Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-27 / 22. szám, péntek

1995. január 201. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ

Ó 9 ) Miután a tavaly augusztus 24-én elfogadott 273/1994. sz. törvény megteremtette a feltételeket a Nemzeti Biztosító felosztására, és a társadalombiztosítást új alapokra helyezte, az állampolgároknak lehetőségük nyílik arra, hogy kiválasszák, melyik biz-. tosítónak fizetik be kötelező egészségbiztosításukat. Szlovákiában az Általános Egészségbiztosítón kívül három ágazati egészségbiztosító már működik, s mivel a törvény erre lehetőséget ad, rövidesen további biztosítók is megjelennek majd e piacon. A hírek szerint a Szövetkezeti Egészségbiztosító DRUZAP néven már szintén csak a minisztériumi Jóváhagyásra vár, hogy megkezdhesse tevékenységét. Jozef Boristól, a biztosító létrehozásával megbízott igazgatótól a szövetkezeti egészségbiztosító megalakításának mozgatórugóiról érdeklődtünk. - A biztosító megalakításának gondolata a 273/94-es törvény nyújtotta lehetőségekből indult ki. Elképzeléseink alapján az első SZÓVETKEZETI EGESZSEGB1ZT0SIT0 Rajtra készen köztársaságban már működő Slávia biztosító hagyományaihoz szeretnénk kapcsolódni, amelynek tagjai, mint ismeretes, elsősorban vidéken élő földművelők voltak. A szövetkezeti biztosító létrehozásával azt szeretnénk elérni, hogy a szövetkezeti tagok által befizetett egészségbiztosítási díjak felhasználása a címzettekhez jusson, és egyúttal szeretnénk kihasználni azt a lehetőséget is, hogy a befizetett összegekkel magunk gazdálkodjunk, tehát ellenőrizni tudjuk, hogy a tagjaink által befizetett összegeket milyen célokra fordítják. • Kik hozták létre ezt a biztosítót? - A szövetkezeti egészségbiztosítót a Szövetkezeti Unió tagszervezetei, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége, a Kisipari Szövetkezetek Szövetsége, a Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége és a Lakásszövetkezetek Szövetsége együttesen hívták életre. Elképzeléseink szerint biztosítónk mintegy 150 ezer szövetkezeti dolgozó, illetve megközelítőleg 1 millió szövetkezeti tag egészségügyi biztosítását végezheti, bár nem zárkózunk el a családtagok és más szervezetek tagjainak biztosításától sem. Jelenleg mintegy hatvanezer előzetes jelentkezőt tartunk nyilván, akik számára készen állnak a jelentkezési lapok és az igazolványok. • Hogyan áll jelenleg a szövetkezeti biztosító ügye? - Szervezési előkészületek után 1994. december 20-án hivatalosan is benyújtottuk engedélyeztetési kérvényünket az illetékes minisztériumba. Jelenleg az egészségügyi minisztérium jóváhagyására várunk. Amint megkapjuk az engedélyt, gyakorlatilag az elkövetkező hónap első napjától beindulhat tevékenységünk, de a kezdéshez szükség lesz a gyógyrendről szóló törvény elfogadására is. • Milyen szervezeti felépítéssel számol a szövetkezeti biztosító? - Járási kirendeltségeket hozunk létre, felettük Kassán és Besztercebányán két területi igazgatóság, valamint a pozsonyi országos központ működik majd. • Milyen szolgáltatásokat kínálnak ügyfeleiknek? - A gyógyrend elfogadása és az alapellátás meghatározása nélkül előzetesen felelőtlenség lenne pluszszolgáltatásokat ígérni. Az ügyviteli költségek minimalizálásán kívül elsősorban a megelőző és betegségfeltáró egészségügyi ellenőrzésekre helyezzük majd a hangsúlyt. Természetesen garantáljuk, hogy ügyfeleink továbbra is az általuk kiválasztott orvos által nyújtott egészségügyi ellátást élvezhessék. Későbbi elképzeléseink között szerepel a háziorvosi rendszer bevezetése is. Mivel a kisiparosok szövetsége számtalan csökkent munkaképességű személyt foglalkoztat, az egészségkárosultak ellátására is kiemelt figyelmet fordítunk majd. • Hol jelentkezhetnek az érdeklődők? - Az egyéni és csoportos tagság iránt érdeklődők az egyes szövetkezeti szövetségek járási titkárságain, valamint az országos központokban. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A GLOBAL 2000 MOHIROL A legolcsóbb, ha nem fejezik be TA SR-hír A Mohi Atomerőmű befejezését az osztrák Global 2000 szervezet nem tartja Szlovákia számára a legjobb megoldásnak, tájékoztatott tegnap Radko Pavlovec, a Global 2000 szervezet képviselője. A tizenkét lehetséges változat elbírálása révén Pavlovec szerint bebizonyosodott, hogy Szlovákia részére a legolcsóbb megoldás, ha lemond a mohi erőmű befejezéséről, és még az idén leállítja a Jaslovské Bohunice-it is. További költségcsökkentő megoldás lehet az alacsony behozatali árak kihasználása. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) csak akkor segíti a tervezet befejezését, ha az üzemeltető a megvalósítás legolcsóbb módját választja, miközben igazodik a nemzetközileg elismert műszaki paraméterekhez. Megköveteli, hogy az atomerőmű befejezésére vonatkozó tervek megítélésébe vonják be a nyilvánosságot is. BB AQEX s.r.o. Banská Bystrica Skuteckého 39, U (088) 430 22, fax:(088) 742 318 • szennyvízderítők $ abszorpciós olaj- és zsírszűrők • műanyag gyűjtőtartályok GYÁRTÁSA ÉS SZERELÉSE Környezetvédelmi szaktanácsadás Tervezői és műszaki tevékenység VK-89 í TEGNAP OLVASTUK Halott opció? A Pozsonyi Értékpapírtőzsdén 1995. január 16-án néhány lukratív részvénytársaság (Slovnaft, Biotika, Nafta Gbely, Slovakofarma) papírjaira kötöttek nagy volumenű üzletet. E részvények ára nem érte el még az utóbbi 365 nap tőzsdei átlagárát sem. Tehát áron alul adták el a szóban forgó értékpapírokat. Az eladó a Nemzeti Vagyonalap volt, a vásárló pedig az Általános Hitelbank (VÚB). Mivel az Értékpapírközpontban december 28án írták át a részvényeket, és a nagyprivatizációs törvény módosítása - melynek értelmében a közvetlen eladásokról való döntés jogát a kormányról a Nemzeti Vagyonalapra ruházták át - két nappal később lépett hatályba, a vagyonalap szóban forgó cselekedete illegálisnak minősíthető. Ez az érem egyik oldala. A másik az üzlet lényege. A vagyonalapnak fizetőképességi problémái voltak, és a VUB-nek azzal adta el a részvényeket, hogy a bankkal egyúttal szerződést kötött a részvények ugyanolyan áron történő visszavásárlásáról. Ha eltekintünk azoktól az „illetékektől", amelyeket a vagyonalap a banknak fizet, a művelet, gazdasági szempontból semlegesnek minősíthető. Persze azzal a feltétellel, hogy a vagyonalapnak néhány hónap múlva lesz pénze a részvények visszavásárlására. Mivel a vagyonalap pénzügyi mérlegét tekintve állandó hiánnyal küzd, és a privatizált vagyon kormány által szorgalmazott, vagyis részletfizetésre való eladása valószínűleg csak tovább nehezíti a vagyonalap anyagi helyzetét, megtörténhet, hogy a szóban forgó részvények visszavásárlására nem lesz pénz. Ezáltal a részvények a hitelező, tehát a VÚB tulajdonába kerülnek. A részvények sorsa ezután pedig már kizárólag legnagyobb bankunk, vagyis a VUB kezében lesz. Az így kialakult helyzetet hidegfejjel, vaslogikával és bárminemű erkölcsi gátlások nélkül elemző személy az alábbi következtetésre juthat a bizonyos körülmények között végrehajtott tranzakció, mely egyelőre nem zárult le, privatizálás jellegű. A Nemzeti Vagyonalap „áron alul" eladja a részvényeket a VÚB-nek, és egyúttal formális szerződést köt visszavásárlásukról azzal, hogy előre tudni fogja, a vásárlásra vaió jogát nem érvényesíti. A részvények így a VÚB tulajdonába mennek át, amely új érdeklődőnek adja el. Az érdeklődőt, természetesen a Nemzeti Vagyonalap választja ki, illetve a kormánykoalíció, amely uralja a Nemzeti Vagyonalapot. Azt a vagyonalapot, amely az Általános Hitelbankot ellenőrzi. Univerzális, praktikus és névre szóló... Nevezzük ezt a hipotézist - halott opciónak. Ivan Štulajter, Sme i KOMMENTÁRUNK 1 Mečiar alternatívája Őszintén szólva pénteken, a kormányprogramról szóló parlamenti vitát figyelve, már azt hittem, hogy elfelejtettem államnyelvül, nem értem a szlovákul kifejezett gondolatokat. Vladimír Mečiar ugyanis, a maga lehengerlő stílusában azzal támadta a magyar képviselőket, hogy az alternatív oktatás elleni ágálásukkal a szlovák diákok számára akarják megakadályozni a magyar nyelv elsajátítását. Ebből ugye az. következne, hogy az alternatív, avagy pontosabban a kétnyelvű oktatást elsősorban a szlovák iskolákban vezetik be, persze csak akkor, ha azt a szülők egy meghatározott része kéri. Később kiderült, jól értettem, Mečiar valóban a szlovák iskolákkal kapcsolatban beszélt az alternatív oktatás bevezetéséről. Többen úgy gondolták, hogy Mečiar egyszerűen csak véletlenszerűen tévedett (amit viszont meglehetősen kétségessé tesz az, hogy többször, több mondatában is így fogalmazott). Mások inkább egy rossz,ul sikerült viccnek tekintették ezeket a kijelentéseket, és ironikusan megjegyezték, hogy remélhetőleg Slavkovská asszony, oktatásügyi miniszter is tartani fogja magát a kormányfő szavaihoz. Nem akarok a kákán is csomót keresni, de meggyőződésem szerint Vladimír Mečiart nem igenlehet, pontosabban nem szabad lebecsülni, nem lehet róla azt feltételezni, hogy lámpalázában tévesztette volna össze (mégpedig sorozatosan) a magyar iskolákat a szlovák iskolákkal. Ugyanígy ki lehet zárni azt is, hogy viccként gondolta volna azt, amit mondott. Alaposan átgondolva a nyilatkozatát két eset lehetséges: az ilyen értelmű kijelentéseit a karzaton ülő diplomatáknak és külföldi megfigyelőknek címezte a brüsszeli és budapesti látogatása előtt. A második lehetőség az, hogy mármár komolyan gondolta, hogy az alternatív, kétnyelvű oktatást a szlovák iskolákban is be lehel vezetni, lehetővé lehet tenni. A kormányprggram minderről - látszólag - egyértelműen nyilatkozik, amikor leszögezi, hogy „az általánosan elismeri nemzetközi dokumentumok alapján a kormány a Szlovák Köztársaság nyelvileg vegyes területein megteremti a feltételeket az államnyelv következetes elsajátítására. Ezzel kapcsolatban támogatjuk a Szlovákia nyelvileg vegyes területein működő' állami iskolákban a kétnyelvű alternatív oktatás létrehozását". Ebből szinte mindenki azt hajlamos kiolvasni, hogy csak a magyar oktatási nyelvű állami iskolákban történhet meg az alternatív oktatás bevezetése. Mečiar viszont az említett parlamenti felszólalásában valami mást, esetleg valamivel többet jelzett: elképzelhető, hogy az alternatív oktatás bevezetéséről szóló rendelet az úgymond „nyelvileg vegyes területen" működő iskolákra vonatkozik majd. Azaz a szlovák oktatási nyelvű iskolákra is! Ez, gondolom, roppantul ügyes húzás lenne, mivel lehetővé tenné a magyar iskolák, a magyar tanulók diszkriminálása vádjának elhárítását. Ennek az esetleges lépésnek hátterében húzódik meg az, hogy a szlovák kormányzat már számos jelzést kapott az úgynevezett alternatív oktatásnak a magyar iskolákban történő bevezetésével kapcsolatban, amit külföldön a kisebbségi oktatásügy diszkriminálásának tekintenének. A diszkriminálás vádját azonban legalábbis formálisan el lehetne hárítani azzal, hogy ez a szlovák nyelvű iskolákra is vonatkozik; azzal, hogy a szlovák szülők is követelhetik, hogy csemetéik magyarul tanulják - mondjuk a Matica és a szlovák nemzet történelmét, vagy a földrajzot. Ugyanakkor még az is elképzelhető, hogy több, clél-szlovákiai városban működő szlovák oktatási nyelvű iskola élne is ezzel a lehetőséggel, hiszen a diákjaik nyolcvan-kilencven százaléka amúgy is magyar anyanyelvű, magyar nemzetiségű. Ső, még az sem elképzelhetetlen, hogy ezek az alapvetően szlovák, illetve alternatív oktatási nyelvű iskolák számos magyar szülő számára (akik azt hiszik, hogy a gyermekeik így tanulnának meg könyebben és gyorsabban szlovákul) annyira vonzóak lesznek, hogy néhány év múlva inkább ezekbe az iskolákba íratják be a gyermekeiket, nem pedig a szlovák nyelvet a lehető legjobban oktató magyar tannyelvű iskolákba. FEKETE MARIAN Beata Bishop Somorján Manapság, amikor egyre több a rákban szenvedő beteg, akik gyógyítása olykor sikertelen, vannak, akik az alternatív gyógymódokban bízva veszik fel a harcot a gyilkos kórral. Január 2&-án, szombaton, délután négykor a somorjal művelődési báz bábterméb«íi a magyar származású, Londonban élő Beata Bishop előadást tart arról, hogy a öerson-dléta segítségével hogyan gyógyult meg és győzte le a bőrrák egyik legveszélyesebb fajtáját Á meghívó, a FONTANA Kiadó Kft. megjelentette Beata Bishop o témával kapcsolatos könyvét, amely az előadás előtt megvásárolható. (erf) AHOGY ÉN LÁTOM Össztűz az elnökre Akkor, a kormány kinevezésének órájában legalább kétmillió szlovák állampolgár ült a televíziós készülékek előtt, és még azok a demokraták is szívesen vették, hogy a miniszterelnök békejobbot ajánlott fel Michal Kováč köztársasági elnöknek, akik közelről ismerik Vladimír Mečiar módszereit. A tisztességes emberek általában szívesebben elhiszik valakiről a jót, mint a rosszat. így hát reménykedtünk, mondván: hátha most következett be a fordulat, a szoliddá válás órája. Ma már tudjuk, mindössze az történt, hogy kiaknázta a pillanatban rejlő lehetőséget. Tisztában volt vele, hogy az ország 5,5 millió lakosának döntő része óhajtja a feszültségek enyhítését, és azt szeretné, ha a parlament, a kormány és a köztársasági elnök azzal foglalkozna, ami a feladata; a törvényhozás végre jó törvényeket fogadna el, a minisztériumok a gazdaság, a szociális ügy, a kultúra és a többi terület irányításával foglalkoznának, az államelnök pedig tekintélyének súlyával hatna. Tegnapelőtt megbizonyosodhattunk róla, hogy a miniszterelnök egy pillanatra sem vette komolyan a megbékélést. Vagy ha komolyan vette, úgy értelmezte, hogy béke legfeljebb akkor lesz a kormánykoalíció és az államfő között, ha Michal Kováč teljesen behódol, és a végrehajtó hatalom által hozott döntések engedelmes regisztrálójává válik. Érdemes elgondolkozni azon, hogy kik szólaltak fel tegnapelőtt a kormánykoalíció részéről a „sajtószabadság-vitában". Szembeötlő, hogy a koalíciós tábor valamit még érő, tehát némi tekintélynek örvendő személyiségei nem hallatták hangjukat. Jellemző például, hogy mit mondott Ján Ľupták, a munkásszövetség elnöke: „Mit sírunk itt, egy újságíró miatt, ha nem sírunk a 350 ezer munkás láttán... akik majd rendet csinálnak." Persze a „nadrágos emberek" kategóriájába tartozók sem mondtak sokkal épületesebbeket. Ján Smolec, a Slovenská Republika főszerkesztője szerét ejtette, hogy megvédelmezze Josef Tisót és Gustáv Husákot. Egy füst alatt azzal, hogy kifejtette véleményét a sajtószabadságról. Bartolomej Kunc pedig - jogász létére - csak arra a következtetésre volt képes jutni, hogy William Ormet, aki Michal Kováčnak az inkriminált levelet írta, két évre ki kellene tiltani Szlovákiából. Mečiarék tehát, úgy tűnik, azt a taktikát választották, hogy a „politikai aprószentekkel" intéztetnek támadásokat az ország első számű közjogi méltósága ellen. Ez a harcmodor lehetővé teszi számukra a későbbi taktikzázást, hiszen - ha történetesen nem tudnak négy év alatt alkotmányos többségre szert tenni - arra hivatkozhatnak, hogy első garnitúrabeli személyiségek nem otrombálkodtak. A határozatot mindazonáltal elfogadták, így a kérdést azért napirenden tettják arra az esetre, ha vagy a DU kigolyózásával, vagy „hét becsületes szlovák" képviselő átlasszózásával mégis sikerül kilencvenre növelniük a koalícióra szavazó honatyák számát. A lényeg az, hogy a kormánykoalíció nem tett le Michal Kováč teljes politikai megsemmisítéséről. Minden gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy itt nem Michal Kováč személyéről van szó. Mečiar célja: az alkotmányos szisztéma megváltoztatása. Vagy olyan embert szeretne megtenni köztársasági elnöknek, aki a legközelebbi öt év alatt a korány minden cselekedpte fölött szemet hunyna, vagy elnöki rendszert vezetne be, mégpedig rövid úton, és nem kétséges, hogy ki állna a rezsim élén. Ezt követően már valóban azzal foglalkozna a parlament is, amivel egy parlamentnek foglalkoznia kell. Törvényhozással, mégpedig anélkül, hogy az ellenzéknek a legkisebb esélye is lenne az „okvetetlenkedésre". Félő, hogy igaza lesz František Mikloškónak, aki szerint Mečiar Pinochet rendszerét szeretné átplántálni Szlovákiába. E rezsimre az lenne jellemző, hogy a gazdaságban érvényesülne a magántulajdon szentsége, a politikai életben azonban egyfajta felvilágosult diktatúrát vezetnének be, amelyben tessék-lássékból esetleg még ellenzéki pártok is vegetálhatnának. Bokrétaként Mečiar kalapja mellett, hogy a külföld előtt bizonygathassa: Szlovákiában demokrácia van. TÓTH MIHÁLY