Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-23 / 18. szám, hétfő

I 4 j ÚJ SZÓ MOZAIK 1995. Január 23. Lépések a vállalkozókról Hovatovább öt év telt el a ma­gánszféra újraéledése óta, de a tegnapi Lépések című műsor is azt tanúsította, hogy még mindig nem beszélhetünk a kis- és közép­vállalkozások támogatásának in­tézményes rendszeréről. Néhány kezdeményezés ugyan létezik, ilyen például a műsorban időrabló részletességgel ismertetett nem­zeti ügynökség, de ez még távolról sem nevezhető az előbb említett rendszernek. A vállalkozók számá­ra így újra csak a remény marad, hogy talán az újonnan hivatalba lépő kormány ideje alatt végre összeáll a kép. Képviselőjük teg­nap meg is engedett egy mély bó­kot, mondván, eddig még egyetlen kormányprogram sem szentelt kü­lön fejezetet a kis- és középvállal­kozók támogatásának. Az ehhez szükséges teendőket azonban bármely vállalkozó képes lenne papírra vetni. Erre jó példa a vállal­kozások támogatására fordított pénz. Az állami hivatalnok derült arccal bejelenti, mi nemsokára törvényt hozunk erről, így az állam kötelezettséget vállal a teljesítésé­ért. Jó, örül meg a vállalkozók kép­viselője, de amennyiben ez nem tartalmaz valamilyen összeget, mondjuk a költségvetés bizonyos százalékának arányában kifejez­ve, továbbra is csak megragadunk a deklarációk szintjén. Magula azért szépeket is mon­dott. Most jövök Šoporňából, és valóban kiderült, van keret hitel­re, és mi ezt meg is találtuk - je­lentette ki például. A frissen hiva­talba lépő kormányoknak persze joguk van még azt is megígérni, hogy hatalmas infrastrukturális beruházásokkal adják meg a szükséges fejlődési impulzuso­kat, és az erre rászorulók pedig jobb híján reménykedő arcot vág­nak hozzá. (tuba) FUR LAJOS: Semmi szükség a határok tologatására A magyarországi ellenzéki pártok szlovákiai látogatásuk során mindenekelőtt arra kerestek választ, hogy milyen eszközökkel képviselhetők leghatékonyabban a nemzetkö­zösségek érdekei. A szlovákiai magyar politikusokkal foly­tatott megbeszéléseiken abból indultak ki, hogy ezt szülőhazájuk specifikus viszonyaiból kiindulva leginkább maguk a kisebbségek képviselői tudják meghatározni, eb­ben hasznos lehet számukra a külső erkölcsi, szakmai tá­mogatás is. Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum elnöke így összegezte tapasztalatait: - A magyar pártok vezetőivel folytatott megbeszélés alapján rendkívül részletes és hiteles körképet kaptunk a szlovákiai magyar kisebbség jelenlegi hely­zetéről, politikai viszonyairól, pártjainak politikai elképzelése­iről, gondjairól. Tárgyalópartne­reink három olyan területet jelöl­tek meg, ahol küzdeni kell a szlo­vákiai magyar kisebbségjogaiért és azokért a lehetőségekért, amelyek fennmaradásának ga­ranciájátjelentik. Első a kulturá­lis kérdések területe, ahol külön­böző anomáliák vannak. Másik az oktatás területe, ahol úgy tűnik, a jelenlegi helyzethez vi­szonyítva rosszabbodhatnak a körülmények. Ennek megakadá­lyozására a szlovákiai magyar pártoknak minden erejüket moz­gósítani kell. A harmadik nagy kérdés - amely nemcsak a ma­gyar nemzeti közösséget, ha­nem valamennyi kisebbséget érinti - , az autonómia ügye, amely a térség többségi nemze­teinek gondolkodásában nehe­zen tud gyökeret ereszteni. Egy­szerűen elzárkóznak az elől, hogy Európának ebben a térsé­gében a megoldás kulcsszava az autonómia. Aggodalmuk abból a félelemből ered, hogy az autonó­miát politikai földcsuszamlás kö­veti, ami kiválást, határrevíziót von maga után. Erről azonban szó sincs. Az autonómia - mely­nek különböző típusai vannak ­az egyetlen olyan forma, amely önigazgatási vagy önszervezési jogok segítségével biztosítani tudja az etnikai közösség meg­maradását anélkül, hogy az adott állam határait, a többségi nemzet jogait sértenék. • Ön is említette azonban, hogy a régió többségi nemzetei tartanak az autonómiától, amit egyes politikai erők saját érde­keiknek megfelelően kihasz­nálnak. Ebben a helyzetben felmerül a kérdés: a magyar ki­sebbségi politikusoknak nem kellene-e tartózkodniuk az olyan megfogalmazásoktól, amilyet a szlovák sajtó nemrég Duray Miklóstól idézett, misze­rint az államhatárok nem meg­változtathatatlanok? - Én számtalanszor elmondtam: nézetem szerint semmi szükség a határok ide-oda tologatására, nem megváltoztatni, hanem légi­es íte n i, átjárhatóvá kellene tenni őket Arra kell törekedni, hogy csak politikai határok létezze­nek, s ezeken keresztül nyugod­tan áramolhasson áru, kereske­delmi cikk, szellemi érték, és akadály nélkül járhasson rajtuk keresztül az ember is. • Kell tehát boncolgatnunk, hogy békés úton, politikai dön­téshozatal révén megváltoz­tathatóak-e vagy sem a ha­tárok? - Nem hiszem. Európába való haladásunk szempontjából is helyénvalóbb az, amiről beszél­tem. • A nemzetközi sajtóban nagy érdeklődét váltott ki a német CDU frakcióvezetőjé­nek néhány hete tartott parla­menti felszólalása, melyben a nemzeti érdekek eddiginél hangsúlyosabb érvényesülé­se mellett szállt síkra. Ön sze­rint megalapozott azok félel­me, akik szerint ez a véle­mény - ha a német kormány­politika elemévé válik - meg­ingathatja Európa egyensú­lyát? - Ismereteim szerint a német po­litikában nincsenek olyan szá­mottevő erők, amelyek az euró­pai egyesülési folyamatot meg akarnák állítani, vagy eddigi irá­nyán akarnának változtatni. Én azokkal értek egyet, akik azt vall­ják, hogy az európai érdekeket és értékeket szem előtt kell tarta­ni. HORVÁTH GABRIELLA I vállalkozók és az Uj Szó Kellemes, barátságos környezetben a párkányi Sporthotel kistermében első íz­ben találkoztak pénteken a régió vállalko­zóival a Vox Nova kiadó, az Új Szó és rek­lámosztályának vezetői, hogy a munka­ügyi hivatal és a városi elöljáróság képvi­selőivel együtt megismerkedjenek a vállal­kozók problémáival, s válaszoljanak a kér­désekre. A Sporthotel kisterme már a fó­rum kezdetén kicsinek bizonyult. A kezde­ti feszültséget oldandó, Erős Károly hu­morista szórakoztatta az egybegyűlteket, majd Kovács Irén és Petrovics Gyula, a munkaügyi hivatal szakelőadói válaszol­tak a vállalkozók kérdéseire, ismertették a munkanélküliséggel és munkahelyte­remtő intézkedésekkel kapcsolatos leg­frissebb tudnivalókat. A parázs vitában szólalt fel Nagy Tibor alpolgármester is, aki a városi önkormányzat lehetőségeiről beszélt. Élénk figyelem kísérte Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató ismer­tetőjét a kiadó munkájával és terveivel­kapcsolatban, valamint Szilvássy József főszerkesztő szavait az Új Szó szerepéről és törekvéseiről. A reklámosztály vezetője, Potockyné Deák Teréz a reklámszolgálta­tások széles skáláját kínálta fel, kiemelve a Vasárnap Családi Magazin Hang-kép­mellékletét, mely összehasonlítva más magazinokkal, olvasottságban az első he­lyen áll. Kérdések, kérések, kritikus hozzászólá­sok, észrevételek, de jóleső dicséretek is elhangozttak a fórumon. Amint az a részt­vevők szavaiból kiderült, a sebtében összetákolt, egymásnak sokszor ellent­mondó rendelkezések nemhogy nem segí­tik, hanem egyenesen gátolják a vállalko­zók munkáját. Több ízben elhangzott a ké­rés, szenteljen az Új Szó nagyobb teret a vállalkozói szféra problémáinak feltárásá­ra. Konkrét eseteket is említettek, me­lyekre a főszerkesztő ígérete szerint visszatérünk majd. A vállalkozók egybe­hangzóan sikeresnek minősítették a fóru­mot. A jövőt illetően szívesen szervezünk ha­sonló fórumokat a dél-szlovákiai régiók­ban. A lapkiadás is vállalkozás, közösek az érdekeink, kölcsönösen segíthetjük egymást. Nyitottak vagyunk mindenki, így a vállalkozói szféra előtt is. Jelentkezze­nek, hívjanak bennünket, mi elmegyünk, hogy a komáromi és a párkányi találkozó után más régiókban is közösen fessük szí­nesebbre „a fehér foltokat". KERTÉSZ GÁBOR Külön köszönet a fórum két fő támoga­tójának, a Sporthotelnek és a Miratti Étte­remnek, valamint a Royal Derbi ven­déglőnek és a Štúgel hús- és hentesüzlet­nek. J ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT I KEZESBÁRÁNY LETT MUNKÁSSZÖVETSÉG. Előre meg lehetett jó­solni, hogy a kormányprogramot úgy fogadják el, ahogy elfogadták. A vita mégis okozott néhány meglepetést. Az egyik az, hogy a Szlovákiai Munkásszövetség a vártnál is gyorsabban, alig több mint két hónap alatt teljesen hozzáidomult a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom­hoz. Odalett azok reménye, akik azzal számoltak, hogy a kétkezi mun­kásokat képviselő Lupták és elvtársai időnként majd „megszorongat­ják" a miniszterelnök mozgalmát, hiszen a munkásszövetség annak-i­dején jórészt annak köszönhetően lépte át a választási küszöböt, hogy vezetői tulajdonképpen „a proletárok legfeljebb a láncaikat veszíthetik el" marxi jelszóval érveltek. A múlt hét végén kiderült, hogy a prolefari-. átus szlovákiai vezetői számára manapság más elveszítenivaló is van. A két hónap untig elég volt ahhoz, hogy a tegnap még radikális szerve­zet vezetői megtapasztalják, mennyire kényelmes a bársonyszék. Az életszínvonal várható emelkedéséről csak homályos ígéretek formájá­ban esik szó a kormányprogramban. A vita során ennek ellenére a le­hető legszolgaibb módon nyilvánultak rpeg Lupták klubtársai. És szer­vilizmusukra az tette fel a koronát, hogy az Európai Unióhoz és a NATO­hoz való csatlakozás kérdésében is 180 fokos fordulatot tettek. Ami nem baj. Sőt, örvendetes. Ez a hirtelen irányváltoztatás azonban nyug­talanító. Mert azt mutatja, hogy a munkásszövetség szőröstül-bőröstül Mečiar szavazógépének részévé vált. Luptákékat tehát már sikerült a DSZM-nek pacifikálnia, mégpedig ellenszolgáltatás nélkül. A Szlovák Nemzeti Párttal nehezebb dolga lesz a miniszterelnöknek. Félő, hogy ők olyan engedményeket kényszerítenek ki, amit még ő is sokall. Hát még az ország lakosságának demokratikus része! MICHAL KOVÁČ NEM ELŐRE MENEKÜL. Államelnökünk nem jeles­kedik az ékesszólásban. Ez nem vétek. Voltak már a világtörténelem során államférfiak, akik csapnivalóan rossz szónok létükre is mindig megtudták védeni az igazukat a demagógokkal szemben. Különösen, ha cáfolhatatlan érveket tudtak felsorakoztatni. A demokratikus köz­vélemény rosszallással fogadta, hogy a köztársasági elnök engedett a szélsőségesek nyomásának, és hagyta, hogy beidézzék elszámoltatás­ra. Ha viszont már engedett a nyomásnak, akkor nem lett volna sza­bad megállnia félúton. Az „út másik felét" az jelentette volna, hogy a parlament előtt felsorolja, mi minden történt 1994. november 3-a óta a szlovákiai elektronikus tömegtájékoztatás irányításában. Ország-vi­lág előtt csak azt a szónoki kérdést kellett volna feltennie, vajon a seb­bel-lobbal hozott káderintézkedések a szabadságot szolgálják-e vagy sem. Elmulasztotta ezt a nagy lehetőséget, és az ő térfelén, a kapu közvetlen közelében pattog most a labda. ÖTVEN GÉPFEGYVER ÉS KÉT VEZÉRKARI. Az örvendetes, hogy a nyomozók végül is megállapították, hova tűnt el az az 50 gépfegyver, amelyről az elmúlt hónapokban annyit cikkeztek az újságok. Maga az a tény azonban, hogy magasrangú vezérkari tisztek voltak a tolvajok, azt bizonyítja, hogy valami nincs rendben a szlovák hadseregben. Eu­rópában ilyen terjedelmű fegyferlopást eddig legfeljebb csak maffiák követtek el. Kétségtelen, hogy az ilyen ügyek kivizsgálása nem tartozik a széles nyilvánosságra, viszont mindenképpen köze lenne hozzá a parlament illetékes bizottságának. A bizottság eddig hallgat. A katonai nyomozók is hírzárlatot rendeletek el, sőt, a vezérkar,magasrangú kép­viselője rosszallását is fejezte ki amiatt, hogy az újságírók „szaglász­nak". Az ilyen magatartás csak azt eredményezheti, hogy mendemon­dák kelnek szárnyra. A gépfegyverlopási botrány - és kezelésének módja - nem növeli a NATO hadseregünk iránti bizalmát. Nem nagyon érezhető, hogy civil kézben van a védelmi tárca irányítása. TÓTH MIHÁLY Pályázat A Vox Nova Kiadó és az Új Szó szerkesztősége pályázatot hir­det az alábbi két regionális szerkesztői állás betöltésére: 1/ Bodrogközi és Ung-vidéki székhelyű szerkesztő (Királyhel­mec, Nagykapos és vidéke) 2/ Gömöri székhelyű szerkesztő (Rozsnyó, Tornaija és vidé­ke). A pályázatban minden olyan szlovákiai magyar részt vehet, aki elhivatottságot érez az újságírás iránt. Jelentkezni 1995. február 3-áig lehet ajánlott levélben, az alábbi címen: Új Szó szerkesztősége, 819 15 Bratislava, Pribinova 25. A jelentkezéshez rövid életrajzot kérünk, amely elsősorban az iskolai végzettséget és az eddigi publikációs tevékenységet tünteti fel. A jelentkezők csatolják néhány eddig megjelent cik­kük vagy más írásuk fénymásolatát. A bírálóbizottság február közepén személyes beszélgetésre hívja meg azokat a jelentkezőket, akiket alkalmazni kíván. Kocsis Ernő rajza MÉCS LÁSZLÓ EMLÉKTÁBLÁJA EGY SZLOVÁK FALUBAN Rügyfakadás - hideg télben UJ Szó-tudósítás „Egy ismeretlen, ősi fényű / örök Titokról élszakadtan, / kül­döncnekjöttem s eltűnök majd,/ ha izenetem általadtam" - állt a költő pap születése századik év­fordulójának kassai, hernádsze­ntistváni és jászóvári ünnepség­sorozatára szóló meghívón a Me­teor című verséből vett részlet. „Ha a Mérték tönkrement, / -sen­ki, semmi meg nem ment..." A Mécsre jellemző alázatos hang­vételű figyelmeztetés ott vibrált a költő emlékére tartott vala­mennyi hétvégi rendezvényen: a szentmisék igemagyarázatában, a magyar és a szlovák nyelvű táb­laavatón, az irodalmi szemináriu­mon és az emlékesten. A kassai premontrei templom­ban ebből az alkalomból tartott engesztelő szentmiséről vagy 150-200-an mentek Hernád­szentistvánba, azaz a mai Družstevná pri Hornáde község Kostolany nevű falurészébe, hogy ott az egybegyűlt szlovák anya­nyelvű helyi lakosokkal együtt ré­szesei legyenek egy jelentős ese­ménynek: az emléktáblaavatás­nak. Néhány százan voltak tehát, - voltunk - akik Mécsre emlékez­ve egyben azt is megerősítették a Hernád völgyében, hogy lehet rügyfakadás a hideg télben ­vagyis akkor is, amikor egyesek (tisztelet a kivételnek) a kisebb­ség kioktatásával igyekeznek megrontani az itt élő magyarok és szlovákok kapcsolatát, együttélé­sét, mert elveszítették a Mérté­ket, ...mert nem ismerik Mécs László szavait: „Tánc feszüljön a harangban: hajnalember szirom­tánca / mely magyar lányt, tót fi­úcskát testvér-láncra pöndörít, / gyermekkezet gyermekkézbe, lel­ket fűzzön tavasz-láncba! / Gyűlöltünk már Kain óta vérivá­sig, csömörig! / Átkozott, ki most sem áll a testvércsókos hajnal­táncba! / Átkozott, ki székelyt gyil­kol Szent Istvánkor, zsidót gúnyol szombaton." Mécs László, 1895-1978. Csupán ennyi áll a Nagy János szobrászművész készítette már­ványlapon. No meg a költő fiatal­kori arcábrázolása. Ugyanarra a falra került a táb­la, ahová a helyiek 1990-ben el­helyezték Mécs László nővéré­nek, a szlovák irodalomban jeles­kedett Mária Kočanovának az emléktábláját. Az ünnepségen eredetiben, az­az magyarul, valamint szlovák for­dításban hangzottak el Mécs-ver­sek, -versrészletek. Alojz Tkáč ró­mai katolikus megyéspüspök szlovákul méltatta a pap és költő életművét, a lelki gazdagságot az anyagi javak fölé helyező életfilo­zófiáját, Bartal Károly Tamá s jász­óvári premontrei apát pedig ma­gyarul mondta ünnepi beszédét. Majd azt követően, hogy Vojtech Nalevanko helyi polgármester le­leplezte a táblát, az egyházi és polgári szervezetek, mozgalmak, ihtézmények képviselői - köztük Bauer Edit országgyűlési képvis­elő - megkoszorúzták a már nem létező szülőház közelében álló ré­gi iskolaépületen elhelyezett em­léktáblát.. Délután a kassai Thália Színház Márai Stúdiótermében Czine Mi­hály, Korzenszky Richárd, Pomo­gáts Béla és Turczel Lajos (beteg­sége miatt nem voltjelen, előadá­sát felolvasták), valamint más is­mert tanárok, irodalomtörténé­szek elemezték a több évtizedes mellőzés után újból jelentkező Mécs László költészetét, versek­ben megfogalmazott üzenetét, életfilozófiáját. (gazdag) £3

Next

/
Thumbnails
Contents