Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-30 / 44. szám

(M)ilyan volt a kassai maratoni futóvsrseriy j Napilapunkban beszámoltunk a kassai futóversenyről. Hogy néhány sorban és néhány fényképpel most visszatérünk a rendezvényhez, annak egyszerű a ma­gyarázata. Van olyan rangos e sportese­mény, hogy a hetvenedik születésnapja alkalmából nagyobb teret adunk neki. Október első vasárnapja sok-sok kas­sai és környékbeli sportrajongó életé­ben kétszeres ünnep volt ezúttal is. Dél­előtt tíz órától délután egyig-kettőig a nézők ezrei, tízezrei szegélyezték a vá­ros utcáin kijelölt versenypályát, s buz­dították a futókat - hagyományosan ütemesen és sportszerűen. Nem számí­tott nekik, hogy a vasárnapi ebédhez ezúttal nem a déli harangszókor ül le a család, s nem marasztalta őket otthon a parlamenti választások eredményeiről fokozatosan beszámoló televíziós köz­vetítés sem. Jobban érdekelte a nézőket a profi és amatőr hosszútávfutók, vala­mint a kocogók színes, népes mezőnyé­nek küzdelme. Kíváncsiak voltak pél­dául arra, hogy a maratoni távon min­den idők eddigi második leggyorsabbja, a dzsibuti Salah mire lesz képes 1994 őszén ott, ahol egykor az olimpiai baj­nok etióp Bikila a legesélyesebbhez méltóan futott - és győzött -, hogy a ta­valyelőtti és tavalyi győztes lengyel Palczynski harmadszor is feláll-e a győzelmi emelvény legfelső fokára, hogy ki lesz a leggyorsabb kassai, hogy Mikulás Dzúrinda szlovák közlekedési miniszter futólépésben mire képes a nem mindenütt első osztályú kassai asz­faltszőnyegen, hogy a német Christa Vahlensieck megszerzi-e hatodik győzelmét a gyengébb nem mezőnyé­ben, hogy a Kassára nem először érkező holland Wijnants futónő most is olyan szőke és most is olyan bájos-e, hogy az idén 85 éves iglói JozefCesla befut-e az ötórás szintidőn belül... Mert egy ilyen verseny korántsem olyan egyhangú, mint azt egyesek gon­dolták. Aki csupán egyszer is részt­vevője, vagy helyszíni szemlélője volt ennek a rendezvénynek, az igazolhatja, milyen élvezetes, mennyire lenyűgöző. A nézőnek látványos, élvezetes, szóra­koztató, a versenyzőnek pedig inkább drámai, mint lírai, illetve ilyen is és olyan is. A néger Salahnak akkor vált drámai­vá, amikor az élbolyban futva megbot­lott és elesett. A lengyel Palczynskinak akkor, amikor a cél előtt vagy két kilo­méterrel Petr Pipa újból megelőzte, s ő már képtelen volt újítani. A belga Geo- geburnak akkor, amikor a mögötte gép­kocsin haladó edzőjének utasításai már csak a füléig jutottak el, az egyik toló­kocsis mozgássérültnek pedig, amikor járműjének letört a kereke... Lírai pedig? Nos, a rajtpisztoly eldör- dülésétől a futás közben kidőlt ver­senyzőket összegyűjtő autóbusz beérke­zéséig mindvégig. Mert nem lírai pilla- nat-e például a futónak, amikor a számá­ra teljesen ismeretlen nézők - a műsorfü­zetben közölt rajtlista alapján - kereszt­nevén szólítva ,Jcórusban” buzdítják, lel­kesítik őt, vagy az utcasarkon neki húzza a csárdást a cigányzenekar, vagy egy né­ni az üdítőállomáson túl narancscikket kínál neki?! Nem lírai-e, amikor egy-egy néző a fáradni látszó futóba úgy próbál lelket, erőt önteni, hogy néhány méteren együtt kocog vele - öltönyösen, szok­nyában, tűsarkú cipőben...?! A Hemád parti verseny egykori négyszeres győztese, Galambos József annak idején nem csupán udvariasság­ból jelentette ki, hogy „sportpályafutá­som során rengeteg szép élményben volt részem, ám mégsem a berlini, az athéni, az amszterdami vagy a torinói a legkedvesebb, hanem a kassai”. És nem csupán udvariasságból nyilatkozta az idén is sok futó, hogy „Nagyszerű ver­seny volt!”, „Csodálatos atmoszféra!” „Példás rendezés!” Az utóbbi értékelés a Dano István el­nök és Branislav Koniar versenyigaz­gató vezette szervezőgárda munkáját dicséri - s egyben azt igazolja, hogy az 1924-ben Bukovszky Béla vezetésével elindított, majd később a Margita János irányította bizottság által (Skalina Imre, Ján Novitzky, Frantisek Kapcár, Vladi­mír Harant...) gondosan ápolt kassai sporthagyomány hetvenévesen is fiata­los és életerős. Gazdag József Szedialábáta közlekedési miniszter (325)... Meticher Lud­milla már ledob­hatja a cipőjét. A győzelemért járó pénzösszegen ve­het egy jobbat... A győztes Petr Pipa - néhány pillanattal a cél­ba érés után (Alexander Jirousek felvételei) B ár nem egészen 36 esztendő nem különösebben sok egy teniszcsillagnál (gondoljunk csak Jimmy Jimbo Connorsra). John McEnroe, a legna­gyobbak között is a legkedveltebb, már nem bírta to­vább, s a közelmúltban végleg feladta. Egy legendá­val ismét szegényebbek lettünk, többé nem láthatjuk a fenegyereket, aki olyan zseniálisan művelte ezt a já­tékot, nunt nagyon kevesen. Íme, John McEnroe - egy „maxi” névjegyen. Született: 1959. február 16., Wiesbaden. Test­súlya, magassága: 75 kg, 180 cm. Csillagzat: Vízöntő. Családi állapota: elvált, felesége Ta­tum O’Neal volt, a világhírű filmszínész, Ryan O’Neal lánya. Gyermekei: Kevin (1986), Sean (1987) és Emily (1991). Testvérei: Patrick (26 éves profi teniszező) és Mark (29 éves jogtaná­csos). Lakóhelye: Egy álomvilla a kaliforniai Malibu- bar, egy másik a New York állambeli Cove Neck- ben, s végül egy pazar lakosztály New Yorkban, a Central Parkban, amelyet kerek ötmillió dollárért újí­tottak fel. Iskolák: Egy esztendő a Stanford Egyetemen, de John 1978-ban megszakította tanulmányait. McEn­roe: „Profi teniszező szerettem volna lenni, tiszta idó'pocsékolás a tanulás. ” Ilecenevek: Mac, Big Mac, Super Mac, Mac Brat (Pimasz). McEnroe: „Azt szeretem, ha Johnnak szó­lítanak. ” Sérülések: A szerencse és a sors megkímélte ezektől. Kedvenc zenéje: Rolling Stones, Pink Floyd, Santana. Álmai: „Egyszer világhírű muzsikusként bejárni a világot. Azt hiszem azonban, erről le kell monda­nom. ” Aggodalmai: A kopaszodás. Egy végzetes föld­rengés. Személyes tulajdonságai: Tipikus New York-i karakter, szeszélyes, közvetlen, őszinte, makacs, hu­moros, gyermekszerető, nagyvonalú (a különféle jó­tékony célú akciókban mindig kitett magáért). Hobbi: Gyermekei; a kosárlabda, a Lakers vagy Knick Bockers meccsein gyakran feltűnik az első so­rokban; ökölvívás (Willanderrel, a svéd teniszezővel egyszer össze is mérte tudását); az elektromos gitár (nagyobb tornák előtt gyakran összeállt a Courier, McEnroe, Laconte zenekar). A legnagyobb szerencse: Amikor 1984 szeptem­berében egy Beverly Hills-i partin találkozott Tatom O’Neál-lel. McEnroe: „Tatum megszelídített, a gye­rekek felnőtté avattak. A legnagyobb dolog, ha apa lehet az ember, ez minden győzelemnél sokkal, de sokkal többet ér. Most válságba került házasságunk, és jobbnak láttuk elválni. ” Játékstílus: Elegáns, leírhatatlanul csodálatos lab­daérzék. Előre kitervelt taktikáját mindig a legmegfe­lelőbb időben és helyen alkalmazta. Gyűlöli az erőte­niszt. McEnroe: „Ha nem hagytam volna abba, leg­szívesebben még mindig faütővel játszanék, akkor ér­vényesülne igazán a találékonyságom, meg a finom ütéseim. ” Eró'ssége: Rögtönzőművészete és merészsége. Karrierjének csúcsán, a 70-es évek végén és a 80-as esztendők elején senki nem tudta nála jobban a szer­va-röpte játékot. Gyengéje: Sohasem szeretett edzeni. Készpénze: 122 276 dollár. Befektetése: Össze­sen mintegy 70 millió dollár értékben. Teniszkarrierje: Hét Grand Slam-győzelem (három­szor Wimbledonban, négyszer az amerikai nyílt bajnok­ságon). Ezenfelül nyolc páros és egy vegyes páros siker ugyanezeken a tornákon. 177 héten át vezette a világ- ranglisát, s 77 tomagyőzelmet aratott Összesen négy Davis Kupa-siker részese. Keserű emlékek: „ To­rontóban hét évvel ezelőtt bemutató mérkőzést ját­szottunk hajdani nagy el­lenfelemmel, a svéd Bjöm Borggal. Akkor éreztem először, fiatalságom tovatűnt, vissza sohasem jön már. Nagyon nehéz volt megérezni azt, hogy a sikerek nem tartanak örökké, hanem ezeket csak kölcsön kap­juk. A másik: ugyanebben az esztendőben a párizsi nyílt bajnokság előtt jó barátom, a nagyszerű focista (amerikai futballistáról van szó - a szerk.) azt taná­csolta, hogy egy emelkedőre hátrafelé futásokkal erősítsem a lábizmaimat. Megfogadtam. Olyan izom­lázat kaptam, hogy az első fordulóban kiestem egy nevesincs pasas ellen. ” McEnroe-ról mondták - André Kepinski tenisz- szakértő:„7o/m azt szeretné, ha úgy emlékeznének rá, mint Muhammad Alira. Mint nagy atlétára és nagy bajnokra." Paul Annocone profi teniszező: „Külö­nös kegy, ha őt láthatja az ember a teniszpályán. ” Bud Collins, tévériporter: „John nem legyőzi, hanem kikészíti és kivégzi ellenfelét.” Artur Ashe, a néhai profi teniszező: „ Több érzés van a kezében, mint egy festőművésznek." Jimmy Connors profi teniszező: „Évek óta gyűlöltem, mert olyan csodálatos volt, fe­lejthetetlen. ” Chris Evert egykori profi teniszező: „John egy modortalan, pimasz és szemtelen zseni. ” Liz Taylor filmsztár: „Kár, hogy a teniszben nem osztanak Oscar-díjat. John a 80-as években szériá­ban nyerte volna. ” McEnroe mondta: „Ha Boris Becker körbetán­colja a pályát, menten mindenki azt hiszi, hogy ő ta­lálta fel a tenisz nevű játékot. A valóság viszont az hogy csupán üt. Ahogy a szamár rúg. ” (Becker má­sodik wimbledoni győzelme után). „Én már olyan sok marhaságot csináltam, hogy életem végéig szégyellhetem magam. ” ,Jvan Lendlnek olyan kisugárzása van, mint egy kétszáz literes hűtőszekrénynek. ” „Fogalmam sincs róla, hogy miért háborítja fel az embereket, ha egyszer-másszor mondok valamit a bíró­nak. Az ilyen kijelentések New Yorkban bóknak számí­tanak. ” (Az egyik emlékezetes dühkitörése után, némi­képpen már lehiggadva.) (T. V.) £ £j y

Next

/
Thumbnails
Contents