Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-18 / 51. szám

áték is veszélyes? it, minden kisautóról lek, s egyebek mellett »/agy más veszélyes vizsgálják. Persze, a it azt nem tudja meg- mportáló vállalatok - inak kell ellenőriztet- i behozza - mást áru- izsgáztattak. Azt is fi- iogy például a piaco­lig a hazai forgalma- Megeshet, hogy az íozott játékokért még ek, nemhogy bevizs- - Itt csak abban bíz- is -, hogy ami megfe- oknak, az a szlovákiai t. Szerintem az egész­ségkárosítás valószínűsége nem nagyobb, mint egy a millióhoz. A vásárlónak tulajdonképpen nincs esélye, hogy biztonsággal megállapítsa, melyik játék ve­szélytelen. A szabvány ugyanis állítólag nem írja elő, hogy a já­tékon feltüntessék a gyártót. Ta­lán azért, mert pédául a legtöbb német vagy holland „gyártó” is a hongkongi vagy koreai, olcsó munkaerővel készítteti a „saját” gyártmányait. A minőségért azonban már ő felel. A pöstyéni minőségellenőrző . laboratóriumban nem sikerült helyszíni riportot készítenünk, (A szerző felvételei) mert az igazgató a sajtóval való korábbi rossz tapasztalataira hivatkozva, elzárkózott kérésünk elől. E fura hozzáállás ellenére te­lefonon annyit azért sikerült tőle megtud­nunk, hogy a pöstyéni laboratóriumban - amely egyébként egyetlen az országban - a játékokat főleg a tűzállóság mértékének, a felületnek a nyállal való reakciója, a festék­réteg lepergése és a műanyagok minősége szempontjából vizsgálják. Olyan esetről, hogy a játékok mérgező anyagot tartalmaz­tak volna, az igazgató nem tud. Kapós a Lego, kedvesek a plüssjátékok A pozsonyi Orsolya utcában néhány hó­napja megnyílt Drácik nevű kicsi játékbolt­ban a legnagyobb érdeklődés a Lego játékok iránt van, de a kisebb plüssállatkák is kedve­sek. A Posta utcai Dráőikban többet is megtu­dok. - Nagyon érezni, már, hogy közeleg a karácsony, annyi a vendég, hogy még ebédel­ni sem marad idó'nk - mondja itt Igor Blahár. Ezt nem panaszképpen mondja, inkább örül, hogy jól megy az üzlet. A Dráőik tulajdon­képpen egy most alakuló játékbolthálózat, amelynek Érsekújvárban, Komáromban, Pár­kányban is vannak boltjai. A tulajdonos azon­ban nemcsak a saját boltjait látja el játékok­kal, hanem másoknak is szállít. Plüssjátéko- kat, Csehországon kívül, jelenleg már csak Olaszországból és Hollandiából hoznak be, ez azonban nem azt jelenti, hogy ezt az árut ott is gyártják. Származási helyük többnyire Kína vagy más dél-kelet-ázsiai állam. A játé­kokat a Drácik-boltok tulajdonosa vizsgáltat­ja meg a pöstyéni laboratóriumban. Ezt azon­ban elsősorban csak a csehországi behozatal­lal kell megtenniük, mert a hollad és olasz importot már az ottani szállítók bevizsgáztat­ták, és azt minőségszavatoló bizonylattal szállítják. Az ilyen játékokon általában CE jelzést található, bizonyítandó, hogy az áru megfelel az Európai Unió szabványainak. A csehországi játékokat viszont azért kell ná­lunk bevizsgáltatni, mert 1994. március 31- én lejárt az a Csehország és Szlovákia közöt­ti egyezmény, amely szerint elismerték egy­más minőségszavatoló határozatait. A Drácik-boltok szállítói már két éve hoznak be külföldi játékokat, de a boltvezető nem tud olyan esetről, hogy valamelyiket egészségká­rosító hatás miatt betiltották volna, a Posta ut­cai boltban két-három hónaponként is meg­fordulnak a minőségellenőrök. Igor Blaflár szerint a nagy plüssjátékok inkább csak ven­dégcsalogatónak jók, az emberek a kisebbe­ket vásárolják szívesebben. Ezen egyébként nem is csodálkozom, mert a polcon sorakozó indonéziai gyártmányú, de Hollandiából be­hozott „vadállatok” két-három ezer koronába kerülnek. Választék azonban van, s aki nem piaci árusoktól, hanem hagyományosan, boltban vásárol játékot - s ha ráadásul még CE jel­zést is talál a plüssállatka varratába erősített kis cédulán -, szinte biztos lehet benne, hogy veszélytelen játékot ad gyermeke kezébe. Gaál László át meg a testvéreit. A mellette álló asszonyhoz for­Barátnők voltunk, igaz, édes Juliskám? onka és Juliska - annak ellenére, hogy a legjobb ba- őknek tartották őket, veszekedtek is, sőt, Ilonka meg ;rte Juliskát. Tóth Ilonka Pitvarosra került, Nagy Ju- i Gútán maradt. A találkozóra Ilonka is eljött. Több t negyven éve nem látta Juliskát. kereket Megismerték egymást? Juliska ismert meg engem... írtak mind a ketten. Két esztendő kellene ahhoz, hogy elmondjam, ínyit szenvedtünk. A nagymamán ott van eltemetve, gyapám itt. így kettészakítani a családokat! Ne is ha- idjon senki, de kimondom: barom volt, aki ezt meg te tenni! Hogy is van ez? óndé Mária szintén odaátra került, de gyakori ven- Gútán. Ez az itthon, Pitvaros az otthon. Vagy hogy is ez? Ha ide jövünk, azt mondjuk, hogy megyünk haza. Pitvarosra megyünk, akkor is hazamegyünk. Ezt már i lehet vissazacsinálni. Két hazánk van. Miért kellett ezt, fiam? <láh Kálmán magyar-történelem szakos tanár Dél- náromban. Diplomamunkáját a kitelepítésről írta. -ásmunkái a megírt, illetve a megélt történelem. Ja- Kálmán és Ján Bobaj munkáira támaszkodott - és a les visszaemlékezésekre. Felkereste a Csongrád me- be kitelepítetteket, elsősorban a gútaiakat. Nem kel­messzire mennie, mert édesanyja családját Gutáról, sápjáét Vágfarkasdról telepítették át. Hiába mondja a történettudomány, hogy a lakosság­csere az adott nemzetközi helyzetben, a csehszlovák kor­mány törekvéseit ismerve, viszonylag nem a legrosszabb megoldás volt. Az akkori csehszlovák kormány sokkal közvetlenebbül próbálta elintézni a magyarság sorsát. Ehhez képest jó megoldás volt a kitelepítés. De aki ezt átélte, az a haláláig sírva kérdezi: miért kellett ezt, fiam? Oláh Kálmán szakdolgozata tavaly első díjat nyert a magyarországi országos tanulmányi versenyen. Alapít­ványok segítségével, saját kiadásban, néhány száz pél­dány jelent meg. Hosszú a lista A háború után Gútának tizenegyezerhatszáz lakosa volt. Egyharmadukat kitelepítették. Harsányi Imre attól tartva, hogy a levéltári anyagok el­kallódnak, megbízta a munkatársait, kutassák fel, hány gútait telepítettek ki.- Az idén márciusban tárgyaltunk erről. A gyerekek az iskolában nem tanulnak a deportálásokról, a kitelepíté­sekről, a történelemanyagból száműzték ezt a témát. De az akkori megaláztatást és jogfosztottságot naponta érez­tetik velünk, kicsiben - mondja. A táblákra 3624 név kerül fel, nemcsak a ki felépítette­ké, hanem a deportáltaké is. - De már sokan jelezték, hogy az ő vagy a hozzátartozójuk neve hiányzik. Kilencszáz vigyázó sírkereszt áll a kápolna, a te­metőkert körül. Sokat összetörtek, de azokat a darabo­kat, amelyekről leolvasható, kit jelölnek, beöntötték a betonkerítésbe - akiknek a síremléke pedig eltűnt, nevük felkerül a kápolna falára. Hazalátogattak azok is, akiket nem kitelepítettek, „csak” elkergettek. Egyik óráról a másikra kellett el­hagyniuk a házukat. Kürti Péter, nyugdíjas tanár évtizedek óta Érsekújvá­rod él, mégis gútainak vallja magát. A szövetkezetesítés idején egy órát kaptak arra, hogy összeszedjék a holmi­jukat. Otthagytak mindent.- Sokkal többen kellene itt lennünk. Ápolni a gyöke­reket nem lehet másképp. Mert akkor nem maradunk meg sem Újvárban, sem Dolny Rubinban, de talán Gú­tán sem. Mindig büszke voltam rá, hogy gútai vagyok. Minket nem lehet elpusztítani. Az anyaföldtől nem lehet elszakítani sem a valóságban, sem lélekben - ha vissza­térek ide, és találkozom őseim keresztjével. Ha visszajö­vünk ide, és megremegünk egy gútai szó hallatán, akkor értjük azt, hogy ez az én múltam'; ez voltam, ez volt a ki­lencgyerekes anyám, ez maradok én is, s unokámba, bár legyen vegyes házasság szülötte, valahol beleplántálom a gútai lelket, megpróbálom megmagyarázni neki: nem tudod szebben mondani senkinek, soha, hogy szeretlek, de azt sem, hogy édesanyám. Keserű utóirat Tamás atya áldást kért az ott levőkre, az élőkre, fel­szólította a jelenlevőket: az egységes ima jeleként fogják meg a mellettük álló kezét. Talán éppen az ima alatt festette valaki a falra nagy vörös betűkkel, alig húsz kilométerrel odább, hogy Mad’ari za Dunaj! Kopasz.-Kiedrowska Csilla Van Ilyen GINA LOLLOBRIGIDA Inkább a kert Gina Lollobrigida, aki nemcsak szí­nésznőként, hanem fotósként is nemzet­közi elismerést szerzett, saját bevallása szerint nem szereti a fényes ünnepsége­ket. Tavasztól őszig legszívesebben a kertben tölti idejét, zöldséget és virágo­kat termeszt. Maga ülteti, gyomlálja, ka­pálja a növényeket, s néha úgy belefeled­kezik a munkába, hogy „kötelességei” is kimennek a fejéből. Nemrég is így járt, pedig éppen az ő tiszteletére rendeztek ünnepséget. A sofőrje volt az, aki figyelmeztette őt: las­san már indulni kellene. Ő pedig ott állt a kertben munkaruhában, piszkosan. A díszvendég mégis időben és teljes pom­pában jelent meg. Gina szerint nincs ebben semmi ör­döngösség: „Mint igazi hölgy, képes va­gyok arra, hogy öt perc alatt lezuhanyoz­zak, puccba vágjam és kisminkeljem ma­gam. ” Hát igen. Neki ez még 67 évesen sem okoz gondot. ANITA EKBERG Kint van a vízből 1959-ben gázolt bele a római Trevi kút­ba, mint Vénusz a tengerbe. Federico Fel­lini filmje, az Édes élet új sztárt avatott. Anita Ekberg egy csapásra a csúcsra ke­rült és jó ideig ott is maradt. Marilyn Monroe hívta meg őt műsorába, Frank Si­natra koncertjén volt díszvendég. „Na­gyon jó barátságban voltunk - nyilatkoz­ta Sinatra. - Kimondhatatlanul szép volt. ” Magánélete azonban katasztrofálisan alakult, amit pályája is megsínylett. Mind­két házassága tönkrement, a második fér­je, miközben ő kórházban feküdt, valóság­gal kifosztotta. Bánatában enni kezdett, csúnyán elhízott, s visszavonult a világtól. Csak Fellinivel tett kivételt: Mastroianni oldalán szerepet vállalt az Intervista című filmben. Amikor meglátta magát a vász­non, elborzadt. „Egy alaktalan, kövér némbert láttam. Akkor gyűlöltem Fellinit" - mondja most, immár újra csinosan. Ezután még vállalt néhány kisebb sze­repet, de most már végleg visszavonult, végleg kilépett a Trevi kút vizéből. Ku­tyákkal, csirkékkel és disznókkal körül­véve él. Jövedelmét autókölcsönzésből szerzi. Megbékélt önmagával. Most, túl a hatvanon. (görföl) RIPORT 1994. december 18.

Next

/
Thumbnails
Contents