Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-03 / 27. szám
IiBSémap 1994. július 3. GYERMEKVILÁG It e gyszer egy szegény ember, Calduladur- nak hívták. Volt egy szép kecskéje, Jenny nevezetű. Calduladur nagyon büszke volt rá. Jenny tisztességtudó, szelíd kecske volt, békésen tűrte, hogy gazdája a dombos legelőre terelje, és amikor leszállt az este, engedelmesen ügetett hazafelé, hogy Calduladur berekessze az akolba. Egyik este azonban különös dolog történt. Jenny - mintha kicserélték volna - semmiképpen sem akart hazamenni. Hiába hajszolta Calduladur, sehogy sem engedte megfogni magát. Körbe-körbe szaladt a réten, Calduladur pedig hanyatt-homlok nyargalt utána. De hiába volt minden igyekezete, még csak meg sem közelíthette az engedetlen jószágot. Jenny egyszer csak elunta a kergetőzést, nekirohant a szomszéd kerítésnek, és könnyedén torkúit a kőtörmelékek között a szakadék mélyére, hogy megnézze, mi történt kedves kecskéjével. Jenny ott feküdt a földön összetört tagokkal. Szomorúan nézett gazdájára, de mintha csak azt akarná mondani, hogy nem haragszik reá, megnyalta a kezét. Calduladur két karjával átölelte az állat fejét, és kétségbeesett zokogásban tört ki.- Jenny, ó, Jenny, ne hagyj itt! - kiáltotta fájdalmasan, és egyre erősebben szorította magához a kecske nyakát. Egyszerre megszólalt valaki:- Ó, Calduladur nézz rám! Calduladur azt hitte, álmodik. Most látta csak, hogy nem kecskét tart a karjában, hanem egy szépséges szép fiatal leányt, de olyan széTimii ft ín r§ fi m y/iTé W ± i % ß ß ß ß ß K ß RjmB ß * W 00 i^w iA ^ ^jJ (Walesi mese) átugrott rajta. Mire Calduladur nagy üggyel-baj- jal maga is átkapaszkodott a kerítésen, a kecske már a második szomszéd kertjében ugrált. Nagy ravaszul megvárta, míg Calduladur utoléri, de amikor gazdája kinyújtotta a kezét, és már-már elkapta a szarvát, egyet szökkent, és túl volt a következő kerítésen is. Egyre feljebb és feljebb kapaszkodott a meredek domboldalon, föl egészen a sziklás csúcsig. Calduladur pedig egyre elszántab- ban és mérgesebben követte nyomon. De már alig bírta szusszal. Dühében végül is felragadott egy nagy követ, és teljes erejéből a menekülő állat után hajította. A kő éppen fején találta Jennyt. A kecske megingott a meredek csúcson, és a szakadékba zuhant. Hej, egyszeribe megbánta Calduladur a mérgét! Nagy nehezen leboSzabó Ottó illusztrációja pet, hogy olyat még sohasem látott. Nagy dió- barna szemével a férfira tekintett, és vidáman, mosolyogva így szólt:- Jöjj velem, Calduladur!- Ki vagy te? - kérdezte Calduladur ámultán. - S hogy lettél kecskéből szépséges leánnyá? De a leány nem válaszolt, hanem megfogta Calduladur kezét. Calduladur követte a szép leányt, ment volna vele akár a világ végéig. Hanem azért a kezét, azt megnézte, hogy nem kecskepatát szorongat-e, de látta, hogy hófehér, kicsi keze van a leánynak, szebb, mint amilyet valaha is a kezében tartott. Mentek, mentek, egyre messzebb jutottak. Vidáman beszélgettek. Calduladur életében sem volt ilyen boldog, életében sem hallott csengőbb hangot, édesebb kacagást. Addig mentek, míg csak egy magas hegy tetejére nem érkeztek. Szinte észre sem vették, hogy útközben lassacskán besötétedett. Éjszaka volt, csak a sápadt hold meg a csillagok világítottak. Calduladur körülnézett a hegycsúcson, és mit lát? Megszámlálhatatlanul sok fehér kecskét maga körül. Ameddig csak ellátott, mindenütt kecskék tolongtak körülötte. Hirtelen valamennyi kecske mekegni kezdett. Olyan hatalmasan, olyan harsogva szólt az irdatlan kecskenyáj mekegése, hogy Calduladur úgy érezte: menten lesöpri a hegyről - nem is a kecskenyáj, hanem pusztán a hangja. A legközelebb álló kecske, a legnagyobb, az meg éppenséggel olyan hangosan mekegett, hogy túlharsogta valamennyi társát. De ha csak mekegett volna! De ezenfelül még szarvát előreszegezve, egyenesen Calduladur- nak rontott, és alaposan hasba döfte. Akkorát lökött rajta, hogy Calduladur eleresztette a leány kezét, hármat bukfencezett, elszédült, és legurult a hegytetőről. Gurult, gurult, egyre sebesebben, egészen a hegy lábáig. Ott fejjel nekiütközött egy nagy kőnek, és akárcsak az imént Jenny, elterült a szakadék mélyén. Eszméletét vesztve hevert ott hosszú ideig. Másnap reggel a napfény és a madarak füttye térítette magához. Körülnézett. Mi történt vele? Ébren van vagy álmodik? Nem látott senkit, nem hallott semmit. Egyedül feküdt egy mély szakadék fenekén. Lassan feltá- pászkodott, leporolta magát, és elindult hazafelé. A agy nehezen haza is jutott, de Jennyt s cm kecske, sem leány alakjában — nem látta soha többé. Dégh Linda és Vázsonyi Endre fordítása tÍSl IcSlI [y ^- ,Q y ■ ji'y.j ^.!- ''^ Egyszer volt, talán igaz se volt, volt egyszer egy királykisasszony. Szépségének messze földön híre járt, s mikor eladósorba ért, a királyi palota kilincsét egymásnak adogatta a sok vitéz dalia, mind a szépséges leányzót szerette volna feleségül. A királykisasszony meg hírül adta, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki meg tud felelni három találós kérdésre; aki meg leánykérőbe jön, s nem tud válaszolni, annak fejét véteti. Már akár tornyot építhetett volna a hercegek, grófok fejéből, annyi volt a kérő, s egy sem tudott válaszolni a találós kérdésekre. Egyszer aztán egy királyfi kopogott be a palotába. A királykisasszony öregapja nyitott neki kaput, megsajnálta a messze földről jött szép királyfit, s egyre kérte az unokáját, hagyja a találós kérdéseket, menjen feleségül a szép királyfihoz, mert a végén még pártában marad. De a királykisasszony nem engedett.- Ha egyszer leánykérőbe jött, vagy felel a találós kérdésekre, vagy fejét vétetem! A királyfi meg csak nevetett.- Szép királylány, hadd hallom az első kérdést! A királylány megmondta:- Egyvalaki átöleli az egész föld kerekét, s nincs párja a széles világon. Mi az?- Könnyű a válasz - mondta a királyfi - az egész földkerekét átöleli a fényes nap, s nincs páija a széles világon! Az udvari bölcsek örvendezve kiáltották:- Kitalálta! Kitalálta!- És most halld a második kérdést! - mondta a királykisasszony. - Melyik az az anya, amelyik táplálja a kicsinyeit, de mihelyt megnőnek, elnyeli őket?- A tenger - mondta a királyfi. - A tenger párája táplálja, növeli a patakokat, a nagy folyamok meg a tengerbe ömle- nek, s az elnyeli őket.- Kitalálta! Kitalálta! - örvendeztek az udvari bölcsek.- Következik a harmadik kérdés - mondta a királylány. - Jól figyelj! Van egy fa, mely fölváltva hajt világos leveleket és sötét leveleket. Mi az, kitalálod-e?- Szép királylány, az év az a fa, világos levelei a nappalok, sötét levelei az éjszakák.- Kitalálta! Kitalálta! - kiáltoztak boldogan a bölcsek. A királyfi feleségül vette a királykisasszonyt, s boldogan éltek, míg meg nem haltak. Így volt, mese volt. Bartócz Ilona átdolgozása Szerkeszti Tallósi Béla TAMÁSI ÁRON A GYERMEKKORÁRÓL A tizenegy között a harmadik gyermek voltam: s a gazdaság pedig, gyűjtési szenvedély híján és osztódás következtében, már szegényes törpebirtok volt Annyira azonban nem volt törpe, hogy atyám, már gyermekkoromban, mezei és erdei munkára ne fogjon. Ebből sok bgj származott, mert a munka helyett inkább az ágak hegyin járt az eszem, amit fenyítés nélkül nem tűr el sem apa, sem irodalmi kritika. Annyi hasznom mégis volt a dologból, hogy megismertem a gazdálkodó ember gonddal teli életét, magát a természetet, de nemcsak a szép és változékony, hanem a kegyetlen oldaláról is. El is gondoltam sokszor magamban, hogy gazdálkodó, ha csak lehetséges, soha nem leszek; s ha akkor már tudok a természetjárás szenvedélyéről, akkor azt is hozzátettem volna, hogy: sem turista. Iskolába járni, otthon a faluban, már sokkal jobban szerettem, mert a tanulásnak csak a látszatát kellett megadni. Vagyis a lehetőség szerint el kellett menni az iskolába, s onnét körülbelül időben hazamenni. Nem mondom, az ábécét, az apró számtant és a vegyes állatokat tanulgattuk, de többet voltunk bírókban egymással, mint az ábécé betűivel, s a leánykákat is számlálás nélkül begyeréztiik. A könyvbéli állatokat pedig a valóságban is ismerni akarván, gondoztuk a kántor-tanító mindenféle állatait, vagy a mezőkre és az erdőkbe vonultunk, ahol láthattuk, hogy a nyúl valóban gyorsan fut, a róka ólálkodik, a rigó helyett a mátyás-madár rikkant, s hogy olyan hegyes és főkötős a búbos banka, mint egy örökös menyasszony. DÉNES GYÖRGY VERSEI Kisborjú A gyönge boci fölkapja fejét, buta szemekkel söpör szerteszét. Szeme melegen csillámló opál, benne tükörkép: fa, mező, madár. Áll a kisborjú csámpás lábain, érdes nyelvével a szélbe nyalint. Az égre bámul, rápöttyen a fény, arany bolyhocskák zizegnek fején. Hugó és az autó Autó, autó, benne mosolyog Hugó, kicsi az az autó, mégis belefér Hugó. Zöld kocsiját lábbal hajtja, elkanyarog jobbra-balra, ott a Bodri - szól a duda: „Ugorjfélre, csacsi kutya!” Büszke a szomszéd Hugója, lehet is, van autója, beleül, ha kedve szottyan, tovagurul izgatottan, hányszor kérleltem Hugót: „Add kölcsön az autód!” Most is hallom válaszát: „ Vegyen neked is apád! ” Denevérsztorik A denevér húsa Indiában és még néhány országban finom csemegének számít. Az állatnak erős fokhagymaillata van, ezért különböző fűszerekkel sokáig főzik, hogy az ízében ez ne legyen nagyon érezhető. *** A denevérek, amelyeket repülőkutyának is szokás nevezni, fejjel lefelé lógva pihennek. Kolóniájuk - telepük - rendjében megfigyelhető, hogy a legerősebbek a legfelső ágakon helyezkednek el, közvetlenül alattuk az éppen gyereküket nevelő nőstények, s alattuk a többi lakó lóg. Bogaras kérdés A bal oldalon látható tizenöt furcsa kis bogárnak - kettő kivételével - azonos mintázatú párja van a jobb oldaliak között, és a jobb oldalt lévők közül is csak kettő a pár nélküli. Melyik két-két egyke? MEGFEJTÉS A június I9-ei számunkban közölt feladat megfejtése: mandarin, mogyoró. Nyertesek: Tengeri Andrea, Dióspatony; Bodzás Gábor, Rozsnyó; Mészáros Erzsébet, Komárom- szentpéter; Bonibicz Attila, Szimő; Pintér Adrianna. Berencs.
