Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-25 / 52. szám

Vasárnap 1994. december 25. KARÁCSONY’94 Vas árnap 1994. december 25. A NAP kel 07.43 - nyugszik 16.01 órakor A HOLD kel nyugszik 11.13 órakor Karácsony Névnapjukon szeretettel köszöntjük Anasztáz, Anasztázia, Botond, Eugénia, Génia, Karácson, Nikodémusz, Noel, Zseni nevű kedves olvasóinkat Karácson - régi magyar személynévből ered. Ez lehet karácsonykor született gyer­mek névadása. Származtat­ják a cseh Kracirt>ó\ és a la­tin Gratianus- ból is. December 26. Karácsony, István December 27. János December 28. Kamilla December 29. Tamás, Tamara December 30. Dávid December 31. Szilveszter A legfőbb jó törvényei - Zám Vénusz hagyatékából A jó kétszeresen jó, ha csupán jó. A rossz is erény. A jó reciproka. (Murphy) Vasárnap Családi magazin Főszerkesztő: Szilvássy József (« 32 32 20) Vezető szerkesztő: Miklósi Péter (« 210/4453) Főszerkesztő-helyettes: Lovász Attila (« 210/4456) Lapszerkesztő: Flórián Márta (« 210/4452) A Hang-Kép szerkesztője: Szűcs Béla («210/4452) Grafikai szerkesztők: Szilvásy Erzsébet és Szarka Éva (« 210/4437) Szerkesztőség: 819 15 Bratis­lava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont: 210/9. Tele­fax: 36 45 29. Szedés és kép­feldolgozás: SGT Plus és Da- nubiaprint, Bratislava. Nyomta­tás: Komáromi Nyomda Kft. Szerkesztőségi hirdetésfelvé­tel közületeknek és magánsze­mélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Ügy- félfogadás: munkanapokon 8- tól 16.30 óráig. Telefon: 210/4455, 210/4478, 210/4446, 210/4447, 32 51 29. Irodave­zető: telefon 210/4476. Telefax: 210/4431. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediap- rint-KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföl­di megrendelések: PNS igaz­gatósága, Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kézira­tokat és fényképeket nem őriz­zük meg és nem küldjük viss­za. Előfizetési díj negyed évre 117 korona. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság 819 02 Bratislava, Pribinova 25 Ügyvezető 'gazgato. Slezákné Kovács Edit (« 210/4460) Adminisztráció - «210/4425 és 210/4439 Index 480 201 Vasárnaptól szombatig O.S'do M VASÁRNAP: 205 éve, 1789. december 25-én Komá­romban született Péczely József történész, Péczeli József költő, műfordító fia. Történetírói tevékenysége mellett esztétikai, kritikai munkássággal, valamint versírással is foglalkozott. • 70 éve, 1924-ben született Váci Mihály Kossuth-díjas költő. HÉTFŐ: 290 éve, 1704. december 26-án II. Rákóczi Ferenc vereséget szenvedett a nagy- szombati csatában. KEDD: 180 éve, 1814. december 27- én halt meg Kelemen László színész, a magyar hivatásos színészet megindítója. Színműfordítással is foglalkozott. Magyarra fordította Moliére: Képzelt beteg és Shakespe­are: Othello című művét. • 80 éve, 1914-ben hunyt el Herman Ottó természettudós, néprajzkutató, polihisztor, a Természetrajzi Füzetek megindítója és szerkesztője. Nevéhez fűződik az ősemberkutatás megkezdése Ma­gyarországon. Ő a Magyar Ornitológiái Központ meg­alapítója. • 20 éve, 1974-ben halt meg Csorba Géza, li- pótújvári születésű Kossuth-díjas szobrász. Ady-szobrai a legismertebbek. Ő készítette Ady halotti maszkját is. SZERDA: 180 éve, 1814. december 28-án hunyt el Benkő József történetíró, flórakutató, református lelkész, orvosbotanikus. Érdeme, hogy elsőnek ismertette Linné rendszerét magyar nyelven, és a növényeket nálunk ő je­lölte elsőként kettős névvel. CSÜTÖRTÖK: 135 éve, 1859. december 29-én halt meg Thomas Babington Ma­caulay angol történész, esszéíró, költő, politikus, a 19. század egyik legtehetségesebb, legsikeresebb és legje­lentősebb történelmi és irodalmi esszéírója. Anglia törté­nete című főművét a világ szinte valamennyi fontosabb nyelvére lefordították. Esszéinek nagy része magyarul is megjelent. • 70 éve, 1924-ben hunyt el Banda Marci, a legnagyobb magyar cigányprímások egyike. Apja, Mi­hány, Bihari János zenekarában volt klarinétos. Ő maga hosszú ideig játszott Rácz Pál cigányprímás zenekará­ban, majd önálló zenekart alapított, amellyel sokat járt külföldön. • 50 éve, 1944-ben halt meg Móra László költő, műfordító, Móra Ferenc unokaöccse. Költőként a húszas években vált ismertté. PÉNTEK: 1955 éve, 39. december 30-án született Titus római császár, aki atyja császárságának idején a Palesztinában harcoló római se­regek fővezéreként elfoglalta és leromboltatta Jeruzsále­met. Apja halála után mindössze 2 évig volt császár. • 245 éve, 1749-ben alapította Mária Terézia Bécsben a róla elnevezett Collegium Theresianumot. *155 éve, 1839-ben Pozsonyban született Ponori Thewrewk Árpád irodalomtörténész és kritikus. Sokat foglalkozott Petőfi költészetével és a görög színpaddal. Középiskolai tan­könyveket, irodalomtörténeti és nyelvészeti tanulmányo­kat, humoros jellegű munkákat üt. • 120 éve, 1874-ben született Bánffy Miklós gróf, író, politikus. Az állami színházak kormánybiztosa, külügyminiszter és a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere volt. Később Er­délyben élt, az ottani magyar irodalmi és kulturális élet egyik vezéregyénisége lett. Zenével, festészettel, színpa­di rendezéssel is fogalkozott. Több műve Kisbán Miklós néven jelent meg. Legnagyobb vállalkozása nagyszabású regénytrilógiája, az Erdélyi történet, melynek részei: Megszámláltattál..., És híjával találtattál..., Darabokra szaggattatok • 50 éve, 1944-ben hunyt el Romain Rol­land Nobel-díjas francia író, akit Stefan Zweig .Európa lelkiismeretének” nevezett. Tízkötetes, Jean-Christophe című regényfolyamával új műfajt teremtett a világiroda­lomban. SZOMBAT: 335 éve, 1659. december 31-én halt meg Apáczai Csere János, a magyar művelődéstörté­net egyik legnagyobb nevelő egyénisége, a felvüágosodás nagyjelentőségű előfutára, filozófiai és pedagógiai üó. a szerétéiről Újra itt a karácsony, számomra a legszebb ünnep. A csillogó-villogó karácsonyfa alatt gyermekkorom óta valami különös érzés kerít hatalmába. Azt hiszem, ezekben a na­pokban az emberek megszépülnek és az egész évben elszürkült, kifakult, gyakran el­felejtett szeretet szinte kicsordul az emberi szívekből. Ilyenkor mindig eszembe jut a bölcs magyar közmondás: Aki szeret, két­szer él. Amikor a szeretet elárasztja szívün­ket, úgy érezzük, kimondhatatlanul gazda­gok vagyunk. A szerétéiről írók, művészek vallottak halhatatlan alkotásaikban, de pontos, tudo­mányos meghatározást még nem olvastam róla. A szeretet csodálatos érzés. Nem vélet­len, hogy a Kisjézus születésnapját a szere­tet és a békesség ünnepének tartjuk. Szeretet! Hányféle arcod van? Milyenek megszámlálhatatlan megnyilvánulásaid? Ezernyi érzésben lopakodsz szívünkbe, te­szed szebbé gyarló életünket. Amint világra jöttünk, máris hatalmába kerített a szülői szeretet. Leírhatatlan a gyermeki ragaszkodás, amely a családi lég­kör lénye. Ilyenkor karácsony táján érde­mes feltenni a kérdést: Ápoljuk-e a sírig a szülői szeretetet? A családi fészekből kiröp­penve, nem feledkezünk-e meg azokról, akik életet adtak nekünk és féltve felnevel­tek? A családi szeretet ápolásáért, őrzéséért el­követtünk-e minden tőlünk telhetőt? Őriz­zük-e a család melegét, nem hagyjuk-e, hogy a rideg külső világ sok-sok ármányko­dása tönkretegye? Hát a felebaráti szeretettel hogyan ál­lunk? Embertársaink mássága, faji, nemze­ti, vallási különbözősége, társadalmi rang­ja, vagy elesettsége nem távolít-e el tőlük? A bűnös világ, az irigység nem tesz-e kö­zömbössé bennünket felebarátaink gondjai­val szemben? Aztán itt van a hazaszeretet. A politikai intrikák pergőtüzében az itt élő magyarság számára bonyolult probléma. A szlovák po­litikusok számon kérik tőlünk, hogy miért nem harsogjuk úton-útfélen, hogy szeretjük hazánkat, Szlovákiát. De az ország vezetői hányszor jelentették már ki, hogy szeretik a dolgos, higgadt és a szlovákokkal példásan együttélő magyarokat? Hol van a többség ragaszkodása, viszontszeretete? Számunkra a hazaszeretet elsősorban a szülőföld szere­teted jelenti, amelyen őseink éltek és amely nem tehet a gyakori határváltozásokról. Senki se kívánja tőlünk azt, hogy hűséges­küt tegyünk minden hatalomra kerülő poli­tikai pártnak és azokat a felebarátainkat is szeretni fogjuk, akik a magyarság beolvasz­tásáról ábrándoznak. A szlovákok hazasze­retete is elsősorban a szülőföld szeretetén alapszik. Az, hogy nekünk „két hazát adott a vég­zetünk”, a történelem kiszámíthatatlan for­dulatainak következménye. A nacionalistá­kat annyira ingerlő „anyaország” a mi má­sodik hazánk. Oda köt bennünket egész tör­ténelmünk, nemzeti kultúránk, ezeréves ha­gyományunk. A mi anyaországhoz kötődé­sünk nem irredentizmus, nem határrevíziós törekvés, hanem identitásunk ápolása. Rosszul esik, hogy ezt épp a szlovák értel­miség egy része nem érti meg. Reméljük, a nehezen formálódó Új Európában a haza­szeretetnek is más dimenziói lesznek, és a határokat nem rakétákkal fogják őrizni. Szent karácsony napján egy kicsit kitágí­tottam a szeretet határait, és számtalan megnyilvánulása közül kiemeltem néhá­nyat, amelyek az elmúlt évben is átszőttél nem éppen rózsás életünket Szeretet nelkh egy társadalom sem létezhet, lolsztoj tg. vallott róla: „A szeretet nem egy személy ki­zárólagos szeretete, hanem olyan lelkiálla­pot, amelyben készek vagyunk mindent sze­retni, az az állapot, amelyben egyedül is­merhetjük föl lelkünk isteni eredetét”. Szűcs Béla KÖRKÉRDÉSÜNK Elidegenedtünk egymástól, vagy él-e még bennünk az embertársi szeretet? GÁSPÁR TIBOR. középiskolai tanár (Komárom) Nagyon-nagyon aktuális kérdés. Pont most írtam erről a témáról egy kará­csonyi visszaemlékezést egykori ta­náromra, illetve a kulcsodi iskolánk­ra, ahol a szeretet pedagógiája uralko­dott. Sajnos úgy látom, hogy az em­beri szívekben meglazult, elkopott az egymás iránti megértés, szeretet, és helyükre a bizalmatlanság, az önzés, az irigység, a gyűlölködés lépett. Egyre kevesebb azoknak a száma, akik önzetlenül is hajlandók valamit tenni a közösségért. Az elmondottak okát abban látom, hogy az elmúlt év­tizedekben hiányzott a vallás oktatá­sa, a templomba járás. Ez különösen a fiatal, illetve a középnemzedéken érződik, s ennek egyik eredménye az elidegenedés is. A hajdani társas összejöveteleket pedig különösen hiá­nyolom. MIHÁLY JUDIT, adminisztrátor (Sókszelőce) Szerencsére a szeretet még nem halt ki egészen, de tény, hogy kezd hiány­cikké válni. Talán azért is, mert anya­gias világban élünk. Az emberek bi­zalmatlanok, gyanakvók és egyre önzőbbek, eközben versengési lázban élnek. A baráti, sőt a rokoni kapcso­latok sem olyanok mint a szüléink, nagyszüleink korában. Ha valakinek születésnapja van, sietve veszünk egy csokrot, felugrunk hozzá, aztán pu­szi-puszi, és máris rohanunk tovább. Ügy érzem, a karácsony varázsa is kissé megkopott. Pár órára összejö­vünk, nosztalgiázunk, aztán szétszé­ledünk, és minden visszazökken a ré­gi kerékvágásba. HOLOP RÓBERT, ren­dőrtiszt (Bátorkeszí) Való igaz, távolodunk egymástól, kö­zömbösek vagyunk a mások gondja- baja iránt. Saját tapasztalatból tudom, hogy sokan nem hajlandók tanúskod­ni - amíg maguk is bajba nem kerül­nek,- pedig vallomásukkal olykor so­kat segíthetnének embertársukon. Mindenki fut a pénze után, nem ér rá meghallgatni a másikat. Hajdan meg­állt az úton a lovasszekér, a kocsis maga mellé, a bakra ültette az ide­gent és jól elbeszélgettek. Ma autó­kon száguldunk, és a nagy rohanás közben nem vesszük észre, hogy mellőzzük a legfontosabb emberi ér­tékeket: a szeretetet, a tiszteletet a megbecsülést. Valamikor az emberek a petróleumlámpa fényénél és egy karéj zsíros kenyérrel is elégedettek voltak, jól el tudtak beszélgetni egy­mással. ROSENBERG ZSUZSANNA, diák (Szene) Biztos, hogy van elidegenedés, külö­nösen a városokban. Vidéken meghit­tebbek a kapcsolatok, viszont az sem jó, hogy ott meg mindenki mindent tud a másikról. Odahaza mi szeretet- ben, megértésben élünk. Tavaly pedig eljutottam Taizéba, egy franciaorszá­gi ifjúsági táborba, ahol különböző vallás képviselői találkoztak. Annyi szeretetben, jóságban volt részem, hogy az szinte csoda. Az első kelle­mes meglepetés már a megérkezéskor fogadott. Mindenki mosolygott min­denkire, amihez mi itt nem vagyunk hozzászokva. Hogy egy ilyen sikeres rendezvényt nemcsak külföldön lehet összehozni, azt a gadóci nyári alkotó­táborban tapasztaltam, ahol szintén kiváló légkör uralkodott. ÖLLÉ EMŐKE, pincér (Dunaszerdahely) Szerencsére, nem szenvedek hi­ányt a szeretetben. Legalábbis csa­ládon belül nem, hiszen rendszere­sen összejövünk. Szülők, nagy­szülők, gyerekek, unokák, déduno­kák. Olykor alig férünk el, de na­gyon jól érezzük magunkat. A ho- dosi nagymamám például sokszor mesélt a régi karácsonyokról. Visszatérve az emberi kapcsola­tokra, általában valóban jobbak le­hetnének. Nemegyszer észre sem vesszük egymást, nem mutatunk nagy hajlandóságot segíteni a rá­szorulókon. Szöveg és kép: (Ordódy) BÖNGÉSZŐ Olvasóink már nagyon megkedvelték a Böngésző cimu versenyünket. Sokan túl könnyűnek, mások viszont ne­héznek találják a kérdéseinket. Nos, ebben az esetben sem tudunk mindenkinek a kedvében járni, de célunk, hogy ki-ki felelevenítse régebben szerzett ismereteik az­az böngésszen... Mai számunk kérdése kicsit bővebb: A világon a legmagasabbra kétségkívül a zsiráf nő. Egy példánya az egyik angliai állatkertben élt, és kilencéves korára a hat méter kilenc centis, tekintélyes magasságot ■rte el. Körülbelül mennyit nvom hát eg\ -sirríC 1. Mintegy kétszáz kilót; 2. Mintegy ötszáz kilót; 3. Mintegy kilencszáz kilót. Ne feledje! A helyesnek vélt választ péntekig adja postára. A helyes válaszadók között 1000, illetve 500- 500 koronát sorsolunk ki. A nyertesek nevét a jövő heti Új Szó szerdai számában közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents