Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-27 / 48. szám
Vasárnap 1994. november 27. FIGYELŐ L át szatra minden rendben van. Gyönyörű butikok, tele csodálatos, divatos, álomszép ruhákkal. Az élelmiszerboltok polcain pazar áruválaszték. Télen és nyáron friss déligyümölcs, a vásárcsarnokokban, az utcasarkon, a falvak főterein olcsó zokni, ágynemű és készruha, felpróbálható mokaszinok, sportcipők, papucsok minden mennyiségben. Aki drágábbra, megbízhatóbbra vágyik, azt eligazítja a tévéből, rádióból, sajtóból ordító reklámáradat: keresse a szaküzletekben! A szocialista évtizedek vérszegény árukínálata után nem tudunk betelni magával a látvánnyal sem. És nem vagyunk elég edzettek az erőszakos reklámokkal, a „szavatoltan a legjobbat” kínáló kereskedőkkel szemben sem.- Alkudni kell! Jól meg kell nézni, hátha bóvli! A második vagy a harmadik üzletben talán ugyanaz az áru olcsóbb, először körül kell nézni! - tanácsolják a török bazárokat, a nyugati piacokat megjárt tapasztaltak. De mi inkább hiszünk a szemünknek, a bőségtől mámorosán gyorsan választunk, és bizony gyakran „beugrunk”, pórul járunk. Persze, ami az élelmiszervásárlást vagy a hús- és hentesáru megvételét illeti, nagyon nehéz a vásárlónak tetten érnie az eladót, ha az „egy kicsit” be akarja csapni. Főleg akkor, ha egy faluban csupán egyetlen bolt van, ráadásul ismerős eladóval, aki amellett, hogy lyukat beszél a vevő hasába, „veszi - nem veszi, nem kap mást!” alapon azt ad, s annyit kér, amennyit akar. A városi vásárló is képtelen naponta az összes icipici árcédulát átböngészni, és bizony gyorsan ugrik az összeg fölfelé. Ilyenkor legfeljebb tétován tűnődik, megint drágább lett valami?... Ha elég szívós vagy dühös, megkéri a pénztárost, vegye vele sorba a vásárolt árucikkeket. Az rendszerint türelmetlenül, sértődötten, a gyanakvó vagy a tájékozatlan, számolni nem tudó iránti mély megvetéssel aztán felvilágosítja. A végösszeg vagy stimmel vagy nem. Ha nem, akkor még sértődöttebben adja vissza a különbözetet. Ilyenkor mondja a kívülálló: nyugi, kötélidegek és fapofa! Bizony, mindkettőre szükség van, illetve még valamire: a szemüvegünkre, amellyel azért csak böngésszük végig naponta azokat az alig olvasható árcédulákat, a szavatossági időt jelentő dátumokat. Hogy miért? Mert zavarunkat, tájékozatlanságunkat és az elmúlt évtizedek állami árajánlatain elkényelme- sedett figyelmünket alaposan kijátszhatják. A Szlovák Kereskedelmi Felügyelet 93 ellenőre csupán egyetlen hét (a 43. hét) folyamán 433 üzletben végzett ellenőrző vásárlást, s ezekből az esetek 58,45 százalékában történt (volna) árdrágítás, méghozzá 100 koronára számítva átlagosan 3,50 koronával rövidítették (volna) meg a vásárlókat. Húsz boltban 102 árut adtak el drágábban, mint ahogyan a jegyzékben szerepelt, 67 üzletben 497 áru esetében egyáltalán nem tüntették fel az árakat és 99 üzletben árusítottak 222 élelmiszeripari terméket lejárt szavatossági idővel, 40 boltban pedig 66 féle élelmiszert árusítottak, amelyeknek - finoman fogalmazva - a minősége nem felelt meg az előírásoknak. Csupán az utóbbi esetben 73 672,70 koronával károsodhatott volna a vásárló. Az ellenőrök az említett héten 46 üzletből 88 féle, egészségre ártalmas terméket kivontak a forgalomból 14 350,30 korona értékben. De nemcsak az élelmiszerek minőségével kell vigyázni, a többi áruféleség között 32 üzletben 212 ám minősége nem felelt meg a normáknak, illetve az áraknak. A konkrét példák között az első helyen a sportcipők szerepelnek. s gondoskodik arról, hogy a szerelés a lehető legkevesebb faltöréssel, fúrással történjen; s hogy a meghatározott időben bekapcsolható legyen a fűtés. Vannak azonban olyan községek is, ahol más a helyzet. A vállalkozó, illetve a megrendelő aláírja ugyan az említett formanyomtatványt, azonban eszében sincs a gázszerelést vállalónak, hogy mindent ő intézzen. Illetve elintézi, ha külön megkéri rá a megrendelő, s külön megfizeti a kazán házhoz szállítását, majd külön az elintézett, lepecsételt garancialevél el- hozatalát, és így tovább, minden újabb, szükséges léki fizeti í* tanulópénzt? És még nem szóltunk a csillagászati áron kínált hús- és hentesárukról, amelyeknél elsősorban a minőséggel „verhetik át” a vásárlót. Ugyanis az előírást, amely szerint minden hentesüzletben ellenőrző mérlegnek is kell lennie, tiszteletben tartják a boltosok. Azonban az ellenőrzés során kiderült, hgy 28 ellenőrző (és egyéb) mérleg mért pontatlanul... 16 000 koronás színes tévé Kölcsönre vásárolta egy család az elmúlt évben. Néhány hét elteltével kimentek a színek, fekete-fehér lett a kép, majd elment a hang is. A tulajdonos bevitte a készüléket a járási székhely egyetlen javítóműhelyébe, ahol elvállalták a tévé javítását. Teltek a hetek. Hol egy cső hiányzott még, hol egy másik szerkentyű. Három hónap múlva végre azzal fogadták, hogy kész, viheti. Próbaüzemeltetés, bekapcsolták Méry Gábor felvétele felrobbant! Újabb négy hónap elteltével a szerelő kijelentette, hogy sajnos, nekik nincs meg a javításhoz szükséges alkatrészük. A tulajdonos türelme elfogyott, készülékét átvitte a városban közben megnyílt új javítóműhelybe. Ott azonban nem vállalták a javítását, mondván, hozzá nem értő szerelők elfuserálták... A Kereskedelmi Felügyelet (ahol végül a tulajdonos feljelentette a tévéjavító céget) megállapította, hogy a vállalkozónak nem lett volna szabad elvállalnia a tévé javítását, ha nem volt hozzá pótalkatrésze. A tulajdonosnak meg keHett volna követelnie, hogy a jótállási idő alatt végzett javítások időpontját a garancialevélen tüntessék fel, s hogy a jótállás utáni időre nyújtandó szerviz idejét is határozzák meg. Sajnos, ezt elmulasztotta. A tévéjavító vállalkozót megbüntették, a pórul járt tulajdonosnak azt ajánlották, adja bíróságra a céget. A lényeg azonban, hogy a 16 ezer koronás tévékészülék részleteit még mindig fizeti, a készülék azonban még mindig nem működik. Legalább mások okuljanak az esetből: ha a jótállási idő alatt mondja fel egy elektromos készülék a szolgálatot, akkor a vevő vigye vissza abba az üzletbe, ahol vette. A garanciális javítások intézése ugyanis az üzlet feladata. Ha a készülék megjavíthatatlan, akkor újat, mást kell helyette az üzletnek kínálnia, vagy a hibás készülék árát visszatérítenie. 8000 koronás bőrkabát Ezt most, a hidegebb őszi napokban akarta tulajdonosa viselni. De rájött, hogy nem csupán gyűrött a háta (ahogyan az elárusítónő bizonygatta „majd kifekszik az kérem, csak tessék hordani, szépen kisimul”), hanem egyszerűen rossz a szabása. Egy hét elteltével az árcédulával együtt visszavitte az előkelő üzletbe. Kapott egy pontosan kitöltött elismervényt, amely szerint egy hét múlva átveheti a kijavított kabátot. Megnyugodva várta az időpontot, s bizakodva ment az elismervénnyel a kabátjáért. Miután másfél órát várakoztatták (intézkedünk, kérem...), kissé fagyos hangon közölték vele, hogy a kabát még nem készült el, jöjjön két hét múlva. Az olvasó már bizonyára kitalálta, hogy két hét múlva is hiába ment, a kabát még nem érkezett meg. Kínáltak helyette mást, tízezer koronáért. A kedves vevő köszönte, de ragaszkodott (volna) eredeti kabátjához, vagy egy másik; ugyanolyan színű, minőségű (csak jobban szabott) 8000 koronás kabáthoz.- Akkor váljon! - utasították volna el ingerülten, de már nem hagyta magát. Inkább a pénzét kérte vissza, amit nagy nehezen, a Kereskedelmi Felügyeletnél teendő feljelentést kilátásba helyezve végül meg is kapott. Gáz van (?) Hatalmas iramban folyik községeinkben a gázszerelés. Az utóbbi három esztendőben ez a sláger, ez a módi: a vezetékes víz bekötése után most ez van soron, s dicséri is, akinél már elkészült. Valóban jó dolog. Nem kell a tüzelővel kínlódni, tiszta és kényelmes. Viszonylag olcsó is - már maga a fűtés -, mert a beszerelés attól függ, melyik faluban milyen a vállalkozó, aki a szerelést felvállalta. Ahol tisztességes, ott különösebb gond nélkül történik az egész. A megrendelő és a vállalkozó kitölt egy formanyomtatványt, amelyben az egyik fél megbízza a másikat a gáz beszerelésével kapcsolatos ügyintézések és munkálatok elvégzésével. E kötelezvény alapján a vállalkozó elkészítteti a tervrajzot, házhoz szállítja a kiválasztott kazánt, fűtőtesteket, az ezekre adott jótállást, pásért elvárja a két, három, ötszáz korona plusz „illetéket”, s mivel a fűtési idényben már jól benne járunk, a megrendelő újabb és újabb sürgetéseire (plusz ötszáz korona) végre beköti a gázt (próbafűtés = újabb plusz pénz)... Persze, a megrendelő is hibás: legalább a megkötött szerződést el kellett volna olvasnia, akkor tudta volna, hogy mit köteles elintézni a vállalkozó az ő külön kérésére (és borravalója nélkül). Ahol a fél falu ilyen körülményesen jut a jól megfizetett gázfűtéshez, ott nem árt legalább utólag áttanulmányozni az említett megrendelést, s ha a valóság eltér az írásban foglaltaktól, panaszt kell tenni a Kereskedelmi Felügyeletnél. Egyik szőke, a másik barna... A fodrász - főleg a nagyobb városokban - szinte luxussá vált. A megszokáshoz ragaszkodva a hölgyek a legtöbbször egyszerűen odaülnek a székbe, s megrendelik a festést, a vízhullámot vagy a tartóst. Pedig tudniuk kellene, hogy minden fodrászat köteles szolgáltatási árait jól látható helyen kifüggeszteni. Ha ez nem így volna, akkor a szolgáltatást igénylő vendég legalább előre kérdezze meg, mi mennyibe kerül. Nincs abban semmi szégyen, s nem vagyunk nábobok, hogy mindegy legyen, százhúsz, százhatvan vagy négyszázhatvan koronát kémek-e. Ha előfordulna, hogy a haj festése túl gyorsan kopni kezdene, vagy más színűre festenék a hajunkat, mint amilyet kértünk (sajnos, előfordul), akkor ne sajnáljuk a fáradságot, jelentsük a Kereskedelmi Felügyeletnek. De nemcsak itt - még sok más helyen is átverhetnek, becsaphatnak bennünket. Aki siet, sokszor taxira szorul. De nem mindegy, mennyiért. Figyeljük a taxiórát, mennyit mutat. És bármennyire rohanunk is, kérjünk számlát! Apropó: utazás. Az állomások gyorsbüféiben végzett ellenőrzések során kiderült, hogy sok a súlycsonkítás. Az ételek minősége ellen is számtalan lehet a kifogás. Persze, kihasználják azt a tényt, hogy az utazó „nem ér rá” reklamálni. És nem szóltunk még sok mindenről. Az egyszer használható harisnyanadrágokról, amelyeken szavatoltan leszalad a szem, miután felhúztuk; a piaci, utcai árusok bóvlijáról. Kár, hogy a községi hivatalok olyan nagy előszeretettel fogadják, teszik közzé a hangosbeszélőben jövetelüket, mert ezek a „köd előttem, köd utánam” árusok, miután eladták a portékát, eltűnnek. Ehelyett a helybeli boltok árukínálatát kellene bővíteni, mert ott legalább reklamálhat a vásárló. Dehát - a tanulópénzt, úgy látszik, mindig a vásárló, a fogyasztó, a megrendelő fizeti. Csupán ha veszi a fáradságot, s a bátorságot, akkor fizettetheti meg a csaló, a mások bőrén gazdagodni akaró kereskedővel, vállalkozóval a Szlovák Kereskedelmi Felügyelet. H. Mészáros Erzsébet Beszélni könnyebb Nézegetem az itt közölt felvételt. Egyetlen ellesett (és megörökített) mozzanat az életből. Első pillantásra nem mond sokat, ám hosszabb szemlélés után egyre újabb összefüggések rajzolódnak ki. Az életből kihasított vékonyka szelet egyszeriben kiterebélyesedik... A bevásárlás közben tárlatnézőbe is eljáró házaspár láttán, férfiismerősöm jut eszembe. Ő bizony nyilvános helyen nem venne a kezébe szatyrot. Férfiúi méltóságán alulinak tartaná! Pedig nagyon szereti a feleségét. A maga módján. Valósággal rajong érte, és rettenetesen félti. Olyannyira, hogy éveken át munkába sem engedte. A tenyerén hordozná (deli termeténél fogva meg is tehetné), de kosarat, csomagot a kezébe nem vesz. Ha tavasszal ibolyacsokrot vesz neki, azt is a zsebébe rejtve viszi haza, nehogy bárki meglássa... Ez juttatja eszembe, hogy vége felé közeledik a Család Éve, és annak sok-sok nemzetközi és hazai rendezvénye. Az egész világon ezrek, talán milliók méltatták (nagy hangon) a nők, az édesanyák, a feleségek pótolhatatlan szerepét. A családban, a társadalomban. Azt latolgatták, miként segíthetnék a nők jogainak teljesebb érvényesítését. Mennyi ötlet, mennyi bölcs tanács hangzott el! És utána? A jól végzett munka tudatában a szó elszállt - és minden maradt a régiben... Nincsenek túl nagy elvárásaink a nőkkel szemben? Nem lenne egyszerűbb, ha a nagy szavak nélkül, a családon belül mindennap levennénk egy kis gondot a vállukról? Igaz, beszélni, értekezni a témáról jóval könnyebb. Már említett ismerősöm csak mosolyog a bevásárlást cipelő (nem túl sok) férfin. Szerinte már most is inkább a férfiak szorulnak védelemre; az ő munkájukon, az ő gondjaikon kellene könnyíteni. Gyakran emlegeti, hogy a nők átlagos életkora már most is hét-nyolc évvel hosszabb, ami - ugyancsak szerinte - azért mégiscsak árulkodik valamiről... A fotón látható férj feltehetően másképp gondolkodik. Vagy nem is? Talán ő is azért fordít hátat a fényképezőgép lencséjének, nehogy a barátai, az ismerősei felismerjék?! (zsilka) Tóthpál Gyula felvétele A bőség zavara
