Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-17 / 29. szám
A nagyprivatizáció a koalíció egységén múlik N e kifu tás Beszélgetés Milan Janicina miniszterrel Igazuk lehet azoknak, akik azt állítják, hogy amíg nem privatizálják nálunk a még állami kézben levő vagyont, addig a politika felsőbb rétegeiben nem lesz nyugalom és semmiféle kormány sem lesz képes konstruktív munkát folytatni. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy a Meciar-kormány leváltása után, és a koalíciós kormány megalakulásával, újra a privatizáció került az érdeklődés homlokterébe. A kormánytagok közül először éppen a privatizációs tárca vezetője került olyan támadások kereszttüzébe, amelyek könnyen a távozásához (eltávolításához) vezethettek volna, és még mindig nem teljesen kizárt, hogy a jövőben oda vezetnek. A parlament ez ügyben áthidaló megoldást hozott, s egy újabb államtitkár kinevezésével Milan Janicina továbbra is folytathatja a második privatizációs hullám beindításának előkészületeit. Éppen ezzel kapcsolatos az első kérdés, amely a vele folytatott beszélgetésben felmerült: Csehországban lassan lezárul a nagyprivatizáció második hulláma, amelyet - az eredeti tervek szerint - még nagyjából egy időben kellett volna elkezdeni. Vajon mennyiben hasonlít az ősszel talán beinduló második szlovákiai privatizációs hullám ahhoz, amelyet már egyszer, még a csehszlovák föderáció idején, végigcsináltunk?- A koncepciót tulajdonképpen törvény, mégpedig a nagyprivatizációról szóló törvény határozza meg, tehát itt nem kell új elméleteket gyártani. Kézbe kell venni ezt a törvényt, és az útmutatásai szerint el kell kezdeni privatizálni. Persze, ez csak akkor lehetséges, ha adott lesz hozzá a második feltétel is, noha megvan a privatizációs kedv is. Ha a két dolog összejön, ki lehet választani azt a formát, amely megfelel az éppen adott társadalmi és gazdasági helyzetnek, valamint az elvárásoknak is. De hangsúlyoznom kell, szükséges, hogy meglegyen a privatizálásra való hajlam a végrehajtó hatalomban. Ami a formákat illeti, nekem gyakran a szememre vetik, hogy a vagyonjegyes privatizációt részesítem előnyben. Ez nem így van. A vagyonjegyes módszert a kényszer szülte. Az a helyzet, amely az első privatizációs hullám idején Csehszlovákiában volt. Hatalmas vagyont kellett magánkézbe adni, de pénze nem volt az országnak. Ha erre a két tényre figyelünk, akkor mára sem sokat változott a helyzet, tehát mi is azt a módszert fogadtuk el, amely Szlovákiában a Camogursky- kormány idején már egyszer megvalósult. Hogy ez előnyös koncepció Szlovákia számára, azt egy nemrégiben lezajlott szakmai tanácskozás is megerősítette. Ezt a Kelet-Nyugati Intézet szervezte és 15 külföldi szakember vett rajta részt. Részletesen megvitatták a vagyonjegyes privatizáció első hullámának tapasztalatait, és megállapították, hogy a jelenlegi feltételek között Szlovákiában ez a jó módszer.- Ráadásul a privatizáció második hullámából a vagyonnak csak kisebb hányada jutna vagyonjegyekre...- Igen, mert valamivel több mint 200 milliárdos vagyonnak kellene a második hullámba kerülnie, és ebből 60 százalékot a standard módszerekkel, a maradékot pedig vagyonjegyekkel privatizálnánk.- Milyen elgondolásból döntöttek a két módszer közötti ilyen arány mellett?- Elsősorban is nem mellékes a vagyonjegyes privatizáció társadalmi hatása: az emberek anélkül, hogy erre hatalmas pénzeket költenének, részt kapnak az ország vagyonából. Ugyanakkor az államnak is szüksége van pénzre, ezért az úgynevezett standard módszereket teljes mértékben érvényesíteni kell. Ezek azonban nagyon idő- és tárgyalásigényes módszerek. Főleg akkor, ha külföldi érdeklődőkről van szó, mivel a kínált vagyon piaci és könyvelési értéke között nagy különbségek lehetnek, amelyeket nehéz közös nevezőre hozni.- Éles határt kell vonni a két módszer között?- Nem. Mi arra az esetre kidolgoztunk egy modellt, ha e módszerek vita tárgyát képeznék. Eszerint a részvény- társasággá alakult állami vállalat részvényeinek mintegy 35 százaléka kerülhetne a nemzeti vagyonalapba - ha valamilyen oknál fogva szükség van az állami befolyás megőrzésére. A maradékot pedig el lehet osztani tetszőleges arányban a vagyonjegyekre, illetve a közvetlen eladásra. Ez az arány attól függhet, hogy mennyi érdeklődő jelentkezik a szóban forgó részvénytársaság privatizálására. Az ügyben ki lehet kérni az ágazati minisztériumok véleményét, illetve figyelembe lehet venni az ország gazdasági érdekeit. Láthatjuk tehát, hogy a hagyományos privatizálási módszerek és a vagyonjegyes módszer jól megférhet egymás mellett.- Visszatérve az említett privatizációs kedvhez: úgy véli, hogy a korábbi kormány azért nem tett gyorsabb lépéseket a nagyprivatizációban, mert a kedv hiányzott?- Én itt csak számadatokat idéznék. Vladimír Meéiar idején - amikor ő volt a privatizációs miniszter is és Lexa úr az államtitkár - kilenc és fél hónap alatt 133 privatizációs tervet fogadtak el; mi három és fél hónap alatt 55-öt. Ez pénzben kifejezve 21,86 milliárd, illetve 15 milliárd korona vagyont jelent. Havi átlagban tehát a privatizációs tervekben jóváhagyott privatizálandó vagyon a Meciar-kormány idején 2,3 milliárd volt, a Moravéík-kormány idején már 4,31 milliárd Hozzáteszem, hogy minden új miniszternek, és persze a kormánynak is, szüksége van egy időre, amíg kézbe veszi az ügyintézést. Nekem ez két hétbe tellett. Ráadásul még a privatizációs törvény is módosult: most a privatizációs terv elfogadása előtt 30 nappal nyilvánosságra kell hozni, hogy az adott vállalatot privatizálni fogják. Ebből az következik, hogy a privatizációs hullám előkészítésében mi már ilyen rövid idő alatt is jobb eredményeket tudunk felmutatni, mint az előző kormány. Maga a folyamat is egyre gyorsul, hiszen július végéig, vagy augusztus első napjaira még száz privatizációs tervet kell lezárnunk.- Ami a privatizációs terveket illeti: az első hullám idején egy hónappal el kellett halasztani a privatizáció beindítását, mert nem tudták ellenőrizni és elfogadni az összes privatizációs tervet, noha éjjjel-nappal ezen dolgoztak. Most nem áll fenn ennek a veszélye?- A mostani helyzet már más. Vannak tapasztalatok, és ezek alapján jobban megszerveztük az együttműködést, például a telekkönyvi hivatalokkal, a cégbírósággal. Szakértők állnak készen arra, hogy szükség esetén tanácsokat adjanak vagyonjogi kérdésekben, így az első hullámban még akadozó cégbejegyzések most könnyebben mennek majd. A privatizációs tervek egy része már több mint két éve itt feküdt a minisztériumban, s ezeket aktualizálni kellett. Ezt a munkát is sikerült elvégezni. Most reálisnak látszik hát, hogy a fent említett határidőket tartani tudjuk. Nem hagyhatom azonban említés nélkül azt sem, hogy egyes állami vállalatok vezetésével nagyon nehezen megy az együttműködés, hiszen akadályokat is gördítenek a munkánk elé.- A második privatizációs hullám abban is különbözik az elsőtől, hogy itt már jelentős mezőgazdasági vagyonnak, a volt állami gazdaságoknak is magánosításra kellene kerülniük.- Az állami gazdaságok privatizálása eléggé lassan halad. A földművelési minisztérium - valószínűleg volt oka rá - sokáig visszatartotta ezeket a privatizációs terveket. Most már itt vannak a minisztériumban és nagyjából tíz olyan terv van, amely elfogadható, s amelynek nyomán privatizálni lehet az állami gazdaságokat. Több esetben nagy problémát jelent, hogy az állami gazdaság volt egyházi birtokokon gazdálkodik. Az ilyen ügyek tisztázása eléggé sok időt és energiát emészt fel.- A lakosság már készülődött a második privatizációs hullámra. Fontolgatják, hogy megéri-e újra részt venni benne, s mekkora lesz az elosztásra szánt vagyon. Ugyanígy számolnak a privatizációs alapok is. Ön azt ígérte, hogy legalább 80 milliárdos vagyon kerül vagyonjegyek útján magánkézbe. Érvényes ez még most is?- Ez az összeg meglesz. Már jelenleg mintegy ötvenmilliárd koronás vagyon áll készen arra, hogy meginduljon a vagyonjegyes privatizáció, további 15 milliárd értékű részvényt a Nemzeti Vagyonalap juttat erre a célra, és a hátralevő időszakban még további 15 milliárd korona jön össze az egyes ágazatok privatizációs terveiből. Én nem aggódom amiatt, hogy az ígért vagyont nem tudnánk a vagyonjegyes privatizáció céljára előteremteni.- Sok a vita az energetikai ipar privatizálása körül.- Már megfenyegetett az ellenzékből valaki, hogy a választások után bíróság elé állítanak, mert privatizálni akarom az energetikai és a gázipart. A világban erre különböző példákat találunk. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában száz százalékban magánkézben vannak ezek az iparágak, de Franciaországban például állami kézben. Ettől függetlenül mindenhol jól működik. A lényeg tehát nem a tulajdonformában van. Nálunk - véleményem szerint - az enrgetikai ipar részvényeiből 46 százalékot a vagyonjegyes privatizációba tehetnénk, a többi pedig állami ellenőrzés alatt maradna. Ez ellen egy erős lobby harcol a gazdasági minisztériumban. Nem a miniszter, hanem a hivatalnokok, hiszen egy ilyen lépés esetleg hivatalnoki munkahelyek megszűnésével járna.- Innen erednek azok a támadások, amelyek személyét és minisztériumának munkáját érintik?- Akik el akarnak távolítani, azok nem a privatizációs koncepciót támadják. Tudják, hogy a privatizációs tervek már annyira elő vannak készítve, hogy októberben csak a rajtjelet kellene megadni. A probléma az, hogy félnek. Nemcsak azok, akik a minisztériumi munkahelyeiket féltik. Én már három büntetőjogi eljárást indíttattam, és továbbiakat is előkészítünk a korábbi privatizációs praktikák miatt. Nagy a félelem tehát, hogy valami kiderül és egyesekről megtudják a választóik, hogy a privatizációval összefüggésben milyen szélhámosságokkal hozható kapcsolatba a nevük. Itt a probléma gyökere. A konkrét privatizációs elképzelések és a megvalósítás körül mutatkozó szakmai nézetkülönbségeket mesterségesen fújják fel. Példa erre Július Tóth volt pénzügyminiszter, aki nemrégiben Kassán egy vitában, ahol én is ott voltam, szélhámosságnak és megtévesztésnek nevezte a vagyonjegyes privatizációt. Utána pedig azt mondta, hogy az ellenzék 70 milliárd koronás vagyonig belemenne a vagyonjegyes módszer alkalmazásába. Ebből is az látszik, hogy miről van szó tulajdonképpen, és hogy csak tőlem akarnak megszabadulni.- Jól informáltnak látszó emberek úgy tudják, hogy nézetkülönbségek vannak a gazdasági minisztérium, pontosabban az Iparszövetség és ön között.- Nem mondanám, hogy erről van szó. A minap, egy vasárnap, eljött a minisztériumba az Iparszövetség elnöke s kifejtette álláspontját, miszerint a vagyonjegyes módszerrel a még privatizálandó állami vagyon nagyobb részét kellene magánkézbe adni. Ez engem is meglepett, de látható, hogy nem a vagyonjegyes módszer ellenzője. Az én nézetem az, hogy a gazdasági szférából onnan érkeznek támadások, ahol a vállalati menedzsment inkább bolsevik módszerekkel dolgozik és a hatalmát félti. Én a bolsevik alatt nem a volt kommunista párt tagjait értem, hanem azokat, akik pártállástól függetlenül bolsevik módra viselkednek.- Miniszter úr! Ön szerint az elkövetkező pár hét alatt megakadályozhatja még valami a vagyonjegyes privatizáció második hullámának beindítását?- Ennek veszélye akkor volna reális, ha szétesne a jelenlegi kormánykoalíció. Ha nem lehetne egybentartani, akkor a privatizációs folyamat nemcsak lefékeződne, de le is állna. Azon is elgondolkodtam, ha el kellene mennem a minisztérium éléről, vajon akkor hogyan alakulna a helyzet? Beszéltem munkatársaimmal, ők hajlandók továbbra is folytatni a privatizáció előkészítését. Tehát minden csak azon múlik, hogy a kormány és az ezt adó politikai koalíció mennyire marad egységes!- Köszönöm a beszélgetést. Szénási György Fotó: TA SR
