Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-27 / 48. szám

A Hungária-sövény A házikertbe ajánlható gyümölcssövények közül termőhelyi feltételeinknek jól megfelel a Hungária-sö­vény, amelyet elsősorban az almatermesztésben alkal­mazhatunk. Lényege az alacsony (50-70 cm) törzsön kialakított, egy sávban elhelyezkedő sudaras ko­ronaforma. Ágemeletei nem válnak el élesen egymástól, kinevelése rendkí­vül egyszerű és fenntartása sem igé­nyel nagyobb munkaráfordítást. A sövény kialakításának és kezelé­sének megkönnyítése céljából ésszerű előbb támrendszert telepíteni. Ez a nagy termések alkalmával elejét veszi az ágak letörede- zésének. Igényesebb támrendszer esetén a tartóoszlopok­ra 60, 120 és 180 cm magasságban rozsdamentes huzalt feszítsünk. Ha egyszerű támrendszert választunk, akkor ássunk be 60 cm mélyen 150 cm-es faoszlopokat, majd a kiálló 90 cm-es rész tetejére feszítsünk egy sor 3,5-4 mm vastag huzalt. Jó talaj és kielégítő tápanyagellátás esetén a házikertbe M 9-es alanyú almaoltványokat célszerű telepíteni, még­pedig 3x2 méteres térállásban. Suhángot vagy koronás oltványt egyaránt telepíthetünk, de az utóbbiak előnyö­sebbek, mert belőlük korábban kialakítható a termőterület. Ültetés után a suhángot 5-6 rüggyel az első huzal fölött vágjuk el. A koronás oltványnak viszont csak a sudarát kell 1/3-ára vagy 1/4-ére bekurtítani. A sor irányában két oldalvesszőt hagyjunk meg, de ezeket ne vágjuk vissza. A sorra merőleges állású vesszőket természetesen tőből le kell vágnunk. A meghagyott oldalsó vezérvesszőket tavasszal a nedvkeringés megindulása után (április elején) óvatosan hajlítsuk le és a vízszinteshez viszonyítva 15-30 fokos szögben laza kötéssel rögzítsük a támrendszer huzaljá­hoz. A következő években mindig csak a fővezérvesszőt vágjuk vissza, szem előtt tartva, hogy ennek milyen fontos szerepe van a vázkarok távolságának szabályozásá­ban (rövid visszametszés esetén sűrűbben, a hosszúnál ritkábban he­lyezkednek el a vázkarok). A vázkarokat 30-40 cm távolságra célszerű kinevelni. Fontos, hogy a fővezérvessző mellett előtörő iker-, illetve mellékvezér- vesszőket tőből eltávolítsuk. Termőrefordulás után az egy­mást beárnyékoló, koronasűrítő termőkarok közül a fejlet­tebbeket tőből távolítsuk el, a vázkarokat pedig évenkénti ritkító metszéssel fokozatosan 60 cm-es távolságra ritkít­suk. Ez a folyamatos növekedést-megújulást, illetve a megfelelő gyümölcsméret kialakulását és a tökéletes szí­neződést szolgálja. A termőkarok többszörösen elágazó csúcsi részeit, valamint a termőgallyakat ki kell ritkítanunk vagy szükség szerint vissza kell vágnunk. A fővezér­vesszőt mindaddig vissza kell metszeni, amíg a Hungária- sövény el nem éri a 250 cm-es magasságot. Ezt követően a fővezérvesszőt egy oldalelágazásra metsszük vissza, vagy vízszintes helyzetben lekötözzük. A Hungária-sövény nagy előnye, hogy már a telepítést követő harmadik-negyedik évben számottevő termést ad. Miklós Dénes kertészmérnök X XlrfX-iXl/Xr X X Xl/k3^ KIALAKÍTÁS, FENNTARTÁS Szerves trágyák a szőlőben A szőlőnövény felépítésében úgy 70-80 elem vesz részt. Ezek közül a levegőből, a leveleivel, egyedül a szenet képes - széndioxid formájá­ban - felvenni. A többi elemet a gyö­kérzetével a talajból szívja fel. Az elemeket így a növény tápanyagának tekinthetjük. A növény folyamatosan merít a talaj tápanyagkészletéből - így ez idővel megfogyatkozik. Ennek pótlását nevezzük trágyázásnak. A szerves trágyákat eredetük sze­rint osztjuk fel. Az istállótárgya - a háziállatok ürülékének és az alomnak a keveré­ke. Nagy gondot kell fordítani a ke­zelésére, mert ha kiszárad vagy soká­ig vízben áll, veszít értékéből. Az is­tállótrágya, ha megfelelően kezeljük, érleljük, a legértékesebb szerves trá­gya. Nemcsak nitrogént, foszfort, ká­liumot tartalmaz, hanem sokféle mik­roelemet is. Nagymértékben javítja a talaj szerkezetét, vízraktározó képes­MIBŐL MENNYIT? ségét. A kötött talajokat lazábbá teszi és kedvező hatással van a homoktala­jok szerkezetére. A homoktalajokra kétévente, hektáronként 20-30, a kö­tött talajokra pedig háromévenként 30^40 tonnát jutassunk ki. A húgylé - az állatok vizeletét leggyakrabban trágyával együtt hasz­nosítják. Vannak olyan istállók, ahol a vizeletnek azt a részét, amit az alom nem tud felfogni, trágyalégöd- rökben fogják fel. A húgylé értékes, gyorsan bomló anyag. Felhasználása­kor töménysége szerint keverjük víz­zel. A szőlő nyugalmi idejében, őss­zel és télen, három-négy rész vízzel hígítjuk; tavasszal vagy a nyár folya­mán öt-tízszeres legyen a hígítás. A keverékből tőkénként 4-5 liter ele­gendő, a lugastőkéhez többet is adha­tunk. Feledi- és sertéstrágya - nitrogén­ben igen gazdag, s közvetlenül is fel­használható. Homoktalajokon két­évenként 8-10, kötött talajon három- évenként 10-15 tonnát dolgozzunk a talajba. (Folytatjuk) Jakab András \ A TT /VfC ATAR TP A « A, 1 API A, 'I A pulykatartás nálunk a múlt század második felében ter­jedt el. A jobbágyság megszűnése után a gazdagabb pa­rasztok igen megkedvelték ezt a szárnyast. A századfor­dulón már mind többen tartottak pulykát. A pulyka nagy mennyiségű, ízletes húst ad; a fehér ezen kívül értékes tollat is termel. A keltetésre szánt tojásokat úgy tároljuk, mint a tyúkto­jást. A kotlás fő időszaka április közepétől május végéig tarthat. A kistenyésztők álta­lában a természetes keltetést szorgalmaz­zák. A tojó alá 18-22 tojás tehető. A tojót mindennap le kell ven­ni a fészkéről és meg kell etetni, itatni, ugyanis olyan jó kotló, hogy inkább éhen hal, de nem hagyja el a tojásait. Ott, ahol több tojó egyszerre kotlik, azokat úgy kell elhe­lyezni, hogy egymást ne lássák. A pulyka ugyanis nyugta­lan, mérges madár, könnyen dühbe jön, s így tojásait gyakran széttapossa. A kotlás kezdetétől számítva egy hét múltán tegyünk a kotló alá 3—4 tyúktojást, így a pulykapi- pékkel együtt kelő kiscsibéktől - ezek sokkal eleveneb­bek, élelmesebbek - azok könnyen megtanulnak enni. Kevesebb - 40-60 darab - pulykacsibét egy nagyobb, szellős kosárban is elhelyezhetünk. A kosár alját béleljük ki száraz, puha szalmával, majd fedjük le papírral. Az utóbbit naponta kétszer cseréljük ki. A kis pulykákat leg­alább 25 C-fokos helyiségben tartsuk. (A tojó alatt csak addig hagyjuk a csibéket, míg azok teljesen fel nem szá­radnak.) Ha a hőmérséklet 23 C-fok alá süllyed, a pipék fázni kezdenek, csipognak, összehúzódnak, s ilyenkor könnyen megfulladnak. Ha egyszerre 200-300 példányt nevelünk, akkor azok­nak nevelősarkot, nevelőházat kell létesítenünk. Itt lámpá­kat (műanyákat) kell elhelyezni. Mielőtt a szárnyasokat itt elhe­lyezzük, a helyiséget 25 C-fokra kell kifűte- ni. (A hőmérsékletet 150 cm-re a padozattól mérjük!) A lámpák (műanyák) alatt a hőmérséklet 30 C- fok legyen. Naponta többször szellőztessünk és ellenőriz­zük a páratartalmat is. Gondoskodjunk róla, hogy a ne­velőházban huzat ne keletkezzen. Ha megfelelő kifutónk van, s már az időjárás is kelle­mes, a kis pulykák két hét után pár órára a kifutóba kerül­hetnek. Ez majd kellően megedzi őket. A kifutó talaját se­perjük tisztára, és szórjuk fel kevés mészporral. Ügyel­jünk rá, hogy ne legyen benne csalán, mert az, ha a mada­rak fejét „megcsípi”, pusztulásukat okozza. (Folytatjuk) K. Molnár Ferenc Keltetés A pileák TÁLAKBA, FÜGGESZTETT TARTÓKBA Trópusokról származó cserjék vagy kúszó növé­nyek. Több mint 200 fa­juk ismert. Ezüstfoltos, tojásdad levelű növények, melyek tálakba, függesz­tett tartókba ültetve szé­pen mutatnak. Nálunk há­rom fajuk gyakoribb. A pénzeslevelű pilea (Pilea nummularifolia) kúszó növény; lecsüngő száraz függő kosárban igen kedvesek. Kevesebb fénnyel és meleggel is megelégszik, mint a töb­bi. Télen 10-12 C-fokon már áttelel. Az ezüst Pilea (P. cadieri) alacsony, bokros növény. Ezüstcsíkos alumíni­umfényű levelei a csúcs felé fogazott szélűek. Az első világháború után Vi­etnamban találták, s azóta mindenütt elterjedt. A vöröses pilea (P. scruceana) vörösesbarna színű, szétterülő növény. Té­li, megnyúlt hajtásait minden tavasszal vágjuk vissza. Tőosztással, hajtás­dugványozással sikeresen szaporítható. Vízben vagy homokban gyökerez- tetjük őket. A pileákat lomb- és melegágyi föld, valamint homok keverékébe ültes­sük. Adhatunk hozzá savanyú tőzeget és komposztot is. Tavasszal és nyáron a rendszeres öntözésen kívül a permetező öntözést is megkívánja. Az öntözővízbe tegyünk bele kevés trágyalevet vagy tápol­datot. Juhász B. Árpád BARKÁCSÖTLETEK Fogóbiztos kerékpárlakat A húsz évvel ezelőtt itt tanuló vietna­mi diákok számára egy Favorit már­kájú versenykerékpár vágyaik neto­vábbját jelentette. Ma pedig mi is ott tartunk, hogy egy-egy márkás bicikli (vagy akár közönséges gép is) kin­cset jelent. Értékével arányosan per­sze megnőtt a „kereslete” is. Nincs hiány „szakemberekben”, akik hara­pófogóval, csípőollóval járják az ut­cákat, s egy óvatlan pillanatban meg­fosztanak drága kerékpárunktól. Iga­zán jó lakatot pedig 1000 korona alatt már nem is lehet vásárolni. S ha már ilyenre nem telik, ne legyünk restek, és tökéletesítsük a meglevőt, vagy csináljunk magunknak egy biz­tonságosabbat. Régebbi típusú „drótos” lakatunk­ra húzzunk egy kellő belső átmérőjű puha, rugalmas PVC-csövet. (A piros vagy zöld, fehér fonallal átszőtt, 17 mm-es csövek erre a célra nagyon jól megfelelnek; olcsók és tetszetősek is). Ezzel a lakat szárának vastagsá­gát megnöveljük, s így az nem fér be a fogó pofájába. Egy cca 12 mm belső átmérőjű csőben a lakat szára mellett még egy vastagabb bowden- zsinór vagy egy elhasznált fékzsinór (akár kétszer hajtva) is elfér. Ezt előzőleg - akár egy darab acélosabb dróttal - erősítsük hozzá a lakat szá­rához, s utána húzzuk rá a PVC-csö- vet. Ha a művelet nehezen menne, kenjük be a cső belsejét olajjal. Akadnak persze olyan szakértők is, akik álkulccsal az ilyen lakatokat fel tudják nyitni, s így a „fogóbiztos” zár mit sem segít. Biztonságosabb ezért, ha egy számzáras lakatot vásá­rolunk, s azt alakítsuk át az említett módon. Még jobb azonban, ha két különböző típusú, megerősített laka­tot használunk egyszerre. Következő számunkban arról írunk, hogyan készíthetünk kerékpár­láncból hosszú szárú lakatot.-r­KÉT-HÁROM HÉTTEL KÉSŐBB A bor tisztító kezelését, derítését nem annyira az idő, mint a zavarosító anyagok kedvezőtlen hatása indokolja. Ezért érdemes az új bort, az első fejtés után két-három héttel derítéssel megtisztítani. Minden törvényesen engedélyezett derítőanyag több-kevesebbet elvesz a borból. A bentonit elsősorban fehérjestabilizáló szer. Egyszerűbb asztali boroknál hátrányos szegényítő hatásai is vannak. A jól megválasztott és el­végzett csersav-zselatinos, vörös bornál tojásfehérje derítéssel minőségi módon nyerünk tiszta bort. A derítőanyag szükséges mennyiségét próbaderítéssel határozzuk meg. A derítőszert mindig a szükséges legkisebb mennyiségben használjuk. A kezelendő bor hőmérséklete 10-15 C-fok legyen. 20 C-fok fölött a bor tisztulása nem kielégítő. A derítőanyagot szakszerűen készítsük elő. A za­vartalan ülepedéshez a bor nyugodt, mozgásmentes legyen. Sok szénsavat tartalmazó vagy utóérjedésben levő bor nem derül meg. A tiszta részt • 10-14 nap múlva gondosan válasszuk el az üledéktől. Három hétnél to­vább semmi esetre se halasszuk a bor lefejtését. -sz­Szerkeszti: Pomichal Ftichiárd HÁZUNK TÁJA 1994.november 27. UaSÉmap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents