Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-24 / 30. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Üjra béke, újra nyár Útibeszámolónk a 7. oldalon Kéjdíjak és pásztorórák Írásunk a 8-9. oldalon Jövő számunkban: Miklósi Péter interjúja Beke Sándorral Felül az ember a zsöszöröre (zseleznyica szlovenszkej republiki) az ország fővárosában, hogy észvesztő poroszkálással elgyorsvonatozzon szőkébb pátriájába, mondjuk Gömörbe. Lévén szó egésznapos programról, jól feltankol kajával, üdítővel, könyvvel (a gyerek wolkmennel), s nekirugaszkodik a kalandos útnak, mintha a Párizs-Dakar- nak vágna neki. S bár az első percekben rájön, hogy fölösleges volt minden készület, hisz az utazás gyötrelmes lesz, mert otthon felejtette a zuhanyt (zsöszörönél ismeretlen fogalom a légkondicionálás), a hőmérő meg valahol harminc és negyven közt mutatna (ha lenne), azért megpróbálja katonás fegyelemmel (és némi spártai nevelői célzattal) viselni a kínokat (hadd edződjön a gyerek), s nem tudomásul venni a hátgerince vonalán gurigázó izzadságcseppeket. S ha el is tikkad a forróságtól és elbóbiskol, eszméletlenségbe zuhanását megelőző utolsó értelmes gondolata: csak ne hortyogjak. Egyszóval, megpróbál szalonképes fazon lenni egy képtelen helyzetben. Megy is a dolog úgy félútig, amikor Balassi szülővárosa (Zvolen) előtt benyit a kalauz, s aszongya, tessék mán átszállani, mer’ az utolsó két kocsit lekapcsojják. Fogja a pakkjait (mind a négy kezébe egyet, utolsót a foga közé), s nyomakodik előre. Csa- kelőrefiaim, dudorássza fogcsikorgatva, s taszigálja a gyereket maga előtt, míg el nem érik a demarkációs vonalat, ahonnan, pechjére, első osztály. Utána postakocsi, amin ugye, nem lehetséges az átkelés. Maradna Zvolen állomása, ahol kiesődül a lekapcsoltak elkeseredett serege, s rongylábaz előre. Hát juszt se, rebegi vérben forgó szemmel, s letáboroz az első osztályban, másodosztályú bilétával, a gyerek okvetetlenkedésére (Apu, ez meg mitől első?) valami olyasmit morog, mert itt bolhásak az ülések, külön- benis, fogd be a szád, ha nem akarsz hering lenni az első két vagonban, ahová bepré- selődik az egész vonat ifjú serege. Mint mondtuk, hét ágon tűz a napocska. Zvolen székesvárosban emberünk kilendül a peronra a büféhez, inni egy pikolót. Ne tessék röhögni, persze, hogy nem kap. A munkásosztály nőnemű képviselője (Csapos Csaposová) nem hajlandó neki pikolót adni, mert ő csak nagysert csapol. Azt is unottan és enyhe utálattal. Hiába gurul be, hogy ő a pénzéért éppen annyit akar, amennyit kíván, ha akarja, hölgyem, töltse vederbe, csak kissör legyen. Mehet a lámpagyárba panaszra. Most fejtse ki, hogy túlterhelt prosztatája nem viseli a sokfélliteres adagokat? Mikor a pádon ücsörgő melósoknak méterre mérik? Munkaidőben? Nem Amerika ez, kérem szeretettel! Tikkadt gigával vissza a bolhásba. S ekkor jön a nagy meglepetés. Az új kalauznéni nem zavaija ki az elsőből, hanem, a gyerekre való tekintettel, hagyja, hogy bitorolja a bolhást. Holott már jól nekihuza- kodott egy kiadós veszekedésre, szidva a zsöszöröt, hogy miért nem szólnak idejében, meg hogy miért terpeszkedhetnek a vasutasok “monterkában” ugyanott, satöbbi. Talántán a mundér becsülete? Akad még ilyen ebben az országban? Ügy megil- letődik, hogy titkon megfogadja, nem fogja szidni a zsöszöröt, ha ilyen éltes angyalok találtatnak benne, sőt, ha nem lenne ateista, rebegne is egy imát a néni üdvéért, aki így elgaloppírozta magát a közszellemtől. Hanem megfogadja, hogy aranyba foglalja a zsöszöröt, s bár lehet, hogy ezentúl tartózkodik a vele való szorosabb kapcsolattól, s inkább végiggyalogolja ezt a paradicsomi országot, akkor sem fogja szidni a fajtáját senkinek, és nem von kétes párhuzamokat az országban található állapotok és a baloldali közszellem között, amely ott utazik a zsöszörön és mindenen, ami él és mozog, hanem inkább a jobboldali veszélyről mond érzelmes meséket a hiszékeny gyerekeknek, mert annak a divatja jön el, tetszik, nem tetszik. Kövesdi Károly avagy: a jobboldali veszély
