Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-10 / 28. szám
A. Házunk tája jó tanácsai Ritkítás, mulcsozás, szürkepenész A tojásgyümölcsöt vagy padlizsánt akkor kell szedni, amikor magvai már kifejlődtek, de még nem értek be. A termés ilyenkor még kemény. Ha a termés megpuhul - beérik -, akkor általában már meg is keseredik, így fogyasztásra alkalmatlan. Július második felében fejezzük be a bab másodvetését, s ezzel egy időben készüljünk fel a zöldborsó másod vetésére. A sorok közötti távolság 25, a vetési mélység 4-8 cm legyen. Az ilyenkor aktuális rövid tenyészidejű fajták a Debreceni világos és sötétzöld, valamint a Rajnai törpe. Július vége felé itt van az ideje az őszi paradicsomhaj- tatás előkészületeinek is. A hónap végén történő palántázás eredményeként a növényeken képződő bogyók a nyár végén kifejlődnek, s a meleg kora őszi napokon beérnek. Tudni kell, hogy az ilyen kultúrákban sokkal nagyobb az esély a fitoftórás és a botritiszes stb. fertőzésre, a később érő fürtök rosszabbul kötődnek, s persze a termésátlag is gyengébb. A talajt a palántázás előtt 10-20 kg/m^-nyi istállótrágyával lássuk el, s ha szükséges (talajvizsgálat!), szórjunk ki káliumtartalmú műtrágyát. Ne mulasszuk el a gyökérzöldség ritkítását; enélkül ugyanis nem kapunk szépen fejlett, piacképes répát, petrezselymet. Ha nem ritkítunk, akkor a gyökerek egymással összetekerednek, torzultak, laposak lesznek. A ritkítás után alaposan öntözzük meg az ágyásokat, hogy a megbolygatott növények fejlődése mihamarább helyreálljon. A gyümölcsösben szüret közben, s temészetesen a szüret után sem feledkezhetünk el a beteg, gombákkal stb. megtámadott gyümölcsök leszedéséről és megsemmisítéséről. Ne hagyjuk őket a földön heverni, hanem szedjük össze, s jó mélyen ássuk el, hogy a szaporítóképleteik elpusztuljanak. A szüret befejeztével gyomtalanítsuk és porhanyítsuk a fák környékét. Jó hatású a mulcsozás is. Erre a célra frissen kaszált, még nem virágzó, illetve magot nem hozó füvet is használhatunk. Amennyiben az elkövetkező napokban kevés lenne a csapadék, akkor az alma- és őszibarackfáinkat öntözzük meg. Munkánkat nagyobb terméshozammal hálálják meg. Csapadékos időjárás esetén júliusban a kajszit a gnomó- niás levélfoltosság (okozója a Gnomonia erythrostoma) ellen Melprex 65 W (0,7 %) Syllit 65 (0,7 %), Venturol (0,7 III %) oldatával permetezhetjük. A kórokozó kártételét Dithane M 45 (0,2-0,3 %), Novozir MN 80 (0,2-0,3 %), Perozin 75 B (0,4 %) és Ziman S 80 (0,2-0,3 %) kijuttatásával részben mérsékelhetjük. A késői őszibarackfajtákat a keleti gyümölcsmoly és a lándzsásszámyú molyok ellen - ha az előrejelzés úgy diktálja - Metation E 50 (0,2 %), Ambusch 25 E (0,025 %), Cymbush 10 EC, DP (0,025 %), Decis (0,04-0,05 %), Karate 5 EC (0,015 %) oldatával védjük. A szürkepenész a fejlődésben levő fürtöket is megtámadhatja. Ha ennek tüneteit - porszerű, szürkésfehér bevonat, szürkésbama rothadás - észleljük, akkor Mikai 75 WP vagy Ortho-Phaltan 0,2 %-os töménységű oldatával permetezzük. A szőlőt támadó levélatkák ellen Danitok, Mitacot vagy Neoront használhatunk. Legjobb azonban a Danitól, mivel ez a hasznos ragadozó ízeltlábúkat nem pusztítja el. A hónap második felében jön el a krizantém zölddugványozásának az ideje is. Ügyéljünk rá, hogy dugványszedés közben (dugványokat csak egészséges, fejlett törekről szedjünk!) a vírusos vagy egyéb fertőzést metszőkésünkkel, ollónkkal ne vigyünk át az egyik tőről a másikra. Ezért jó, ha közben fertőtlenítjük eszközeinket. Legbiztosabb viszont, ha a dugványokat nem metsszük, hanem törjük. A dugványok kétlevelesek, 5-6 cm-esek legyenek; ezeket tőzeg és homok 2:3 arányú keverékébe szúrjuk. Júliusban lássunk hozzá az éló'sövény nyírásához. Ilyenkor a növények még a nagyobb mérvű „csonkítást” is jól elviselik, s az ősz beálltáig elegendő ideje van a cserjéknek a rügyképzésre. Ha (szikla)kertünkben kökörcsinek is nyíltak, akkor azok magjait most kell begyűjteni és rövid szárítás után elvetni (virágcserépbe, ládikákba stb.), különben elveszítik csírázóképességüket. Ha szabadságra megyünk, s nincs aki szobanövényeinket hetente legalább kétszer megöntözze, akkor a jól beöntözött cserepeket - hogy a párologtatást a minimumra csökkentsük - burkoljuk be alufóliával, úgy, hogy a földet is takarjuk. A vízigényesebb növények mellé - cserépkávájuktól valamivel magasabban - helyezzünk el vízzel telt edényt, s ebből vezessünk egy vászoncsíkot (kanócot) a virág gyökereihez; így az edény térfogatától függően akár néhány hétig is biztosíthatjuk a kellő nedvességet. -rA bor fejlődéséhez és tárolására legmegfelelőbb az olyan pince vagy borház, amelynek levegője nem túl nedves, nem túl száraz, hanem enyhén párás, hőmérséklete télen és nyáron egyforma - 10-14 C - fok. Alacsonyabb hőmérsékleten a bor fejlődése lassú, magasabb hőmérsékleten pedig gyorsan fejlődik. A lágyabb borok hamarabb elvénülnek. Meleg helyiségben a bor kezelése több gondot okoz, mert könnyen megbetegszik. Sokan kénytelenek a borukat nagyobb hőingadozású pincében, borházban, kamrában vagy más helyiségben tárolni, amelyben gyakran mást is tartanak. Az ilyen helyiségben is egészséges és tiszta ízű marad a bor, ha a levegő tiszta, s a 'borok, valamint a hordók kezelésekor betartjuk a tisztasági rendszabályokat, szakszerűen járunk el. A borral egy helyen ne tartsunk szagos anyagot (gyümölcsöket, vegyszert, üzemanyagot stb.), mert minden szagot könnyen felvesz. A borok egyik legrégibb erjesztő és tároló tartálya a fahordó. A fahordóban tárolt bor a dongák pórusain keresztül lélegzik és ez elősegíti fejlődését, érését. A fahordók anyaga tölgy-, ritkábban szelídgesztenye- vagy akácfa. Nagyon fontos, hogy a hordók egészségesek, tiszták legyenek, szájnyílásuk, csaplyukuk ép legyen és erős abroncsok tartsák össze őket. A szájnyílásba olyan akona- dugót tegyünk, amelynek vége beleér a borba, ekkor zár tökéletesen. Ha hordónk nincs hitelesítve vagy nem ismerjük űrtartalmát, akkor azt házilag úgy állapíthatjuk meg, hogy teleöntjük vízzel és megmérjük, hány kilogramm. Utána a vizet kiöntjük a hordóból, majd kicsurgatjuk, s megmérjük az üres hordó tömegét is. A telt hordó tömegéből levonjuk az üresét, így megkapjuk űrtartalmát literben, ugyanis 1 kg víz 1 literrel egyenlő. A hordókat 800 literig szállítóhordónak, a 800 liternél nagyobbakat és a táHM ás nmteim íÍMMjc a IbdDirít QV rolásra használt ajtós hordókat ászokhor- dóknak nevezzük. A pincében vagy borházban a hordót 30-40 cm magas ászokfára tesszük és ékekkel rögzítjük. Megtöltés előtt a hordókat mindig alaposan vizsgáljuk át, mert a rossz vagy a hibás szagú hordóban a bor is elromlik. Kisebb hordók egyszerű vizsgálati módszere, hogy belefújunk vagy a szájnyílására tenyerünkkel ráütünk és utána megszagoljuk. Egészséges hordóban bor- vagy kénszagot, ecetes hordóban szúrós ecetszagot, penészes hordóban dohos penészszagot érzünk. A belső falat úgy vizsgálhatjuk meg, hogy egy darabka gyertyát drótra kötünk és a szájnyíláson át a hordóba engedjük, így meglátjuk benne az esetlegesen ott maradt szennyeződést. Ha a gyertya elalszik, a hordó penészes vagy dohos, esetleg más hibája van. Ilyenkor előbb ki kell tisztítanunk vagy rendbe kell hoznunk és csak azután szabad borral megtöltenünk. Egészséges, tiszta hordóba minden további nélkül önthetünk mustot vagy bort. Ha azonban hosszabb ideig üresen állt, megtöltés előtt ajánlatos vízzel kiöblíteni vagy néhányszor kimosni, ha szükséges dagasztani, kiforrázni, hogy kénezéskor a fába ivódott kénes sav is kioldódjon. Az üvegbalonok (demi- zsonok) 5-50 liter űrtartal- múak. Nélkülözhetetlenek a kistermelő pincéjében. A heti vagy havi fogyasztásra szánt bort célszerűbb ilyenekben tárolni, mint apróbb hordókban, vagy olyan hordókban, amelyeket nem tudunk teletölteni, s így darabban maradnak. Az üvegbalon nem igényel különösebb gondozást, csak törékenysége miatt kell rá vigyázni. A fahordó ezzel szemben, használaton kívül is állandó ápolást igényel, különben szétszárad vagy penészes lesz. A letisztult, kifejlődött bor tárolására az üvegbalon igen jó, ugyanis benne a bor tovább megtartja üdeségét, frisseségét és párolgási vesztesége is alig van. Fejtéskor üvegbalonban ajánlatos a seprűt is összegyűjteni. Itt rövidesen leülepszik és mivel jól látható benne a sűrű seprő szintje, felületéről a tiszta bor gumicsővel könnyen és szennyeződésmentesen lefejthető. Jakab András ÚJ ÍZKK Padlizsánkrémleves A padlizsán (tojásgyümölcs) nagyon ízletes zöldség. Ha a magja már barna, érett, akkor kissé keserű. Ezt a kesernyés ízt azonban elvehetjük, ha besózzuk vagy előfőzzük. Mindkét művelet után tegyük szitára vagy rácsra és óvatosan nyomjuk ki a levét. A padlizsánkrémleves sokféle ízhatásban készíthető. Az alaprecept szerint a padlizsánt meghámozva, hagymával, zöld- fűszer-keverékkel, csontlében puhára főzzük. Kissé lehűtve tojással, liszttel és sóval turmixoljuk, végül felforraljuk. Turmixoláskor változatossá tehetjük, ha apróra vágott párolt csirkemájjal, főtt csirke- vagy marhahússal együtt készítjük. Így akár egytálételként is szerepelhet meleg nyári napkon. Laktató étel, a kalőriaértéke alacsony, a fogyókúrázni kívánók figyelmébe ajánljuk. k. sz. A Britania (1) és az Industria (2) tápanyagban gazdag talajokat igénylő köszmétefajták KÓSTOLJA MEG ÉS VÁLASSZON Köszméték II. A köszméte termése álbogyó, mert vékony vacokburok veszi körül. Belseje húsos, 40-50 magot tartalmaz. Alakjára nézve lehet körteszerűen megnyúlt, gömbölyű, hosszúkás vagy tojás alakú. Színe lehet zöldes, pirosas, sárgás vagy fehéres. Felülete sima, fényes vagy molyhos. Ismerünk bokorművelést - korábban ez volt általánosan elterjedt - és törzses művelést, amely manapság egyre jobban dívik. Az utóbbi számos előnye mellett még az sem elhanyagolható tényező, hogy járdák stb. mellé ültetve díszítő hatása is van. Triumphant A múlt század nyolcvanas éveiben Mladá Boleslavban nemesítették ki. Fajtajegyzékünkbe 1959-ben került. Hajtásrendszere középerős növekedésű, sűrű állású. Levelei és annak csúcskaréjai nagyok, a levelek széles felhajlók. Virágai középnagyok, korán nyílnak. Gyümölcse tojásdad, halványzöld, majd sárga. Megbízhatóan, bőven terem, de egyenlőtlenül érik, általában július második hetében. Mind friss fogyasztásra, mind ipari feldolgozásra alkalmas. A háztájiban törzses alakját termesztik. Egyenlőtlen érését rendszeres metszéssel részben korrigálhatjuk, így ugyanis a bokrot, törzses fácskát világosabbá tehetjük. Britania Angol eredetű fajta, mely jegyzékünkbe 1954-ben került. Bokra erős növekedésű. Egyéves hajtásai hosszúak, vastagok. Levelei nagyok, világoszöldek. Virágai közepesek vagy nagyok, világoszöldek. Szirmait korán bontja. Termése nagy, ovális; színe aranysárga, július második felében érik. Viszonylag igényes fajta; tápanyagokban gazdag talajba ültessük, s biztosítsuk be az öntözést is. Főleg a gombabetegségekre érzékeny. Elsősorban a háztájiba ajánlható, perspektivikus fajta. Industria Skóciából származik, a legrégibb és a legelterjedtebb piros gyümölcsű fajta, amely 1954-ben került jegyzékünkbe. Középerős, szétterülő bokrot nevel. Az egyéves hajtásai hosszúak, középvastagok. Levelei középnagyok, sötétzöldek. Kisebb virágai vannak, ezeket korán bontja ki. Termése világos vagy egészen sötétpiros, gömbölyded, finoman szőrözött. Július 15-20. körül érik. Rendszeresen és gazdagon terem. Főleg friss fogyasztásra alkalmas; bogyói jól bírják a szállítást. A tápanyagban gazdag, elegendő nedvességgel bíró talajokat kedveli. Miklós Dénes kertészmérnök Szerkesztői üzenet Ismételten felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy különféle díszfák, gyümölcsök stb. beszerzési lehetőségeiről nem áll módunkban tájékoztatást adni. Egyrészt nincs róla kellő áttekintésünk, másrészt pedig az „ingyenreklámnak”, bújtatott hirdetésnek számítana, amit szeretnénk elkerülni. A vásárlók és az eladók egymásra találása érdekében viszont arra kéijük a faiskolák, virágkertészetek stb. tulajdonosait, hogy a szokásos módon hirdessenek az Üj Szóban, s ha úgy kívánják, akkor ajánlatukat a Házunk tája oldalán jelentetjük meg. * A rovatvezető hibájából május, június folyamán néhány számunkban hibásan jelent meg kitűnő szőlészeti és borászati szakírónk, Jakab András neve. Ezúton kérünk tőle bocsánatot. Dr. Pomichal Richard, a rovat vezetője Szerkeszti Pomichal Richárd
