. Hát mit mondjak erre? Csak a jólneveltségem tart tőle vissza, hogy szélhámosnak nevezzem őket. így csak arra a megállapításra szorítkozom, hogy egyikükre se bíznám rá az összekuporgatott 20 koronámat. Nagyon valószínű, hogy Weiss elárvult magyarjai az elkövetkező években alaposan feladják a leckét az öt év alatt kialakult szlovákiai magyar pártstruktúrának. Nem jelentene ez különösebb problémát, nem okozhatna ez különösebb megrázkódtatást a mi pártstruktúránkban, ha az eddig érvényesülő három magyar politikai erő 1990 óta nagyobb figyelmet fordít a szociális kérdésre. Magyarán szólva: ha Durayék, Bugárék és A. Nagyék hitelesebben meg tudják szólítani a szlovákiai magyar szegényembert, aki bármennyire hihetetlen, létezik, és még sokáig politikai tényezőként érvényesül. Ha máskor nem, a választások napján. Az eddigi választásokon még el lehetett bűvölni ezt a társadalmi réteget azzal, hogy a képviselőjelölt magyar nemzetiségű. Nem biztos, hogy ez legközelebb is elegendő lesz. Egyáltalán nincs kizárva, hogy Szlovákiában lesz magyar szociáldemokrata párt. Társadalmi bázisa nem hiányzik. Az állampolgároknak viszont egy valamiről nem lenne szabad megfeledkezniük. A résenlétről. Minden falu végén, minden ház ablakára ki kellene írniuk: Kalandorok kíméljenek! TÓTH MIHÁLY