Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-17 / 29. szám

Zene minden mennyiségben, napi huszonnégy órán keresz­tül. A helyes megfejtés természetesen MTV, vagyis a Music Television. A könnyűzene valamennyi válfaját felölelő műso­rai a műholdas adás jóvoltából öt kontinens több mint 250 millió háztartásába jutnak el nap mint nap. 1987. augusztus 1-jén indította meg a Viacom Inc. amerikai társaság a kifogy­hatatlannak tűnő zenecsatornát, s azóta tinédzserek milliói­nak lett a kedvence. Egyedülálló élő közvetítések, látványos videóklipek, ötletdús és meghökkentő grafikák, a bevált „tévés konvenciókat" sutba dobó, közvetlen hangvételű műsorvezetők - mind-mind közrejátszott abban, hogy az MTV-nek si­került a lehetetlen: a zene segítségével hozta közös nevezőre a világ a fiataljait. Csak fújják a dalt Paul King, Ray Cokes, Rebecca De Ru- vo, Pip Dann, Steve Blame - sokak által irigyelt és kivételes szerencsének ör­vendő emberek ők, hiszen az MTV nép­szerű műsorvezetői állandóan zenekö­zeiben élnek. Nem kétséges, sokan van­nak nézőik között, akik szívesen cserél­nének velük, vagy éppen örömmel lép­nének a nyomdokaikba. De vajon mi­lyen utak vezetnek a könnyűzene Mek­kájába? Mi kell ahhoz, hogy valaki az MTV műsorvezetője lehessen? A ki­váltságosok egyike, a rokonszenves, szőke Pip Dann talán elárul egy-két tit­kot, miközben a korántsem könnyű kez­detekről és jelenlegi munkájáról mesél. Aucklandben született, és ma is ízig- vérig új-zélandinak tartja magát.- Otthon, Űj-Zélandon soha nem volt hiányérzetem. Akárhol van ugyan­is az ember, mindig nagyon fontos, hogy mit csinál és mi érdekli. Ezen a gyönyörű szigeten tulajdonképpen egy „magánakvaló” nemzet él. Bizonyára azért, mert annyira távol esik minden lakott területtől. Ausztrália legközeleb­bi partjait háromórás repülőút választja el tőlünk. Ám e természetes izoláció ellenére, vagy éppen ennek köszön­hetően, az új-zélandiakat rettentően ér­dekli, mi történik a nagyvilágban. így aztán magától értetődő, hogy a fiatalok többsége az iskola befejezése után utazni vágyik. S miután körülnéztek a világ más tájain, rendszerint hazatér­nek, esetleg valamely angol nyelvű or­szágban telepednek le. Pip gyerekkora óta imádta a könyve­ket és a színházat, és színésznőnek ké­szült. Az aucklandi egyetemen angol irodalmat tanult, majd a Nemzeti Kon­zervatóriumban két évig drámaművé­szetet hallgatott. Első színházi szerződésének köszönhetően ismerke­dett meg férjével, az új-zélandi színház akkori igazgatójával. Pip repertoárja fo­kozatosan bővült, később megkapta az első filmes és tévés felkéréseket.- A televízióban legelőször érdekes riporteri munkát ajánlottak, később egy népszerű ifjúsági műsor vezetését. Ad­dig egészen mást csináltam, de arra gondoltam, miért ne próbálnám meg. És éppen e műsor révén kerültem közelebb a zenei adásokhoz. Valakinek megtet­szett a munkám, és felkértek az új-zé- landi Pop show vezetésére. Ez élő adás volt, nézők részvételével, és én igazán elememben éreztem magam. Huszonkilenc évesen úgy döntött, ellátogat Európába. A fő vonzerő Sha­kespeare volt.- A saját szememmel akartam látni, hogyan működik az angol színház. Ha valaki angol irodalmat tanult, akkor ez valahogy teljesen természetes dolog­nak tűnik. Így hát a férjemmel együtt nekivágtunk az útnak. A fiatal színésznő sejtette: túl merész álom, hogy Londonban színházi szer­ződést kapjon, az viszont nem tűnt telje­sen reménytelennek, hogy egy televízi­ós társaságnál próbálkozzon. Az első két londoni éve azonban nem volt túl szerencsés. Valahogyan azonban meg kellett élniük, mert a férje is munka nél­kül volt, otthonról pedig semmiféle anyagi támogatást nem kaptak. Pip mo­sogatással, takarítással kezdte angliai karrierjét, elvállalt minden munkát, hogy a fölöttébb drága Londonban leg­alább egy olcsó albérletet megenged­hessenek maguknak. Férjével együtt emellett állandóan a végzettségüknek megfelelő munkát kerestek, hirdetések­re, pályázatokra válaszoltak, többnyire minden eredmény nélkül.- Még ma is magam előtt látom azt a hirdetést, amelyik az egyik londoni színházi újságban jelent meg: műsor­vezetőket kerestek az akkor induló MTV-be. írtam nekik, elküldtem az életrajzomat, fényképpel együtt, és tü­relmetlenül vártam a választ. Vissza­kaptam mindent, és közölték, hogy nincs rám szükségük. A kudarc ellenére 87 nyarán úgy dön­tött, még egyszer szerencsét próbál az MTV-nél. Személyesen ment el a sze­mélyzeti osztályon dolgozó hölgyhöz.- Azt mondtam neki: nézze, én még mindig Londonban vagyok, újra elhoz­tam az életrajzomat, a takarításból már elegem van, tehát ha most nyáron szük­ségük lenne rám, netán kiesne valaki, értesítsen. így lettem tartalékos műsor­vezető. Szóval ha valaki azt hiszi, hogy egyszerűen csak besétáltam az MTV- be, és minden egy csapásra az ölembe hullott, akkor nagyon téved. Két ke­mény év volt már a hátam mögött, mire először képernyőre kerültem. Mára Pip kiharcolta a maga helyét a nap alatt.- Nagyon szeretem a zenét, főként azt, amelyik megnyugtat és a lelkemből szól. Én magam semmilyen hangszeren nem játszom, de annál jobban tisztelem a jó zenészeket. Ezért is igyekeztem a lehető legjobban felkészülni ebből a műfajból. A nagy szerelmet természete­sen még mindig a film és a színház je­lenti, amelynek rengeteg időt szentelek. A stúdiómunka már nem köti le túlsá­gosan az időmet. Annyian vagyunk, hogy nagyobb lélegzetű dolgokra egy­szerűen nincs időm. Más a helyzet, ha a moziújdonságo­kat bemutató Big Picture című műsort készítem, és egy héten belül több neves személyiség is összegyűlik nálam Lon­donban, akikkel interjút kell készíte­nem, foglalkoznom kell velük. A leg­több időt azonban a felkészülés igényli, hogy részletesen megismerjem a mun­kájukat, és megnézzek minden egyes filmet, amelyben szerepeltek vagy ame­lyet készítettek. Persze, nem sajnálom a ráfordított energiát, hiszen ez a munka rettentően érdekes. A törékeny, mindössze százhatvan centi magas és ötvenvalahány kilós Pip tehát - mellesleg egy hároméves kis­lány, Marley mamája - sikeres, befutott személyiség. A képernyőn olyan ember benyomását kelti, akinek nincsenek gondjai, és a munkáját örömmel, oda­adással végzi. Ám időnként neki is megfordul a fejébén: egy napon talán az MTV vezetői túl öregnek találják majd arra, hogy fiataloknak szóló műsort ve­zessen. Egyelőre azért nem nyugtalan­kodik túlzottan, hiszen ez a kritikus kor még egy kicsit odébb van.- Végül is a fiatalság és a szépség nem minden. Rengeteg tapasztalatot szereztem, amivel mondjuk egy tizen­nyolc éves még nem rendelkezik. És hát az MTV közkedvelt sztárjai - például Sting, Mick Jagger, Elton John vagy Phil Collins - sem éppen húszévesek. A zenében ugyanis nemcsak napi sláge­rek, hanem örökzöld melódiák is van­nak, és ugyanez vonatkozhatna mond­juk a műsorvezetőkre iST Forrásanyagok alapján: (mislay) Fotók: archívum H ol vannak már azok az idők, amikor a vásznon el­csókolt csók közbotrányt okozott? Ma egy film „valamirevaló” ágyjelenet nélkül dajkamesének számít csupán. Ám bármennyire elengedhetetlen feltétele a színészetnek egy jó adag exhibicionizmus, a körülrajon­gott színésznők közül bizony nem mindegyik hajlandó közszemlére tenni bájait. S ha a hollywoodi producerek ennek ellenére sem akarnak lemondani egy forró jele­netről, még mindig marad számukra megoldás: telefonju­kon egyszerűen kipötyögtetik a huszonhat éves Shelley Michell számát. A hölgy testét férfiak milliói csodálják mindenfelé, az arcát azonban alig ismerik. Shelley ugyanis a világ leghíresebb „szexuális kaszkadőrje”! „Már négyévesen nagyon szép kislány voltam - di­csekszik Shelley -, a sok jelentkező közül engem válasz­tottak ki egy zabpehellyel töltött keksz reklámozására. Anyukám szerint azért, mert a próbafelvételen én ettem meg belőle a legtöbbet. De ez nem igaz!” Keksszel teli pofival kezdte tehát a karrieijét Shelley, amely végül az „ágykaszkadőri” pályára vezette. Amikor a szégyenlős hollywoodi sztárokat elönti a pír, akkor lép színre a szőke Shelley. Nincs olyan jelenet, amely túl me­rész lenne számára. Lehet, hogy egyáltalán nem ismeri a szégyenérzetet? „Miért szégyenkeznék? - csodálkozik Shelley. - Hi­szen a vásznon csupán a testem látható, amelynek látvá­nya, ebben biztos vagyok, rengeteg férfit boldogít. A fe­jem azonban nincs a felvételen - azzal azt gondolok, amit akarok!” A gyönyörű Shelley egyik legnagyobb csodálója a ma­mája: lánya minden új filmjét nagy lelkesedéssel fogadja. Rettentően tetszett neki például a Micsoda nő!-ben, ahol a kissé szégyenlős Julia Robertset helyettesítette, de egész sor más filmben is, amelyekben Kim Basinger, Ma­donna vagy éppen Catherine Oxenberg helyett vitte a tes­tét a vásárra. „Nem vitás, az én kislányom a legszebb - jelentette ki büszkén Shelley mamája. - Nem is csodá­lom, hogy az a sok híres színésznő hagyja, hogy helyette­sítse őket. Hiszen ha ők maguk csinálnák végig azokat a szenvedélyes jeleneteket, ki tudja, hogyan végződné­nek?!” Ezek után magától adódik a kérdés: van-e a szexkasz- kadőrnőnek barátja? És ha van, vajon mit szól ahhoz, hogy a szíve választottja a munkaidejét idegen férfiak ágyában tölti? „Nem tudom - mondja a szőke bombázó -, még nem találkoztam ugyanis a nagy szerelemmel. Fe- lejthetőkből lehetett volna már akár ezer is, de nem aka­rom elaprózni magam.” A közelmúltban Shelley úgy döntött, hogy végre kilép a névtelenség homályából. A legsikeresebb ágyjelenete­iből vágott össze egy videokazettát, ezt készül piacra dobni. Biztosan nem marad a kereskedők nyakán, Shelley ugyanis nemcsak híres „suttogásait és sikolyait” adja elő, hanem többek között részletesen beszámol róla, hogyan is készülnek az effajta jelenetek, és hogyan vi­selkednek közben híres sztárpartnerei! „Meg fognak lepődni - ígéri Shelley -, ha meglátják, mekkora szenvedély és érzékiség vihető a vá­szonra pár egyszerű trükk és vágás segítségé­vel.” S hogy mi Shelleyn a legszebb? „A lábam - vágja rá gondolkodás nélkül és magabiztosan a csinos kaszkadőmő. - Tizennyolc évig modern táncot táncoltam, és ennek valahol meg kell mutatkoznia. Ezért is biztosítottam be a lábai­mat a londoni Lloyd biztosítónál kerek egymil­lió dollárra! Aki közelebbről is meg szeretné szemlélni e drága testrészt, elég, ha vesz majd egy üveg Shelley Chardonnay bort, amely a hölgy tervei szerint nemsokára kapható lesz az amerikai üz­letekben. „A bor címkéjén a lábaim teljes hosszúságukban láthatók” - mosolyog. Nos, az amerikai férfiak között bizonyára akadnak majd egypáran, akik nem állnak ellent a csábí­tásnak. Shelley különben már meglehetősen unja, hogy állandóan a világhírű sztárokat kell he­lyettesítenie, akiknek nem fűlik a foguk a ké­nyes jelenetekhez. Ügy döntött, most már teljes életnagyságban megjelenik a vásznon. Még­hozzá nem is akárhol tűnik fel: akciófilmek­ben! Megtanult karatézni, és így szőke bájait mo kemény, jól irányzott ütésekei és rúgásokkal tét A harci művészetekben szerzett jártassága már i hozta számára az első komolyabb filmszerepet Connery oldalán játszik egy rettenthetetlen am; új Bond-filmban. „Egyelőre élvezem, hogy mutogathatom a test és akár egyetlen ütéssel padlóra küldöm a gazem­bereket. Később azonban inkább komédiák­ban szeretnék szerepelni. Ezeknek a forgatása ugyanis sokkal élvezete­sebb, és az ember lánya akár hatvanéves koráig is komika lehet... ’ CSEVELY 1994,július 17. ilBSämup

Next

/
Thumbnails
Contents