Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-02 / 1. szám, hétfő

1995. január 2. KALEIDOSZKÓP ÚJ sz

ó [Fi JÁN BABEJ, SOMORJA POLGÁRMESTERE: Csak a toleranciának van jövője A helyhatósági választások előtt figyelmeztettünk: ha a magyar pártok nem fognak össze, könnyen megeshet, hogy a magyar többségű községekben szlovák lesz a polgármester. Ez történt Somorján, ahol a 35 tagú képviselő-testületbe 16 magyar kereszténydemokrata, 12 Együttélés-, 4 magyar polgári párti és 3 független Jelöltet, Illetve a kilenc polgármesterjelölt közül az egyetlen szlovák nemzetiségűt, a független Jelöltként induló Ján Babejt választották meg Ez azonban még nem Jelenti, hogy a somorjalak rosszul választottak volna. Talán csak rájöttek, hogy nem aszerint kell polgármestert választani, milyen nemzetiségű, hanem annak alapján, hogy eddig mit tett. Az új polgármester pedig az elmúlt négy évben alpolgármesterként bizonyította: szívén viseli a város sorsát. Ján Babejt terveiről kérdeztük. a Szép tervek, de pénz is kell. Milyen a város gazdasági helyzete? - Tekintettel arra, hogy még nem ismert az 1995-ös állami költségvetés, a képviselő-testületben egy 1994-es tapasztalatokon alapuló tervet dolgoztunk ki, amely 36 millió koronával számol. Tájékoztattam a képviselőket, hogy a bankszámlánkon lévő tartalékainkkal az eddigiektől eltérően szeretnék gazdálkodni. Úgy vélem, sokkal ésszerűbb, ha a 16 százalékos banki kamat helyett a pénzünket befektetési társaságban vagy részvénypiacon forgatnánk, és akár negyven százalékot is nyernénk rajta. Egy másik lehetőség a községi részvények kibocsátása. Vagy itt van a városi ingatlanok bérlete. Például a művelődési otthonért évi 2,5 millió korona bérleti díjat kapunk, de ha az épületet eladnánk 25 millióért és azt a pénzt forgatnánk, azon akár évi nyolctíz milliót is nyerhetnénk. Ugyanakkor megszabadulnánk az épület-karbantartási gondoktól. A vállalkozásokat is jobban szeretném támogatni. Például: egy cég külföldre szállítja a termékeit, de az azért járó pénz átutalása bizonyos időbe telik, ezért a város erre az időre hitelt nyújthatna a vállalatnak, hogy ne legyen fennakadás a termelésében. m Hogyan hat Somorja életére a főváros közelsége? - Egyértelműen pozitívan, hiszen Somorján a munkanélküliség nem haladja meg a nyolc százalékot, s ez a mai helyzetben nem kis dolog. m Ön a nagy nyilvánosság előtt környzetvédőként és a bősi vízerőmű ellenzőjeként nagyobb népszerűségre tett szert, mint alpolgármesterként. Hogyan kívánja folytatni ezt a tevékenységét, és milyen közvetlen hatással van Somorjára a vízlépcső? - Lehet, hogy nem sokan tudnak róla, de a somorjai városi önkormányzat még 1990-ben határozatban tiltakozott a vízerőmű építésének befejezése ellen. A lakosok között nemzetiségre való tekintet nélkül akadtak, akik az építkezés befejezése mellett és akik ellene léptek fel. Az önkormányzat szakemberek véleményére alapozta állásfoglalását, amely szerint a Csölösztő és Pozsony közötti területet vissza lehetett volna adni a természetnek. De amikor a kormány a C változat mellett döntött, elm Ön minek tulajdonítja, hogy sikerült megelőznie nyolc vetélytársát? - Szérintem sokat számított, hogy programomban konkrét feladatokat tűztem ki, amiből a legfontosabb a városi hivatal és a városi vállalatok munkájánakjavítása, a fiatal házasok, az idős és a hátrányos helyzetű emberek segítése, a szennyvízcsatorna-, a gázvezeték- és a telefonhálózat építésének befejezése, a szennyvíztisztító megépítése, a kábeltelevízió létrehozása, a fürdő felújítása. Elsősorban azonban azt tartom a sikerem okának, hogy négyéves alpolgármesteri működésem alatt az ajtóm elől senki nem ment el úgy, hogy ne beszéltem volna vele, és ne segítettem volna rajta, ha lehetőségem volt rá. m Mit sikerült elvégeznie az önkormányzatnak az előző időszakban, és mi maradt az új vezetésre? - Az elmúlt időszakban megkezdtük a városközpont felújítását, gázvezetéket építettünk, a komplex lakásépítési program keretében 1992-ben átadtuk az utolsó lakásokat. Én most aprólékosabb programot dolgoztam ki, és a szakbizottságokat is megkértem, egészítsék ki javaslataikkal, hogy a januári testületi ülésen közös javaslatként terjeszthessük elő. Többet kellene törődnünk a környezetvédelemmel, a lakásgondok megoldásával, a szabadidő-eltöltés lehetőségeinek a javításával. Fel kellene újítani a város tulajdonában lévő futballpályát és a sportcsarnokotjavítani akarjuk a fiatalok sportolási lehetőségeit, szeretnénk, ha a testnevelőtanárok vezetésével az órák után is felhasználnák a sportlétesítményeket. ismertük, hogy értelmetlen a befejezés elleni további tiltakozás. A városnak természetesen hátránya származott az építésből. A nehéz tehergépkocsik megrongálták az utakat, a közterületeket és a közlekedési táblákat, és hiába kértük a beruházótól a keletkezett károk megtérítését. A víztározó feltöltése után, 1993-ban a talajvízszint-ingadozás okozta károk is jelentkeztek: a mezőgazdasági szakközépiskola és az autóbuszpályaudvar épületének alagsorában már megjelent a talajvíz. A járási hivatal elöljáróját kértem, kezdeményezzen találkozót a Vízügyi Beruháró Vállalat és a víztározó közelében fekvő községek képviselői között, hogy tárgyalhassunk a környzetvédelmi beruházások finanszírozásáról. m Problémák tehát vannak. Beszélhetünk-e valamilyen pozitívumról, amit a bősi vízmű hozott a városnak, például az idegenforgalom terén? - Nézze, pozitívumról nehéz beszélni, amikor a vízpart egyelőre nem más, mint pusztaság, és a városnak nincs pénze üdülőközpont építésére. A Jednota fogyasztási szövetkezettől kiinduló kezdeményzést pedig nem tárgyalták meg a város vezetésével. Legalábbis mint polgármester-helyettesnek nem volt tudomásom erről. 1993-ban a területfejlesztési terv megtárgyalásával foglalkozó testületi ülésen megjelentek egy pozsonyi tervező cég képviselői, s előterjesztették a városhoz tartozó Csölösztőre tervezett üdülőközpont terveit - beépített strandok, hatalmas parkolók stb. Ezt azonban elutasítottuk, mert ez a régi Csölösztő felszámolását jelentette volna, mi pedig ellenkezőleg, családiház-építés támogatásával szeretnénk elősegíteni az egykori falu életének felélénkítését, amely a vízmű építésekor nagyrészt elnéptelenedett. m Milyen a magyar-szlovák együttélés a városban? - Somorja lakosainak mintegy huszonhét százaléka szlovák, és valamivel több, mint hetven százaléka magyar nemzetiségű. 1967-ben kerültem a városba, feleségem csölösztői származású. Jómagam Bártfáról származom, és gyerekkoromban is voltak magyar játszótársaim, akiket nem értettem, ha szüleikkel magyarul beszéltek. Ennek ellenére sosem volt ebből problémám. Somorjában toleráns, polgári alapokon működő társadalmat találtam, ahol sem a nemzetiség, sem a felekezet nem jelent hátrányt. Én is megtanultam magyarul, a gyermekeim magyar nemzetiségűek. Igaz, szlovák iskolába jártak, de jobban beszélnek magyarul, mint én. Azt vallom, hogy a polgári alapokon nyugvó társadalom építését kell folytatnunk, mert csak a kölcsönös toleranciának és együttműködésnek van jövője. GAÁL LÁSZLÓ AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB MUNKANÉLKÜLISÉGÉ Tornaija egy új év elolt A tornaijai polgármester-választás eredménye azt Jelzi, a város lakossága elégedett volt az addig Is polgármesterkedő Schwartz Árpáddal, hiszen két Jelölt közül nagy fölénnyel őt választotta újra. Schwartz Árpádot a három pártból álló Magyar Koalíció Jelölte a tornaijai önkormányzat élére - egyébként a Magyar Polgári Párt volt az, amely a koalíción belül Indította. A városban egyedüli politikai tömörülésként a Magyar Koalíció mind a 30 megszerezhető képviselői mandátum betöltésére Is Jelöltet állított, s a szavazópolgárok döntése alapján végül 23 képviselőjük lett a tornaijai testületben. A választások még a városhoz tartozó közeli Beje községben is úgy zajlottak, mint tornaijai városrészben. A tavasszal tartott bejei népszavazás ugyan a falu önállósulása mellett döntött, a törvény szerint azonban az önállósulást a kormánynak kell szentesítenie, az pedig mindeddig nem tárgyalta a kérdést, fgy Bejének egyelőre a régi módon két képviselője van a tornaijai önkormányzatban. Abban az önkormányzatban, melynek - beleértve a polgármestert - nem lesz könnyű dolga az elkövetkező négy évben. Mindenekelőtt a nem csupán Tornaijára jellemző nehéz pénzügyi helyzet miatt. Schwartz Árpád polgármestert ezért először arról kérdeztem, mit enged majd meg az 1995-ös költségvetés. - A jövő év számunkra még egy nagy kérdőjel. Vannak ugyan elképzeléseink, de amíg nem ismerjük az állami költségvetés önkormányzatokra vonatkozó részét, addig nehezen tudunk mozdulni. Mindenesetre föl kell majd állítanunk egy bizonyos fontossági sorrendet, melyek lesznek azok az akciók, amelyeket elsőként kell elkezdenünk. - Lesznek-e a jövő évben olyan sürgető feladataik, amelyekkel a költségvetésnek mindenképpen számolnia kell? - Legfontosabb feládatunk a hulladéktárolás megoldása. A múlt évben szerettük volna elkezdeni új szeméttelepünk építését a szárnyai városrész kataszterében. E városrész lakossága azonban petícióban tiltakozott az építkezés ellen, így az egészet felfüggesztettük. Hamarosan elkészül a város területfejlesztési terve, szakemberek próbálnak megoldást találni a telep elhelyezésére. Úgy tűnik azonban, lehetetlen, hogy a város saját területén az említetten kívül egy másik megfelelő helyet találjon. Nézetem szerint e kérdésben három megoldás lehetséges: tárgyalni a szárnyai városrész lakosaival a szeméttelepnek az eredeti helyen való felépítéséről. Azzal, hogy befejeződik itt a 2300 méteres vízvezeték építése. Legfőbb kifogásuk a szemétlerakat ellen ugyanis az volt, hogy mivel a városrészben nincs központi vízvezeték, a hulladéktároló pedig elszennyezné a falu kútjait, nem lenne ivóvizük. Ha mi garantálni tudnánk Szárnyában az egészséges ivóvizet, talán beleegyeznének az építkezésbe. A másik lehetőség, hogy a járási környezetvédelmi hivatallal és a környék polgármestereivel megegyezve valamelyik közeli község kataszterében jelölnénk ki a szeméttelep helyét, és közösen építenénk föl. A harmadik, legköltségesebb pedig részt vállalni az uzapanyiti szemétlerakat fenntartási költségeiből, és odahordani a városi hulladékot. Uzapanyit azonban messze van. - A bejei városrész meglehetősen specifikus helyzetben van, hiszen döntöttek ugyan az önállóvá válásról, de a kormánydöntés hiánya miatt nem válhattak azzá. Hogyan számolnak Bejével az 1995-ös költségvetésben? - Nem probléma kiszámítani, hogy a helyi és központi adókból milyen bevételek illetik a bejei városrészt. Ebből az összegből a lakosság létszáma szerint arányosan le lehet vonni azt az összeget, amely rájuk hárul az adminisztrációval, műszaki szolgáltatásokkal, közvilágítással kapcsolatban. A maradék összeg fölhasználásáról pedig döntsön az a helyi városrészi bizottság, amelynek munkájába szeretnénk bevonni a különválást kezdeményező petíciós bizottság tagjait is. Dönthetnek úgy, hogy a maradék pénzt helyi építkezésre használják, de úgy is, hogy elhelyezik egy bankban, és csak a község önállóvá válása után költik el. A kormánynak minél előbb döntenie kellene a kérdésben. - A Rimaszombati járásban, különösen Tornaija környékén legnagyobb a munkanélküliség az országban. Van-e elképzelése az önkormányzatnak arról, hogyan lehet javítani a helyzeten? - A munkanélküliek aránya valóban nagyon magas. Magában a városban 27 %os, a tornaijai körzetben pedig 36 %-ot tesz ki. Ez már olyan helyzet, amelyben az önkormányzat önerőből nem tud semmit tenni. A törvényből kifolyólag az eddigi kormányok már többször foglalkoztak e kérdéssel, s bízom benne, hogy az új kormány is kötelességének fogja ezt tartani. Úgy, hogy törlesszék azt a bizonyos adósságot, amellyel az ország a Rimaszombati járásnak, illetve Tornaija környékének tartozik. Arra gondolok, hogy vidékünkön az iparfejlesztés az utóbbi évtizedekben bizonyíthatóan alacsonyabb szintű volt, mint más régiókban. A kormánynak olyan beruházásokat kellene kezdeményeznie környékünkön, ahol a munkanélkülieknek legalább egy része munkát találna. Itt például a tornaijai körgyűrű megépítésére gondolok, vagyis arra, hogy a Kassáról Rimaszombatba vezet főútvonalat a mostani állapottal ellentétben a városon kívül vezessen. Van egy előzetes megegyezésünk a munkaügyi hivatallal, hogy ők akceptálni fogják azokat az igényeinket, amelyeket a munkanélküliek foglalkoztatására vonatkozóan a város előterjeszt. Főként a közterületfenntartó vállalatnál szeretnénk munkanélkülieket alkalmazni. A baj csak az, hogy az ő oldalukról nincs túl nagy érdeklődés ilyen munkák végzése iránt. Szó van arról is, hogy a kormány rövid távú intézkedésként a jövő évben körülbelül 6 millióval támogatná a tornaijai rendelőintézet építését, s ennek köszönhetően az építőipari vállalat húsz újabb munkaerőt vehet fel. KLINKO RÓBERT CSALÁDFAKUTATÓK: „A KUTYABŐR MELLÉKES" Ősöm üzeni, meddig élek Hét éve hobbiból kezdett el foglalkozni Kiss József bölcsész az ortodox rabbik családtörténetével. Anyaggyűjtései során egyre többen kértek tőle szívességet: ha már az Irattárakat bújja, ezt meg ezt Is nézze meg. Végül vállalkozó lett. Eötvös György történész és Radványl Tibor szakfordító társaságában 1994 februárjában megalakítottá a Family Tree családtörténeti kutatóirodát Budapesten. - Ügyfeleink 90 százaléka az Osztrák-Magyar Monarchia területéről elszármazott külföldi. A magyarországiaknál az érdeklődés szintjén rendre megreked a dolog, mert kevesen tudják kifizetni a kutatás költségét mondta el Kiss József. m Ez ugyan nem a reklám helye, de tudna mondani egy irányárat? - A kívánságoktól és a rendelkezésre álló alapadatoktól függ, mennyiért vállaljuk a munkát. Például sokan csak egy fotót szeretnének kérni az ősi házról, amit már a nagyszüleik eladtak. Ha pontosnak véljük az információt, akkor az előre látható munkaráfordítás arányában a kért összeg sem csillagászati. Ám néha a háromszorosába kerül a kutatás. Például pár hónapja egy amerikai úr a nagyapja testvérét kereste. Ismerte a nevét, továbbá hogy a Tisza mentén született, az I. világháborúban katonáskodott és a mai Szlovákiában lakott. Egy hét leforgása alatt kiderítettük: valójában a Duna mentén született és Erdélyben élt. Az ilyen kutatásokat már nem tekintjük szigorúan üzleti ügynek. Elfog bennünket a vadászkutya ösztöne, feltárni egyes emberek, családok identitását. m Milyen adatokhoz tudnak hozzáférni? - Európában az anyakönywezetést a tridenti zsinat rendelte el, a XVI. században. Ekkor Magyarország nagy részén már a török volt az úr. Érdekes kivétel Kassa, amely várost többször elfoglalták, de a helyi evangélikus plébánián mégis már az 1580-as évektől fennmaradtak az eredeti anyakönyvek. Általánosan csak a törökök kiűzése után, az 1600-as évek végén indult az egyházi anyakönywezetés, amire kutatásaink során elsősorban támaszkodunk. Az állami anyakönywezetés a történelmi Magyarország területén 1895-től lett kötelező, ezért az esetek többségében a felekezetek anyakönyveit is át kell nézni. Ezek területileg eltérő időben kezdték rögzíteni a halálozásokat és a születéseket. Például a zsidó hitközségek általában 1850-től, de a lovasberényi hitközségek már 1786-tól. Jó támpontot adnak a katonai, népszámlálási, jobbágyi tized összeírások és a halotti értesítők. Az utóbbiakban lényegesen több adat szerepelt, mintamennyit a mai gyásztáviratokban olvashatunk. a Mi a „rekordjuk"? - Szlovákiában szép munkákat lehet készíteni, ahol nem járt a török. Nemrégiben egy család szomolnoki őseit 1630-ig sikerült visszavezetni. m Ha régiókra bontjuk a tevékenységüket, milyen arányban fordulnak elő szlovákiai települések? - Azt kell mondanom, legyen a család erdélyi vagy délvidéki eredetű, előbb-utóbb óhatatlanul rátalálunk egy kassai, pozsonyi vagy valamelyik bányavároshoz kötődő ágra. Ezen települések jellegüknél, korabeli szerepüknél fogva „gyűjtötték" az embereket. Például a szomolnoki család bányász família volt. 1880 körül kerültek le vasgyári munkásként az akkor induló diósgyőri kohóhoz. • Nem nézik önöket egy kicsit bohókásnak a különböző hivatalokban, levéltárakban? - Elég sok levéltárban, plébánián megfordultunk már Szlovákiában. Mindenhol a legnagyobb segítőkészséggel találkoztunk; légyenek partnereink szlovákok vagy magyarok. „Esemény" vagyunk, hisz kijár ma levéltárba? Nem volt olyan kérésünk, amit ne próbáltak volna meg teljesíteni. Ha mégsem sikerült, nem rajtuk múlott. m Mi motiválja a megbízóikat? A nemes kutyabőr? - Heraldikai „bedolgozóink" közreműködésével rekonstruálni tudjuk a családi címert, ám csak egy német hölgyre emlékszem, aki a fia vélt könnyebb érvényesülése miatt kérte: derítsük ki, jogosan használná-e a Von jelzőt? Igazoltuk, használhatja a nemesség e megkülönböztető nyelvtani előtagját. Persze csak a névjegykártyáján, a hivatalos okiratokban nem. Előfordul, hogy deportálás, kitelepítés során szétszakított családok kérik segítségünket. Mostanában egyre gyakrabban azt kérik tőlünk, közöljük: meddig éltek az őseik, illetve ha van rá adat, akkor, milyen betegségben haltak meg? Ebből szeretnének következtetni a várható saját élettartamukra. m Milyen a fogadtatása egy-egy dolgozatuknak? - Gondolom, arra céloz, amikor rossz. Igazából két dologtól tartunk. Például 80 évesen jönnek rá, hogy szerelemgyerek volt a dédi. A másik, bármennyire is furcsa: a vallásuk nem az volt, mint aminek hitték... V. PAIZS GÁBOR