Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-23 / 18. szám, hétfő

I 4 j ÚJ SZÓ MOZAIK 1995. Január 23. Lépések a vállalkozókról Hovatovább öt év telt el a magánszféra újraéledése óta, de a tegnapi Lépések című műsor is azt tanúsította, hogy még mindig nem beszélhetünk a kis- és középvállalkozások támogatásának intézményes rendszeréről. Néhány kezdeményezés ugyan létezik, ilyen például a műsorban időrabló részletességgel ismertetett nemzeti ügynökség, de ez még távolról sem nevezhető az előbb említett rendszernek. A vállalkozók számára így újra csak a remény marad, hogy talán az újonnan hivatalba lépő kormány ideje alatt végre összeáll a kép. Képviselőjük tegnap meg is engedett egy mély bókot, mondván, eddig még egyetlen kormányprogram sem szentelt külön fejezetet a kis- és középvállalkozók támogatásának. Az ehhez szükséges teendőket azonban bármely vállalkozó képes lenne papírra vetni. Erre jó példa a vállalkozások támogatására fordított pénz. Az állami hivatalnok derült arccal bejelenti, mi nemsokára törvényt hozunk erről, így az állam kötelezettséget vállal a teljesítéséért. Jó, örül meg a vállalkozók képviselője, de amennyiben ez nem tartalmaz valamilyen összeget, mondjuk a költségvetés bizonyos százalékának arányában kifejezve, továbbra is csak megragadunk a deklarációk szintjén. Magula azért szépeket is mondott. Most jövök Šoporňából, és valóban kiderült, van keret hitelre, és mi ezt meg is találtuk - jelentette ki például. A frissen hivatalba lépő kormányoknak persze joguk van még azt is megígérni, hogy hatalmas infrastrukturális beruházásokkal adják meg a szükséges fejlődési impulzusokat, és az erre rászorulók pedig jobb híján reménykedő arcot vágnak hozzá. (tuba) FUR LAJOS: Semmi szükség a határok tologatására A magyarországi ellenzéki pártok szlovákiai látogatásuk során mindenekelőtt arra kerestek választ, hogy milyen eszközökkel képviselhetők leghatékonyabban a nemzetközösségek érdekei. A szlovákiai magyar politikusokkal folytatott megbeszéléseiken abból indultak ki, hogy ezt szülőhazájuk specifikus viszonyaiból kiindulva leginkább maguk a kisebbségek képviselői tudják meghatározni, ebben hasznos lehet számukra a külső erkölcsi, szakmai támogatás is. Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum elnöke így összegezte tapasztalatait: - A magyar pártok vezetőivel folytatott megbeszélés alapján rendkívül részletes és hiteles körképet kaptunk a szlovákiai magyar kisebbség jelenlegi helyzetéről, politikai viszonyairól, pártjainak politikai elképzeléseiről, gondjairól. Tárgyalópartnereink három olyan területet jelöltek meg, ahol küzdeni kell a szlovákiai magyar kisebbségjogaiért és azokért a lehetőségekért, amelyek fennmaradásának garanciájátjelentik. Első a kulturális kérdések területe, ahol különböző anomáliák vannak. Másik az oktatás területe, ahol úgy tűnik, a jelenlegi helyzethez viszonyítva rosszabbodhatnak a körülmények. Ennek megakadályozására a szlovákiai magyar pártoknak minden erejüket mozgósítani kell. A harmadik nagy kérdés - amely nemcsak a magyar nemzeti közösséget, hanem valamennyi kisebbséget érinti - , az autonómia ügye, amely a térség többségi nemzeteinek gondolkodásában nehezen tud gyökeret ereszteni. Egyszerűen elzárkóznak az elől, hogy Európának ebben a térségében a megoldás kulcsszava az autonómia. Aggodalmuk abból a félelemből ered, hogy az autonómiát politikai földcsuszamlás követi, ami kiválást, határrevíziót von maga után. Erről azonban szó sincs. Az autonómia - melynek különböző típusai vannak az egyetlen olyan forma, amely önigazgatási vagy önszervezési jogok segítségével biztosítani tudja az etnikai közösség megmaradását anélkül, hogy az adott állam határait, a többségi nemzet jogait sértenék. • Ön is említette azonban, hogy a régió többségi nemzetei tartanak az autonómiától, amit egyes politikai erők saját érdekeiknek megfelelően kihasználnak. Ebben a helyzetben felmerül a kérdés: a magyar kisebbségi politikusoknak nem kellene-e tartózkodniuk az olyan megfogalmazásoktól, amilyet a szlovák sajtó nemrég Duray Miklóstól idézett, miszerint az államhatárok nem megváltoztathatatlanok? - Én számtalanszor elmondtam: nézetem szerint semmi szükség a határok ide-oda tologatására, nem megváltoztatni, hanem légies íte n i, átjárhatóvá kellene tenni őket Arra kell törekedni, hogy csak politikai határok létezzenek, s ezeken keresztül nyugodtan áramolhasson áru, kereskedelmi cikk, szellemi érték, és akadály nélkül járhasson rajtuk keresztül az ember is. • Kell tehát boncolgatnunk, hogy békés úton, politikai döntéshozatal révén megváltoztathatóak-e vagy sem a határok? - Nem hiszem. Európába való haladásunk szempontjából is helyénvalóbb az, amiről beszéltem. • A nemzetközi sajtóban nagy érdeklődét váltott ki a német CDU frakcióvezetőjének néhány hete tartott parlamenti felszólalása, melyben a nemzeti érdekek eddiginél hangsúlyosabb érvényesülése mellett szállt síkra. Ön szerint megalapozott azok félelme, akik szerint ez a vélemény - ha a német kormánypolitika elemévé válik - megingathatja Európa egyensúlyát? - Ismereteim szerint a német politikában nincsenek olyan számottevő erők, amelyek az európai egyesülési folyamatot meg akarnák állítani, vagy eddigi irányán akarnának változtatni. Én azokkal értek egyet, akik azt vallják, hogy az európai érdekeket és értékeket szem előtt kell tartani. HORVÁTH GABRIELLA I vállalkozók és az Uj Szó Kellemes, barátságos környezetben a párkányi Sporthotel kistermében első ízben találkoztak pénteken a régió vállalkozóival a Vox Nova kiadó, az Új Szó és reklámosztályának vezetői, hogy a munkaügyi hivatal és a városi elöljáróság képviselőivel együtt megismerkedjenek a vállalkozók problémáival, s válaszoljanak a kérdésekre. A Sporthotel kisterme már a fórum kezdetén kicsinek bizonyult. A kezdeti feszültséget oldandó, Erős Károly humorista szórakoztatta az egybegyűlteket, majd Kovács Irén és Petrovics Gyula, a munkaügyi hivatal szakelőadói válaszoltak a vállalkozók kérdéseire, ismertették a munkanélküliséggel és munkahelyteremtő intézkedésekkel kapcsolatos legfrissebb tudnivalókat. A parázs vitában szólalt fel Nagy Tibor alpolgármester is, aki a városi önkormányzat lehetőségeiről beszélt. Élénk figyelem kísérte Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató ismertetőjét a kiadó munkájával és terveivelkapcsolatban, valamint Szilvássy József főszerkesztő szavait az Új Szó szerepéről és törekvéseiről. A reklámosztály vezetője, Potockyné Deák Teréz a reklámszolgáltatások széles skáláját kínálta fel, kiemelve a Vasárnap Családi Magazin Hang-képmellékletét, mely összehasonlítva más magazinokkal, olvasottságban az első helyen áll. Kérdések, kérések, kritikus hozzászólások, észrevételek, de jóleső dicséretek is elhangozttak a fórumon. Amint az a résztvevők szavaiból kiderült, a sebtében összetákolt, egymásnak sokszor ellentmondó rendelkezések nemhogy nem segítik, hanem egyenesen gátolják a vállalkozók munkáját. Több ízben elhangzott a kérés, szenteljen az Új Szó nagyobb teret a vállalkozói szféra problémáinak feltárására. Konkrét eseteket is említettek, melyekre a főszerkesztő ígérete szerint visszatérünk majd. A vállalkozók egybehangzóan sikeresnek minősítették a fórumot. A jövőt illetően szívesen szervezünk hasonló fórumokat a dél-szlovákiai régiókban. A lapkiadás is vállalkozás, közösek az érdekeink, kölcsönösen segíthetjük egymást. Nyitottak vagyunk mindenki, így a vállalkozói szféra előtt is. Jelentkezzenek, hívjanak bennünket, mi elmegyünk, hogy a komáromi és a párkányi találkozó után más régiókban is közösen fessük színesebbre „a fehér foltokat". KERTÉSZ GÁBOR Külön köszönet a fórum két fő támogatójának, a Sporthotelnek és a Miratti Étteremnek, valamint a Royal Derbi vendéglőnek és a Štúgel hús- és hentesüzletnek. J ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT I KEZESBÁRÁNY LETT MUNKÁSSZÖVETSÉG. Előre meg lehetett jósolni, hogy a kormányprogramot úgy fogadják el, ahogy elfogadták. A vita mégis okozott néhány meglepetést. Az egyik az, hogy a Szlovákiai Munkásszövetség a vártnál is gyorsabban, alig több mint két hónap alatt teljesen hozzáidomult a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomhoz. Odalett azok reménye, akik azzal számoltak, hogy a kétkezi munkásokat képviselő Lupták és elvtársai időnként majd „megszorongatják" a miniszterelnök mozgalmát, hiszen a munkásszövetség annak-idején jórészt annak köszönhetően lépte át a választási küszöböt, hogy vezetői tulajdonképpen „a proletárok legfeljebb a láncaikat veszíthetik el" marxi jelszóval érveltek. A múlt hét végén kiderült, hogy a prolefari-. átus szlovákiai vezetői számára manapság más elveszítenivaló is van. A két hónap untig elég volt ahhoz, hogy a tegnap még radikális szervezet vezetői megtapasztalják, mennyire kényelmes a bársonyszék. Az életszínvonal várható emelkedéséről csak homályos ígéretek formájában esik szó a kormányprogramban. A vita során ennek ellenére a lehető legszolgaibb módon nyilvánultak rpeg Lupták klubtársai. És szervilizmusukra az tette fel a koronát, hogy az Európai Unióhoz és a NATOhoz való csatlakozás kérdésében is 180 fokos fordulatot tettek. Ami nem baj. Sőt, örvendetes. Ez a hirtelen irányváltoztatás azonban nyugtalanító. Mert azt mutatja, hogy a munkásszövetség szőröstül-bőröstül Mečiar szavazógépének részévé vált. Luptákékat tehát már sikerült a DSZM-nek pacifikálnia, mégpedig ellenszolgáltatás nélkül. A Szlovák Nemzeti Párttal nehezebb dolga lesz a miniszterelnöknek. Félő, hogy ők olyan engedményeket kényszerítenek ki, amit még ő is sokall. Hát még az ország lakosságának demokratikus része! MICHAL KOVÁČ NEM ELŐRE MENEKÜL. Államelnökünk nem jeleskedik az ékesszólásban. Ez nem vétek. Voltak már a világtörténelem során államférfiak, akik csapnivalóan rossz szónok létükre is mindig megtudták védeni az igazukat a demagógokkal szemben. Különösen, ha cáfolhatatlan érveket tudtak felsorakoztatni. A demokratikus közvélemény rosszallással fogadta, hogy a köztársasági elnök engedett a szélsőségesek nyomásának, és hagyta, hogy beidézzék elszámoltatásra. Ha viszont már engedett a nyomásnak, akkor nem lett volna szabad megállnia félúton. Az „út másik felét" az jelentette volna, hogy a parlament előtt felsorolja, mi minden történt 1994. november 3-a óta a szlovákiai elektronikus tömegtájékoztatás irányításában. Ország-világ előtt csak azt a szónoki kérdést kellett volna feltennie, vajon a sebbel-lobbal hozott káderintézkedések a szabadságot szolgálják-e vagy sem. Elmulasztotta ezt a nagy lehetőséget, és az ő térfelén, a kapu közvetlen közelében pattog most a labda. ÖTVEN GÉPFEGYVER ÉS KÉT VEZÉRKARI. Az örvendetes, hogy a nyomozók végül is megállapították, hova tűnt el az az 50 gépfegyver, amelyről az elmúlt hónapokban annyit cikkeztek az újságok. Maga az a tény azonban, hogy magasrangú vezérkari tisztek voltak a tolvajok, azt bizonyítja, hogy valami nincs rendben a szlovák hadseregben. Európában ilyen terjedelmű fegyferlopást eddig legfeljebb csak maffiák követtek el. Kétségtelen, hogy az ilyen ügyek kivizsgálása nem tartozik a széles nyilvánosságra, viszont mindenképpen köze lenne hozzá a parlament illetékes bizottságának. A bizottság eddig hallgat. A katonai nyomozók is hírzárlatot rendeletek el, sőt, a vezérkar,magasrangú képviselője rosszallását is fejezte ki amiatt, hogy az újságírók „szaglásznak". Az ilyen magatartás csak azt eredményezheti, hogy mendemondák kelnek szárnyra. A gépfegyverlopási botrány - és kezelésének módja - nem növeli a NATO hadseregünk iránti bizalmát. Nem nagyon érezhető, hogy civil kézben van a védelmi tárca irányítása. TÓTH MIHÁLY Pályázat A Vox Nova Kiadó és az Új Szó szerkesztősége pályázatot hirdet az alábbi két regionális szerkesztői állás betöltésére: 1/ Bodrogközi és Ung-vidéki székhelyű szerkesztő (Királyhelmec, Nagykapos és vidéke) 2/ Gömöri székhelyű szerkesztő (Rozsnyó, Tornaija és vidéke). A pályázatban minden olyan szlovákiai magyar részt vehet, aki elhivatottságot érez az újságírás iránt. Jelentkezni 1995. február 3-áig lehet ajánlott levélben, az alábbi címen: Új Szó szerkesztősége, 819 15 Bratislava, Pribinova 25. A jelentkezéshez rövid életrajzot kérünk, amely elsősorban az iskolai végzettséget és az eddigi publikációs tevékenységet tünteti fel. A jelentkezők csatolják néhány eddig megjelent cikkük vagy más írásuk fénymásolatát. A bírálóbizottság február közepén személyes beszélgetésre hívja meg azokat a jelentkezőket, akiket alkalmazni kíván. Kocsis Ernő rajza MÉCS LÁSZLÓ EMLÉKTÁBLÁJA EGY SZLOVÁK FALUBAN Rügyfakadás - hideg télben UJ Szó-tudósítás „Egy ismeretlen, ősi fényű / örök Titokról élszakadtan, / küldöncnekjöttem s eltűnök majd,/ ha izenetem általadtam" - állt a költő pap születése századik évfordulójának kassai, hernádszentistváni és jászóvári ünnepségsorozatára szóló meghívón a Meteor című verséből vett részlet. „Ha a Mérték tönkrement, / -senki, semmi meg nem ment..." A Mécsre jellemző alázatos hangvételű figyelmeztetés ott vibrált a költő emlékére tartott valamennyi hétvégi rendezvényen: a szentmisék igemagyarázatában, a magyar és a szlovák nyelvű táblaavatón, az irodalmi szemináriumon és az emlékesten. A kassai premontrei templomban ebből az alkalomból tartott engesztelő szentmiséről vagy 150-200-an mentek Hernádszentistvánba, azaz a mai Družstevná pri Hornáde község Kostolany nevű falurészébe, hogy ott az egybegyűlt szlovák anyanyelvű helyi lakosokkal együtt részesei legyenek egy jelentős eseménynek: az emléktáblaavatásnak. Néhány százan voltak tehát, - voltunk - akik Mécsre emlékezve egyben azt is megerősítették a Hernád völgyében, hogy lehet rügyfakadás a hideg télben vagyis akkor is, amikor egyesek (tisztelet a kivételnek) a kisebbség kioktatásával igyekeznek megrontani az itt élő magyarok és szlovákok kapcsolatát, együttélését, mert elveszítették a Mértéket, ...mert nem ismerik Mécs László szavait: „Tánc feszüljön a harangban: hajnalember sziromtánca / mely magyar lányt, tót fiúcskát testvér-láncra pöndörít, / gyermekkezet gyermekkézbe, lelket fűzzön tavasz-láncba! / Gyűlöltünk már Kain óta vérivásig, csömörig! / Átkozott, ki most sem áll a testvércsókos hajnaltáncba! / Átkozott, ki székelyt gyilkol Szent Istvánkor, zsidót gúnyol szombaton." Mécs László, 1895-1978. Csupán ennyi áll a Nagy János szobrászművész készítette márványlapon. No meg a költő fiatalkori arcábrázolása. Ugyanarra a falra került a tábla, ahová a helyiek 1990-ben elhelyezték Mécs László nővérének, a szlovák irodalomban jeleskedett Mária Kočanovának az emléktábláját. Az ünnepségen eredetiben, azaz magyarul, valamint szlovák fordításban hangzottak el Mécs-versek, -versrészletek. Alojz Tkáč római katolikus megyéspüspök szlovákul méltatta a pap és költő életművét, a lelki gazdagságot az anyagi javak fölé helyező életfilozófiáját, Bartal Károly Tamá

s jászóvári premontrei apát pedig magyarul mondta ünnepi beszédét. Majd azt követően, hogy Vojtech Nalevanko helyi polgármester leleplezte a táblát, az egyházi és polgári szervezetek, mozgalmak, ihtézmények képviselői - köztük Bauer Edit országgyűlési képviselő - megkoszorúzták a már nem létező szülőház közelében álló régi iskolaépületen elhelyezett emléktáblát.. Délután a kassai Thália Színház Márai Stúdiótermében Czine Mihály, Korzenszky Richárd, Pomogáts Béla és Turczel Lajos (betegsége miatt nem voltjelen, előadását felolvasták), valamint más ismert tanárok, irodalomtörténészek elemezték a több évtizedes mellőzés után újból jelentkező Mécs László költészetét, versekben megfogalmazott üzenetét, életfilozófiáját. (gazdag) £3