Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-27 / 48. szám
A 7. jégkorong Német Kupa után is: Csehország SdoÄ mumusa A rossz idénykezdetet követően a szlovák jégkorong-válogatott szakvezetői azt várták, a Német Kupán a külföldön profiskodó idegenlégiósait felvonultató együttes (csupán Pálffy és Petrovicky, valamint a sérült Hascák hiányzott) kiköszörüli a csorbát. Nos, ez sikerült is, hiszen a B-csoportos szlovákok igencsak ráijesztettek a favoritokra; 3:2-re és l:0-ra legyőzték a kanadaiakat, illetve a házigazda németeket. Ez azt jelentette, finálét játszhattak Stuttgartban. Azok ellen a csehek ellen, akik korábban háromszor is hetes „zakóval” ajándékozták meg egykori csapattársaikat. Ezúttal is a csehek nyertek (4:3), pedig negyed órával a befejezés előtt még a szlovákok vezettek 3:0 arányban. Nem sokkal a négynapos torna után beszélgettem JÚLIUS SúPLER edzővel. • Egy hónappal a Német Kupa előtt azt nyilatkozta, Stuttgartban és Asi- agóban, az Olasz Kupán nagyjából azonos játékerőt képviselő válogatott lép jégre. Aztán az utóbbi viadalon igencsak csikócsapat képviselte Szlovákiát. Helyes döntés volt benevezni mindkét seregszemlére?- Most is azt mondom, hogy igen. Mégpedig azért, mert rövid idő alatt kipróbálhattuk a bővebb keret mind a 44 játékosát. Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, a fiatal, tapasztalatlan hokisok utaznak Olaszországba, ahol lényegesen könnyebb ellenfelek vártak ránk, mint Németországban. Nem láttuk értelmét két csoportra osztani a legjobbakat. Amint azt Frantisek Hos- sa elmondta, az olaszok elleni rossz rajt elbizonytalanította a korongozó- kat. Egy kis szerencsével megverhettük volna az osztrákokat. Közvetlenül az említett tornákat követően, Hossa kollégámmal elemeztük a Stuttgartban és az Asiagóban történteket. Valamennyi játékost figyeljük majd a bajnoki meccseken. A válogatott keretbe bárki bekerülhet, nem a név a fontos, hanem a teljesítmény! • A szakemberek szerint egyhamar nem lesz ilyen erős hokicsapata Szlovákiának. A Német Kupa előtt, utoljára a sheffieldi olimpiai selejtezőkön volt komplett a válogatott...- Ügy alakultak a dolgok, hogy Pálffyt és Petrovickyt (mindketten tengerentúli, alacsonyabb osztályú profi csapatokban játszanak) kivéve mindenki eljö(hete)tt. Az NHL hokisainak sztrájkja a mi malmunkra hajtotta a vizet. Bondra (Washington), Stümpel (Boston), Satan (Detroit), de főleg Peter Síastny (St. Louis) jelenléte volt sorsdöntő. Nem szabad megfeledkezni Bacáról (Leksand) és Sveh- láról (Malmö) sem, ők is a húzóemberek közé tartoztak. Kár, hogy HaScák (Kaufbeuren) megsérült. Ha ezek közül a kulcsemberek közül hárman-né- gyen ott lehetnének az áprilisi, pozsoGólöröm Supler módra... nyi B-csoportos világbajnokságon, akkor teljesen nyugodt lennék. Fogalmam sincs, mikor jön össze újra a „stuttgarti” gárda. Sajnos, erről mások döntenek majd... • Milyen elképzelésekkel utaztak a Német Kupára?- Elsősorban jó hokit akartunk játszani, feledtetni a nyár végi kudarcokat. Azt hiszem, ez sikerült. A kanadaiakat legyőzni nem kis dolog. Játsszon bárki is a juharlevelesek együttesében, 'mindig komoly ellenfélnek számítanak. A németek odahaza bárkit megleckéztetnek. Az, hogy 1:0-ra mi nyertünk, védelmünk és Hartmann kapus kiváló teljesítményét bizonyítja. A döntőbe jutással minden várakozást felülmúltunk. • Nem tartottak a csehektől? A korábbi három meccsen ugyanis nem volt egy súlycsoportban a két csapat...- Félni nem féltünk. Sőt! A három csúfos vereség után - természetesen - nyerni akartunk. Hatalmas becsvággyal küzdöttek a fiúk. Amikor a 42. percben Peter Bondra harmadszor is Cagas hálójába talált, megnyugodtam. Sajnos, a játékosok azt hitték, a hátralevő percekben elég lesz csak korcsolyázgatni. A csehek megérezték, hogy lazítottunk, gondolatban már nem is voltunk a jégen. Ilyen tragikus hajrára még álmomban sem mertem gondolni. Többen is azt mondogatják, elfáradtunk, ezért kaptunk ki. Nem, ez nem igaz! • Milyen volt a játékosok hangulata az elszórakozott meccset követően?- A torna előtt aláírtuk volna a második helyet. De most?! Hosszú ideig síri csönd uralkodott az öltözőben. Mit mondhat ilyenkor az ember? Semmi értelme a vádaskodásnak, hangoskodásnak. Minden rosszban van valamijó: azt hiszem, örökre megtanultuk, hogy az utolsó gongszóig tart a mérkőzés. • Csehországban láthatták a cseh-szlovák derbit a hokirajongók. Miért nem közvetítette a rangadót a Szlovák Televízió?- A tévéközvetítésekről nem a jégkorong-szövetség dönt. Valamikor volt némi beleszólásunk, most viszont? Az már biztos, hogy az Extraliga play off-szakaszának érdekesebb találkozói képernyőre kerülnek. • Milyen volt a 7. Német Kupa színvonala?- Átlagon felüli. Mindegyik meccs kiegyenlített volt, jó napot fogtak ki a hátvédek és a kapusok. Éppen ezért nehéz feladat elé állították a csatárokat. Jelínekék nyerték a tornát, ám az igazi diadalt edzőjük, Ludék Bukaö könyvelhette el, akinek a nyáron távoznia kellett a német válogatott kis- padjáról. Apropó, német válogatott! A kanadai Kingston edző vezérletével utolsók lettek. Tehát folytatódik a német hoki mélyrepülése. • Köztudott: Peter Sfastny csak abban az esetben játszhatott Stuttgartban, ha a viadal előtt befizeti a több ezer dolláros biztosítási díjat...- Végül is minden megoldódott, az összeg felét maga Peter fizette ki. Ez is bizonyítja a válogatotthoz fűződő viszonyát. Erre az „üzletre” csak kevesen lettek volna hajlandók. • Milyen tanulságokkal szolgált a Német Kupa?- Jóval keményebb meccseket láthattunk, mint a honi bajnokságban. Idehaza sokszor összetévesztik a durvaságot a keménységgel. Örömmel állapíthatom meg, hogy felvettük a versenyt a kanadaiakkal és a németekkel; nem ijedtünk meg a robusztus termetű hokisoktól. A stuttgarti úton kell tovább haladnunk. • Említette a szlovák Extraligát. Mennyire elégedett a színvonalával?- Kevésbé. Két csapat kiemelkedik a mezőnyből, kár, hogy a trencséniek időnként lebecsülik ellenfeleiket. • A közelmúltban többen is megemlítették: mind a cseh, mind pedig a szlovák jégkorongozásnak jót tenne, ha ismét közös bajnokság lenne. Mi erről a véleménye?- Az ötlet nem rossz. Amíg nem leszünk az A-csoportban, kár erről beszélni, ugyanis összeegyeztethetetlenek az időpontok. • Öt hónap múlva B-csoportos világbajnokság lesz Pozsonyban...- Csakis az élvonalba jutás lehet a célunk. A Német Kupán is bebizonyítottuk: a legjobbak között a helyünk! Zsigárdi László ^T0Agassi a pályán van, min- L X Cl jig történik „valami” - állítják a fehér sport bennfentesei. (Bár csínján kell bánnunk a szín meghatározásával, miután az amerikai teniszező korántsem fehérben játszik, inkább színes szerelésben, mint egy paradicsommadár „száll- dos” a labdák után.) Első wimbledoni fellépése után - 17 évesen, amikor Henri Leconte, a franciák mókamestere alaposan megleckéztette a gyors füvön - három éven át távolmaradásával tüntetett. A kínos vereség mellett a szigorú előírás sem vonzotta a tenisz Mekkájába. Egyszerűen nem volt hajlandó alkalmazkodni az All England Club szabályaihoz, például ahhoz, hogy tiszta fehérben kell játsza- /«— nia. A színes öltözéket kedvelte, s kedveli a mai napig, igaz, már kissé szolidabb színekben pompázik. Kék-fehérben, s hozzá sötétkék baseball-sap- kát húz a szemére. Kontyba kötött, szőkére melírozott haja lobog mögötte. Igazi különcségét nemcsak az jelzi, hogy fülbevalót hord, hogy állandóan borostás, de Wimbledonban éppen mellének ben már a csúcson volt. Több nagy verseny elvesztett döntője után megnyerte a wimbledoni bajnokságot, s a világranglista harmadik helyére került. Ám az elmúlt évben jószerével csak „vegetált”. Mindössze 13 versenyen indult, sérülések hátráltatták, végül megoperálták a karját. Közben elhagyta atyai jó barátjának tartott edzőjét, Nick Bollettieri mestert, akinek teniszakadémiáján csaknem egy évtizedet töltött el Bradentonban. Ott csiszolódott, fejlődött tudása. Az anyja korabeli Barbra Streisand művésznővel folytatott viszonyának is vége szakadt. Hogy azután az új barátnő, Brooke Shields, az új edző, a Tour, a körvers e n y egyik száz dús szőrzetét borotváltatta le. Még a zoknija is kék-fehér, ám jobb lábán kék, a balon fehér színűt visel, lakkozza a körmeit, mint mondja: ezzel a rendhagyó szereléssel kívánja kifejezésre juttatni rendkívüli személyiségét. Ha Agassi játszik, mindig történik „valami” ..., Párizsban is történt. A mérkőzés végén újabban a színészekhez hasonlóan mély meghajlással köszöntötte imádóit, majd csókot dobált, és végül csuromvizesre izzadt ingét is feldobta a lelátóra. S az már csak természetes, hogy szíve legújabb választottját, Brooke Shieldset is szájon csókolta azon melegében. Agassi tulajdonképpen az amerikai reklámipar szinte rendelésre gyártott figurája. Kezdetben például olyan kék farmerben futott a labdák után, amelynek két szárát térd fölött levágták. Manapság térdét verő „dinamogatyában” lép pályára, amiért állítólag az ötéves szerződés alapján 20 millió dollárt kasszíroz a Nike cégtől. Odahaza, az Államokban általában magánrepülőgépen utazik. A játékosok közös öltözőjébe ritkán teszi be a lábát. Legfeljebb Clinton elnököt kíséri annyi bodyguard, mint a tenisz eme különc, furcsa milliomosát. Sokan találgatták már, hogy csak egyszerű bohóc, aki „rendelésre” csinálja maga körül a felhajtást, vagy mégis igazi bajnok. „Feltámadása” bizonyítja, különcségei mellett a világ egyik legjobb teniszezője. Egyszer, 1992hájjal megkent tapasztalt rókája, Brad Gilbert hozott-e változ_ást életébe, vagy netán benőtt a feje lágya az évek múltával, ezt nehéz lenne egyértelműen megállapítani. Andre Agassi a régi különcségekkel, ám mégis új emberként tért vissza, s indult a világranglista 24. helyéről felfelé. Már az év első felében is akadtak jó mérkőzései, de még nem bírta erőnléttel. Az US Open tornán azonban újra célba ért. A döntőben macska-egér harcot folytatott Stichhel, végül a német kínos veresége ellenére jó arcot vágva gratulált a bajnoknak. Diadalútjának két újabb állomása Bécs, majd vasárnap Párizs volt. Játékának legnagyobb erénye változatlanul a helyzetfelismerés, a kiváló reflex, s az a készség, ahogyan az ellenfelek adogatásait fogadja. Hiába szállnak az óriások adogatásai 200 kilométernél is gyorsabban térfelére, az alapvonalon vagy még talán annál is kicsit beljebb fogadja a labdákat, és még gyorsabban üti vissza azokat. Alapvonaljátéka a leggyorsabb, a legpontosabb a mezőnyben, lábmunkája szinte tökéletes. A hálónál ugyan ritkán tűnik fel, általában hátulról, gyors, pontos játékkal készteti megadásra ellenfelét. Második a világranglistán, s egyes jósok szerint a jövő év elején még előbbre lép. Mert ha Agassi játszik, mindig történik „valami”. A íltóltete(I MM IMS
