Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-16 / 12. szám, hétfő

1995. január 14. HÍREK - VELEMENYEK ÚJ SZ

Ó 121 \ FONOD ZOLTÁN KÖNYVÜNKRŐL IRT BIRALATAROL Amit mi gondolunk Az Új Sző 1995. január 9-i számában Fónod Zoltán keményén elmarasztaló bírálatot írt az elmúlt évben Nyom

j kereső címmel megjelent könyvünkről. Ezzel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy az írásnak a magunk részéről tulajdonképpen örülünk, mert reményeink szerint könyvünk elsődleges címzettjeit: diák, tanár és'népművelő olvasóit készteti majd állásfoglalásra a kritikus rosszindulatú csúsztatásainak, a valóságnak nem megfelelő állításainak, rágalmainak hosszú sora. Kifogásait, kritikai észrevételeit ugyanis Fónod egyetlen esetben sem támasztja alá, s bár tudatában vagyunk annak, hogy könyvünk bizonyára elmarasztalható ebben-abban, a Fónod által említett kifogások vagy megmaradnak a mindenre ráfogható általánosságok szintjén, vagy egész egyszerűen nem igazak. Mintha Fónod következetesen nem arról a könyvről beszélne, amelynek címlapján a nevünk áll, hanem minduntalan azt kéri rajtunk számon - egy vaskos irodalomtörténeti szintézist -, ami egyáltalán nem is vol.t, s a kiadó elképzelése-és az általa engedélyezett terjedelem szerint nem is lehetett szándékunk. Ahelyett, hogy a kritika szerzője a (csehszlovákiai magyar irodalom legutóbbi közel fél évszázadának olvasásához, tanításához az eddigi tankönyveinktől - sőt nem egy irodalomtörténeti összefoglalónktól - sokszor eltérő értékelési szempontokat kínáló, általunk írt/összeállított, huszonkilenc élő szerzőnk esetében szemelvényekkel is illusztrált „oktatási segédletről" szólna. Jellemző például Fónod módszerére, hogy felrója nekünk, elnagyoltan írtunk az 1945-1948 közötti szakaszról, ám elhallgatja, hogy egyedül Koncsol László közel két évtizeddel ezelőtti kísérletét leszámítva, azonban őt is alapvetően továbbgondolva és kiegészítve, ilyen jellegű munkában elsőként, miközben a korszakra az egészen belül arányosan jutó terjedelmet is túlléptük. Szentségtöréssel vádol bennünket a szóban forgó cikk írója azért, mert Fábry Zoltánról mindössze 1,5-2 kéziratoldalon ejtettünk szót, de azt nem firtatja, hogy ebben a néhány sorban is jelentőségének, eniberi-írói rangjának megfelelően értékeltük-e, mintha nem lehetne akár William Shakespeare-ről is ugyanilyen tenyérnyi területen világirodalmi jelentőségéhez idomuló, érzékeny kisportrét írni. Fónod felületességére, anyagismeretének bizonyos hiányosságaira vet fényt, hogy Duba Lajost, Hlavicska (Holbay) Lászlót, Szenes Erzsit Magyarországra menekült íróknak titulálja. Nem tudunk mit kezdeni azzal, amikor - példák idézése nélkül - kisportréink semmitmondó mondataira, téves adataira, továbbá hányaveti megközelítésre, néhány alkotónk munkásságának egyoldalú bemutatására stb. stb. célozgat. Nem értjük az ilyen mondatainak jelentését sem: „Ha valahol el lehet mondani, hogy álértékek és álnagyságok lepik el az irodalmat, e fejezet egyes alkotóinak kritikátlan megközelítése szempontjából ez egyértelműen elmondható." Fónod Zoltán Görömbei András és Szeberényi Zoltán egy-egy művére hivatkozva - felrója nekünk, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom 1945 utáni korszakáról lényegesen többet tudni, mint ami a mi Bevezetőnk alapján feltételezhető, holott mi abban semmi ilyesmire nem tettünk utalást, csupán annyit szögeztünk le, hogy „A mai napig nem született meg a csehszlovákiai magyar irodalom története", ami ténykérdés, hiszen sem Görömbei, sem Szeberényi szóban forgó műve - már csak időbeli korlátaik miatt sem - nem nevezhető annak. Könyvünk olvasója azt is könnyűszerrel cáfolhatja, hogy kisportréink teljességgel nélkülözik (az egyetemes magyar és világirodalmi) viszonyítási pontokat könnyen kimeríthetné a válaszra rendelkezésünkre álló terjedelmet ezek felsorolása -, s az állításaink mögötti érték- és érvrendszer következetességéről, szilárdságáról is bizonyságot szerezhet munkánkból. Az is badarság, amit Kulcsár Szabó Ernő nagy vitát kiváltott irodalomtörténetének a mi teljességgel más célokat szolgáló munkánkkal való párhuzamba állításával Fónod sejtetni enged, mintha a Nyomkeresőből is „káprázatos életművek" szorultak volna ki, vagy bújtak meg benne szürke felsorolásokban. Mindennek tetejében Fónod elfogultsággal is vádol bennünket. Ezzel kapcsolatban hadd idézzük teljes terjedelmében kötetünk róla szóló kisportréját: „FÓNOD ZOLTÁN (1930) sokáig hírlapkritikusként, közíróként tevékenykedett. Munkássága antológiaszerkesztői tevékenységének nekilódulásával és irodalomtörténészi érdeklődésének nyíltabb jelentkezésével a hetvenes évek közepén kapott új lendületre. Jelentősebb szerkesztői vállalkozása ez idő tájt a Fábry Zoltán marxista szellemű baloldali folyóiratából összeállított kötete (Az Út 1931-1936, 1981), amely világnézeti és ideológiai ellentmondásossága ellenére is Fónodnak az irodalmi folyamatok figyelése, valamint az irodalomtörténeti rendszerezés szempontjából fontosabb munkái közé tartozik. Ezek sorát a csehszlovákiai magyar irodalom egy-egy éves terméséből szemelgető, egy ideig évről évre kiadott Műhely-kötetekkeI, valamint a csehszlovákiai magyar költészet 1948 utáni szakaszát bemutató, Zalabai Zsigmonddal közösen szerkesztett Jelenléttel nyitotta meg 1978-ban, illetve 1979-ben. Kritikáinak, publicisztikai írásainak, interjúinak első gyűjteményével először 1980-ban jelentkezett (Vallató idő), s a következő évtizedben további három ilyen kötetet (Körvonalak, 1982; Tegnapi önismeret, 1986; Kőtábláink, 1990), valamint egy Fábry Zoltán-monográfiát (Megmozdult világban, 1988) jelentetett meg. Legújabb könyve monográfia a (cseh)szlovákiai magyar irodalom 1918 és 1945 közé eső első két szakaszáról (Üzenet, 1993). Ezek a könyvei - beleértve az adatgazdagságánál és szándékainál fogva valóban úttörő jelentőségű Fábry-monográfiát, sőt a Fónod által gondozott és szerkesztett Fábry-életműsorozat 1980 és 1992 között megjelent tíz kötetét is - eszmei, politikai, világnézeti szempontból ma már meglehetősen idejétmúltnak, legjobb esetben is ellentmondásosnak tűnnek. Annál is inkább, mivel egyfelől ugyan valóban jelentős adalékokat szolgáltatnak a csehszlovákiai magyarság önismeretének elmélyítéséhez, önbecsülésének erősítéséhez, az 1948 előtt és után majdnem végzetesen megtépázott önazonosságtudatának helyreállításához, másfelől viszont a posztsztálinista és totalitárius ideológia, illetve hatalom csehszlovák változatának virágzását, majd önmaga túlélésére tett görcsös erőfeszítése it is jelentős mértékben igazolták. Köteteiben a történelem hordalékai alól elfeledett részleteket felszínre segítő mikrofilológus hangyaszorgalmára ugyanúgy bőséggel találunk példákat, mint a politikai frázisok zengzetes tirádáiba kapaszkodó publicista nemegyszer felelőtlen felületességeire. Nyelvezete szürke, bár a pontosságra törekvés szándékát sem lehet megtagadni tőle. Általában szívesen használja az elmúlt rendszer politikai virágnyelvének paneleit, üresjáratait, a valóság elkendőzését szolgáló verbális leleményeit. Ugyanilyen felemásság, továbbá bizonyos másodlagosság, a megfelelő irodalomtörténészi erudíció és beleérzőképesség hiánya, valamint adatainak helyenkénti durva pontatlansága, következtetéseinek esetenkénti megbízhatatlansága jellemzi a kétségtelenül nagy becsvággyal, illetve a hiánypótlás szándékával készült irodalomtörténeti összefoglalóját, az Üzenetet." E Fónodra nézve talán nem a leghízelgőbb sorok idézése után már csak az a kérdésünk maradt, hogy vajon ki vádolható közülünk elfogultsággal? Idézetünk egyúttal azt a kérdést is fölveti, hogy a személyes érintettség ténye vajon nem befolyásoltae könyvünk értékelésében a bírálat szerzőjét? Egy nagyvonalú gesztussal egyikünk esetében Fónod nehezményezi, hogy a kötetben miért netn szóltunk magunkról mint írókról, de az miként a saját maga, úgy a mi esetünkben sem jut eszébe, hogy ebben a jóízlés és az előbb már említett személyes érintettség ténye gátolt meg bennünket, miként tudomásunk szerint vannak, akik ugyanezen ok miatt a pozitív véleményüket nem tudták nyilvánosan elmondani a Nyomkeresőről. Mivel azonban mi is tevékeny részesei voltunk az általunk tárgyalt irodalomnak, időszaknak, munkásságunk főbb vonalairól a kötet hátlapjának „fülszövege" tájékoztatja tisztelt olvasónkat. Fónod észrevételeinek indokoltságával kapcsolatban elég arra a súlyos megjegyzésére utalnunk, miszerint mi Dobos Lászlót mellőztük volna munkánkból. Nos - a kötet belső arányainak megfelelően -, Dobos László természetesen kiemelt terjedelemben szerepel a Nyomkeresőben. Ha Fónodot nem eleve a rosszindulat vezeti, hanem tüzetesen elolvassa a Bevezetőnket, világossá lehetett volna az ő számára is, hogy Kossuth-díjas írónkat - mint hozzá hasonlóan Kovács Magdát, Varga Imrét és másokat sem - esetleg azért nem tudtuk szerepeltetni önálló fejezetben, mert ehhez szükségünk lett Volna a gyermekkori olvasmányélményeiről szóló vallomására, melyet felkérésünk ellenére nem készített el, tehát a kötet szerkezete sérül és másokhoz vagyunk igazságtalanok azzal, ha vele e tekintetben kivételt teszünk. A Bevezetőnkben, sajnos, nem sžerepel kellő nyomatékkal és egyértelműséggel, hogy a Nyomkereső alapötletét és gerincét a kiadói felkérés szerint - a Vasárnapi Új Szó Gyermekvilág rovatának évekkel ezelőtti sorozata adta íróink első olvasmányélményeiről, tehát figyelmünket elsősorban élő alkotóinkra kellett összpontosítanunk. S jóllehet Dobos nem szerepel abban a sorozatban, a vallomását ugyancsak utólag, a kötetünk számára elkészítő Monoszlóy Dezsőhöz, Koncsol Lászlóhoz, Cselényi Lászlóhoz, Bereck Józsefhez hasonlóan őt sem kívántuk mellőzni a Nyomkeresőből, ezért írását egészen az utolsó utáni pillanatig vártuk. Miként akkor érkezett meg Koncsol Lászlóé is, aki miatt már a korrektúra és a tördelés után boldogan tördeltettük át a kötetet. Ugyanezt természetesen megtettük volna Dobos László esetében is. De a jeles írónk önkényes mellőzésére vonatkozó vád alól már talán neki magának kellene tisztáznia minket, miként annak magyarázata vagy elhallgatása is az ő szíve-joga, hogy annyi más társához hasonlóan miért nem tudott vagy nem óhajtott szerepelni a könyvünkben. BODNÁR GYULA TÓTH LÁSZLÓ Ismerős „tűzkárosult" Az áruházból kijövet az utcán ötven év körüli férfi lép elém nyolc-kilencéves fiúcska kíséretében. Szótlanul papírszeletet nyújt felém kézzel írt szöveggel: Romániából jöttem. A házam leégett, segítsenek. Az illető románsága első pillanatra gyanúsnak tűnik. A férfi arcbőrének színéből ítélve lehet balkáni, de tősgyökeres hazai cigány is. - Magyarul tud? - kérdezem. A fejét rázza. - Szlovákul? Tétovázik. - Kicsit... - Útlevél? A vállát vonogatja, mintha nem értené a kérdést. - Jó ember, maga nekem nagyon ismerős - dobom be a csalit. Elneveti magát. - Fiatalúr, valamiből csak élni kell - mondja ékes szlovák nyelven, csak éppen fajtájára jellemző kiejtéssel és a gyerek kezét megragadva indulni készül. Mondhatnám, mint a mesében: szerencséje, hogy . fiatalúrnak szólított. - Remélem, többször nem találkozunk! - szólok még utána fenyegetést színlelve. Közben derülök magamban, mennyi furfangos hajlam halmozódott fel sötét bőrű polgártársaink génjeiben, csak hogy. könnyűszerrel, munka nélkül „megélhessenek". Az esetről meg is feledkeztem volna, ha valamivel később nem vetődök el a város másik végébe. S mit nem látok? A „tűzkárosult román" ott sétifikál a járókelők között. Épp egy fiatalabb pár felé nyújtja az ismert cédulát. Hátulról megfogom a karját. - Nini! Régi ismerős! - köszöntök rá. - Jé, a fiatalúr! - Az ám, csakhogy most rendőrt hívok. Rám néz nagy fekete szemével, és a gyerek kezét szorongatja. - Csak nem tenne ilyet egy ismerőssel a fiatalúr... És most tessék mondani, hát lehet haragudni egy ilyen ismerős „tűzkárosultra"? (zsilka) APRÓHIRDETÉS Hálás szívvel és sok szeretettel köszöntjük a drága jó édesanyát es feleséget, aki 1995. január .16-án ünnepli 50. születésnapját, BUSÁNSZKY ILONÁT Ekecsen. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk és még sok boldog születésnapot kívánunk erőben, egészségben, szerettei körében. Szerető férje, fiai: Zsolti, Gyuszi feleségével és a rokonság V-12 h\w Üf H Eladó BMW 318 i, 1989-es kiadás. Ár megegyezés szerint. Érdeklődni a 0709/523 976os telefonszámon lehet. V-13 • Méhészek figyelem! Felvásárolok mindenfajta mézet. Készpénzzel fizetek. Felvásárlási ár 32 korona/kg. Varga Ferenc, Lesná 71,932 01 Veľký Meder (fialovo). Tel.: 0709/92 28 18. V-39 M Kárpótlási jegyet vásárolunk azonnali fizetéssel. Érdeklődni naponta 8-tól 14 óráig és 17 órától a 07/29 46 58-as telefonszámon lehet. V-59 H Dunaszerdahelyen kiadók jó fekvésű üzélethelyiségek. Irodai vagy más vállalkozás célra is alkalmasak. Tel.: 0709/52 43 37. V-90 Felkínálok 5 fuvar salakot elszállítás fejében Felsőpatonyban. Tel.: 07/240 9029. V-65 n Veszek cseh és szlovák részvényeket. Tel.:0709/92 38 52, 07/254 748. VS-12 • KÁRPÓTLÁSI JEGYET magas napi árfolyamon vásárolunk, azonnal készpénzzel fizetünk. Procent Hungária Értékpapír Rt.Győr, Bajcsy-Zsilinszky út 4. Tel.: 0036/96 317 518, 116-os mellék. VS-38 • Azonnali belépéssel keresünk vállalkozó szellemű, megbízható munkatársakat 18-40 éves korig üzletkötői, részvényközveti'tői és reklámszervezői munkakör be, valamint járási csoportvezetőket ugyanerre a feladatra a Galántai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Érsekújvári, Rimaszombati, Nyitrai, Lévai, Nagykürtös!, Losonci, Rozsnyói, Kassa-vidéki és Tőketerebesi járásokból. Jelentkezni írásban az EKOMIX P.O. BOX 27, 936 01 Šahy címen V-53 1 Megbízható partnert keres? Legyen az ügyfelünk! A dunaszerdahelyi AGROFRIGOR részvénytársaság az idén is eladásra kínál gyökeres szegfűpalántákat. Bővebb.tájékoztatást a következő címen és telefonszámon nyújtunk: AGROFRIGOR a. s. Budovateľská 1248/7 929 90 Dunajská Streda Telefon: 0709/524 571, 522 170,522 171 i—— —