Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-25 / 52. szám

A karácsonyfaállítás szoká­sa valószínűleg Elzászból terjedt el az európai konti­nens egyéb tájai felé. A fel­jegyzések szerint itt már a 17. század elején is állítot­tak karácsonyfát. Hozzánk német közvetítéssel került. Először - a 19. század első felében - az arisztokrata, később a polgári és a te­hetősebb paraszti családok­nál is kedvelné vált, hogy századunkban szegény és gazdag egyformán magáé­nak tartsa. A magyalból Angliában karácsonykor koszorút fonnak a csillár köré. A hiedelem azt tartja, hogy akik a magyalkoszorú alatt megcsókolják egymást, azoknak így összefonódik az életük Fagyöngycsokor és magyalkoszorú Ma már kevesen gondol­nak arra, hogy díszítésé­nek, s magának a fának is a bibliabeli paradicsomra utaló szimbolikája van. A fa a paradicsomkertbeli tu­dás fája, a néhány évtizede még díszként ráfüggesztett alma (ma színes üveg­gömb) a bűnbeesést, az ágakra tekert füzérek, sza­lagok a csábító kígyót jel­képezték. A fenyő csúcsán pedig ott a betlehemi csil­lag. Karácsonyfaként koráb­ban a lucfenyőt állították szinte mindenütt. Ez a tűle­velű azonban nem bírta a központifűtéses lakások száraz, meleg levegőjét, ezért a nála ellenállóbb jege­nyefenyő és a jóval olcsóbb fekete és erdeifenyők kiszorítják. Sajnos, a luccal együtt ünnepeinkből eltűnt a jellegze­tes karácsonyi fenyőillat is. Nagyritkán az említett fajokon kívül az európai fenyőpiacokon (lehet, hogy az idén már nálunk is) megjelenik az amerikai háztartásokban kedvelt duglászfenyő is, amely a narancséra emlékeztető illa­tot áraszt. Persze Európa szegényebb vidékein fenyőfára sokaknak nem tellett (s egyre több az olyan család, ahol ismét nem telik), vagy éppen még nem a fenyőfa- állítás volt a szokás, helyette a hosszú tövisű gledícsia (krisztustövis) ágaira került az alma, a dió, a tésztából sütött betlehemi csillag. A brit szigeteken sohasem dívott a fenyőfaállítás. Az ottaniak kedvelt ka­rácsonyi növényei a tüskés levelű, pi­ros bogyójú magyal (holly) és a fehér bogyójú fehérgyöngy (mistletoe). Eze­ket teszik az asztalra, belőlük fonják az ünnepi hangulatot árasztó koszorúkat. Régi-régi hagyomány szerint a magyal a megkínzott, a Golgotára lépdelő Krisztus lábnyomában fakadt. Gránát­vörös bogyói a töviskoszorú ejtette se­bekből kicsepegő vért, a tövises, szúrós szélű levelek pedig a megkínzatást idé­zik. A másik örökzöld, a fehér fagyöngy, ősi, keresztény kultúrát megelőző po­gány világból származó szent növény. A skandinávok is szentnek tekintették, s még a legvérszomjasabb viking sem támadt rá ellenségére, ha azzal olyan fa alatt találkozott, melyen fagyöngy nőtt. A házak kapujára kiakasztott fagyöngy még manapság is a gazda vendégszere­tetét jelzi. Azt, hogy az ókori népek - legalábbis a kelták - mekkora becsben tartották, mi sem bizonyítja jobban, minthogy papjaik (a druidák) csak aranysarlóval „nyúltak hozzá”, metsz­hették le. A fehérfagyöngy rokona a fakín vagy sárga fagyöngy. Ez csak a bükk- félék családjába tartozó fákon élőskö- dik. Bogyója sárga, karácsonyi díszí­tésre alkalmas, leveleit viszont lehul­latja. Az alpesi vidékeken kedvelt kará­csonyi dísz a december-január folya­mán (gyakran a hó alatt) nyíló fekete hunyor tenyérnyi fehér virága, melyet Christrose-nak neveznek. -r­Húshoz, sajthoz, tojáshoz Szárnyasok ízesítésére használható fűszerek: bazsalikom, izsóp, kakukkfű, kapor, majoránna, rozmaring, szu rokfű, tárkony, zsálya. Csirkéhez: me télőhagyma, édeskömény, citromfű turbolya, majoránna, menta, petrezse lyem, borsfű, tárkony, kakukkfű. Ka csőhöz: babér, rozmaring, zsálya, ma­joránna. Pulykához: petrezselyem, zsá­lya, majoránna, tárkony, kakukkfű. Halakhoz általában a következő fűszereket használhatjuk: édeskö­mény, kakukkfű, kapor, köménymag, rozmaring, citromfű, lestyán, petre­zselyem. Olajos halakhoz: édeskö­mény, kapor. Lazachoz: kapormag, rozmaring. Tengeri halakhoz: bazsali­kom, babér, turbolya, metélőhagyma, kapor, édeskömény, majoránna, roz­maring. tárkony, kakukkfű. Töltelékbe kakukkfű, majoránna, zsálya való. Sertéshúshoz: köménymag, kapor, majoránna, rozmaring, szurokfű, zsá­lya, turbolya, koriander, borsfű, les- tyánmag. Marhahúshoz: bazsalikom, babér, köménymag, lestyánmag, majoránna, borsmenta, oregano, rozmaring, bors­fű, kakukkfű. Sonkához: borókabogyó lesi > majoránna, mustármag, oregai" rezselyem. rozmaring, borsfű Tojásételekhe. édeskömény. majo ■ ánna metélőhagymu. rozmaring, tár mny. zamatos turbolya. Puhasajthoz: köménymag, turbolya, metélőhagyma, majoránna, menták, rozmaring, zsálya, borsfű. kakukkfű. Keménysajthoz: köménymag, ka­pormag, rozmaring, zsálya. Fonduehoz: bazsalikom, fokhagy­ma, menta. A fűszereket friss és száraz állapot­ban is használhatjuk. A friss fűszert együtt főzhetjük az étellel, a szárítottat csak a főzés befejezése előtt rakjuk az ételbe. Zöld fűszerből evőkanálnyi mennyiséget használjunk egy négyta­gú család ételébe, míg a szárítottból kiskanálnyi elegendő. Több fűszert együtt használva kü­lönleges, harmonikus ízhatás érhető el. Ezek a fűszerkeverékek is használha­tók friss vagy szárított formában, és társításukkal az egyes országokra jel­lemző ízeket kapjuk. A francia fűszerkeverék például turbo- lyából, petrezselyemből, tárkonyból, me­télőhagymából, kakukkfűből áll. (k) A napkeleti királyok arannyal, tömjénnel és mirhával, a kor nagy becsben tartott ajándékai­val köszöntötték a kisded Jézust. A tömjén és a mirha arab földön honos fák gyantájából készült drága illatszerek voltak. Áruk az arany árával ve­tekedett, a szegények szá­mára elérhetetlenek vol­tak. Elérhető volt viszont a rozmaring, a Földközi­tenger vidékén honos tömjénillatú cserje. A mediterrán népek körében a rozmaring elsősorban mint áldozati füstölőszer, az ókortól kezdve nagy megbecsü­lésnek örvendett. Ismer­ték füstjének gyógyító­fertőtlenítő hatását is. Borban vagy vízben főzve, mézben összetör­MEDITERRÁN ILLATOK A romaring ve, gyógyszerként hasz­nálták. Párlatából illatos kenőcsöket készítettek. Mint fagyérzékeny nö­vény, a szárazföld belse­jében csak később, a 16. századból terjedt el. A kolostor- és parasztkertek kedvelt növénye lett. Cserépbe ültetve, nyáron szabadban, télen zárt he­lyen tartották. A rozmaring napjaink­ban újra népszerű. Hi­degtűrő változatai köze­pes teleket még károso­dás nélkül elviselnek a szabadban. Gyógynövény, drogját a modem természetgyógyá­szatban sokrétűen alkal­mazzák. Mint fűszer is igen kedvelt. Zsálya- és zellerle­véllel, kakukkfűvel, majo­ránnával az olaszos fűszer­keverékek alkotórésze. Egy-egy rozmaringtól íze- sebbek lesznek a sültek, vadas ételek, mártások. k.sz. A KARALÁBÉ HAJTATÁSA A NAGY TÖBBET ÉR A karalábé hajtatása és korai termesztése az utóbbi években háttérbe szorult. A fűtött fóliás termesztésbe kevésbé volt be­illeszthető előnövényként, gazdaságossága a hazai értékesítésben nem volt kielégítő. Az újabb fajták valószínűleg változtathat­nak ezen a helyzeten. Ezzel a témával fog­lalkozunk e heti folytatásunkban is. Koraiság és peronoszpóra A koraiság nő, ha jól fejlett palántát ül­tetünk ki. Nagyméretű, 6x6, 7x7 cm-es tápkockákban nevelt palántán a kiültetés­kor már akár borsó méretű, 5-7 mm-es gumóképződmény is lehet. Az ilyen, vi­szonylag nagy méretű palántából, a kiül­tetés után, gyorsan szedhető méretű gumó fejlődik. A téli-kora tavaszi palántanevelés során gyakran okoz gondot a peronoszpóra. Ezért attól kezdve, hogy a palánták lom­bozata összenő, záródik, rendszeres szellőztetéssel gondoskodjunk a folyama­tos levegőcseréről, így megakadályozhat­juk a páralecsapódást. Öntözés vagy pára­lecsapódás után feltétlenül szárítsuk fel a fiatal növények lombját. Egyenletes fejlődés Kiültetés után a tápkockás palántákat tkjuk át és osztályozzuk. Az azonos fej- ségű palántákból általában kétszeri edéssel - a termés 95-98 százalékát szedhetjük fel, így a termesztőközeg (fóli­aház) előbb felszabadul a következő nö­vények számára. Mielőtt a palántákat kiültetnénk, öntöz­zük azokat be. A száraz tápkockákból vontatottan indul fejlődésnek a gyökér, ettől a növények egyenletlenül fejlődnek. A száraz talajt feltétlenül öntözzük be (töltsük fel) az egyenletes fejlődés megin­dulásához. A fóliás termesztésben a szedési méret szempontjából határozzuk meg a tenyész- területet. Ha nagyméretű (10-12 cm-es) gumót szeretnénk szedni, akkor ritkábban ültessünk (18-20 db/m~). A sűrű ültetés rontja a koraiságot, és egyenletlen a gu­mófejlődés is. A piac csak a nagyobb gu­mót értékeli. Számoljunk csak: a 10-11 cm-es gumó súlya kétszerese a 7 cm-esé- nek. Víz és tápanyag A karalábé tápanyagigényes. Jó alap­trágyázás után is feltétlenül indokolt leg­alább egy alkalommal N-tartalmú műtrá­gyával fejtrágyázni, a gumók 2-2,5 cm-es méreténél. A karalábé nagyon szereti az egyenle­tes vízellátást is. A jó vízellátással folya­matos növekedésben tartjuk a növényt, ez elengedhetetlen a fásodás és a repedés megelőzéséhez. Az egyenetlen, rendszer­telen öntözéstől, az időszakos vízhiány­tól nő a fásodási hajlam, a hirtelen nagy adagú öntözés pedig repedést okoz. Ezért, ha a gumók elérik a 3-5 cm-es méretet, az időjárástól függően naponta, kétnaponta öntözzünk. Fólia alatt, a gya­kori öntözés mellett, rendszeresen szellőztessünk, hogy megelőzzük a kóro­kozók, elsősorban a peronoszpóra kárté­telét. Kertészet és Szőlészet Szerkeszti: Pomichal RichárcI GYÓGYNÖVÉNYBŐL IS KÉSZÜLHET lllatosításra használható növények: bazsali­kom, fehér üröm, izsóp, kakukkfű, levendula, rozmaring, menták, szagos müge, zamatos turbóivá, vadrózsaszirorn. zsálya. Illatozó gyümölcshéjak, gyökerek: az angelika- gyökér, szárított narancs- és citromhéj, íriszgyökér (ibolyaillatú), szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendió, vanília. A száraz gy ökereket daráljuk vagy zúzzuk össze és így használjuk a keverékhez. Az illatos kompozíciókat egy-két hét eltelté­vel különféle illóolajakkal felfrissíthetjük, de ezeket óvatosan használjuk, nehogy a fino­mabb illatokat elnyomják. A lakás bármely helyiségét díszíthetjük gyógynövé­nyekből készített koszorú, szív vagy félhold alakú össze­állítással. A koszorúalapot készen vásároljuk meg a vi­rágkellékes boltban, majd fedjük be szárított levelekből (zsálya, babér, kakukkfű, rozmaring, üröm) álló köte- gekkel. Díszítsük élénk színű száraz virágokkal, kará­csony közeledtén egy-egy piros száraz rúzsával vagy pi­ros szalntavirágfejekkel. A díszítésre használhatunk még illatozó fűszereket is: fahéjrudakat. szép formájú egész vagy kettévágott szerecsendiót, csillagánizst. Szobaillatosítókat füvekből és fűszerekből készíthe­tünk lakásunkba, de szép kosarakba, dobozokba tölt­HÁZUNK TÁJA 1994.december 25. IiBSÚrnBp Ün nepi koszt Wk

Next

/
Thumbnails
Contents