Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-28 / 23. szám, szombat

BELFOLD - KÜLFÖLD PARLAMENTI LEVÉL i A hatalom megszilárdításának útja TOKES LASZLO AZ OT ERT VADAKRÓL Támadás Temesvár szelleme ellen Messze többről van szó, mint személyes ügyről. Az ellenem foly­tatott rágalomhadjárat beleilleszkedik a romániai magyar- és RMDSZ-ellenes kampányba - Jelentette ki pénteki budapesti, nemzetközi sajtótájékoztatóján Tőkés László királyhágómellékl püspök, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének tiszteletbeli elnöke. A tájékoztatót a Magyarok Világszövetsége szervezte. Mint ismeretes, a püspököt a közelmúltban azzal vá­dolták meg, hogy Ceausescu titkosszolgálatának, a Securitate­nak az ügynöke volt 1989 előtt. 1995. január 28. A Tisztelt Ház negyedik ülésé­nek napirendi pontjai közül je­lentőségével magasan kiemelke­dett az SZK új kormánya által előterjesztett programnyilatkozat tervezete. Habár jóval az ülés előtt az ellenzéki pártok képvi­selői tudatában voltak annak, hogy a programmal kapcsolatos vita csupán formális lesz, mégis alaposan felkészültek rá. Szak­mailag jól előkészített előadások­kal kellett rámutatni a hiányokra, az ellentmondásokra, a múlt szel­lemiségét idéző centralisztikus módszerek újraélesztésére és a számunkra oly nagy veszélyt je­lentő államnacionalista törekvé­sekre. Aktív ellenzéki fellépéssel kellett bizonyítani a világ előtt a Meéiar-féle koalíciós kormány programjának veszélyeit, ame­lyek által az ország fejlődése meghatározatlan és bizonytalan irányba indul el. Már a bizottsági tárgyalások eredménye megmu­tatta, hogy a legfelsőbb törvény­hozásban hibátlanul működik a kormányhatalom által gondosan biztosított többségi rendszer. Csupán a rendhagyó összetételű környezetvédelmi bizottság lóg ki a sorból. így hát ezen a bizottsá­gon keresztül kellett a számunkra fontos javaslatokat „becserkész­ni" a parlament elé terjesztett kö­zös anyagba (ezek között volt pl. a nemzetiségi kultúra tételes támo­gatását követelő kiegészítő javas­lat is). Mivel a kormányprogramot nem lehet módosító javaslatok­kat korrigálni, ezért az ellenzék számos határozati javaslat meg­fogalmazásával kísérelte meg a kormány programjának kiigazítá­sát. A Magyar Koalíció képviselői ki­lenc (6 - MK; 3 - MKDM) felszó­lalásban fogalmazták meg ke­mény bírálatukat és egyúttal 15 határozati javaslatot terjesztettek elő. Több mint ötven képviselő szerette volna elmondani vélemé­nyét az előterjesztett programról. De esak szerette volna, mert Slo­táék a 31. hozzászólás után is­mét a bevált módszert alkalmaz­ták: javasolták a vita berekeszté­sét - ugyanis fölösleges a sok be­széd. Csupán a házbizottság megegyezésének volt köszön­hető, hogy ezután még minden frakció 15-15 percet kapott. Ér­demes megemlíteni, hogy Mečia­rék okultak a múlt kellemetlen ta­pasztalataiból. Már ügyeltek arra, hogy ne csak az ellenzék „sortü­ze" legyen jellemző a vitára. Gon­dosan felkészült képviselőik vál­takozva dicsérték a kormány programját, és szidták az ellenzé­ket. Ebbe egyértelműen besegí­tett a házelnök ravasz ármányko­dása is. Mellőzve az eredetileg ki­alakult sorrendet, két képvi­selővel ügyesen „hígította" az el­lenzéki felszólalók sorát. Az SZNP képviselőinek szélsőséges és el­lenséges felszólalásai nemcsak feszült, hanem színvonal alatti, a legközönségesebb hangvételű helyzeteket idéztek elő. Nagy szé­gyen ez egy ország legfelsőbb tör­vényhozó testületére! A határozati javaslatok hosszadalmas szavazási folya­matában probléma nélkül műkö­dött a 83-ak ismert gépezete. Ti­zenöt javaslatunk közül, megle­petésünkre, kettőt - számunkra nem különös jelentőségűt - foga­dott el a többség (13 %-os hatás­fok). Viszont elgondolkoztató az a tény, hogy a számunkra fontos ja­vaslatok esetében (néhány képvi­selő kivételével) - egyedül ma­radtunk (az államnyelv védel­méről szóló törvény beterjeszté­sének megakadályozása, az al­ternatív oktatás bevezetésének leállítása, Szlovákia csatlakozása a nyelvi chartához, stb.) A vége­redmény ismert. A január 25-én folytatódott par­lamenti ülés kiemelkedő napiren­di pontja a kormánykoalíció kép­viselői által beterjesztett „elnöki tetemrehívás" volt. Mečiar embe­rei a William A. Ormenak írt elnöki válaszlevél kapcsán széles körű támadást indítottak a köztársa­sági elnök ellen. Arra hivatkozva, hogy 1993 elején a parlament vá­lasztotta meg az SZK első elnö­két, jogot formáltak a felelősség­re vonásra. Azt a tényt viszont fi­gyelmen kívül hagyták, hogy a megválasztás pillanatával az el­nöki tisztség egy másik alkotmá­nyos halmazba került át, amelyre már nem terjed ki a legfelsőbb törvényhozás hatásköre. Kivételt képeznek, természetesen az al­kotmány 106. cikkelyében foglalt eshetőségek. Az elfogadott végső határozat szövege már egyre világosabbá teszi a kor­mánypártiak törekvéseit: fokoza­tosan rábizonyítani az elnökre, hogy tevékenysége az SZK ellen irányul, és veszélyezteti demok­ratikus alkotmányos berendez­kedését. A 106. paragrafus értel­mében mindez majd megfelelő okot jelenthet a köztársasági el­nök visszahívására készülő ja­vaslat megfogalmazására és előterjesztésére. A Mečiar vezet­te koalíció egyre magabiztosab­ban halad hatalmának megerősí­tése és elképzeléseinek megva­lósítása útján. 1995. január 26. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Együttélés MTI-hír Tőkés László kijelentette: az utóbbi időben Romániában kié­leződött agresszív nacionalizmus, kisebbség- és magyarellenesség erősen veszélyezteti az ország de­mokratikus fejlődését. Álláspontja szerint a közelmúltban a román kormánykoalícióhoz csatlakozott Nagy Románia Párt és a Szocialis­EU-VITA Tizenöten 5 nyelven MTI-hír A hat nyelven folyékonyan beszélő Nana Mouskouri görög énekesnő kérdőre vonta Alain Juppé francia külügyminisztert az Európai Unió munkanyelvei­nek csökkentését célzó terv miatt. A művésznő, aki 30 év­vel ezelőtt Franciaországot vá­lasztotta második hazájául, 1994 júliusa óta az Európai Parlament tagja. Ebben a minőségében szólította fel Stipasbourgban a francia mi­nisztert a tagországok nyelvei­nek támogatására. A francia politikusoknak ugyanis azzal sikerült magukra vonniuk néhány tagállam ha­ragját, hogy a 15 tagúra bővült Unió intézményeinek mélyre­ható átszervezésére vonatkozó terveikben az intézmények munkanyelveinek számát ötre szeretnék csökkenteni. A „tizenkettek", kilenc nyel­véből tizenegy lett a „tizenö­tök" Uniójában, ami száztíz tol­mácsolási kombinációt jelent. Az átszervezés támogatói a párhuzamos munkák csökken­tésének igénye mellett azzal érvelnek, hogy igen nehéz len­ne megfelelő számú finn-görög vagy svéd-portugál tolmácsot biztosítani. . A francia tervek szerint az ügyintézés nyelvei az angol, a francia, a német, az olasz és a spanyol lennének. ta Munkapárt Ceausescu ideológi­ájának hívei, s támadást indítottak Temesvár szelleme ellen. Hozzá­tette: sajnös a diverzió behatolt az egyházba, az RMDSZ-be és a ro­mániai magyarság körébe is. Állás­pontja szerint a kormány meg akarja osztani a román ellenzéket, nemzej- és románellenességgel vádolják a Demokratikus Konven­cióba tömörült ellenzéket, ha az MTI-hírek Több román ellenzéki politikus is a román felet minősítette a fő fe­lelősnek Hrebenciuc kormány­főtitkár budapesti vizitjének alaku­lásáért. Radu Vasile, a Keresztényde­mokrata Nemzeti Parasztpárt szó­vivője kijelentette, hogy adomán kormány nyilatkozata az RMDSZ elleni igazságügyi eljárásról, illetve a kormány egyes, tagjainak egye­nesen a párt törvényen kívül helye­zésére vonatkozó állásfoglalásai súlyos, megbocsáthatatlan hibát jelentettek. Ilyen körülmények kö­zött számítani lehetett arra, hogy a A cseh kormány szerint alapta­lan az a Biztonsági Információs Szolgálatot ért vád, hogy ez a szer­vezet hatáskörét túllépve figyelteti és adatokat gyűjt a politikai pártok­ról - közölte Václav Klaus cseh kormányfő a kabinet ülését kö­vetően, melyen ez a kérdés is napi­rendre került. Ez a vád Jan Kalvoda, a Polgári Demokrata Szövetség elnöke és a kormány alelnöke részéről hang­zott el mintegy két hete. Klaus sze­rint a kormány vizsgálóbizottsága nem állapított meg semmiféle tör­vénysértést, s ezért alaptalannak vállalja az együttműködést az RMDSZ-szel. Tőkés elmondta: nem tart attól, hogy Romániában Boszniához ha­sonló etnikai feszültségek alakul­nának ki. Úgy ítéli meg, hogy a ro­mániai magyarságot provokálni akarják, de ez nem vezet sikerre. Ha Romániában valamikor vér fo­lyik, a magyarok csak áldozatok le­hetnek -jelentette ki a királyhágó­melléki püspök. Tőkés László kö­szönetet mondott a magyar kor­mánynak amiért megfelelő maga­tartást tanúsít a romániai magya­rokat ért támadásokkal kapcsolat­ban. Köszönetét fejezte ki a hat magyarországi parlamenti pártnak közös nyilatkozatáért, ami vélemé­nye szerint komoly erkölcsi segít­séget jelent számukra. magyar fél reagál, és diplomáciai szinten is felhívja a figyelmet a kapcsolatok lehűlésére. Mindazon­által a hat magyarországi párt ál­lásfoglalása túlzott, és csak arra vezethet a szóvivő szerint, hogy még csökönyösebbé tegyen bizo­nyos, ugyancsak túlzott álláspon­tokat mind az RMDSZ, mind a kor­mányon lévő politikai erők ré­széről, Szerettük volna, ha Buda­pest bölcsebben reagál - mondta Radu Vasile. Ludovic Orbán, a Liberális Párt­93 vezetőségének tagja kifejtette: amikor a román kormány egy tagja szerint indokolt az RMDSZ törvé­tekinti a vádat a titkosszolgálat el­len. A kabinet ugyanakkor bírálta Kalvodát azért, hogy egy ilyen sú­lyos vádat a nyilvánosság elé tár, ahelyett, hogy az egészet először a kormányon belül vitatná meg. Új­ságírói kérdésre válaszolva Klaus kijelentette, hogy az üggyel kap­csolatban sem ő személyesen, sem a kormány mint testület, nem fogják Kalvoda lemondását kezde­ményezni éspedig abban az eset­ben sem, ha a vádak egy része mégis megalapozottnak bizonyul­na. A parlamenti bizottság vizsgála­ÚJ SZ Ó 3 j Csák Elemér az űj kormányszóvivő Horn Gyula miniszterelnök feb­ruár 15-i hatállyal érdemei elisme­rése mellett felmentette tisztsé­géből Dr. Forró Evelyn kormány­szóvivőt, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkárát. Ezzel egy­idejűleg Csák Elemért nevezte ki helyére. Csák Elemér ismert televíziós és rádiós újságíró. Volt moszkvai majd New York-i tudósító,valamint a Világkiállítás Programirodájának sajtófőnöke. (góg) Tegnap este telefonon felkeres­tük Forró Evelynt, hogy a hogyan továbbról érdeklődjünk. Budapes­ten ugyanis az a hír járja, hogy visszatér Prágába, ahol négy évig a Magyar Rádió tudósítója volt, ám immár nem újságíróként, hanem diplomataként. Forró Evelyn a hírt nem kommentálta. A felmentés okát firtató kérdéseket azzal utasí­totta vissza, hogy február 15-ig köztisztviselő, s köti a köztisztvi­selői titoktartás. A későbbiekben sem kíván az okokról nyiiatkozni. (gyor) nyen kívül helyezése, a magyar kormány reagálására számítani le­hetett. Ez a reagálás kemény volt, és azt mutatja, hogy amíg a román kormányban ott vannak egy szélsőséges párt képviselői, a két kormány kapcsolataira ez negatí­van fog hatni. Több román lap közölte azt a nyilatkozatot, amelyet Horn Gyula adott az AFP-nek arról, hogy Buda­pest elvárja a román kormány el­határolódását az igazságügy-mi­niszter RMDSZ elleni nyilatkozatá­tól, a Cronica Romana például ez­zel a címmel: „Horn Gyula az RMDSZ segítségére siet". ta még nem fejeződött be, de fi­gyelmet keltett azonban egy kiszi­várogtatott hír, részeredmény: a bi­zottság a Kalvoda által felhozott vádak egyikét, miszerint a tit­kosszolgálat a kormány előzetes jóváhagyása nélkül kapcsolatot tartott volna fenn más titkosszol­gálatokkal, állítólag megalapozott­nak találta. Mindenesetre a cseh sajtó továbbra is terjedelmes anyagokban foglalkozik a témával, és már azt találgatja, hogy az affér végén vajon kinek a bársonyszéke fog meginogni. KOKES JÁNOS CSEH BELÜGYI BOTRÁNY Kinek a bársonyszékébe kerül? ROMAN ELLENZEKIEK AZ RMDSZ ELLENI KAMPANYRÓL Megbocsáthatatlan hiba Misi, Ernő, Gergő.,. Nem hiszem, hogy mostanság, amikor oly nagy szükségünk len­ne a gerinceket egyenesen tartó gondolatokra, nemzeti öntudat­ra, a jellemet megalapozó kap­csolatokra megtagadhatatlan szellemi értékeinkkel, minden esetben élni tudnánk azzal, amink van. Pedig gyakorlatilag mindennapjainkban elérhetőek, fizetni is a legritkább esetben kell értük. Annak idején magyar anya­nyelvi iskolákba írattak bennün­ket. Igaz, akkor sem mindenkit, mert még hatott a kitelepítés ré­me, érvényesült az északról jött komisszárok, gárdisták és hiva­talnokok propagandája. Ott éltek még közöttünk, s tették a dolgu­kat, többekkel elhitették, hogy csak akkor lehet gyerekükből mi­niszter, gyárigazgató meg párttit­kár, ha szlovák iskolába járatják valamennyit. Talán éppen ez volt az oka, hogy a józanabb szülők fontosabbnak tartották a tisztes megélhetést, a szakmunkásbizo­nyítványt, a technikusi beosztást, majd az otthonmaradást, mint a fényes karriert jósoló jövőt. Aztán igazából az történt, amire maguk sem gondoltak. Számba véve falumban három évtized főiskolát és egyetemet végzetteit, de még a szakközépis­kolák érettségizettjeit is, kiderült: az abszolút többségük magyar anyanyelvi iskolában érettségi­zett. Nem állítom, hogy könnyű volt az útjuk, azt sem állítom, hogy mindez természetes követ­. kezménye annak az első lépés­nek. Összetettebb és sokélű dol­gok hatottak rájuk mindvégig. Ahogyan haladtak az évfolya­mok egymás után az időben, úgy épült apró szegmensekből a ke­rék, amelyen elkészülte után gör­dülhetett tovább egy-egy gyerek élete. Nekünk nem kellett mecha­nikusan ismételgetnünk: „ Moja materinská reč je slovenčina." Nem is kerültünk a kötelező jel­szó alapján összeütközésbe a fa­lu mögötti réteken folyó játékok nyelvével. Számunkra az iskolai szünetek játékainak nyelve nem vált külön a réten csapatostul űzött népi gyermekjátékok nyel­vétől. Magyar volt, éppen ezért nem kellett reggelente erőszak­kal átkapcsolnunk egy teljesen más rendszerű nyelvre, nem kel­lett a legőszintébb és legnyitot­tabb lelkű éveinket idegen lelki szorításban élni. A dolog akkor vált leginkább érezhetővé, ami­kor a szlovák nyelvet tanulva szlo­vák irodalmi ismereteinket tekint­ve fokozatosan felzárkóztunk a szlovák iskolába járókhoz. Ne­künk nem volt idegen Fraňo Kráľ, Peter Jilemnický vagy Pavol Dobšinský. Mátyás királyról egy eleddig ismeretlen dimenzióban született véleményt ismertünk meg Sládkovič Detvanját olvasva. Akkor viszont már mindörökre társunkul szegődött Nyilas Misi, Nemecsek Ernő és Bornemissza Gergő. Jókat kalandoztunk János vitéz nyomán a réti fűzfaóriások földjén, erőpróbákat jelentett Tol­di Miklós egy kézzel felemelt rúd­ja, mutatván az utat talán éppen a majdani értelmes szülői dönté­sek felé. És lettünk felnőttek, születtek gyerekeink, s mindezek ellenére sem voltunk mindannyian me­gingathatatlanok. Mindennek el­lenére ma is kell a józan érvelés, az őszinte szó. Mert lettek új csá­bítások, születtek a falusi védett­ségből kiszakadt gyökértelen tö­megeket felzabóló városi lakóte­lepeken ezrével magyar gyere­kek. S amiben mi erősödtünk, azt igencsak csorbítja társaink gyengeségei. A sorsom hozta úgy, hogy az első érettségi találkozónkon egy váratlan rutinműtét miatt nem vehettem részt. Amikor aztán hí­rét vettem, hogy néhány osztály­társam - mellesleg a kassai ma­gyar ipari érettségizettjei ­szülőként megbotlott, mert gyer­mekét szlovák iskolába járatja, egyetlen további érettségi talál­kozón sem vettem részt. Nem rontom el az urak és hölgyek ke­délyes csevegését, víg mulatsá­gát. Ismerve alaptermészetemet, aligha állnám meg szemrehányó szó nélkül - ünneprontás nélkül. Végül is annak a négy-öt ember­nek többé amúgy sem lenne mit mondanom. Miről beszélgessek velük? Szeretetről, szerelemről amikor már nem tudják gyereke­iknek átadni, amit Adytól, Petőfitől, József Attilától tanul­tunk? Lehet-e velük emlékezni Juhász Gyulával arról, milyen volt szőkesége annak a lánynak? Megértik-e, hogy ötödikes fiam már elolvasta a Légy jó midhalá­lig, A Pál utcai fiúk és az Egri csil­lagok című nemzeti alapműve­ket? Ki hiszi el nekünk? Felnőttségemnek is megvan­nak a szorongásai. Az egyik ilyen január vége felé ér utol. Újságírói feladatként sok riportot, publi­cisztikát írtam már ilyentájt ma­gyar iskolákról, anyanyelvi taní­tásról és tanulásról. Ezért is lehet az, hogy elérkeztem a józan tűrőképességem határához. Győzködtem ezreket, tízezreket, s mintha minden ott tartana, ahol gyermekségem idején. Politiku­sok, hivatalnokok ígérnek szebb jövőt a bodrogközi magyar gyere­keknek Túrócban, a csallóköziek­nek Árvában, a gömörieknek meg újabban Ostraván. Mert ki­eszelték ám a nagy szlovák haza­fiak, hogy a rimaszombati és Rozsnyó környéki munkanélküli­séget Ostraván oldják meg. Az nem izgatja őket, hogy a fekete szén s az acél nem tanítóik szlo­vák szavára jön a felszínre, illetve nem szlovák altatódalra nemese­dik a nagyolvasztóban. Ott olcsó munkaerejükre van szükség, vagy tévednék? DUSZA ISTVÁN x>

Next

/
Thumbnails
Contents