Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-23 / 43. szám

Nincsen öröm üröm nélkül A közelmúltban a nyugdíjasokat két jelentős esemény érin­tette. Az egyiket pozitívnak nevezhetnénk, ha a másik nem lenne kifejezetten negatív jellegű. Azt sajnos nem kérdez­ték meg tőlünk, hogy a jó vagy a rossz hírt akarjuk-e előbb hallani. így előfordult, hogy egyesek előbb kapták meg a lakbéremelésről szóló értesítést, és csak néhány nappal utána jött a nyugdíjemelés. Szót sem érdemelne ez a sor­rend, ha a nyugdíjvalorizálás összege mindenkinél fedezte volna a lakbéremelést. Sajnos Pozsonyban ez sokaknál nem így történt. Okkal panaszkodnak erre különösen az Óváros lakói, akiknek havi lakbérét az egy- és kétszobás lakások esetében 499 koronával, a háromszobásoknál pe­dig 600 koronával emelték. Ismerősöm, akinek nyugdíja az alacsonyabb kategóriába tartozik, szoba-konyhás laká­sáért eddig 600 koronát fizetett havonta, most viszont az emelés után, egy korona híján 1100 korona lesz a havi lak­bére. Rossz rágondolni, hogy a további rezsiköltségek le­számítása után mennyi marad nyugdíjából a megélhetésre. A lakbéremelésről szóló értesítés olvasása közben so­kaknak felment a vérnyomása, amikor ennek megindoklá- sát látták. A fűtés, a hideg- és melegvíz-szolgáltatás, a szemét elszállításának díján kívül, ezekben a többnyire el­hanyagolt, piszkos lépcsőházas épületekben megemelték a takarítás díját is, ami viszont egy hónap elteltével sem mutatkozott meg a takarítás színvonalán. Mindez természetesen nemcsak a nyugdíjasokat érinti, bár az óvárosi bérházakban sok, talán a fiatalabbaknál több, idős ember lakik. A fiatalok sem örülnek a meg­emelt lakbéreknek, de az 500-600 korona a jelenlegi kere­seteknek mindenképpen kisebb hányadát képezi, mint a két- és háromezer korona között mozgó átlagos nyugdíja­kénak. A jelenlegi nyugdíjemelés hivatalosan közölt átla­ga 355 korona, ami azt jelenti, hogy egyesek havi nyugdí­ja 280, másoké pedig esetleg 380 koronával lett maga­sabb. Az emelés összege sajnos egyik esetben sem fedezi az 500-600 koronát, amivel az említetteknek havonta töb­bet kell kifizetniük lakbér címén. Szerencsére a lakbérek - legalábbis egyelőre - nem mindenhol, sőt még Pozsonynak sem minden körzetében emelkedtek ilyen drasztikusan. A nyugdíj valorizálása azonban ennek ellenére sem jelent maradéktalan örömet az utóbbi időben emelkedő élelmiszerárak mellett. Valljuk be, hogy a nyugdíjak valorizálása a városi nyugdíjasok helyzetén nem sokat segített. nisraM Ha rajtam múlna, ezt a nevet adnám a komáromi nyugdíjasok Kossuth téri klubjának. Ünnepnapok kivéte­lével az év minden napján nyitott ajtóval és barátságos környezettel várja a betérő idős embereket, akik egy csésze tea vagy kávé mellett el­beszélgethetnek klubtársaikkal min­denről, ami örömet szerzett nekik, és arról is, ami bántja őket, kivéve a politikát. Ez ugyanis ezekben a he­lyiségekben - a klub több helyiség­ből és egy gondozott, szép kertből áll - tabutéma. Talán éppen ennek köszönhető, hogy a vegyes nemzeti­ségű tagság körében - a klub ve­zetőjének állítása szerint - ezekben a hektikus időkben sem került sor nemzetiségi torzsalkodásra, vitákra.- Ha valaki mégis politizálni kezd, rögtön másra fordítom a szót - mondja Kucháf Rózsa, aki tizenöt évvel ezelőtt egy évre, ideiglenesen vette át a klub vezetését, de közben ebben a tisztségben annyira bevált, hogy mindmáig ő látja el ezt a nem mindig könnyű feladatot. Amikor ott jártam, őszi napfény­ben ragyogott a kert és a rányíló üveges folyosó, amelynek falát az elmúlt években rendezett kirándulá­sokon és különböző rendezvénye­ken készült fényképek díszítik. A nyugdíjasklubok szokványos rendezvényein - a kerek születésna­pok közös megünneplésén, a tagok kézimunka-kiállításán, a karácsonyi és egyéb ünnepségeken, farsangi összejöveteleken - kívül, van ennek a klubnak egy olyan sajátossága, amivel hasonló helyeken ritkán ta­lálkoztam: műkedvelő együttessel és énekkarral is rendelkezik. Az utóbbi szlovák tagokból tevődik össze, míg a kultúrcsoport tagjai magyarok. Gyakran lépnek fel kö­zösen a klub ünnepségein, de előfordul, hogy meghívásoknak ele­get téve, külön szerepelnek. A műkedvelők a múlt hónapban im­már másodízben léptek fel a ma­gyarországi Bakonycsernyén az ot­tani nyugdíjasok meghívására. 1992-ben nagy megtiszteltetésben részesültek, amikor a bécsi Collegi­um Hungaricumban szerepeltek. Vendégként részt vettek a magyar- országi nyugdíjasok műkedvelő együtteseinek székesfehérvári fesz­tiválján, ahol a rendezők nagy elis­meréssel jutalmazták fellépésüket. Ebben a hónapban, a város polgári ügyeinek testületével karöltve, műsoros rendezvénnyel emlékeznek meg az idősek hónapjáról. A kultúr­csoport, amelynek tagjai kizárólag amatőrök, hetenként kétszer próbál, s ezzel is hozzájárul frissességük fenntartásához. Az előadók ugyanis szövegek betanulásával emlékezetü­ket tartják karban. A tagok közül többen fájlalják, hogy az előző években közkedveltté vált kirándulások száma idén egyre csappant, a dotáció csökkenése mi­att. A klub leleményes vezetője azonban megtalálta a módját, hogy legalább egy belföldi kirándulásra sor kerüljön. A tagok elmehettek Sklenné Teplicére, egy kétnapos ki­rándulásra, ahol a hegyes vidék ter­mészeti szépségeiben gyönyörköd­hettek. A tagok közül néhányan el­kísérték a kultúrcsoportot magyar- országi fellépéseire is. Ezzel leg­alább részben pótolták az elmaradt kirándulásokat. A múlt évben a klub helyiségei otthont adtak két művész, Ján Ze- lenka és id. Nagy Géza kiállításá­nak, s így a tagok ingyen tekinthet­ték meg a tárlatot. A város vezetősége figyelemmel kíséri a nyugdíjasklub tevékenysé­gét. Ezt tanúsítja, hogy idén Kucháf Rózsát, a klub vezetőjét kitüntették a Polgármester Díjával. Ez a mintegy hatszáz tagot szám­láló komáromi nyugdíjasklub való­ban megfelel annak az igénynek, amit a nyugdíjas társadalom az ilyen jellegű intézményekkel szem­ben támaszthat. A klub kultúrcsoportja. (Az első sorban középen Kucháf Rózsa, a klub és a csoport vezetője.) Magánvélemény:J\|jért Ülünk Otthon? Valószínűleg azért félüres majdnem minden üzlet, cukrászda, galéria, színház stb., mert nincs pénzünk. A közvélemény-kutatás szerint már a kisebb áremelés is félelmet szül, a nagyobb pedig tömeghisztéri­át indít el. Tévedünk, ha a nyomortól való fé­lelmünkben annyira takarékosko­dunk, hogy önkéntes nyomorban élünk. Tudom, hogy ezzel a megál­lapításommal sokak tiltakozását vál­tom ki. Szegénységi bizonyítvánnyal ugyan nem rendelkezem, de sajnos milliomosokkal sem állok családi kapcsolatban. Ha a statisztikusok jö­vedelmem szerint rangsorolnának, valahol a középtől enyhén a mínusz oldal felé találnám magam. De ennek ellenére állítom, hogy szerény kerete­im között, még számomra is sok kel­lemes dolog elérhető. Ezzel nem csu­pán magamra, hanem a nyugdíjasok korosztályára is gondolok. Gyakran azt gyanítom, hogy ér­deklődésünk napja van lemenőben és fásultságunkat álcázva, az anyagiak­ra hivatkozunk. Valljuk be, azért hébe-hóba egy- egy mozijegyre még telhetne... Hogy nem adnak jó filmeket? Ez igaz, de ha kivételesen jó filmet vetítenek, akkor is üres a nézőtér. Jó, moziba nem járunk, mondván, menjenek oda a fiatalok. De legalább könyvtárba járnánk! A könyvtárak olvasóinak száma az utóbbi időben állandóan csökken. Pedig az évi tagdíj csak 20 korona, s ezért akár száz könyvet is elovashatunk. Ne üljünk otthon. A mozgás az élet egyik kulcsa. Feleki László afo­rizmája szerint: Élvezni is kell a megváltoztathatatlant, nemcsak bele­nyugodni! Fürjes Júlia Tanácsadó Hetvenéves nyugdíjas vagyok, és életem nagyobbik felét abban a házban éltem le, amelyet a restitúció során eredeti tulaj­donosa visszakapott, de rövidesen eladta egy cégnek. Az új tulajdonos képviselője azonban csaknem egy éve nem jelentke­zik sőt még a cég címét sem tudjuk, aho­vá a lakbért küldhetnénk. Ezzel szemben a lakbér nem fizetése címén leállíttatta a melegvíz-szolgáltatást és a szemét elszál­lítását. Félünk, hogy a közeledő fűtési idényben a házban levő hat lakásban fűtés sem lesz. Annyit sikerült megtud­nunk a cégtől, hogy az egyik társtulajdo­nos jogász, a másiknak pedig állítólag magas szintű összeköttetései vannak, s ezért félünk a bírósághoz fordulni. Mit tegyünk? - kérdezi kassai olvasónk.- A kérdésre vonatkozó törvény értel­mében, a tulajdonos az ingatlan átvételé­nek napjától átveszi az előző bérbeadó­nak, aki a bérlőkkel a lakások bérbevéte­léről szerződést kötött, valamennyi jogát és kötelezettségét. Ennek értelmében, amennyiben a jelenlegi tulajdonos a bérlőkkel nem kötött új bérleti szerződést, az előző bérbeadóval kötött szerződés érvényes. Az ingatlanok tulaj­donosainak cseréje után, az új háztulaj­donosok általában szükségesnek tartják, hogy a bérleti szerződésekben az ő nevük szerepeljen, és ezt a változtatást ők ma­guk kezdeményezik. Az ellenkező eset - tehát olvasónk esete - arra enged követ­keztemi, hogy a ház jelenlegi tulajdono­sai nem törekszenek a lakókkal normális kapcsolatot teremteni. Ha nem közlik a lakókkal a lakbér új összegét, fizessék meg a tulajdonoscsere időpontjáig visszamenőleg az eddigi lakbért. Ha nem adja meg bankszámlájának adatait, a la­kók tudják meg a cég tulajdonosainak cí­mét, és a lakbért küldjék ezek egyikének címére. Amennyiben a címet nem sikerül megállapítaniuk, a lakbér nem fizetéséért ilyen körülmények között a lakók nem vonhatók felelősségre. Az a tény, hogy a tulajdonosok egyike jogász, a másiknak pedig magas szintű összeköttetései van­nak, a ház lakóit ne riassza el jogaik ér­vényesítésétől. Ha az új tulajdonosok a jövőben sem lépnek a lakókkal kapcso­latba, forduljanak a bírósághoz. Miért veszélyes a magas vérnyomás, és mit tehetünk ellene? A félelemre, haragra, ijedtségre az emberi szervezet évezredek óta egyformán rea­gál: a szív gyorsabban dobog és a vérnyo­más emelkedik. Az ősember, ha megijedt, futásnak eredt, ha haragra gerjedt, megtá­madta az ellenfelét. A futás és a harc vagy verekedés egyaránt kimerítette az embert, és utána megnyugodott. Ma, ha megijedünk vagy összeveszünk valakivel, nem szükséges okvetlenül elfut­nunk vagy verekednünk. Szívünk azonban gyorsabban ver, és a vérnyomásunk ma­gas marad. Az ereink viszont erre a foko­zott nyomásra nincsenek felkészülve, kü­lönösen nem akkor, ha ez a nyomás huza­mosabb ideig tart. Ennek következtében az erekben kóros elváltozás jelentkezik. A magas vérnyomás és a gyors szívve­rés a stresszhormon, az adrenalin hatásá­nak leginkább észlelhető következménye. A stressz következtében azonban szerve­zetünkben más is történik. Az izmok megfeszülnek, emelkedik a vér cukor- és zsírtartalma, s növekszik a vér alvadé- konysága. A szem pupillája kitágul, a gyomor és a belek vérellátása csökken. Mindez elősegítheti az ember védekezé­sét, ha éhes farkasokkal vagy medvékkel van körülvéve. Napjainkban, amikor a farkasok számokká változtak és kifizetet­len számlák alakjában üldöznek bennün­ket, s medvék helyett embertársaink rosszindulatával vagyunk kénytelenek ha­dakozni, a következmények másképpen alakulnak. Ahelyett, hogy bátran szembe- szállnánk az ellenséggel, felvesszük a te­lefonkagylót, az ősember futása helyett pedig bekapcsoljuk a tévét. Egyesek így megnyugszanak, de nem mindenki képes ilyen formában levezetni az indulatait. Az utóbbiaknak nemcsak a vérnyomása, ha­nem valószínűleg az anyagcseréje is „harcra kész” állapotban marad. Ha vala­ki magas vérnyomásban szenved, ez csak a jéghegy csúcsát jelenti, egy bonyolult folyamatnak csupán egy részét és annak a jelét, hogy szervezetünk hajlamos a vér cukor- és zsírtartalmát növelni, s fokozni a vér alvadékonyságát. A tartós magas vérnyomás hatására ereink, amelyek fiatal korunkban rugal­masak voltak, akár egy gumicső, kemé­nyekké és göcsörtösökké válnak. A meg­alvadt vérrögök elzárhatják az ereket. A helyzet akkor válik kritikussá, ha alvadt vérrög kerül az agyba, és ott dugulást okoz, ami szélhűdést idézhet elő. A magas vérnyomás az említett veszé­lyeken kívül még több különböző, a szer­vezet számára súlyos veszélyt eredmé­nyezhet. Mit tehetünk, ha magas vérnyomás kezd kialakulni szervezetünkben? Elsősorban fogyjunk le. A nagy test­súly stressz nélkül is növeli a vérnyomást. Igaz, hogy a fogyókúra általában hossza­dalmas és önmegtartóztatást igényel, de gondoljunk arra, hogy súlycsökkenéssel megelőzhetjük az agyvérzést és az infark­tust, ráadásul külsőleg megfiatalodunk. A magas vérnyomás azt is jelentheti, hogy szervezetünk már nem képes elvi­selni a minden este elfogyasztott egy-két pohárka tömény szeszt, se a néhány pohár bort vagy sört. Az alkohol ugyanis az erek számára mérget jelent. Az alkoholt egyesek jobban bírják, mások kevésbé. Magas vérnyomás esetén tartózkodjunk az alkoholtól még akkor is, ha a máj vizs­gálata nem mutat ki rendellenességet. Kevésbé sózzunk! Só helyett ízesítsünk szárított növényi fűszerekkel. Az ember egészsége érdekében sok mindent képes megszokni. Azok, akiket magas vérnyomás fenye­get, hagyják abba a dohányzást. A nikotin ugyanis összehúzza az ereket és ezzel nö­vekszik a vérnyomásunk. Sportoljunk! A sport helyettesíti az em­bernél a hadakozást a medvékkel, és a fu­tást a farkas elől. Minden rendszeresen végzett fizikai munka vagy sport előidézi a kívánt kifáradást, miközben csökken a vérnyomás, és egyben normalizálja a vér cukor- és zsírtartalmát. Igyekezzünk kiküszöbölni a stresszt. A jógagyakorlatok és az autogén tréning so­kaknál kiküszöböli a belső feszültséget. Ha mindez nem segít, mert a magas vérnyomás már állandósult szervezetünk­ben, kénytelenek vagyunk az orvos által előírt gyógyszerekre hagyatkozni. Csontritkulás A dohányzó nőknek a tüdőrákon és az érelmeszesedésen kívül, változó korban fokozott fenyegetést jelent a csontritkulás. A melboumi egyetem kutatóorvosai meg­vizsgálták több dohányzó és nem dohány­zó ikrek csontjainak tömörségét, és megál­lapították, hogy napi húsz cigaretta elszí­vása minden tíz évben két százalékkal csökkenti a nők csontjainak tömörségét. Ezt az észrevételüket a New England Jour­nal of Medicine című szaklapban közölték. Változó korban a medencecsont töré­se, a csontritkulás leggyakoribb szövődményének veszélye, a dohányzó nőknél a nem dohányzókkal szemben 44 százalékkal nagyobb. A napi több mint két doboz cigaretta elszívása tovább fo­kozhatja a csontritkulás veszélyét. Ezzel szemben az alkohol és a koffein fogyasz­tása távolról sem növeli a csontritkulás veszélyét olyan mértékben, mint a ciga- rettázás. A következő évtizedek statiszti­kái kimutatják majd, hogy a dolgozó nőket melyik veszély fenyegeti nagyobb mértékben: a tüdőrák okozta halál vagy az idős korban fellépő csontritkulás. Rovatvezető: Lörincz Kató NYUGDÍJASOKNAK 1994. október 23. l/BSárnsp

Next

/
Thumbnails
Contents