Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-11 / 50. szám
Az emberi jogok egyik tételeként még 1948-ban megfogalmazták, hogy senkit sem szabad kitenni kínzásnak, tilos durván bántalmazni, emberi méltóságában megalázni, illetve büntetni. Az Amnesty International (AI) 1993-as jelentésében viszont az áll, hogy a világ 110 országában megkínoztak és durván bántalmaztak embereket. A legújabb jelentés szerint, amelyet a német szekció főtitkára, Volkmar Deile terjesztett elő, további országok csatlakoztak a sorhoz. Peter Boppel orvos, pszichoanalitikus a pszichiátria politikai visszaéléseit vizsgálja, évek óta kutatja, miért kínozza egyik ember a másikat. A Der Spiegel mindkettőjükkel interjút készített, amelyet december 10-e, az emberi jogok napja apropóján közlünk. Volkmar Deile • Deile úr, Németország csak akkor nyújt menedékjogot a kurdoknak, ha bizonyítják: Törökországban nincsenek biztonságban, még az ország nyugati részében sem. Helyesnek tartja a német szervek döntését? Deile: - Irreális volna azt hinni, hogy a kurdok előtt választási lehetőség áll, s hogy az országon belül menekülhetnek a terror elől. Ez Törökország nyugati részére is vonatkozik. Az Amnesty International helyesli az egyes szövetségi köztársaságok határozatát, amely megállítja a kurdok kitoloncoltatását Törökországba. Nem valószínű, hogy valamennyi visszatoloncolt kurd kínzásnak volna kitéve, feltételezéseink szerint azonban a számuk továbbra is jelentős. Tudomásunk van arról, hogy Törökországban a vizsgálati fogság alatt rendszeresen alkalmazzák a kínvallatást. • Törökország aláírta a kínvallatást tiltó európai és a megfelelő ENSZ-kon- venciót is. Deile: - Az AI-nek adatai vannak arról, hogy 1993-ban csak Törökországban 24- en haltak meg kínzások következtében. Az egész világon ötszázan. • A kínvallatást egykor a beismerő vallomások kikényszerítésére alkalmazták Deile: - Ma is így van. Elsősorban azonban a rendszeres terrorról van szó, a személyiség megsemmisítéséről, a félelem légkörének előidézéséről. A cél a rettegés meghonosítása, mindennemű ellenzék gyengítése. • A kínvallatók speciális képzésben részesülnek? Vagy mindnyájunkban létezik olyan kódolt tulajdonság, hogy képesek vagyunk másoknak szenvedést okozni? Boppel: - Nem hiszem, hogy a destrukció és a bestiális hajlam a születése pillanatától megvan az emberben. Inkább abból kell kiindulni, hogy a gonosz hajlamokat az élet során szerezzük, s aránylag korán. Ezzel magyarázhatók a „spontán” bestiális cselekedetek, mint amilyeneknek a volt Jugoszláviában lehettünk tanúi. Az ember fejlődésének kétmillió éve alatt nem fordultak elő rendszeres kínvallatások. • Ezek szerint a kínvallatás a civilizáció vívmánya? Boppel: - Az utóbbi tízezer év vívmánya. A diktátorrendszerek dollár- milliókat áldoznak a kínvallatók betanítására. A képzésbe elsősorban férfiakat vonnak be. • Hogyan fest az ilyen kiképzés? Boppel: - Az, akiből kínvallató képezhető, rendszerint sérelmeket szenvedett el gyerekkorában, megaláztatásokban volt része. A kiképzők éppen ezt használják ki. Az újoncokat iszonyú testi és lelki megaláztatásnak teszik ki, egyúttal megcsillogtatják előttük a lehetőséget: egyszer hősökké válhatnak. A megaláztatás és alázat, valamint a korlátlan hatalomról való képzelgés váltakozása következtében bekövetkezik a teljes leépülés, s ez később végérvényesen meghatározza ezeknek az embereknek a viselkedését. A módszerek azokra a tortúrákra emlékeztetnek, amelyeket az újoncok majd a jövőben alkalmaznak másokon. A majdani kínvallatók olyan lelki és testi megpróbáltatásokon mennek keresztül, amelyek már a kínvallatás határát súrolják. • Mely országokban léteznek kiképzőtáborok? Boppel: - A kínvallatóképzés a diktatúrák legféltettebben őrzött titka. Legalább hatvan országról tudunk, ahol gyakorolják a kínvallatást és ahol tanítják a kínzási módokat. Szomoza Nemzeti Gárdájában, Nicaraguában különleges egység létezett. A tulajdon embereik is féltek tőle. Ugyanis gyerekeket képeztek ki. Szomoza diktatúrájának összeomlása után derült ki, milyen „tananyagot” sajátítottak el ezekben az iskolákban a 8-15 éves gyerekek. Deile: - Annak alapján, hogy az Európa Tanács kínzásokat megakadályozó bizottsága az ankarai és a diyarbakirai rendőrségeken 1992-ben kínzóeszközöket talált, és hogy az ENSZ egyik bizottságának nem tették lehetővé némelyik börtön meglátogatását, feltételezzük, hogy Törökországban a rendőrség egyes tagjai ilyen kiképzésben részesülnek. • Milyen kínvallatási módok léteznek? Deile: - Az áldozatok vallomásaiból tudjuk: léteznek olyan módszerek is, amelyek nem hagynak látható nyomot és orvosilag nehezen bizonyíthatók. Az utóbbi években ez egyre gyakoribb, mivelhogy azok az országok, amelyek kínvallatást alkalmaznak, félnek a jó hírnevük elveszítésétől. Boppel: - Az úgynevezett tiszta vagy fehér kínzás egyik legiszonyúbb fajtája, amikor azzal fenyegetik meg az áldozatot, hogy megkínozzák a házastársát. Borzasztó, amikor végig kell néznie a felesége vagy a lánya megerőszakolását. Vagy amikor napokig, hetekig sötét helyiségben tartják, s a padlóra pontos időközökben csepeg a víz. Az ember megőrül ilyen helyen, ám a tortúrának nincsenek látható nyomai. • A brit cégek kínzókamrákat szállítanak az Egyesült Arab Emirátusokba. Olyan boxok ezek, ahová bezárják a delikvenst, erős zajnak és éles fénynek teszik ki, amíg bele nem bolondul. Deile: - Az AI brit szekciója bizonyítékokat szerzett erről, de a kormány süketnek tetteti magát. Boppel: - Akik újabb és újabb kínzás- módokat eszelnek ki, végtelen fantáziával rendelkeznek. Végeredményben mindig az a cél, hogy megtöijék az ember lelkét. • A kínvallatók érzéketlenek? Boppel: - A kiképzés alatt kiölik belőlük a szenvedők iránti sajnálatot és együttérzést. Az egyes fokozatok alatt a kiképzők figyelik az újoncok reagálását: ki búja a legjobban. A mozambiki Pehamo partizánszervezetnek gyerekkatonái vannak és kiskorú kínvallatói. Kihajtották őket a falvakba, és a kiképzők felügyelete alatt kellett legyilkolniuk a lakosságot. A kiképzés utolsó stádiumában a gyerekeknek a kiképzőik felügyelete mellett a saját családtagjaikat kell kínozniuk. Deile: - A kínzókamrákat eltitkolják a közvélemény elől. Nekünk azonban tudomásunk van ezekről... Ismerjük például az összes marokkói titkos börtönt, ahol feltételezéseink szerint az „eltűntek” százait tartják fogva igen rossz bánásmód mellett. Másrészt viszont a rendszernek érdeke, hogy a lakosság körében rettegést keltsen. A kínzások nyomait viselő hullák azt sugallják: a rezsim ellen mindennemű ellenállás értelmetlen. Boppel: - A közvélemény mindig azt hiszi, szadista egyének túlkapásairól van szó. Ilyen esetek szintén előfordulnak, de elsősorban a katonák és rendőrök rendszeres drilljéről van szó. Szinte senki sem tudja, mekkora erőfeszítésbe kerül, amíg egy embert átképeznek kínvallatóvá. • Hogyan hat a kiképzés az ember pszichikumára ? Boppel: - A sértések és a megaláztatások ürességet keltenek a jelöltben, a régi értékek feladását jelentik. A személyiségnek ez a változása rendkívül alapos és visszafordíthatatlan. A nicaraguai gyermek vallatókat Svédországban különféle gyógyintézetekben helyezték el, de közülük egyet sem sikerült reszocializálni. • Meddig űzheti a kínvallató a mesterségét? Boppel: - A görögországi, argentínai, uruguayi kínvallatókról tudjuk, hogy hétnyolc évig. Ezeket a férfiakat a bosszú és a gyűlölet fűti. Érzéseiket valami módon le kell vezetniük. Gyűlöletük áldozataik, nem pedig a kiképzőik felé fordul. Peter Boppel • Milyen szerepet játszik a kínzásokban a politikai meggyőződés, illetve az etnikai gyűlölet? Deile: - A megalázó kiképzés természetesen mindig ideológiai aláfestést kap. Te senki vagy! A te nemzeted az egyetlen! Ennek ellenére szeretném felhívni a figyelmet: nem a diktatúra az egyedüli rendszer, ahol előfordul a kínzás. Kanadában például bíróság elé állították azokat a katonákat, akik Szomáliában kéksisakosokként halálra kínoztak egy tizenhat éves fiút. Vagy emlékezzünk csak a francia hadsereg rendkívül brutális tetteire az algériai háborúban. Boppel: Figyelmeztetnék a parancs kiadója és végrehajtója közötti különbségre. Ha a kínvallató elveszíti felettese tetszését, mert netán együttérez az áldozatokkal, megtörténhet, hogy maga válik a kínvallatás alanyává. És akkor nem segít a közös ideológia vagy a közös ellenségkép. • Hogyan érhetnénk el, hogy a kínvallatások alkalmazása ugyanolyan világméretű tiltakozást váltson ki, mint a háborúk illetve a vérengzések? Deile: - Célunk, hogy valamennyi ország utasítsa el a kínzásokat, szüntesse meg a titkos börtönöket, tiltsa meg a magánzárkákat és a foglyoknak tegye lehetővé, hogy orvost, illetve ügyvédet választhassanak. Véget kell vetni a kínzásokat végrehajtók büntetlenségének, s el kell érni, hogy engedélyezzék az előre be nem jelentett börtönlátogatásokat. • A nyugati országok a többi ország felé két különböző mértéket használnak... Deile: - Kínához, Törökországhoz, Iránhoz és más országokhoz, amelyekhez konkrét gazdasági vagy politikai érdekeik fűződnek, természetesen másképp viszonyulnak, mint némelyik afrikai országhoz, amely a Kelet és Nyugat közötti antagonizmus felszámolása után elveszítette a geopolitikai jelentőségét. • A tavaly Bécsben tartott ENSZ-kon- ferencia az emberi jogokról mit változtatott a helyzeten? Deile: - A konferencián 171 kormány képviseltette magát, azok a rendszerek is, amelyek alkalmaznak kínvallatásokat... A némi előrehaladás ellenére sem volt a konferencia befolyással az emberi jogok megsértésének felszámolására. A reményt az emberi jogok védelmére alakuló szervezetek jelentik, amelyek a bécsi konferencia óta nemzetközi viszonylatban szorosan együttműködnek. (Feldolg.: köp) A BESTIALITÁS ISKOLÁI Gyermekkatona Guatemalában így kínoztak a középkorban.... ...és Törökországban - napjainkban TUSKE Prágai utca, járókelők. Egyszer csak elvillan előttünk egy tetovált fejű srác. Haj csak valami pár szál, az is a feje búbján, ábra az ábrázaton annál több. Akár egy harci díszbe vágott indián, vagy egy maoista szerzetes, akire ráborult a tintásüveg. Lenyűgözve nézzük, ahogy - láthatóan nem kevés önbizalommal - halad az utcán, büszkén viselve a szokatlan fejet. Míg föl nem mordul a gépkocsivezetőnk: Na, ez a Havel híres amnesztiája! Mindenféle figura szabadon futkoshat! A fiatalemberből váratlanul felszakadó indulat valamiről árulkodik. Nemtetszése lehet faji. egyszerűen esztétikai vagy léginTöbbség és kisebbség kább szociális-politikai eredetű. Szólhat az elmúlt öt év alatt kialakult bizonytalanságnak, megkérdőjelezve a szabadság mibenlétét, de lehet puszta demagógia, amivel nap mint nap etetik a mértéket és ízlést vesztett sajtóban, Szlovákia kínjait mások nyakába varrva. A tehetetlenség bűnbakkeresése. vagy csak a másság iránti türelmetlenség. A tolerancia permanens hiánya. Tulajdonképpen nem meglepő, s percek alatt ki lehetne elemezni forrásait. Igaz, annyira megszoktuk, hogy olykor már csak legyintünk, vagy úgy teszünk, mintha észre sem vennénk. Apróság, elhanyagolható inter- mezzó, amivel szinte naponta találkozunk. Pedig mi, kisebbségben élő emberek, dacára a „megszokásnak” sosem szokjuk meg igazán a tolerancia, a türelem hiányát. A buszon, nyilvános helyen automatikusan lehalkítjuk a hangunkat, ne vegyék észre nyelvi másságunkat. Van, aki csakazértis hangos, szokja meg a többség a másság jelenlétét. S már észre sem vesszük, hogy mindkét viselkedési forma természetellenes. Mindkettő „kifelé”, másoknak szól. Ha együtt vagyunk is, létformánk, amelyről nem tehetünk, determinál és megváltoztatja viselkedésünket, s ez az állandó természetellenesség már gyerekkortól természetessé válhat. A kisebbségi létformának, melynek külső, politikai, kulturális és egyéb összetevőit pontosan meg tudjuk határozni, talán ez a megfoghatatlan, szinte már a génjeinkbe ivódott létérzés a legnehezebben kifejezhetője. Mármint a többség számára. Mert a világ tudomásul veszi a kurdokat, a baszkokat vagy a dél-afrikai négereket, a franciaországi arabokat és a németországi törököket, a többség részéről megnyilvánuló atrocitások fölött és a kisebbségi nacionalizmus fölött nem tud elsiklani (igaz, utóbbit általában szeparatistának bélyegezve meg), de ahol látszólagos a béke, ott nincs gond, csak ezt-azt kell kikozmetikázni, néhány paragrafust betartani, és kész. A világ egyszerű sémákat lát, s az elhanyagolt figyelem után következő fegyverropogás megdöbbenti: ki hitte volna... Sok fekély tarkítja a világ testét, ótvaras, gennyes gyulladások fakadnak fel minden kontinensen, s a többség tunyasága nem ismer határokat. A többség „megoldandó problémaként” kezeli a kisebbségeket, a kiválni vagy önfeladás nélkül szabadon élni vágyó embereket, népeket, embercsoportokat. A megoldásokra szép deklarációk. charták, okmányok íródnak, magas és még magasabb fórumokon, ám a megoldás - mert sosem megelőző jellegű, hanem a következményeket igyekszik orvosolni - nagyon távoli. Talán sosem felejtem el, amikor Szórtja Licht. az ismert békeharcos Prágában évekkel ezelőtt azt mondta: az isten szerelmére, tegyenek valamit, mert Jugoszláviában háború lesz. Magyar zsidóként minden érzékszervével látta, nú következik. A bamba diplomaták csak hümmög- tek, és nem tettek semmit. Most is csak úgy tesznek, mintha érdekelné őket a dolog. Legtöbbjük a „többség" oldalán áll, hiszen kevesen vannak köztük, akik a kirekesztettség keserves érzésével nőttek volna fel. A diplomáciai kantélhez mindig is a tágas gyerekszoba, a drága és hűvös tudást adó egyetemek adták az ajánlólevelet nem a kirekesztettek kínja és nyomora. Kövesdi Károly EMBERI JOGOK 1994. december 11. ÜBSÚniBp
