Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-07 / 32. szám
VAN, AMI KIMERÜLTBE VAN, AMI MEGÚJUL Energianyerés - újszerűén A civilizáció, az emberi társadalom egyik alapvető létezési feltétele az energiafelhasználás, kezdve a tűzgyújtástól, egészen a rakétahajtóművek üzemanyagáig. Elegendő, ha visszatekintünk saját életünkre és látjuk, néhány évtized alatt mennyivel természetesebb lett a gépkocsi használata, háztartásunk megtelt elektromos gépekkel, sőt a szénhordást is egyre inkább háttérbe szorítja a gázkazán szabályozójának kezelése. Ez érvényes az emberiség egész történelmére, amely során az energiafelhasználás tempója igazán a múlt században, az ipari forradalom után gyorsult fel. Akkor még a fő energiahordozó a kőszén volt, napjainkra ezt felváltotta a kőolaj, földgáz és a villamosenergia. Annyiban azonban évszázadok óta változatlan a helyzet, hogy az energiát túlnyomó- részt fosszilis nyersanyagokból nyerjük, sajnos összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben, mint azok annak idején képződtek. Mivel helyettesít síi nk? A fosszilis energiahordozók, mint a kőszén, a kőolaj és a földgáz, tulajdonképpen a napenergiát tárolják számunkra. Háromszáz millió éve, az első komolyabb készletek, a karbon időszaki kőszéntelepek kialakulása óta ily módon a Föld mélyén meglehetősen nagy tartalékok halmozódtak fel. A huszadik század második felében az ember energiaéhsége azonban olyannyira megnőtt, hogy manapság már ezeket az egykori keletkezési tempójánál százezerszer gyorsabban használjuk fel, így belátható közelségbe került kimerülésük veszélye. A jelenleg ismert technológiákkal gazdaságosan kitermelhető készletek nagyságát és a felhasználás szintjét összevetve kiderül, a kőszén még 206, a kőolaj 35, a földgáz pedig 24 évre elegendő. Ennél is sokkal riasztóbb adatokat kapunk, ha azt számoljuk, mennyire elég mindez tízmil- liárd, az USA jelenlegi szintjén fogyasztó ember esetében. Ilyen körülmények közt a kőszén 29, a kőolaj 3, a földgáz pedig 2 évig tartana csak ki. Mindez arra utal, hogy időszerűvé vált az újabb energiaforrások keresése. Ezek közé a huszadik században egyedül az atomenergia sorolódott be. Ez viszont a korábban ismerteknél jóval kockázatosabb, ráadásul komolyan terhelik a kiszolgált erőművek leszerelésének költségei és az a tény, hogy a mai napig nem tudták megnyugtatóan rendezni a kiégett fűtőelemek hosszú távú tárolását. Az utóbbi évek során sok energiát fordítottak a magfúziós erőművek kifejlesztésére, amelyek fűtőanyagként a hidrogénnek a vízben is előforduló radioaktív izotópjait használnák fel. Ezen a téren a legnagyobb sikereket az angliai Oxford melletti Culhamban működő kísérleti reaktorban érték el (az utolsó pillanatban, mert a programot finanszírozó Európai Közösség már éppen jelentősen csökkenteni akarta az erre fordított támogatást). Ezenkívül kezdetét vette a négy nagy gazdasági tömörülés, az USA, Európai Közösség, Japán és Oroszország közös akciója, amelynek célja, hogy kutatási tapasztalataikat megosztva gyorsítsák meg az első termofúziós erőmű létrehozását. Hasonlóan óriási lehetőségek rejtőznek a Föld körüli pályán keringő, és a Nap felől érkező energiaáramlást közvetlenül hasznosító erőművekben is, de ezek még csak a rajzasztalon léteznek. Megépítésük előtt egyelőre sok probléma tornyosul és gazdaságossá is csak akkor válhatnának, ha egy kilogramm tömegű anyag Föld körüli pályára állításának költségei a jelenlegi tizedére csökkennek. Megújuló energiák Az alapellátást biztosító nagy erőműveken kívül világszerte növekszik a megújuló energiaforrásokat kihasználó módszerek jelentősége. Közülük az utóbbi években a legnagyobb előrehaladás a növényekben a fotoszintézis során szerves anyaggá változtatott napenergiát tartalmazó biomassza energetikai kihasználása terén történt. A folyamat méreteire jellemző, hogy becslések szerint ez a fajta átalakítás éves viszonylatban tízszerese az emberi társadalom teljes energiafogyasztásának, ráadásul az alternatív energiaforrások közül hazai körülményeink közül ez a leginkább reményt keltő. A biomassza kihasználásának egyik formája a folyékony üzemanyagok előállítása. Itt Brazíliáé a vezető szerep, ahol cukornádból évente több mint tízmillió tonna etanolt gyártanak. Európában viszont az utóbbi években az olajrepcéből előállított bionafta felhasználása terjedt el, amely minimális beavatkozások után a jelenlegi motorokban is felhasználható. Fő előnye, hogy csökkenti az exportfüggőséget és a környezetszennyezést. Ez a technológia napjainkban már gazdaságosan működtethető és jellemzője, hogy egy hektár repcéből tíz hektár megműveléséhez elegendő üzemanyag nyerhető. Dr. Emil Bédi, a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetsége (SZOPK) Alternatív Energiaklubjának vezetője és egyben az ilyen energiaforrások kihasználására indult világméretű kampány európai koordinátora szerint az Európai Közösség egy olyan program beindítását fontolgatja, amely keretében összesen húszmillió hektáron termesztenének „energetikai növényeket”, és ezekből nyernék a Közösség energiafelhasználásának egyharma- dát. Az előbb említett előnyökön kívül a programnak köszönhetően a fejlett európai államokban feloldhatókká válnának a mezőgazdasági túltermelésből eredő feszültségek, sőt még hatszázezer új munkahely is teremtődne. Ezen a téren komoly előrehaladást ért el Svédország, ahol 1991-ben a biomasszából 64 milliárd kWó energiát állítottak elő, ami kétszerese volt a szénerőművekben termelt energiának és összevethető a vízi-, illetve az atomerőművekben előállított mennyiséggel. Ez csak úgy vált lehetségessé, hogy a svéd kormány anyagilag is támogatja ezt az irányzatot, olyannyira, hogy az atomerőművek 2010-ig történő teljes leállítását célzó kormányprogram vezető feladatává vált. A biomassza kihasználásának egy másik módját a fahulladék és a szalma elégetése jelenti. Ausztriában például 1992- ben több mint ezer fahulladék és forgácségető berendezés működött. Használatuk leginkább Alsó-Ausztriában terjedt el, ahol a fűtési energia negyven százalékát ily módon biztosították. Hasonló a helyzet a felesleges szalma elégetésére szolgáló berendezések esetében is. Az alternatív energiaforrások felhasználását szintén komolyan támogató Dániában 12 ezer ilyen berendezés működik és ezek fedezik az ország elsődleges energiafogyasztásának másfél százalékát. A Koge városában üzemelő 5 MW teljesítményű generátor évente 47 ezer tonna szalmát használ fel és ebből 37 millió kilowattóra villamosenergiát állít elő. Hazánkban a hasonló jellegű elképzelések megvalósításának komoly akadálya, hogy az állam még a kezdeti nehézségek leküzdését sem támogatja. Ennek ellenére néhány kezdeményezés mégiscsak megjelent, leginkább a bionafta előállítása talált vállalkozói érdeklődésre. Ehhez a martini Nehézgépipari Kutatóintézet és a kassai Kohászati Tervezőintézet nálunk is kifejlesztett egy megfelelő berendezést. Ezen évi 1 500 tonna olajrepce feldolgozásával 500 tonna bio- nafta nyerhető és az 1991-es árakon a beruházás megtérülési ideje három év volt. Az első ilyen berendezést a Szepességben helyezték üzembe. Az itt gyártott üzemanyag ára ugyan a gázolajénál valamivel magasabb, ennek ellenére van iránta érdeklődés, sőt Igló városa azt tervezi, hogy az összes városi tömegközlekedési eszközt etre állítja át. Ezenkívül Kassa mellett kezdődött meg egy berendezés építése. A biomassza kihasználásának egyéb lehetőségei közül hazai körülményeink között figyelmet érdemel még a kommunális hulladékban jelen lévő szerves anyagok bomlása során keletkező biogáz (ez okozza a szeméttárolók begyúlását is). Emil Bédi számításai szerint az évi 400 000 tonna hazai szerves hulladékból elméletileg 600 millió kWó hőenergia és 300 millió kWó villanyáram nyerhető. A kassai szilárd kommunális hulladéktárolóra kidolgozott terv óránként 500 köbméter biogáz kinyerésével számol, ami 2,9 MW teljesítménynek felel meg. Az 1991-es árakon számított fajlagos beruházási költsége 1,7 millió, a teljes beruházási költsége pedig 5 millió koronát tesz ki, egy-ké- téves megtérüléssel. Az ilyen megoldást a gyakorlatban például Székesfehérváron tanulmányozhatjuk, ahol az Aranybulla kőfejtőt töltötték fel kb. ötven méter vastagságban a városban képződő szeméttel, majd az egészet befedve fúrásokon keresztül nyerik ki a képződő biogázt. Hasonló lehetőségek rejtőznek nálunk az évi kétmillió köbméterre becsült és nagyrészt kárba vesző fahulladékban vagy a felesleges szalmában. Az utóbbi esetben kétmillió tonnából 1,6 milliárd kWó elektromos és 4,8 milliád kWó hőenergia nyerhető. Az előbbi mennyiség az ország fogyasztásának hat százalékát, a második pedig 300 ezer háztartás fűtési energia-szükségletét teszi ki. Az első ilyen berendezést a zólyomi Agrozet helyezte üzembe. Forró vízből-villanyáram Az alternatív energianyerési módok közül a biomassza után nálunk valószínűleg a geotermális energia kínálja a legtöbb lehetőséget, mivel erre minden alföldünkön és több hegyközi medencében kedvezőek a körülmények. Elméletileg több mint ezer MW teljesítményről van szó, amely azonban csak a legfejlettebb technikával nyerhető ki nyereségesen, amit hazai vállalatainknak a mai napig nem sikerült biz- tüaiíáiű. AiuíasuK. szerint napjainkra oefe- jező fázisába érkezett egy izlandi vegyes vállalat megszervezése, amely elsőként a Podhajskán, majd pedig a Galántán létesített geotermális fúrást hasznosítaná. Az Ennek a 750 hektáros kaliforniai naperőműnek a teljesítménye 354 MW és 17 ezer háztartást lát el villanyárammal. A tükrök fókuszában vezetett csőben a szintetikus olaj 400 fokra hévül fel és az ebből előállított gőzzel turbinákat hajtanak. (Greenpeace felvétele) A MEGÚJULÓ FORRÁSOKBÓL NYERT ENERGIA ÁRÁNAK FELTÉTELEZHETŐ VÁLTOZÁSA US cents/kWó 1980 1988 2000 2030 WM geotermális e. Hl slneíné kolektor [ | szélenergia napelemek (forrás: Worldwatch Institute, 1990) Epetjes és Kassa közti területen pedig izraeli közreműködéssel egy olyan rendszert terveznek, amely a karsztokban tárolt forróvízből közvetlenül villanyáramot állítana elő. Hazai viszonyaink közt kisebb, de azért nem elhanyagolható a szél- erőművek telepítésének lehetősége. Ezek világszerte a reneszánszukat élik, főként azokon a területeken, ahol rendszeres és megfelelő sebességű a szélmozgás. Ilyen Kalifornia, ahol a nyolcvanas években terjedtek el a szélhajtású turbinák, és ma már több mint 16 000 működik belőlük, 1 400 MW összteljesítménnyel. A szélerőművek elterjedését különösen támogatja Dánia, ahol háromezer berendezés működik, összesen 350 MW teljesítménnyel. így ezek az ország villamos energiaszükségletének három százalékát biztosítják. Erre a célra ott általában fogyasztási szövetkezetek alakulnak, amelyek 10-100 család összefogásával 150 - 250 kW teljesítményű berendezéseket telepítenek. Dániában ily módon több mint százezer család vállalkozik és a megtermelt áramot az elektromos társaságoknak adják el. Nálunk a szélerőművek telepítéséhez a legjobb adottságokkal a szélnek kitett hátságok szolgálnak, de a számítások szerint üzemeltetésük a síkságokon is gazdaságos lehet. Érdekes az az elképzelés is, amely azzal számol, hogy a bősi vízlépcső által akkumulált napenergia szintén állandó szélmozgást fog előidézni, amit a töltés mellé telepített szélerőművek hasznosíthatnak. Az első, ilyen céllal létesített berendezés hamarosan meg is kezdi működését Süllyben. A legolcsóbb megoldás a takarékosság A megújuló energiaforrások elterjedését népszerűsítő szakemberek minden lehetséges alkalommal azt is kihangsúlyozzák, hogy az energianyerés legegyszerűbb módja a takarékosság. Ehhez nagyon sok minden szükséges, az ipari technológiák megváltoztatása éppen úgy, mint mondjuk a sok százezer hazai lakás hőszigetelése. A villanyáram-fogyasztás egy-két százalékos csökkentéséhez például elegendő lenne a villanykörtéket lecserélni energiatakarékos, ún. kompakt égőkre. Ezek ugyan drágábbak a hagyományosnál, de ha figyelembe vesszük, hogy nyolcéves élettartamuk alatt évente nyolcvankoronás megtakarítást érhetünk el általuk, még gazdaságosak is. Ezt természetesen a társadalommal el kell fogadtatni. Csehországban például ennek érdekében azt tervezik, hogy egy országos akció keretében a gyermekeknek és a nyugdíjasoknak ingyen osztanak ki több százezer ilyen égőt, a többiek pedig jelentős árengedménnyel vásárolhatják meg azokat. Az elképzelések szerint az egész akciót a Cseh Energetikai Művek finanszírozná. A stratégiai kérdésekké! oglalkozó Római Klub szlovák széki lójának egy közelmúltban tartott ülésén Emil Bédi ismertette az energiatakarékosság USA- ban alkalmazott módszerét. Ez abból indul ki, hogy adott területen az elektromos társaságok mindig monopolhelyzetben vannak, ezért a megtermelt energia hatékony kihasználását adminisztratív úton kell biztosítani. Ezt úgy érik el, hogy az elektromos társaságok csak akkor építhetnek új erőművet, ha bebizonyítják, hogy takarékossági intézkedésekkel nem lehetséges az igényeknek megfelelő mennyiségű villanyáram megtakarítása. Ha az utóbbi bizonyosodik be, a takarékossági programot az elektromos társaság finanszírozza. A törvény elfogadása óta az Egyesült Államokban a megtakarítások folytán felszabadult kapacitás hétszerese az újonnan épített erőművek teljesítményének. Sajnos, nálunk egyelőre szó sincs hasonló előírások bevezetéséről. Ilyen helyzetben az energetikai műveknek különösebben nem érdeke az alternatív energiaforrások kihasználásának támogatása és erre a veszteséges államkasszából sem nagyon számíthatunk. A források biztosítására az Alternatív Energiaalap azt javasolja, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat égető erőművekben termelt áramra 5-10 százalékos pótadót vessenek ki. így ugyan a lakosság számára is növekedne a villany ára, de ezt a bértömegadó csökkentésével lehetne ellensúlyozni. A többletadóból befolyt összegekkel azután a megújuló energia- források kihasználását támogatnák. Tuba Lajos 1994. augusztus 7. 1/9Särnap
