Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-11 / 8. szám, szerda

8 j ÚJ SZÓ GAZDASÁG - TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ 1995. január 11. JOZEF KUCERAK: A piacgazdaságot az állampolgárok teremtik meg... „Szomorú dolog, hogy öt évvel a rendszerváltást követően visszatérünk a vagyonjegyes privatizáció létjogosultságának értelmezéséhez. A vállalatoknak mintegy 30 százaléka van magántulajdonban, míg Csehországban körülbelül a 80 százaléka. Csehországban már a »harmadik hullámot« készítik elő, és nem vonják kétségbe létjogosultságát. Az alapok inflációgerjesztő hatásalt ecsetelő szóbeszédeken való rágódás helyett inkább azon kell elgondolkodnunk, hogy nem követett-e el több hibát az, aki lelassította a szlovákiai gazdaság átalakításának egész folyamatát mondja Jozef Kučerák, a ZLATÝ PRAMEŇ befektetési alap Rt. igazgatótanácsának elnöke. A Sme hétfői számában vele készített interjúját az alábbiakban közöljük. • Jozef Magula pénzügy-minisztériumi államtitkár az utóbbi napokban több ízben is kifogásokat emelt a befektetési alapok működésével kapcsolatban. Kifogásolta többek között, hogy az alapok „gazdaságtalanul" bántak a vagyonjegyes privatizáció második hullámában kifejtett reklámkampányuk során pénzeszközeikkel. Az államtitkár szerint a reklámra fordított költségeket végül is a befektetési alapok jövendő részvényeseinek a zsebéből fizetik majd meg. Hogyan is tehát áll a helyzet a reklámkampány költségeit illetően? - A reklámkampány költségeit az alapok kezelői fedezték, illetve az alapok megalapítói, és mindannyian tudták, hogy mekkorák ezek a kiadások. Ha volt merszük arra, hogy sok pénzt fordítsanak reklámra, akkor valószínűleg az általuk megalapított alap is nagy lesz, tehát az abszolút számokban magasnak tűnő reklámköltségek viszonylag alacsonyak lesznek, és alacsony lesz a rezsije is. Tudatosítani kell, hogy egy alap minél nagyobb, kezelési költségei annál alacsonyabbak. Éppen ezért értelmetlen dolog, ha valaki abszolút számokban mutatja ki a reklám költségeit. Az alap megalapítói, illetve kezelői, tehát azok, akik a reklámköltségeket fedezték, csak 2 százalékot kapnak a vagyonából. Ha tehát többet költöttek rá, mint amennyit az alaptól kapnak, az az ő kockázatuk, a veszteség is őket terheli, nem pedig az alapot. • Az alap kezelője tehát csak annyit kaphat, amennyit a befektetési társaságokról, illetve alapokról szóló törvény megenged? - Pontosan, és semmi többet nem kaphatnak. • A törvény értelmében a befektetési alapnak a portfoliójában nem lehet több, mint egy részvénytársaság részvényeinek a 20 százaléka. Ha túllépik ezt a küszöböt, meghatározott időben összhangba kell hozniuk a törvénnyel. Ezzel kapcsolatban az alapok első hullámban tanúsított magatartását kétféle okból tárgyalják. Egyrészt azért, mert az alapok szándékosan rendeltek több részvényt, hogy „részvényfölöslegüket" később eladhassák. Másrészt azért, mert e tevékenységük következtében nagy lett a túljegyzés, ami az első hullám egyes fordulóiban drágította a részvényeket. - Ezt a problémát két szempontból kell megközelíteni. Egyrészt a túljegyzés szempontjából, másrészt pedig a részvénykereskedés szempontjából. Ha elfogadjuk a játékszabályokat, miszerint az alap nem rendelhet többet egy részvénytársaság részvényeiből, mint azok 20 százaléka, akkor azt respektálni fogják az alapok. Ez azonban egyáltalán nem oldja meg a túljegyzés kérdését. Sőt, ha az alap többet akarna rendelni 20 százaléknál, tudja, hogy kockáztat, hogy bekövetkezhet a túljegyzés, és megrendelése sikertelen lesz. • Azt is bírálják, hogy a kisrészvényesek gyakorlatilag nem gyakorolhatnak hatást a befektetési alapok portfoliójának megváltoztatására. Egyszóvaí kritizálják, hogy ezek a változások előnytelenek lehetnek a részvényesek számára, és végső soron az alapok által kibocsájtott részvények piaci árának csökkenéséhez vezethetnek. - Minden részvénytársaság legfelsőbb szerve, tehát az alapé is, a közgyűlés. A közgyűlésen pedig a részvényesek szavazással döntenek a felvetődő kérdésekben. Ez a szabály mindig érvényes volt, és az is marad. A részvényesek részéről nincs más lehetőség az ellenőrzésre, és nem is lennének megfelelőek. Sőt az alapoknak piacszerű magatartást kell tanúsítaniuk. A vállalatokhoz hasonlóan változtatniuk kell portfoliójukat, vizsgálniuk kell, hogy azokat a részvényeket, amelyek nem hajtanak részére hasznot, nem cserélik-e le másokra, jobban fizetőkre. A portfolio ellenőrzésének megvannak a jogi szabályozói, és erre van az állami felügyelet is. A törTudja-e, hogy... ... a magasan fejlett technológiájú központi zárak, riasztórendszerek és az összes biztonsági berendezés dacára az autólopás semmivel sem nehezebb feladat, mint tíz évvel ezelőtt? Legalábbis ez derült ki a What Car? című, kocsitulajdonosoknak szóló brit fogyasztói magazin egyik legutóbbi számából. Az újság 50 különböző típusú kocsit bocsátott lakatosok és közelebbről meg nem határozott más „szakemberek" rendelkezésére azzal, hogy öt perc alatt nyissák ki és készítsék élő ellopásra az autókat. Az 50 kocsi közül mindössze kilenc állta ki a próbát, ezért megérdemlik, hogy felsoroljuk a nevüket: Ford Fiesta RS 1800, Ford Escort 1.8 Sí, Ford Mondeo 2.0 Si, Audi A6 2.6 SE, BMW 525i SE, Vauxhall Omega Elite 3.0i, Volvo 850 GLT 2.5 20v, Porsche 928 GTS és Toyota Supra. A többi kocsival - a Peugeot, az Opel, a Ford, a Citroen, a Honda, a Renault, a Fiat, a Toyota, a Mercedes, a Mitsubishi, a Seat, az Audi, a Nissan, a Volkswagen és a BMW különféle modelljeivel - a mesteremberek bőven a megadott normaidő alatt elbántak. A leggyengébben a Peugeot 106 xs 1.4i szerepelt: 1 perc és 3 másodpercig tartott, míg feltörték és beindították. A gyengébben szereplők közül a legtöbbet a BMW 325i-vel bajlódtak: 4 perc 10 másodpercig tartott a jármű beindítása. ...miképp lehetséges, hogy az újszülöttek minden vény egyértelműen megszabja, hogy az alapok nem vehetnek részvényeket olyan áron, amely meghaladja a nyilvános piaci árat. Olcsóbban sem adhatnak el részvényeket, mintamilyen a részvény ára aznap a nyilvános értékpapírpiacon. Hozzá kell fűzni, hogy az állampolgárok a vagyonjegyes privatizáció első hullámában már sokattanultak, és ennek alapján kialakították az alapokhoz fűződő viszonyukat. Az állampolgároknak is piacszerű magatartást kell tanúsítaniuk, és ezt meg is kell tanulniuk. Ha úgy látják, hogy alapjuk portfoliója szegényedik, szavazással megakadályozhatják azt, vagy eladhatják részvényeiket. Ha az állampolgárnak nem lenne meg ez a lehetősége, és valaki más kezelné az alapok portfolióját, nem alakulna ki semmiféle piacgazdaság. A piacgazdaságot az állampolgárok maguk teremtik meg, nem teremtheti meg az államapparátus. • Ez azt jelenti, hogy az állampolgároknak tudatában kellene lenniük, hogy a befektetések keretében kockázatot vállalnak, és döntéseikért felelősek. Ezzel összefüggésben ön miként értékeli azoknak az információknak a színvonalát, amelyeket az alapok nyújtanak gazdasági tevékenységük eredményeiről? - A piacgazdaság kialakításának, a befektetési társaságok működésének és az információs rendszer megteremtésének első éveit tapossuk. Gyakorlatilag csak a múlt évben indult az alapok tevékenységéről való tájékoztatás folyamata. Ebben nem látok semmiféle problémát, mert törvény rendelkezik róla, hogy az alapoknak és a befektetési társaságoknak évente két alkalommal kell tájékoztatniuk a közvéleményt portfoliójukról. Ezeket az információkat kötelesek megküldeni az állami felügyeleti szervnek is. Elegendő tehát figyelemmel kísérni, hogy megtartják-e a törvényt. • Az alapok jogállását és tevékenységét a befektetési alapokról és társaságokról szóló törvény, illetve a Kereskedelmi Törvénykönyv szabályozza. Helyesnek tartja, hogy a befektetési alapok, a Kereskedelmi Törvénykönyvre támaszkodva „korlátozzák" részvényeik nyilvános piacon történő forgalmazhatóságát? A részvényes ily módon tulajdonképpen nem „menekülhet el" alapjától, és nem tanúsíthat olyan magatartást, amilyenről a fentiekben beszélt... - Az alapok részvényeivel kereskedhetnek a nyilvános értékpiacokon. Az alap azonban megszabhatja, hogy részvényei csak az igazgatótanács beleegyezésével adhatók vagy vehetők. Ez a lehetőség a Kereskedelmi Törvénykönyvből adódik, de a befektetési társaságok és alapok esetében nem egészen helyes, hogy legyenek ilyen korlátozások, mert a részvényesnek jogának kellene lennie, hogy bármiféle korlátozás nélkül adja - vegye az alap részvényeit. Végül is azok az alapok, amelyek ilyen korlátokat szabtak, fokozatosan megszabadulnak tűlük, mert csak terhet jelent számukra, és arra is rájöttek, hogy ez fölösleges korlátozás. • Jozef Magula befektetési alapok címére mondott szavainak kampányszerű felhangjai is vannak. Ön szerint mi motiválta kezdeményezését? - Egyetértek azon szavaival, hogy az állam elemezheti az egyes alapok szándékait, elemezheti az alapokat, és tanácsokat adhat az állampolgároknak. Az állampolgároknak azonban végső soron maguknak kell dönteniük. Az állami felügyeletnek nem szabadna kisajátítania az állampolgár döntési jogát, nem szabadna védelmezőjeként fellépnie, kampányt szervezni az alapok ellen, és a törvény végrehajtójának szerepében feltüntetnie magát. E szempontból az állami felügyelet kevesebb, mint a törvény. Szomorú dolog, ha az állami felügyelet akarja helyettesíteni a törvényt. Ahelyett, hogy ellenőrizné, egyes esetekben megtartják-e a törvény betűjét, olyan kampányba kezdenek az alapok ellen, amely a nyomozás benyomását kelti. Ez már nem teljesen tiszta játék, ez már nem is teljesen az államigazgatás eljárásának a kérdése, úgy néz ki, mintha politikai ügy lenne. • Nem gondolja, hogy e kampány végső célja némely alapok tevékenységének betiltása, abban a szellemben, hogy „aki ütni akar, az botot is talál hozzá"? - Nem gondolom, hogy bizonyítékokat keresnek egyes alapok ellen. Ugyanakkor aggódva figyelem, hogy erősödnek az állami dirigizmusról szóló elmélkedések. Mivel a befektetési alapok és társaságok valahogy kívül esnek az államapparátus közvetlen beavatkozásain, az államapparátus igyekszik gyengíteni befolyásukat. Ez tulajdonképpen koncepciójuk része, és annak a megnyilvánulása, hogy miként tekintenek a gazdaság működésére és az állam gazdaságban betöltött szerepére. IVAN ŠTULAJTER KETLITERES FOGYASZTAS SZAZ KILOMETEREN Szuperkönnyű és hibrid meghajtású autók Több mint négy éve, hogy a Föld napja alkalmából sok híresség felemelte a szavát beteg bolygónkért, egészen pontosan a környezetvédelem nagyobb publicitásáért. Több mint két éve már annak is, hogy Rio de Janeiróban a világ vezető politikusai elhatározták, együtt tesznek valamit a környezeti rombolás megfékezésére. Ekkor még a washingtoni Fehér Házban is megalakult a zöld csapat. A feladat a szeméthalmaz, az üvegházhatás megszüntetése mellett a tisztább környezetért megalkotott új közlekedési eszköz is. A tiszta és jó hatásfokkal működő autó már régóta álma a mérnököknek, a várostervezőknek, és persze mind-annyiunknak. A szigorú szabályok, a katalizátor, az elektronikus üzemanyagbefecskendezők ellenére is még mindig túl magas a járművek károsanyag-kibocsájtása. Az egyik út a szigorítás: Kaliforniában például az ezredfordulón az autók bizonyos százalékának nulla emissziós értékkel kell rendelkeznie. A technikai megoldások közül az egyik alternatíva a mezőgazdasági termékekből visszamaradt biogázok hasznosítása, de az olajtársaságok ragaszkodnak a gázolajhoz, azzal az ígéretükkel, hogy minimálisra csökkentik a károsanyag-kibocsátást. A környezetvédők leginkább a napenergiából nyert elektromosságot részesítik előnyben. Vannak, akik a hidrogéngázt preferálják. Az autógyárak a súlycsökkentésben és a hatékony üzemanyag-felhasználásban látják a jövőt. A szakemberek egy része a könnyű anyagú és igen kis légellenállású, hibrid üzemmódú autóban látják a megoldást. Ezzel akár két liter alá is lehet szorítani 100 kilométeren a fogyasztást. Az autónak az anyaga karbon, üvegszál, üveg vagy kevlár nevű műanyag. Az anyag már ismerős a versenyautóknál, de készítenek belőle golyóálló mellényeket is. A jármű hajtásáról az álomautóban egy hibrid rendszer gondoskodna. A kicsinyke - akár dízel - motor generátorokat működtetne, és azok fejlesztenék az áramot az első kerekekben elhelyezett kisméretű villanymotorokhoz, melyek az autót hajtanák, lejtőn vagy fékezéskor áramot termelnének az akkumulátorokba. Előnye, hogy kevesebb a károsanyag-kibocsátása, és a meglevő energiarendszert, olajszállító és benzinkúthálózatot sem kell lecserélni. Nagyon sok autógyár dolgozik hasonló kísérleti modelleken. A közelmúltban vált ismertté a japán Daihatsu kísérleti autója, amely 450 kilométert tud megtenni két feltöltés között, ez éppen a kétszerese az akkumulátoros villanyautók hatótávolságának. A szintén japán Mitsubishi hibridautója ennél is tovább megy: ezerkilométeres a hatósugara, ám az ára miatt még egyelőre versenyképtelen. A BMW, a Mercedes, a Rover és a Volvo autógyárak szintén folytatnak hibridkísérleteket. Az amerikai nagyok, a Chrysler, a Ford és a General Motors mérnökei is dolgoznak az új szuperautón, hiszen az nemcsak a zöld program része, de a sikeres megoldás esetén világra szóló üzlet is. (N-g) A General Motors Ultralite elnevezésű kísérleti autóját az igen kedvező légellenállású karosszéria és az ultrakönnyű súly jellemzi. segítség nélkül rögtön megtalálják a táplálékot adó anyai emlőt? Erre a kérdésre keresett választ Heili Varendi svéd orvos, a turkui gyermekklinika professzora, aki patkánykísérletekből már tudta: az újszülöttek nem fedezik fel a mellbimbót, ha szaglóidegüket átvágják. Vajon a csecsemőknél mi irányítja az éhes szájat? Kisérletsorozata» során az egyik asszisztensnő többszörösen lemosta, majd letörölte az anya egyik mellét, a másikhoz azonban nem nyúlt. 512 perccel a születés után az anya hasára fektette a gyermekét. Ezután egy másik ápolónő, aki nem tudta, melyik mellet mosták le, vette át a dolgot: „startpozícióba", azaz a hasról a mellek közé húzta a bébit. Voltaképpen ekkor indult a kísérlet, természetesen az anya beleegyezésével. A professzor meglepő, ámbár nem egészen váratlan eredményt könyvelhetett el - 30 újszülött közül 22 a nem lemosott mell felé mozdult, és annak rendje-módja szerint szopni kezdett. Nem kétséges, hogy a szag volt az iránytűjük. A szülés után egy-két napig fehérjékben különösen dús, sárgás, jellegzetes illatú folyadék távozik a mellből, s a mellbimbó környezetében lévő mirigyek is sajátos illatot bocsátanak ki, amely úgy látszik, a csecsemőt erősen vonzza. Az orvosok gondosan ügyeltek arra, hogy a két mell egyforma hőmérsékletű legyen, s hol az egyik, hol a másik mellet mosták le. A svéd kutató szerint talán az ilyen biológiai jelzőanyagok hiányának következménye, ha az első hetekben a szoptatással gondok vannak. Sok kismama ugyanis szoptatás előtt lemossa mellét, és így akaratlanul is megfosztja gyermekét attól, hogy megtalálja vagy elfogadja az éltető anyatej forrását. ...a gépkocsivezetők veszélyhelyzet esetén nem kellő erővel nyomják le a fékpedált? A balesetelemzők sok száz, nagy sebességű országúti ütközés vizsgálatából megállapították, hogy többnyire (70 százalékban) nem a gépkocsivezetők reakcióidejével volt baj, idejében észlelték a veszélyt, és fékeztek, csakhogy nem kellő erővel, csupán harmadrészt nyomták le a fékpedált. E tapasztalatból kiindulva a Mercedes gyár kutatói olyan elektronikus rendszert fejlesztettek ki, amely érzékeli a vezető szándékát, hogy sürgősen meg akar állni, automatikusan teljes erővel működteti a féket, így körülbelül a felére csökkenti a fékutat. A Lucas alkatrészgyár mérnökeivel közösen tervezett, az ABS-rendszerhez kapcsolódó szerkezet mintegy szervófékként „rásegít" a fékezésre, s a lehető leggyorsabban megállítja a kocsit, függetlenül attól, hogy az autós milyen erővel nyomta le a pedált. Az új elektronika a fékpedál lenyomásának sebességét érzékeli; ebből ismeri fel, hogy a fékeket működésbe kell helyezni, viszont lassításkor semmi dolga sincs. A Mercedes gyár szabadalmat szerzett, a koncepcióra, s 1996-ban vezeti be a gyártásban. A Lucas cég azonban még tökéletesebb változatot szerétne kidolgozni, olyat, amely éles kanyarban is megbízhatóan működik, s alkalmazkodik a jármű terheléséhez. A szakértők véleménye szerint a passzív biztonsági berendezések (például a légzsák) mellett az ilyen aktív rendszerek jelentősen növelhetik a gépkocsizás biztonságát.