Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-27 / 22. szám, péntek

1995. január 201. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ Ó 9 ) Miután a tavaly augusztus 24-én elfogadott 273/1994. sz. törvény megteremtette a feltételeket a Nemzeti Bizto­sító felosztására, és a társa­dalombiztosítást új alapokra helyezte, az állampolgárok­nak lehetőségük nyílik arra, hogy kiválasszák, melyik biz-. tosítónak fizetik be kötelező egészségbiztosításukat. Szlovákiában az Általános Egészségbiztosítón kívül há­rom ágazati egészségbiztosí­tó már működik, s mivel a törvény erre lehetőséget ad, rövidesen további biztosítók is megjelennek majd e pia­con. A hírek szerint a Szövet­kezeti Egészségbiztosító DRUZAP néven már szintén csak a minisztériumi Jóváha­gyásra vár, hogy megkezd­hesse tevékenységét. Jozef Boristól, a biztosító létreho­zásával megbízott igazgatótól a szövetkezeti egészségbizto­sító megalakításának moz­gatórugóiról érdeklődtünk. - A biztosító megalakításának gondolata a 273/94-es törvény nyújtotta lehetőségekből indult ki. Elképzeléseink alapján az első SZÓVETKEZETI EGESZSEGB1ZT0SIT0 Rajtra készen köztársaságban már működő Slá­via biztosító hagyományaihoz sze­retnénk kapcsolódni, amelynek tagjai, mint ismeretes, elsősorban vidéken élő földművelők voltak. A szövetkezeti biztosító létrehozásá­val azt szeretnénk elérni, hogy a szövetkezeti tagok által befizetett egészségbiztosítási díjak felhasz­nálása a címzettekhez jusson, és egyúttal szeretnénk kihasználni azt a lehetőséget is, hogy a befize­tett összegekkel magunk gazdál­kodjunk, tehát ellenőrizni tudjuk, hogy a tagjaink által befizetett összegeket milyen célokra fordít­ják. • Kik hozták létre ezt a biztosí­tót? - A szövetkezeti egészségbizto­sítót a Szövetkezeti Unió tagszer­vezetei, a Szövetkezeti Földműve­sek Szövetsége, a Kisipari Szövet­kezetek Szövetsége, a Fogyasztá­si Szövetkezetek Szövetsége és a Lakásszövetkezetek Szövetsége együttesen hívták életre. Elképze­léseink szerint biztosítónk mint­egy 150 ezer szövetkezeti dolgo­zó, illetve megközelítőleg 1 millió szövetkezeti tag egészségügyi biz­tosítását végezheti, bár nem zár­kózunk el a családtagok és más szervezetek tagjainak biztosításá­tól sem. Jelenleg mintegy hatvan­ezer előzetes jelentkezőt tartunk nyilván, akik számára készen áll­nak a jelentkezési lapok és az iga­zolványok. • Hogyan áll jelenleg a szövet­kezeti biztosító ügye? - Szervezési előkészületek után 1994. december 20-án hiva­talosan is benyújtottuk engedé­lyeztetési kérvényünket az illeté­kes minisztériumba. Jelenleg az egészségügyi minisztérium jóvá­hagyására várunk. Amint megkap­juk az engedélyt, gyakorlatilag az elkövetkező hónap első napjától beindulhat tevékenységünk, de a kezdéshez szükség lesz a gyógy­rendről szóló törvény elfogadásá­ra is. • Milyen szervezeti felépítéssel számol a szövetkezeti biztosí­tó? - Járási kirendeltségeket ho­zunk létre, felettük Kassán és Besztercebányán két területi igaz­gatóság, valamint a pozsonyi or­szágos központ működik majd. • Milyen szolgáltatásokat kínál­nak ügyfeleiknek? - A gyógyrend elfogadása és az alapellátás meghatározása nélkül előzetesen felelőtlenség lenne pluszszolgáltatásokat ígérni. Az ügyviteli költségek minimalizálá­sán kívül elsősorban a megelőző és betegségfeltáró egészségügyi ellenőrzésekre helyezzük majd a hangsúlyt. Természetesen garan­táljuk, hogy ügyfeleink továbbra is az általuk kiválasztott orvos által nyújtott egészségügyi ellátást él­vezhessék. Későbbi elképzelése­ink között szerepel a háziorvosi rendszer bevezetése is. Mivel a kisiparosok szövetsége számta­lan csökkent munkaképességű személyt foglalkoztat, az egész­ségkárosultak ellátására is ki­emelt figyelmet fordítunk majd. • Hol jelentkezhetnek az ér­deklődők? - Az egyéni és csoportos tag­ság iránt érdeklődők az egyes szö­vetkezeti szövetségek járási tit­kárságain, valamint az országos központokban. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A GLOBAL 2000 MOHIROL A legolcsóbb, ha nem fejezik be TA SR-hír A Mohi Atomerőmű befejezését az osztrák Global 2000 szervezet nem tartja Szlovákia számára a legjobb megoldásnak, tájékoztatott tegnap Radko Pavlovec, a Global 2000 szervezet képviselője. A tizenkét lehetsé­ges változat elbírálása révén Pavlovec szerint bebizonyosodott, hogy Szlo­vákia részére a legolcsóbb megoldás, ha lemond a mohi erőmű befejezé­séről, és még az idén leállítja a Jaslovské Bohunice-it is. További költség­csökkentő megoldás lehet az alacsony behozatali árak kihasználása. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) csak akkor segíti a tervezet befejezését, ha az üzemeltető a megvalósítás legolcsóbb módját választja, miközben igazodik a nemzetközileg elismert műszaki paramé­terekhez. Megköveteli, hogy az atomerőmű befejezésére vonatkozó ter­vek megítélésébe vonják be a nyilvánosságot is. BB AQEX s.r.o. Banská Bystrica Skuteckého 39, U (088) 430 22, fax:(088) 742 318 • szennyvízderítők $ abszorpciós olaj- és zsírszűrők • műanyag gyűjtőtartályok GYÁRTÁSA ÉS SZERELÉSE Környezetvédelmi szaktanácsadás Tervezői és műszaki tevékenység VK-89 í TEGNAP OLVASTUK Halott opció? A Pozsonyi Értékpapírtőzsdén 1995. január 16-án néhány lukra­tív részvénytársaság (Slovnaft, Bio­tika, Nafta Gbely, Slovakofarma) papírjaira kötöttek nagy volumenű üzletet. E részvények ára nem érte el még az utóbbi 365 nap tőzsdei átlagárát sem. Tehát áron alul ad­ták el a szóban forgó értékpapíro­kat. Az eladó a Nemzeti Vagyon­alap volt, a vásárló pedig az Általá­nos Hitelbank (VÚB). Mivel az Ér­tékpapírközpontban december 28­án írták át a részvényeket, és a nagyprivatizációs törvény módosí­tása - melynek értelmében a köz­vetlen eladásokról való döntés jo­gát a kormányról a Nemzeti Va­gyonalapra ruházták át - két nap­pal később lépett hatályba, a va­gyonalap szóban forgó cselekede­te illegálisnak minősíthető. Ez az érem egyik oldala. A másik az üzlet lényege. A vagyonalapnak fizetőképessé­gi problémái voltak, és a VUB-nek azzal adta el a részvényeket, hogy a bankkal egyúttal szerződést kötött a részvények ugyanolyan áron tör­ténő visszavásárlásáról. Ha eltekin­tünk azoktól az „illetékektől", ame­lyeket a vagyonalap a banknak fi­zet, a művelet, gazdasági szempont­ból semlegesnek minősíthető. Per­sze azzal a feltétellel, hogy a va­gyonalapnak néhány hónap múlva lesz pénze a részvények visszavá­sárlására. Mivel a vagyonalap pénz­ügyi mérlegét tekintve állandó hi­ánnyal küzd, és a privatizált vagyon kormány által szorgalmazott, vagyis részletfizetésre való eladása való­színűleg csak tovább nehezíti a va­gyonalap anyagi helyzetét, megtör­ténhet, hogy a szóban forgó részvé­nyek visszavásárlására nem lesz pénz. Ezáltal a részvények a hite­lező, tehát a VÚB tulajdonába kerül­nek. A részvények sorsa ezután pe­dig már kizárólag legnagyobb ban­kunk, vagyis a VUB kezében lesz. Az így kialakult helyzetet hidegfej­jel, vaslogikával és bárminemű er­kölcsi gátlások nélkül elemző sze­mély az alábbi következtetésre jut­hat a bizonyos körülmények között végrehajtott tranzakció, mely egyelőre nem zárult le, privatizálás jellegű. A Nemzeti Vagyonalap „áron alul" eladja a részvényeket a VÚB-nek, és egyúttal formális szerződést köt visszavásárlásukról azzal, hogy előre tudni fogja, a vá­sárlásra vaió jogát nem érvényesíti. A részvények így a VÚB tulajdonába mennek át, amely új érdeklődőnek adja el. Az érdeklődőt, természete­sen a Nemzeti Vagyonalap választ­ja ki, illetve a kormánykoalíció, amely uralja a Nemzeti Vagyonala­pot. Azt a vagyonalapot, amely az Ál­talános Hitelbankot ellenőrzi. Uni­verzális, praktikus és névre szóló... Nevezzük ezt a hipotézist - ha­lott opciónak. Ivan Štulajter, Sme i KOMMENTÁRUNK 1 Mečiar alternatívája Őszintén szólva pénteken, a kormányprogramról szóló parlamenti vitát figyelve, már azt hittem, hogy elfelejtettem államnyelvül, nem értem a szlo­vákul kifejezett gondolatokat. Vladimír Mečiar ugyanis, a maga lehengerlő stílusában azzal támadta a magyar képviselőket, hogy az alternatív oktatás elleni ágálásukkal a szlovák diákok számára akarják megakadályozni a ma­gyar nyelv elsajátítását. Ebből ugye az. következne, hogy az alternatív, avagy pontosabban a kétnyelvű oktatást elsősorban a szlovák iskolákban vezetik be, persze csak akkor, ha azt a szülők egy meghatározott része kéri. Később kiderült, jól értettem, Mečiar valóban a szlovák iskolákkal kap­csolatban beszélt az alternatív oktatás bevezetéséről. Többen úgy gondol­ták, hogy Mečiar egyszerűen csak véletlenszerűen tévedett (amit viszont meglehetősen kétségessé tesz az, hogy többször, több mondatában is így fo­galmazott). Mások inkább egy rossz,ul sikerült viccnek tekintették ezeket a kijelentéseket, és ironikusan megjegyezték, hogy remélhetőleg Slavkovská asszony, oktatásügyi miniszter is tartani fogja magát a kormányfő szavai­hoz. Nem akarok a kákán is csomót keresni, de meggyőződésem szerint Vla­dimír Mečiart nem igenlehet, pontosabban nem szabad lebecsülni, nem le­het róla azt feltételezni, hogy lámpalázában tévesztette volna össze (mégpe­dig sorozatosan) a magyar iskolákat a szlovák iskolákkal. Ugyanígy ki le­het zárni azt is, hogy viccként gondolta volna azt, amit mondott. Alaposan átgondolva a nyilatkozatát két eset lehetséges: az ilyen értelmű kijelentése­it a karzaton ülő diplomatáknak és külföldi megfigyelőknek címezte a brüsszeli és budapesti látogatása előtt. A második lehetőség az, hogy már­már komolyan gondolta, hogy az alternatív, kétnyelvű oktatást a szlovák is­kolákban is be lehel vezetni, lehetővé lehet tenni. A kormányprggram minderről - látszólag - egyértelműen nyilatkozik, amikor leszögezi, hogy „az általánosan elismeri nemzetközi dokumentumok alapján a kormány a Szlovák Köztársaság nyelvileg vegyes területein meg­teremti a feltételeket az államnyelv következetes elsajátítására. Ezzel kap­csolatban támogatjuk a Szlovákia nyelvileg vegyes területein működő' álla­mi iskolákban a kétnyelvű alternatív oktatás létrehozását". Ebből szinte min­denki azt hajlamos kiolvasni, hogy csak a magyar oktatási nyelvű állami is­kolákban történhet meg az alternatív oktatás bevezetése. Mečiar viszont az említett parlamenti felszólalásában valami mást, eset­leg valamivel többet jelzett: elképzelhető, hogy az alternatív oktatás beve­zetéséről szóló rendelet az úgymond „nyelvileg vegyes területen" működő iskolákra vonatkozik majd. Azaz a szlovák oktatási nyelvű iskolákra is! Ez, gondolom, roppantul ügyes húzás lenne, mivel lehetővé tenné a magyar is­kolák, a magyar tanulók diszkriminálása vádjának elhárítását. Ennek az esetleges lépésnek hátterében húzódik meg az, hogy a szlovák kormányzat már számos jelzést kapott az úgynevezett alternatív oktatásnak a magyar is­kolákban történő bevezetésével kapcsolatban, amit külföldön a kisebbségi oktatásügy diszkriminálásának tekintenének. A diszkriminálás vádját azon­ban legalábbis formálisan el lehetne hárítani azzal, hogy ez a szlovák nyelvű iskolákra is vonatkozik; azzal, hogy a szlovák szülők is követelhe­tik, hogy csemetéik magyarul tanulják - mondjuk a Matica és a szlovák nemzet történelmét, vagy a földrajzot. Ugyanakkor még az is elképzelhető, hogy több, clél-szlovákiai városban működő szlovák oktatási nyelvű iskola élne is ezzel a lehetőséggel, hiszen a diákjaik nyolcvan-kilencven százaléka amúgy is magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű. Ső, még az sem elkép­zelhetetlen, hogy ezek az alapvetően szlovák, illetve alternatív oktatási nyelvű iskolák számos magyar szülő számára (akik azt hiszik, hogy a gyer­mekeik így tanulnának meg könyebben és gyorsabban szlovákul) annyira vonzóak lesznek, hogy néhány év múlva inkább ezekbe az iskolákba íratják be a gyermekeiket, nem pedig a szlovák nyelvet a lehető legjobban oktató magyar tannyelvű iskolákba. FEKETE MARIAN Beata Bishop Somorján Manapság, amikor egyre több a rákban szenvedő be­teg, akik gyógyítása olykor sikertelen, vannak, akik az alternatív gyógymódokban bízva veszik fel a harcot a gyilkos kórral. Január 2&-án, szombaton, délután négy­kor a somorjal művelődési báz bábterméb«íi a magyar származású, Londonban élő Beata Bishop előadást tart arról, hogy a öerson-dléta segítségével hogyan gyó­gyult meg és győzte le a bőrrák egyik legveszélye­sebb fajtáját Á meghívó, a FONTANA Kiadó Kft. megjelentette Beata Bishop o témával kapcsolatos könyvét, amely az előadás előtt megvásá­rolható. (erf) AHOGY ÉN LÁTOM Össztűz az elnökre Akkor, a kormány kinevezésé­nek órájában legalább kétmillió szlovák állampolgár ült a televízi­ós készülékek előtt, és még azok a demokraták is szívesen vették, hogy a miniszterelnök békejob­bot ajánlott fel Michal Kováč köz­társasági elnöknek, akik közelről ismerik Vladimír Mečiar módsze­reit. A tisztességes emberek álta­lában szívesebben elhiszik vala­kiről a jót, mint a rosszat. így hát reménykedtünk, mondván: hát­ha most következett be a fordu­lat, a szoliddá válás órája. Ma már tudjuk, mindössze az történt, hogy kiaknázta a pillanat­ban rejlő lehetőséget. Tisztában volt vele, hogy az ország 5,5 millió lakosának döntő része óhajtja a feszültségek enyhítését, és azt szeretné, ha a parlament, a kor­mány és a köztársasági elnök az­zal foglalkozna, ami a feladata; a törvényhozás végre jó törvénye­ket fogadna el, a minisztériumok a gazdaság, a szociális ügy, a kul­túra és a többi terület irányításá­val foglalkoznának, az államel­nök pedig tekintélyének súlyával hatna. Tegnapelőtt megbizonyosod­hattunk róla, hogy a miniszterel­nök egy pillanatra sem vette ko­molyan a megbékélést. Vagy ha komolyan vette, úgy értelmezte, hogy béke legfeljebb akkor lesz a kormánykoalíció és az államfő között, ha Michal Kováč teljesen behódol, és a végrehajtó hatalom által hozott döntések engedel­mes regisztrálójává válik. Érdemes elgondolkozni azon, hogy kik szólaltak fel tegnapelőtt a kormánykoalíció részéről a „saj­tószabadság-vitában". Szembe­ötlő, hogy a koalíciós tábor vala­mit még érő, tehát némi tekintély­nek örvendő személyiségei nem hallatták hangjukat. Jellemző pél­dául, hogy mit mondott Ján Ľup­ták, a munkásszövetség elnöke: „Mit sírunk itt, egy újságíró miatt, ha nem sírunk a 350 ezer mun­kás láttán... akik majd rendet csi­nálnak." Persze a „nadrágos em­berek" kategóriájába tartozók sem mondtak sokkal épületeseb­beket. Ján Smolec, a Slovenská Republika főszerkesztője szerét ejtette, hogy megvédelmezze Jo­sef Tisót és Gustáv Husákot. Egy füst alatt azzal, hogy kifejtette vé­leményét a sajtószabadságról. Bartolomej Kunc pedig - jogász létére - csak arra a következte­tésre volt képes jutni, hogy Willi­am Ormet, aki Michal Kováčnak az inkriminált levelet írta, két évre ki kellene tiltani Szlovákiából. Mečiarék tehát, úgy tűnik, azt a taktikát választották, hogy a „politikai aprószentekkel" intéz­tetnek támadásokat az ország első számű közjogi méltósága el­len. Ez a harcmodor lehetővé te­szi számukra a későbbi taktikzá­zást, hiszen - ha történetesen nem tudnak négy év alatt alkotmá­nyos többségre szert tenni - arra hivatkozhatnak, hogy első garnitú­rabeli személyiségek nem otrom­bálkodtak. A határozatot mind­azonáltal elfogadták, így a kér­dést azért napirenden tettják arra az esetre, ha vagy a DU kigolyózá­sával, vagy „hét becsületes szlo­vák" képviselő átlasszózásával mégis sikerül kilencvenre növel­niük a koalícióra szavazó hona­tyák számát. A lényeg az, hogy a kormányko­alíció nem tett le Michal Kováč teljes politikai megsemmisíté­séről. Minden gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy itt nem Michal Kováč személyéről van szó. Mečiar célja: az alkotmá­nyos szisztéma megváltoztatása. Vagy olyan embert szeretne meg­tenni köztársasági elnöknek, aki a legközelebbi öt év alatt a kor­ány minden cselekedpte fölött szemet hunyna, vagy elnöki rend­szert vezetne be, mégpedig rövid úton, és nem kétséges, hogy ki állna a rezsim élén. Ezt követően már valóban azzal foglalkozna a parlament is, amivel egy parla­mentnek foglalkoznia kell. Tör­vényhozással, mégpedig anélkül, hogy az ellenzéknek a legkisebb esélye is lenne az „okvetetlenke­désre". Félő, hogy igaza lesz František Mikloškónak, aki szerint Mečiar Pinochet rendszerét szeretné átplántálni Szlovákiába. E rezsim­re az lenne jellemző, hogy a gaz­daságban érvényesülne a ma­gántulajdon szentsége, a politikai életben azonban egyfajta felvilá­gosult diktatúrát vezetnének be, amelyben tessék-lássékból eset­leg még ellenzéki pártok is vege­tálhatnának. Bokrétaként Mečiar kalapja mellett, hogy a külföld előtt bizonygathassa: Szlovákiá­ban demokrácia van. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents