Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-31 / 31. szám
1994. július 31. GYERMEKVILÁG A n yúl egy este a tengerparton kószált, fülelt, szimatolt, csipegette az üde zöld hajtásokat. Ahogy ott sétálgatott, egyszer csak megpillantotta nem messze az elefántot meg a bálnát. Az elefánt a víz szélénél állt, így beszélgettek, igen komolyan. Több se kellett a kíváncsi nyúlnak! Elbújt egy- Ó, hatalmas úr, tengeri lények legerősebbike! Essék meg a szíved egy gyenge, kicsi lényen!- Mit kívánsz, gyenge, kicsi lény? - kérdezte gőgösen a bálna.- Nagy az én bajom! A tehenem benne rekedt a sárban, nem tudom kihúzni, akárhogy erőlködöm, hiszen gyenge és kicsi vagyok. Megengednéd-e, hogy erős farkadra kössem ezt a kötelet? Gondolkodott a bálna, aztán bólintott.- Jól van. Kösd. A nyúl rákötötte a hosskő mögé, és kihallgatta a beszélgetésüket.- Elefánt barátom - mondta fontoskodva a bálna -, te a földi teremtmények között vagy a legerősebb, én meg a tenger élőlényei között. Ha mi ketten összefognánk, szárazföld és tenger uralkodói lehetnénk. Hatalmunk alá hajthatnánk minden élőlényt, és uralkodhatnánk rajtuk. Tetszett az elefántnak a bálna beszéde. Máris uralkodónak érezte magát, akit mindenki rettegve tisztel, akit mindenki szolgál.- Pompás gondolat - felelte méltósággal. - Fogjunk hát össze. Azzal elköszöntek egymástól, a nyúl meg ott maradt, és töprengeni kezdett. „Még hogy uralkodjék rajtunk ez a két szörnyeteg? Azt már nem! Majd én megmutatom, hogy hiába olyan nagyok meg erősek, rajtunk, nyulakon nem fognak ki!” Törte a fejét, törte, aztán visszabaktatott az erdőbe. Tudta már, hogyan veszítse össze a két uralkodni vágyó óriást, hogyan védje meg az állatok szabadságát! Összehívta nyúlnemzetségét, elmondta, amit hallott, aztán így kiáltott:- Fonjatok kötelet, igen hosszút, igen erőset, a többit meg bízzátok rám! Nekiláttak a nyulak, megfonták, sodorták a kötelet, igen hosszút, igen erőset, elkészültek vele hamarosan. Fogta magát a mi nyúlunk, ment a bálnához, s meghajolt előtte alázatosan: zú, erős kötelet a bálna farkára, és azt mondta:- Most pedig, hatalmas úr, elmegyek, és a kötél másik végét rákötözöm a tehenem szarvára. Aztán majd ha füttyentek, rántsd meg és húzd, ahogy csak bírod! Aztán az elefánthoz futott a nyúl, alázatosan meghajolt előtte is. Elpanaszolta neki is, mi történt a tehenével és reménykedve kérdezte:- Nem esik-e meg a szíved a gyenge és kicsi lényen, aki előtted áll? Megmentenéd-e a tehenemet? Hiszen ez a tehén minden vagyonkám!- Hogy menthetem meg, beszélj, gyenge és kicsi lény!- Engedd meg, hogy erős farkadra kössem ezt a kötelet! - kunyerált a nyúl. - Elég, ha csak egyszer megrántod, s már ki is húzod a tehenemet a sárból! Az elefánt kegyesen megengedte, s megígérte, hogy ha a nyúl füttyent, megrántja a kötelet. Szaladt a nyúl, összehívta pajtásait, fölmentek egy magas dombra, ahonnan jól láthatták a bálnát is meg az elefántot is. Aztán a nyúl füttyentett egyet. Nem látott még olyat senki, amióta világ a világ, amit a nyulak láttak a dombtetőről! Nekihuza- kodott az elefánt - erre, nekihuzakodott a bálna - amarra. Megfeszült a kötél, azok ketten meg tapodtat se jutottak előre. Sehogy sem értette a két óriás.- Igen nehéz ez a tehén! - dörmögte az elefánt. - Ennyi erővel ki lehetne rántani gyökerestül egy nagy fát. Trombitált egy keserveset, s még jobban húzta. Érezte a bálna, s azt mondta magában: „Az az átkozott tehén a föld alá akar vinni. No, de rajtam nem fog ki!” Még mélyebbre merült a vízben, s nagyot rántott a kötélen. Húzták, rángatták, erőlködtek, a nyulak meg a hasukat fogták nevet- tükben, ahogy elnézték a dombtetőről a két lihegő óriást. Az elefánt, hogy jobban húzhassa, még egypárszor átcsavarta a kötelet az ormányán, nagyot rántott rajta, és kirántotta a bálnát a vízből. Akkor meg a bálna huzakodott neki, és visszacsobbant a tengerbe. Jó darabig folyt ez így, mindjobban erőlködtek és mérgelődtek az óriási állatok. Az elefánt végül már olyan sokszor átcsavarta ormányán a kötelet, hogy odaért a víz széléhez. Ott aztán összebotlott a bálnával. Csodálkozva meredtek egymásra, nem hittek a szemüknek.- Hát te húztál engem? - trombitált egy dühöset az elefánt. A bálna háborogva üvöltötte:- Azt hitted, erősebb vagy nálam? No, majd megtanulod, hogy akad nálad erősebb is! Még jobban nekidühödtek, s húzták tovább nagy erőlködve a kötelet. De nem sokáig. Nagy reccsenést hallottak a nyulak - elszakadt a kötél. A bálna betoccsant a tengerbe, mintha egy óriási szikla gördült volna belé. Az elefánt meg felbukfencezett, háromszor is átbucskázott a fején. Így váltak el, s nem is találkoztak soha többé. Dúltak-fúltak, gyűlölködtek egymásra. A nyulak pedig még az unokáiknak is mesélgették a híres esetet, hogyan szedték rá a két óriást, akik hatalmuk alá akarták hajtani a szárazföld és a tenger állatait. Rab Zsuzsa átdolgozása (Reich Károly rajza) G ermaine megbetegedett. Nem tudni, hogy támadta meg a kislányt a betegség. Láthatatlan kéz szórja el a láz csíráit, ahogy láthatatlan az öregember is, aki esténként belopózik a házba, hogy álmot hintsen a gyermek szemére. De Germaine nem volt sokáig beteg, nem is szenvedett valami nagyon, most pedig lábadozik. A lábadozás még kellemesebb állapot, mint utána a teljes felépülés. Aminthogy a remény és a vágyódás is gyakran jobb, mint mindaz, amit remélünk, amire vágyakozunk. Germaine szép kék szobácskájábán fekszik, és álmai égszínkékek, akár a szoba falai. Még bágyadt szemmel nézegeti a babáját, aki ott fekszik az ágya mellett. Mélységes rokonszenv van a kislányok és babáik között. Germaine babája egy időben betegedett meg a kis mamájával, s most vele együtt lábadozik. Germaine- nel együtt fog először kikocsikázni. FRANCE amíg végül is beleegyezett, hogy meggyógyítja a babát anélkül, hogy darabokra vagdalná. Csak borzasztó keserű orvosságokat írt neki. A betegségnek van egy nagy A kis beteg őnála is járt az orvos. Alfred látogatta meg a babát, ő tapintotta ki az érverését. Alfred afféle Nesajnáld doktor. Folyton arról beszél, hogy le kell vágni a beteg kezét-lá- bát. De Germaine addig kérlelte, előnye: ha betegek vagyunk, megismerjük, kik az igazi barátaink. Germaine most már tudja, hogy a jó Alfredra mindenkor számíthat. Tudja azt is, hogy Lucie az ő legkedvesebb nővérkéje. A kilenc nap alatt, amíg a betegsége tartott, mindennap beült hozzá tanulni és varrogatni. Ő adta ki a kis betegnek a kanalas orvosságot. És ez nem volt olyan keserű, mint amilyent Alfred rendelt a babának, hanem jó édes ital, és olyan az illata, mint a mezei virágoké. Germaine megszagolja az orvosságot, és a virágos hegyi ösvényekre gondol, gyerekek és méhek kedvenc sétahelyére, ahol oly sokat játszott a múlt nyáron. Alfred is visszaemlékezik ezekre a gyönyörű utakra, az erdei fákra és forrásokra, meg hogy milyen jó volt csengős öszvér hátán ügetni a meredek lejtőkön. Lányi Viktor fordítása PETŐ SÁNDOR VERSEI Holdfény-szalmán alszik a békakirály. Betakarják puha nagy tavirózsák. Álmaiban dudorász csoda nótát: Csillag-létrán mászik egy békakirály, föl az égbe, hol nyílik a hold-virág. Tűztorkú madár Út, út hova fut? Kocsi-gyalogút, amott jönnek a királyok, zsebük aranykút. Száll, száll, hova száll, szélben a kabát? Napkeleten, napnyugaton fázik a madár. Él, él, hova ér, minden ami fény? Tüzet visznek tenyerükben, batyujuk az ég. Láng! Láng! - kiabál, rétek fölött száll. Vörös szikra minden tolla, tűztorkú madár! Kiss Ilona rajzai Szerkeszti Tallósi Gondolkodom, tehát... KERESD A PÁRJÁT! Állapítsd meg, van-e a hárfák között két egyforma! Készítette: M. Motyéík Szóberakó A pontok helyébe egyes nemzetek nevét kell beírnod úgy, hogy a megadott betűkkel, szótöredékekkel kiegészítve, összeolvasva azokat, értelmes szavakat kapj. (A pontok számát ne vedd figyelembe!) Például: h ...........ás ........_na Me gfejtés az ANGOL, mat a hANGO- Lás és az ANGOLna is értelmes szó. lp........ ......k ál 2............ .....y ás 3. t......... 4 h ........ ő. mo .............. 6. i.........------y 7. Szu 8 ............ ... .ang Legalább hat megfejtését kéijük. Készítette: Kovács Sándor Zöld kérdések Tudod-e? 1. Mit neveznek zöld pokolnak? 2. Milyen színekből keverhetők ki a zöld szín különböző árnyalatai? 3. Miben „leg” a Zöld-fok’! 4. Mitől zöldek a zöldmos- zatok? 5. Mi a neve a Lázár Ervin meséiben szereplő kicsiny zöld tündérnek? 6. Melyik a legértékesebb zöld színű drágakő? 7. Mit jelent az, ha valakire azt mondják, zöld ágra vergődött? 8. Melyik békát nevezi zöldbékémstk a magyar? 9. A zöld az éretlenség színe, ezért, aki éretlenül beszél, arra azt mondják zöldségeket mond. Es minek nevezik az éretlen gyerkőcöt? vmnfpisz 6 tpypqipAaj V •8 IjnSopjoq sp ‘upq uofuuoq uaou fSoff '/ pSvumus y '9 uuituopé 'S mnfojop y p víjuod qqpuSn.íuSoj mpjfv '£ jpqvSups sp uptpi3R 7 ■lwi]i2ouq v Sojof ‘ippuasp ísndoui Y 'l MEGFEJTÉSEK A július 17-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Azért mentem, mert megláttam. / Hogy odabenn szép leány van. Nyertesek: Igaz Mária, Gömörpanyit; Bandura Éva, Kassa; Zsemlye Piroska, Baka; Benyó Lilla, Perbete; Raj István, Csata. A nyM»u ibálma meg uz elefánt (Arab népmese)
