Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-06 / 45. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Olvasta már? Böngészett már? | Netán nyert is már? és nyerjen veiül Károly kontra Diana írásunk a 7.oldalon Pogányok fűszere Riportunk a 8-9. oldalon 1994. november 6. XXVII. évfolyam Ára 9 korona mondani. S mélázok hozzá nagy okosan. Hosszasan és kimerítően. Na. Szóval. Izé. Hát, fiaim, csak énekeljetek, de ha már megúsztunk néhány évtizedet, azért melegen ajánlom, kerüljétek a zárt osztályt, már amennyire lehet. S ajánlom figyelmetekbe nyelvújító szörnyszüleményemet, melyről, ha taglalná, valami ilyet írna az értelmező szótár: „Emberi lény, mely nagyobb, idegen közeggel van körbe kerítve.” Mert a kisebbségi tudat enklávéját és ferdüléseit tudtommal egyetlen szótár sem próbálta letopografálni. Amiképp a hülyeséget sem egzaktan ragozni. Mert erre is van példa: minap hallom, hogy pozsonyi színinövendékek Örkény remek darabját, a Tóthékat készülnek eljátszani vizsgaelőadásként. Ami rendben, sőt, kiváló. Ami hajat emelint újfent és I. Péter cárisszimusz ollójáért kiált, az a darab „új” címe: Slovákovci. Azaz: Szlovákék. Hát. Izé. Meg ecet. Ecet a rongyra. Ecetes rongy a homlokra, hűtendő. Ugranak is be azonnal a remek hasonlatok, Uhorská Elektráról meg egyebekről, melyeket szintén nem lenne utolsó dolog eljátszodni. A kultúrtemplom kultúrára éhes kultúrközönségének. Mert a szabadság elhozta számunkra, csö- kött és bárgyú, évtizedekig a cenzúrá- zatlan kultúrgyönyörökre áhítozó közép-európai művelt népeknek a dőzst. Most aztán nyakig bele a vályúba, a gyönyörök moslékába, mely habaréknak művészet a neve. H ogy melyik tudati bigott- ság, eszmei enklávé, önmaga korlátoltságától körbe- karámozott magatartásforma és „művészi megnyilatkozás” az elszomorítóbb: a kisebbségi enklávé - önépítés helyett a kultúrától jókora távolságban (sőt, ellenében) ténykedő hősök megnyilatkozásain nyammogó - ifjú hegedősei, avagy a többségi enklávé kisebbségi érzéseinek súlyától roskadozó palánták, azt nehéz eldönteni. S egyre nehezebb józanul elviselni.- kövesdiMéry Gábor felvétele A kifejezés meglehetősen hibrid, legalább annyira, mint az alábbi szösszenet alanyai. Témái. Melyek - ezúttal - az iskolában hevertek. Magyar gimnazisták ismerkedési estjére készülődő sráctól hallom, hogy szórakozásul, „kultúrműsor” gyanánt, az iskolai tomaterem-táncparkett bemelegítéseként ők a Vivát Szlovákia paródiáját készülnek előadni. Merthát - régi jó beidegződés - a néhány pattanásos kamasz és hölgyszerepre áhítozó leánysarj aranyos-bugyutácska ismerkedését elősegítő, a társadalmi etikett kis téglácskáit lerakó bálszerűséget meg kell kultúr-ideologizálni. Határtalan butaságomból eredő kérdésemre (hogy vajon mely jeles - szlovák, esetleg magyar - szerző irodalmi, színpadi alkotásáról, dalművéről vagyon szó), egyértelmű és a hülyéknek méltán kijáró, enyhén leereszkedő választ kapom: természetesen a hözö- döszö választási dali- kójáról, melyben a tévé jóvoltából gyönyörködhettünk a közelmúltban. A válasz hallatán tüstént ki- szánkázik véremből a valahány promile eszmei értékű, ebéd után fogyasztott pozsonyi ser hatása, s kúszik fel fejtetőmre a jeges borzalom, megemelint- vén minden szál vékony hajam, megremegtetve orromnak, a számból kifordult cigaretta szájkörüli - sajnos egyre inkább őszbe vegyülő - férfiúi ékességem pör- kölődő szagától megrángó cimpáit. Aha, csúszik ki a számon, mint mindig, ha kimerítő választ szeretnék
