Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-30 / 44. szám
(M)ilyan volt a kassai maratoni futóvsrseriy j Napilapunkban beszámoltunk a kassai futóversenyről. Hogy néhány sorban és néhány fényképpel most visszatérünk a rendezvényhez, annak egyszerű a magyarázata. Van olyan rangos e sportesemény, hogy a hetvenedik születésnapja alkalmából nagyobb teret adunk neki. Október első vasárnapja sok-sok kassai és környékbeli sportrajongó életében kétszeres ünnep volt ezúttal is. Délelőtt tíz órától délután egyig-kettőig a nézők ezrei, tízezrei szegélyezték a város utcáin kijelölt versenypályát, s buzdították a futókat - hagyományosan ütemesen és sportszerűen. Nem számított nekik, hogy a vasárnapi ebédhez ezúttal nem a déli harangszókor ül le a család, s nem marasztalta őket otthon a parlamenti választások eredményeiről fokozatosan beszámoló televíziós közvetítés sem. Jobban érdekelte a nézőket a profi és amatőr hosszútávfutók, valamint a kocogók színes, népes mezőnyének küzdelme. Kíváncsiak voltak például arra, hogy a maratoni távon minden idők eddigi második leggyorsabbja, a dzsibuti Salah mire lesz képes 1994 őszén ott, ahol egykor az olimpiai bajnok etióp Bikila a legesélyesebbhez méltóan futott - és győzött -, hogy a tavalyelőtti és tavalyi győztes lengyel Palczynski harmadszor is feláll-e a győzelmi emelvény legfelső fokára, hogy ki lesz a leggyorsabb kassai, hogy Mikulás Dzúrinda szlovák közlekedési miniszter futólépésben mire képes a nem mindenütt első osztályú kassai aszfaltszőnyegen, hogy a német Christa Vahlensieck megszerzi-e hatodik győzelmét a gyengébb nem mezőnyében, hogy a Kassára nem először érkező holland Wijnants futónő most is olyan szőke és most is olyan bájos-e, hogy az idén 85 éves iglói JozefCesla befut-e az ötórás szintidőn belül... Mert egy ilyen verseny korántsem olyan egyhangú, mint azt egyesek gondolták. Aki csupán egyszer is résztvevője, vagy helyszíni szemlélője volt ennek a rendezvénynek, az igazolhatja, milyen élvezetes, mennyire lenyűgöző. A nézőnek látványos, élvezetes, szórakoztató, a versenyzőnek pedig inkább drámai, mint lírai, illetve ilyen is és olyan is. A néger Salahnak akkor vált drámaivá, amikor az élbolyban futva megbotlott és elesett. A lengyel Palczynskinak akkor, amikor a cél előtt vagy két kilométerrel Petr Pipa újból megelőzte, s ő már képtelen volt újítani. A belga Geo- geburnak akkor, amikor a mögötte gépkocsin haladó edzőjének utasításai már csak a füléig jutottak el, az egyik tolókocsis mozgássérültnek pedig, amikor járműjének letört a kereke... Lírai pedig? Nos, a rajtpisztoly eldör- dülésétől a futás közben kidőlt versenyzőket összegyűjtő autóbusz beérkezéséig mindvégig. Mert nem lírai pilla- nat-e például a futónak, amikor a számára teljesen ismeretlen nézők - a műsorfüzetben közölt rajtlista alapján - keresztnevén szólítva ,Jcórusban” buzdítják, lelkesítik őt, vagy az utcasarkon neki húzza a csárdást a cigányzenekar, vagy egy néni az üdítőállomáson túl narancscikket kínál neki?! Nem lírai-e, amikor egy-egy néző a fáradni látszó futóba úgy próbál lelket, erőt önteni, hogy néhány méteren együtt kocog vele - öltönyösen, szoknyában, tűsarkú cipőben...?! A Hemád parti verseny egykori négyszeres győztese, Galambos József annak idején nem csupán udvariasságból jelentette ki, hogy „sportpályafutásom során rengeteg szép élményben volt részem, ám mégsem a berlini, az athéni, az amszterdami vagy a torinói a legkedvesebb, hanem a kassai”. És nem csupán udvariasságból nyilatkozta az idén is sok futó, hogy „Nagyszerű verseny volt!”, „Csodálatos atmoszféra!” „Példás rendezés!” Az utóbbi értékelés a Dano István elnök és Branislav Koniar versenyigazgató vezette szervezőgárda munkáját dicséri - s egyben azt igazolja, hogy az 1924-ben Bukovszky Béla vezetésével elindított, majd később a Margita János irányította bizottság által (Skalina Imre, Ján Novitzky, Frantisek Kapcár, Vladimír Harant...) gondosan ápolt kassai sporthagyomány hetvenévesen is fiatalos és életerős. Gazdag József Szedialábáta közlekedési miniszter (325)... Meticher Ludmilla már ledobhatja a cipőjét. A győzelemért járó pénzösszegen vehet egy jobbat... A győztes Petr Pipa - néhány pillanattal a célba érés után (Alexander Jirousek felvételei) B ár nem egészen 36 esztendő nem különösebben sok egy teniszcsillagnál (gondoljunk csak Jimmy Jimbo Connorsra). John McEnroe, a legnagyobbak között is a legkedveltebb, már nem bírta tovább, s a közelmúltban végleg feladta. Egy legendával ismét szegényebbek lettünk, többé nem láthatjuk a fenegyereket, aki olyan zseniálisan művelte ezt a játékot, nunt nagyon kevesen. Íme, John McEnroe - egy „maxi” névjegyen. Született: 1959. február 16., Wiesbaden. Testsúlya, magassága: 75 kg, 180 cm. Csillagzat: Vízöntő. Családi állapota: elvált, felesége Tatum O’Neal volt, a világhírű filmszínész, Ryan O’Neal lánya. Gyermekei: Kevin (1986), Sean (1987) és Emily (1991). Testvérei: Patrick (26 éves profi teniszező) és Mark (29 éves jogtanácsos). Lakóhelye: Egy álomvilla a kaliforniai Malibu- bar, egy másik a New York állambeli Cove Neck- ben, s végül egy pazar lakosztály New Yorkban, a Central Parkban, amelyet kerek ötmillió dollárért újítottak fel. Iskolák: Egy esztendő a Stanford Egyetemen, de John 1978-ban megszakította tanulmányait. McEnroe: „Profi teniszező szerettem volna lenni, tiszta idó'pocsékolás a tanulás. ” Ilecenevek: Mac, Big Mac, Super Mac, Mac Brat (Pimasz). McEnroe: „Azt szeretem, ha Johnnak szólítanak. ” Sérülések: A szerencse és a sors megkímélte ezektől. Kedvenc zenéje: Rolling Stones, Pink Floyd, Santana. Álmai: „Egyszer világhírű muzsikusként bejárni a világot. Azt hiszem azonban, erről le kell mondanom. ” Aggodalmai: A kopaszodás. Egy végzetes földrengés. Személyes tulajdonságai: Tipikus New York-i karakter, szeszélyes, közvetlen, őszinte, makacs, humoros, gyermekszerető, nagyvonalú (a különféle jótékony célú akciókban mindig kitett magáért). Hobbi: Gyermekei; a kosárlabda, a Lakers vagy Knick Bockers meccsein gyakran feltűnik az első sorokban; ökölvívás (Willanderrel, a svéd teniszezővel egyszer össze is mérte tudását); az elektromos gitár (nagyobb tornák előtt gyakran összeállt a Courier, McEnroe, Laconte zenekar). A legnagyobb szerencse: Amikor 1984 szeptemberében egy Beverly Hills-i partin találkozott Tatom O’Neál-lel. McEnroe: „Tatum megszelídített, a gyerekek felnőtté avattak. A legnagyobb dolog, ha apa lehet az ember, ez minden győzelemnél sokkal, de sokkal többet ér. Most válságba került házasságunk, és jobbnak láttuk elválni. ” Játékstílus: Elegáns, leírhatatlanul csodálatos labdaérzék. Előre kitervelt taktikáját mindig a legmegfelelőbb időben és helyen alkalmazta. Gyűlöli az erőteniszt. McEnroe: „Ha nem hagytam volna abba, legszívesebben még mindig faütővel játszanék, akkor érvényesülne igazán a találékonyságom, meg a finom ütéseim. ” Eró'ssége: Rögtönzőművészete és merészsége. Karrierjének csúcsán, a 70-es évek végén és a 80-as esztendők elején senki nem tudta nála jobban a szerva-röpte játékot. Gyengéje: Sohasem szeretett edzeni. Készpénze: 122 276 dollár. Befektetése: Összesen mintegy 70 millió dollár értékben. Teniszkarrierje: Hét Grand Slam-győzelem (háromszor Wimbledonban, négyszer az amerikai nyílt bajnokságon). Ezenfelül nyolc páros és egy vegyes páros siker ugyanezeken a tornákon. 177 héten át vezette a világ- ranglisát, s 77 tomagyőzelmet aratott Összesen négy Davis Kupa-siker részese. Keserű emlékek: „ Torontóban hét évvel ezelőtt bemutató mérkőzést játszottunk hajdani nagy ellenfelemmel, a svéd Bjöm Borggal. Akkor éreztem először, fiatalságom tovatűnt, vissza sohasem jön már. Nagyon nehéz volt megérezni azt, hogy a sikerek nem tartanak örökké, hanem ezeket csak kölcsön kapjuk. A másik: ugyanebben az esztendőben a párizsi nyílt bajnokság előtt jó barátom, a nagyszerű focista (amerikai futballistáról van szó - a szerk.) azt tanácsolta, hogy egy emelkedőre hátrafelé futásokkal erősítsem a lábizmaimat. Megfogadtam. Olyan izomlázat kaptam, hogy az első fordulóban kiestem egy nevesincs pasas ellen. ” McEnroe-ról mondták - André Kepinski tenisz- szakértő:„7o/m azt szeretné, ha úgy emlékeznének rá, mint Muhammad Alira. Mint nagy atlétára és nagy bajnokra." Paul Annocone profi teniszező: „Különös kegy, ha őt láthatja az ember a teniszpályán. ” Bud Collins, tévériporter: „John nem legyőzi, hanem kikészíti és kivégzi ellenfelét.” Artur Ashe, a néhai profi teniszező: „ Több érzés van a kezében, mint egy festőművésznek." Jimmy Connors profi teniszező: „Évek óta gyűlöltem, mert olyan csodálatos volt, felejthetetlen. ” Chris Evert egykori profi teniszező: „John egy modortalan, pimasz és szemtelen zseni. ” Liz Taylor filmsztár: „Kár, hogy a teniszben nem osztanak Oscar-díjat. John a 80-as években szériában nyerte volna. ” McEnroe mondta: „Ha Boris Becker körbetáncolja a pályát, menten mindenki azt hiszi, hogy ő találta fel a tenisz nevű játékot. A valóság viszont az hogy csupán üt. Ahogy a szamár rúg. ” (Becker második wimbledoni győzelme után). „Én már olyan sok marhaságot csináltam, hogy életem végéig szégyellhetem magam. ” ,Jvan Lendlnek olyan kisugárzása van, mint egy kétszáz literes hűtőszekrénynek. ” „Fogalmam sincs róla, hogy miért háborítja fel az embereket, ha egyszer-másszor mondok valamit a bírónak. Az ilyen kijelentések New Yorkban bóknak számítanak. ” (Az egyik emlékezetes dühkitörése után, némiképpen már lehiggadva.) (T. V.) £ £j y
