Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-27 / 48. szám
(Kurd népmese) DÉNES GYÖRGY Katalin-nap Kata, Kati, Katalin, ropog a fagy odakinn, szél mordul a varjúhadra, hidegebb lesz napról napra. Kozmás kémény füstöt pipál, zene cincog, szép nóta száll, bort töltöget Katalin ma, pohár csendül Katalinra. Rigmust fújnak, paroláznak, fölszámyal a jó kalácsszag, Katalinkánk fénysugárban áll az ünnepi szobában. Százlábúságok- De kár, hogy a száz lábunk melle' nincs száz kezünk is - mondja a százlábúgyerek az anyjának. A mama csodálkozva ránéz.- Miért volna jó, ha lenne?- Mert akkor tudnánk százkézláb állni. A víz partján a molnárnak egész nap csendben zúgott a malma. Ő maga pirkadattól napszálltáig szorgoskodott benne. Kajla bajusza mindig fehérlett a liszttől. De ő sem élt örökké. Három fiára testálta a malmot, majd örökre el- szenderült. Két idősebb fia nem akart lisztes ábrázattal csúfoskodni. Lusták is voltak, hát feladták apjuk mesterségét. Naphosszat lustálkodtak, csak a legfiatalabb serénykedett a gabonát őrlető gazdák körül. A legidősebb egyszer csak - se szó, se beszéd - elindult világot látni. Mérte a kilométereket az országúton, dombokat, hegyeket mászott meg. így jutott olyan helyre, ahol egy szikla oldalában barlangot talált. Benne Asdag lakott, a tűzokádó sárkányivadék. A legény, mikor belépett a barlangba, nagyon meghökkent, ahogy a sárkányt megpillantotta:- Szálem alejkum! - dadogta ijedten.- Szerencséd, hogy köszöntöttél, legényke, mert bizony bekaptalak volna ebédre - fortyogott Asdag.- No, de rögvest mondj el egy mesét vagy énekelj el egy szép dalocskát! - dörrentett a fiúra.- Nem tudok én se mesét, se éneket - nyöszörögte ijedten a legidősebb fiú.- Ha nem tudsz, nyomban felfallak - dühöngött Asdag, s a legényke eltűnt feneketlen hasában. A középső testvér is ráunt a semmittevésre. Elindult hát a bátyja nyomában, de ő is Asdag telhetetlen bendőjében végezte. A legfiatalabb testvérnek nagyon hiányoztak a bátyjai. Szerette őket, bár nem érdemelték meg. Egyik napon - amikor már nagyon sóvárgott utánuk - leállította a malmot, jól feltarisznyázva magát, elindult, hogy megkeresse őket. Botorkálás, mendegélés közben eljutott ő is a sárkány tanyájára. Nem volt ijedős, harsányan köszöntötte annak hétfejű lakóját:- Szálem neked Asdag, akkora szálem alejkum, mint ez a hatalmas barlangod! - kiáltotta be a sárkánynak.- Nagy szerencséd, hogy köszöntöttél, mert felfaltalak volna. S ha tudnál valamilyen mesét, csengőbongó dalocskát! - szólt hozzá megenyhülve.- Már hogyne tudnék! Tudok én mást is, nemcsak dalt vagy mesét! - felelt bátran a fiatal molnár. - Előbb mesélek magamról, de nehogy félbeszakíts hozzászólásoddal, mert bizony a véred ontom azon nyomban! A molnárlegény mesélni kezdett:- Volt nekem temérdek sok lovam. Nyáron, amint legeltettem őket, a nagy hőségben megszomjaztak. Eltereltem őket a folyóhoz, itatni. Ám az be volt fagyva, a fejszémmel léket kellett vágnom. Leemeltem a koponyámat, s a lovaim megitattam belőle. Rőzséből nagy tüzet raktam, hogy kissé megmelegedjek mellette. Sajnos, a fejszémet túl közeire tettem a tűzhöz, el is égett a vasa. Még szerencse, hogy a nyele ép maradt! Asdag szeretett volna közbeszólni, de eszébe jutott, mit ígért a legénynek, inkább hallgatott.- A tűz mellett elálmosodtam - folytatta a molnár. - A baltanyéllel lőttem egy szarvast. Megsütöttem, és lefekvés előtt meg is ettem. Magamra húztam a csillagos mennyboltot, úgy aludtam... Asdag már nem bírta hallgatni a vaskos valótlanságokat, hát közbekiáltott:- No, ennek a fele sem igaz! A molnárlegény meg ígéretéhez híven egy suhintással felhasította a hasát. Ki is gurult belőle a két testvér. Soványak, sápadtak voltak, de örültek megmenekülésüknek. Visszatértek a malomba, s amikor felerősödtek, boldogan segítettek öccsüknek a munkában. Nem bánták már azt sem, hogy lisztes lesz a bajuszuk. Juhász Árpád fordítása KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Jaj, az estét úgy szeretem Jaj, az estét úgy szeretem. Az este egy kis szerecsengyerek, ki várja csak szerecsenanyját és addig játszik téveteg. Lángot fúj a fekete éjszakába, pufó lámpákat, zengő tüzeket, mint kisfiú, ki néma kedvtelésből szappangolyókat ereget. Ilyenkor a szobánk, mint a sziget, körötte a hideg lég, mint a tenger. Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg, piros orcával, könnyező szemekkel hazajövünk. Kezünkbe korcsolya. Reánk süt a lámpácska mosolya. És fő a kedves kávé, forr a tej, a pesztonka perecért szalad el, és pihegünk, szemünk bámulva néz, s a sárga gesztenyén végigcsorog s rózsaméz. '; ■ • (Részlet A szegény kisgyermek panaszaiból) Csernik Attila illusztrációja Állatok fagyban A téli időszak, különösen a tartós, nagy hideg és az erős havazások valamilyen formában a legtöbb állat számára súlyos, nemegyszer megoldhatatlan problémát okoznak. Egyesek táplálkozóterülete szűkül be, másokat főként mozgásukban gátol, a harmadikat esetleg álmában lepi meg a könyörtelen és csöndes fagyhalál. A denevérek, a sün, a pelék, az ürge, a hörcsög és a csíkosegér látszólag a legegyszerűbb megoldást választják, ősszel álomba merülnek, és csak tavasszal bújnak elő ismét, amikor a fagynak és hónak már az emléke sem él a határban. A mókus már afféle átmenetet jelent, nem alszik ugyan téli álmot, de ha nagyon rossz az idő, napokig nem bújik elő a vackából. Ősszel, a nagy bőség idején raktárakat készít magának, makkot, mogyorót és más csemegét halmoz fel, de ezek egy részéről később megfeledkezik, illetve cinegék, csuszkák, szajkók és más madarak dézsmálják meg a gyűjteményt. Nagy raktára van a föld alatt a hörcsögnek is. A búzából, kukoricából, krumpliból, répából és más csemegékből álló, télire szóló készlethez, amelyet bő pofazacskóiban szállított a környékről rejtekhelyére, egyetlen madár sem férhet hozzá, csak a tulajdonos falatozik belőlük, amikor néhanapján, enyhébb napokon, felébred. A cickányok és az apró rágcsálók túlnyomó többsége azonban nem menekülhet az álom jótékony világába a tél szigora elől, és szűkös táplálékukat naponta kell összekeresgélniük. Különösen a rovarevő cickányok vannak nehéz helyzetben, hiszen gyors anyagcseréjük miatt állandóan éhesek, folyton enniük kell, de ami könnyen megy nyáron a nagy bőség idején, amikor dúskálhatnak a különböző pókokban, ászkákban és bogarakban, az néha szinte lehetetlennek tűnhet a kemény fagyok idején. A hideg telek valószínűleg erősen megtizedelik az egyébként is nagyon rövid életű cickányokat. Talán furcsának tűnik, de a mérsékelten vastag hóréteg kedvező az erdőben és mezőkön élő apró emlősök, cickányok és rágcsálók számára. Ilyenkor ugyanis a fehér takaró alatt készített, felülről láthatatlan járatokban közlekednek, s legalább a magasból fenyegető támadások elől (ölyvek, baglyok) úgy-ahogy biztonságban érezhetik magukat. Keserves életet jelentenek a téli hónapok az őzek, szarvasok, muflonok és dámvadak számára is. Jobb híján nemegyszer a fák kérgét rágcsálják, legalábbis azokon a területeken, ahol a vadásztársaságok nem etetik rendszeresen a vadállományt. Mozgásukat gátolja a magas hó és lábaikon véres sebeket okozhat, ha felül kemény, jeges réteg képződik rajta. Valamivel jobb helyzetben vannak a vaddisznók, ahol a konda felnőtt tagjai fekete tankokként szántják a havat, és az így képződött alkalmi ösvényen már a gyengébb süldők is könnyebben juthatnak előre. Gondolkodom, tehát... Mit csinál az ember, ha barátjával úgy akar üzenetet váltani, hogy azt beavatat- lanok ne hallják, ne értsék, ne olvashassák el? Ha van kéznél papír és ceruza, természetesen leírhatja, majd megsemmisítheti a levelet, ha viszont nincs kéznél írószer, valami mégis kéznél van: a kéz mindig kéznél van. így aztán mutogatással megértetheti magát. Nem valami közismert jelbeszédre gondolunk, hiszen azt bárki látja, érti, hanem szabályos titkos kézbeszédre, amit csak azok „beszélnek”, akik megtanulták. Ilyenből sokféle létezik. Mi most egy kétszáz évesnél régebbit mutatunk be, a francia Charles Epéé találta ki. Ha kedved van megtanulni „kézbeszélni”, alkalmazd a távirat-továbbításnál használatos írásmódot, ahol az á = aa, az é = ee, az í = ii, az ó =oo, az ö és az ő =oe, az ü =ue stb. Meglátod, nem ördöngösség. Mindenesetre, mielőtt igazi titkos üzenetek átadásához kezdenél, előbb gyakorold az ábécét az itt látható kézbeszédes szövegeken. Aztán fejtsd meg, és áruld el nekünk, mi a három üzenet? foto MEGFEJTÉS A november 13-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 4-es számúnak. Nyertesek: Fekete Gabriella, Nemesócsa; Csóka Ádám, Bős; Hideghéty Katalin. Bacsfa; Tóth Tímea, Fülek; Forró Anita, Gúta. GYERMEKVILÁG 1994.november 27. l/BSánIBP
