Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-30 / 44. szám

Itasfirnsp 1994. október 30. RIPORT Kö tetlen csevegés a pozitív gondolkodásról, a munkanélküliségről és a lélek halhatatlanságáról Klaudius Viceník, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, a pozsonyi Dánu- bius - az ember fejlődése centrumának (amely az emberrel foglalkozó tudományok nemzetközi intézetének szlovákiai fiókja) elnöke. Elektronikát tanult, azon belül az információ terjesztését és az információelmélet kérdéseit vizsgálta. Az foglalkoztat­ta, miképp is működhetnek az ember (eddig) megmagyarázhatatlan képességei, mint amilyen az információátadás távolba. (Ma már közismert, hogy e képességük az állatoknak is megvan.) A hatvanas években kulturális vonalon dolgozott, de elmenekült - a klasszikus tudományhoz, ahol kétszer kettő mindig négy. A hetvenes évek közepén komo­lyan kezdett foglalkozni az akkoriban szigorúan ellenőrzött jógával. Az agykontrollal már később ismerkedett meg. Érdekelte a téma, elolvasta a könyvet, de szinte elutasítóan fogadta. Reklámízűnek érezte, úgy vélte, az átlag amerikai részére íródott. Mégis je­lentkezett tanfolyamra. Az első nap tisztában volt vele: szó sincs szélhámosságról. • Adott önnek valamit a Silva-módszer?- Még most is ad. Például, hogy mennyire fon­tos a pozitív gondolkodás. A honfitársaink - és nemcsak mi, hanem az egykori Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak lakosai - roppant kri­tikusak önmagukkal szemben is. Nem véletlen, hogy világviszonylatban ebben a régióban történik a legtöbb öngyilkosság. Vagyis negatívan gondolkodunk, a kudarc lebeg a szemünk előtt, ahelyett, hogy a sikerre gondolnánk. • Annyiszor elhangzik a pozitív gon­dolkodás fontossága, ám az emberek többsége nem tudja, mit is jelent ez a gyakorlatban.- Azt pontosan tudjuk, mi a negatív gon­dolkodás. A feltételezett sikertelen­ség. Véletlen találkozások alkal­mával is azt halljuk, naponta többször is, hogy megüt a guta. A formula ott motosz­kál a tudatalattiban. A való­ságban nem üti meg az em­bert a guta, de csökken az immunitása és megbeteg­szik. • Megbocsásson, de egy munkanélküli hogyan gon­dolkodjon pozitívan?- Ha ezt elolvassa egy munkanélküli, talán nem fog nekem hinni, de legyen boldog, hogy lezárult egy korszak, és valami új kezdődik. • Milyen korszak lezárulására gondol?- Hogy elveszítette az állását. Mi ehhez nem szoktunk hozzá. Nyugaton egy átlagember nem csinál belőle problémát, ha állás nélkül marad. Magába néz, vizsgálatot tart, sorra veszi a kvalitá­sait, hogy mit tud, és mit akar tenni. A munkanél­külinek nem szabad búslakodnia, otthon ülni a té­vé előtt, és havonta felvenni a segélyt. Menjen emberek közé, figyelje, mi történik. Olyan ez, mint a lábadozás, amikor a betegségből felépülve az embernek ideje jut önmagára. Vegye sorra, mi­vel szeretne foglalkozni. A másik, amit nálunk nem szívesen vesznek tudomásul: mit tehetne másokért. Bőven akadna tennivaló ebben az or­szágban, sok mindent el kellene végezni, de senki nem akar hozzáfogni. Csak egy apróság: három- százezer a munkanélküli, a piszok meg akkora... Eszébe se jut valakinek, hogy tegyen ellene vala­mit. Láttam egy csodálatos filmet Belmondóval, szemétszedésből gazdagodott meg. Persze ezt se teheti mindenki... de azt tanácsolom a munkanél­külieknek, ne keseredjenek el. Minden rosszban van valami jó... Menjenek vidám emberek közé, ne legyenek rosszkedvűek - így az álláskeresés­ben is nagyobb esélyekkel indulnak. • Ön a tudományos akadémia munkatársa, bi­onikus, a szív és az agy jelzéseit kutatja...- A ma elismert klasszikus módszerekkel nem minden magyarázható meg tudományosan. Eze­ket a szférákat meg kell nyitni. Ilyen például a képzelőerő, az intuíció... Némelyik keleti filozó­fiai tan, meditáció - például a buddhizmus - olyan fejlett, hogy nyugati tudósok, amikor a műszer kevésnek bizonyul, ehhez folyamodnak, hogy továbbléphessenek. • Ezeket a módszereket bárki elsajátíthatja?- A buddhizmust említettem. Ezt bárki elsajá­títhatja, de ez lassú folyamat. Ez az elmével való munka, az elme élesítése. • A buddhizmus nem vallás?- Valójában nem. Életszemlélet. Buddha korá­nak legjobb pszichoterapeutája volt, útmutatáso­kat adott, hogyan kell élni. Ezeket csak most kez­dik lefordítani európai nyelvekre. Egyik cseh ba­rátom, Mirko Fryba emigránsként élt Sri Lankán, buddhista szerzetes lett. Könyvei megjelentek Németországban és Angliában, csehül is kiadták néhány munkáját. Most Brünnben telepedett le. Kaptam tőle egy angol nyelvű könyvet, a Boldog­ság művészetét. Az alcím ugyan Bevezetés a buddhizmusba, de a hétköznapi élet pszichoterá­piájáról szól. • Mivel magyarázható az ezoterikus tudomá­nyok iránti érdeklődés?- Nem akarok senki lelkiismeretére apellálni, de nálunk az emberekkel való munka eléggé elhanyagolt. Az ezoterika a lel­ki tudományok egysége. Én a belső szilárdság kereséseként fordítom. Az emberek kényelmesek, s az ezzel kapcsolatos irodalom igényes, de el kell olvasni, s akkor az esetleges el­marasztaló vélemények is megvál­toznak. Peter Michel németországi ezoterikus fdozófus írt egy csodálatos könyvet, a címe Karma és kegyelem. Ebben a könyvben választ ad azokra a kétkedő kérdésekre, amelyeket az olvasók feltenné­nek. Kimondja, hol követte el az egyház a hibát. Sok vallásban a szép eszmék egy idő után affé­le politikai intézménnyé vál­tak. Nem lehet letagadni, hogy a kereszténység moz­galmát vér is kísérte: az inkvizíció, a kereszteshad­járatok. Ma is számos or­szágban folyik a vér vallási ellentétek miatt. Hol a val­lás? Nézzenek magukba és mondják ki, hogy elég, tegyük azt, amit Krisztus. Az ezoterika ezt cselekszi. Talán azért nézik egyesek rossz szem­mel, hogy valaki azt teszi, amit másnak kellene tennie. • Ön már a negyedik alkalommal szervezte az ezoterikai fesztivált, előadást is tartott, utazást is időben, vissza az elmúlt életekbe. Bennem felme­rül néhány kérdés: mi értelme van ennek? És: nem veszélyes ez a játék?- Játéknak, kíváncsiságnak nem szabad venni! Ahogy én irányítom az „utazást”, úgy nem veszélyes. A célja pedig az volna, hogy az ember ne féljen a ha­láltól. Nem is tudatosítjuk, de az európai civilizáció évszázadokon keresztül úgy nevelődött, hogy az em­ber meghal és... Az ateisták azt hirdették, hogy a halál után nincs semmi. Ez rettenetes! Ha ez ember tudato­sítja ezt, oly erősen kapaszkodik az életbe, hogy ez teszi lehetetlenné a mindennapjait, minden öröme odavan, csak a véget váija. A keresztény filozófia nem sokban különbözik az ateizmustól, mert az tanítják, hogy porrá leszel, várj, hogy kapsz-e ke­gyelmet vagy sem. Sokan azt mondják: akkor használjunk ki minden percet, semmivel se törődjünk! De ez is iszonyú szenvedést okoz. Ám ha valaki megbizonyosodik felőle - és erről ön­magának kell meggyőződnie, erről nem elég be­szélni -, hogy valóban halhatatlan, a lélek tovább él, és egy idő után visszatér a földre, akkor nem fél többé az elmúlástól, mert tudja: a halál újjá­születés. • Kevés embernek van lehetősége részt venni ilyen szeánszon, ahol bepillanthat az elmúlt élete­ibe ...- Igen, de változik a kor. Azok a dolgok, ame­lyek eddig tilosaknak bizonyultak, megnyílnak, a lelki mesterek maguk nyitják meg. A jóga is tit­kos tan volt a századelőig, ma pedig bárki művel­heti. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy - kis irányítás mellett - megnézze korábbi életeit. 0 Ha nem titok: ön mi volt az előző életeiben?- Ez titok. De annyit elárulhatok; semmi külö­nös... • És mi lesz a következő életében?- Azt nem tudni. Ezt az érdemek határozzák meg. Ha egész mostani életemben jó leszek, előfordul, hogy próbára tesznek és koldusként szülétek újjá. Ez már egy felsőbb fokozat. Könnyű beszélni, ha az ember egészséges, kiok­tatni valakit, hogyan viselkedne egy nyomorék helyében. Ha szenvedőket látok magam körül, ar­ra gondolok, talán a karmikus fejlődés magasabb fokán állnak. 0 Nem veszélyes a múltat felidéző hipnózis?- Nyugaton ez megszokott terápia - orvosok, pszichológusok élnek vele. Mi, akik lelki utazá­sokat végzünk, nem alkalmazunk hipnózist, ez csak látszatra olyan, mert a résztvevők lehunyt szemmel ülnek, de teljes tudatuknál vannak. Az alany tudata kivilágosodik, tudja, hogy bármikor megszakíthatja a kísérletet. Természetesen annak, aki ezt vezeti, teljes felelősséget kell vállalnia, is­mernie kell a buktatókat, tudnia kell, hogyan véd­je kísérleti alanyát a zavaró hatásoktól. Aki ilyen „utazásra” vállalkozik, meg kell válogatnia, kiben bízzon. 0 Az ember fejlődésének pozsonyi centrumát, amelynek a fő szponzora a Danubius Elektric, és amely a montreali, az emberrel foglalkozó tudo­mányok nemzetközi intézetének szlovákiai fiókja, 1991-ben alapították. Mivel foglalkoznak?- Mindennap vannak jógatanfolyamok vala­mennyi korcsoport számára, főleg munkaidő után, de idősek számára délelőtt is. 0Az ilyesmi manapság luxus, sokba kerül.- Minimális illetéket kérünk. Nem vagyunk nyereségesek. Mintegy tíz koronába kerül egy óra... A nyugdíjasok, a gyerekek és a munkanél­küliek csak a felét fizetik. Tizenhárom kurzust in­dítottunk, többek között szem- és egészségügyi jógát, különböző klubok működnek, agykontrol- losok, reikisek... 0 Ön a reikit is elvégezte.- A második fokozatot is. De a reiki nem min­dentudó. Megismerkedtem egy kanadai reikimes- terrel. Lehűtötte a lelkesedésemet. Önmagunkat és közeli hozzátartozóinkat nem túl eredménye­sen gyógyíthatjuk vele. 0 Gyógyít is?- Ezt nem lehet gyógyításnak nevezni. Előfor­dul, hogy segítek megszabadulni valakinek az akut panaszaitól. Részt vettem egy tanfolyamon. A hallgatóknak intenzíven kellett volna tanulni­uk, de a résztvevők felét migrén kínozta. A reiki segítségével megszabadítottam őket a fejfájástól. 0 Vagyis azt tanácsolja: ha az embernek ko­moly baja van, orvoshoz menjen!- Az ideális az orvos és valamilyen alternatív gyógymód - együtt. 0 Az elmúlt években rengeteg, az erőszakot propagáló könyv került piacra. Lehet ez ellen vé­dekezni?- Lehet. Felvilágosító munkával. Hogy az em­berek tudjanak válogatni. Az ilyesfajta „iroda­lom” után úgy nyúlnak, mint az alkohol után. Kétségbeesésből vagy unalomból, vagy, hogy ne kelljen gondolkozni. Ugyanez vonatkozik a fil­mekre is. A legrosszabbak, amik elárasztottak bennünket, a videofilmek. Kisgyerekek is nézik - itt keresendő a brutalitásuk, az agresszivitásuk, a rossz iskolai előmenetelük oka. Amerikában, a hetvenes években egymillió dollár támogatással végzett kutatások szerint, az erőszakfilmek rom­boló hatásúak. Ott - a demokratikus államban! - betiltották, hogy délelőtt ilyen filmeket sugároz­zanak a tévéállomások. 0 Az egyik előadásán olyan kísérletet végeztet­tek a hallgatókkal, hogy egy cédulára írják fel rossz szokásaikat, amlyektől meg akarnak szaba­dulni, és ezt mindig hordják maguknál, több cédu­lát tegyenek a zsebükbe, fiókba stb., hogy mindig az eszükbe jusson...- Igen, de az a helyes módszer, ha pozitív állí­tással szabadulunk meg valamitől. Tehát nem azt kell felírni és ismételgetni, amit nem akarok ten­ni, hanem azt, amit tenni akarok. Ne azt írjuk fel, hogy nem leszek rossz kedvű, hanem azt, hogy jó kedvű leszek. Hogy egészséges vagyok, nem pe­dig azt, hogy nem akarok beteg lenni. Hogy sze­retem az ellenségemet... éllyen messzire azért talán mégse kellene menni...- De igen, ilyen messzire kell menni. Másképp nem jutunk előbbre. S ha már alkalmam van ma­gyar lapnak nyilatkozni, hadd mondjam el, mennyire fontosnak tartom, hogy békességben él­jünk együtt, hogy tudjuk egymást szeretni. Nem az akadályokat kell keresni. Ami sokszor nem más, csak a - nyelv. Kopász-Kiedrowska Csilla (A szerző felvétele) Az ausztráliai Új Szőttes ... Élete szinte mesébe illő: a szegényle­gény hamuban sült pogácsával a tarisz­nyájában nekivág a nagyvilágnak, majd sok-sok kemény megpróbáltatás után - elnyerve méltó jutalmát - hazatér... Igaz, Linka Márton a Melboume-i Ma­gyar Kultúrközpont igazgatója, és az ot­tani magyarság egyik legismertebb kép­viselője, még csak fontolgatja a végle­ges visszatérés gondolatát, ám ez már csak idő kérdése. Egy Magyarországon rendezett „csallóközi gulyáspartin” - ausztráliai, szlovákiai és anyaországi magyarok jó hangulatú piknikjén - találkoztam azzal a hajdani, alistáli mezítlábas paraszt­gyerekkel (ő jellemzi így magát), aki csaknem fél évszázaddal ezelőtt hagyta el a szülőfaluját, a hazáját. Az emigrá­ció éveiben, bárhogy is alakult a sorsa, sohasem felejtette el, honnan szárma­zik, hová nyúlnak a gyökerei. Most is büszkén mutatja útlevelét, amelyben születésének helyeként Alistál szerepel. A szemüveges, víg kedélyű férfiról - aki egyébként nagyszerű mesélő - aligha feltételezné bárki, hogy mi mindenen ment keresztül, hányfajta fába vágta fej­széjét. Szó szerint és szimbolikusan. Volt favágó és pályamunkás, hivatásos és műkedvelő színész, ökölvívó és csel­gáncsbajnok, dramaturg és drámaíró, po­éta és kereskedő, valamint igazgató. Mindenekelőtt azonban az ausztrál ma­gyarság szószólója, a magyar ügy képvi­selője, erkölcsi és anyagi támogatója.- Ne fele szakmámat, sem, amely tam ki - 1 Márton - m- Örökké zsef mester közül enger sőt náluk büszke vol seprő” lehe ezt a meste gyakorolni. Amikor 1 nagyvilágot keteerdő m hány barátj; de ő Kanad; gül úgy hozi Ott, a légtől ben, a nullt nyelvet, me nyílt lehető sebb akart le sott, képezte ugyancsak 1 Az emigráe Dél-Amerik cikkei, ver: mindenütt n- Nehéz i nak lenni? A- Most i évek végén, zony nagyo vártak a be\ A víz, a földi élet elenged­hetetlen feltétele, állandó körforgásban van, ezért megújuló forrásként számolha­tunk vele. Az utóbbi évtizedek során azonban ennek a bonyolult folyamatnak több eleme is vesz­élybe került, ami kedvezőtlenül hat a felhasználható víz menny­iségére éppúgy, mint annak minőségére. Mindez oda vezetett, hogy amikor 1992-ben Washing­tonban ezerötszáz tudós, köztük 99 Nobel-díjas, Közösen ülünk a mentőcsónakban címmel felhí­vást adott ki, a földi életre lesel­kedő hét fő veszély közé a vízpa­zarlást is besorolta. Szlovákiát illetően megállapíthatjuk, hogy vízgazdálkodási szempontból nálunk is sor került azokra a beavatkozásokra, amelyeket ma már so­kan rossznak és elha­markodottnak ítélnek. Ez azzal járt, hogy a fo­lyószabályozások miatt csökkent a vízgyűjtők visszatartó ereje, így a csapadékvíz gyorsan tá­vozik, ráadásul sok he­lyen mindez árvízve­szélyt okoz. Ezzel párhu­zamosan csökken a talaj- nedvesség, nő az erózió. Kedvezőtlen a helyzet az ivóvízellátás szempontj á- ból is. Több mint egymillió lakos saját, általában nem megfelelő minőségű kútját használja. A vízvezeték-há­lózat kapacitásának négyötö­dét 74 komolyabb rendszer biztosítja, az utóbbi évek ta­pasztalatai alapján ezekre a nagy központokon kívül egyre több ki­sebb település is rákapcsolódott. Gyors megoldásért kiált a szennyvízkezelés kérdése. 1991- ben Szlovákia lakosainak alig több mint a fele lakott csatorná­zott házakban, sőt a majd három­ezer község közül csak 283-nak volt csatornahálózata! A statisz* tikai adatok mög ennél is rosszabb kozunk, hiszen sí tomahálózat ne olyan is megtörté ségnek van ügyi csak éppen csati hozzá! A felgyülemlett nyilvánvaló, hog) lehető legrövideb vosolni kell. Elsi szükséges kerett lettek meg, foki szönhetően, hogy választások után lamentbe viszor ilyen problémákr litikus került I mennyire fontos, két év is bizony!

Next

/
Thumbnails
Contents