Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-14 / 37. szám, kedd

1995. február 9. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ Ó í 9 \ Igen vagy nem? A napokban a Pressklub egyik kerekasztal-beszélgeté­sén Juraj Alner, lapunk munka­társa feltette a kérdést a mi­niszterelnöknek: mi a helyzet a külföldi tőkerészesedésű napi­lapok hozzáadottérték-adójá­nak emelésével? A kormányfő elvetette azt a feltevést, hogy ilyen lépést magában foglaló törvénytervezetek készültek volna, azonban nem utasította vissza az ilýen jellegű fejtege­téseket. Éppen ellenkezőleg ­nem tartotta kizártnak, hogy ha a Národná obroda szer­kesztősége technikai felsze­reltségének egy részét a ve­gyes vállalat külföldi tőkéjéért vásárolták, akkor újságíró-kol­légánk révén az kiabál, akinek a háza ég. Annál nagyobb volt a megkönnyebbülésünk, ami­kor a pénteki Pravdában a Ka­tarína Tóthová miniszterelnök­helyettessel készített beszél­getésben azt olvastuk: a nyilvá­nosság megtévesztését jelenti az a hír, hogy fokozzák a nyo­mást a tömegtájékoztató esz­közökbe beáramlott külföldi tőkére. Tóthová nem tudja, ki­nek az érdeke kormányunkat olyan fénybe állítani, hogy a külföldi befektetőket elriassza. A miniszterelnök-helyettes ez­zel egy adag optimizmust ön­tött belénk. Szorítunk neki, hogy ne végezze a parlament környezetvédelmi bizottságá­ban. (Martin Hric, Národná obroda) KÖZLEMÉNYEK Dr. Krajczár Gyula, Komárom város (Magyar Köztársaság) polgármestere és Pásztor Ist­ván, Komárom (Szlovák Köztár­saság) polgármestere minden érdeklődőt szeretettel meghív ma délután 17.00 órára a két önkormányzat közös kiadásá­ban megjelent KOMÁROM-KO­MÁRNO, város a Duna két partján című fotóalbum sajtó­tájékoztatóval egybekötött be­mutatójára. Helyszín a Madách­Posonium könyvesbolt, Klapka tér. A kötet szerzői: Bárdos Ist­ván, Kecskés László, Mácza Mi­hály, Mudrák ,Attila, Somogyi Győző és Ölveczky Gábor. * • * Holnap, február 15-én dél­után négy órakor nyílik a Ma­dách Galériában (Pozsony, Mi­hály kapu 6.) Barczi Géza festőművész kiállítása. FRICSKA Addig - ameddig Divatba jöttek a dél-szlovákiai városok. Főleg a Szlovák Nem­zeti Pártnál és a hasonlóan nemzetieskedő szervezetekben. A Szlovák Nemzeti Pán Komá­romban tartotta országos közgyűlését, szombaton pedig a Matica slovenská vezetősége határozott úgy, hogy a közgyűlé­sét (az öt javasolt város közül válogatva) Rimaszombatban rendezi meg, többek között azért is, merthogy „fokozottabb figyelmet kívánnak szentelni Szlovákia déli és keleti részei­nek, és a nemzetiségi viszo­nyokban is problémák merültek fel". Erre a problematikus város­ra tehát, Jozef Márkus szerint, azért esett a választás, mert a Matica slovenská úgymond „jó irányban akar befolyásolni, né­hány dolgot". Hogy a Matica képes jó irány­ban befolyásolni az eseménye­ket, tapasztalhattuk már 1990 őszén is, amikor a nyelvtörvény parlamenti megvitatása kap­csán 80 ezer embert csődített össze Pozsony főterére, ked­vezően befolyásolva a környé­kén levő kocsmák és üzletek na­pi bevételét. Gondolom, Rima­szombat városatyái sem fognak ágálni az ellen, hogy Markušék éppen az ő városukban tartsák meg a soron következő közgyűlésüket. Annál is inkább, mert nyolcvanezren nyilván nem lesznek, de az államilag do­tált nemzetieskedő funkcionári­usok és a közgyűlés vendégei a vásárlóerejükkel majd remél­hetőleg megközelítik a 80 ezres tömeg költekezési lehetőségeit. Akadhat persze néhány Po­zsony-centrikus újságíró, aki majd csupán magában hábo­rogva afölött, hogy négy órát kell utaznia, kipécézi, hogy ez a kulturális szervezet miért nem Turócszentmártonban, a Matica hagyományos székhelyén, sőt törvényhozásunk szerint nemze­ti központjában vagy Pozsony­ban tartja a közgyűlését. No de ezekre az állítólag külföld által, valutában pénzelt újságírókra remélhetőleg nem ad majd Már­kus és környezete. Hiszen ez már diszkrimináció lenne! Miért ne kereshetnének a magyar nemzetiségű vállalkozók is? Mi­ért ne költekezhetnének éppen náluk a maticások, a mečiaris­ták, a szönöszösők, az állami funkcionáriusok és parlamenti képviselők? No meg aztán, örül­jünk addig, ameddig a dél-szlo­vákiai városokba dínom-dánom­ra, költekezésre hajlamos kül­döttek, hivatalos résztvevők ér­keznek, és nem a szlovák nem­zetőrség, nyelvrendőrség külö­nítményei. FEKETE MARIAN í VÁLASZ OLVASÓINKNAK A házastárs öröklési joga B. E.: 1963-ban kötöttünk házasságot. A férjemék hárman voltak testvérek, és nekem is van két bátyám. Sajnos ne­künk nem született gyermekünk. A szüleink már nem élnek. Azt szeretném megkérdezni, hogy ha valamelyikünk meg­halna, örökölne-e a testvér vagy a családja (gondolok itt például a bátyám elhunyt húgának a családjára)? Csinál­tassunk végrendeletet? Az öröklési jog csoportokba osztja a törvényes örökösök­ként számításba vehető szemé­lyeket. így például az örökösök első csoportjába tartoznak az örökhagyó gyermekei és házas­társa. Ha az örökhagyónak nem volt gyermeke, nem voltak leszármazol, illetve azok vala­milyen okból (például kitaga­dás) nem örökölnek, akkor a házastárs csak az örökösök második csoportjába tartozó személyek örökölnek. Ide tarto­zik elsősorban az örökhagyó házastársa, az örökhagyó szü­lei, valamint azok, akik az örök­hagyóval annak halála előtt leg­alább egy évig közös háztartás­ban éltek, és ebből az okból gondoskodtak a közös háztar­tásról vagy eltartásukkal az örökhagyóra voltak utalva (lásd a Pogári Törvénykönyv 474. §­ának első bekezdését). Aggo­dalomra tehát nincs okuk, mi­vel az örökösök második cso­portjában az örökhagyó házas­társa egyedül is örökölhet (ugyanígy egyedül is örökölhet az örökhagyó szülője is). Az örökhagyó testvére, esetleg an­nak gyermekei a Polgári Tör­vénykönyv 475. paragrafusa értelmében csak akkor örököl­hetnének, ha az örökhagyó há­zastársa valamilyen okból az örökhagyó házastársa vagy szülője nem örököl. Mivel a szlovákiai öröklési jog 1950-tól nem ismeri az ági öröklés fogal­mát sem, a végrendelkezést fö­löslegesnek tartjuk. dr. P. D. Pongrácz Lajos emlékünnepség Ipolyságon Pongrácz Lajos születésének 180. évfordulója alkalmából hol­nap emlékünnepséget rendez az Ipolysági Magyar Tannyelvű Alapiskola. A délelőtt 8 órakor kezdődő ünnepség keretében a Pongrácz Lajos életét bemutató kiállítás megnyitásán túl több előadásra is sor kerül. Dr. Kiss László csílizradványi körzeti or­vos Pongrácz reformkori tevé­kenységével ismerteti meg a hallgatóságot, dr. Csáky Károly, az ipolysági egyházi alapiskola igazgatója a Hont megyei reform­kori ellenzék jeles képviselőjé­nek ipolysági éveit eleveníti fel, a budapesti dr. Hála József pedig Pongrácz és a kiváló néprajzku­tató, művészettörténész, nagy­váradi püspök, Ipolyi Arnold ba­rátságáról tart előadást. Az ipolysági alapiskola már több hónappal ezelőtt kérvény­ben fordult az oktatási miniszté­rium illetékeseihez azzal a ké­réssel, hogy engedélyezzék az al­ma mater számára Pongrácz La­jos nevének a felvételét. Nyilván a minisztériumi dolgozók „alter­natív" elfoglaltságainak tudható be, hogy az engedélyt ez idáig nem adták meg. (kosár) Felvillant a Neon Uj Szó-tudósítás Az Egyesült Államok harmadik legnagyobb autógyára, a világ­hírű Chrysler jó évet zárt 1994­ben; mivel termékei, a Voyager minibusz, a Vision luxusautó, Cherokee és Wrangler dzsipjei és az új Neon személygépkocsi kelendőek, közel 4 milliárd dollá­ros adózás előtti nyereséget tu­dott felmutatni. A Chrysler, amely korábban szinte csak az amerikai piacra összpontosított, most Európát is megcélozta, és terjeszkedési elképzeléseiből Szlovákia sem marad ki. Po­zsonyban tegnap a Sonauto Slo­vakia Kft. közreműködésével ép­pen legújabb terméküket, a Chrysler Neont mutatták be, amelyről szinte lerí: európai igé­nyeknek, európai ízlésnek felel meg ez a középkategóriájú autó. A 2000 köbcentiméteres, 95 ki­lowatt teljesítményű autó a fiatal és sikeres embereket célozza meg, akik élvezik a vezetést. Ez egyben máris jelzi, hogy nem népkocsiról van szó. Évi 80-100 darab eladását már sikerként könyvelné el a kft. vezetése. A korszerű megoldások garmadá­ját felvonultató jármű olcsóbb változatának alapára 746 ezer korona. (sidó) Egy jegyzet visszhangja A Michal Kováč államfőnek a Szenei Magyar Oktatási Nyelvű Gimnáziumban tett múlt pénteki látogatásáról kö­zölt szerkesztői Jegyzetre - amely a tudósítástól elkülönít­ve, más betűtípussal Jelent meg Vojtek Katalin tollából ­több visszhang érkezett szerkesztőségünkbe. Ezért Mázik Máriának, a gimnázium igazgatóhelyettesének az államfő gimnáziumi látogatása alkalmával elmondott beszédéből az alternatív oktatásra vonatkozó részt közöljük. A szenei gimnázium több mint három évtizedes múltra tekint vissza, a leányiskola csak egy éve alakult. Valamennyi oktatónknak teljes képzettsége van. 258 diákunk közül kettő nem magyar nem­zetiségű. Az utóbbi években elsősorban a nyelvoktatásra és az in­formatikára összpontosítottunk. A leánynevelő szakiskola fő szak­területe a kereskedelem és a vállalkozás, de a növendékek a szak­tantárgyakon kívül számos más gyakorlati tudnivalót is elsajátíta­nak, amelynek később hasznát látják az életben. Iskolatanácsunk­kal az elsők között hoztuk létre a Pro Juventa Alapítványt, s csak en­nek köszönhetően vásárolhattunk néhány új segédeszközt. (Ké­rem, engedje meg, hogy ebből az alkalomból köszönetet mondjak Elšík polgármester úrnak az iskolánknak nyújtott pénzügyi támoga­tásért. A polgármester úr a szenei magyar nemzetiségű polgárok ál­talános bizalmát élvezi.) Az ember és a föld a nemzet gazdagságának része. A legnagyobb gazdagság azonban az ész, a tudás. Meggyőződésünk, hogy a Föl­dünket fenyegető ökológiai és morális katasztrófa elhárítására csu­pán egyetlen lehetőség létezik: a demokratikus társadalom erköl­csileg fejlett, új típusú emberének felnevelése, aki képes tájékozód­ni az ezredforduló információs explóziójában is. Iskolánkban mindig a diák, az ember állt és áll a figyelem középpontjában. Mindennapi munkánkban Ján Amos Komenský, a nagy tanítómester pedagógiai elveiből indulunk ki, aki világosan megfogalmazta pedagógiai írása­iban, hogy a „dolgok megismeréséhez" vagy az idegen nyelvek elsa­játításához az anyanyelv alapos ismerete képezi az alapot. A másik egyszerű kiindulópontunk az, hogy számunkra minden diák olyan fontos, mintha saját gyermekünk lenne. Ezért komoly aggodalom­mal tölt el az a tény, hogy első ízben került be a kormányprogramba az alternatív oktatás bevezetésének kérdése. Oktató-nevelő mun­kánk eredményeit tekintve nem vagyunk jobbak, de rosszabbak sem, mint más iskolák. Nem vagyunk jobbak, de rosszabbak sem az ország többi emberénél. Egyszerűen emberek vagyunk, ezen ál­lam odaadó polgárai. Tanárokként odaadó, de nem szolgalelkű ál­lampolgárokat kívánunk nevelni. Mi az igazság? Mint szenei lakost különösen érdekelt az Új Szó február 11-i számában megjelent cikk az „Ideje elfelejteni a sérelmeket" című írás -vk- tollából. Majd kis­sé alább az újságíró kifejti véle­ményét a találkozóról, és úgy ér­tékeli a történteket, hogy ez volt „a kihagyott lehetőség órája", mert a tanári kar nem ismertet­te a köztársasági elnökkel az al­ternatív oktatás elutasításának szakmai érveit. Lányom is diákja az intéz­ménynek, és ezért utánanéz­tem, mi is történt valójában. Mi­után az ott személyesen megje­lentektől kaptam az egybehang­zó információkat, nincs okom kételkedni hitelességűkben. Az a benyomásom: a cikkben kifej­tett vélemény inkább azt tükrö­zi, hogy a felszólaló Mázik Mária nem az újságíró véleményét mondta el a köztársasági elnök­nek. Bizonyára nem az ott fel­szólaló hibája, hogy elnökünk nem ismeri az alternatív oktatás bevezetéséből fakadó ránk le­selkedő veszélyeket. Nézzük azonban a tényeket. Ugyanazon a napon a köztársa­sági elnök ellátogatott a modori Ľudovít Štúr Múzeumba is, ahol szlovák írókkal, tudósokkal, nyelvészekkel, a kulturális mi­nisztérium munkatársaival és a Matica slovenská képviselőivel tanácskozott az államnyelvről szóló törvény alapelveiről. Köz­társasági elnökünk azt mondta, hogy a szlovák anyanyelvet védeni, művelni és fejleszteni kell. Ha védeni kell, akkor akár törvénnyel is, mert az irodalmi nyelv egyike a nemzet alapjelei­nek..." Elolvasva a két tudósítást és olvasva a sorok között is, úgy tűnik, hogy köztársasági elnö­künk mást mondott a maticá­soknak Modoron és mást a szenei magyar pedagógusok­nak. Ha mindkét újságíró lelkiis­merete és az újságírás etikája szerint tudósított, akkor már csak az a kérdés: ... mi az igaz­ság? AGÁRDYGÁBOR AHOGY ÉN LÁTOM Korábbi aspirációihoz képest megalázó vereséget szenve­dett tavaly ősszel a Demokrati­kus Baloldal Pártja. Hasonló helyzetben „mászta át" a vá­lasztási küszöböt, mint 1992 nyarán a Magyar Koalíció; ha csak néhány tízezerrel keve­sebben voksolnak rá, be sem jut a parlamentbe. Viszont ko­rábbi magatartásának köszön­hetően elpártolt tőle a munkás­ság jelentős része, megalakult a Szlovákiai Munkásszövetség, sőt: a parlamentbe is bekerült, mi több, a Szlovák Nemzeti Párt társaságában és Vladimír Mečiar vezetésével kormányté­nyezővé is vált. Ennél nagyobb vereség már nem is érhette Szlovákiában a szociáldemokrata eszmét. A kudarc akkor következett be, amikor szinte már senki sem vetette szemére Peter We­iss pártjának a kommunista utódpártságot. Akkor történt Milyen lesz a baloldal? meg mindez, amikor a demok­ratikus baloldaliság (figyelem­be véve a múltat) már megszűnt titokszó lenni, ami­kor már mindenki, köztük jóma­gam is szívesen elhitte, hogy európai mércével mérve is szo­ciáldemokrata párttá transzfor­málódott az egykori Szlovákia Kommunisa Pártjának jobbik fele. Némely politológusok azt ál­lítják, hogy ebben az országban körülbelül a szeptember végén, október elején elért tíz százalék fejezi ki azok részarányát, akik vagy tudatosan, vagy potenciáli­san egy szocdem pártba tartoz­nak. Hasonlóképpen a keresz­ténydemokratákhoz, akiknek szintén meg van a maguk sta­bil választói bázisa. Aztán még van Szlovákiában néhány szá­zaléknyi liberális. A többi válasz­tó pedig vagy nacionalista, vagy szélsőségesen nacionalista. A kérdés azonban nem ennyire egyszerű. Szlovákiában a politikai struktúra kialakulása még min­dig a kezdeti stádiumban van,' és valószínűleg eltelik még né­hány esztendő, amíg a helyűkre kerülnek a dolgok. A gazdasági hanyatlással kísért átmenet­nek - éppen a szociális feszült­ségek miatt - az a legmarkán­sabb vonása, hogy könnyen ta­rolt a nemzeti és szociális de­magógiával „érvelő", európai kategóriákkal nem definiálható pártok szövetsége. Ha azonban legalább egy évtizedes távlat­ban vizsgáljuk a várható folya­matokat, okkal-joggal feltéte­lezhetjük, hogy ez még a szlo­vákiai sajátságokat figyelembe véve is átmeneti állapotnak te­kinthető. Weissék most kongresszusra készülnek, és e fórumon majd az dől el, képes lesz-e a párt fel­készülni a szükségszerűen be­következő változásokra, vagy olyan vezetőket választanak a küldöttek, akik irányításával a szervezet majd közel sodródik ahhoz az irányzathoz, amely a választások eredményeként most hatalomra került. Az utóbbi két évben már többször tapasztalhattuk, hogy vannak a DBP-ben olyan ve­zetők is, akik - hogy finoman fejezzem ki magam - szívesen „sodródnának". Ne köntörfalaz­zunk, hadd mondjam ki nyíltan, hogy a „sodródást" elsősorban nemzeti alapon képzelnék el. A baloldali demokraták vezetői nagyjából két csoportba sorol­hatók. Az egyikbe azok tartoz­nak, akik csak, hogy úgy mond­jam, pártépítési és szavazat­szerzési szempontoktól vezé­relve engednek a gonosznak, a másikba pedig azok, akik lel­kük legmélyén mindig is nacio­nalisták voltak. Peter Weiss az első csoport­ba tartozik. Kérdés, hogy a kongresszuson milyen lesz a tö­meghangulat. Egyes kiszivár­gott hírek szerint az északi járá­sokban megtartott pártkonfe­renciákon sok küldött kemé­nyen bírálta őt, és nemcsak azért, mert a párt átalakulása folyamán nem volt elég szociá­lis, hanem azért is, mert csak „langyosan volt nemzeti". Szin­tén csak kiszivárgott hírek sze­rint ezt azzal akarta ellensú­lyozni, hogy megpróbálta a megválasztandó legfelsőbb pártvezetés jelöltlistájáról kigo­lyózni Borza Erzsébetet, aki ­mint tudjuk - magyar nemzeti­ségű. A déli járásokból olyan hí­rek érkeztek, hogy a magyar nemzetiségű baloldali demok­raták helyretették a dolgokat, és Borza Erzsébet rajta maradt a jelöltlistán. Hogy mi lesz en­nek a taktikázásnak a végered­ménye, az majd csak a kong­resszuson dől el. A megválasz­tott pártelnök és az elnökhe­lyettesek nevét tartalmazó lista majd mindennél hitelesebben megmutatja, meddig jutott el a Demokratikus Baloldal Pártja a szociáldemokratává válásban. Értsük ezen azt is, hol tart a párt a nacionalizmus és a po­pulizmus leküzdésében. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents