Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-18 / 41. szám, szombat

1995. február 18. ERDEKESSEG á/sz óm MEGSÜRGETTE A DIKTÁTORT. BELESZÓLT A TÖRZSI VILLONGÁSOKBA NAOMIÉK CSAK EPIZÓDSZEREPBEN Mit tudunk *» Sintérálom Furcsa eredménnyel végződött egy román szociológiai felmérés, amely a béreket vizsgálja meg. A statisztika szerint Romániában az egyik legjobban fizetett foglalkozás a sintéreké. Míg egy sintér a kimutatás szerint körülbelül 300 ezer lejt keres tisztán egy hónapban, addig egy középiskolai tanár alig 180 ezret, de még egy jól menő főorvos is csak 240 ezret kap hó végi borítékjában. Tehát aki jól fizető szakmára vágyik, menjen Romániába - sintérnek. -mp­Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA a Hadúrról? Néhány évtizede az elemi iskolák­ban még azt mesélték, hogy az ősma­gyarok istenét Hadúrnak hívták. Ő a legfőbb lény Czuczor Gergely, Vörös­marty Mihály, Arany János ősidőket idéző eposzaiban. Jaj volt annak, aki az alsó-, közép- és felsőiskolákban kétségbe merte vonni, hogy ezer év­nél is távolabbról származó öröksé­günk a harcias magyar nemzeti isten neve. Holott valójában a romantika szülötte. Attól kezdve, hogy a XVIII. században MacPherson skót költő ki­találta és világhírűvé tette Ossziánt, az őskelta dalnokot és álmondai vilá­gát - német, skandináv, finn és észt, sőt hamarosan amerikai újmódi dal­nokok sora gyártotta az őspogány is­teneket és hősöket. A fokozódó nem­zettudatnak és nemzeti büszkeség­nek szüksége volt saját mitológiára, saját ősistenre. Ilyet kitalálni pedig az irodalom - főleg az epikus költészet ­dolga. És amire szükség van, az létre is jön. Minálunk a legnagyobbak - Vö­rösmarty, Arany - már készen kap­ták, mint ősi örökséget a nemrég kita­lált Hadúr nevet. 1822-ben már nyílt titok volt, hogy Osszián nem is élt, csak a lángeszű hamisító, MacPher­son kitalálta. Tudták ezt az egész nyu­gati féltekén. Mégsem lett botrány belőle, mert minden nemzet úgy vél­te, ha a skótok csinálhattak saját mi­tológiát, ők is csinálhatnak. A kezde­ményező, két költői nemzedékre ható előd: Aranyosrákosi Székely Sándor (1797-1854), akinek neve is kiko­pott a köztudatból, holott ő volt a legfőbb ösztönzője az akkor hirtelenül divatossá vált - honfoglalást és ősmagyarságot idéző - hexameteres eposzköltészetnek. Vörösmarty is tőle kapta Zalán futásához Hadúr istent. Unitárius pap, tanár, utóbb püspök volt. Igen művelt, kitűnően verselő, jó képzelőerejű, még azt is mondhatjuk, hogy szellemes költő, romantikus el­beszélő költészetünk fontos kezde­ményezője. Közvetlenül az Osszián­énekek ihlették. Ő is ki akart találni egy sajátosan magyar ősmitológiát. Meg is írta „A székelyek Erdélyben" című négyénekes eposzát 1822-ben. Az ősmagyar istent valószínűleg Ma­rosvásárhelyt találta ki, egy Maros melletti vendéglőben. Ő ezt a nevet két d-vel „Haddúr"-nak írta és mon­dotta, mert így jobban skandálható a hexameteres szövegben. (Az ókori la­tin poéták is kép p-vel, Juppiternek ír­ták és mondták főistenüknek, Jupiter­nek a nevét, hogy jobban gördüljön a hexametérben.) A költő nevét, vele költeményét is alaposan elfelejtették, de Vörösmarty a Zalán futásában népszerűvé tette a Hadúr alakját, sőt nemzedékekkel el­hitette, holott ez az ősi főisten 1822­ben született egy vendéglői sarokasz­talnál. Ma már csak egy d-vel idézzük, mert ritkán skandálunk hexamete­rekben. HEGEDŰS GÉZA (TV-magazin) A PIACGAZDASÁG FEKETE HUMORA Tantemetó' Tantemetőt nyitottak Mün­nerstadt német kisvárosban, ahol a leendő sírásók gyako­rolhatják hivatásuk csínját-bín­ját. A színvonalas oktatáshoz minden adott: sírok, urnák, gyertyák, koporsók - éppen csak a holttestek hiányoznak. A hathetes tanfolyam részt­vevői előbb elméleti ismere­tekkel gazdagodhatnak, aztán irány a tanpálya. A morbid öt­letet az egyre élesedő piaci verseny adta. Németország­ban ugyanis annyi a temetke­zési cég, hogy valósággal to­longanak egy-egy megboldo­gult végső nyugalomra helye­zéséért. Eséllyel pedig csak az indulhat az öldöklő küzdelem­ben, aki a többieknél igénye­sebb, színvonalasabb szolgál­tatást nyújt - magyarán: aki ügyesebben temet. (B) Egy kis frisbee-történelem Tájainkon még azt sem tud­tuk, hogy mi a manó az a „frisbee", amikor az ameri­kaiak már azon vitatkoz­tak, hogy ki ennek a világ­szerte oly népszerű műanyag korongnak és a vele űzött játéknak a fölta­lálója. Megegyezés ugyan azóta sem született frisbee­kérdésben, de legalább egy néhány évvel ezelőtt kelet­kezett abszolút rekordra fény derült. Egy bizonyos Patrick Viliiers Farrow nevű szobrász már 1988-ban elkészítette kedvenc kutyája életnagyságú bronz má­sát, amint az egy frisbee-t tart a szájában, mely azóta is egyedül­álló, s megtekinthető a Vermont állambeli Middlebury kollégium udvarán. Akkoriban találta ki va­laki: a játék ötven évvel ezelőtt ott kezdődött azzal, hogy a kollé­giumi diákok unalmukban a menzáról elcsent födőket dobál­ták. Ami egy vicc - mondta akko­riban egy bridgeporti sütővállalat szóvivője, hiszen egyik nyugdíjas cukrászának írásos bizonyítéka volt arról, hogy nagyapja 1890­ben nemhogy a környék legjobb almás lepényét készítette, de az alumínium lepényforma dobálá­sában sem volt utolsó! Jó, jó, mindenki mondhatja, de az viszont tény, hogy először 1957-ben az a Wham-0 nevű já­tékgyár kezdte el gyártani a Pluto Platters nevű műanyag korongot, amelyik korábban a hulahopp ka­rikát. A név - frisbee - eredetéről pedig mindössze annyit tudunk, hogy az a hatvanas években szü­letett, s népszerűsége azóta is minden korosztály, de különösen a kutyatulajdonosok és négylábú barátaik körében töretlen. A becslések szerint Amerikában az utóbbi 35 évben közel 500 millió frisbee talált gazdára. Summa summárum, azt senki nem mondhatja, hogy ott ezt a játékot kutyába sem veszik... (S. N. É.) Sophia tejfürdoje A nagy visszakéréseknek általában két okuk lehet: vagy a rokonszenvesen soknullás pénzösszegek, vagy az elhivatott­ság, a szakma iránti szeretet. Hogy Sophia Loren mi okból állt újra kamerák elé, azt nem tudni, ám az anyagi megfonto­lás az ő esetében kétségbe vonható. Éppen 34 évvel ezelőtt történt, hogy ország-világ láthatta: Sophia nem csupán egy aranyos pofika a sok közül - érett színésznő. Legújabb, Pret á Porter című filmjében már irigy­kedni is enged. Sophia mindenesetre - már túl a hatvanon ­még mindig vonzó külsejű nő, amit állítólag a tejfürdőnek kö­szönhet. A párizsi divatvilág kulisszatitkait bemutató filmben Sophia egy özvegyet alakít, olyan csillag mellett, mint a 70 éves Marcello Mastroianni. A színésznőként még nem is, de a divat világában ugyancsak befutott mai sztároknak, Naomi Campbellnek, Christy Turlingtonnak és Carta Bruninak csak epizódszerep jutott. Loren mellett még ezt is megtiszteltetés­nek vehetik. Egyik fiával, Eduardo Pontival Kedden volt Bálint nap, il­letve az újabb keletű di­vat szerint: Valentin nap. A szerelmesek ünnepe adta az ötletet a szerel­mes regények kiadására szakosodott Harlequin Iberica kiadónak, hogy felmérést készítsen a férfiak körében arról, mi­lyennek látják a külön­böző nemzetek hölgyeit. 15 országban 5000 férfit kérdeztek meg. íme a Madridban közzé tett, he­lyenként meglepő ered­mények: A férfiak szemében a spa­nyol, a portugál és a magyar nők a gyengétib nem legro­mantikusabb képviselői. A leg­tökéletesebb élettársak vi­szont az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniá­ban és Magyarországon talál­hatók. Kényurak számára a legideálisabb helyek a brit szi­getek, Kanada, Ausztrália, Spanyolország, az Egyesült Ál­lamok és Portugália. Itt ugyan­is a nők állítólag szerelmeik kívánságait az ajkukról olvas­sák le. Elmarasztalóan említik azonban a teremtés koronái ebből a szempontból Bulgári­át, Lengyelországot, Németor­szágot és Franciaországot. Az amerikai, a kanadai és a nagy-britanniai nők biztosítják leggyakrabban szerelmükről az imádott férfit. A legritkáb­ban a japánok, a tajvaniak, a lengyelek és a bolgárok hall­ják a „szeretlek" varázsszót. A japánok és a lengyelek ennek ellenére hisznek az örök sze­relemben, vagy legalábbis ezt állítják. (MTI) Zászlók tudós ismerője SPANYOL FELMÉRÉS: A magyar nok romantikusak Ha egy csendes-óceáni banánköztársaság­ban puccsal hatalomra kerül a korábbi had­ügyminiszter, három fontos teendője van. Lelöveti a királyt, kikiáltja a köztársaságot, és megküldi az új címert és zászlót Balogh Lászlónak Budaörsre. Aki azt hinné, hogy a fenti történet vicc, téved. Ugyanis Balogh úr Magyarországon az egyetlen ­a világon sincsenek többen fél tucatnál -, aki percre pontos információkkal rendelkezik a Föld kétszázhatvankilenc országának zászlójáról, címe­réről. Ebben persze nem az a kunszt, hogy a nagy, sok száz esztendős államok jelképeit őrzi - termé­szetesen az államfők kísérőlevelével hitelesítve -, hanem az, ha tegyük fel, az Udmurt Autonóm Köz­társaság három címertervét birtokolja, amit azért küldtek el neki, mondaná már el, melyik tetszik a leginkább... Balogh urat persze nemcsak a jelvények érdek­lik, hanem a mögöttük álló országok történelmes­tül, földrajzostul. Jó néhány zászlónak története van. A boldogult NDK zászlaját például az utolsó pillanatban, 1989 forradalmi napjaiban zsákmá­nyolta egy barátja. Egy felhevült ifjú német szakí­totta le a kommunista ereklyét tüntetés közben az utcán, s a rendőr igyekezett kitépni a renitens ke­zéből. A zászló végül a nevető harmadiké, Balogh úré lett. Carlo s Menem, az argentin diktátor a Buda­pestről érkező sürgető levélre nemzetközi futár­szolgálattal küldte el zászlóját és dokumentáció­ját. A nepáli király egész könyvet küldött, csillapí­tandó a távoli érdeklődő kíváncsiságát. Ha már a könyvnél tartunk: nemrég jelent meg Balogh László A világ nemzetei című kiadványa a Mecénás Kiadó gondozásában. Az állami jelké­pek mellett térképet, földrajzi és gazdasági, né­pességi adatokat találunk. A szerző saját munka­példányát máris továbbfejlesztette, s két-három ország neve mellé beragasztotta az új címer raj­zát. Balogh úr hobbija nem teljesen ártalmatlan. Akár diplomáciai bonyodalmakhoz is vezethet, ahogy mondjuk Tajvant önálló államként kezeli. Nem is beszélve olyan félig-meddig törzsi villongá­sokról, amelyekbe felvilágosítást kérő levelével a zászlós úr akaratlanul is beleavatkozik. De az ab­lakon behajított kézigránátnál kézzelfoghatóbb Balogh úr féltett kincsei között veszély a földrajztudorok és külügyérek szakmai féltékenysége. Ez utóbbi szerencsére múlóban: le­xikonszerkesztők és térképrajzolók vitás kérdés­ben mostanában már felhívják Balogh urat. Mindez nem akadályozza őt, hogy megírja havi ötven-hatvan levelét szerte a világba, raktározza az államfők válaszait és a mintegy két köbméter­nyi zászlót. Ezek közül a legtekintélyesebb darab Kamerunból érkezett. Mivel nem volt kéznél más, az elnök bevonta a köztársasági palota tetejéről az állami zászlót. Jókora csomagban érkezett, hi­szen nem kisebb: háromszor négy méteres lobo­gó. (Blikk)

Next

/
Thumbnails
Contents