Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-04 / 49. szám
Ezüst György Cigányokja Luzsica Lajos Nógrádi dombok II. című alkotása síink galériát? iik a feszültség. Amikor 'előtt elhatároztuk, hogy ;alériát, magam sem hit- i könnyen megy majd. S m a művészeken múlott, nnak, s akik a képeiket kozták oda. Állandó tárrendezni belőlük. mban? g, hogy a múzeum az ön- ijdonába kerül-e. Ha igen, állandó kiállítás helye, ha isik objektumban kapna a galéria. Az az elképze- ■Jovákiában utaztatnánk a ncsak magyar vidéken. rveik vannak az anyag zsolatban? ő lépés, hogy bemutassuk yarországi festőgeneráci- g Erdély, a Vajdaság és következne. :iai magyar képzőművé- iolnak? színvonalat szeretnénk idig nagyon nehéz eldön- iományozhat, kik azok a k, akik érdemesek arra, elhelyezhessék a Kortárs ban. Ezt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Egyesülete döntötte és dönti el. * Hatvanegy művész kapott helyet a galériában, közülük a hazaiakat név szerint felsoroljuk: Darázs Rozália, Dúdor István, Kopócs Tibor, Lipcsey György, Löffler Béla, Nagy János, Szabó Gyula és Szabó Ottó. * Nemcsak az ötlet, a munka nagy része is Luzsicza Lajosé.- Fáradt vagyok, nagyon fáradt - mondta -, de rendkívül jó érzéssel zárom a napot, mert úgy érzem, sikeresen végződött az ünnepség. Mert valójában ünnepségről volt szó. Nem akarok nagy szavakat hangoztatni, mégis mondjuk ki: ez a szlovák-magyar barátság estje is volt. Szép, hogy eljöttek a pozsonyi szlovák művészek is. Mag Gyula, a Csallóközi Múzeum igazgatója Luzsicza Lajossal közösen vállalta a munka oroszlánrészét.- Mennyi munka van ebben! Mennyi utánjárás, csalódás, keserűség! De a végső siker mindent feledtet! * Pár nappal a megnyitó után ismét találkoztam Luzsicza Lajossal. Az esemény Luzsicza Lajos magyarországi visszhangja érdekelt.- Sokan felhívtak telefonon, gratuláltak. Azt mondták, Dunaszerdahe- lyen megvalósították azt, amit mi csak terveztünk. Két autóbusznyi művész jött át a megnyitóra, tehát eseményszámba ment... Látva a szép katalógust, többen sajnálták, hogy nem jobb képet adtak... néhány művész azt hitte, valami jótékony célra ajándékoz. Sokan szóltak, hogy számíts rám, én is szívesen adok képet, sőt akadtak, akik megsértődtek, mert őket nem kértük fel. Most már lehet raktárra gyűjteni, s ha összejön egy újabb kiállításra való, a rendező válogathat belőlük. A festészeti anyagot bővíteni kell a fiatalokkal, a modemekkel és természetesen a szlovákiai magyarokkal, hiszen ők jelentős helyet foglalnak el a képzőművészetben, figyelmeztetett Luzsicza Lajos. Azután jöhet a kísérletezés a nyugati országok, s ezzel párhuzamosan Erdély, a Vajdaság és Kárpát-Ukrajna felé. # Dunaszerdahelyen együttműködési szerződést írtak alá a szlovák és a magyar képzőművészek. (A szerző felvétele)- Én is egyik aláírója voltam. Hiszem, hogy Békéscsabán, Tótkomlóson vagy Szarvason - ahol a legjobb feltételek lesznek - rövidesen Szlovák Kortárs Galéria nyílik. Magyarországon felkértem Ezüst Györgyöt - ő szlovák származású -, hogy próbálja szervezni azt a munkát, amit én szerveztem itt. Szóltam még Cs. Patraj Miskának is, boldogan vállalta a munkát. Én is tudok segíteni, de azt szeretném, ha a pozsonyiak dolgoznának együtt a magyarországiakkal. • A másfél év alatt, amikor a galériát szervezte, egyáltalán festett valamit?- Inkább rajzoltam, és az is fontos. Nagy léptékű kiállításunk volt Zmeták Ernővel közösen Érsekújvárott. Harminc nagyméretű grafikát állítottam ki. Kopasz-Kiedrowska Csilla tat kérhet - jó, ha mindehhez egy szakembert is hoz magával -, esetleg az árból is megpróbálhat lealkudni. (Ez viszont - ha egyátalán van rá mód - eléggé vontatottá teheti az ügyet, hiszen feltétlenül kapcsolatba kell lépni a tulajdonossal.) S ha úgy döntött, hogy megveszi az autót - készpénzben kifizeti a vételárat, a formalitások (adásvételi szerződés) elintézése után magához veszi a forgalmi engedélyt, a biztosítás befizetését igazoló szelvényt, beül a kocsiba, elköszön és elhajt. (A készpénzt egyébként nem véletlenül említettük: a fehér hollónál is ritkább az olyan autóbazár, ahol más formában is lehet fizetni. Az autót azonban ilyenkor is csak a pénz megérkezése után adja ki a bazár.) A tulajdonjog átruházásának utolsó fázisa a műszaki igazolványban történő átírás, az idevonatkozó rendelet által megszabott határidőn belül. Ami pedig a garanciát illeti, a bazár értelemszerűen nem adhat, hiszen nem gyártó, amely felel a termékeiért. Ha viszont a vásárló később arra a meggyőződésre jut, hogy megrövidítették, becsapták vagy bárminemű törvénytelenség történt, bírósági úton szerezhet érvényt jogainak. Ezek után pedig lássuk, hol milyen volt a kínálat, legalábbis látogatásunk idején. Kezdjük Pozsony egyik legattraktívabb autószalonjával (Porsche Inter Auto), amely használt kocsik árusításával is foglalkozik. Gyorsan hozzá kell azonban tennünk: e téren is ad a nevére. A kínálat nagy részét - márkaforgalmazóról lévén szó - szinte teljesen új Volkswagenek és Audik alkotják, amelyek közül sok még tízezer kilométert sem futott; a „legfiatalabb” például egy 94-es évjáratú Golf CL volt, 2600 kilométerrel, 566 ezer koronáért. A kétéves, 32 ezer km-t futott Audi 80-asért 635 ezer koronát kértek, a 91-es Skoda Pick-Up-ért - az egyetlen „szerényebb” kocsiért - pedig 125 ezret. A magyarbéli UNO Bazárban is úgyszólván csupa patinás márkát láttunk: Volvo 760-ast (’85, 176 ezer km, 190 ezer korona), sőt egy 93-as évjáratú Mazda Xedos 6-ost is, 7 és fél ezer kilométerrel, igaz, 820 ezerért. A Mototechna komáromi bazárjában mindössze egy Skoda 1203-as és egy Oltcit árválkodott; az utóbbi, „hírnevéhez” méltóan mindössze 26 ezerért... Szencen, a Dodo Cars tágas udvarában szintén jobbára nyugati márkák sorakoztak, élükön egy eladhatatlannak minősített Pontiadnál. Volt egy hároméves, bordómetáll Forman is, szemérmetlenül magas, 219 ezer koronás áron... S ha mindebből még nem lett volna világos számunkra, milyen ma az autóbazárok kínálata úgy általában, vagy még inkább: mi az, ami ott is hiánycikknek számít, erre a legtalálóbban éppen ez utóbbi bazár tulajdonosának, Jozef Casnynak a szavai adták meg a választ:- Nézzen csak körül az udvaron, egészen biztos, hogy mindenütt szinte ugyanezt látta. És ugyanaz, amit sehol sem látott, legfeljebb csak elvétve: olcsóbb, kábé százötvenezer koronáig kínált kocsikat, elsősorban „középkorú” Favoritokat, illetve 105-120-as Skodákat. Ha például hozzánk olykorolykor behoznak egyet, napok, sőt órák alatt elkel, és biztos vagyok benne, hogy így van ez másutt is. De nincs ezen mit csodálkozni: a lakosság nagy részének legfeljebb az ilyenekre van pénze. Ha egyáltálon •infÁitnfórinr*-'» (Tonrinihüt unuiuii uuiv/vaúuudMa gvtliuDiUui... Nemigen volt mit hozzátennünk. Vas Gyula BARÓTI, a felvidéki székely A magáéval élni nem tudóról című versében így üzen majd kétszáz év távlatából a költő (vagy közgondolkodó) Baróti: Lent, kendert nevelünk: más nemzet elhordja, s nagy olcsón, S béjött vásznáén jól kifej, és kinevet. Vagy gyapjúnk: ezt is fele pénzen elviszi, s mi nem Győzzük posztóját már fizetni tovább. Nincs-e fonó? hát nincs-e szövő s kallóra való szer? Mint más nemzetnek, nincs-e dologra kezünk? Volna fonó s a többi; de mink csak készre tanultunk, Sült madarat várunk szánkba repülni, henyék, Ilyen ez, aki midőn étellel, itallal eluntig Lakhatnék, inkább nézi, s akarva koplal. Nem tudom, mennyire illik egy költő halálévfordulóján, s különösen a köztemetőben a költő sírköve előtt káposztáról, uborkáról, meg paprikáról elmélkedni, mi több, összevetni a felvidéki magyar feldolgozóipar kétszáz évvel ezelőtti és a mostani viszonyát, de így két gyertya meggyújtása közben akaratlanul is az motoszkál fejemben, hogy mennyit is változott a mi gondolkodásmódunk az évszázadok folyamán, lett légyen az monarchia, múlt csehidő, magyarok alatt, Csehszlovákia, vagy a jelenlegi Szlovák Köztársaság. Egyre csak valakinek szolgáltunk, valakit kiszolgáltunk, valaki lehúzta rólunk az alsó és a felső bőreinket, mi pedig boldogan tisztelegtünk, tisztelgünk önmagunk elesettsége, gyámoltalansága előtt. Mondom, nem tudom szentségtörésnek számít- e, ha a klasszikus magyar triász legjelentősebb költője sírján a virágokat igazgatva népnemzeti megszállottságú érzés és gondolatvilágunk rákfenéje, a patópálság, vagy mai szóval élve, a szocialista gondolkodásmód, ami megbénítja ezt a népet, foglalkoztatja a kétszáz évvel később élő utódot? Hogy nem annyira mai szó a szocialista? Dehogynem. Csak mi büszkébbek vagyunk annál, mintsem hogy elfogadjuk: nálunk nem változott semmi. Ugyanazok a keresztény-kommunista- demokrata-népnemzeti kis- és középvezetők irányítják agonizáló gazdaságainkat, akik azelőtt, és kevés kivétellel ugyanazzal a szakértelemmel. Most, amikor Baróti Szabó Dávid sírján sorjáznak a gyertyák, most, amikor ennek a jelentős költőnek már napjai is vannak nyugvóhelyén, Virten és a szomszédos Dunaradványon, most, amikor már minden környékbeli kötelességének érzi tudni, hogy kié ez a sírkő, vajon eljön-e az az idő, amikor majd az üzeneteit is felfogjuk s továbbgondoljuk. Az ő üzenete a magyar ifjúsághoz vagy látomása egy ledőlt diófa kapcsán sokkal több óvást és bölcsességet hordoz magában, mint amennyire eddig ezeket az intelmeket megbecsültük. Tartok tőle, csak annyira, amennyire magunkat is megbecsüljük. Magunkat vagy a földünket, földünket, vagy a gyermekeink jövőjét, gyermekeink jövőjét vagy a tudást, ami bennünket éltethetne, amit elherdálunk napról napra, évről évre, évszázadok óta, mert kötelességszerűen lebunkózzuk a tenni tudókat, a vállalni merőket. Baróti Erdélyből indulva vándorolta be Európát, hogy fiatalon bölccsé válva megnyugvást keressen ebben a Zsitva parti kis faluban. Mi vajon belátható idén belül tudjuk-e, merjük-e vállalni önmagunkat? Merünk-e tenni úgy, hogy ne mindig az idegen legyen a mérvadó, a más nyelvű, akitől csak félni lehet, és aki mindenünkből kiforgat bennünket? Vagy annyira jó nekünk a megalázottság, mint folyamat, mint állapot? Baróti üzenete másként hangzik, s ha már ünneplőbe öltözötten gondolunk rá, tegyük magunkévá néhány üzenetét. Soóky László A szerző felvétele RIPORT 1994. december 4. llBSáriWfl Fo rman -219 ezerért (Dodo Cars) (A szerző felvételei) Egy Mazda az Unóban...
